Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-04 / 284. szám
1975. december 4. • PETŐFI NÉPE « .! 3600 liter az átlagos tejtermelés Évzárás előtt a Bácsalmási Állami Gazdaságban A Bácsalmási Állami Gazdaság magas szintű agrotechnikája, termelési sikerei nem mai keletűek. Bár új igazgató került a gazdaság élére, az interjút mégsem ez indokolja. Simon Gyula, az előző igazgató kiegyensúlyozott gazdaságot, jólképzett szakgárdát hagyott maga mögött. Nem volt szükség tehát változtatásra, a termelési technológia módosítására, legfeljebb tovább kellett finomítani, adottságait még jobban kihasználni. — Mi várható ebben az évben a Bácsalmási Állami Gazdaságban? — erről beszélgettünk Sendula Tibor igazgatóval. — 1974-ben 18 millió forint volt a vállalati eredmény, amelyet az idén 1—2 millióval túlteljesítünk. A termelési érték a korábbi 268 millióval szemben, ez évben 300 millió forint körül várható. Az emelkedés egyrészt kötelezettségünkből is adódik, hiszen A-kategóriaba sorolták gazdaságunkat. A rövid áttekintést az éves munkáról a sertéstenyésztéssel kezdem. Kialakítottuk a négyvonalas keresztezést, olyan hibridet kaptunk, amely leginkább alkalmas hústermelésre. Sonka- sertés értékesítés szempontjából a legjobbak közé sorolható. Az idén 38 ezret bocsátunk vágásra. Megkezdte működését a vágóhidunk, amely naponta 20 sertést dolgoz fel, főleg tőkehús és bőrös malac formájában. Sertéstenyésztésünket a jövőben a tenyésztői munka javításával, a hatékonyság növelésével fejlesztjük. — Megyénkben komoly gondok vannak a szarvasmarhatartással. Mi a helyzet Bácsalmáson? — Jelenleg 1060 tejelő tehenünk van. Folytatjuk a korábbi években megkezdett Hungafriz fajta kialakítását a magasabb tejhozam érdekében. Tejtermelésünk tehenenként átlagosan 3600 liter, ezt 4000 liter fölé szeretnénk emelni. Ennek érdekében felújtásra szorulnak a tehenészetek. A tompái kerületben korszerű tehenészeti telepet építünk, amely 34 millió forintba kerül. Itt az eddigi 350-ről 700-ra bővítjük a tejtermelő állományt. Jövőre készül el a karusszeles fejőház. Szarvasmarha-hizlalási eredményünk igen jó. Háromnegyed év alatt átlagosan 36,94 kilogramm havi súlygyarapodást értünk el. — Miként alakult a növény- termesztés? — Az ágazat szakosított. A ku. korica, a napraforgó, a búza és a tömegtakarmány termesztése a profilunk. Elsődleges a kukorica. A 2700 hektáron termelt kukorica a sertésállománynak kell. Gazdaságunk az IKR termelési rendszer tagja. Ezt az eredményt nagyon pontosan végzett agrotechnikával, jó üzem- cs munka- szervezéssel értük el. Kitűnően beváltak a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet kukoricahibridjei. Jobban be. érett, egészségesebb abrakot adnak. Búzából 1800 hektárt vetettünk és noha a kedvezőtlenebb termelési feltételek miatt kevesebb a vártnál, a megye állami gazdaságai között a legmagasabb hozamot értük el. Napraforgó-termesztésben az országban élenjáró szerepet töltünk be, a fejlesztést és a termelési rendszer kialakítását illetően. A MÉM által jóváhagyott BNR-hez 17 gazdaság. 2200 hektáros termőterülettel csatlakozott. Gazdaságunk a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalattal közösen' létrehozta a napraforgó- vetőmag üzemet, amelyet máris bővíteni kellett. Vetőmagot 1200 hektáron termesztettünk, s ebbe bevontuk a partnergazdaságokat is. A kiváló minőségű, magas olajtartalmú, kalibrált, fémzárolt napraforgó-vetőmagból az idén 75, jövőre 100—120 vagonos készletünk lesz. Két éven belül írtár az egész országot jó minőségű napraforgó-vetőmaggal tudjuk ellátni. Igen szoros kapcsolat fejlődött ki a Gabonatermesztési Kutató Intézet és a gazdaságunk között. Termelési sikereinkben nekik is részük van. Sok segítséget kaptunk a Növényvédelmi Kutató Intézettől is. Nemrég pedig az Regszemcséi Kutató Intézettel teremtettünk kapcsolatot. A napraforgó-termésátlagunk a tavalyi 19,9 mázsáról 24,12-re növekedett. A partnergazdaságok 16—17 mázsát takarítottak be. — Milyen a gazdaság szakember-ellátottsága? — Ügy gondolom, nem lehet panaszunk, 51 mérnökünk van. Mezőgazdasági szakembereink politikailag is képezik magukat, ketten elvégezték a marxizmus— leninizmus szakosított, tizenket- ten a marxizmus—leninizmus esti egyetemet, tizenhármán pedig a marxista—leninista középiskolát. Egyetemen és főiskolán, illetve szakmérnökképzőn kilen• Nagyteljesítményű géppel szántják a kukorica tarlóját a gazdaságban. 0 A kiváló minőségű, magas olajtartalmú szovjet napraforgó- fajta kiállítási tárlója. 1200 hektáron termett 75 vagon vetőmag. • Az állami gazdaság szakosított telepének laboratóriumában Dulity Erika desztillálást végez. *1 vM s V ! 1 1' J Ih(i .. . a£*i. | ;1 u Ä »eg. . - ,|‘ u*} , v ír ^ cen tanulnak. Ebben az évben nyolcán végezték el az egyetemet. Tizenkét ösztöndíjasunk, van. Minden kezdő szakember szakdolgozati témát kap a gazdaságban. Ezt minősítjük, és figyelembe vesszük az előléptetésnél. A jó javaslatokat beépítjük termelés-fejlesztési tervünkbe — hangoztatta végezetül a gazdaság igazgatója. Szabó Ferenc Felelőtlen minősítés Nagyon okos, tehetséges ember. de sajnos, rendkívül kötekedő természet — mondták róla. Az illetőt 15 éve kíséri ez a minősítés, annak ellenére, hogy egy évtizede senkivel sem kötekedett. Hiába bizonyítja évek óta magatartásával, munkájával az egykori minősítés ellenkezőjét, mert aki az eredeti megállapítást tette, olyan ember, hogy a szavának súlya van a szakmában. Jól ismerem a minősítettet is, a minősítőt is. Megpróbáltam helyreállítani közöttük az igazságot, ezért megkérdeztem a tekintélyes véleménynyilvánítót: mire alapozza állítását? Legnagyobb meglepetésemre azt a választ kaptam: „mondták". Tehát ő nem tudja biztosan, nem tapasztalta személyesen, nem is nagyon ismeri Jaz illetőt, de hallott róla valamit, amit mások mondtak — lehet, hogy azok is úgy hallották, — és, a rossz vélemény él tovább, kíséri az ártatlan vádlottat. Sokan nem is sejtik, hogy egy meggondolatlan; minősítő kijelentéssel milyen súlyos csapást mérnek embertársukra. Különösen a vezető beosztású embereknek kellene meggondolniuk, mit mondanak beosztottaikról. De nem kisebb a felelősségük azoknak a nagy tekintélyű szakembereknek sem, akiknek a szava döntő a szakmában. Egyszóval, jobban meg kellene fontolnunk, amikor embertársaink munkájáról, magatartásáról véleményt mondunk. Ismeretes, hogy a vállalatok, intézmények vezetői kötelesek bizonyos időközönként írásos minősítést készíteni beosztottaik jelleméről, munkájáról. Ezeket a minősítéseket az érdekeltekkel meg kell beszélni, és mindenkinek módjában áll vitatkozni, egyetérteni, vagy nem egyetérteni. Sokan idegenkednek ezektől a nem mindig kellemes, de emberséges értékmérésektől. Pedig, ha jól meggondoljuk, sokkal helyesebb a szemtől szembe kimondott — és éppen ezért megfontolt — vélemény, mint a hátuk mögött elejtett megjegyzés. _ Sajnos, a felelőtlen minősítéseknek olyan széles skálája, olyan változatosan sok műfaja alakult ki nálunk, hogy ma már követni is nehéz. Ki ne ismerné például azt a „megszépített’' minősítést, amely azért készült valakiről, mert meg akarnak tőle szabadulni. Ezeknek a mi- nősítéselcnek a szerzői azt sem bánják, ha az eladásra szánt ku- Ider, a képességeit, /felülmúló, magas beosztásba kerül, csak menjen, csak valahogy túladhassanak rajta. Hasonlóan gyakori a tudatosan „elvágó" minősítés is, amely bosszúvágy ból, vagy gyűlölettel táplált rosszindulatból fakad, hagy megaka dályozza, derékba törje valakinek a karrierjét. Tulajdonképpen mindegy, hogy a hamis minősítés milyen céllal készül, mindenhogyan káros, nemcsak a minősített ember, hanem a társadalom szempontjából is. A felelőtlen minősítés természetesen ellenkezik a párt és a kormány káderpolitikájával, a szocialista humánum elveivel. Hiszen a szubjektív alapon — túlzott jóindulatból, vagy rossz- indulatból — készült minősítések nem veszik figyelembe az ember politikai megbízhatóságát, szakmai felkészültségét, jellemét, erkölcsi magatartását, a közösséghez való viszonyát. A személyes szimpátia következtében gyakran előfordul, hogy tehetségtelen emberek magasra emelkednek, tehetséges emberek pedig süllyesztőbe kerülnek. A felelőtlenség minden esetben súlyos bűn a szocialista kö zösségben. Mindannyiunknak kórt okoznak azok, akik felelőtlenül szórják a közösség pénzét. pazarolnak, de még ennél is nagyobb kárt okoznak a társadalomnak, akik felelőtlenül gazdálkodnak legértékesebb kincsünkkel, az emberrel. Szólni, beszélni kell hat a minősítésekről a nyilvánosság előtt akkor is. ha sokan szeretik bizalmasan kezelni őszintétlen véleményüket. Nem kell kiteregetni ország-világ előtt a személyzeti páncélszekrények aktáit, de jó, ha az emberek tudják, mi Ven véleményt alkottak munkájukról, magatartásukról a vezetőik. Csak az tud változtatni a hibáján. akinek Őszintén a szemébe mondják, hogy mi a hibája. Csak az tud védekezni az igazságtalan. az elfogult minősítés ellen, akinek nem a háta mögött, hanem előtte mondiák el a róla alkotott véleményt. G. J. Tízéves a hidrológiai társaság bajai szervezete A Magyar ' Hidrológiai Társaság bajai szervezete fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte Baján. a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Karán. Simor József, a szervezet titkára számolt be az egy- évtizedes társadalmi tevékenységről. majd Veres Pál, a budapesti Mélyépítési Tervező Intézet főosztályvezetője ismertette azokat a terveket, amelyek végrehajtásával megoldják a bajai ivóvíz vastalanítását. Végül Czilli Jenőné. a Földmérő és Talajvízvizsgáló Vállalat vegyészmérnöke a vízminőség-vizsgálatok tapasztalatairól beszélt az ünnepi ülésen részt vett vízügyi szakembereknek. Hol lehet korcsolyázni Kecskeméten? Midőn az első mínuszos nappalokkal és éjszakákkal leadta névjegyét az idei tél, az első ijedtség elmúltával némi öröm mécsese is pislákolni kezdett bennem. Igaz, hogy a beígért és jósolt kemény tél a tetemesebb tüzelőszámlák révén erősen megapasztja majd bukszáink tartalmát, de kárpótlásul visszaáll a tél becsülete gyermekeink szer mében. Tudniillik lesz jég, korcsolyázhatnak szegények. Hiszen jó ideje kimaradnak már ennek a kedves, valóban aktív játéknak, sportnak az örömeiből. Melyik gyakorló szülő ne tudná, hogy szinte sorscsapás üldözi egyik-másik gyerekkorosztályt. Kinövik a karácsonyi ajándékba kapott korcsolyát, anélkül, hogy egyszer is a lábukra került volna. Egyszerűen azért, mert se igazi tél nem volt, tehát jég sem. Na, most végre! — rikoltottam fel magam is. Elkezdheti viselni a fiam is azt a príma cipős korcsolyát, amelyet még tavaly vettem neki Varsóban. Egy szép, szomorú hétköznapon, amikor a vigasztalan téli eső behajtott a híres áruháznegyed játékcsarnokába. S ugye, csak egy praktikus észjárású atyának támadhatnak olyan képzettársításai, mint nekem is, míg ronggyá ázott gúnyámat szárítgattam, sétafikáivá, szemlélődve a jó melegen. Na, mondom, biztosan odahaza is így esik, s ha aztán beköszönt a fagy, lesz olyan jég, hogy csak na! E gondolattól már csak egy ugrás volt a pompás korcsolya megvásárlásáig. Amit azután — miként ez köztudott — egész télvízen át kirakhattunk a vitrinbe — dísznek. □ □ □ Ez a tél, az első „kopogtatásokból” ítélve, alighanem megembereli magát. A lakásokba, betonplatzokra, aszfaltra kény- szerített gyerekek alighanem teljes mellszélességgel szállhatnak jégre az elkövetkezendő időkben. Na igen, ezt mondjuk mi. Csupán arról feledkezünk meg nekibuzdulásunkban, hogy bármilyen fagy ellenére lesz-e olyan jég például Kecskeméten, amelyen korcsolyázni is lehet. Azaz, lesz-e korcsolyapályának használható terület a városban? Mert hiszen ilyenben már azokban az években sem dúskáltunk, amikor télen — tél volt. — Tősgyökeres kecskeméti tetszik lenni? — De még milyen! — Korcsolyázott valaha? — Hogyne. Még ma is vállalkoznék egy kis mozgásra, ha lenne hol korcsolyázni. — Hát nincs? — Tudtommal egyetlen ilyen hely van: a Zrínyi Ilona Általános Iskola udvara ... Hej, amikor még mi voltunk gyerekek! Jártunk a Szabad-Széktóra, aztán ahol most a Leninváros van. Akkor ott volt az úgynevezett Major-pálya: ma már villák vannak arrafelé. Lehetett korcsolyázni a vasút mellett, a mai KTE-pálya helyén ... Csináltak jégtakarót télén teniszpályán. Kiváló terep az ilyen — korcsolyázásra ... Több nőnek, férfinak tettem fel szinte szóról szóra ezeket a kérdéseket, s a válaszok is any- nyira megegyeztek, hogy már- már „összebeszélésre” gyanakodhatott volna az ember. □ □ □ A lényeg tehát, hogy az utóbbi időkben egyetlen hely volt már csak a „hírős városban”, ahol „rendeltetés-szerű” jég, azaz korcsolyapálya állt egy isko- lányi, s talán ezért is mondhatjuk, szerencsés gyerek rendelkezésére. Pedig se szeri, se száma tanácskozásoknak, üléseknek, kereszasztal konferenciáknak, ahol az ifjúság mozgásszegénységéről, játék- és sportlehetőségeinek feltétlen szaporításáról mondtak igen sok okosat, bölcset. Habár úgyszólván közhelyként hangzanak ilyen igazságok, mint — hogy a téli meghűléses betegségekkel szemben igen üdvös edzési mód a friss levegőn való mozgás, tehát rendkívül egészséges a rendszeres korcsolyázás —, a feltételek megteremtéséig ritkán jutunk el. Hogy ez túlzás? Hát akkor miért csak egy iskola tudott korcsolyapályát csinálni Kecskeméten ? Az ne legyen mentségünk, hogy hiszen nem is volt rá szükség, mert igazi tél se volt az elmúlt években. Amikor volt, akkor is csak emlékeztetőként működött az az egy pálya. Mintha 'valami tudatalatti * nagyzolás nyűgözne le sokszor bennünket, amikor magasabb szintű határozatok megvalósításán munkálkodunk. Sportoljon, legyen edzettebb, bírósabb az ifjúság? Szinte automatikusan alakul az áttéte’ hány milliós nagyságrendű beruházással fogjunk hozzá? Az egyszerű gyakorlati megoldások, eszközök nem egyszer teljesen kiesnek a figyelem köréből. Hogy például az évezredek óta egészséges és vidám téli időtöltésként, játékos, ügyes izompróbaként számontartott korcsolyázás „filléres beruházással” is megoldható — eszünkbe se jut. Olykorolykor talán. De talán mert „olcsó” dologról van szó, nem tartjuk érdemesnek, hogy időt fecséreljünk rá — mondjuk egyetlen megbeszélés erejéig. Amit — csak úgy teszük fel — testnevelő tanárok, néhány sportszakember, lelkes sportbarát és tettre- kész fiatalok tartanának, mondjuk a tanács művelődésügyi osztályának szervezésében. □ □ □ Igaz, hogy az „Építsünk több korcsolyapályát” kezdeményezéshez hiányoznék az a bázis, amit a költségvetésnek erre a célra elhatározott keretszáma testesítene meg, de sebaj. Ilyen nincs. De nem volt a Zrínyi Ilona iskola esetében sem. Mégis lett korcsolyapályájuk. Először 1969 —70 telén, s azóta mindig, ha tél is van hozzá. S van eddig több mint 70 pár cipős korcsolyakészletük, amelyet már novemberben kiosztanak a kislányoknak, kisfiúknak. (Fiadzik a „keretük” is; az idén például újabb 5000 forint áru cipős korcsolyával bővíthetik az állományt.) Tantestület, s diákság együttesen tartja fenn a korcsolyapályát. A nagyobb gyerekek látják el a pálya-, s melegedőügyeletet, a teafőzést. A tanulók őrködnek a jégpálya házirendjének betartásán ... De minek is folytassuk, mikor a kecskeméti gyerekek és szülők biztosan sokkal több mindent tudnak erről. Hány ezer tanuló szíve fájhat, mikor jeges napokon, vakációban, vasárnap hallatszik a víg lárma a Zrínyi udvaráról, s ők csak sóhajtozhatnak, mert náluk nincs még ilyen. Nem minden iskolaudvaron lehetne, vagy nem akkora korcsolyapályát kialakítani — tudjuk. De ahol valamekkorát is lehet... Meg a régiek emlegette adottság: a teniszpálya. — Budai tanítóképzős koromban — a harmincas években — nemcsak tornázni, atlétizálni, korcsolyázni tanítottak meg bennünket — mesélte Vécsy György, a Zrínyi Ilona Általános Iskola igazgatója —, hanem arra is. hogyan kell korcsolyapályát készíteni. Mikor itt. Kecskeméten 1968-ban iskolát „kaptam", az első alkalmas télen megcsináltam ... □ □ □ Szívemre téve a kezem, jelentem ki, hogy szó sem volt köztünk holmi „reklámozásról”, „betáplált népszerűsítésről”, de egyet biztosra veszek. Ha netalán ösz- szehívnák korcsolyapálya ügyében azt az említettem kis fórumot, Vécsy György — kívánságukra — nagyon szívesen elmagyarázná a jégpályakészítés technológiáját. Meg azt is, miként lehet társadalmi munkával, tanár, diák jókedvű összedolgozásával — kis pénzekből — „üzemben tartani” egy olyansport- és játékpályát, ahol a friss, csípős levegő, a mozgás milliós nagyságrendű nyereséget hoz — a gyerekek egészségében. T. I
