Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-09 / 288. szám

A fejlett szocialista társadalom felépítésének szolgálatában (Folytatás az J. oldalról) 30 esztendőben páratlan arányú fejlődés következett be. Ez a dinamikus fejlődés jellemezte az elmúlt éveket, és ma is ez jel­lemzi népgazdaságunkat. A IV. ötéves tervet teljesítettük. Ter­mészetes, hogy a fejlődés során ellentmondások jelentkeznek, s váratlan események is bekövet­kezhetnek. Így történt ez az utóbbi években is. A kapitalista világban gazdasági válság, inf­láció és nagymértékű nyersanyag­áremelkedés következett be. Mi­közben e külső hatás sok gon­dot okozott és okoz nekünk, még jobban láthatóvá tette a saját munkánkból adódó belső hiá­nyosságokat is. Célunk ma a népgazdaságnak a korábbinál szerényebb, de egyenletes, dinamikus fejlődése. Ennek útjait és módjait a nép­gazdaság új ötéves terve tartal­mazza. Kimunkálásában a szak- szervezetek is részt vettek. Az V. ötéves tervet, amely ma még csak tervezet, de hamaro­san törvényerőre emelkedik, reá. lisnak tartjuk, elsősorban azért, mert választ ad népgazdaságunk továbbfejlődésének legfontosabb kérdéseire. Ugyanakkor lehető, séget teremt a gazdálkodásunkat fékező belső fogyatékosságok csökkentésére, megszüntetésére is. Reálisnak tartjuk az V. ötéves tervet azért is mert a gazdasá­gi fejlődéssel összhangban kije­löli az életszínvonal, az életkö­rülmények további javulásának céljait és útjait is. Az V. ötéves terv olyan célokat tartalmaz, amelyekért a szocializmus min­den hívének, minden tisztessé, ges és becsületes állampolgárnak még fegyelmezettebben, még na­gyobb odaadással kell és érdemes dolgoznia, mint eddig. Meggyőződésünk, hogy a dol­gozók. akárcsak az elmúlt évek­ben, évtizedekben, ezután is meg­teszik a magukét. Éppen ezért joggal várják el, hogy mindazok, akiktől munkájuk zavartalansága függ, megtegyék amit kell. Kulcskérdés: a munkaerő ésszerű felhasználása Gazdasági építőmunkánk egyik kulcskérdése a rendelkezésre álló munkaerő ésszerű, okos felhaszna. lása. Tudjuk, hogy gazdaságunk­ban gyakorlatilag teljes a fog­lalkoztatottság. Nincs számotte­vő munkaerötartalék. Ez a múlt­hoz képest nagy eredmény, ugyanakkor sok gondot, zavart is okoz. Az országos munkaerő- hiány ugyanis nem jelent min­denütt, valóban hiányt. . A kép változó. Nagyon sok. vállalatnál, üzemben, hivatalba« a szükséges, nél több a munkaerő, másutt vi­szont a hiány szinte megbénítja a termelést. A megváltozott munkaerőhelyzetből tehát le kell vonni a kellő következtetéséket. Határozott intézkedésre van szükség. Meg kell teremteni a hatékony központi és helyi mun. kaerő-gazdálkodás feltételeit. Az alkalmazottak és az adminiszt­ratív dolgozók létszáma túl nagy, arányuk állandóan növekszik. In­dokolatlanul szaporodnak a mun­katerületek és bonyolódik a vál­lalati szervezet. Ezért szükséges * munkaerő-takarékosság átfogó, ösztönző rendszerének kialakítá­sa. Számba kell vennünk, hogy hol, milyen munkahelyeket lehet megszüntetni. Valószínűleg ez is sokat segít majd a munkaerő­hiány csökkentésében. Ma minden vezetőnek szinte naponta kell vizsgáznia politikai érettségből, megggyőzödésböl, szakmai tudásból, vezetői ráter­mettségből. És ami a legfonto­sabb: mindezt nem az elhangzott szavak, hanem a cselekedetek alapjan kell megítélnünk Min­den vezetőtől megköveteljük, hogy eljen a lehetőségekkel, akar. jón es tudjon együtt dolgozni a tömegekkel, legyen képes a mai feladatokhoz felemelkedni, a mai igényeknek megfelelően vezetni. A szocialista gazdálkodásnak fontos erőforrása a népgazdasá- gi terv a gazdaság központi, terv- szeiu irányítása. Ha ezzel együtt- iar ~ a közérdekkel összhang, ban