Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-07 / 210. szám
PETŐFI NÉPE © 1975. szeptember 7. A nyereségérdekeltség hatása a megye vállalatainál, szövetkezeteinél Jelenlegi gazdaságirányításunk egyik alapelve a vállalatok nyereség-érdekeltségi rendszere. A .gazdálkodással kapcsolatos szabályozók beváltották a hozzájuk .fűzött reményeket, a termelő egységek évek óta önmaguk bővítik jövedelmük növelésének forrásait. Most, a IV. ötéves terv utolsó időszakában érdemes a gazdálkodás tanulságait ilyen vonatkozásban is elemezni. Az eredményesen gazdálkodó vállalatok, szövetkezetek az átlagosnál többet fordíthattak a további fejlődést lehetővé tevő termelésbővítésre. Mindez azután .alapjává vált az újabb jövedelemnövekedésnek. Megyénkben mintegy 100 ezer családban számolgatták ez év tavaszán is, hogy mennyi lesz a-20 milliárd termelési érték Statisztikai összeállításunkhoz az ipar és a kereskedelem valamennyi megyei székhelyű vállalatát, szövetkezetét megfigyeltük. Az építőiparban a kivitelező állami és szövetkezeti egységeken kívül helyet kapott a tervezés, a •mezőgazdaság állami szektorának adatait pedig az erdőgazdaságokéval és a vízgazdálkodáséval egészítettük ki. Bevontuk a •megfigyelésbe a szállítást is, hogy a termelő ágazatok köre családi bevételeket növelő nyereségrészesedés. Minden gazdálkodásnak alaptétele azonban, hogy elosztani csak azt és annyit lehet, amennyit megtermeltünk. Az egyén jövedelme — ezzel együtt fogyasztása — tehát csak akkor lehet nagyobb, ha a közösség termelési eredményei javulnak. Nem közömbös tehát, hogy miként alakul környezetünkben az alkotó tevékenység. A hivatalos statisztikai jelentésekben már évek óta arról számolhatunk be, hogy Bács-Kiskun megyében valamennyi termelő ágazat egyre nagyobb termelést ért el, s mind hatékonyabb és eredményesebb volt gazdálkodásának színvonala. Ezt igazolják az elmúlt három esztendőről ösz- szegyűitött adatok is. gáltuk — a megye sajátos jellegéből adódóan kiemelkedő jelentőségű — élelmiszeripari tevékenységét. Az önálló iparvállalatok és szövetkezetek mintegy 43 ezer dolgozójának közel egy- harmadát az élelmiszeripar foglalkoztatta. Az itt dolgozó több mint 13 ezer fő 6,7 milliárd forint termelési értéket állított elő 1974-ben, vagyis az összes ipari termelés 58 százalékát, 8 százalékkal többet, mint egy évvel koNövekvő nyereség A megye termelő ágazatainak gazdálkodása az utóbbi években igen kedvezően alakult. Nyereségük 1974-ben átlagosan 13 százalékkal emelkedett, amelynek hatása a vállalati érdekeltségi alapok növekedésében is megmutatkozott. Az önálló vállalatok és szövetkezetek összesen 1 milliárd 965 millió forint nyereséget értek el az 1972. évi 1,4 milliárddal szemben. Az időközbeni szabályozó módosítások ellenére (kivéve si alapot — csökkentve a 71 milliós bérfejlesztési befizetéssel —. 197 millió forint nettó részesedési alap állt rendelkezésre. A nyereség mintegy 60 százaléka az iparban képződött. Tehát a részesedési alap növelés is itt volt a legjelentősebb. Az iparban a 137 millió forintos részesedési alapból 39 milliót fordítottak bérfejlesztésre és a visszamaradt 98 millióból 65 millió forintot fizettek ki év végi részesedésként. Néhány ágazatban rendelkezésre áll már az 1975. évben kifiA NYERESÉG százalékos megoszlása A MEGYE FŐBB ÁGAZATAIBAN 1974 20 építőipar jí?oj Nyereségadó alap MEZŐGAZDASÁG f0°°0 Tartalék és egyéb alapok pv?| Városi-községi hozzájárulás Fejlesztési alap GAZDASÁGI ÁGAZATOK TERMELÉSE 1972—1974. evekben (milliárd forintban) IQ I! teljesebbé váljon. A mezőgazdaság szövetkezeti szektorában azért nem került sor adatgyűjtésre, mert az nincs bevonva a nyereségrészesedési rendszerbe. A fentebb vázolt körben a megye termelő ágazatainak bruttó termelési értéke 1974-ben már megközelítette a 20 milliárd forintot, ami mintegy 2 milliárddal haladta meg az előző évi és 3 milliárd forinttal'a két évvel korábbi termelési szintet. Vagyis 1973-ban folyóáron együttesen 7 százalékkal, 1974-ben pedig 11 százalékkal növekedett a termelés az előző évhez mérten. A megfigyelt ágazatokban a megyei székhelyű önálló ipari vállalatok és kisipari szövetkezetek 1974. évi termelési értéke ;meghaladta a 11,5 milliárd forintot, amely 11 százalékkal több, mint egy évvel korábban. Ez jelentős fejlődés, hiszen ezt az időszakot megelőzően csak 4 százalékos volt az ipari termelés évi átlagos növekedési üteme. Az iparon belül külön is megvizsrábban. Ez azért is figyelemre méltó, mert 1973-ban nem bővült az élelmiszeripar, '1972. évhez mért termelése. Ugyanakkor a nehéz-, könnyű- és egyéb iparfőcsoportokhoz tartozó önálló termelő egységek 30 ezer foglalkoztatottja 4,8 milliárd forint értékű termelést végzett, ami 14 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az építőipar 1,8 milliárd, a szállítási ágazat pedig 0,4 milliárd forint értékű termelése 9 százalékkal volt több, mint 1973-ban. Az építőiparon belül a kivitelező vállalatok az átlagosnak megfelelő, míg az építőipari tervezés valamivel nagyobb termelésfejlődést ért el. A mezőgazdasági ágazat 1974. évi termelése meghaladta a 3,5 milliárd forintot. A mezőgazdaság állami szektora, az erdőgazdálkodás és vízgazdálkodás együttes termelésnövekedése 1974-ben — az iparival azonos — 11 százalékos volt. a szállítási ágazatot), a termelést meghaladóan nőtt a nyereség, s elérte a 10 százalékot. Az utóbbi években változatlanul érvényesült a gazdaságirányítási rendszernek az a célkitűzése, hogy a vállalati eredményt állítja a gazdálkodás középpontjába, hiszen ez ösztönzött a mind nagyobb nyereség elérését célzó termelésre. Ennek megfelelően kapott jelentős szerepet a vállalati nyereség, az ebből képezhető részesedési alap, mint az anyagi érdekeltség fő forrása. A már említett vállalati eredmények a közgazdasági szabályozók együttes hatására a megye termelő ágazataiban az évek során növekvő összegű vállalati alapképzésre nyílt lehetőség. Míg azonban a termelő egységek évről évre nagyobb összegekkel növelhették az egyes alapokat, azok részaránya mérsékelten csökkent. A nyereség jelentős része ugyanis az állami költségvetésbe kerül, nyereségadó címén. 140 millió forint nyereségrészesedés Az évi eredmények alapján képzett részesedési alapból egyenlítették ki a bérfejlesztési befizetéseket, amelyek összege 1972-ben 46, 1973-ban 37, 1974- ben pedig már 71 millió forint volt. Ezek az összegek végeredményben év közben szintén növelték a foglalkoztatottak átlag- keresetét. A termelő ágazatok 1974-ben több mint 140 millió forintot osztottak ki nyereségrészesedésként, 7 millió forinttal többet, mint egy évvel korábban, és 15 millió forinttal nagyobb összeget, mint 197,2-ben. A megye önálló termelő egységeinél 1974-ben az 1 milliárd 965 millió forint nyereségből képezhető 268 millió forint részesedézetett részesedés mértéke is. Ezek szerint az iparban a részesedési alapból közel 84 millió forintot fizettek ki közvetlen anyagi ösztönzésre. Ennek mintegy negyedrészét év közben, a többit év végi részesedésként kapta kézihez 38 400 arra érdemes dolgozó. Az egy főre jutó év végi részesedés 1604 forint volt a tavalyi 1416 forinttal szemben. a kiemelt munkakörökben foglalkoztatottak közül a vállalatigazgatók és a szövetkezeti elnökök nyereségrészesedése csökkent. Az 1974. évi eredmények alapján az állami gazdaságokban az idén kifizetett év végi nyereség- részesedés 18,4 millió forint volt, amelyből 14 60Ö-an kaptak átlagosan 1260 forintot. Ez azért kevesebb az előző évi 1540 forintnál, mert akkor a 20 millió forintnyi részesedési alapból csak 13100-an részesültek. A szövetkezeti kereskedelem mintegy 8 ezer dolgozója a 13,1 millió forint év végi részesedésből átlagosan 1660 forintot kapott a tavasszal. Tavaly 1580 forint volt az egy dolgozóra jutó átlag. Az eddigi ismert adatokból megállapítható, hogy az évközi béremelések, jutalmazások és év végi részesedések ebben az évben is jelentős mértékben növelték a megye munkásainak és alkalmazottainak átlagkeresetét. Ezenfelül a részesedési alapból biztosították a rászorulók segélyezését, az újítási díjakat, tanulmányi ösztöndíjakat, a vállalati lakásépítési hozzájárulásokat, a kedvezményes üzemi étkeztetést. üdültetést, valamint a gyermekintézmények fenntartási költségeit. Dr. Vastagh Gyula a KSH igazgatóságának tájékoztatási osztályvezetője Eris aranyalmája *A “Ä r,: - tízfelé osztva ben talán nem illik erről beszélni, de a köztudatban úgy él, hogy az asz- szonyokban és lányokban több a hajlam az irigykedésre, széthúzásra, munkahelyi viszálykodásra, mint a férfiakban. Leszögezném. hogy nekem eszem ágában sincs mindent kész- pénzhek venni, amit a közbölcsesség a női alkatról állít. Nem dőlök be semmiféle szóbeszédnek, különösen azóta sem, hogy megismertem a Bajai Finomposztó Vállalat Rudnav Gyula női szocialista brigádját. A kollektíva kilenc asszonya és egyszem lánya az anyagkönyvelésen dolgozik. Ahogy végignéztem az asztalokat gyűrűbe, vagy inkább:' koszorúba fogó társaságon — egy 'tag hiányzott a brigádból —. pusztán asszociációé alapon, felvillantak bennem a fentebb említett dolgok a nőkről, aztán Eris aranyalmájának törtéhete is. Beszélgetés közben, csak úgy tréfából, megkérdeztem: — Mi történne, ha egyszer itt találnák az asztalon a görög mitológiabeli Erisnek, a viszálykodás megszemélyesítőjének azt a bizonyos aranyalmáját, s arra á következők lennének írva: a legjobb anyagkönyvelőnek, kollégának. feleségnek, anyának, barátnőnek, elvtársnak — és tegyük hozzá azt is. ami a monda sze: rint Aphroditét. Athénét és Hérát, a három hiú istennőt egymás ellen fordította: a legszebbnek? Kissé zavartan mosolyogva, szemükkel kérdezgették egymást: mi történne az égbőlpottyant ajándékkal? — de mindez csak pár pillanatig tartott, Dudás Antalné elkészült a válasszal: — Tízfelé osztanánk. Vidámság közepette, valamenynyien egyetértettek a fiatalasz- szonnyal. Aztán elmondták, hogy ha nem is mesébe illő módon, de kínálkoznak számukra alkalmak a széthúzásra, azonban az elkerülhetetlen. kisebb súrlódások elmérgesedését megelőzik, baráti nyíltsággal megbeszélik, rendezik a problémákat. Hogy a Rudnay brigád nem aí féle „eggyel több” brigád, arról meggyőződhettem nemcsak a szé- pen vezetett, „naprakész”, jeles megmozdulások krónikáit tartalmazó brigádnapló betűiből, hanem a brigádélet eseményeit felidéző társalgás elevenségéről. Kiderült, hogy a brigád a képek és a könyvek „mágneses” hatása alatt áll, ezért is választották névadóul Rudnay Gyulát, a világhírű festőművészt, aki egy ideig Baján élt és alkotott. Legfőbb patrónusuk B. Mikii Ferenc festőművész. Rudnay egykori tanítványa, aki napi fél műszakban a Finomposztó dolgozója. A művész ötleteket ad a brigádnak. tájékoztatja a városban megrendezendő kiállításokról, sőt el is kíséri őket oda. Az idén eljártak a kortárs képzőművészetet bemutató szabad- egyetemi előadásokra, amelyeket a művelődési központ és a Rudnay Gyula képzőművészetikor rendezett. A Bajáról szóló várostörténeti előadások szintén érdeklődőkre találtak a brigádban. írók emléksorait is olvastam a brigádnaplóban, ugyanis a Rudnay brigád tagjai nem szívesen hagynak ki egyetlen olvasótalálkozót sem. — Most egy dolgozatot készítünk A Volgától az Elbáig című olvasópályázatra, amelyet felszabadulásunk harmincadik évfordulójának tiszteletére hirdettek meg — avatott be a brigád egyik „ügyébe” Polenszky Gézáné brigádvezető. — Kilenc könyvet kell kiolvasnunk, a Hamu és gyémántot, a Budapesti tavaszt, a Nappalok és éjszakákat. A dohányt, és ezekhez hasonló izgalmas regé. nyékét. Nyolcoldalas pályamunkában arra a kérdésre adunk, választ, hogy ezekben a művekben milyen azonosságokat és különbségeket fedeztünk fel a bennük szereplő országok felszabadításában. — Mindenki mind a kilenc regényt nem tudná kiolvasni határidőre, ezért kiválasztottunk egyet- egyet, olyat, amelyiket még nem olvastunk — kapcsolódott be Péter Sándomé kiváló dolgozo. — A művekről tartalmi jegy reteket készítünk, és azokat kézről közre adjuk, hogy mindnyájan megismerjük mind a kilenc regényt, s közösen jó pályamunkát írhassunk. Megtudtam, hogy a Rudnay brigádot nemcsak a művelődési lehetőségek vonzzák, nem restek a társadalmi munkára sem. A vállalati óvoda, százhúsz gyerekének ajándékokat készítenek, óvodai „egyenruhát” varrnak, virágot ültetnek a parkban, s törtek már’kukoricát is a szomszéd község termelőszövetkezetében. A brigád tagok jó barátként segítenek egymásnak az otthoni munkában. Az sem ritkaság, hogy egy-egy este pótmamaszolgálatot vállalnak olyan brigádtárs gyereke melletti aki szórakozni megy a férjével. Igaz, hogy nem esik mindennapra vetélkedő, tárlatlátogatás, társadalmi munka, vagy szakmaipolitikai továbbképzés, mégis, mindehhez idő kell. Megkérdeztem a brigádot: egy kivétellel asszonyok, többen anyák, nem lesz ..zsúfolt” az életük a brigádprogramoktól? Az emberek gyakran panaszkodnak, hogy nincs elég idejük még a család számára sem. — Ami az időt illeti, csak beosztás. szervezés kérdése az egész — oszlatták el aggályomat. . — Szürkébbek lennének a napok, ha a brigádtagságról, a közös programokról lemondanánk. A. Tóth Sándor (6.) A nyomozók nem vártak meglepetést a temetőőr kihallgatásától. Az öreget nem is elsősorban a támadás és a fojtogatás viselte meg, hanem a vizes földön töltött éjszaka. Természetesen a támadó alaposan helyben hagyta, de — amint az orvosok mondták — sérülése nem volt életveszélyes, noha közel állt ahhoz, éppen az eső, a hidegen töltött órák miatt. A nyomozók már a lakásán keresték fel Béla bácsit, november negyedikén a délutáni órákban. — Nem hittek nekem az elvtársak. Ugye? Osztán most majdnem az életembe került — 'fogadta a fehérarcú, beesett szemű ember a nyomozókat, s korholó szavaira az idősebbik rendőr •Válaszolt. — De Béla bácsi, ha nincs holttest, nincs bűncselekmény. Márpedig holttest nem volt. Igaz? — Hát az nem volt. Illetve először volt, hát azért telefonáltam. Már százszor elátkoztam az orvost, hogy miért szólt nekem akkor este. Meg lett volna a táska reggel is. Na, de késő bánat, eb gondolat. Kérdezzenek. — Hány órakor telefonált az orvos? , — Fél kilenc volt pontosan! — Honnan tudja ezt ilyen jól? — Mert amikor elindultam a kistáskáért, megnéztem az órámat. Hát innen. — Milyen kistáskáért? A temetőőr ezután sorban elmondta, hogy miként talált rá az áldozatra, hogyan értesítette a rendőrséget. Beszélt arról is, hogy miután elmentek a rendőrök, ő újra kiment a temetőbe, .végigbarangolta úgyszólván az egészet, mert nem hitte el, hogy egy holttest, vagy legalábbis eszméletlen ember olyan hirtelen eltűnhet. Elmondta a támadás körülményeit is. — Amint említette, magánál lámpa volt. Ezt bizonyítja, hogy azt az eset színhelyén meg is találtuk. Nos, amikor még világított a lámpával, nem látta a támadó arcát, vagy ruházatának egy részét? — Nem láttam, mert hátulról támadott meg, elkapta a nyakam és a földre tepert, fojtogatott. De erős ember volt, azt meg kell hagyni. — Amikor maga másodszorra, tehát már a rendőrök távozása után kiment a temetőbe, bezárta-e az őrház ajtaját? — Persze, hogy bezártam! — És a kulcsot hova tette? — A kulcsot a zsebembe tettem. A viharkabátom zsebébe. — Értem! — felelt elgondolkozva a nyomozó, majd .újabb kérdést tett fel: — Tudna-e valakire gyanakodni. Van-e haragosa, ellensége magának? — Tudomásom szerint nincs haragosom, gyanakodni se tudok senkire. Nem is tudom elképzelni, kinek lehetett oka rá, hogy egy öreg embert megtámadjon ..: A két nyomozó éppen a kijárati kapuhoz ért, amikor kis híján összeütköztek egy középtermetű, fiatalos külsejű asszonnyal, aki hat—hét év körüli, fitos orrú, gyönyörű búzavirágkék szemű kislányt vezetett. — Bocsánat, elnézést kérünk! — mentegetőzött az idősebb nyomozó, miközben alaposan végig- mérte a hölgyet. De most nem a nyomozó, hanem a férfi tekintete akadt meg a ruganyos alkaton, a formás lábakon. Fiatalabb társa viszont a kislányra vetett egy pillantást, hiszen neki is hasonló, bár barna hajú lánya van. Meglátta a gyerek vállára akasztva azt a táskát, amelyet november 2-án reggel a temetőben, az őrház asztalán látott. — Aztán kislányom, máskor ne hagyd a temetőben ezt a szép táskát, mert elviszem az én kislányomnak — szaladt ki hirtelen a nyomozó száján, amikor a gyerek és . az anyja a feljárati lépcsőhöz közeledett. A kislány megfordult, gyanákvó tekintettel végigmérte a nyomozót és megszólalt: — Nem is voltunk a temetőben! — s hetykén lépegetett fel a lépcsőn. Az asszony, a kislánynyal egyidőben ugyancsak hátranézett, de abban a pillanatban rájött, hogy ez nem illik. Ezt halkan a gyereknek is tudomására hozta és eltűntek a lépcsőkanyarban. A két nyomozó megdöbbenve nézett össze! — Hát ez meg mit jelent? — fogalmazták meg szinte egyszerre a kérdést, de újabb kérdések tornyosultak mindkettőjükben: hogyan került akkor a táska a ternetőbe? Vagy nem azonos ez a kislány az állatorvos lányával? Hátha nem is az, csak vendégségbe jöttek a házba valakihez? — Mindenesetre ezt tisztázni kellene! — javasolta az idősebb nyomozó, átfutott benne az a hajdani, először a rendőrakadémián hallott mondás, hogy a nyomozás sikeréhez nem elég a nyomozó jó szakmai felkészültsége, a rátermettség. Ehhez feltétlenül kell egy harmadik tényező: a véletlen, vagy másként megfogalmazva, a szerencse. Hát az ő kollégájának most szerencséje volt. Nézzük azonban — gondolkozott tovább —, hogy folytatódik-e a szerencse, segít-e továbbra is a véletlen? — Gyerünk! — válaszolt a másik és azonnal visszafordultak, hogy bekopogtassanak az állatorvoshoz. Izgatottan nyomták meg a csengőt, s hallották, amint bent női léptek közelednek az ajtóhoz. — Kit keresnek? — nézett ki ugyanaz a nő az ajtón, akivel a lépcsőházban találkoztak. — Elnézést a zavarásért, ez Kiss állatorvos lakása? — Igen! Hiszen ki is van írva. — A rendőrségtől vagyunk. Ha szabad bemenni egy pillanatra. — Parancsoljanak — tárta ^ ki meglepődve az ajtót az asszony. Bent azonban egy másik asszonyt is találtak, a kislány pedig önfeledten nézte az üvegbúra alatt hangtalanul járó négyszáznapos órát. A másik asszony bemutatkozott. ö volt az orvos felesége. — Azt szeretnénk kérdezni, hogy november 1-én, tehát halottak napján kint voltak-e a temetőben? — Nem! Nem voltunk kint — felelt az asszony határozottan és szemöldökét fölhúzva arca a csodálkozás és a kérdés vegyes hangulatát mutatta. — Köszönjük., És még egyet, ha megengedi. Ez az ön kislánya? — mutatott á még mindig az óránál ábrándozó gyerekre a nyomozó. — Nem a húgomé. Éppen most érkeztek. Az én kislányom uszodában van. Minden nap kijár..: Sötét volt már, amikor a nyo- mozók visszatértek a rendőrségre. (Folytatjuk.)
