Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-30 / 203. szám
1975 augusztus 29. • PETŐFI NEPE • 3 Üzemlátogatás, eszmecsere Zombor küldöttsége Baján 0 A közös érdeklődésre számot tartó témákból kifogyhatatlan Suzic Bozso, Zombor képviselőtestületének elnöke és Kincses Ferenc, Baja tanácselnöke. • Kapitány György, Zombor Képviselőtestülete V. T. titkára interjút ad Felső Pálnak, a Pécsi Rádió munkatársának. A vendégek. kívánságának megfelelően tartalmas programmal telt el Baja testvérvárosi vendégeinek tegnapi napja. A Suzic Bozso, Zombor község képviselőtestületének elnöke által vezetett, párnapos látogatáson Baján tartózkodó zombori küldöttség a délelőtt nagy -észéi a Finomposztó Vállalatnál, utána a Bajai Állami Gazdaság központjában, illetve sertéstelepén töltötte. Majd a vaskúti Bácska Tsz-be látogatva a közös gazdaság szarvasmarha-telepével ismerkedett. A küldötség programjában — bajai vendéglátóik mellett — részt vett dr. Gajdócsi István a megyei tanács elnöke is. Ha a csütörtökön sorrakerült, az ezévi együttműködési megállapodás végrehajtásának kölcsönös értékelésére utalunk, a munkaprogram imént említett megválasztása aligha volt véletlen. A két testvérváros képviselői ugyanis a többi között megállapították: „... a Bajai Finomposztó Vállalat és a zombori Textilipari Vállalat között bár egyelőre igen kis volumenű, de kezdeti lépésként kialakult már a gazdasági együttműködés...” Vagy: „Jól alakult az együttműködés az állategészségügy területén; a vajdasági, illetve a megyei főállatorvos vezetésével kölcsönös küldöttség-cserére került sor .s konkrét megállapodás született az egyes fertőző állatmegbetegedésekkel szembeni közös védekezésre vonatkozóan.” Délután a zombori küldöttség tagjai vendéglátóik társaságában folytatták az együttműködés megannyi területét érintő baráti esz- necseréket. A zombori párt- és tanácsi delegáció ma a Balatonhoz tesz kirándulást. A tanácskozáson részt vett Mándics Mihály, a Magyarországi Dél-Szlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára is. • Az együttműködés kedvező értékelése után városnéző séta következik. (Tóth Sándor felvételei.) Az ifjúsági törvény négy éve Az ifjúsági törvény megalakulása óta eltelt esztendőkben számottevően javultak az új nemzedék nevelésének, oktatásának feltételei, művelődési és sportolási lehetőségei, ugyanakkor növekedett a fiatalok részvétele az építőmunkában, az állami, társadalmi életben — állapítható meg abból az összegző, a törvény végrehajtását elemző felmérésből, amely most készült el az Állami Ifjúsági Bizottság titkárságán. A magas szintű paragrafusok érvényre jutását egyébként rendre figyelemmel kísérik: a Minisztertanács 1971 és 1975 között 14 alkalommal tárgyalt olyan ifjúság- politikai témájú előterjesztést, amely közvetlenül szolgálta a törvény végrehajtását, s ugyanez idő alatt az Állami Ifjúsági Bizottság 17 ízben számoltatott be országos főhatóságokat, tanácsokat és intézményeket. A végrehajtás tényei, adatai A törvény kamatozott az ifjúság nevelésében, oktatásában: a Minisztertanács határozatot fogadott el az államok oktatás- ‘fejlesátésének feladatairól, új iskolai rendtartásokat, szervezeti és működési szabályzatokat adtak ki, jelentősen megnőtt a diákönkormányzatok hatásköre, korszerűsödött a tananyag, csökkent a tanulók túlterhelése, javultak az oktató-nevelőmunka feltételei. Mindezek eredményeként a szervezett iskola-e'.őké- szítésben résztvevők aránya meghaladja a 90 százalékot, az 1973— 74-es tanévben már a tankötelesek 91 százaléka végezte el az általános iskolát, s a továbbtanulók aránya is magasabb 90 százaléknál: A fizikai dolgozók gyermekei továbbtanulásának segítésére új középiskolás ösztöndíjat alapítottak, amelyben az 1974— 75-ös tanévben már 13 500an részesedtek. Megkezdődött a termelőmunkában kitűnt, éretsé- givel nem rendelkező munkás- fiatalok intézményes felkészítése a felsőfokú tanintézetekbe való felvételre, s évenként már 60 ezer tanuló vesz részt a továbbtanulást előkészítő díjtalan tanfolyamokon, táborokban. A munkaügyi miniszter rendeletet adott ki a munka melletti továbbtanulással járó kedvezmények bővítéséről, s megteremtették a szakmunkások 3 éves szakközépiskolai továbbtanulásának lehetőségét. Határozat született a tanulók közéleti-állampolgári nevelésének, s a családi életre való felkészítésének segítésére, az általános iskolában és a középfokú oktatási intézményekben bevezették az állampolgári smeretek ’.át, s minden iíözépiskv,. nítják már a „világnézetünk alapja” tantárgyat. Ami az ifjúság munkában való részvételét illeti — a Minisztertanács határozatot hozott a pályaválasztási tanácsadás továbbfejlesztéséről, ilyen tanácsadásban évente már 10 ezer általános iskolai tanuló részesült. A központi intézkedések eredményeként javult a fiatalok személyi adottságainak, képességeinek és a népgazdaság munkaerő-szükséglete kielégítésének összhangja. A pályakezdő fiatalok beilleszkedésének segítésére az először munkába lépő ifjakat 5 évig megkülönböztetett figyelemben részesítik. A kezdő diplomások korábbi gyakornoki bérének helyébe egységes bérrendszer lépett, sok vállalatnál pályakezdési kölcsönt, segélyt adnak a munkába lépő fiataloknak. Az ifjúsági törvény végrehajtása során a vállalatok tovább javították a szocialista munkaverseny-mozgalom feltételeit, a fiatalok anyagi és erkölcsi ösztönzését — ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szocialista brigádmozgalom részvevőinek egyharmada fiatal, s az újítási javaslatok több mint negyedét 30 éven aluliak nyújtsák be. Jelentősen megnőtt a fiatal vezetők száma, a műszaki vezetőké, termelésirányítóké például háromszorosára, a művezetőké két és félszeresére. -i973-ban az országban több mint ezer 30 éven aluli tanácselnök, vállalati igazgató, illetve szövetkezeti el- 'nök 'tevékenykedett.- 1974-ben került sor első ízben a munkahelyi demokráciát továbbfejlesztő új intézmény, az ifjúsági par- lame :ek ••-tegrend-. te' érieké.- i.ó mii- í: Jellemző adat az ifjúság részvételére az állami életben: az országgyűlés 1971—1975. évi ciklusában 21 fiatal képviselőnek volt mandátuma, számuk az idei választásokon 37-re nőtt. Az 1973-as tanácsi választásokon a 30 éven aluliak aránya 1967-hez mérten megkétszereződött, több mint 10 ezer fiatal tanácstag kapott helyet a testületekben. A legutóbbi szakszervezeti választásokon 104 ezer Hiatal vált tisztségviselővé. Fontos intézkedések születtek a fiatalok lakásellátásának javítására: 1973-ban például már 23 ezer család vette igénybe — 1,3 milliárd forint értékben az egy, illetve két gyermek után járó szociálpolitikai kedvezményt. A Minisztertanács rendeletet hozott a munkáslakásépítési akció támogatására, a tanácsi és a vállalati lakáselosztásnál biztosították a KISZ véleményezési jogát. A korábbi 20 százalék helyett ma már a tanácsi és vállalati lakások 40—50 százalékát kapják fiatal házasok, akiknél egyébként a havi OTP- törlesztés összege az első három esztendőben mérsékelhető. Fontos népesedéspolitikai intézkedések láttak napvilágot, a bölcsődei helyek száma 50 ezerre, az óvodai helyeké 316 ezerre nőtt. Üj jogszabály jelent meg a fiatalok munkaköri, szakmai alkalmasságának egészségügyi vizsgálatáról, az oktatási miniszter új utasítást adott ki a felsőfokú oktatási intézmények hallgatóinak nyújtható állami támogatásról, s rendelet született a nehéz fizikai munkával járó szakmákban a tanulók ösztöndíjának a felemeléséről. Az ifjúság kulturális ellátásának, turizmusának fejlesztésére a kormány hozott határozatot, sor került az ifjúsági klubok működésének szabályozására, s kialakult a kulturális kedvezmények egységes rendszere. Évente több mint 100 ezer ifjú veheti igénybe a kedvezményes színházjegy-utalványokat, opera-, színház-, mozi-, hangversenybérleteket. Az ifjúsági és úttörőházak, táborok kezelését a tanácsok vették át. 1974-ben 51 ezer leány és fiú belföldi üdüléséhez, 50 ezer fiatal országjáráshoz és kempingezéséhez, 3500 pedig külföldi utazáshoz kapott kedvezvényt. Felépült a zánkai úttörő'áros, s hozzáláttak a Ve,?p: „< ifjúsági' üdülő- és ki>. tő alá hozataAz óvodán kívül és belül A lakásügyön kívül aligha van napjainkban olyan sokakat érintő téma, mely annyiszor szóba kerül, mint a gyermekintézmények problémája. Közismert a demográfiai tényezők közre játszása; az a tény, hogy a családvédelem, a szülésekkel s gyermekneveléssel kapcsolatos kedvezmények, juttatások mennyiben befolyásolják az utóbbi időben a gyermeklétszám alakulását. Az is köztudott, hogy a nők fokozottabb munkába állása a mindenkori vezetés számára mennyire sürgetően írja elő — a városokban és községekben egyaránt — a bölcsődék, napközik és óvodák építését és bővítését. vezik, hogy a jövő esztendőben felépítik az új, korszerűen berendezett kétszáz személyes intézményt a Széchenyivárosban, és átadják rendeltetésének a Hosszú utcai gyermekintézmény bővítéseként a hetvenöt személyes új óvodaépületet. Fájó pontjuk, hogy a felvételi bizottság ülésén — amelyben a vezető óvónőkön és a szülői mun. Ez az égető gond általában nem hagyja közömbösen az illetékeseket; keresik — és legtöbbször előbb vagy utóbb meg is találják •— a legjobb, legcélravezetőbb megoldásokat, annak érdekében. hogy enyhítsenek a szülők gondjain. E cikk keretében most csupán az óvodai ellátottsággal kívánunk foglalkozni, annak előre jelzésével, hogy a közeli jövőben sorrendben valamennyi oktatási-nevelési intézményhálózat jelenlegi helyzetét olvasóink elé tárjuk. A tanácsok irányításával, s több esetben a tömegszervezetek kezdeményezésére, társadalmi ösz- szefogással, a gazdasági szervek anyagi közreműködésével, valamint a szülők által végzett társadalmi munkával sikerült elérni az elmúlt hónapokban, hogy szeptembertől az eddigieknél ötszázzal több gyerek látogathatja Bács-Kiskun megye óvodáit. S ami némileg derűlátásra ad okot: a tanácsoktól kapott információink alapján 1975 végéig még legalább» ekkora lesz a bővülés mértéke; ami annyit jelent, hogy januárban mintegy ezerrel többen járhatnak óvodába, mint az előző évben. Kalocsa városban elérték, hogv valamennyi óvodás korú gyermek belül lehet az intézményen. A dolgozó szülők és az óvónők közös megelégedéssel nyugtázhatják ezt az országosan is figyelmet érdemlő eredményt. A szeptember első napjaiban kaput nyitó új intézményt is beszámítva, most már hétszáznál több óvodás élvezheti a közös cselekvés örömeit. Kiskőrösön a Thököly úti óvodát felújítással — számottevő társadalmi munka segítségével — hatvanszemélyes napközis óvodává alakították át. Ugyancsak társadalmi összefogással készült el a halasi hetvenöt személyes intézmény is; a Székely Utcában. Nyárlőrincen és Csólyospáloson ötven-ötven személyes óvodát adtak át a rendeltetésének a közelmúltban. Elkészült a lakiteleki óvoda is; ebben száz gyermek talált otthonra, a helybeli szülők tovább sorolhatnánk arra, miként nagv megelégedésére. A> példákat igyekeznek az egyes helységeinkben enyhíteni a szülők nagy-nagy gondján. A legégetőbbé vált mostanára az óvodai helyzet a megyeszékhelyen. Furcsa ellentmondás: ahol oly sokat tettek a fejlődés gyorsítására, ott milyen erősen mutatkozik meg a lemaradás. A születések száma és az elkészült óvodai helyek mennyisége nem áll összhangban egymással. Ezt csakis akkor lehet megérteni, ha ennek a felsőfokú központnak a fejlődési ütemét figyelembe vesz. szük. Így fogalmazhatnánk meg tömören: Kecskemét rohamos iparosodásával. a településfejlesztés ütemével, gazdasági életének. szerepének fellendülésével még nem tart lépést az oktatásinevelési intézményhálózat bővítése és korszerűsítése. Nézzük a számokat. Jelenleg mintegy négyezer három-hat éves, tehát óvodás korú gyermek van a megyeszékhelyen. Eddig ennek mintegy egynegyede az intézmények falain kívülre rekedt. A társadalmi bizottság állal lebonyolított felvételek után az arány kedvezőbbre fordult. Egy híján ötszáz gyermeket tudtak felvenni a tanácsi irányítású intézményekbe. Ha ehhez hozzáadjuk azt a kétszáz gyermeket, akik újonnan bekerültek az üzemi óvodákba, akkor a kép tovább javul. A megyeszékhelyen működő huszonhat tanácsi és üzemi intézményben csaknem százharminc óvónő neveli ezentúl a kicsinyeket. Sietünk leírni: csakis úgy tudtak ennyi gvereket elhelyezni, hogy több mint harminc százalékkal több gyermeket szorítottak be az óvodai csoportokba, mint ami az előírásoknak megfelel. Pedig a rendelet is legfeljebb húsz százalékos többletet enged meg, szükség esetén. Mészáros Sándor művelődésügyi osztályvezető szerint erre a létszámszaporításra még akkor is szükség volt. ha ez az oktatást és nevelést jelentősen nehezítené. Az el múlt évben több új intézményi is átadhattak a rendelkezéseknek. A Hunyadivárosban és a Műkertvárosban százhetvenöt, a Barne- vál új óvodájában ötven. és az átalakítással elkészült katonatelepi óvodában huszonöt gyermek készülhet az iskolai életre. Jelenleg' épül Kiskecskeméten és Sze- leifaluban az új óvoda. Ha elkészül. a jövő év eleién százhetvenöt gyerek látogathatja majd ezeket. A művelődésügyi osztály végleges összesítése alapján világossá vált. hogy a megyeszékhely több pontján különösen égetőek az óvodai gondok. A Széchenyivárosban, a városközpontban és a Műkertvárosban aránylag sok szülő kérése maradt teljesítés nélkül. Ezt figyelembe véve terkaközösségek vezetőin kívül — a párt. és 'tömegszervezeti vezetők működtek közre — még mindig csaknem ötszáz kérelmet el kellett utasítaniuk. Ez a tény is arra kötelezi az illetékeseket, hogy szorgalmazzák az óvodák továbbépítését: annál is inkább, mert a jövőben a gyermekszaporulat minden jel szerint további növekedést mutat majd. Amikor arról döntöttek — és ez nemcsak Kecskemétre, hanem valamennyi helységre vonatkozik — hogy kiket vegyenek fel, több alapvető szempontot figyelembe vettek. A három és ennél több gyermekes családok Ióvodás korú gyermekeit felvették; előnyben részesültek az egyedülálló szülők; soronkívüliséget kaptak azok. akik a tanáccsal kötött szerződések alapján a munkahelyek jelöltjei voltak; az egészségügyi dolgozók, pedagógusok gyermekeit igyekeztek besorolni a felvettek közé stb. Mészáros Sándor osztályvezető elmondta: hogy csak kis mértékben tudtak eleget tenni az egyik alapvető pedagógiai elvnek; annak, hogy lehetőleg minden gyermek legalább egy esztendőt töltsön óvodai közösségben az általános iskola megkezdése előtt. Kéthónapos iskolaelőkészítőkkel igyekeznek pótolni ezt a hátrányt, az eddigi tapasztalatak alapján. E cikk végén lehetetlen nem szólnunk arról a lelkes, fáradtságot nem ismerő munkáról, melyet oly nehéz körülmények között végeznek az óvónők és a dajkák. Csakis a hivatásszeretet képes akkora áldozatvállalásra, amit az ő részükről nap mint nap tapasztalhatunk. Éppen ezért nem felesleges talán arra kérni a szülőket:’ ne a nevelőket okolják gyermekeik kívülmaradása miatt. Hiszen ők megteszik a tőlük telhetőt; különösen ha azt is beszámítjuk. hogy általában' az óvónőknek mintegy egyötöde mindenkor távol van az óvodától, szülési szabadság, betegség és egyéb okok miatt. Ilyenkor mindig a többiekre hárul a helytállás és a fokozott erőfeszítés. Ezekben a napokban már valamennyi intézményben kifüggesztették azoknak a névsorát, akiket felvettek az óvodába. A boldog szülők örömét bizonyára nem lehetne eltúlozni. Ám a sok-sok öröm láttán sem téveszthetjük szem elől, mennyi még a tennivaló annak érdekében, hogy valamennyi városunkban, községünkben a kalocsaiakhoz hasonlóan elmondhassák: végre enyhítettek ezen az annyira égető és sokakat érintő gondon. V. M. A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA... Szorgalommal és szigorral Hétközben a fuvaroztatók a kül- és belkereskedelem, az ipar, a bányák, az építőipar, a mezőgazdaság — naponta átlagosan 10—30 százalékkal több vagont kér, mint amennyit a vasút adni tud. Ezért a MÁV, gyakran devizával fizetendő magas kölcsöndíj fejében, használja a külföldi vagonokat is. Ez a kiadás rontja az ország fizetési mérlegét. Arról nem is szólva, hogy olykor még a magas kölcsöndíjért sem tarthatjuk az országban mások kocsijait, mert azok a tulajdonosoknak is kellenek. Tehát vasárnap 6—7 ezer vagonnal kevesebbet fogadnak a vállalatok, egy-egy hétköznapon pedig olykor ennek a háromszorosát igénylik, amit persze nem képes teljesíteni a vasút. Hétvégén kapacitás kihasználatlanság, hétközben sorbaállás, várakozása vagonokra. Persze, ha vasárnap is megraknák a 13—14 ezer kocsit, még akkor is számolni lehetne bizonyos mértékű vagonhiánnyal, de az kétségtelen, hogy az élénkebb hétvégi rakodás, érezhetően enyhíthetné a szállítási feszültségeket. A kocsiforduló idő 10 százalékos csökkentése a szállítókapacitás ugyanekkora bővítésével lenne. azonos. A késve rakodó, a vagonokat raktárnak is használó vállalatok a nemzeti jövedelem előállításának folyamatát gátolják: főképp az utolsó szakaszt, a realizálást, az értékesítést. Jelentős veszteség ez, hiszen vagonhiány miatt, pl. valahol esetleg nem tudják teljesíteni a tervet, mert késve kapják az anyagot a gyártáshoz; hiányok keletkeznek a kereskedelemben, a lakossági ellátásban, mert nem érkezik meg az áru az üzletekbe; kötbért fizethetünk a külföldi megrendelőknek, mert az exportra kerülő termék későn hagyja el az országot. Ilyenkor nemcsak a közös kasz- szát éri kár, a vállalatok is ráfizetnek — közvetve mindenképpen — ha fennakadás támad a társadalmi termelés folyamatában és kevesebb nemzeti jövedelmet hozunk létre az adott gazdasági évben. Nagyobb veszhetne bizonyos mértékű vagon- ttség ez, mint amennyit a kifizetett kocsiálláspénzek kitesznek. Ez a gonaoxatn _ jo .. hetne az egységes, a népgazdasági érdeket — s azon belül a vállalatit is — szolgáló, fegyelmezett és ésszerű vállalati magatartásnak a szállítások szervezésében. A teher nagy része a vasúté, hiszen előbb-utóbb az áruk többsége valahol vasútra kerül, azonban a közúti fuvarozás feladatai is óriásiak. Itt az üresjáratokat kellene — és lehetne — számottevően csökkenteni. Elszállítani való áru, ilyenkor mindenfelé akad, csak kicsivel több gondosság, figyelmesebb szervezés kellene ahhoz, hogy a telephelyükre visszatérő kocsik hazafelé megkeressék maguknak a fuvart, Ezt segíthetné területenként a vasút, a Volán és a megyei szállítási bizottságok koordinált, napi operatív diszpécserszolgálata, hogy egy-egy városba befutó teherautó sofőrje egyetlen telefonnal tájékozódhasson, van-e fuvar visszafelé is. * A vasúton is, a közúton is a fuvaroztatók magatartásának változásában rejlik most a legtöbb tartalék: csak olyasmit szállítsanak ami valóban halaszthatatlan; ha megoldhatják a szállítást saját erőből, ne terheljék a közös járműparkot; gyorsan rakodjanak s ennek érdekében ne sajnálják a túlórát, s az állományon kívül- li béralapot sem, hogy a rakodási többletet elvállaló emberek érezzék anyagilag is munkájuk népgazdasági» fontosságát. Szer-, vezzienek ismét rakodási ügyeleteket és így tovább. Lehet persze elmélkedni azon, hogy az építőipar, a bányák, az ipar és kereskedelem évközi előszállításokkal teher mentesíthetné az őszi szállítási időszakot — az idén azonban erre már nincs mód. Ezt a lehetőséget januárban kell majd fontolóra venni, a jövő évi forgalom egyenletessége érdekébén. Most a napi szállítási munkát kell minél kisebb veszteséggel elvégezni: jobb Szervezéssel, gondossággal, nagyobb társadalmi felelősségérzettel Nem lesznek könnyűek a következő hónapok: 10 százalékkal több árut kell majd megmozgatni, elszállítani, mint tavaly: ez 60—70 millió tonna többlet. A külkereskedelem 15 százalékkal, az ipar 6—7 százalékkal akar többet szállítani a tavalyinál. A cukorrépatermés 33—35 százalékkal lesz nagyobb, mint tavaly volt. Ezzel a feladattal, a siker reményében csakis a fegyelmezettség, a szervezettség és a szorgalom birkózhat meg, s talán még nagyobb szigor az állami, gazdasági vezetés részéről, amely- lyel a szállítási kapacitás esetleges pazarlóit a közérdeknek megfelelő gazdálkodásra szoríthatják. G. F.