levő — vállalati önállóság. aKKor hatékonyan folytathatjuk erőforrásaink felhasználását és a termelő erők fejlesztését. A ma­gyar népgazdaság lényegében jól el ezekkel az eszközökkel. de jócskán vannak még kellően ki nem használt lehetőségeink is. Ezek egyike a határozottabb Központi irányítás, amely nagyobb biztonsagot adhat minden ága­zatnak. vállalatnak, kollektívá­nak. Ahol tahát centralizálni Kell, ott azt mielőbb meg kell tennünk. Ugyanakkor az eddigi­nél jobban kell számolnunk a vállalatok, gazdálkodási cgysúf- gek önállóságával, kezdeményező készségével. A gazdasági vezetők ma túl­órákkal a szabad idő mértékte- len igénybevételével igyekeznek áthidalni a munkaerő hiányából adódó zavarokat. Pedig ez csak pil­lanatnyi megoldás, és károkkal Jár, ezért ezt a törekvést erősen korlátok közé kell szorítani. A küldött elvtársak jól tud­ják, hogy a dolgozók többsége mindig szóvá tette a rossz mun­kaszervezést, a pazarlást, a gé­pek nem kellő kihasználását, mindazt, ami zavarja a terme­lést, a munkát. A dolgozó ember­től mindig idegen volt a pazar­lás, mindig idegen volt a bürok­rácia a túlbonyolítás. Nemcsak azért, mert a legtöbb dolgozó jó­zanul gondolkodik, és észreveszi a legapróbb fogyatékosságot is, hanem azért is mert a rossz mun­kaszervezés egyénileg is kárt okoz számára. A termelési kul­túrának fegyelmező hatása van. Ahol korszerű gépeken, folya­matosan, jól szervezetten megy a munka, ott a dolgozók fegyel, me, munkájuk összhangja is jó. Az elmúlt évek egyik vívmá­nya — amelty ma már a dolgo­zók többségét érinti — a mun­kaidő-csökkentés, a 44 órás való­jában nem is 44 órás. Sok helyen részben szervezési hiányosságok, részben a fegyelem lazasága miatt ezt a 41 és fél órát sem végig töltik el munkával. A gazdasági vezetők e tekintet, ben is teremtsenek rendet. Eb­ben teljes mértékben támogatják őket a szakszervezetek és a szak. szervezeti tagok, a tisztességesen, becsületesen dolgozó emberék milliói. Közös gondolkodásra, fejlett üzemi demokráciára van szükség Társadalmi és termelési fel­adataink megoldásában kulcssze­repe van a dolgozók termelési és közéleti aktivitásának. Legutóbbi kongresszusunk óta megnövekedett a szocialista munkaverseny hatékonysága, tár. sadalomformáló ereje. Különösen érezhető volt ez a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny során amely napjainkban is foly'_ tatődik a IV. ötéves terv ered­ményes befejezéséért. Elismeré, sünket és köszönetünket fejezzük ki a versenyben részt vevő min­den dolgozónak, munkahelyi kol­lektívának, szocialista brigádnak. Meggyőződésünk azonban, hogy a szocialista munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban és minden munkamozgalomban még számottevő tartalékok rej­lenek. Ezek közül talán a legfon_ tosabb az emberben rejlő képes­ségek, lehetőségek kiteljesedése. Ennek érdekében még jobban ki kell bontakoztatni a szocialista munkaverseny emberformáló, ne. velő erejét. A dolgozók aktivitásának fel­tételei közé tartozik általában a munka, különösen a fizikai mun­ka fokozottabb megbecsülése. Ér­vényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a mi társadalmunk! ban csak az boldogulhat, aki tisztességesen és becsületesen dolgozik. A szocialista demokrácia fej­lesztésében az üzemi, a munka, helyi demokrácia tartalmára kell a fő figyelmet fordítani. Ez feje­zi ki ezerszínűen a dolgozók ak­tivitását, mindennapos részvéte­lüket a hatalomban. Ez segíti hozzá a dolgozó embert ahhoz, hogy magáénak érezze a szocia­lista tulajdont. A munkahelyi demokrácia tar­talmának megértésében azonban még num sikerült elérni a döntő fordulatot. Most érkezett el az ide. je annak, hogy a munkahelyéken az irányítást tovább erősítsük, gazdagítsuk a közvetlen demokrá. cia széles körű alkalmazásával Ez a vezetőt is segíti. Erejét megsokszorozza, csökkenti tévedé­sek és hibák lehetőségét mun. kajában. Támogatni kell az új formai kezdeményezésöket is. De meg kell akadályozni, hogy csak a formákkal kísérletezzenek. Az üzemi demokrácia elmélyítése el­ső sorban nem a fórumok száma nak a növelését, hanem a haté­konyság a tartalom javítását igény­li. Csakis azoknak az új formák­nak a meghonosítását támogat­juk, melyek valóban a munkások közvetlenebb bevonását szolgál, jak a munkahelyek ügyeinek in­tézésében. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy az üzemi demokráciának nemcsak egy-egy fórumon, nem­csak egy-egy alkalommal, hanem a vezetés és a dolgozók minden­napi kapcsolatában kell érvénye­sülnie. Magától értetődően kell figyelni a dolgozók véleményére. Közös; gondolkodásra és cselek vés. re van szükség. Arra kell törekedni, hogy a vezetés elgondolásait a dol­gozók tapasztalatai egészítsék ki. Az ígv született elhatározásokat azután fegyelmezetten kell végre­hajtani, mert e nélkül a döntést megelőző vitáknak. javaslatok­nak nincs sok értelme. De a vég­rehajtásból sem lehet száműzni a demokratikus elemeket. Ellen­kezőleg! Ösztönözni, bátorítani kell a dolgozókat arra. hogy ke­ressék. javasolják a végrehajtás legjobb módszereit. A szocialista demokratizmus­nak át kell hatnia a dolgozók ügyeinek intézését is. Sem az üze­mek, sem a tanácsok és más ha­tóságok ügyintézése nem halad még kellőképpen abba az irány­ba, hogy a dolgozók problémáit társadalmi rendszerünkhöz mél­tóan kezeljék, s a fő cél a gyors, egyszerű megoldás keresése le­gyen. Sok hivatalnok az állampol. górok fölött állónak képzeli ma­gát amit a munkások, a dolgozók joggal és okkal tesznek szóvá. Támogatjuk a kormány életszínvonal-politikáját A következő kérdés, amellyel foglalkozni kívánok: életszinvo- rai-politikánk. A szakszervezetek mindig nagy figyelemmel foglalkoztak az élet- színvonal alakulásával, ez hivatá_ suk és rendeltetésük. Az élet- színvonal fejlődése az el­múlt évtizedekben rendsze­res volt. De a fejlődés módjai, útjai és főleg az ütern időről időre változott. Hiszen az életszínvonal alakulása minden­kor a gazdasági helyzetnek, gaz­dasági feladataink sikeres vég­rehajtásának a függvénye, A mostani időszak jellemzője a rendszeres bérfejlesztés, a rovi- debb munkaidő, a társadalmi jut­tatások növekvő színvonala, s a termelői és a fogyasztói árak egy ítészének bizonyos, összességében előre meghatározott arányban történő emelkedése. Ez az áreme_ lés a mostani helyzetbe^ szük­ségszerű. De beilleszkedik az életszínvonal-politikába, hiszen ennek megfelelően alakulnak a reálbérek. Ez megnyugtató dol­gozó népünk és a szakszervezetek számára. Nálunk nincs és nem is lesz gazdasági válság. Gond­jaink vannak vde rendszerünk életerejét az is bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére is biztosíta­ni tudjuk az életszínvonal dina­mikus fejlődését és erősítését. A szakszervezetek támogatják a kormány életszínvonal-politi­káját, egyetértenek azzal. Arra törekszenek, hogy az életszínvo­nal emelését szolgáló eszközök jobb felhasználásával szocialista elosztási elveink a korábbinál is árnyaltabban, hatékonyabban ór_ vényesüljem<k. Ebben látjuk az életszínvonal emelésének belső tartalékait és igazságos vonásának erősítését. A dolgozók, a munkások na­gyobb igényt támasztanak irán­tunk. Nagyobb figyelemmel és kritikusabban szemlélik elosztá­si politikánkat a legkisebb munka­helyeken is, A dolgozók megér­tik, hogy a reálbérek a reáljöve­delem alakulása döntő mérték­ben a gazdasági helyzettől függ. Mindent meg is tesznek azért, hogy a gazdasági feltételek jobbak legyenek. Megértik, hogy <pz ele­mi érdeke a társadalomnak és minden dolgozónak. De ugyanilyen elemi fontos­ságúnak tartják, hogy a rendel­kezésre álló bér. és jövedelem­fejlesztési összegeket a lehető legmegfontoltabban használjuk fel. A dolgozók gyakran szóvá teszik, hogy ezt nem mindig ta­pasztalják. Igénylik, hogy a gaz­dasági és állami szervek dönté­sei mögött e tekintetben is na­gyobb felelősségérzet, mélyebb helyzet- és következményismeret legyen. Tökéletesítenünk kell a jöve­delemelosztás módszereit. Minél jobban meg kell valósítanunk a szocialista elosztás elvét. Tömeg­méretekben az alapigényeket ki­elégítettük. De még jórészt előt­tünk áll. hogy megfelelően dif­ferenciáljuk a jövedelmeket. Az kapjon többet a társadalomtól, aki valóban többet is ad a tár­sadalomnak. Ehhez a feltételek ma már megérettek. Nagyobb bért kell kapniuk a több műszakban, a nehezebb körülmények közölt, a folyama­tos üzemi munkarendben fog­lalkoztatottaknak és azoknak is, akik kifogástalan minőségű mun­kál végeznek, akik nagyobb szakmai tudással, hozzáértéssel dolgoznak. Ma az indokoltnál nagyobb el­térések vannak az üzemek, ága­zatok között. Az üzemek között különbség van a vállalati munka hatékonysága, még inkább nép- gazdasági fontosság szempontjá­ból. Ez a keresetekben és jöve­delmekben is visszatükröződik. Ma azonban ezek a eltérések még nem ott jelentkeznek, ahol a népgazdaság számára a legna­gyobb szükség volna rájuk. Ezért helyeseljük és támogat­juk, hogy a népgazdasági- lag jelentősebb létesítmé­nyeknél, vállalatoknál a kerese­tek és a személyi jövedelmek az átlagosnál jobban emelkedjenek, ugyanazt a teljesítményt job­ban fizessék meg. Az egyes dolgozók bérének eme­lésére vonatkozó döntést 1968. óta kizárólag a gazdasági vezetőkre bíztuk. A szakszervezeti bizal­miak jogait e területen csökken­tettük. A tapasztalat azt mutat­ja. hogy a végrehajtásnál sok a szubjektivitás. A gazdasági veze­tők nem eléggé támaszkodnak a kollektíva véleményére és a szakszervezetek tapasztalataira. Ezért vissza kell állítanunk a szakszervezetek jogait az egyéni bérek alakításával kapcsolatban. Több alkalommal szóvá tettük a szocialista elosztással ellenté­tes jövedelmek képződését. In­tézkedések is születtek ezek kor­látozására. El kell érnünk, hogy a személyi jövedelem alapvető forrása minden foglalkozási cso­portban a munkahelyről szárma­zó bér legyen. Lényegesen csók- leenteni lehet a mellékjövedel­meket, azokat a másodállásokat, amelyek a népgazdaság számá­ra nem, vagy alig járnak haszon­nal. Ennek részben az az útja,, hogy korlátozzuk a vállalatok, intézmények erre szolgáló anya­gi alapjait. Másfelől rendezni kell a megszerezhető személyi jövedelmek módját és mértékét. Az életszínvonal alakulásának fontos tényezői a fogyasztói árak. A szakszervezetek ezért szükségesnek tartják, hogy az áremelkedések ne haladják meg a tervekben számba vett mérté­ket, mert ez nehezítené reálbér- növekedési előirányzataink eléré­sét. Szükséges tehát, hogy az ál­lami és a szakszervezeti szervek az eddiginél szigorúbban ellen­őrizzék az árszínvonalat, egyes cikkek árának változását. Az életszínvonal tényezőinek rangsorában mar hosszú idő óta fontos helyen áll a lakáskérdés. Társadalmunk igazságérzetével találkoztak azok az intézkedések, amelyek előnyt adtak a lakásel­osztásban a munkásoknak, a nagycsaládosoknak, mérsékelték a lakáshoz jutás egyszeri és fo­lyamatos anyagi terheit. Ezt az utat kell járni a jövőben is. A lakáshoz jutás és különösen a lakásfenntartás költségei ma­gasak. A terhek részbeni könnyíté­sére megfontolásba ajánljuk, hogy a fiatalok kedvezményes csaladalapítási kölcsönben része, sülhessenek. Kívánatos lenne a lakáskiutalások időpontját több évre előre meghatározni. Eirre már r£gen törekszünk. A családok így hosszabb távra reá­lis terveket készíthetnének, nem is beszélve arról a kedvező poli­tikai hatásról, amelyet ez az in­tézkedés kiváltana. A nyugdíjasok helyzetének ja­vítása érdekében ebben az év­ben ismét hoztunk intézkedést. Arra törekszünk, hogy a nyug­dijak reálértékét megóvjuk, az áremelkedéseket ellensúlyozzuk. A nyugdíjasok helyzetének javí­tását a párt, az állam, a szak- szervezetek kiemelten kezelik. De vajon a munkában, a csa­ládjuk felneveléséljen elfáradt öregekről csak az államnak kell gondoskodni? Elismerés jár a szocialista brigádoknak, akik ápolnak, pártfogolnak időseket. Elismerés jár a vállalatoknak, tanácsoknak, amelyek intézmé­nyeket biztosítanak az idős em­berek számára. Am milyen szavak illetik meg a magukra hagyott szülők fel­nőtt gyermekeit? A szakszerve­zetek egyik fontos feladata, hogy az eddig alkalmazott formákon túl újabbakkal is járuljanak hozzá az idősebbekről való gon­doskodáshoz. Teendőnk a szocialista értékrend általánossá válásáért Mindannyian jól tudjuk, hogy a szocialista társadalom nem­csak az anyagi jólét megterem­tését tűzte célként maga elé. A szocialista életmód tartal­mában, jellegében messze több, mint a fogyasztási javak magas színvonala. Jól tudjuk, hogy az emberek gondolkodásának, ma­gatartásának, egymáshoz való vi­szonyának formálásában az élet­nek az anyagiakon kívüli terüle­tein is akad tennivalónk bőven. Jól tudjuk, hogy a társadatom bizonyos rétegeiben megerősö­dött a mának élés. Sokan csak önmagukkal törődnek, és ez alól egyik-másik munkás sem kivé­tel. Amikor a szocialista emberre jellemző magatartásról és élet­módról beszélünk, akkor nem valami elvont eszményről szó­lunk. Gondoljunk azoknak a száz­ezreknek a mindennapos terme­lési es kezességi aktivitására, akik — őszintébben, mint bár­mikor — nemcsak a saját egyé­ni érdeküket tartják szem előtt, hanem a közösségét is. Akik a termelésben, a múnka minőségé­ben, a lakóhely szépítésében, is­kolák rendbehozásában, gyer­mekotthonokkal, és nyugdíjasok­kal való törődésben — és ki tud­ná felsorolni még hányféle mó­don •— kötelességükön túl is cselekszenek. Azt akarjuk, hogy mindenki tovább lásson saját szűk egyéni érdekeinél. Lássa céljainkat é3 aktívan cselekedjen értük a ter­melésben és a közéletben egya­ránt. Erezze a felelősséget saját munkájáért és a szűkebb és tá. gabb közösségért. Szüntelenül növekedjék részvétele a munka­hely életében, a demokráciában, a jogok és kötelességei? gyakor­lásában. Ezek a szocialista emberi ér­tékek, amelyeknek a mi társa­dalmunkban elsőbbségük van. A szocialista értékrend általá­nossá tétele összehangoltságot kíván. Ez a munka akkor a leg­hatékonyabb, ha olyan légkör, olyan közszellem uralkodik, amely társadalmilag elveti az ön­zést. a kivagyiságot, a megalku­vást, és szembeállítja vele a munka, a társadalomért végzett tevékenység elismerését. A szak- szervezetek eddig is sokat tettek, de ezután még többet kell ten­niük azért, hogy e folyamat szé­lesedjen és mélyüljön. Társadalmi viszonyaink fejlő­désében jelentős állomáshoz ér­keztünk. Hazánkban célul tűz­tük ki a fejlett szocialista tár­sadalom felépítését. A dolgozók számára e cél azt jelenti, hogy tovább erősödik a munkáshatalom minden jellem­zője. Tovább erősödik hazánk gazdasági ereje, magas fokot ér el a termelőerők fejlettsége. A szocialista elosztási rendszer tö­kéletesebb lesz és közelebb ke­rülünk a szükségleteknek a mai­nál lényegesen színvonalasabb kielégítéséhez. Megkezdődött a társadalmi önkormányzat kialakulásának folyamata Az MSZMP programnyilatko­zata megfogalmazta a kommunis­ta társadalmi önkormányzat gon­dolatát. Meggyőződésünk, hogy nagy feladat ez, amelynek meg­valósításához a feltételek már ér­lelődnek. E program szellemében a kom­munista társadalmi önkormány­zat mindenekelőtt a munkahe­lyeken és a lakóhelyeken fog erőteljesen fejlődni, szocialista elveink és a szocialista jellem­vonások erősödése, elterjedése út­ján. Távlatokban — az állam erősödésével együtt — társadal­mi fejlődés eredményeként fog kialakulni a kommunista társa­dalmi önkormányzat. Mit jelent a kommunista tár­sadalmi önkormányzat? Azt, hogy a mainál magasabb szinten válik közüggyé minden kis és nagy kérdés. Az üzemekben, a lakóhelyeken a dolgozók maguk döntenek egyre több kérdésben. Mindez azt jelenti, hogy az országos kérdések eldöntése előtt a dolgozók egyre mélyebben kap­csolódnak be tömegméretekben a tennivalók kidolgozásába. Ez a folyamat már megkezdődött. De további tennivalóinkat részlete­sen ki kell dolgozni, mert a kom­munista társadalmi önkormány­zat kialakítása fejlődésünket je­lentősen befolyásoló, nagy hord­erejű kérdés. Megvalósításából a lakóhelyeken a tanácsokra, a munkahelyeken pedig a szakszer­vezetekre hárul nagyon sok fel­adat. A szocialista demokrácia, az üzemi demokrácia a kommunista társadalmi önkormányzat megte­remtésének egyik kiemelkedő eszköze. Fontos követelménye, hogy érvényesüljön minden olyan vélemény, amely hasznos a tár­sadalomnak és segít bennün­ket céljaink megvalósításában. Törvényeink és rendeletéink ugyan ma már intézményesen biztosítják, hogy ne vesszen kár­ba ügyünket szolgáló egyetlen hasznos gondolat sem. Mégsem lehetünk nyugodtak, mert ez még nem mindenütt van így. Az igazság mindig konkrét, nem a beosztáshoz kötődik. Jól tud­juk, hogy ma még ez nem min­denütt van így. De nem szabad tűrnünk, hogy bárkit is méltány­talanul sérelem érjen. Nem lehet megbékélni azzal, hogy 1974-ben a munkaügyi döntőbizottságok mintegy százezer ügyet tárgyal­tak, amelyek nagyobb részében kiderült, hogy a dolgozóknak volt igazuk. Ez arra figyelmeztet ben­nünket, hogy a dolgozók ügyei­nek intézésében helyenként fele­lőtlenül járnak el még a szak- szervezeti szervek is. A szakszervezeti jogsegélyszol­gálat lehetőséget ad arra, hogy a már megtörtént jogsérelmet or_ vosolják. Dé célunk ennél több. Okulnunk kell a megtörtént ese­tekből. Javaslatokat kell tennünk korszerűbb és közérthetőbb jog­szabályok kidolgozására, a bürök, ratikus ügyintézés megszünteté­sére. A fejlett szocialista társadalom építése a szákszervezetektől is többet követel. Ennek kapcsán szeretnék néhány szót szólni a szocialista társadalmi viszonyok között tevékenykedő szakszerve­zetek munkájának jellegéről. A szakszervezetek szerepe a szocialista társadalomban Amióta létezik szocialista tár­sadalom, gyakran vitatott kérdés, hogy a szocialista társadalomban, ahol elveink az állami politika hivatalos rangjára emelkednek, mi a szakszervezetek feladata? Mire vállalkoznak, mire vállal­kozhatnak? A magyar szakszervezetek büsz­kék arra, hogy a XI. pártkong­resszus megállapította: ,,A szak- szervezetek tekintélye és befolyá­sa nőtt, hozzáértőbben gyakorol­ják funkcióikat. Támogatják és védik a munkásmozgalmat.^kép- Ife\fzetésSagvalami^a^nyug­ml^lí^^akorUtában ég; mé: SSwök iránt, a megvalósításáért. Ugyanilyen í - lelösségtudat hajtja at a nem- SS* munkásosztály egyetemes érdekeihez fűződő szolidaritusun­kaTiszteletünk és megbecsülésünk megbonthatatlan szalai luzneit bennünket a harcokban meged- zett szovjet szakszervezetekhez, valamint a többi wocial.sta ör- szágban tevékenykedő testvtr- szervezeteinkhez. Mivel céljaink azonosak tapasztalataink kimerít­hetetlen együttműködési lehető­séget biztosítanak a szocializmus építésének szolgálatában. A munkások, a dolgozok is szervezeteik nemzetközi osszelo- gása sok ragyogó eredményt szült. Az egyseg hiány a P«1*« sok keserű tanulsággal szolgait a történelem során. Most a szoli­daritásnak és összefogásnak uj, kedvezőbb feltételei bontakoznak ki világméretekben és kontinen­tális keretekben egyaránt. A magyar munkásosztály, magyar szakszervezeti mozgalom üdvözli a nemzetközi és az euró­pai szakszervezeti mozgalom fej­lődésében bekövetkezett változá­sokat Továbbra is kivesszük részünket az együttműködés fej­lesztéséből, a szolidaritási C°Nern támogatjuk viszont sem­milyen formájában sem a náció- nalízmust. és ssembéloriálunl. mindenfajta szovjet- es kom- munistaellenesseggel. A Szovjetunió múltjában es jelenében azt az országot, azt a dolgozó népet tiszteljük es be csűljük, amely mindenkor a leg többet tette a társadalmi hala­A szóbeli beszámolónak a vé­géhez értem. Az elmondottakból fs látható, hogy van feladatunk bőven, és aki dolgozni akar, az következő években is dolgoz­gat mert lesz miért. De nem­csak a feladatok mennyisege no. Nagyobb az igény munkánk mi- rőségé iránt is. Ez a sok feladat,, ez a növekvő igény megtisztelő számunkra. Megtisztelő mind­azok számára, akik a munka­osztály ügyét kívánják szolgain . akik a szocialista rendszerért szívükkel és lelkiismeretűkkel mind többet kivannak tei.ni. Szocialista jelenünk nem gond nélküli De tele van tervekkel, lelkesítő, reális tervekkel. Valóra váltjuk e terveket, mint ahogyan eddig is megvalósítottuk minden fő célkitűzésünket. Van enebiz tositék. Munkásosztályunk, p. rasztságunk. értelmiségünk * dolgozók tömegméretű akti vita sa és alkotóereje, hite és bizal­ma a szocialista építés ugye iránt. Gáspár Sándor beszéde után a kongresszus Méhes Lajosnak, a Vasas Szakszervezet főtitká­rának elnökletével folytatta munkáját. Somogyi Miklós, a számvizsgáló bizottság elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a bi­zottság írásos jelentéséhez, majd Gál László SZOT-tilkár, az alap­szabály-szövegező bizottság el­nöke indokolást terjesztett elő a magyar szakszervezetek alap­szabályának módosított terveze­téről. Mint mondotta, a módo­sításokat az MSZMP XI. kong resszusának határozatából, a fej­lett szocialista társadalom építé­séből következő magasabb köve­telmények, valamint a dolgozóit és szervezeteik növekvő igé nyei indokolják. A módosítások között szerepel, hogy törvényesíteni kell a be­számolási kötelezettség megva­lósításában eddig kialakult gya­korlatot, vagyis az évenkénti be­számolót. Ezzel függ össze az a javaslat is, fiogy a bizalmiak és a vezető szervek választási cik­lusát öt évre hosszabbítsák. Gál László felhívta a ügyei­met a bizalmiak és a főbizal­miak tanácskozására, mint új szervezeti formára. A szaktanács elfogadta a szak­szervezeti tagdíjtáblázatra vo­natkozó módosítási javaslatokat, s ennek megerősítését kérte Gál László a kongresszustól is. A ja­vaslat szerint az eddigi tagdíj- osztályokon belül néhány kate­gória kisebb módosításával kí­vánják igazságosabbá tenni a tagdíj-rendszert. Gál László beszéde után az el­nök bejelentette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága levelet küldött a ma­gyar szakszervezetek XXIII, kongresszusának, majd felolvas­ta a levelet, amelyet Kádár Já­nos írt alá. A tanácskozás résztvevői nagy tapssal fogadták a párt Központi Bizottságának levelét, amelyet a kongresszus valamennyi résztve­vője nevében az elnök megkö­szönt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom