Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-07 / 235. szám

i 1975. október 7. • PETŐFI NEPE • 3 Éliiiiili Hétvége a művészetek jegyében Szombat délután kezdte sugá­rozni A televízió új, ötrészes so­rozatát, amelyben az ország fel- szabadulása óta eltelt három év­tizedének köztéri alkotásaival,, festményeivel ismerteti meg a né­zőket. A páratlan méretekben ki­bontakozott alkotói kedv közös­ségi ihletésű művek sokaságát eredményezte. A Felszabadult művészet szerkesztői az első adásban a 60-as évek elejéig mu­tattak be számos köztéri alko­tást, és beható módon elemezték a művek íormanyeHvének, mon­danivalójának és környezetének kapcsolatát. A vasárnap délutáni Magyar- ország 1849-ben című dokumen­tumműsor az aradi vértanúk ki­végzésének évfordulójára készült. A film bevezetője szerint az al­kotók nem a megtorlás komor perceit, hanem a szabadságharc epizódjait kívánták feleleveníte­ni.! 1 szándékkal ellentétben azppban a műsor kevés tanulság, gall szolgált. Az előrevetített bu­kás, Temesvár és Világos nyo­masztó hangulata vonult végig a jelenetek mindegyikén, és ezt a hatást csak fokozta az iskolás egyszerűségű, irodalmi színpadi előadásmód, amelyben a szerep­lők csupán dramaturgiai szere­pet töltöttek be. A Hét. jóvoltából — a nők nemzetközi éve alkalmából — megismerkedhettünk egy éppen olyan szép, mint amilyen intelli­gens színésznővel, Monica Vitti- vél, majd az érdeklődők a ci­gányzene birodalmába kirándul­hattak. Sárosi Bálint könyvének tizenhárom részes televízós fel­dolgozása azt a célt tűzte ki, hogy eloszlasson számos félreér­tést a magyar nóta, cigányzene, eredeti népdal és a hazai, nem­zeti zenekultúra számos más kérdésében. Az első részben a rendező és a műsorvezető hatásos módon kel­tették fel a nézők érdeklődését, de legjobban talán mégis a ci­gányzene szerelmesei szórakoz­hattak, hiszen az adás nagyobb részében csak zene — igaz, hogy igényes előadók áltál megszó­laltatott cigányzene — szólt. A műsor rendezőjét egyébként szemmelláthatóan zavarta, hogy ez a téma lényegénél fogva in­kább a rádióba, mintsem a ka­merák elé való, és ezért szakmai tudásának minden fogását alkal­mazva egy kissé show-szerű elő­adásmódot teremtett. Csehov elbeszéléseinek egysze­mélyes megjelenítője, Igor lljin- szkij viszont tartózkodott min­den hatásvadászattól. Hatalmas színészi eszköztárat vonultatott fel a csehovi figurák megjelení­tésében Azok a különböző ar­cok ... című filmben. A kitűnő alkotást Latinovits Zoltán ugyan­csak egyszemélyes szinkronmű­vészete tette még érdekesebbé. Végezetül néhány szót a Bar- tók-sorozatról. A Mikrokozmosz ezúttal a barátokat: Serly Tibort, Sándor Györgyöt, Ormándi Jenőt szólaltatta meg, akik egyben a mester tanítványai is voltak. Az Antal Imre által vezetett beszél­getés az előzőeknél nem kevésbé keltette fel az érdeklődést Bartók Béla élete és művészete iránt. P. M. A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének kongresszusa Hétfőn a Koltói Anna utcai Vasaá-székház színháztermében megkezdődött a szervezett film-, zene-, képző- és iparművészek, színházi és artistaművészek, rá­diósok és televíziósok 33 000-es taglétszámú szakszervezetei szö­vetségének VIII. kongresszusa. Az eseményen megjelent Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, dr. Orbán László kulturális miniszter, Föld­vári Aladár, a SZOT elnöke és Viirizlay Gyula, a SZOT titkára. Vass Imre, a Művészeti Szak- szervezetek Szövetségének főtit­kára ismertette a központi ve­zetőség : beszámolóját, amely ,le- szögezi:1 a párt kulturális poli- tikájának eredményeként az utóbbi négy esztendő a művé­szetek gazdagodásának időszaka volt. Olyan alkotások születtek, amelyek segítettek népünk kul­turális színvonalának felemelésé­ben. Művészeink hozzájárultak társadalmunk jó közérzetének kialakításához, részt vállaltak a közművelődés feladataiból, az igazi értékek felhasználásából és és népszerűsítéséből. A művé­szeti nevelőmunkában továbbra - is előtérben áll új rétegek, első­sorban nagyüzemi munkások, a szocialista brigádok és szakmun­kástanulók közelítése a művésze­tekhez. A kétnapos kongresszus 267 küldötte megvizsgálja és segíti kialakítani azokat a munkafor­mákat, amelyek a művészet és a társadalom, a művészek és a közösség kapcsolatát, az alkotás- közvetítés-befogadás egész folya­matát a legjobban fejlesztik-gaz- dagítják. (MTI) Naponta hatvan hektár magágy FELMÉRÉS A KÖNYVEK VÁSÁRLÓIRÓL Növekszik a munkásolvasók tábora 9A kiskunfélegyházi Egyesfiit Lenin Termelőszövetkezet földjein a vetés előkészületeiben nagy segítséget nyújt a nyáron vásárolt 245 lóerős Rába—Steiger traktor, amellyel Szalai János dolgozik. Ez a hatalmas erőgép műszakonként hatvan hektáron végzi el a vetés előtti talajelőkészítést. (Opauszky László felvétele.) A könyvek vásárlóinak társa­dalmi összetétele változóban van; az utóbbi években jelentősen megnövekedett a fizikai dolgo­zók érdeklődése, aránya — ál­lapította meg a legújabb repre­zentatív felmérés, amely több ezer megkérdezett olvasó véle­ménye. illetve kérdőíves felmé­rés alapján ad képet a könyv­vásárlók közötti arányváltozá- sokróL Eszerint a könyvesboltok láto­gatóinak csaknem háromnegyede 40 évesnél fiatalabb, ami igen jelentős adat, ha figyelembe vesszük, hogy országosan a 15— 39 éves korú lakosság aránya 47,3 százalék. Közülük is kivált­képp a 20—29 évesek szeretik az irodalmat, ők a vásárlóközönség több mint egyharmadát képvise­lik. Tavaly a vevők 26,1 százaléka volt szak-, betanított és segéd­munkás, 26,4 százaléka pedig ér­telmiségi. A főváros kerületei­ben, valamint a nagyobb és ki­sebb városokban, levő könyves­boltok vásárlóközönségének ré­tegek szerinti összetétele igen el­térő. Budapest belvárosában pél­dául a könyvvásárlók körében az értelmiségiek és alkalmazot­tak száma jóval meghaladja a munkásokét, viszont a munkás­kerületekben fordított ez az arány. A leglényegesebb megállapítás, hogy évről évre nő az irodalmat megkedvelő dolgozók tábora. A könyvesboltok munkáslátogatói­nak kétharmada szakmunkás, a többi fele-fele arányban be­tanított és segédmnkások. A reprezentatív felmérés kiter­jedt a könyvtári tagság vizsgála­tára is. Eszerint tavaly a köny­vesboltok látogatóinak több mint 46 százaléka a közművelődési könyvtárak nyújtotta lehetősége­ket is igénybe vette. A legtöbb könyvtári tag egyébként az érett­ségizettek közül kerül ki. (MTI) VIZSGÁK, SZAKTANFOLYAMOK - UTÁNPÓTLÁS Fiatalok szerepe az államigazgatás fejlesztésében A párt legutóbbi kongresszu­sán részt vevő kommunisták tény­ként állapították meg. hogy a ta­nácsokról alkotott törvény alapján kibontakozott a tanácsok népkép­viseleti, önkormányzati és állam- igazgatási szerepe, növekedett önállósága, felelőssége. Javíta­nunk kell azonban tevékenysé­güket a hatáskörükbe tartozó gazdasági, kulturális, egészségügyi és szociális intézmények irányítá­sában. ellenőrzésében. Ugyanak­kor egyszerűsíteni és gyorsítani szükséges az ügyintézést, növelni a közszolgálat kulturáltságát. Ál­lamigazgatási szerveink szüntes­sék meg. hogy munkájuk helyen­ként tapasztalható bürokratizmu­sa, nehézkessége rontsa az állam­polgárokkal való kapcsolatukat. A programnyilatkozat pedig a társa­dalom hatásosabb központi irá­nyításában és a helyi, szervek önállóságának és felelősségének növelésében jelölte meg a tovább­haladás útját, természetesen a demokratikus centralizmus elve alapján. A feladatok jellegéből kiderül, hogy a megvalósításhoz hosszabb idő szükséges« Ez a lény pedig újabb' tennivalót ^ad." konkrétan azt hogy a tanácsi apparátusban dolgozók szakmailag és politikai­lag úgy foglalkozzanak a fiata­labb, kezdő kollégáikkal. hogy azok majd megfelelően tudják folytatni az idősebbek munkáját Az országos törekvés Bács- Kiskun megyét is jelentősen érin­ti. A megyei tanács mellett mű­ködő ifjúsági bizottság nemrég megvizsgálta a tanácsoknál dol­gozó fiatalok élet- és munkakö­rülményeit. A bizottság tagjai el­sősorban arra voltak kíváncsiak, hogy az államigazgatási szervek vezetőinek mi a véleménye a náluk dolgozó fiatalokról, hogyan, milyen módszerekkel foglalkoz­nak a kezdőkkel, s milyen intéz­kedésekkel segítik, ösztönzik őket. A fiatalokat is megkérdezték, ho­gyan érzik magukat a tanácsi apparátusban, milyen gondjaik problémáik vannak. Bács-Kiskun megye tanácsainál csaknem hétszáz 30 éven aluli fiatal dolgozik. Az államigazga­tási szervek vezetőinek vélemé­nyét akképp lehetne summázni, hogy a fiatalok igyekeznek be­csületesen. lelkiismeretesen ellát­ni a rájuk bízott feladatokat, no­ha a statisztika szerint 280 fia­tal olyan munkakört lát el. amely szakképesítésének, szakképzettsé­gének nem felel meg. Ennek el­lenére örvendetes az. hogy a fia­talok túlnyomó többsége sikere­sen vizsgázott államigazgatási is­meretekből, s egyre többen jelent­keznek a. különböző szaktanfolya­mokra. Az idén eddig .112 fiatal tette le a kötelező, úgynevezett egységes községi szakvizsgát, il­letve az államigazgatási ismere­tekből a vizsgát. Mint az az ifjúsági bizottság által tapasztaltakból kiderült, az államigazgatási apparátus káder- átunpótlásának nem éppen ked­vező vonása az. hogy amikor pél­dául megüresedik egy főelőadói, csoportvezetői munkakör, ezek­nek betöltésekor a vezetők gyak­ran az apparátuson kívül keres­nek megfelelőt. Pedig főként a nagyközségekben, városokban, já­rási hivatalokban, vagyis ott, ahol több a szakképzett fiatal, sok esetben megtalálnák az arra alkalmas fiatal tanácsi dolgozót. A káderutánpótlás szempontjá­ból az sem biztató jelenség, hogy még mindig kevés fiatal dolgozik vezetői munkakörben. Különösen feltűnő ez a Kecskeméti Városi Tanácsnál, ahol hatvanegy fiatal közül mindössze egy 30 éven alu­li tisztviselő tölt be vezető mun­kakört. Pedig éppen a vezetők által adott az ifjú munkaerők rá­termettségét igazoló, tájékoztatás kérdőjelezi meg a fenti tényt, mert az államigazgatásban dolgo­zó fiatalok többsége szakmailag képzett, s a követelményeknek megfelelően bánnak az ügyfelek­kel. Kezdeményezőkészségük ugyan visszafogottabb a kelleté­nél. ez azonban a szükséges gya­korlat hiányával, bizonyos fokú járatlansátó^Tinig^^áz^íÚ^. .: " A felmérés érdekes része az is, amely azt vizsgálja, hogy anyagi és egyéb szempontból mennyire vonzó az államigazgatási munka. Az 1974. július 1-én bevezetett ösztönző bérezési rendszer ked­vezően érintette a fiatalokat, el­sősorban a felsőfokú végzettség­gel rendelkező szakembereket. A fiatalok jó fizetését bizonyítja, hogy a tanácsi apparátusban dol­gozó 30 éven aluliak több mint felét a vonatkozó bértétel 50 szá­zaléka felett sorolták be. Megle­hetősen sokan soron kívüli elő­léptetésben részesültek. Az anyagi elismerés mellett fontos az erkölcsi megbecsülés. A fiatalok igénylik, hogy időszakon­ként reális értékelést kapjanak munkájukról. Kérik a bírálatot, de az elismerő szót is. A tapasz­talatok szerint kevés fiatal része­sül kitüntetésbeik jutalomban, pedig ez is a jobb. színvonala­sabb munkára ösztönözné őket. örvendetes viszont, hogy 1971— 75 között sokkal több államigaz­gatásban dolgozó fiatal kapott la­kást, mint a korábbi években. A megyei felmérés tapasztala­tai alapján az ifjúsági bizottság egyebek között azt ajánlotta, hogy a jövőben fejleszteni kell az ál­lamigazgatási pályát népszerűsítő agitációt, propagandát. Sokat se­gítenének a szakmai pályázatok, versenyek is. A fiatalok pedig a jövőben még igényesebbek legyenek munkájuk­ra. törekedjenek a bürokrácia csökkentésére, a lakosság ügyei­nek gyors, pontos elintézésére. Az államigazgatás továbbfejlesztése céljából kidolgozott elvi módsze­rek így. a fiatalok tudatos ne­velésével. az ő segítségükkel, be­csületes munkájukkal nyerik el igazi tartalmukat. Tárnái László m. A falu orvosa Ez év júliusában, amikor a szokáshoz híven a Semmelweis-emlékünnepség keretében az egész­ségügy legjobbjait honorálták, elhangzott dr. Rig- ler Kálmán rémi körzeti orvos neve is. A kitünte­tett azonban nem jelentkezett. Nem jelentkezhe­tett, ugyanis katonai szolgálatra kellett bevonulnia. Így történt azután, hogy az ő esetében kétszeres ünneplésre került sor. Leszerelését követően, pár ■héttel később munkája színterén otthon, a rémi Dózsa Tsz agrárszakember-klubjában vette át a kitüntetést, oklevelet és pénzjutalmat Búza De­zsőnek, a járási hivatal elnökének kezéből. Éberségből jeles Dr. Rigler Kálmán egészen fia­talon, diplomája megszerzése után alig egy évvel került az ak­kor 1800 lelkes kis községbe. — Nem éppen eszményi körül­mények közé — sorolja emlékez­ve—. hiszen az elődeim itt szin­te egymásnak adták a kilincset, oly sűrűn váltogatták egymást Jómagam is sok elrettentő figyel­meztetést kaptam, amelyek lé­nyege az v6Lt: a világ minden kincséért el ne vállaljam az ál­lást; orvos itt „megmelegedni” úgysem tud! Szerencse, hogy el­eresztettem a fülem mellett a '„jótanácsokat”. S ma elmondha­tom, hogy a Rémen töltött ides­tova másfél évtizedet nem bán­tam meg. A kezdeti évek erősen próbára tevők voltak. Nem volt helyet­tes, így az orvosnak egyetlen sza­badnap nélkül kellett helytállnia egész éven át. Azután 1965-ben már akadt „partner” a szomszéd községbeli kolléga személyében. Ma pedig négy község orvosa se­gíti egymást, s ennek jóvoltából már szabad vasárnapokra is al­kalom nyílik. — Korábban a papot hívták először a beteghez, és csak az­után a doktort... Eleinte 20—30 'volt az átlagos beteglétszám, ma énnek a két-háromszorosa. De ' volt már olyan influenzás idő­szak Is, amikor 168 betegem volt egy nap. Nőtt az igény az egész­ségügyi ellátás iránt, de ezzel együtt a bizalom is. — Milyen egyéb tényezők jel­zik az egészségügyi kultúra fejlő­dését? — Igen eredményes a házi gondozási munka. Harmadéve az ebben közreműködők tekintélyes összegű pénzjutalmat kaptak. A Dózsa Tsz vezetőinek javaslatára és anyagi támogatásukkal sike­rült házi beteglátogatót is alkal­mazni. Rigler doktor pontos felmérést készített a krónikus betegségcso­portokról, s ennek alapján gon­dozásba vehette a szív-, ér-, vér­nyomás-, mozgásszervi ártalmak­ban szenvedőket, akiknek a szá­ma azóta jelentősen csökkent. Csinosodott az évek során a ren­delő, bővítették és korszerűsítet­ték a betegváró helyiséget. Az egészségre nevelést már az óvo­dásoknál elkezdik. Az iskolában pedig bevezették az előírásszerű — több oldalú — évenkénti szű­rővizsgálatokat. Javult a munka. helyi higiénia. Előrelépés tapasz­talható az alkoholizmus „front­ján” is: az utóbbi 4—5 évben egyetlen beteget sem kellett kényszer-elvonókúrára irányi ta_ ni. Ugyanakkor megháromszoro­zódott a rendszeres véradók szá­ma. — Hajdanában ha házhoz hív­tak, gyakorta fogadott elmara­dottság, egészségtelen környezet. Napjainkban öröm látni a ren­des, tiszta otthonokat, azt, hogy a higiénia mindinkább megszo­kásé válik. A sok fáradozás, az egészségre nevelés szemmel lát­ható eredménye, „a vetés beéré- se”: mindez nagy mértékben hoz­zájárul ahhoz, hogy a kezdeti évek olykori elkeseredéseit, me­nekülési szándékait Butba vág­hattam. Ügy érzem, meggyöke­resedtem Rémen, s itt szeretném leélni az életemet. A nyugodt, jó közérzetről ta­núskodó, a sikeres munkának örvendő szavak: egy derék, és joggal megbecsült ember vallo­másai. Jóim Tibor BANNER ZOLTÁN ESTJE Lakoma a pódiumon Sok fogásos, tápláló és egész­séges szellemi lakomát tálalt fel Banner Zoltán szombat este, a megyei művelődési központ­ban. A Kolozsvárott élő magyar író és előadóművészt három helyre is meghívták hazánkban, hogy lépjen közönség elé. Jó hí­rét művészeti tárgyú könyveivel, az Utunk című hetilapban köz­zétett cikkeivel és nem utolsó korban előadóesjeivel alapozta meg. A Petőfi a hídon című összeállítását nemrég hangleme- ezen adták ki Romániában. Eddigi hét különböző műso­rából 'most hármat mutatott be. Pécsett a Bartókról szóló, Lajos,- mizsén Petőfi-emlékösszeállítá- sával szerepelt, Kecskeméten pe­dig Lakoma címmel adott válo­gatást a magyar és világiroda­lomból. Csaknem két órán át uralta egymaga mindenütt a pódiumot. Banner Zoltán estjeinek leg­nagyobb erőssége a szerkesztési fegyelem. Díszletek nélkül, va­lamilyen egyszerű tárggyal a ke­zében — például faragott fa­kanállal, amely egyaránt szol­gálhat furulyául és mikrofon­ként — bontja ki a különböző műfajú írások hatását. Vers, no­vella és tárca; húsz fogásos fő­úri étlap és a szegények pulisz­kája; a gyereknek félretett ka­lács és a miértéktelen fogyasz­tás — mindez gyors ritmusban, átélt előadásban gondolkodásra készteti a nézőt. S a romániai magyar író-előadóművész végig azoknak a nézőpontjából láttat, akiknek a történelem • során hosszú évszázadon keresztül fő­képp az volt a dolguk, hogy másoknak teremtsék meg a la­komákat. Banner Zoltán nem­csak erdélyi fellépésein, hanem nálunk is megérdemelt sikert aratott. H. P. Beiner Klaus Peter, az NSZK- ból, foglalkozása szerint: keres­kedelmi ügynök, indulás előtt szakszerűen ellenőrizte gépko­csiját. A Mercedes motorja kifo­gástalanul működött. A gépko­csihoz kapcsolt utánfutós háló­kocsi ágyneműtartőjáoa két gyapjútakarót, lepedőket, vánko­sokat rakott, majd szólt a fele­ségének, hogy mindent előkészí­tett a túrához. A nyugat-német házaspár hosszú és izgalmas út­ja a nyár végén megkezdő­dött. . Hasonló időpontban W. P. Kari és felesége az NDK-ból Bu­dapestre érkezett. A pályaud­varról taxival mentek a Sza­badság Szállóba. A negyedik emeleti, kétágyas szobában el­rendezték a holmijukat, majd városnézésre indultak. Jártak a Gellért-hegyen, a Váci utcai ki­rakatokat is nézték, metróztak, majd a Soroksári úti putballpá- lya környékét keresték fel. Más­nap 17—18 óra között ugyanis ott volt találkozójuk Beierék- kel. — Milyen érzéseid vannak Karin? Eljönnek majd értünk Peterék? — kérdezte a szállodai szobába lépve, a férj a feleségé­től. — Persze, hogy jönnek — vá­laszolta magabiztosan az asz- szony. — Peterék komoly em­berek, s végeredményben kéré­sünk nélkül,'önként ajánlkoztak arra, hogy segítik a szökésünket. • A határállomáson a váltásra érkező útlevélkezelőket igazította el az ügyeletes tiszt. — Minden járművet megbízhatóan ellen- őrizni! Különösen a nyugat-né­met rendszámú gépkocsikat, mi­vel a nyár folyamán többször előfordult, hogy NSZK-állampol- gár a gépkocsijában elrejtve ide­gen személyek Nyugatra csem­pészését kísérelte meg. Minden útlevélkezelő fokozza az éber­ségét! — szólt az ügyeletes tiszt parancsa a szolgálatra jelentke­zőknek. Azon a napon Beier Klaus Peterék 20—30 kilométeres se­bességgel haladtak a Mere ed es­sél Budapest forgalmában. A nyugatnémet házaspár pontosan hatvan perccel később érkezett a futballpályához, amiért a vára­kozók érthetően idegesek voltak. A közös ismerősök üdvözölték egymást, majd gépkocsiba ültek; s elindultak a határállomásra. Az El—5-ös út mentén, az egyik autós pihenőhelyál megálltak és a nyugatnémet a határsértőket az ágyneműtartóba bújtatták. A vánkosokat, lepedőket, plédeket rájuk pakolták és gondosan el is igazították, ami a felületes szemlélőt csupán arra figyelmez­tette, hogy Beierék rendkívül pedáns emberek. Szarvas László őrmester és Pelestyák Sándor határőrt azon­ban Beieréknek sem sikerült becsapni. Ellenkezőleg. A határ­őrök a nyugatnémet házaspár út­levelének ellenőrzése után '' a gépkocsiba elhelyezett csomago­kat és a hálókocsi ágyneműtar­tóját is alaposan szemügyre vet­ték, s néhány másodperc alatt leleplezték a rejtőzködőket. A bűncselekményt elkövető két házaspárt az illetékes igazság­ügyi szerveknek adták át a ha­tárőrök. Gazsó Béla MAGYAR TEXTILCIKKEK A SZOVJETUNIÓBA A RAZNOEXPORT-tal kötött szerződés szerint 1976-ban mintegy 42 millió rubelért szállít majd a HUNGAROTEX a Szovjetunióba női és férfi konfekcióárut, sport- munka- és szabadidős ruházati cikke­ket, valamint csaknem 19 millió rubel értékben gyermek- és felnőtti kötöttárut. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom