Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-12 / 265. szám

% 1975. november 12. • PETŐFI NÉPE # 3 Háromszáz munkalehetőség Fűtött teremben gyorsan szárad a cérnametélt. Horváth Józsetné csomagolja a hattojásos házitésztát. Megtehetnék, de nem teszik Meteorológusnapok az Akadémián Kedden a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermében az Akadémia alapításának 150. és a Magyar Meteorológiai Társaság alapításának 50. évfordulójának tiszteletére kétnapos meteoroló­gus tudományos ülésszak kezdő­dött. amelyen részt vesz D. A. Davies, a Meteorológiai Világ- szervezet főtitkára is. A meteo­rológus napókat dr. Czelnai Ru­dolf, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke nyitotta meg Méltatta a meteorológiai társaság munkásságát és beszámolt a me­teorológiai szolgálat munkájáról, valamint az újabb feladatokról. A Postások Szakszervezetének X. kongresszusa Az elmúlt négy esztendőben 12 ezer taggal megerősödött, több mint 70 ezer tagot számláló Pos­tások Szakszervezetének X. kong­resszusa kedden a szakszervezet Cházár utcai székházában meg- kedte munkáját. A kétnapos ta­nácskozáson 261 küldött és mint­egy 200 meghívott vendég — köz­tük Katona István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője. Föld­vári Aladár* a SZOT elnöke, Viriz- lai Gyula, a SZOT titkára, dr. Abrahám Kálmán közlekedés- és postaügyi államtitkár — számba- veszi a posta gazdasági és szak- szervezeti munkájának eredmé­nyeit, meghatározza a jövő tenni­valóit. Az elnöki megnyitó után a köz­ponti vezetőség írásos jelentését kiegészítve Besenyei Miklós főtit­kár megállapította, hogy az el­múlt tervidőszakban a posta és a postás dolgozók életében koráb­ban nem tapasztalat fejlődés tör­tént. Ez elősegítette a szakmai beruházásokra, a dolgozók mun. kakörülményeinek javítására for­dított 8 milliárd forint. A gazda­sági eredmények kedvező alaku­lása nyomán a tervezettnél job­ban növekedett a postások jöve­delme. fejlődött szociális-kulturá­lis ellátásuk. A postások többsé­gének becsületes helytállása elle­nére a szolgáltatások minősége, megbízhatósága még elmarad az igényektől, a követelményektől. A szakszervezet tevékenységével hozzájárult a posta gazdasági eredményeihez, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítá­sához. Az alap- és középszerveze­tek érdemi munkája azonban a vártnál lassabban fejlődött. A jö­vőben a szakszervezet minden szintjén többet kell törődni a gazdasági munka támogatásával, a gazdasági vezetés — a szak- szervezet egyetértésével hozott — határozatainak végrehajtásával, a szervezettebb. fegyelmezettebb munkával, s változatlanul gondos­kodniuk kell a dolgozók mind jobb eilátásáról. (MTI) A hartai Erdei Ferenc Terme­lőszövetkezetben igyekeznek meg­szervezni az asszonyok-lányok ál­landó foglalkoztatását. Ez azért sem közömbös a gazdálkodás szempontjából, mert a munkale­hetőségek megteremtése egyúttal termelésnövekedést, a nőknk pe­dig biztos jövedelmet jelent. Az Erdei Ferenc Termelőszövetkezet több közös gazdaság egyesüléséből jött létre. Az elmúlt esztendőben az Űj Élet csatlakozott az Erdei Ferenc Termelőszövetkezethez. A megnagyobbodott gazdaság 5500 hektár területtel rendelkezik, a taglétszám 1200. Már a jogelőd gazdaságokban létrehozták a kalocsai sütőipari vállalattal együttműködve a tész­tagyártó üzemeket. Hartán és Du- natetétlenen két műszakban 140 t • A tésztaüzemben dolgozó nők munkájának a könnyítésére különleges sajtóiét készítettek Hartán az Erdei Ferenc Tsz ezermesterei. Schmehl Jánosné ezzel a szerkezettel alakítja adagolásra és nyújtásra alkal­mas méretűre a tésztát. Alig pár hónapja hagyta jóvá a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a kendertermesztés rendszerét, amelynek érdekessége, hogy ipari vállalat dolgozta ki, hozta létre. Hazánkban ugyanis az utóbbi években háttérbe szo­rult a rostnövény, vetésterülete a réginek csaknem felére zsugoro­dott. Az idén csupán 5300 hektár volt a termő terület. Népgazdasá­gi érdek, hogy 10 000 hektárt kapjon a kender, mert másképp importból kénytelenek fedezni a hiányt. Ezért dolgozták ki az új rendszert, s az ehhez csatlakozó gazdaságokat messzemenően segí­tik. Az előírt termesztéstechnoló­gia alkalmazása mellett garantál­ják a magas terméshozamot és asszony dolgozik. A Magyar Posz­tógyárral együttműködve pedig úgynevezett szövő- és kivarró részlegeket létesítettek. Itt kilenc­ven asszony és leány talált elfog- laltaságot. A baromfitelepen több. mint harminc nő dolgozik. A ter­melőszövetkezet az idén 1 millió 300 ezer, jövőre pedig 1 millió 700 ezer pecsenyebaromfit értékesít. Egyúttal növelik a baromfitelep dolgozóinak létszámát is. Mindent összevetne; az ipari üzemekben és az állattenyésztés­ben mintegy háromszáz asszonyt és lányt foglalkoztatnak. Leftheizer Imre, a termelőszö­vetkezet elnöke elmondja: — A szőlőművelés egyes idő­szakaiban, a metszéskor, a szüret­kor, általában a betakarítás ide­jén nagy szükség van a munkás­kézre. Ilyenkor az ipari üzemek­szerződéses felárat fizetnek a kooperáló partnereknek. Máris biztatóak az eredmények. Egy hónap alatt 21 gazdasággal 3600 hektárra kötött a Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Válla­lat hosszúlejáratú, öt évre szóló megállapodást. Eddig a legtöbb partner Bács-Kiskun megyéből jelentkezett: hat tsz 1000 hektár­ral lépett be a rendszerbe. Sor­rendben Békés és Hajdú megye következik 900. illetve 800 hek­tárral. Az új idényben a termesztési rendszert 6500 hektárosra terve­zik. Ekkora területre kötnek hosz- szú lejáratú, ötéves szerződést. Természetesen egyelőre a hagyo­mányos, a régi rendszerű megál­lapodási formát is fenntartják. ben dolgozók is kivonulnak a föl­dekre. Ezzel megoldjuk a munka­csúcsok idején jelentkező gondo­kat. Az ipari üzemekben dolgozó asszonyokkal, lányokkal meg­egyeztünk arra vonatkozóan, hogy évente mennyi munkanapot köte­lesek dolgozni a mezőgazdaság­ban. Községi összefogással megoldó­dott a bölcsődei és az óvodai elhe­lyezés is. A kisgyermekes anyák tehát nyugodtan végezhetik mun­kájukat a szövetkezetben. — Amennyiben még jelentke­zik szabad munkaerő — hangoz­tatja az elnök —. Dunatetétlenen és Hartán tudunk újabb szövő- és kivarró üzemet létesíteni. Ez­zel megoldjuk az összes foglalkoz­tatási gondokat. K. S. Nikecell • Az utóbbi években a műanyag­ipar egyik legnépszerűbb termé­kévé vált a polistirol hab, vagy márkanevén Nikecell. Ez a rendkívül könnyű, jól szigetelő anyag elsősorban az építőipar­ban terjedt el, de tért hódított a csomagolóiparban is. A ter­mék iránt rohamosan nőtt a kereslet: s gyártását csupán az elmúlt három évben megkétsze­rezte a Nitrokémia. Most újabb kapacitásnöveléshez kezdett a gyár. Balatonfűzfőn és Nyírma- dán bővítik az üzemet, Dunaha- rasztiban pedig új üzemet léte­sítenek évi 50 ezer köbméteres kapacitással. A tervek szerint a Fűzfői Nitrokémia jövő évi Nikecell-termelése eléri a ne­gyedmillió köbmétert. (MTI) • Növekvő s szigorúbb, azaz mennyiségében és minőségében más követelményekkel néz szembe a gazdasági élet vala­mennyi alkotóegysége. A válla­latok, az ipari és mezőgazdasá­gi szövetkezetek közössége, s el­sősorban vezetése érzi ezt, ám a reagálás korántsem azonos. Van­nak termelői kollektívák, ahol a nehezebb feltételek, körülmé­nyek ellenére sem torpantak meg, nagy buzgalommal keresik és alkalmazzák az új megoldá­sokat minden lehetőséget meg­ragadnak a hatékonyság javítá­sára, figyelmük sugarából nem kerül ki a költségek alakulása. Dolgoznak úgy, ahogyan elvárja azt tőlük a társadalom, aho­gyan megköveteli azt a csoport- és a társadalmi érdekek 'egyez­tetése. Most a gyengék, a botladozók, az örökösen el-elmaradók baja­it, gondjait, helyzetét illenék vázolni, ám a szokástól eltérve maradjunk a középmezőnynél, ott is azoknál, akiknek lehető­ségük lenne a többre, a jobb­ra, de csak szemlélődnek, s te- hetetlenkednek. Kisebb és na­gyabb vállalatok, szövetkezetek egyaránt találhatók közöttük. Kézenfekvő igazságként írjuk le. hogy a közepes megjelölés meglehetősen nagy eltéréseket takar. Vannak erős és gyenge közepesek, közösségek, ame­lyeknél nagy eredmény, hogy a gyengék közül idáig jutottak, s mások, melyek tengődnek, hol­ott lehetőségeik adottak a fej­lődésre. Ez utóbbit ítélhetjük a legártalmasabbnak, mert a ma­ga teremtette, a társadalom nyújtotta feltételeket hagyja ki­használatlanul, úgy vélve, hogy mindenfajta változás csak teher és semmitől nem irtózik annyi­ra, mint attól, hogy vállára .ve­gye azt. • A közösség kárhoztatható érte? Az is, de elsősorban veze­tőik! A tisztséget — s vele jo­gok, kötelmek seregét — azért adja a társadalom, hogy az irá­nyítás valóban irányítás, célok, teendők kijelölője, a végrehaj­tás feltételeinek megteremtője, a megvalósítás folyamatos ellen­őrzője — s ha kell, menet köz­beni módosítója — legyen. Még­is. azonos adottságú vállalatok, szövetkezetek szembetűnően el­térő eredménnyel dolgoznak. A magyarázat? Amint azt a Gaz­daságkutató Intézet egyik elem­zése kimutatta, ezekben az ese­tekben a vezetés magatartására vezethetők vissza a bajok. Arra, hogy bár az irányítás észleli a feszültségeket, a feltárható tar­talékokat, akcióképtelennek bi­t zonyul, azaz nem tudja meg­szervezni — a változó követel­ményekhez igazodó — munkát. Tengődnek, sodródnak heteken, hónapokon át, de sem velük, sem általuk nem történik sem­mi. Joggal feltételezhetjük, hogy ezeknek a vezetőknek egy ki­sebb csoportja egész egyszerűen alkalmatlan az irányításra, té­vedés volt kiválasztásuk, hiba tisztségükben történő megtartá­suk. Itt egyértelműek a teen­dők, mégha fájdalmas is — de persze a tapintatot, az emberi méltóság tiszteletét nem nélkü­löző — a beavatkozás. Nehezebb meglelni a megoldást azoknál — a nagyobb csoportoknál —. akik tehetségük, tudásuk, tapasztala­tuk alapján indokoltan kapták meg vezetői kinevezésüket, ám elkényelmesedtek, csupán sze­mélyes vezetői jogaikkal törőd­nek. s a sutba kotorták köteles­ségeiket. • Néhányuknál talán használ a kollektíva nevében, barátilag közvetített figyelmeztetés. Ám illúzió, lenne, ha azt hinnénk, hogy többségük ilyen enyhe nyo­másra megfelelően reagál. Ha elvesztették a problémák iránti érzékenységüket, akkor nincs ez másként a közösséghez fűződő kapcsolatok esetében sem. Itt már nem csak kérni, figyelmez­tetni kell, hanem — követelni is! Megkövetelni az örökös ké­szenlétet, a fontos és kevésbé fontos jelenségek, tennivalók fel­ismerését, szétválasztását; a szer­vezetben rejlő tartalékok folya­matos föltárását és hasznosítá­sát, a mit és hogyan világos meghatározását, mindazt tehát, amit a vezetés értelme, lénye­ge. Fölléphet e kívánalmakkal’ maga a vezető irányította közös­ség is, de lássuk be, ez a rit­kább eset. Ezért a felügyeletet, ellenőrzést gyakorló, a központi akaratot — s az akaratban kife­jeződő össztársadalmi érdekeket — képviselő szervek, testületek elsőrendű kötelessége, hogy a mainál szigorúbban értelmezzék, mérlegeljék a vezetői teljesítmé­nyeket. Ne az álljon a fő he­lyen. hogy ami van, az elfogad­ható-e, hanem azt elemezzék, mit tehetett volna a vezetés, s valójában mit cselekedett? • A követelmények változá­sával a számonkérésnek lépést kell tartania. Az erkölcsi, anya­gi megbecsüléstől nem választ­ható el az erkölcsi, anyagi fele­lősség. Mert csak így teljes az elszámoltatás, így alkothat a társadalmi érdekeknek és igaz­ságosságnak megfelelő egyenle­get a tartozik és a követel. M. O. Iparszerű kendertermesztés Megkezdték az öt évre szóló szerződések kötését Marokkó: a múlt és a jelen 2. A belvárosban és a kikötőben • A vízárusok, ha nem kapnak pénzt a fotózásért, elbújnak. Itt éppen két gyönyörű, kézicsomózással készült berber szőnyeget vá­lasztottak búvóhelyül és az eredeti látványról rögtön az jutott eszkttnkbe, hogy vajon Marokkó is eltakarja-e előlünk az arcát? Úgy telnek, a napok, mint a mesében. Az egyik percben Eu­rópában érezzük magunkat: amerre csak nézünk, vakítóan fehér toronyházak, elegáns kira­katok, széles sorokban áradó gépkocsik. A következő pillanat­ban azonban messzire kisodró­dunk a XX. századból. Marokkó „személyleírásához.” az is hozzátartozik, hogy egyi­ke azon kevés afrikai és keleti országnak, ahol az ősi és szá­munkra teljesen szokatlan kul­túra napjainkig konzerválódott, áthatja az emberek gondolkodá­sát, szokásait, megnyilvánul az öltözködésükben, erkölcseikben, házaik formájában és színeiben, használati eszközeiben. A mi népművészeti hagyományaink újbóli kivirágzása a gépi civili­zációt segít elviselhetőbbé, szeb­bé tenni. Náluk az ősi hagyo­mányok ápolása nem divat, ha­nem a létezés időtlen és állandó formája. Néha úgy tűnt, egyszerre két irányban haladunk. Előre is, meg visszafelé. A nagyvárosi kép ismerős, európai, de a rőt­színű vályogfalak között rezze- netlenül áll az idő. Arcok for­dulnak felénk. Az évszázados elhagyatottság szánandó re­ménytelenségével, mintegy fél­álomban. Csipkemintásra teto­vált, hennával vörösre festett ke­zek tarka gyöngysorokat kínál­nak eladásra. Vénséges vén fér­fiak ülnek a földön, piszkos bur­nuszbán, méltóságteljes nyuga­lommal. Hová sietnének és miért? Egy csapat férfi kuco­rog az országút mentén. Hall­gatnak, az arcukon semmi indu­• -Marokkó abban is különbözik a többi arab országtól, hogy kevés az olaja. Ezekben a tartályokban főzéshez való napraforgó­olajat árusít a tulajdonos, akit láthatóan hidegen hagy, hogy nincs nagy tolongás a kannái körül. „Ha Allah úgy akarja, majd elkel a portéka. Minek ezért nyugtalan, kodni?” (Fotó: Radó Gyula) lat, vagy érdeklődés, pedig az orruk előtt komoly közlekedési tragédia játszódott le. Két autó egymásba rohant. A ki tudja honnét jövő és merre tartó atya­fiakat, mintha még a múlt szá­zadban ültették volna az út szé­lére, egyszerre vannak jelen és távol. Nem az ő világuk, nem is vesznek részt benne egyetlen fölösleges mondattal, vagy moz­dulattal sem. Lassan magunk sem tudjuk, mit fogadjunk el valóságosnak. Megnéztük az egyetemeket, tény­leg szépek és a „marokkóizálás” következtében több arab fiatal tanulhat bennük, mint korábban. Kevés a szakemberük^ gondolni 'kell az utánpótlásra is a hazai erőből. Aztán láttunk izgatott fiatalembereket, akik hosszú és szertartásos tárgyalásokba me­rültek, egy szemmelláthatóan fontos személyiséggel. Ez a komoly és tiszteletreméltó külse­jű férfiú törökülésben foglalt helyet a piactéren, amelynek ta­pintatlan nyüzsgéséből egy százesztendős, agyonstoppolt és foltozott pairapléval vonta ki magát és verejtékező ügyfelét. Előtte öreg kalamárisban tinta, hegyesre faragott, vékony vesz- sző; az írástudó nélkülözhetet­len munkaeszközei. Az írástudók fontos emberek. Mivel a lakos­ság nagy része írástudatlan, ők vetik papírra ékes arab betűk­kel a kérvényeket, különféle be­adványokat, sőt a fiatalemberek helyett a szerelmesleveleket is. Az írástudó a szegény emberek ügyvédje, tanácsadója, írnoka, de a ritka tudományból nem tud meggazdagodni, mert a fizetsége is szegényes, pár dirham mind­össze. Egy dirham értéke 7—8 forint. Egyiptomban már hozzászok­tunk, hogy az arab világ orszá­gaiban mélyek és élesek az el­lentmondások. De kevés helyen akkorák, mint Marokkóban. Me­sebeli gazdagság az egyik olda­lon, és kilátástalan, középkori állapotok a másikon. Casablanca villanegyedében, az Anfa kerü­letben, minden lakás egy-egy ka­csalábon forgó luxuspalota. Gyö­nyörűen ápolt és nyesett kertek­kel, úszómedencékkel, pazarul berendezett teraszokkal és min­dennel, ami a gazdag ember ki- kapcsolódásához ősi miliőben és modern felszereltségben hozzá­tartozik. Az éttermek is ragyog­nak, a pincérek gyorsak, mint a szél és személytelenek, mint egy szalvéta, • még a poharat is kézbe adják és mégsem érzékel­hető a jelenlétük. A belváros­ban. Ahol mindez egy vagyonba kerül. A kikötőben, ahol a rejtői k*-kocsmák és néma­filmekbe illő lebujok találhatók, vagy a tágas és mozgalmas pia­cokon, nincs ekkora flanc. A vevőnek kezébe adják a sült­csirkét, vagy a halat, leülhet a földre és jóízűen elfogyaszthat­ja. Az ízek csodálatosak és két dirhamért pukkadásig jóllakhat. Hogy a marokkói szakácsok mek­kora mesterei a táplálkozást él­vezetté nemesítő fűszerezésnek, arról itthon is meggyőződhetünk. Szardíniájuk nálunk is kapható — egyik legfőbb exportcikkük — aki már evett belőle, minden más halkonzerv fölé helyezi. Sok igazság van abban, hogy egy népet a konyháján keresz­tül, lehet legjobban megismerni. A marokkóiak szeretnek és tud­nak, .enn? mert a drag- helyek''* leszámítva, az élelem olcsó. Sok halat, birkát, csirkét esznek, ez utóbbit rendkívül sokféleképpen ízesítik. Nemzeti eledelük. a kuszkusz, ez a kevés vízzel gríz­ből gyúrt, apró, tarhonyasíerűen megdarált, a húsleves gőzében puhára párolt tészta, amelyből egy kúpot formálnak, közepébe főtt tököt, zöldséget vagy húst tesznek, és mindezt kézzel kell elfogyasztani — a marokkóiak nem használnak evőeszközt — úgy, hogy a kuszkuszból kis gombócokat formál az ember, illetve formálna. Többszöri si­kertelen kísérlet után végül is kanállal ettük a kuszkuszt. így is nagyon ízlett! VaŰas Zsuzsa (Folytetáx-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom