Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

Otthona a dalnak

Sokszor fölvetették miért ép- •pen Kecskeméten rendezik a népi muzsika követeinek találkozóját. IVÍi köti ehhez a városhoz a folklór hagyományok ápolóit?

Kezdetben — egy évtizede — sűrűn kérdezgették így a rendezőket. Folklór-találkozó itt, ahol népviselet sincs, amit fehér folttal ábrázolt a népi hangszerek elterjedését bemutató 1966-ban kiadott térkép? Az elmúlt évtized bebizonyította, hogy azoknak volt igaza, akik mélyfúrást javasoltak az e tájön is meglevő, csak a felszíni rétegek alá húzódott, s szorított népművészeti értékek feltárására.

A kecskeméti-tiszai táj szülötte Bársony Mihály, a híres ci- tera- s tekerőlantkészítő mester és azok megszólaltatója. Matkó .környékén csodálatos népmeséket, hiedelmeket gyűjtenek napjainkban is a néprajzosok. A .lajosmizsei Szőrös József és a helvéciai Pólyák Ferenc fafaragásai a nemzeti kultúrát gyarapítják.

Otthona e vidék a dalnak; a nehéz idők sem lohasztották a díszítő kedvet, századokon őrződött szokásokban, beszédfordulatokon, mozdulatokban elődeink világa.

Gyerekkori élmények készteték Katona Józsefet a folklór tudatos kutatására; a város a környék népi hangulata fejeződött ki Mátyási József életvitelében, verseiben. Jókai maga mondta, hagy itt ismerte meg a népéletet; s Petőfi is ennek a tájnak dalain nevelődött. Az okos és a nemzeti kultúrát önzetlenül istápoló Szilády Károly nyomdász megírta többeknek, hogy milyen szívesen és szépen készítene egy magyar népdaltárat. Kadáról jsem feledkezzünk meg: ő néprajzosnak is kiváló volt; szép- irodalmi alkotásait telehintette helyi hallomásból, gyűjtésből ismert történetekkel, figurákkal. Tie feledkezzünk meg a minden jót bámulatos fogékonysággal «negérző, támogató Horváth Döméről; száz esztendeje előadásokon hirdette, hogy a népművészet a nemzeti, az egyetemes emberi kultúra értékes alapvető vonulata. És Kodály! És az ősbemutatókkal, önerősítő szertartássá nemesedett hangversenyekkel Kecskeméthez is kötődő Bartók!

Kínzó teremhiány, a kulturális ágazat pénztelensége, az úgynevezett tárgyi feltételek hiánya ellenére, Kecskemét megfogalmazta szándékát: legyen ez a város a magyar, a közép-európai folklór-kutatók, a népművészek találkozóhelye. Legyen azért, hogy a népdal mindennapos örömmé váljék, cserélhesse ki itt tapasztalatait öreg parasztember és ifjú költő, világhírű tudós és kisiskolákban tanító pedagógus, újságíró és közművelődési szakember.

Jöttek a táncosok, énekesek, hangszeresek. S a vendégek nem maradtak 'meg a fényes színházban. Kivitték, visszavitték a dalt oda, ahonnan származott, a tanyákra és azokhoz, akik majd általadják újabb nemzedékeknek, az ifjúságnak.

Ideszoktak a sándorfalvi cite- rások, a paksi tamburások, megjelennek a Magyar Tudományps Akadémia kutatói. Talákozunk velük máskor is. Az általuk ide- áramló, itt hasznosuló tapasztalatok hatása igen kedvező.

Kiváló helyi szakemberek és másutt élő szövetségesek összefogásából alakult ki itt az értékek megőrzésé« és közkinccsé tételét egyaránt szorgalmazó, jó módszerekkel, meggyőződéssel, élményszerzési alkalmak teremtésével segítő műhely. Dr. Kálmán Lajos, a Kodály-iskola és a városi tanács népművelési csoportja jó gazdája az ügynek, örvendetes, hogy a megyei művelődési központ, a TIT és más intézmények, szervezetek is fölismerték a kecskeméti kezdeményezés jelentőségét.

Heltai Nándor

• Bársony Mihály citerája és tekerőlantja a népi hangszerek kecskeméti kiállításán a megyei művelődési központban.

• Szeleczki Mihály hajlított kobaktrombitája.

NAGY LÁSZLÓ

Viola rajzai

Ügy láthatok Violára hogyha nézek írott képre. Kitálalva itt a hattyú feketére sütött vére.

Föltekinte csokros fára, ahány asszony, annyi szoknya, cifra zsivány függesztette hogy lábukkal harangozna.

Hó nem lehet egymagában kormot fújnak rá a kürtök, csípők, hajak farsangjára hág a csonka gyász-csütörtök.

Viola a bIbliásom,

tábor indul, mennyi lábnyom,

göndör főkön ül Jehova,

ring mint ruganyos díványon.

Tart a menet mindörökké, megtűzdelve tőrrel, érccel, fegyverek közt érvelünk mi az Énekek Énekével.

Higgyük-e hogy itt a hajnal, ha jön fölnyitott erekkel?

S fölfordul az üveghintó nagy kokárda-kerekekkel?

Nyúlfület a holdvilágba, bölényt a megbontott ágyba, drámát agyvelőnkre hímez Viola kezének árnya.

• Berki Viola grafikája (plakátrészlet).

A népzenei találkozó gondolatai

„Ha a népzenetudomány ma egyike a legközérdekűbbeknek, a nagyközönséget legjobban érdeklődőknek: akkor, s éppen

ezért, egyike a legadósabbaknak is ... Biztos eligazítással és időszerű iránymutatásokkal tartozik többek között a hirtelen nagyra- nőtt, társadalmi érzékenység és életbőség szülte népdal-mozgalmaknak is” — írja bevezető tanulmányában Kálmán Lajos, abban a remek kiadványban, amelynek szerkesztője volt, s amelyet a Kecskeméti Városi Tanács jelentetett meg a mostani népzenei találkozóra. Az őszSárgyúró emberek

Bükkfából van, négy- vagy ötszáz éves. A rúgástól az alján mély gödör lett, olyan, hogy két liter vízi is beleférne.

— Nem tudná megoldani, hogy motorral hajtsa a korongot?

— Van egy kis motorom, lehetne azzal is. de én jobban szeretem így.

— Miért?

• — Mert jobban tudom szabályozni és nincsen nagy zúgása, csattogása, csak a saját magam szuszogását hallom. És szép türelmesen tud dolgozni az ember a maga csendességében. Nem kínlódik a fékezéssel, nem kapkod úgy a keze. Szebb formája lesz az edénynek.

Páll Antal edényei a sárgyúró embernek arról a küzdelméről szólnak, amit az őselemekkel: a földdel, a vízzel, a tűzzel vív az ember. Az edények súlya is a mesterek ügyességének fokmérője. Az öreg Nagy Páll Lajos nagyszerű mester volt. Nemcsak azért, mert öklömnyi agyagból is hatalmas korsókat készített, és a legtisztább, legtüzesebb színeket ő égette Korondon, hanem azért is, mert a legősibb mintákat alkalmazta. Rózának nagy szerencséje volt, mert tőle tanulhatott.

— Hogyan őrzi a rengeteg mintát?

— Csak a fejemben. Anti édesapja nagyon értette, mi mihez illik. Nagyon tudott irányítani, bár maga nem festett, mert azt a lányokra bízta, amikor felcseperedtek, előtte meg a felesége csinálta. Szigorú szabályai vannak, hogy mit mivel lehet együtt. A-gyopárosat például lehet a tulipánossal, csak arra kell vigyázni, hogy a gvopár fehér legyen, kék, barna vagy zöld mezőben. Fontos, hogy az ember ne tapogassa sokáig.

— Én arra ügyeltem mindig — veszi át a szót a férj, — hogy Róza úgy rajzoljon, hogy arról eszébe jusson az embernek valami. ha nézi. Látszódjon rajta, hogy egyetlen ecsetvonássál szabadon rajzolta, nem másolja magát. Mondjuk, ha egymás Után csinál húsz madarat, az egy sem édestestvér. Vagy a nyaka, vagy a hasa más mindegyiknek, vagy a tolla díszíti másképpen. így taPáll Antal híres fazekas- klinasztia méltó képviselője Erdélyben. Már a dédnagyapja is

fazekas volt Korondon. Székelyföld közepén. Az ősszékely családban a mesterség az örökség. A mesterség, a jó ízléssel párosuló igényesség, a szakmai titbk, a fejben is féltve őrzött mázak receptjei. s a mázak nyomában: fakó arcszín, hervatagság és furcsa látomások. Mert az ólom a bőrpó- rusokon is bebújik az emberbe, roncsol mint a kábítószer, és közben kiszínezi a fantáziát. Egy kemence edény két nap, két éjjel ég ki. Páll Antal és felesége, Róza, az ezer fokon izzó kemence ólomgőzös levegőjétől nem szabadulhatnak. Fantasztikus látomásaikról nem beszélnek. Űgy- seríi hinné el senki.

— Azt mondta édesapám a húsvéti szünetben, hatodikos voltam: — Iskolába nem mész fiam, most már meg kell tanulni fazekaim. Én már előbb is, csak úgy saját kedvemre beleülögettem a korongba, és csinálgattam kerek kis cukortartókat, kicsi szobrokat Édesapám szigorú ember volt; egyszer elmagyarázta, hogyan csináljam, .aztán minden második •darabnál: puff! Ügy megszoktam ja verést, hogy az ételem sem esett jól, már, ha elmaradt a pofon ...

— Pedig nem lehet azt, hogy beleülni és már csinálni is. Majd az ötszáz vagy az ötezredik darabnál lesz az csak jó. Még akkor sem tökéletes. Pedig nagyon serény volt a kezem, és szüntelen dolgoztam egész álló nap. A tányérokat könnyű megkorongolni, de a kancsók! Mert a tányérokat szartefele kell húzni, a kancsót pedig felfelé. De adjál is annak a kancsónak szép formát, és a bo- kálynak add meg azt a kecsességet, hogy ne legyen olyan szer- tementfenekű, összefutott fejű!

— A fazekasnak örökétig le lehet olvasni a foglalkozását az arcáról; olyan sápadt, fehér, mint a gyomorbetegek. Fáj is a gyomrunk mindig. Gyerekkoromban voltam először ólommérgezésben, öt kerek hétig a kórházban. Azóta kétszer Marosvásárhelyen. A fogaim mind kihullottak, pedig még csak harminckettőt írok Róza bármikor mehetne kezelésre, úgy tele van ólommal. Lehetséges. hogy azért, mert nekem régimódi a felszerelésem, és a másakat is úgy készítem, mint régen. Azon [a korongon dolgozom ____ I

é

n, ami még édesapám apjáé volt.nítjuk a leánykáinkat is rajzolni,

szeállítás a korábbi, hasonló rendezvények előadásainak, hozzászólásainak válogatását tartalmazza.

Üdítően hat kézbevenni az egyszerű eljárással sokszorosított „A VI. Kecskeméti Népzenei Találkozó elé” .című gyűjteményt. Nem mintha teljesen egységes lenne. A szakterületekkel foglalkozó elemzéseket olvasva aligha lehet fellebbezésnek helye, s az is dicsérendő, hogy a szerzők nem maradnak meg a szűkebben vett tárgykörön belül. Az írások minduntalan társadalmi vonatkozásokra utalnak. És igaz, hogy „a néphagyományokból való újjászületés más embereket formál”. Sőt, remélhető, hogy „tisztul- tabb, gazdagabb érzelmi világú nemzedéket fog eredményezni”. (Olsvai Imre.) Megszívlelendő, hogy a rádió- és tévé-műsoroknak, hanglemezeknek vagy a magnókazetták hangszalagjainak az eddiginél jobban vjssza kellene adniok az eredeti hangszeres és énekstílust. Teljesen jogos Sípos Gyula kérdése is: „Miért ne lehetne akár minden iskolánkban az énektanításnak olcsón elérhető

segédeszköze az a négy-öt kazet- tányi eredeti anyag?” De már a társadalmi jövőnkről szólva hitelesebben hat például a közgazda- sági szakemberek, vagy szociológusok eszmefuttatása, mint a fejlődés-városiasodás törvényszerűségeit kevésbé értékelő, egyes jelenségekből túlzott következtetéseket levonó folklór-kutatók előrejelzése.

öt évvel ezelőttre tehető, hogy az ősi népzene széles körben érvényesülő ízlésformáló tényezővé vált — a korábbi megalapozó munka és a fiatal tehetségek népszerűsítő hatására. A Bartók és Kodály felfedezéseit követő második „feltámadás” az eredeti megszólaltatás igényével jár együtt. Ezért nemcsak egy részletkérdéshez szól hozzá Cserey József, amikor a népi éneklésmód hangvétel-technikáját elemzi, amely archaikusabb hangszínt eredményez. A népzene térhódítását előkészítő elődök közül I.ajtha Lászlóra — „aki élni sem tudott gyűjtőmunka nélkül” — Avasi Béla emlékszik tisztelettel. A feldolgozáshoz Ittzés Mihály szolgáltat adalékokat abból kiindulva, hogy „egyrészt él még a népdal a maga természetes környezetében és ősi módján, másrészt a népdaltermés nagy részét írásba merevítve őrzik a különböző kéziratos és nyomtatott „gyűjtemények”. A folklór múltját és jövőjét Vargha Balázs vázolja föl. Külön pedagógiai szempontú tanulmány foglalkozik az ifjúsághoz fűződő viszonnyal Körber Tivadar tollából.

A kiadvány mindvégig népzene- és folklór-központú. Sinka István verseire is csak azért hivatkozik JánoSy István, mert a sorokban egy halottidéző sámánszertartás leírására bukkant. A népköltészet és a zene, a népzene és a költészet egyéb összefüggései újabb találkozók kérdései lehetnének. És újabb kiadványok témái. Külön válogatást érdemelne dr. Szomjas-Schiffert György kiskunsági gyűjtésének több mint háromezer népdala és a Duna menti folklórfesztiválok előadássorozata is. Erre ugyancsak a kecskeméti. találkozók összegyűjtött. izgalmas gondolatai figyelmeztetnek.

Halász Ferenc

egyetlen mozdulattal. Melinda, a kisebbik 6 éves, de pillanatok alatt megcsinálja

már a madarat. Fontos, hogy ne csak az edény szép formája legyen meg és sem eleje, sem utolja, a levegőbe csüng az egész Nem kell azt kilakkozni, kifényezni, de minden edény mondja _el, hogy ő készen van.

Korondon a fazekasság jelenti az életet ma is. A 3500 lelkes községben 250 fazekas iparengedélyt tartanak nyilván. Pállék színeit és mintáit azonban senki nem tudja alkalmazni.

— Szívesen elmegyek én a szomszédba, akárhová: megmutatom, hogyan rajzolom — magyarázza Róza. — A szomszédasszony mindennap átjön, nézegeti, mit csinálok, de nem tud egy darabot se úgy levirágozni, mint én. Az életfást, a tövisrózsát, a gyopá- rost, a tulipánost, a madarast lerajzolja ő. csak ki van csavarva a madár nyaka, lába. dereka.

Nemrégiben voltak szép tányérjaim: cserelapis szélű, s a belibe rajzoltam egy visszaforduló őzecs- két, vagy egy szarvast. Hát. az olyan szépen kijött! Sárga szarvas, barna szegéllyel, fenyőágas, vagy cserelapis díszítéssel. Mutatom neki: Gyere na! Itt van.

Vidd el! Csináld meg! Azt felelte:

Ha ebből kéne élnem, étien meghalnék. Mondtam én is: Mi is álmajdnem, hogy mikor jön el va- ‘ ~ ^

jón az edényeink gazdája, vagy eljön-e egyáltalán.

Páll Antal, de még az apja is rá volt szorulva tömegcikkek, különös emléktárgyak gyártására.

Aki a tömegízlést kiszolgálja —, ott is jobban él. Sok pirosított nyelvű kutya ég a kemencékben.

Az utóbbi időben azonban felfigyeltek Pállék értékes népművészeti darabjaira és Nagyváradról,

Marosvásárhelyről. Kolozsvárról jöttek a vásárlók. írók. művészek, orvosok. A magyar turisták sem kerülték el a házukat. Alig győzték munkával.

— Nem szabad az embernek leőrölnie magából a szépet, — vallja Páll Antal — még akkor sem, ha azt. ami nem szép, jobban veszik. Van már vagy harminc gépkocsi a faluban; legyen nekem csak hatvanéves koromban, de tudjak örvendeni minden darabnak. amikor kiszedem a kemeni céből.

önody Éva

9 Pólyák Ferenc fafaragása: Citerások.

Száz esztendeje született Albert Schweitzer

Neve a világ nagyobbik felében fogalommá lett, már életében. A szeretet, az önfeláldozó másokért munkálkodás élő jelképe volt a háborúktól vérzett, kegyetlenségekkel megcsúfolt Európában, évtizedeken keresztül. Tíz évvel ezelőtt halt meg, és száz esztendővel ezelőtt született. Hosszú és gazdag életét az afrikai szegények gyógyításának, épülésének szentelte. Albert Schweitzer, a haladó gondolkodású teológus, a kiváló orgonaművész, esztéta és filozófus, a zenetörténész és békeharcos, a huszadik század egyik legsokoldalúbb s legeredetibb egyénisége

életével sokaknak példát adott emberségből, kitartásból és bátorságból. Gyönyörű életének végén, amikor már szinte az egész világ előtt elismert személyiség volt, a világbéke egyik legjelentősebb harcosává lett, akinek szavára kormány- és államfők figyeltek. Egész életében Jiű maradt négereihez, azokhoz az_ elnyomott szegényekhez, akik nagyon mélyen a síívükbe zárták a Fehér Doktorukat, népszerű elnevezésükkel : -űgangát. Halála évfordulóján az alábbi verssel adózunk emlékének.

VARGA MIHÁLY Oganga a dzsungelben

A sóhajból-szőtt éjszakában Oganga orgonáján a leprás ég alatt Bach üzen.

Lambaréné pihen: csillagsugárral hinti be álmát a győztes Eletelv.

A remény evezősei a dzsungel bárkáin hoznak kínokat, s készülődik a Fehér Doktor.

Az üszkös erdők, véres felhők között int nekünk — a halálon túl is biztatóul...