Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

4 ® PETŐFI NÉPE ® 1975. december 25. Amikor Vágóék tizenketten ülnek asztalhoz Hajnali öt órakor ébred a csa­lóid. -A 'férfi tüzelőt, hoz az ud­varról. begyújt, aztán megborot­válkozik. Az asszony reggelit ké. szít, A nagyobb gyerekek meg-- mosdatják- kisebb testvéreiket, felöltöztetik őket, aztán niégogy- szer elolvassák a leckét. Fél li­kőr Vágó Imre elköszön a fele­ségétől, a gyerekektől, s kerék­párral elindul a munkahelyére, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárába. A tizenkét tagú Vágó család három éve a Kecskémet belte­rületétől néhány kilométernyire levő I-elsöcsalánosban lakik Nyárlőrinci, otthonukból tizen­egyen jöttek el, a legkisebb gye rek már itt született. A két epi> let. két nagy szoba, konyha, élés­kamra, előszoba, s, a meg bérén s. de/ésre váró fürdőszoba jóval tágasabb előző lakásuknál S ami ilyen nagj családnál ugyancsak lényeges, a ház mögötti több mint ezer négyszögöles kertben zöld­ségféle és gyümölcs teljem Na­gyon sokát jelent ez a házinas­szonynak. aki mindennap főz. — Férjem szülei kilenc gye reket neveltek, nekem hét test­vérem van — mondja Vágó Im- réné. — Ez most ritkaság ne­künk így természetes. Szinte- el •serrv mondhatom milyen nagy öröm, ha hét Végén mind a tíz gyerekünk itthon Vári, együtt ebé. del link, 1 >e.szélgetün k. i adu .zúnk, A nyolcadik Osztályos1 flö/.síka é.s . Gyusz-i. a hatodikos Laci. s az ötödikes Ilona ■ az év eleiétől ugyanis a Zaja utcai általános iskolai kollégiumban lakik. Hét végén mindig, de gyakran más napokon, is hazalátogatnak. A 10 éves Imre a kecskeméti Fémmun­kásban ipari tanuló. Egv év múl­va szerkó/ellak.rtos les/. Eszter. Erika, és Pali a közelben levő miklóstelepi iskolába járnak. Mindhárman also tagozatosok. Éviké a legkisebb, kétéves. — Azelőtt az erdőgazdaságnál dolgoztam, de kiléptem, mért időm, s erőm sem maradt az ittho­ni munkára — folytatta Vagoné. — Most a gyerekekkel itthon va­gyok. Takarítok, bevásárolok, fő­zök. Délutánonként a férjemmel a kertben dolgozunk. Vasárnapon­ként a közeli Autós csárdába já­rok' takarítani Av férjem fizetése 1900, a családi pótlék 5200 forint. Az OTP-be havi 500 forintot kell fizetni, a négy gyerek :•*.«»• a kol­légium 340 forintba kerül. Egy­egy vasárnapi ebédnél például 3 • A Jedlik An.wis szocialista brigád gyakran meglátogatja otthonuk ban Vágó lmrécket. (Tóth Sándor felvétele.) kiló hús. 5 csomag csirkeaprólék, egy vekni kenyér fogy el. Ruhá­ra, cipőre, tanszerekre sem ke­vés a kiadás. Délután 3 órákon- a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában be­zárják az asztalos műhely ajtaját. Mielőtt Vágó Imre .segédmunkás kerékpárjával hazafelé venné az útját, benéz á vijianys/.erelő mű­helybe Szabó Tibortól, --a Jedlik Ányos szocialista brigád vezetőjé­től megkérdezi, hogy megjavítot­ták-e máé a rádióját. Holnap kocsival él visszük hozzátok — válaszolja , áz arariy- plakettes brigád vezetője. — Más­kor is szól j, ha szükséged van va­lamire. — Imre. ne felejtsd el. kará­csonykor a vállalati ünnepségre autóbusszal elhozzuk a gyereke­két — szolt Bán György, a szak- szervezeti bizottság tagja, S miután Vágó Imre megkö­szönte a meghívást, s elbúcsúzott munkatársaitól, a szocialista bri­gád tagjai elmondtáik, hogy kot éve patronálják a tízgyerekes családot. Tavaly decemberben be­vezették hozzájuk a villanyt. A vezérigazgató engedélyezte, hogy a felhasznált ariVágöt ingyen kap­jak. Az 1967-ben alakult tizen- nvolc tagú brigád /tízezer forint értékű társadalmi munkát vég­zett. Szabad szombatokon, vasár­napokon dolgoztak. Különösen sokat segített Marton József. Ka­ta! Imre, D. Szabó József, Kasza László es Tóth József szb-titkár, a brigád egykori tagja. A putronálás híre eljutott az Építő- Fa és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének me­gyebizottságára is. Laczv Endre, a megyebizottság titkára . a buda­pesti, központban is beszámolt a > kecskeméti',imunkacsapai segítésé, rőt, s a tízgyerniekes család hely­zetéről. Nem Sokkal később So­mogyi. Sándor né,- á központi .veze­tőség titkára meglátogatta ÓVágó- .