Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-30 / 203. szám
4 ( PETŐFI NEPE 0 1975. augusztus 30. OLCSÓBBAN, TÖBBET, JÖVEDELMEZŐBBEN A mosópor halála? Hogyan tovább a szőlőtermesztésben (II.) Célszerű lenne a borászati együtt? működésben mindkét félre egyaránt előnyös arányok kialakításával bizonyos mértékű egyöntetűségre törekedni. Ha elfogadjuk, hogy a szőlőtermesztés nem kevés kockázattal és befektetéssel jár, akkor ennek a borászatban képződő nyereség felosztásánál az arányok meghatározásában is tükröződnie kell. réti teljesítménye legalább 20—30 százalékkal magasabb a korszerűsített szőlőben. Hasonlóképpen csökkenthető egyéb munkák óraszáma. Ez egyben azt is jelenti, nógy korszerű szőlőnél nincs munkacsúcs, a szüret kivételével. Ez utóbbinál szintén van mód az élőmunkaigény csökkentésére. Ma már egyre több helyen alkalmazzák a szőlőkombájnt, a kétme- netes. műanyagládáj szedést, ősz. szefoglalva: a hektáronként szükséges igény. 18—24 munkanappal csökkenhető. Egy 100 hektárral rendelkező szövetkezetnél ez már mintegy 2 ezer munkanapot Jelent. A korszerűsítés előnyös hatása elősegíti a szőlőben végzett minden munka időbeni és jó minőségű elvégzését, csökkennek a munkatorlódásokból eredő veszteségek. A korszerűsítésre fordított ösz- szegek mintegy két esztendő álatt vissza térülnek, mivel jelentős a munkanap-megtakarítás. növekednek a teljesítmények és á hozamok. elmaradnak, illetve csökkennek a veszteségek. A milliárdos értéket képviselő szövetkezeti üzemi szőlőterület, amely a megyében 14 ezer hektár, nincs eléggé reflektorfényben. Nem közömbös, hogy ezeknek a szőlőknek az elmúlt időszakban átlagosan 45—50 mázsa volt a hektáronkénti termésük. Ezt 50 százalékkal lehet megemelni, ami körülbelül 250—300 ezer mázsa évi többletet, borban számolva pedig 500—600 millió forint értéket. a szövetkezetek számára pedig jelentős üzemi jövedelmet jelenthet. Ügy vélem, nem lehetünk elégedettek azzal az aránnyal, amely a jelenlegi korszerűsítési szándékot tükrözi. A szövetkezeti szőlőknek csupán 12—15 százalékát irányozták elő erre a fontos változtatásra. Huszta János kertészmérnök. Kecskeméti MÉSZÖV A bőriparral kialakult együttműködések sajnos, nem mutatnak és nem ígérnek megnyugtatóan kedvező távlatokat. A hagyományos felvásárlási rendszeren alapulnak, az árak sok éven át nem, vagy alig mozdulnak. A mai igények kielégítésére nem elegendőek. A mai igények kielégítésére nem elegendőek. Célszerű lene az együttműködés szemlélt inek, feltételeinek korszerűsítése. A kooperációknál szükségessé válik a feldolgozó, tároló és palackozó kapacitás bővítése. Ennek anyagi lehetősége megteremtődhet a borászatban képződő nyereség bizonyos hányadának felhasználásával. Megszüntetnék a párhuzamos beruházásokat, a kispincék építését, amelyeket nem lehet gazdaságosan kihasználni. Kialakíthatók a 200—300 ezer hektoliteres borkombinátok, amelyek korszerűen felszerelhe- tők. olcsóbban üzemeltethetők, irányításuk magasszintű, az áru értékesítése biztonságos. Ezek a borkombinátok egyúttal termelési központok is, az együttműködések irányítói. Mindez előnyös a rendszergazdának, a társuló szövetkezetnek, de a népgazdasági számára is. A szőlőtermesztési rendszerhez csatlakozó szövetkezeti szőlőknél az együttműködés feltétele a gesztor-gazdaság ültetvényeiben kialakult technológia átvétele. Ennek érdekében korszerűsíteni kell a szövetkezetek szőlőskertjeit. A jelenlegi számítások szerint a megyei szövetkezeti üzemi szőlőkből mintegy 5—8 ezer hektárt lehet a korszerűbb techno• Korszerű pince. * •4 • Szüretelés kombájnnal. lógia feltételeinek megfelelően átalakítani. Nem szabad azonban azoknak az üzemi szőlőknek korszerűsítéséről sem lemondani, amelyek nem csatlakoznak termelési rendszerhez. Szükséges itt is a termelési színvonalat és az eszközellátottságot .— ha részlegesen is — emelni. Ezzel kapcsolatban számos gond és tennivaló van. Csők. kenteni lehet a kézimunkaigényt. Amíg egy személy például a fej- művelésű szőlőből egy idényben 4—5 hektárt tud megmetszeni, addig a magasművelésűnél 10— 12 hektárt. Egy személynek a szüA mosópor napjai meg vannak számlálva. Egy nagy düsseldorfi vállalat laboratóriumában új eljáráson dolgoznak, amely a mosás egész folyamatát forradalmasítja. A háziasszonyok talán már néhány éven belül nem egy doboz mosóport öntenek majd a gépbe, hanem csupán egy néhány négyzetcentiméter nagyságú „mosógyapjút”. Ez a szintetikus szálakból készülő „rongy” minden olyan anyaggal impregnálva van, amely az ágynemű és fehérnemű, az ingek és pulóverek alapos megtisztításához szükséges. A rongy mintegy fél óráig rázkódik a gépben a piszkos ruhával. Ennyi idő alatt magához vonzza a szennyeződést. A ruha tisztává, a rongy szürkévé válik. A háziasszony még rövid ideig csempe- vagy bútortisztításra használhatja, azután bedobja a szemétbe. A ruha mosó- és öblítővize teljesen tiszta marad, alig tartalmaz vegyi anyagot, s így csak nagyon kevéssé terheli meg a lefolyó vizet. Nincs köztük egyetlen kövér sem Grúziában kétezren felül van azoknak a száma, akik betöltötték a 100. életévüket, de nincs köztük egyetlen kövér ember sem. Erről meggyőződhettek a gerontológusok, akik a hosszú életű grúzok étkezési sajátosságait tanulmányozták. Grigorij Pivhelauri professzor, a tudományos expedíció vezetője elmondotta: „Vizsgálataink meggyőztek bennünket arról, hogy a hosszú élem entberek mind mérsékletesen táplákoznak. Sőt, élelmük kalóriatartalma valamivel alacsonyabb annál, ami az ő korukban ajánlatos lenne”. A százévesek élelemadagjában túlsúlyban vannak a növényi eledelek. Jóformán sohasem esznek az 0 korukban nem kívánatos fűszerekben gazdag előételeket. A csirkehúst, borjúhúst és nagy ritkán a birkahúst főként fölt formában eszik, ami — mint a professzor hangsúlyozta — könnyebben emészthető számukra, tekintve, hogy az öregkorban csökken az emésztő-apparátus mirigyeinek fermentáló tevékenysége. A gerontológusok úgy vélik, hogy a helyes táplálkozás fontos szerepet játszik az öregedés folyamatának lelassításában: lassabban alakul át a helyesen táplálkozó ember anyagcseréje, nem csökken rohamosan a testsúlyuk és a mozgásképességük. Balesetelhárítás — levegővel Hamarosan minden amerikai személyautót felfújható légzsákokkal kell felszerelni, amelyek — amint a kísérletek mutatták — más autóval vagy akadállyal történő összeütközés esetén megvédik a vezétőt és az utasokat a sérüléstől. A zsákok a másodperc 3 századnyi része alatt töltődnek fel levegővel és körülpárnázzák az embert. Egy légzsákban felfújt állapotban körülbelül 00 liter levegő van. Ezt az automatikus biztonsági berendezést néhány évvel ezelőtt Manfred von Ardenne, az NDK- beli neves tudós és feltaláló javasolta, Sorok egy munkáslányról Csak annyit tudtam róla, hogy Károlyi Júliának hívják és fölvették a főiskolára, Szegeden. • Milyen az Ojtozi utca Kecskeméten, kint a város szélén? Az irodalmian fogalmazott válasz úgy hangzana: „Egy darab élő múlt.” Károlyi Júliának is az, de jelene is, amikor hajnalokon munkába indul, s amikor hazatér. Hogy Károlyi Júlia munkás, esztergályos, abban sincs semmi i Károlyi Júlia főiskolás. különös. Hat éves koráig a talfájai tanyavilágban élt. Most, az Ojtozi utcai kétszobás lakásban laknak, ahonnan Julika szeptembertől „kiröpül”. — Nekem kisiskolás koromban nem fogták a kezem mindenben. Nálunk az volt a szokás, és az ma is, hogy a gyerek önálló. Ez egyrészt jó is volt, de ha azt vesszük, amikor nyolcadik után döntenem kellett, hogy mit akarok csinálni majd az életben, akkor sem mondták „lányom, ez legyél”. Jeles yolt a bizonyítványom, mehettem volna gimnáziumba, de nem mondták, hát nem mentem. Esztergályosnak jelentkeztem a BRG-be, iparitanuló intézetbe jártam. Pedagógus szerettem volna lenni már akkor is, de lebeszéltem magam. Kellett otthon a pénz. Akkor még csak a szüleim kerestek. Az ipariban is jól tanultam, beválasztottak a KISZ végrehajtó bizottságába. Mindent szerettem, örültem, mentem az osztálytársaimhoz a tanyára; Katiékhoz, Györ- gyiékhez, Erikáékhoz. Büszke voltam arra is, hogy dolgozhatom, amit a fiúk. Hetvenháromban végeztem, kitűnően. Nagyon-nagyon akartam tanulni, de a BRG-ben nem adtak munkaidő-kedvez- 1 ményt, hogy csak délelőtti műszákban legyek, és tudjak bejárni az iskolába. Így onnan eljöttem a MEZÖGÉP-hez, ahol hozzájárultak, hogy gimnáziumban folytassam a tanulást, meg ahhoz is, hogy ha leérettségiztem, jelentkezhetek felvételizni a főiskolára. Gyűjtöttem 20 ezer forintot két év alatt a továbbtanuláshoz ... — monda halkan Ju- lika. • — A főiskolán magyar-népművelés szakon folytatom tanulmányaimat, nappali tagozaton. Még nem kaptam meg az értesítést, hogy kollégista lehetek-e, vagy albérletbe kell laknom ... — Most még munkás vagy, Julika, szeptemberben pedig főiskolai hallgató leszel. Bizonyára érzed, hogy a munkáséletből összeállt valami útravaló?... — Érzem. Nagyon érzem. Őszinteség az élet minden dolgá- ban-bajában, és egyenes tartás. Ez a legfontosabb. Nagyon sokat dolgoztam, tanultam azért, hogy fölvegyenek — folytatja —, hogy a főiskolát elkezdhessem, de megmondom őszintén, kicsit félek is, hogy a diákéletben ezek az emberi dolgok majd nem úgy lesznek, mint az üzemben, ahol reggel hatkor a munkapadnál kell állni és termelni kell. Ez is nehéz lesz, meg sok mindent be kell pótolnom. FélA egy kicsit. Persze, nem vagyok gyáva, tudok küzdeni... Csató Károly VENDÉGÜNK VOLT Bálint Sándor A Duna—Tisza közén, szűkebben a Kiskunságban a néprajzkutatók figyelmét érdemlő módon gazdagították a napjainkban egyre inkább reneszánszát élő tudományágukat. Elég csupán dr. Szabó Kálmán és Nagy- Czirok László munkásságára utalnunk ezzel kapcsolatban. Az 6 nyomdokain járva — s közben új csapásokat vágva maguknak és a jövő kutatóinak — végzik munkájukat mai néprajzosaink. Sólymos Ede a dunai halászatról, Bárth János a múltbeli paraszti világról, Kálmán* Lajos a Kecskemét környéki folklórról. Fehér Zoltán a bátyai hiedelem- világról írt tanulmányt. Munkásságukkal szoros összefüggésben virágzik a táj népművészete is. A magyar néprajz- tudomány egyik tekintélye, Bálint Sándor nyugdíjas egyetemi tanár a napokban ellátogatott a megyei fafaragók kiskunmajsai táborába, elismerve ezzel is a népművészet e manapság ismét fellendülőben levő ágának életrevalóságát. A találkozón beszélgettünk vele életéről és munkásságáról. □ □ □ Ha az idő rövidnek bizonyul is ilyenkor: sok minden szóba kerül a beszélgetésen. Különösen ha az „interjú alanyunk” olyan magával ragadóan kedves es közvetlen ember, mint Bálint Sándor. Testtartása, kezének lendületes mozgatása, arcának és szemének nevetős fel-felcsillanása együttesen sugározza azt a derűt, optimizmust, amely annyira jellemző rá. Ez nagy érték az olyan embernél, akit bizony sok meg nem értés és értetlenség kísért eddigi gazdag életében. A halászok, napszámosok, kút- ásók, kertészek és más kétkezi dolgozók utóda „tőzsgyökeres” szegedi. Ha valaki beszélni kezd vele, hamar rájön erre magától is. Szerelmes szavakkal szól szegedi élményeiről; mindenről, ami ehhez a számára kedves városhoz kapcsolódik. Tanulmányok sora bizonyítja: e „szerelem” nem felszínes, nem múló kapcsolat; hanem örökké tartó, eltéphetet- len. Aránylag fiatalon egyetemi tanár lett; / évtizedeken keresztül nevelte, tanította az utána jövő nemzedékek tagjait, szeretettel és ragaszkodással. Kutatás és nevelés: az élete fő céljának és értelmének két egybekapcsolódó eleme. □ □ □ — Tudomásunk van arról, hogy ön több szállal is kötődik a mai Bács-Kiskunhoz. Kérem, beszéljen erről. — Ez a kapcsolat régi és többrétű is. Akkor kezdődött, amikor Szilády Áronról írtam a doktori disszertációmat. Ettől a nagyszérű embertől sokat tanultam. Az Alföld szeretetét .elsősorban tőle örököltem. S egy valami különösen hatott rám: az, hogy olyan gyönyörű hűséggel kitartott kedvenc városa, Kiskunnalas mellett. Ma is rokonszenves az ilyen törekvés. A főváros elszívó hatása még mindig veszedelmesen ható tényező. Jómagam ezért becsülöm azokat, akik szorosan kötődnek választott városukhoz. Így vagyok én Szegeddel. — Az Alföldkutató Bizottság 1929-ben Kecskeméten ülésezett. Ezen a vándorgyűlésen ott voltam és felszólaltam. Emlékszem, hogy hangsúlyoztam a népi vallásosság kutatásának fontosságát. Foglalkoztam is hasonló témákkal a későbbiek során sokat; például az Alföldön is igen elterjedt búcsújárással. — A kecskeméti múzeum kiadásában látott napvilágot a Cumania című néprajzi gyűjtemény. Ebben olvasható az egyik tanulmányom, melynek fő témája a paraszti betelepülés. Ez a gazdasági-társadalmi okok miatt bekövetkezett kis „népvándorlás” összekötő kapocs Szeged és Kecskemét, Szeged és Bács-Kiskun között. — A Cumaniát említette. Mit tart e vállalkozásról, milyennek látja, értékeli a kecskeméti múzeum sorozatát? — Korszerű vállalkozás szerintem. A Kiskunság társadalmi és néprajzi felmérése más tájakhoz viszonyítva megkésett. Ezért is volt időszerű a sorozat életre hívása, a környék kitűnő régészeti leleteivel együtt, a Bu- gac-vidék kincse, az itteni folklór, együttesen sikeresen hozzájárulhat ahhoz, hogy Kecskemét az ország egyik valóságos külturális centrumává váljék egyre inkább. — Itt említem meg, hogy ro- konszenvesnek tartom Kecskemétnek azt a törekvését, hogy még jobban élővé tegye népdal- kincsünket. Kodály nemes törekvésű városéban ez nagyon üdvös dolog. A népzenei találkozókat figyelemmel kísérem, s az idén ott leszek azon magam is. Nagyon érdekel mindaz, ami ezzel kapcsolatban' történik. Ismerem dr. Kálmán Lajosnak azt az igyekezetét, hogy feltárja a táj folklórhagyomá'nyát. Az ő szorgalma és szakmai alapossága megkülönböztetett figyelmet érdemel. Rászolgált, hogy Kecskemét városa kötetben is megjelentesse a gyűjtését. □ □ □ — örülünk, hogy ön sokféle elfoglalsága ellenére is képes idő szakítani arra, hogy a kecskeméti törekvésekre figyeljen. — Említettem már, hogy ez a figyelem nagyon régi nálam. Talán azt teszerry „ h.o*zá, hogy az önök Tóth Lászlójára nagy szeretettel emlékezem. Mindig; elismertem, életében" is, ártiit-~'ési- nált. A világhírű sakkszakember a nyomdai munkája végzése közben jó szerkesztő is tudott lenni, no meg az akkori — a két világháború közti — magyar irodalmi élet bátor segítője, egyik „bábája”. Ez csak fokozta az elismerésemet. Kitűnő ember volt, remek szervező, sokoldalú érdeklődésű és haladó szellemű személyiség, akire méltán lehetnek büszkék a mai kecskemétiek is. Az alaposságáról is közismert Szabó Kálmán, a fáradhatatlan néprajzkutató egy időben az ő bíztatására végezte hasznos tudományos munkáját, amiért ugyancsak hálásak lehetünk neki. □ □ □ — A fafaragók elmondták, hogy szívesen találkoztak önnel, akibßn megértő és bíztató szakemberre leltek. — Jo kezdeményezésnek tartom a táborozást, a találkozó megszervezését. Akit a népélet, s a népi alkotókedv bármilyen oknál fogva érdekel, az csak ' örülhet a hasonló eseményeknek. Mindent el kell követni, hogy éljen és virágozzék ez a művészet. Amit itt láttam, tapasztaltam a megye fafaragói között, bizakodással tölt el. Tolmácsolja véleményemet az illetékeseknek: támogassák továbbra is a népi művészetet. S természetesen a néprajzkutatást is; hiszen a kettő elválaszthatatlan egymástól. — Kérem, szóljon néhány szót a mostani munkájáról és a terveiről. — A szegedi nép című könyvem, a Szegedi szótár, A szegedi deákság, a Szeged városa és más munkáim után szeretném, ha mielőbb napvilágot láthatna a Szegedi nemzet című összefoglaló munkám is. Sajtó alatt van jelenleg a kétkötetes Tom- bácz János-mesegyűjtemény; ennek elkészültéhez és megjelentetéséhez sok és hasznos segíti séget kaptam dr. Ortutay Gyulá akadémikustól, akiről tudom, hogy nálamnál is szorosabb szálakkal kötődik a szép és gazdag hagyományokkal rendélkező Bács-Kiskun megyéhez, s Kecskeméthez. Jómagam is sokat köszönhetek a kitűnő néprajz- tudósnak. Rendszeresen dolgozom a legnagyobb művemen, amelyben Szeged város történetét dolgozom fel, kibővítve egyik régebbi munkámat, amelynek Szeged városa volt a címe, s amely elsősorban művészettörténeti karakterű volt. Továbbá ezentúl is foglalkozom — mint eddig is V- Rózsa Sándorral. Ez a téma mindig érdekelt; s azt tartom, hogv még sok-sok feltáratlan részlete van. Varga Mihály
