Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-07 / 235. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. október 7. A nőpolitika végrehajtása a pártmunka szerves része A megyei pártépítési bizottság tapasztalataiból A megyei pártbizottság pártépítési munkabizottsága nemrégiben megvizsgálta és elemezte a mezőgazdasági szövetkezetekben működő pártszervezetek nőpolitikái munkát irányító, ellenőrző tevékenységét, a nők helyzetét javítani célzó kormányhatározat érvényesülését, valamint a nőbizottságok munkálkodását. Vajon mit mutatnak a párthatározatban rögzített elvek, a gyakorlat tükrében? A megye 114 termelőszövetkezetében dolgozó mintegy tizennyolcezer nő érdekeltségét tekintve mindenképpen hasznos a vizsgálat tapasztalataiból legalább a leglényegesebbeket közreadni. A pártépítési bizottság, eteő és legfontosabb megállapítása/ hogy a tsz-pártalapszervezetek döntő többségében jól értik és helyesen irányítják a nőpolitikái munkát Általában rendszeressé vált a kazdaságvezetö évenkénti beszámoltatása az 1013-as kormányhatározat végrehajtásáról-és épp így a nőbizottságok ténykedésének számonkérése, feladatokkal való ellátása is. S ami a lényeg: a pártszervezetek napi munkájának szerves részé lett a nők élet- és munkakörülményeire való figyelés. a gondok, nehézségek jelzése, megoldásuk szorgalmazása. A pártvezetöségek és a nőbizottságok között kialakult a szoros munkakapcsolat; a nőfelelősök rendszeresen részt vesznek a nőbizottsági üléseken, tájékoztatnak az alapszervezet határozatairól, állásfoglalásairól, javaslatokkal, észrevételekkel segítik a nőbizottságok munkáját. Számos helyen a párttitkár is gyakori Résztvevője a nőbizottsági ülésnek, ezt az alkalmat is felhasználva a tagok tájékoztatására, politikai ismereteik bővítésére. £s követésre érdemes az a több tsz-ben alkalmazott gyakorlat, miszerint rendszeresen tanácskoznak a nőbizottságban ténykedő kommunista nőkkel. Az általában kedvező tapasztálatok mellett akadnak rá példák, amelyek jelzik, hogy még nem mindenütt eléggé hatékony a nőpolitika munkahelyi pártirányítása. Ez utóbbi helyenként leszűkül a nőbizottság és a párt- szervezet nőfelelősének kapcsolatára; másutt csak a nőbizottságtól kéri számon á pártvezetőség a nőpolitikái munkát vagy csak élvétve kerül sor a gazdaságvezető beszámoltatására. Viszonylag kevés kivételtől eltekintve megfelelőnek értékelte a pártépítési bizottság a pártszervezeteknek a nők politikai nevelése, szemléletük helyes formálása érdekében való tevékenységet. Évről évre gyarapodik a szervezett politikai oktatásban részt vevő nők száma, s rendszeresek a különböző — politikai, egészség- ügyi, jogi stb. — ismereteket gyarapító téli tanfolyamok. Nem kismértékben ennek köszönhetően, sokat fejlődött az utóbbi időben a mezőgazdaságban dolgozó nők szemlélete, a közügyek iránti érdeklődésük, a kulturális, művelődési igényük is. A szövetkezetek politikai életében való részvételüket illetően történt előrehaladás, bár más ágazatokhoz viszonyítottan a tsz- ekben jóval kevesebb a nő a pártban és a pártvezetőségekben. A megyei 26,3 százalékkal szemben a tsz-ekben dolgozó párttagok között mindössze 15,1 százalékos a nők aránya. A két kongresszus között a megyében felvett új párttagoknak 36,8 százaléka nő; csak a tsz-eket tekintve 27 százalékos ez a hányad. A Jsz-pártszervezetek pártépítő munkájának igényesebbé válását jelzi, hogy a párttagok sorába felvett nőknek csaknem kétharmada harminc év alatti fiatal, s az iskolai végzettségük is jobb, mint az összes újonnan felvett párttag végzettségének átlaga. Viszont kevesebb közöttük a fizikai dolgozó, mint a férfi párttagok között. A pártvezetőségek legutóbbi újjáválasztásákor figyelemre méltóan gyarapodott a megválasztott nők száma, a 17,9 százalékos arányuk a. tsz-alapszerve- zeti vezetőségekben, azonban lényegesen alacsonyabb, a megvei átlagnál. S ha megemlítjük még, hogy a tsz-párttitkárok között qjupia. kUgQp nő gkad^ nem nehézkövetkeztetni az előbbrejutás érdekében végzendő további feladatokra. , Számos kedvező megállapítást összegezhetett a pártépítési bizottság a gazdaságvezetők szemléletének kedvező megváltozásáról. Erre utalnak például a nők egész évi foglalkoztatásának új lehetőségei, vagy ilyen lehetőség híján a nők részére munkanap jóváírására hozott intézkedés a háztájiban előállított és a tsz-en keresztül értékesített termékek után. Sokat javultak a nők munka- körülményei a tsz-ekben. Számos helyen fürdőt, fehér-fekete öltözőt. üzemi konyhát hoztak létre, a földeken fedett étkező-, védőhelyeket létesítettek, megszervezték a növénytermesztésben dolgozó nők szállítását, ivóvíz-ellátását. Mindenütt megkülönböztetetten törődnek, segítenek a sok- gyermekes és az egyedülálló anyák gondjainak enyhítésében, általában nagyobb keresettel járó munkalehetőséghez juttatják őket, rendszeressé vált — évente, általában kétszer — az anyagi segélyezés. A korábbihoz képest jóval több a tsz-vezetőségekbe és a különböző bizottságokba beválasztott nő. Például a nőbizottsági elnökök 79 százaléka tagja a tsz vezetőségnek. A szociális bizottságok mindegyikében van női képviselet, ami' nem mondható el viszont a háztáji, vagy az ellenőrző bizottságokról, holott jelenlétüknek, lendületes munkájuknak a testületekben a közösség érezné hasznát. Nincs előrelépés, sőt, a tsz-ek egyesülése következtében, a korábbihoz képest is csökkent a nők részvétele a tsz-ek gazdasági vezetésében. A nők áltál betöltött legmagasabb funkció a tsz-ekben a főkönyvelői beosztás; ilyet 33 tsz-ben tölt be nő. Elnök-, vagy főmezőgazdásznő egyetlen sem akad a megyében. Nem szólva a közép-, munkahelyi vezetők közötti rendkívül alacsony arányukról. A nők felelős tisztségekbe állításának legfőbb akadályát változatlanul a szemléleti elmaradottságinak tulajdonítja a pártépítési bizottság. Mezőgazdáságban a szakképzett nőnek a más munkaterületen elvártnál is keményebben kell dolgoznia, bizonyítania ahhoz, hogy elismerjék. Napjainkban is gyakori még a vezetők részéről az arra való hivatkozás, hogy a mezőgazdasági szakirányítás nem nőknek való munka, nagy fizikai megterheléssel, lekötöttséggel jár, unit a család, a háztartás gondjai mellett nem tudnak vállalni. A nők szakmunkássá képzésé- ben történt előrehaladás nem mondható arányosnak a tsz-ek általános fejlődésével, termelési eljárásaik korszerűsödésével, s bár a szakképzésre vonatkozóul a tsz-ek vezetői részéről tapasz, talhatók törekvések; a képzést számos tényező nehezíti. A dolgozó nők egy része például nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel, így előbb annak elvégzését kellett, illetve szükséges megszervezni. Nem egy tsz-ben pedig az jelenít gondot, hogy helyben nem tudják megoldani a szakmunkásképzést, a utazással járó tanulásra pedig nehe. zen vállalkoznak a nők. Elgondolkoztató az a tapasztalat is, miszerint évről évre kevesebb lány választja foglalkozásként a mezőgazdasági pályát. A megye négy mezőgazdasági szak- középiskolájában az 1970—1971-es tanévi létszámhoz képest, csaknem a felére csökkent a lánytanulók száma. 6 ugyanígy csökkent a lányok érdeklődése a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetekben folytatandó tanulás iránt. A nőpolitikái munka helyi ’ pártirányításában, ellenőrzésében s egyáltalán a nők körülményei alakulásában tapasztalt kétségtelen fejlődés mellett nem kevés gyenge pontra is „rátapintott” a megyei pártbizottság pártépítési munkabizottsága. Lévén a nőpolitikái határozat egész társadalmunknak hosszútávra szóló min- dennaoi iránytű, van, maradt tennivaló bőven a határozat mind eredményesebb érvényre juttatásáért A mezőgazdasági szövetkezetekre nézve nem véletlen, hogy a pártépítési bizottság következtetései változatlanul igen lényeges feladatként a nők politikai és szakmai képzését továbbképzését magasabb tisztség betöltésére való felkészítését, a tsz-ek politikai életébe történő fokozottabb bevonását állítják előtérbe. P. I. A PETŐFI NÉPE ?%KRESZ ISKOLÁJA SZERKESZTI GÉMES GÁBOR AZ ELINDULÁS (11.) L ábra „(1) Aki járművel az úttest széléről indul, az úttesten haladó járműveknek, aki pedig az úttestre — az e célra kialakított várakozóhelyről, az út más részéről, vagy útnak nem minősülő területekről — ráhajt, az úton haladó járműveknek és gyalogosoknak köteles elsőbbséget adni. Az indulást, illetve az úttéstre való rá- hajtást irányjelzéssel jelezni kell.” Ez a szabály nem változik, hiszen a folyamaltos forgalomnak köteles elsőbbséget adni minden jármű, amely ebből kivált, vagy visszasoról. Ebből a szempontból nem kivétel a villamos sem. E vonatkozásban még a jobbkézsza- bály sem mértékadó, ugyanis egy kapun kihajtás esetén a balról érkező járműveknek is (1. ábra) elsőbbséget kell adni. Az útra ráhajtó jármű a járdán közlekedő gyalogosokat nem zavarhatja és nem akadályozhatja. Amennyiben a kihajtás hosszabb időt vesz igénybe — járműszerelvény esetén — ez nem tekinthető az elsőbbségadási kötelezettség megszegésének, s ez esetben a gyalogosoknak meg kell állniok. Ugyanez vonatkozik a kapukon behajtás és a'telekre való beha- ladás esetén is. Sok helyen alkalmazzák a „Vigyázz, autó!” táblát, ez azonban a ki- és behaladó járműveket nem menti fel az elsöbbségadási kötelezettségük alól. fagyon lényeges, s aláhúznánk. hogy az elindulást, az úttestre való ráhajtást akkor is jelezni kell, ha ez nem jár irányváltozatással. „(2) Lakott területen belül a járművek vezetői kötelesek az elindulási szándékot jelző, menetrend szerint közlekedő autébnszoknak és trolibuszoknak a megállóhelyről való elindulását (a jobb szélső forgalmi sávba való besorolását) — ha ez hirtelen fékezés nélkül megtehető — lassítással, szükség esetén megállással is lehetővé tenni. Az autóbusz, illetőleg a trolibusz vezetője azonban Ilyen esetben is csak akkor Indulhat el, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről.” A jogszabálynak ez az élőírása a nemzetközi egyezmény szellemét és szövegét tekintve nem szól a tömegszállító járművek elsőbbségéről, hanem kölcsönös kötelezettséget ír elő. Nyilvánvaló, hogy ha ebben a forgalm helyzetben ösz- szeütközés történik, mindkét jármű vezetője felelős lehet. A jobb megértés kedvéért be* mutatjuk (2. ábra) azt a két forgalmi helyzetet, amelybei} az autóbusz balra ltiván besorolni, s a személygépkocsi vezetője ezt megállással biztosítani tudja, illetve amikor az autóbusz jobbra kíván besorolni, de ezt már nem teheti, mert a forgalmi sávban már '& személygépkocsi fékezni képtelen, illetve a veszélyhelyzetet nem tudja elkerülni. Az eddigiekben tárgyaltakból következik, s erre intézkedik a villamosok, trolibuszok, s köz- használatú autóbuszokra vonatkozó szabály, hogy az autóbusz és trolibusz vezetője elindulási szándékát az irányjelzővel csak akkor jelezheti, ha a jármű valamennyi ajtaja becsukódott. A jelenlegi irányi elzésl módszer (az utasok még nem szálltak fel, de máris villog az autóbusz bal oldali irányjelzője) a forgalom akadályozását jelenti és szabálysértés. Lakott területen kívül az autóbusz, vagy trolibusz semmilyen előnyt nem élvez. 2. ábra Ingázók Néhány adat az ingázókról (1.) • Azoknak az aktív keresőknek a száma, akik az állandó lakóhelyüktől eltérő, más település«! dolgoznák —az 1970. népszámlálás adatai alapján 1261000 volt. Közelebb járunk a mai tényleges helyzethez, ha másfél millió ingázóról beszélünk. Vagyis az aktív keresőknek valamivel több mint egynegyede lakóhelye és a munkahelye között „ingázik”. Az adatok tanúsága szerint a lakóhelyükön kívül dolgozók aránya Budapesten és a vidéki városokban viszonylag alacsony, ugyanakkor a községből az ott lakó aktív keresőknek több mint .egyharmada eljár dolgozni. A nem lakóhelyükön munkát vállalók csaknem egyötöde a fővárosban dolgozik, de még ennél is többen járnak be a vidéki városokba (az összes ingázóknak több mint egyharmada). Mindez azzal magyarázható, hogy a fővárosban 16, a vidéki városokban 25 százalékkal több a községekben pedig 21 százalékkal kevesebb munkaerőt foglalkoztatnak, mint amennyi helyben lakik. • Jelentékeny a különbség a férfiak és a nők ingázási arányában. Az aktív kereső férfiak közül minden negyedik, az aktív kereső nők közül viszont csak minden nyolcadik dolgozik lakóhelyén kívül, ugyanis a családos, többgyerekes nők kevésbé tudják vállalni az ingázással járó fáradalmakat. A nőkre tehát különösen (de a férfiakra is) érvényes, hogy a fiatalok inkább vállalkoznak az ingázásra. A nem lakóhelyükön dolgozó aktív keresők 45%-a 29 évesnél Ifjúbb, vagyis az ingázóknak közel fele a fiatalabb korcsoporthoz tartozik. Ha az ingázók foglalkozás szerinti megoszlását nézzük, akikor megállapítható, hogy a vezetőál- lásúak és az értelmiségiek csoportjaiban a legkevesebb és a nem mezőgazdasági fizikai dolgozók, ezen belül is a kvalifikálatlanok csoportjaiban a legtöbb az ingázó. Érdekes jelenség, hogy viszonylag sok alsószintű vezető sem a lakóhelyén dolgozik. Ha tehát társadalmi csoportok szerint nézzük az ingázók összetételét, akkor egyértelműen kirajzolódik az a tendencia, hogy a tudás, az irányító tevékenységtől való távolság lényegében egyebe- esik a munkalehetőségektől való területi távolsággal is. 9 Külön figyelmet érdemelnek a községekben lakó munkások: az ingázóknak közel 50 százalékát ók adják. A szocialista mezőgazdaság technikai színvonalának emelkedése, a modem szolgáltatás falvakban való megjelenése, a falvakba kihelyezett ipari telephelyek növelték ugyan az ipari munkalehetőségeket a községben, de korántsem olyan mértékben, hogy mindez jelentékenyen csökkentette volna az eljáró dolgozók számát és arányát. A modem iparosodás világszerte a mezőgazdaságból szívta el a munkaerőt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a gazdaság modernizálása erőteljesen növelte a városi munkahelyek számát, amelyeknek betöltéséhez a városi lakosság nem adott elég utánpótlást. így a város a munkaerőszükségletének egy részét a falusi lakosságból tudta csak kielégíteni. Az a tény, hogy a mai munkásság fele községekben lakik, már önmagában is kérdésessé teszi a munkásságról hagyományosan kialakult képet, amely többek között a falut a parasztsággal, a várost a munkásosztállyal azonosította A magyarországi munkásság utánpótlásának tekintélyes részét a felszabadulás előtt is a parasztság szolgáltatta és ez a felszabadulás utáni időszakra is érvényes maradt Ha azt nézzük, hogy a mai községekben lakó munkások hogyan oszlanak meg szakképzettségük szerint, akkor azt figyelhetjük meg. hogy nagyobb mértékben a szakképzetlen munkásrétegek maradtak falusi lakosok. Így 1970- ben a szakmunkásoknak 46 százaléka. a betanított munkásoknak 52 százaléka, a segédmunkásoknak 52 százaléka lakott községekben. Hanák Katalin — Ladányi János (Folytatjuk) Egy delfin repiilőútja A szállítási vállalatok szakembereinek sokszor különleges feladatokat is meg kell oldaniuk. A képen látható esetben egy 7 méter hosszú kardszárnyú delfint kellett repülőgépen eljuttatniuk a címzetthez. Arról nem lehetett szó, hogy vízzel töltött medencében helyezzék él a gép fedélzetén a hatalmas állatot, így azt a megoldást választották, hogy ponyvából vasszerkezetre függesztett „gondolát” készítettek, amelyben vizszívó textilanyagba. burkolva helyezték él a delfint. A félül lévő keretes csőszerkezetből vékony sugárban a légiót egész tartama alatt folyt a víz. a nagytestű halra, hogy annak bőre ki ne száradjon. Jégtömbök is készenlétben álltak, arra az esetre, ha a delfin test. hőmérséklete nemkívánatos értéket mutatott volna, használatukra azonban nem volt szükség. Potsdami takácsok A potsdami takácsmesterek különleges feladatot kaptak: két százéves minta alapján minden részletében tökéletesen újra el kell készíteniük! egy nagyméretű szőnyeget a Sams-Őoucd palota egyik zeneszalonja számára. Az NDK-ban első ízben végeznek ilyen munkát. A szakemberek vdeménye szerint a külön e célra készített szövőszéken kézi munkával mintegy hat év alatt készül él a szőnyeg. A jövő autószerelői között A tágas műhelyben hatalmas ablakokon árad be a fény. A falakon motorokat és különböző gépjárműalkatrészeket ábrázoló színes táblák. A műhely közepén hatalmas munkaasztal satukkal felszerelve. — Ez a mi második otthonunk — mutat körül büszkén Patus László az első éves motorszerelő tanulók oktatója. — Ábrákkal, metszeteikkel, különböző kéziszerszámokkal igen jól felszerelt a műhelyünk, s az itt tanuló fiataloknak bőven nyílik lehetősége a szakma alapos elsajátítására. A másodévesek már kinn dolgoznak a műhelyekben és önálló munkát is lehet rájuk bízni. Tudomásom szerint a huszonnégy másodéves motorszerelő, karosz- szérialakatos, fényező és autóvil- lanyszerélő többsége itt marad a szakmunkás-bizonyítvány- megszerzése után is. Amikor megnyílt az AFIT-szerviz, a Volán Vállalattél 30 harmadéves ipari tanulót vettünk át Közülük húszán most is itt dolgoznak. — A mostani elsőévesek? — Alig néhány hete kezdték meg a tanulást Úgy látom, mind a tizenhárom nagyon igyekvő, s érdekli őket a szakma. Az AFIT- szerviznek különbéi} rajtuk kívül még van két fényező és négy karsszérialakatos tanulója Is. — Mivel kezdődik a szakma megismertetése? — Ezek a fiatalok egyelőre még „messze vannak” a motor- szereléstől. Előbb az anyagismeretet kell megtanulnlok, a természetesen a különböző szerszámok használatát Most is ezzel foglalkoznak. Tormási Feri a lemez- hajlítással ismerkedik — mutat az egyik satu fölé hajló fiatalemberre. — ö különben az érettségi bizonyítvány megszerzése után választotta ezt a szakmát. — A Testnevelési Főiskolára jelentkeztem — mondja Tormási Ferenc, néhány percre megszakítva munkáját — Sajnos, • Pálos László szakoktató elégedetten szemléli Tormási Ferenc szakavatott mozdulatait. • Abel György és Saskó Tibor egyre biztosabban használják a kalapácsot (Opauszky László felvételeL) nem vettek fel, pedig a sportban már viszonylag jó eredményeket értem el. A múlt vasárnap magasugrásban az országos ifiversenyen második lettem. — Jelentkezik újra a főiskolára? — Magam sem tudom — válaszolja kissé tűnődve. — Az atlé- tizálást természetesen nem hagyom abba, mint a KSC tagja továbbra is járok az edzésre. Az autószerelő szakmát mindenesetre kitanulom, azután majd meglátjuk. Az sem lehetetlen, hogy maradok itt, szakmunkásnak, felnőtt dolgozónak — teszi hozzá. — Ugyanis, a sport mellett a másik szenvedélyem az autó. Van már jogosítványom és • család Moszkvics 412-es kocsiját én is használom, sőt, egyre többet dolgozom a javításán is... Kissé távolabb Ábel György és Saskó Tibor a kalapács és a lyukasztó használatával ismerkednek. — Nagyon jól érezzük magunkat — vallják be egybehangzóan. — Igaz, hogy ezalatt a néhány hét alatt még kevés a tap pasztalatunk, de bízunk benne; hogy el tudjuk sajátítani ezt a szakmát. Ha elérjük a korhatárt; mi is megszerezzük a jogosítványt és talán majd az utóvásárlás is sikerül... o. i