éklat. s- 5:• ezer fótynlót. adott át nekik.' Nerrü'ég pedig bútorokat kaptak a . szakszer vezet tői. — Kilenc párnás székkel, tíz konyhai székkel, 21 személyes szétnyílható asztaliai, 12 pléddel. 12 lepedővel, gumicsizmákkal, evőeszközökkel gyarapodott a be­rendezésünk — magyarázta Vágó Imre. — A kecskeméti gyár szak- szervezeti bizottságától, s a riőbi- zottságtól ezer forint értékű élei- miszercsomagoí kaptunk "kará­csonyra. A délután is gyorsan eltelik. A szülök a kertben dolgoznak, a gyerekek a leckét készítik, aztán játszanak. Este rádiót hallgat a család. Televízió nincs, korán le­fekszenek. Ha nem is élnék gond­talanul, abban a tudatban hajt­ják álomra fejüket, hogy nincse- ek egyedül .. . 'Tárnái László • A műhelyajtó állandóan nyitva, várja az ügyfeleket. (Szilagyi Mihály felvételei) lem ennek is, pedig a legolcsóbb ruha sem került kevesebbe 20 pengőnél. így könnyű kiszámítani, hány hónapot kellett dolgoznom egy rongyért. Még ennél is rosz- szabb lett a helyzet 1932-ben, amikor felszabadultam. Bejött a bolettás világ. A búza ára a ko­rábbi negyvenről tíz pengőre esett vissza, amiből még három pen­gőt adóba kellett fizetni. Ennek ellenértékeként kapott a tulajdo­nos egy úgynevezett bolettát, ami teljesen tönkretette a kisparasz- tokát. Sokan az öngyilkosságba menekültek, a temetés szinte min­dennapos volt. A mester elbocsá­tott. munkát nem kaptam. Nem volt más választásom, mint a vándorlás egyik helyről a másik­ra. Elindultam a Bácskába, dol­goztam Nemesnádudvaron. Kece. len, Baján, eljutottam Mohácsig. Semmibe nem vették az embert, olcsó volt a munkaerő. Még a rossz, elkopott lópatkókat is össze- kovácsoltatta a mester, megérte neki. Dolgoztam látástól vakulá- sig, hogy meg tudjunk élni. Volt olyan nap. amikor 20—30 kocsi­kerékre húztam rá a ráfot. Aztán jött a háború és a fogság. — Szerencsére most már túlva­gyunk ezen, a gyerekeket is ki- tanítattuk, — tőrölte le könyeit kötényével Jáger néni, amit a múlt emlékei csaltak a szemébe. —■ Az apja mesterségét a fia is folytatja, mellette tanulta ki a szakmát. Ö most a téeszben dol­gozik, A lányaink közül az egyik fodrász, a másik technikus lett. Mi meg majd eléldegélünk a nyugdíjból, amihez mindig kerül egy kis pótlás. Hol ez, hol az jön, hogy Pista bácsi nyújtsa meg már ezt a fejszét, köszörülje ki a métszőollót. Valahonnét előkerült még az a régi faeke is, ami ott all a sarokban. Vasat kell hozzá kovácsolni a férjemnek. Néha a termelőszövetkezetből is hoznak kisebb munkát. Így telnek napja­ink. A lópatkolás, a ráfhúzás lassan i nuilté. Jáger István azonban még a régi kovácsmesterek kö­zül való. Műhelye, munkaeszkö­zei is ezt a jelleget hordozzák magukon. Szaktudására még egy ideig szükség van. Bár fia is ezt a szakmát tanulta, munkáját mégis az új körülményeknek megfelelő­en végzi. Ö már a modern világot képviseli, nem lovakat patkói, ha­nem gépeket és korszerű munka­eszközöket javít. Béna Zoltán A fák úgy körülnőtték a fe­hérre meszelt nádfedeles tanyát, a kovácsműhellyel együtt, mint­ha örökké fogva szeretnék tarta­ni. A gazda azonban nem harag­szik ezért, szereti a természetei, de nem veti meg a jó bort sem. Erre enged következtetni a ház mögött levő, szépen művelt sző-> lő. — Aki még nyugdíjas korában is ilyen nehéz mesterséges foly­tat, mint én, annak bizony el­kel egy kis ital — magyaráz szé­les, darabos mozdulatokkal Já­ger István.-.a szabadszállási ta­nyavilág. kovácsmesteré.— Főleg télen kell egy kis „fűtőanyag”. A lovát mégsem vihetem u szobá­ba patkolrii... — Eredj már, te iszákos, ne­ked mindig azon jár az eszed — dorgálja meg férjét a ház asz- szonya. — Gyere inkább, és csi­náld amibe belefogtál, mert mindjárt itt vannak a garázsajtó­pántokért, és te meg még sehol- se tartasz. Az öreg kissé* dohogva, kipirult arccal teljesítette felesége kéré­sét. Szemével intett, hogy kerül­jünk beljebb a pitvarból. A mű­helyben a kovácsmesterség ősi szerszámai: a tűzhely az üllő és egy öreg fújtató fogadott — A fujtatót még a harmin­cas években vettem Szabadszál­láson egy hatvanéves kovácstól — fűzte tovább a szót a mester. 9 Stílusos cégjelzés. — A tulajdonosa úgy mondta, még az öregapja használta ezt az eszközt, így utánaszámolva van már ez vagy háromszáz éves — Apjuk, ne fecsegj már any- nyit, hiszen már izzik a vas. A kéz, amely a nehéz munká­tól olyanná vált, mint. egy „büty­köstengely’' biztosan markolta meg a fogót, aztán éleset csendülve az üllő milliónyi tűzszikra repült szét a levegőben. A kovács ren­dületlenül ütötte, alakította a meglágyított vasat, ami szépen formálódott szakavatott keze nyo­mán. A tűzhely hevét közben a feleség táplálta. — Csaknem negyven ev óta vá­gyóik az .uram inasa. Ezt a tanyát is együtt építettük és a vályogot is mi vetettük ki hozzá, pontosan 11 ezret. A három gyerek mellett nem nagyon tellett építőanyagra. Amit lehetett, mi magunk csinál­tuk meg. — Bizony, így igaz, .ahogy a fe­leségem mondja — emlékezik a házigazda. Még a szakmát is alig tudtam kitanulni, mert nem volt pénz. Az édesapám kubikusmun­kával kereste a mindennapi ke­nyeret* Mindez még 1929-ben tör­tént. A mestereknek se nagyon akadt munkájuk, nekem még sze­rencsém volt, hogy teljes ellátást és napi 50 fillért kaptam, örül­Műhely a tanyan Jfi.GER Fásítás - háztetőn a belvárosban Automatizált baromfihúsgyártás Kecskeméten Tokióban olyan kevés a [ásí­tott terület, hogy a japán mező­gazdasági minisztérium a belvá­rosi háztetőkön növényzet ülte­tését javasolja. A minisztérium jelentése szerint a japán nagy­városok belső területen oly nagy­mértékű az oxigénhiány, hogy az mát veszélyezteti a (lakosság egészségét. Ez különösen áll a fővárosra. Tokióra. amelynek belső területén a füves terület mái ritkaságszámba mégy, Jellemző, Hogy amíg Toki,, elő­városaiban meg közel to" nvi zöldfelület található, adón: ■ vá­ros s/j vében ez szinte nfilláró csökken. A háztetőn való (ősit ,> vidékében az illetékes hatosa« számottevő segítséget nvii.it. Gépesítéssel" pótolja a hiányzó munkaerőt a Kecskeméti Barom­fifeldolgozó Vállalat. A vállalat­nál, amelynek évi termelése az idén már elérte .a kétmilliárd fo­rintot. a baromfihús feldolgozás teljes automatizálását égy új gép­sor beállításával kezdték még, K iskijnhalnson pedig általános re­konstrukcióval teremtik meg en­nek a feltételeit. Kecskeméten — decemberben helyezték üzembe az első teljesen automatizált baromfifeldolgozó gépsort, amely óránként ötezer konyhakész esi bitéi állít elő. Az ötletes gépkarok tizenegy műve­iét tel, dolgozzák fel a szárnyaso­kat . Így az értéktelenebb testré­szek — fej, láb, — nélkül kerül piacra az áru, ugyanakkor a bel- sőrészeket — májat, szivet, zúzát, valamint a nyakat — külön kis csomagban mellékelik a bontott •baromfi mellé. A vállalat nyolc- vanféle terméke közül azonban továbbra sem hiányzik az. olcsóbb „lábascsirke". V. E. Áramot ad az elszökő földgáz Üzembe helyeztek égy új erő­művet, amely az olajfúrásnál el­szökő földgázt felhasználva állít elő elektromos áramot. Az új erőmű Nyugat-Szibériában. Sur- gutnál épült, s 1975-ben 1 200 000 kW áramot ad. De az olajterme­lés fejlődésével emelni lehet az erőmű kapacitását is. aasaoiEsaaEiBiEiaaEiEzaaaaEiaaQciEZEiaEKii aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa ö |U o 6 |C töJOió (32.) — Bogár miatt V Nem értem. — Nem is érdékes. Mit gon­dolsz, eső is lesz ebből a szél­ből " — Remélem. De ha nem, ne engem okolj. / — Távol ál) tőlem. Nagyobb tévedéseid miatt se okollak Ez csak szóvirág volt. Oké, ne vágj hozzám semmit, már el is múl­tain mára a közérzetedből.,, asárnap reggel fél hétkor Kelemen már az előszoba ■ ajtóból fordult vissza a telefon- csörgésre. Bosszúsan emelte fel a kagylót. — Tessék. — Én vagyok. — Kati hangja fojtott volt, csaknem suttogó. — Ac lessék haragudni... .1— Mi baj kislány? Várnia kellett a feleletre. Hal­len ta a kagylóból' Kati szapora lélegzését. — Nos ? — Hogy ilyen korán telefonn­'k De később mar nem tudtam 1na felhívni. Most még alszik apu. kiloptam a telefont a nagy- szobából. így is cikis volt. Imre a ejjel átkapcsolta magahoz. At­tól féltem, hogy felébred, amikor visszakapcsolom, mert akkor egy kicsit megcsendül ez a vacak. Kelemen az órájára nézett. Ha «cm hadarna ilyen idegesen sut­togva a lány. félbeszakítaná, hogy térjen a lényegre. Pedig minden pere. amivel később in­át I. egyre sűríti a forgalmat a In. latom országúton. Orsika ts i< ‘ ges — Bandi bocsi, ugye nem azért tetszett telefonálni as este, mert meggondolta magát? Kati hangjában riadt remény­kedés vibrált. — Azért telefonáltam, hogy ci­ki rjefek apádtól. Honnan tudod egyáltalán, hogy telefonáltam? Apád azt mondta, alszol mar. — Nejn aludtam Csak nem viertem telefonhoz jönni, f Fix, hogy az apu kiszúrta volna.-- Mit? — Hat ... hogy adatni sűr van körülöttem. Ami van is... Tes­sék megmondani... Kelemen elmosolyodott. Hogyan nyugtassa meg ezt a gyereket? Meg kell értenie Katit: ez a lány még sohase volt ilyen bajban, w int most. — Engedd meg kijelentenem, hogy ráltozátlqiiid és véglegesen fenntartom, amit igenem neked. Ez megnyugtat? Mindeddig egy­szer se adtam okot rá. hogy ké­telkedj bennem... ' — És azt is gondoltam, hogy hátha el akarja mondani az apu­nak. Ne tessék elküldeni a franc­ba. Állati pocsék a pszichém, Bandi bácsi, alig aludtam... Fél hét múlt öt perccel... Ke­lemen cigarettát tett a szájába. Az öngyújtója nem adott szik­rát. — Feküdj vissza és aludj el, Sürgősen. Estére pedig úgyis fel­hívlak. Ahogy apadnak mond­tam. Légy fegyelmezett, — Igen. Leszek. Csókolom ... — Szeri'us: És fel a fejjel. Letette a kagylót. Hosszú lesz Katinak ez a nap... Bezárta a lakást. A lépesöház- ban még égett a villany, pedig a keszeg házmester már a kapu előtt locsolta a járdát. — Meleg lesz. doktor úr. Most locsolok, amíg n rádió be nem nyögi, hogy tilos a locsolás. Már­is alig van riznyomás. Hova ilyen korá n? Kelemen kinyitotta a Fiat aj­taját — Megyek a család után. — Gyújtást adott. Felpörgette a mo­tort Leeresztette a kocsi abla­kát a házmester felé. — Mondja, kifizettem mar a liftpénzt? A keszeg ember elfordította a gumicsövet. nehogy /termet érje a kocsit. — Tegnap reggel kifizette, dok­torúr: A 'vőin is ilyen feledékeny. Jó utat. doktor úr. Meg kellemes fürdőzést. Kelemen intett, hogy köszöni. Gázt adott és kifordult a parkoló kocsisorból. Már az autópályán jutott eszé­be, amit Kati mondott a hangu­latáról: — Állati pocsék a pszichém . Igen — gondolta —, a stílus . Amikor mi voltunk tizennyolc evesek valamikor az ősidőkben, nekünk is megvolt a magunk sa­játos szókincse. De rajon colt-e bentié ennyi szemérmes öngúny? A sebességmérő mutatója el­érte a száztizet. Lassan meg­nyomta a gázpedált é.s bevágott az előzési sárba, hogy elhúzzon egy ráérős kocsi melleit. Szembe ritkás volt a forgalom. Az éles napfény visszaszikrázott a Budapest fele tartó gépkocsik szélvédő jer ól. A betonon, már csak száradó esőfoltok emlékeztettek a hajna­li záport a. ... KATI ■yuiJr kinek j<Y, hogy önzetlen. nemes? • Etnt Csubfín lámádban kellemes! HEKTÓIT BllECHT (Kócsvay Margit fotditíisn) Kötelességünk eolt. hogy végre­hajtsuk , /.t a kísérletet; í-s végre is fogjuk hajtani. Ebben nem osz- hatnak-szorozhatnak. az ér/.el- meeskék. senki sent ment fel ben­nünket a felelősség alól. amely a7- emberek életéért terhel bennünket jimi.r SCSERBAK o Amilyen túlfejlett hülye va­gyok, az is lehet, hogy magamra pipásítottam ezzel a telefonnal. Türelmes ember, de annak is van határa, hogy jó vagyok nála. Pe­dig semmivel se szolgáltam rá a jóindulatra. Alighogy úgy dön­töttem. három eve. hogy a továb­biakban mellőzhető a léikéin karbantartása, habozás nélkül hanyagolni kezdtem őket. Bandi bácsit is, Orsikát is, Kisjutkát is. Kisjutkát még egy párszt r elvit­te iti tekeregni, de Bandi bácsié- knt hagytam kiszorulni t társa­dalmi életemből. Egyszer elmen­tem hozzájuk az apuval, de nem lelkesen. Tamást kellett lemon- danorni miattuk. 'Besózva ültem közöltük, Kisjutka is idegesített a csacsogány szövegével, az apu is idegesített, hogy miért szivaty- tyűzza magába a konyakot, pe­dig sejtettem, hogy valami ge- nerálfáradtságot akar kimosni magából az alkohollal. Oda se figyeltem, miket telelek Orsikának, a klassz új szerelése tiszteletére is csak mesterségesen tetszésnyil­vánítottam. precízen igazoltam a szabályt, hogy az ifjúság önző és hálátlan, már amennyire telik tőle. Az apu enyhén piásan is üzemben tartotta a radart, gyor­san kiszúrta, hogy én tűkön ülök, Bandi bácsi és Orsika is érezte negatív hangulatomat, nem is tartóztattak bennünket, és már tizenegyre itthon voltunk. Az apu nem adott szóbeli értékelést a vizitünkről, kedvesen kívánt jó- éjszakát, de én láttam a szemé­ben, hogy nem hatottam rá üdí­tően az alakításommal. Akkor már megkönnyebbülés lett volna, htf legalább egy óvatos bíráló megjegyzéssel jegyzőkönyvezi az undorító viselkedésemet. Nem méltatott rá. Azzal büntethettem csak magám, hogy lefekvés előtt addig gyötörtem a kefével a fo­gamat, amíg vérezni kezdett az inyent. Két napig fájt melegre is, hidegre is. Aztán eUelejtettem az eseményt, és legközelebb fel se tűnt, hogy apu nem hívott magával Kelemenékhez. Másnap közölte csak egy Szövegközi mel­lékmondattal. hogy Bandi bácsiék engem is üdvözölnek. Most pedig, amilyen idétlen vagyok, telefonon értesítettem Bandi bácsit, hogy kétségeim támadtak a szavahihe­tőségét illetően. Egy arany broyler grillcsirke Madame Curie hozzám kepest. Bandi bácsi pedig egy pszi­chiáter. Hallgatta a süket dadogá­somat, közben biztosan felhúzta a jóvonalú szemöldökét és utasí­totta magát, hogy egy vízfejű csajjal szemben meg kell őrizni a gyógypedagógiai tapintatot, ön- fegyelmcző segédeszköz gyanánt cigarettára gyújtott, ahogy a hangja változásán hallottam, és neki volt kényelmetlen finoman az emlékezetembe idézni: egy­szer se adott okot rá, hogy ké­telkedjem benne... El vagyok könyvelve nála a nem komplett személyek rovatában. Az ő he­lyében nem lenne türelmem hoz­zam. Nem lett volna már akkor se, amikor az anyu halála után hetekig a nyakukon élősködtem és mindennap legalább kétszer elterült rajtam a dili. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom