Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-21 / 222. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. szeptember 21. MÁR TELJESÍTETTÉK AZ ÖTÉVES TERVET Keresztmetszet az AGROBER munkájáról. Csaknem tíz esztendeje, 1966-ban hozták Jetre a MEZÖBER-t, a mezőgazdasági terve- ző vállalat országos hálózatát,'a beruházások szakszerű lebonyolítására. 1973. július 1-én pedig az AGROTERV és a MEZÖBER összevonásával kialakították a jelenlegi vállalatot AGROBER néven. Az egyesítést indokolta, hogy az iparszerű mezőgazdasági termelés továbbfejlesztése, az akkoriban induló szarvasmarhaprogram végrehajtása olyan magas színvonalú és sokrétű műszaki szolgáltatást követelt, amely csak a rendelkezésre álló szellemi erők összevonásával volt megoldható. (Pásztor Zoltán felvétele) A vállalat feladata a mezőgazdasági nagyüzemek, a MÉM felügyelete alá tartozó intézmények, szervek részére népgazdasági beruházások előkészítése, műszaki tervdokumentációk alkotása, a megvalósítás, az építés szervezése, irányítása, pénzügyi lebonyolítása. Terveznek mezőgazdasági termelést segítő bekötőutakat, közreműködnek a beruházásokhoz szükséges épületelemek és szerkezetek gyártásának elősegítésében, komplex telepek létesítésében. Típusterveket készítenek ellátnak meliorációs | és talajmechanikai laboratóriumi feladatokat A IV. ötéves terv időszaka alatt 1974-ig bezárólag a mező- gazdaságban megvalósult építési jellegű beruházások kiviteli értéke 30,1 milliárd forint, ebből az AGROBER közreműködésével 22,2 milliárd forint értékű készült el. Tavaly a 7 milliárd forint értékű beruházásból az AGROBER 5,6 milliárd értéket bonyolított. A megyei AGROBER országosan is kiemelkedik tevékenységével, mert az összmennyiségnek mintegy 10 százaléka jut rá. Máris teljesítették a IV. ötéves tervidőszakra vonatkozó tervezési és munkaelőirányzatukat, amely meghaladja a 2,5 milliárd forintot. Az országban elkészült iparszerű sertéstelepek csaknem negyedrészét itt tervezték, illetve közreműködtek építésükben. Hasonlóan magas arányban jelentkezik a megyében a takarmánykeverők, szárítók építése. Az AGROBER közreműködött 19 sze- mestermény-szárító és 13 takarmányliszt-készítő üzem építésében. Az országban elkészült, takarmánykeverők egyharmada itt létesült. Ezek az arányok egyúttal azt is bizonyítják, hogy a megye mezőgazdaságának műszaki, technikai fejlesztése az , utóbbi években jelentősen meggyorsult. Speciális feladatokat is kapnak az itteni tervezők. A fajszi Kék Duna, valamint a dusnoki Egyesült Munkás—Paraszt Termelő- szövetkezet kérte közreműködé• A tervezőirodában. süket paprikaszárítók építésében. A két létesítmény 72 millió forint értéket képvisel. A megyei kirendeltség az elmúlt esztendőben 532 millió forint értékű mezőgazdasági beruházás lebonyolítását végezte el, az idén körülbelül 600 millió forint értékű különféle építkezésben működik közre. Érdemes azt is megemlíteni, hogy a bácskai vágó- és húsfeldolgozó építkezését is a megyei kirendeltség bonyolítja. Társadalmi ' tervézésben minden esztendőben óvodák, iskolabővítések készülnek Kecskeméten. Az idén 133 ezer forint értékű tervet készítettek hasonló céllal a megyei kirendeltség szocialista brigádjai. Az eredmények ellenére még sok a javítanivaló. Ozsvárt Zoltán, az országos vállalat megbízott vezérigazgatója legutóbbi sajtótájékoztatójában erről részletesebben szólt. Rámutatott, hogy jávítani szükséges a beruházások előkészítésének színvonalát. Nagyobb gondot kell fordítani a típustervek készítésére, a választék bővítésére, a MEZŐ- PANEL, és AGROPANEL épület- szerkezetek további fejlesztésére. Kiemelt feladat a szarvasmarhatelepek épületterveinek kidolgozása, a régi állattenyésztő telepek rekonstrukciója. Ez utóbbi egyébként a megyében is igen fontos tennivaló. Gondolunk itt a batériás malacnevelésre, a folyékony takarmánnyal etetés bevezetésére a korszerű sertéshizlaldákban. A szárítók, tárolók, és takarmánykeverők létesítésével kapcsolatos beruházási feladatok szintén a legfontosabbak között szerepelnek. Ebben a megye — mint már szó volt róla — mesz- sze fölötte áll az országos átlagnak. Nem kis tennivaló a mező- gazdasági üzemek energiamegtakarítással összefüggő javaslatainak segítése. A tervezési és a lebonyolítási munka megjavításával elősegíthetik a tőkés import csökkenfését, az energiatakarékossági előírások érvényesülését. K. S. • Az AGROBER tervezésében és irányításával készült takarmánytároló tornyok a Bácsalmási Állami Gazdaságban. • A szövetkezetközi együttműködéssel épült soltl tejüzem szintén AGROBER-közreműködéssel létesült. SZOT KÉR AZ OLVASÓ Több figyelmet a jo főnököknek — Olvastam a múltkor A kétszemélyes szerkesztőbizottsági ülés című cikküket. Az bátorított fel, hogy eljöjjek. Ugye, nem haragszanak? — Ellenkezőleg, megtiszteltetés... — Most legalább azt is elmondhatom, hogy idős apámnak jó a véleménye. az újságjukról. Többször is mondogatta már, hogy milyen nagyon különbözik ez a Petőfi Népe a valamikori újságoktól. Mert hogy mindent megtud belőle; a mezőgazdasági dolgozókkal azt tudatja, hogyan élnek, hogyan dolgoznak az ipari munkások és fordítva. Meg, hogy a tanyai fiatal is megtudhatja belőle, milyen kulturális szórakozás várja őt a városban ... Hanem amiért valójában jöttem: szeretném tudatni, ami a szövetkezetünkben, a Kecskeméti Építőipari Ksz-nél történt, őszintén szólva, úgy érzem, hogy a példa megérdemelne egy kis cikket. Lehet róla szó? — Egy pillanat, máris hozom a jegyzetfüzetet... Érdeklődéssel hallgatom. — Először is azt kérem, hogy a nevem ne szerepeljen, nehogy ... Tudniillik, az elnökünkről van szó. Én pedig nem vagyok sem főnökimádó, se’ főnökellenes. De mindennél többre tartom a becsületet és az igaz emberséget. Ezért is jöttem ... Az történt ugyanis, hogy szövetkezetünk egyik, „gyesen” levő dolgozóját súlyos motorbaleset érte. Férje, aki szintén szövetkezetünk dolgozója, lesújtva elmondta az esetet. Elnökünk pedig minden nagy gondot félretéve elindult feltárni, mivel lehetne segíteni a családnak. Kiderült, hogy a fiatalasszony nagyon megsérült. És ott a három kiskorú gyerek, az éppen felújítás alatt álló szoba-konyhás lakásban. A legkisebb gyermek másféléves, a szomorú helyzetet látva, elnökünk pillanat alatt döntött. A picit hazavitte, gondviselését a felesége vállalta. Pedig ahogy én tudom, a főnök felesége sem örvend a legjobb egészségnek... És a bajba jutott kollégánk lakásának lakhatóvá tételét is megszervezte, társadalmi munkával. Igazán jó szívvel segítettünk és segítünk. Engem mindebben az fogott meg nagyon, hogy a mi elnökünknek nemcsak a városszópí- tési munkák — így a Kéttemp- lom-köz kialakítása, vagy a Rákóczi úti tatarozások — pontos végrehajtása, hanem a dolgozók igazi megbecsülése is legalább olyan fontos feladat, mint a városi és az országos érdekek ... Mint lapjuk régi előfizetője, azt tapasztalom, hogy az ilyen gazdasági vezetőkről oly kevés szó esik a nyilvánosság előtt. Pedig biztos, hogy sokan vannak. Lehet, hogy furcsa éppen éntő- lem, az úgynevezett sima-válla- pos közkatonától ilyent hallani, de én szívesen olvasnék néha ^OV-egy jó főnökről szóló cikket. Mert aki nem ilyen, biztosan tanulna az is a szép példákból. Ezért bátorkodtam... D.e ugye, a nevem titokban marad? — Megígérjük. És őszintén köszönjük látogatását. Perny Irén • Fricska László brigádvezető megbeszéli Barta Gabriellával és Gulyás Piroskával a napi feladatokat. Az öntevékeny brigád Rádi Mihály, a kiskunfélegyházi Kiskunsági Ruhaipari Vállalat versenyfelelőse elégedetten mondja: — Szocialista brigádjaink megérdemlik az elismerést. A 26 brigád 365 tagja mindent elkövet önkéntes vállalásának teljesítéséért. Az átlagosnál is szorgalmasabb munkájuk igen sokat jelent a vállalati tervek véerehaitásában. 0 Koszter István szabász élenjár a pontos munkában, a hulladék csökkentésében, segítője Sallai Lászlóné. • Nyikos Ferencné és Dombóvári Henrikné a brigád régi tagjai, a kiszabott anyagokat csomagol ják. (Opauszky László felvételei) Anélkül, hogy a többi brigád érdemeit kisebbíteném. ki kell emelnem a kétszeres szocialista Kossuth brigádot. Ez a tizenháromtagú szabász-kollektíva az év első felében 121 százalékos átlagteljesítményt ért el. Társadalmi munkában való részvételük példamutató, és élenjárnak a takarékosságban is. Nemrég pedig egy takarékossággal kapcsolatos felhívással fordultak két másik brigádhoz. Beszélgetés közben eljutottunk a szabászok közé, ahol Fricska László brigádvezetőtől érdeklődtem a felhívás felől. — A mi munkánk igen nagy figyelmet követel — mondta a szabászok vezetője. — Egy műszak alatt átlag 2500— 3000 méter anyagból kell kiszabnunk a különböző kabát-, nadrág- és más ruhadarabok részeit. Ha elcsúszik a sablon, félrevág a gép, kész a selejt. Szerencsére ez nagyon ritkán fordul elő. 1 A közelmúltban észrevettük, hogy egy szállítmány grabostepp és ciklon anyag hibás. Ebből az anyagból 110 centiméter hosszú férfikabátokat kellett volna szabnunk. Rájöttünk azonban, hogy ha ezt tesszük, nagyon sok lesz a hulladék. Kidolgoztam egy újabb tervet, amit természetesen az illetékesekkel jóváhagyattam, és elhatároztuk, hogy ebből az anyagból bébikabátokat szabunk. És ekkor született az a bizonyos felhívás. Nyolcezer méternyi anyag átválogatása ugyanis meghaladja erőnket. Kértük a Móra Ferenc és a Kun Béla brigádot, vegyenek részt a munkában. Mindkét kollektíva kész volt segíteni. Eddig 40—40 órát dolgoztak, s mintegy 2500 méter anyag szabásra készen áll. Bízunk abban, hogy október végére elkészülünk a válogatással, novemberben pedig már a szalagokon varrhatják a bébikabátokat, mintegy 1800 darabot. Nem tudnám egészen pontosan meghatározni még az így megtakarított anyag értékét, de azt hiszem, hogy brigádunk és a két besegítő kollektíva jelentősen hozzájárult az üzem takarékossági tervének végrehajtásához. O. L. Kormányos meglepődött aiz őrnagynak ezen a kemény kijelentésén, s bátortalanul megszólalt: — Nem hazudok őrnagy elvtársi — Érdekes, akkor bizonyára a Pannónia igazgatója hazudik, mert azt írja nekünk — s meglobogtatta a telexpapírt —, hogy maga barátom csupán egyetlen éjszakára volt vendég a szállóban, méghozzá október 31-ről november 1-re virradó éjszaka. Hogyan számol el a többi idővel, az ön által említett további két nappal? — A vállalatom tudja igazolni, hogy november 3-án mentem újra dolgozni — válaszolt a mérnök, de az őrnagy ezzel természetesen nem elégedett meg. — Nézze, én azt elhiszem a vállalat igazolása nélkül is, ho.y maga valóban november 3-án ment dolgozni. De hol volt és mit csinált közben két napig? Erre adjon nekem igazolást. — Háromnapos tanácskozás volt. Tessék elhinni őrnagy elvtárs ! — erősítette a mérnök, bár ’ tudta, hogy a két nap igazolása korántsem hit kérdése. — Jó, rendben van. Mondja meg, hogy Pécsett melyik vállalat, intézmény, vagy szerv rendezte ezt a tanácskozást. Majd tőlük megkérdezzük. Erre ' nem gondolt a mérnök. Abból viszont, hogy nem válaszolt azonnal, hanem lehajtott fejjel ült és gondolkozott, az őrnagy már sejtette, hogy a mérnök körül valami nincs rendben. Elhatározta, hogy próbára teszi: kérdésekkel fogja kényszeríteni Kormányos Lászlót a vallomásra. Egyszerűen belekavarja saját ellentmondásaiba. netán hazugságaiba. — Szóval nem volt kint a temetőben november elsején? — Igen, nem mentem el arra a randevúra, amit Pintérné említett. Nem is beszéltem meg vele randevút. — Miért hangsúlyozta, hogy a r- r a a randevúra. Ezek szerint egy másikra mégis elment? Pintérnével én szakítottam. Valaki kellett, olyan, aki becsületes, ugyanakkor független is. — A kérdésre válaszoljon. Kivel volt randevúja noverpber elsején és hol? — Ne hara, ídjon őrnagy úr, de ez magánügy! — próbált védekezni a mérnök, es az őrnagynak feltűnt, hogy beszélgetésük során most szólította őrnagy úrnak először a mérnök. — Valóban magánügy. De, ha megengedi, a rendőrségnek joga van a magánügyeket is ismerni.- ha azoknak esetleg köze van nem magánügyekhez. Nevezetesen egy bűncselekményhez. — Én nem csináltam semmit! — Egyelőre nem azt kérdeztem, hogy mit csinált, hanem azt. hogy hol volt. S ez nagy különbség. — Pécsett voltam! — Hol, kinél és mikor. Mert hogy nem a szállodában, az biztos, sőt én már azt is biztosra veszem, hogy nem is Pécsett. — Nagyon merész a következtetése őrnagy úr — gúnyolódott a mérnök, s ezen felháborodott az t őrnagy, bár indulatát nem mutatta. — Kivel találkozott a temetőben0 Ne. húzza az időt Kormányos, mert ezzel csak önmagának art. — Nem találkoztam senkivel! — felelte halkan a mérnök, de arcán meglepődés tükröződött, amikor hallotta, hogy az őrnagy ilyen határozottan utalt a temetőre. Csak nem tudnak ezek valamit? — futott át az agyán a kétkedés. — Tehát mégis volt a temetőben, csupán nem találkozott senkivel. Akkor minek ment ki? — Én nem mondtam, hogy kint voltam! — Valóban nem mondta, csupán azt említette, hogy senkivel nem találkozott..Ebből viszont, ha megengedi, én arra következtetek, hogy mégis kint volt, de a találkozás elmaradt. Jól gondolom? — Nem. Téves a logika őrnagy úr. Én Pécsett voltam. — Rendben van. Mondja meg, hogy hol volt a kritikus két napon és elengedem. Ellenkező esetben őrizetbe kell vennem — jelentette ki az őrnagy, noha ő tudta a legjobban, hogy erre akkor sem kerülhetne sor. ha a mérnök valóban nem adna pontos választ. A mérnök viszont ezt nem tudhatta. — Itthon voltam! — Na ugye! Azt szeretem, ha nem nekünk kell kimondani a tényeket, hanem önként elmondja az illető — tette hozzá az őrnagy azt a sejtelmet ébresztve a mérnökben, hogy a rendőrség tudja a tényeket, csupán arra várnak, hogy más, a gyanúsított mondja ki. Jelen esetben ebből serrfmi nem volt igaz. mármint - abból, hogy a rendőrség tudna valamit. — Mondja tovább! — Nincs tovább. Egyszerűen itt. hon voltam. — Szóval nincs tovább. Akkor miért hazudta, hogy három napig volt Pécsett. Miért csapta be a saját vállalatát? Vagy én mondjam tovább? Arra vár? — Nem csaptam be. Szabadságot vettem ki. Két napot. — Na látja. Az őszinteséget szeretem. Kivel találkozott a temetőben? Mert ugyebár először azt mondta, hogy Pécsett volt, a temetőben nem is járt. Kiderült, hogy mégsem Pécsett volt. Így tehát én joggal gondolhatom, hogy a másik állítása sem fedi a valóságot és kint járt a temetőben. Gondolom van magában annyi gerincesség. hogy ha megtette az első lépést, a másodikat sem mulasztja el. — Milyen első lépést? — Beismerte, hogy hazudott. Itthon volt. — Igen, Pécsről autóbusszal jöttem vissza november 1-én reggel. Délután randevúm volt. de előtte még aludtam egyet. Kifáradtam a hosszú utazásban és elkéstem a megbeszélt találkozóról. Ezért sajnos, szemrehányást kaptam. Aztán minden ment a maga útján. — Szóval mégis találkozott Pintérnével? — Szakítottunk őrnagy úr. Tessék már elhinni. — Akkor kivel találkozott? — Hiába mondanám meg, mert úgysem ismerik. Nem ebben a városban lakik, egyedülálló asz- szony. Tulajdonképpen miatta szakítottam Pintér Lajosnéval. Az őrnagy hosszan maga elé nézett. Eszébe jutottak régen lezajlott, nagy bűnügyek., amelyekből megtanulta, hogy gyakran a legképtelenebb elképzeléseket igazolta a nyomozás. A mostaniban is olyan gondolatok futkároztak a fejében, amelyeket igyekezett elhessegetni. Aztán lopva a mérnökre pillantott. Zsebkendővel tö- rölgette a homlokát az illető, noha egyáltalán nem volt túlfűtve a helyiség. Az őrnagy benyúlt a fiókjába, kivett egy fényképet és felmutatta: — Ezzel a nővel találkozott a temetőben ? — Hogyan kerül ide Gizella fényképe? — tört ki a mérnökből. (Folytatjuk.)
