Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-07 / 184. szám

• lim .-.jusztus 7. ßESZ. Ló EGY É V MUNKÁJÁRÓL A PÁRT- VB ELŐTT Gazdagítja munkamódszereit a városi népfrontbizottság A- XI. pártkongresszus — meg- és tovább erősítvén a párt szövetségi politikáját — hangsúlyozta, hogy a Hazafias Nép­front-mozgalom kerete ennek a szövetségi politikának. A népfront működési szabályzata szerint a mozgalom célja „a szocialista társadalom teljes felépítése, és ennek érdekében a magyar nép szocialista nemzeti egységének erősítése”. Eb­ben a népfrontnak meghatározott közjogi, politikai, tömeg­nevelési és tömegmozgósítási funkciói vannak. A mozgalom e fő területein végzett egyéves munkájáról szá­molt be július elején a Hazafias Népfront Kecskemét Városi Bi­zottsága — az MSZMP városi párt-végrehajtóbizottság ülésén. A Fehér Sándor városi népfront­elnök és Bartha Imréné nép­fronttitkár előterjesztésében ké­szült beszámoló tömör és világos összefoglalást adott az említett időszak mozgalmi tevékenységé­ről, reálisan tükrözte a népfront fő munkaterületein elért ered­ményeket, s a nehézségek leküz­dését célzó tennivalókat is. A párt-vb ülésén elismeréssel szól­tak a városi népfrontbizottság munkásságáról, ugyanakkor hasznos elvi és gyakorlati útmu­tatásokkal segítették a bizottsá­got további, még sikeresebb te­vékenységhez. A párt-vb ülésének értékelése, az elhangzottak, s mindenekelőtt a beszámoló alapján beszélget­tünk Bartha Imrénével az egy- esztendős munka néhány terüle­téről, a bizottság legközelebbi célkitűzéseiről, melyek megvaló­sítását a vb-ülésen hozott hatá­rozatok is megkönnyítik. A szocialista demokratizmus fejlesztésének fontos eleme a ter­vek, feladatok széles körű meg­vitatása — a nyílt várospolitika —, szögezte le a beszámoló. En­nek jegyében szervezett a .nép­frontbizottság a városi tanáccsal közösen várospolitikai előadáso­kat 45 üzemnél, intézménynél, la­kó- és külterületen. Nem sema­tikusan összeállított, tehát „min­denhova szóló” tájékoztatásokat tartottak az előadókul felkért ta­nácsi vezetők, mert a témát, elő­zetes véleménykérés során, az ér­deklődők határozták meg. így például Gódor József tanácsel­nöktől a városfejlesztési tervek­ről kértek ismertetést a ZIM, il­letve a Centrum Áruház dolgo­zói, az AGROBER-nél viszont oktatási, közművelődési kérdé­sekről kívántak hallani Gyapay József elnökhelyettestől. A KISOSZ-nál már úgy igényelték dr. Mező Mihály elnökhelyettes­től a 'városfejlesztési elképzelé­sek, tervek bemutatását, hogy abban választ kapjanak a réte­get közelebbről érintő olyan kér­désre is, hogy miként történik a piacáthelyezés. A véglegesen ta­nyaközpontul kijelölt helyeken — Katonatelep, Méntelek —, egyik legszorgalmazottabb ügy a telek­juttatás meggyorsítása volt. A közvetlen találkozás, informáló­dás eredményeképp azóta sínre tették a kérés elintézését. A jelölő-, s főleg a réteggyűlé-. seken, az iménti előadásokon el­hangzott felvetésekből, vélemé­nyekből okulva szervez a városi népfrontbizottság nyílt fórumo­kat olyan, a lakosság tömegét érintő kérdésekben, mint a gyer­mekruha-, cipőellátás, közleke­dés. Az elmondottak, a lakossággal való kapcsolattartás gyümölcsöző volta akár a tervek összeállítá­sánál, akár a tevőleges részvételt kifejező társadalmi munkáknál — alátámasztják a párt-vb ez­zel kapcsolatos határozatának in­dokoltságát: „A Hazafias Nép­front városi bizottsága hatéko­nyabban vegyen részt a város- politikai döntések demokratikus előkészítésében, megvalósításá­ban. Fejlessze tovább a lakos­ság körében végzett közvéle­ménykutató munkát, szélesítse a fórumok, vitaestek é$ egyéb jól bevált módszerek alkalmazását a lakóterületeken és üzemekben”. Mondhatni, hogy a párt-vb — határozatban is megjelölt — igé­nye és a népfrontbizottság szán­déka is találkozik azokban a tö­rekvésekben, melyekkel a lakó- és utcabizottságok működtetésé­nek módszereit, útjait, formáit igyekeznek kimunkálni napjaink­ban is. Ennek érdekében hozta létre a népfrontbizottság a lakó­bizottságok irányító testületét, amely a városi tanács, a városi népfront, az IKV és a lakásszö­vetkezetek képviselőit foglalja magába. Bartha Imréné azt is kifejtet­te, hogy mivel a népfront szer­vezett mozgalom, s tömegmozgó­sítási funkcióját csak úgy tudja ellátni, ha kapcsolatot tart az egész lakossággal — a figyelem homlokterébe. ennek színhelye, a lakóterület kerül. A bizottságok további frissítésére van tehát szükség, hogy ezek összetétele megfeleljen az adott lakóhely társadalmi összetételének. A III. kerületi bizottságnál elkezdődött már ez a folyamat; felkeresik a környező üzemeket, hogy onnét munkás népfrontaktivistákat szervezzenek a lakóhelyi bizott­ságba. Csupán néhány célkitűzést ra­gadtunk ki a népfront (kecske­méti bizottságának — részint már megvalósulás alatt levő — terveiből. Ennyi is érzékelteti azonban, hogy következetesen iparkodnak eleget tenni az idők követelményeinek a népfront­mozgalom munkamódszereinek gazdagításával. Ehhez, mint már utaltunk is rá, hatásos segítsé­get adott a városi párt-vb ülése, dr. Kőrös Gáspárnak a pártbi­zottság első titkárának olyan ta­nácsa, hogy helyére kell tenni a kerületi pártszervezetek és a la­kóterületi népfrontbizottságok kapcsolatát. Hasonlóan váljon rendszeressé az együttműködés, kapcsolat külterületeken a t&z- ek pártszervezetei, illetve a ta­nyai népfrontbizottságok között. . ...............................Tóth István M inden kezdet nehéz Pár hete még azért szurkolt egy sereg fiatal, hogy sikerül-e az államvizsgája? Aztán ezzel is megvoltak, s elkezdődött a találgatások korszaka: „Hogyan fogadnak új munkahelyemen ? Adnak-e a képességemnek meg­felelő beosztást? Kapok-e lakást, mennyi lesz a fizetés?” A gazdaságok sem egyformák, az egyik helyen több lehetőség kínálkozik a szakmai előmenetel­re, a másik helyen esetleg több pénzt, ám kevesebb önálló meg­bízatást adnak, de szinte vala­mennyinél érvényes, hogy először szeretnék kipróbálni az új mun­katárs tudását, rátermettségét, alkalmasságát, s csak ehhez mérten adnak zöld utat az ér­vényesüléshez. — Adnak-e egyáltalán? — ta- máskodott egy fiatal agrármér­nök, aki jobban hitt néhány előtte végzett pályatárs zord hí­resztelésének, mint a saját ta­pasztalatainak. A kérdést továbbadtam Mar­tos Gézának, a Bajai Állami Gazdaság fiatal agrármérnöké­nek, aki pontosan három eszten­dővel érkezett vadonatúj diplo­mával a gazdaság sertéstelepére. — Hogyan fogadták? — Rezesbanda nem volt — közli jókedvűen —, de örültek nekünk, munkával vártalj ben­nünket. Már az első napokban éreztem, ha a bizalmat meg akarom szolgálni, nagyon fel kell kötni azt a bizonyos fe­hérneműt. A mi szakmánk ugyanis nem olyan, mint pél­dául a pedagógusoké, hogy meg­kapják a diplomát, utána egy osztályt, és attól kezdve tanár­ként haladnak tovább a számuk­ra kijelölt úton. Mi az egyete­men főleg elméleti képzést kap­tunk, és csak akkor éreztük iga­zán a gyakorlat hiányát, ami­kor kikerültünk a gazdaságba. — Méltányolták a szorgal­mát? — 1973 januárjában kinevez­tek műszakvezetőnek, 3000 fo­rint fizetéssel, rá egy évre pe­dig telepvezető lettem. Enyém a bajai hibrid-törzstenyésztő te­lep, ami tulajdonképpen olyan, mint egy hatalmas gyár: be­megy az elején 4000 koca és a végén kijön évente 80—100 ezer hízott sertés. A „végtermék”. Es ez a telep csak egy része az egész sertéstenyésztő nagy üzem­nek! Itt már valóban nem elég csak az elméleti felkészültség, vagy a hagyományos sertéste­nyésztés gyakorlata. A kettő együtt is csak akkor vezet ered­ményre, ha nagyüzemi szemlé­lettel párosul. — A követelmények tehát na­gyok, így valóban nem kell at­tól tartani a fiataloknak, hogy erejükön alul foglalkoztatják őket. De vajon megtalálják-e a számításaikat is? — Az, hogy rámbízták a te­lep vezetését, havonta 3500 fo­rint alapbért jelent. Amennyi­ben a tervet teljesítjük: ezer forintot, ha túlteljesítjük: 1500— 2000 forintot kapunk negyed­évenként. Az egész évi terv tej- jesítéséért pedig külön jutalom jár év végén. Tehát anyagilag is érdekeltek vagyunk azért, hogy legjobb tudásunk szerint végezzük a dolgunkat,-ami egyéb­ként kötelességünk is. — Mi kell ahhoz, hogy egy fiatal pályakezdő minél gyor­sabban és zökkenőmentesebben megtalálja a helyét? — Először is olyan .munka­hely, ahol számítanak rá, de legalább ennyire fontos, hogy belőle se hiányozzon a küzdő- szellem és a lelkesedés. Nekünk is be kell látnunk, hogy a me­zőgazdasági nagyüzemek, de még a kisebb gazdaságok előtt is olyan feladatok állnak, hogy nincs idejük a fiatal szakembe­rek pátyolgatására. Szerintem ez nem is baj, hiszen minél job­ban elkényeztetnek valakit, an­nál kevésbé tud megállni a sa­ját lábán. És soha az életben nem érzi azt az örömöt, hogy mit jelent saját erőből megol­dani egy nehéz feladatot, gyö­nyörködni egy teljesítményben, amiben „testestől-lelkestől” ma­ga is benne van. — Mi az, amivel elégedetlen? — A szociális létesítményekkel nem vagyok teljesen megelé­A gedve — szoiai meg benne a vezető felelőssége. — Kevés az öltöző. Aztán nagyon sok fiatal szakember dolgozik a gazdaság­ban — a vezetők életkora pél­dául 30—35 év —, és mivel a kerületek elég nagy távolságra esnek egymástól, kicsi a lehe­tősége a közlekedésnek. Pedig nagyon hasznos volna, ha a kü­lönböző szakterületen dolgozók megismernék egymás munkáját, még szélesebbkörű áttekintésük lenne az egész gazdaságról. Ami pedig a szórakozást, a kulturá­lis programot illeti, azzal nem nagyon kényeztet el bennünket a város. Kezdetben persze elfoglalja, leköti őket a saját boldogulá­suk, hiszen Martos Géza sem titkolta, hogy a kezdet nem volt könnyű. Minden kezdet nehéz, de egyáltalán nem reménytelen. Igaz ugyan, hogy nem minden­ki kerül olyan szerencsés hely­zetbe, mint Martos Géza, hogy kapva kaptak rajta, akkor szer­veződött a „sertésgyár” és úgy kellett a szakember, mint a fa­lat kenyér, de az sem biztos, hogy kiemelték volna vezetőnek, ha nem bizonyítja a rátermett­ségét. A pályakezdők tulajdonképpen olyanok, mint a hegymászók. Különfélék. Éppen ezért — bár a céljuk közös — az, hogy me­lyik mennyit ér közülük, nem az elinduláskor dől el, hanem útban a „csúcsok” felé. Amikor másodpercek alatt kell dönteni­ük életről-halálról, illetve olyan dolgokról, amelyek megszerzik számukra a sikert. Vadas Zsuzsa Amíg a búzából liszt lesz... Javult a háztartási gépek minősége Sok még a hibás bútor A vevők többet reklamálnak A Kereskedelmi Minőségel­lenőrző Intézet összegezte az év első felében elvégzett vizs­gálatait. Ebből kitűnik, hogy összesen 45 690 termék minőségét ellenőrizték műszeres és labora­tóriumi vizsgálatokkal, 2506 áru­mintával többet, mint múlt év azonos időszakában. Elsősorban a megbízásra végzett ellenőrzések­kel növekedett munkájuk, Így a vásárlók reklamációinak alapján a korábbinál 30 százalékkal több termék ellenőrzésére kaptak megbízást. Az ország üzlethálózatának 918 kereskedelmi egységében tartot­tak hatósági ellenőrzést. Első­sorban a kolbászféléknél, a főtt­füstölt áruknál, a hurkánál és a felvágottaknál állapítottak meg hibákat A boltokban megvizsgált csak­nem ezer tej- és tejtermékmin­ta túlnyomó része — 95 százalé­ka — megfelelt a követelmé­nyeknek. A ruházati termékek minősé­gét kedvezően javította a kor­szerű textiláruk újabb változa­tainak forgalomba hozatala.. A méteráruk, a felső-, és alsóruhá­zati konfekcionált gyártmányok minősége a korábbinál ritkábban adott okot kifogásokra. Ezúttal sem volt azonban kielégítő a ci­pők, főként a női cipők minő­sége. Sok volt a jogos kifogás a for­galomba hozott bútorok minősé­ge ellen. A kereskedelmi háló­zatban csaknem ezer különféle bútor minőségét vizsgálták, s ezeknek alig egyötöde volt kifo­gástalan. Technológiai mulasztá­sok. konstrukciós hibák és silány minőségű anyagok felhasználása miatt a megvizsgált bútorok egy- harmadánál hatósági intézkedést kellett tenni. A mosó, mosogató, és tisztító szerek minősége meg­felelő volt, s ebben az időszak­ban már a korábbinál kevesebb lejárt szavatosságú terméket ta­láltak. Több esetben még kifo­gásolni kellett, hogy hiányzik a termék használati utasítása. Kedvező, hogy a vállalatok mind nagyobb arányban élnek azzal a lehetőséggel, hogy a ke­reskedelmi forgalomba hozatal előtt nemcsak a 'kötelezően elő­írt, hanem más termékeket is előzetes minőségvizsgálatra küld­jék. így a forgalombahozatal előtt összesen 1242 hazai termé­ket és 1085 import mintát vizs­gáltak meg. Ebből mindössze 996 a kötelező vizsgálatra küldött termék. ’A megállapított súlyo­sabb hibák vagy a vásárlók ér­dekeit más okból sértő eset miatt összesen 490 terméket mi­nősítettek a forgalomba hozás­ra alkalmatlannak, vagy megha­tározott feltételekhez kötötték az árusítást. (MTI) • Az ország kenyerének való búza hazánkban mostanában már évről évre biztonságosan megte­rem. Azonban hosszú az út, amíg a búzából liszt, majd ropogós ci­pó lesz. A termést le kell vágni, be kell szállítani, esetleg száríta­ni, a felvásárlónak átadni, rak­tározni, megőrölni. Első láncszem az aratás, és ez a munka nemcsak az idén, de az elmúlt években is néhányszor ag­godalmak között indult és zajlott le. Ebben az esztendőben például aratás előtt és közben — gyakran viharkárokkal kísérve — két és fél hónap alatt csaknem annyi eső esett le. mint máskor egy egész esztendőben. A búza sok helyen megdőlt, a szemek fejlődését fé­kezte a változékony idő, a talajt átitatta a víz. Ilyenkor vizsgázik igazán az ember és a technika. Mezőgazdasági üzemeinkben, mintegy 15 ezer kombájn van. Lehetne úgy is mondani, hogy ez elegendő. Normális esztendőben ugyanis ekkora gépi kapacitással 18—20 nap alatt be lehet fejez­ni az aratást. Csakhogy ez a mostani nem normális esztendő! /) nedves idő miatt késett az érés. a sár miatt nem tudtak a táb.ára menni a kombájnok, a mages nedvességtartalom miatt alacsony volt a teljesítmény, az összevissza dőlt búzában keser­vesen forgolódtak a gépek. Per­sze, így ir learatunk, csak nem az ideálisnak tekintett három hét alatt, Nagyobb betakarító kapa­citásra, megnyugtatóbb biztonság­ra volna tehát szükségünk. A szakemberek véleménye sze­rint az lenne a kedvező, ha a kombájnpark két hét alatt vé­gezhetné el a gabonabetakarítási munkát. Ehhez legalább annyit meg kellene tenni, hogy egytől- egyig kiselejtezzék, kicseréljék az elavult kombájnokat, és helyet­tük modernet, nagyobb teljesít­ményűeket vásároljanak. Így a gépek száma nem változna, ka­pacitásuk viszont mintegy 30 szá­zalékkal emelkedne. Nem ártana az se, ha minden gazdaságban lenne egy-két lánctalpas vagy variálható féllánctaloas kombájn. Akkor ugyanis hamarabb meg­közelíthetnék a sáros táblákat, biztosabbak lehetnénk abban, hogy a laposokban sem vész ott a búza. • A búzától a lisztig terjedő út következő állomása a szállítás, és az átadás előtti vagy utáni, szárítás. Elmondhatjuk, hogy ez­zel a lánszemmel semmi baj nincs. A szállító járművek és az örvendetesen szaporodó szárító­üzemek teljesítőképessége ele­gendőnek bizonyul. Nyáron. Csakhogy a nyár ma már aköny- nyebb évszak. Nehezebb az ősz. Gabonát kisebb területen ter­melünk, mint őszieket. És egy hektár búzaföldről fél vagon ter­het kell lehozni, ősszel egy hek­tár répaföldről három-négy va­gon a szállítanivaló. és közben vetni is, szántani is kell. Az ősz­időben csak nagyon szűkösen elég szállító- és szárítókapacitás most még győzi a munkát, de nem tudjuk, hogy milyen lesz az ősz. Tehát addig, ahol lehet, érdemes a gépek számát gyara­pítani. A gabona átvétele — sajnos — zavartalan. Azért sajnos, mert ez csupán a speciális körülmények­nek „köszönhető”. Tavaly hosz- szú vontató- és teherautósorok állottak az átvevőhelyek előtt. Most egyenlőtlenebb az érés, las­súbb a betakarítás, kényszerszü­netek szakítják meg a munkát. Az átvétel zavartalan, de a tele­peket jó lenne modernizálni, mert bíznunk kell abban, hogy nem mindig fogunk ki ilyen keserves esztendőt. • A láncolat „legszűkebb ke­resztmetszete” a tárolás. Igaz, nem kell már prizmában, pony­vával takarva búzát tárolni, de ez még nem ok a megnyugvásra. A Gabonatröszt tiszteletreméltóan fejleszti raktár- és silóhálózatát. Az igyekezet a korábbi években csupán arra futotta, hogy a ter­méshozamokkal nagyjából össz­hangban fejlődjön a tárolókapa­citás, de a hiány nem csökkent. Az idén a trösztnek százezer ton­nával nagyobb a silótere és két­százezer tonnával több a tároló­szintje, mint tavaly. Tehát a ter­més nagyobb részét tudja raktá­rozni. De még így is kénytelen megkérni az üzemeket, hogy mintegy 850 ezer tonna gabonát saját raktáraiban helyezzenek el, vállaljanak bértárolást. Ezután már csak az őrlés kö­vetkezik. Hagyományaink ebben világhírűek; lévén, hogy valami­kor mi voltunk Közép-Európa molnárai. A malomipar — becsü­letére Vegyen mondva — jól hasz­nálta ki az elmúlt évtizedeket. A malmokat megfelelő területi el­helyezéssel centralizálták, a gaz­daságtalanokat megszüntették, az elavultakat modernizálták és bő­vítették, de teljesen új. korszerű malmok is épültek. A láncnak ez a szeme akkor is bírná a terhe­lést, ha nálunk emelkedne a liszt- fogyasztás. Erre azonban a táp­lálkozási szokások megváltozása miatt aligha kerül sor. • Ha ezek után még szükséges az összefoglaló, akkor azt mond­hatjuk, hogy a vertikumban sú­lyos problémák nincsenek, de a lehetséges veszteségek minimális­ra szorítása miatt indokolt a nagyobb biztonságra törekvés, a korszerűsítés és ,az ésszerű bőví­tés. F. B. TÖRZSGÁRDATAGOK, MUNKAVÉDELEM, ÜDÜLÉS Érdekvédelem a Ganz bajai gyárában Nemrég végezte el négyéves számvetését a Ganz Villamos- sági Művek bajai Készülékgyárának üzemi szakszervezeti tanácsa, amely megállapította, hogy a gyár felfelé ívelő eredményeit jelentősen befolyásolta az új, korszerű gyárt­mányok bevezetése, amely mind a belföldi, mind a külföldi piac számára hosszú távon meghatározza a gyár termelési profilját. Ezek a változtatások természetesen magával hoz­ták a gyártástechnológia korszerűsítését is. Az első hallásra tetszetősnek tűnnek ezek az eredmények, mégis sok nehézség elé állítot­ták a gyár vezetőit. Az ugrás­szerű felfutással egyidőben nem tudták megteremteni a szüksé­ges fizikai és műszaki létszá­mot. Ennek ellenére az elmúlt négy év alatt termelésük 150 millió forint emelkedést mutat. Ebben a gyárban éppúgy, mint másutt érvényes az a mondás, hogy adni csak abból lehet, amit megtermelünk. A szocia­lista brigádok anyagi ösztönzése a Ganz bajai gyárában éppen- olyan körültekintéssel történik, mint a törzsgárdatagok megbe­csülése. Az elmúlt négy évben 700 ezer forintot fizettek ki a szocialista brigádoknak kiváló eredményeik jutalmazásaként. A dolgozók több mint fele törzsgárdatag A gyárnak jelenleg 18 olyan dolgozója van, aki 20 éves törzsgárdatagsággal rendelkezik. Az arany fokozatot 185-en, az ezüst fokozatot 237-en, a bronz fokozatot 225-en kapták meg. Az idén a törzsgárdatagok összesen 1261 nap pótszabadságban ré­szesültek. Az üzemi szakszervezeti ta­nács a bérek alakulásáért is megtette a szükséges intézkedé­seket, természetesen a lehetőség határain belül a gyár gazda­sági vezetőivel egyeztetve. A négy év során bevezették a munkások munkakör szerinti ka­tegorizálását, valamint 1975. ja­nuár 1-ével — mint kiemelt vál­lalat — az országos szakmai bértáblázatot. Ez azt jelentette, hogy míg 1970-ben a fizikai dolgozók éves átlagkeresete 23 300 forint volt, ez 1975-ben 30 061 forintra emelkedett. Javult a nők helyzete A, szakszervezet évente készít intézkedési tervet a nők érdek- védelmi képviseletéről. A gyár­nak 382 nődolgozója van, de szakmunkás-bizonyítvánnyal mindössze 56 rendelkezik. E té­ren még van tennivaló, hiszen a női szakmunkásokra egyre nagyobb a szükség, mert sok az olyan munka, melyet a nők épp­úgy el tudnak végezni, mint a férfiak. A gyárban jól működik a no- bizottság, amely a bér-, egész­ségügyi, szociális feladatok mel­lett olyan tevékenységet is vé­gez, kezdeményez, mint az éven­kénti kismama-találkozó vagy a szabó-varró tanfolyam az ér­deklődők számára. Ha valahol baj van a mun­kavédelemmel, első kérdés az lehet, hogy megtettek-e mindent a javulás érdekében? A Ganz bajai gyárában a munkavédel­met egyenrangú feladatként kezelik a termelési feladatokkal, mégis a jelenlegi helyzet sok kívánnivalót hagy maga után. Ennek egyik alapvető oka, a gyár túlzsúfoltsága. Kicsik a termelő- és raktározási terüle­tek. A dolgozók érdekvédelme A szakszervezet jogaival és kötelességével élve rendszere­sen fejt ki nevelő és felvilágo­sító munkát, valamint ellenőr­ző tevékenységet. Létrehozták a brigádoknál a munkavédelmi őrséget, amelynek tagjait a gyár munkavédelmi szakemberei rendszeres oktatásban részesítik. Míg 1971-ben 27 baleset fordult elő a gyárban, a kiesett mun­kanapok száma 359 volt, 1974- ben 31 baleset miatt 390 mun­kanap esett ki a termelésből. Mind emelett örvendetesen javult a gyár dolgozóinak egész­ségügyi helyzete. Kialakítottak két orvosi rendelőt és egy váró­szobát. Fogászati rendelésüket évek óta fenntartják, bár szük­ségessé vált a rendelési idő meg­hosszabbítása. Saját üzemorvo­suk van, aki napi 8 órát tölt a gyári rendelőben. Üdültetésben ebben az idő­szakban 391 felnőtt és 15J5 gye­rek részesült, 355-en pedig Har- kányfürdőn kaptak helyet. Kü­lönös gondot fordítanak a beteg- látogatásra, törődnek a nyugdí­jasokkal. Létrehozták a két he­lyiségből álló munkásklubot, új helyiséget és berendezést kapott a könyvtár. A Ganz Villamossági Művek bajai Készülékgyárában jól ér­vényesül a dolgozók érdekvé­delme, amelyet különböző olda­lakról támogat és elősegít a kö­zel 200 szakszervezeti aktivista. Szabó Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom