Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-07 / 184. szám

1975. augusztus 7. ® PETŐFI KÉPE • ANKÉT A SZERKESZTŐSÉGBEN A kecskeméti színház • Ancsin Jánosné. • Frenyó Tiborné. 9 Dombó Jánosné. tájelőadásai # Miszlai István. • Kiss Márta. A közelmúltban újból sok szó esett a színházak, s külö­nösen a kecskeméti társulat tájelőadásairól. Ellentétes néze­teket fogalmaztak meg. Jártam kis falvakban, ahol szenve­délyesen követelték a Katona József Színház művészeinek rendszeres látogatásait. Az együttes túlzott igénybevételét bizonyító kimutatásokat nyomtak a kezembe. Volt, aki túl­haladottnak véli a kultúra terjesztésének eme formáját, má­sok szerint most teremtődnek meg a városiasodó falvakban az igényes színházi előadások feltételei. Fontos ügyről lévén szó ma­gunk is segíteni szeretnénk az egységes szemlélet, a közös ne­vező, a leghatékonyabb formák kialakítását. Meghívtunk néhány illetékest a tapasztalatok, véle­mények, javaslatok cseréjére. A Katona József Színházat Miszlai István igazgató, és Dombó Já­nosné szervezőtitkár képviselte. Eljött Kiss Márta, a megyei ta­nács főelőadója és a kiskunha­lasi művelődési ház két dolgo­zója: Frenyó Tiborné és Ancsin Jánosné, Kovács Gézái lé, a tisza- kécskei művelődési központ igaz­gatója írásban küldte el hozzá­szólását. Sajnos hiába vártunk két művelődésiház-igazgatót és egy közművelődési felügyelőt. A beszélgetést így is hasznosnak, kereknek éreztük, közérdekű jel­legére való tekintettel rövidítve közöljük is. F. Tóth Pál, a Petőfi Népe fő­szerkesztő-helyettese köszöntötte a résztvevőket. Hangsúlyozta: lapunk megkülönböztetett figye­lemmel kíséri, igyekszik támo­gatni a Katona József Színház tevékenységét. Kiss Márta meggyőző adatok­kal bizonyította, hogy a kecske­méti együttes az átlagosnál több feladatot vállal, mind nagyobb sikerrel, egyre nehezebben meg­birkózva a gondokkal. — 1973—74-ben a vidéki együttesek közül a debreceni elő­adásait nézték meg a legtöbben: kétszázharmincezren. Csaknem százezerrel kevesebben látták a békéscsabai társulatot. 186 ezer nézővel a kecskemétiek az élen vannak. A most zárult évadban is nagyjából hasonlóan alakultak az arányok. Nálunk egy látogatóra 40 fo­rint állami támogatás jutott, Győrben 36, Pécsett 76. Feltűnő, hogy a jól dotált pécsi társulat utazik a legkevesebbet tájelő­adásokra. Az 1971—72-es évad­ban mindössze 6l alkalommal léptek fel vidéken, míg a békés­csabaiak 202 előadást tartották székhelyen kívül, a Katona Jó­zsef Színház együttese 169-et. Érthető, hogy ők nehezen vi­selték a túlzott igénybevételt, a sok szereplés gátolta a fejlődést, a színvonal emelését. Az 1974— 75-ös évadban nyolcvanszor ültek a tájoló buszra a művészek. Miszlai István arról tájékozta­tott, hogy hol játszott az elmúlt évadban a társulat. Már a be­mutatót követő hónapban eljut­nak Bajára és környékére az előadások. — Szívesen megyünk Tisza- kécskére, Bácsalmásra, Kiskun- majsára. Jó feltételek között játszhatunk Kiskőrösön. Laki­teleken. a felsorolás természete­sen nem teljes. A minisztériumi kívánságoknak s a művelődéspo­litikai érdekeknek megfelelően igyekeztünk ellátni Pest megye déli részének színházi igényeit. A rossz körülmények miatt Nagykőrösön nem hirdetnünk fel­lépést. örvendetes, hogy százával váltottak a szomszéd város la­kói bérletet Kecskeméten. Vol­tak fárasztó távolibb tájaink is. Az előadások színvonaláról Ko­vács Gézáné nyilatkozott, írás­ban. — A kecskemétiek hat éve tel­jes tájműsorukkal szerepelnek Tiszakécskén. Az utóbbi években egyre jobb a közönség vélemé­nye. Javuló a színészek teljesít­ménye. örvendetes, hogy Gábor Miklós és több más kiváló szí­nész, köztük nem egy ifjú tehet­ség, milyen becsvággyal lép ná­lunk is a pódiumra. Dombó Jánosné szervező min­den esetben pontosan előkészíti az előadást, időben érkezik a műszak, a társulat. Tiszták a ruhák, gondozottak a díszletek. A szervező végignézi az előadá­sokat, kéri a véleményt. Így a kisebb hibák azonnal kiküszöböl­hetők. Mi is minden lehetségest elkövetünk a megfelelő tárgyi és szellemi feltételek megteremté­séért. Bármilyen érvnél többet mond az a tény, hogy. telt há­zak előtt játszanak a művészek. Tavaly 300 bérletesünk volt. A kiskunhalasiak gondjait, re­ményeit Ancsin Jánosné ismer­tette. — A kecskemétiek, szegediek csak a fűtési évad előtt és után vállalnak szereplést, mivel az öl­tözőkben nincs kályha. A Déryné Színház ilyenkor is jön, ők másutt még rosszabb körülmények között játszanak. A most zárult sze­zonban 14 színházi előadás volt nálunk, a prózára nehezen tud­juk behozni a közönséget. Miszlai István felhasználja az alkalmat a Kelemen László Szín­pad módosult programjának a bejelentésére. — „Népszerűbb” műveket vá­lasztottunk, hogy ezekkel az elő­adásokkal is tájolhassunk. Meg kell jegyeznem, hogy mind­inkább megszűnik a város és a falu közötti különbség: ezt ta­pasztaltuk klasszikus alkotások, modern felfogásban játszott al­kotások bemutatásakor. Már elkészült a végleges terv, veszi át a szót Kiss Márta. — A színészekre háruló felada­tok növelése nélkül igyekeztünk eleget tenni az igényeknek. Vala­mennyi kívánságot nem teljesít­hettük, mert a kecskeméti társu­lat még mindig többet játszik az átlagosnál. Hat úgynevezett táj­központot szeretnénk kialakítani. Javasoltuk, hogy az itt tartott előadásokra hívják meg a kör­nyező községek lakóit, mert vi­szonylag jó körülmények között élvezhetik a műsort. Bajára. Kis­kőrösre, Kiskunmajsára, Tisza­kécskére, Bácsalmásra, Kalocsá­ra Shakespeare Téli rege című művén kívül valamennyi nagy- színházi előadást elvisszük. Ka­locsát a kedvezőtlen körülmé­nyek ellenére azért vállaltuk, mert a sűrűn lakott Duna menti terület centruma. Alkalmilag Bá­tyára, Kiskunhalasra. Dunapataj- ra, Hajósra, az orgoványi és a tompái művelődési házba is el­viszik a nagyszínházi bemutató­kat. 16 községbe — Bugac, Solt, Tázlár, Császártöltés és sok más településre — a színpadi adottsá­goknak megfelelő kamaraszínházi előadásokkal mennek. Ezeket a kisebb létszámú, kevesebb szí­nészt foglalkoztató produkciókat hat városban, illetve nagyközség­ben is műsorra tűzik. „Vándorol- tatják” a gyerekelőadásokat, s az iskolaszínház két műsorát. Tisza- kécske például valamennyit ké­ri. A Tanyaszínház (jó ez a név? szerk.) egészíti ki a választékot. A megyén kívüli tájhelyek kö­zül 3—4 Pest megyeit tart meg az együttes. Továbbra is rend­szeresen ellátogatnak Dunaújvá­rosba, Szekszárdra és Székesfe­hérvárra. E sorok írója azzal zárta a megbeszélést, hogy a megyei ta­nács és a színház okosan gázdál- kodik a meglevő adottságokkal. Jónak ígérkezik a jövő esztendei műsor. Elsősorban a művelődési központoktól, házaktól függ, hogy milyen légkörben dolgozhatnak a színészek, miként hat a bemuta­tott mű. A jegyek eladása önmagában kevés. Tiszakécskén színházbarát kör működik évek óta, Bácsal­más i igényes műsorpolitikával alakítja közönségét, Kaskantyún a tiszta öltözőn kívül kedves sza­vakkal és az előadás után oly jól eső zsíros kenyérrel várják a mű­vészeket. Kölcsönös figyelemmel, gon­doskodással teremthetők meg a tájprogram sikeres megvalósítá­sának a feltételei. A helyi körül­mények javításával egyidejűleg törekedni kell arra, hogy minél többen váltsanak jegyet a szék­helyi előadásokra, a kijelölt köz­pontokba. A személyszállítás ma már falun sem gond. Heltai Nándor Sokrétű kulturális kapcsolat hazánk és az NDK között Szerteágazó, sokrétű kapcsolat és dinamikus fejlődés jel­lemzi hazánk és az NDK együttműködését a művészeti, iro­dalmi élet területein. Az irodalmi művek kölcsönös megje­lentetésének tapasztalatairól, a színművek, filmalkotások fo­gadtatásáról, a képzőművészeti és zenei események gazdag választékáról számolnak be közös tudósításukban az MTI és az ADN hírügynökség munkatársai. Mindkét országban természe­tes és folytonos törekvés, hogy a klasszikus művészeti értékek mellett egyre szélesebb rétegek számára tegyék hozzáférhetővé a szocialista világnézetű, elköte­lezett szerzők műalkotásait. Az elmúlt három évtizedben az NDK irodalmából mintegy hat és fél száz mű látott napvilágot Magyarországon, több mint nyolcmillió példányban. A né­met klasszikusok hagyománya elevenen él a magyar olvasótá­borban. Goethe 45 kiadásban, 300 ezer példányban, Heine 20 kia­dásban, csaknem 150 ezer pél­dányban, Schiller 17 kiadásban, 200 ezer példányban került az olvasókhoz. Hasonlóan jelentős a XX. századi haladó német írók és a szocialista német irodalom legjelentősebb műveinek kiadá­sa is. 1945 óta Thomas Mann 75 kiadást ért meg, s elkészült ösz- szes műveinek tizenkét kötetes sorozata is. Anna Seghersnek szinte minden műve megjelent magyarul. Hamarosan napvilá­got lát Brigitte Reimann „Fran­ciska Linkerhand" című regénye, Kunért „Amerikai útinapló”-ja, s a tervek között szerepel Wolf „Unter den Linden” című re­gényének megjelentetése is. Nyomdában van a régóta várt NDK költészeti antológia is, amely teljes keresztmetszetet nyújt a baráti ország lírájáról. A magyar—NDK kulturális kapcsolatok az elmúlt években új tartalommal, új formákkal bűvültek a színházi élet terüle­tén is. Az NDK-ban tavaly meg­tartott magyar színházművészeti napok viszonzásaként, az idén november 20. és 30. között Bu­dapesten és az ország számos városában kerül sor az NDK színházi és zenei napjainak meg­rendezésére. Ennek programjá­ban — jóllehet a klasszikusok sem hiányoznak majd — a mai aktuális gondokat, problémákat, megelevenítő NDK-beli drámák, darabok bemutatásán lesz a hangsúly. Az ünnepi megnyitó­ra a budapesti Nemzeti Szín­házban kerül sor. A magyar közönség az utóbbi öt esztendőben 50, az NDK-ból származó filmalkotást láthatott, amelyek közül különösen a két­részes Goya-életrajzfilm aratott nagy sikert, erre több mint 350 ezren voltak kíváncsiak. Szép eredmények születtek a képzőművészeti életben is. A magyar művészek rendszeresen részt vesznek az NDK-beli nagy nemzetközi seregszemléken, s NDK-beli művészeket szívesen lá­tunk hazai nemzetközi bemutató­kon. Most készül el az 1976—1980- ig terjedő időszak kiállítás-csere- programja is. Közvetlen együtt­működés alakult ki, amely gyü­mölcsöző munkává ért az el­múlt években a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeum és a Né­met Történelmi Múzeum, a Nép­rajzi Múzeum és a Lipcsei Nép­rajzi Múzeum között. Föllendülőben vannak zenei kapcsolataink is. Az elmúlt év­ben 38 magyar muzsikus csak­nem 90 alkalommal szerepelt az NDK-ban, míg nálunk 35-en vi­szonozták a vendégszereplést. Országaink kulturális minisz­tériumainak támogatásával külö­nösen jó együttműködés alakult ki a nemzetiségi kulturális te­rületen. Magyar nemzetiségi együttesek vendégszerepeitek nem egy alkalommal az NDK- ban. Az NDK színházaiban gyak­ran játszanak magyar darabokat. Az elmúlt év őszén rendezték meg a magyar színházművészet napjait, s ennek eredményeként az NDK színházi szakemberei és a színházat szerető közönség közelebbről ismerkedhetett meg a legjelentősebb magyar színpadi szerzőkkel, továbbá bővülhetett az NDK színházainak repertoár­ja. Az NDK-ban tavaly 31 ma­gyar színdarabot tűztek műsor­ra, s közülük több jelenleg is a repertoáron szerepel. A leg­többet játszott szerző Örkény István, akinek „Tóték” és „Macskajáték” című darabjai jelenleg is nagy sikert aratnak a berlini Volksbühne színpadán. Elsősorban a fiatalabb korosz­tály körében hódít Weimarban a „Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról” című musical, amely Déry Tibor azonos című kisregénye nyomán készült. A drezdai Staatstheaterben Sarka- di Imre „Elveszett paradicsom” című darabját, más NDK-beli színházak pedig Kertész Ákos „Névnap”-ját tűzték műsorra. Nagy a sikere Gyurkó László „Szerelmem Elektra” című da­rabjának, amelyet a cottbusi városi színházban láthat a kö­zönség. A magyar zenei alkotások kq(> zül az NDK-ban elsősorban Bartók és Kodály műveit ked­velik. Szoros együttműködés alakult ki a könyvkiadásban is. A Volk und Welt kiadó a közelmúltban jelentette meg Kertész Ákos „Makra” című regényét, s a közeljövőben lát napvilágot Heltai Jenő egyik könyve is az Aufbau kiadó gondozásában. Ugyancsak még az idén megje­lenik az NDK-beli Aufbau és a magyar Corvina Kiadó közös gondozásában a „Magyar elbe­szélők” sorozat egyik újabb kö­tete, Eötvös József, „Magyaror­szág 1514-ben” című történelmi regénye és Mánd.y Iván egy el­beszélésgyűjteménye. Az NDK fennállása óta összesen 230 ma­gyar mű jelent meg a 'baráti szocialista országban német for­dításban. Az elmúlt évben az NDK kiadói több ismert ma­gyar szerző művét jelentették meg. (MTI—ADN) (39.) — Ismeri? — nyújt egy hosszú, fekete rudat Faludi elé az egyik civil. — Igen, már volt a kezemben, dolgoztam vele. Mikrofonágyú, irányítható. Nagy távolságra is pontos. — Csatlakozzon be az erősítőbe. Irányozza meg vele a bejáratot. Ha a faajtó nem árnyékol le, akkor minden szót hallunk. — Azt máris erősítsék fel, min­den szót hallani akarok. — pa­rancsolta az őrnagy és kézbe ve­szi a kis rádió adó-vevőt. — Róka! Róka! Itt Villám, Ró­ka, Róka! Itt Villám! Készen áll? Indulhat. Nyugtázza adásomat. — Jelentem minden rendben van. Kész vagyok. — A készüléket rögzítse adásra. Más parancsom nincs. Kérem, le­gyen óvatos, és okos. Vége, álljon adóra! — Értettem! Indulok. A rádió a világ egyik legcso­dálatosabb eszköze. A kicsi hang­szóró minden lépést, minden csörgést visszaad. Érzékletesen közvetíti, hogyan fújtat a ló, ho­gyan csörögnek a szerszámok, ho­gyan nyikorognak a szíjak, és mi­lyen hallatlan nyugalommal biz­tatja a lovát az őrnagy. — Gyerünk Csillag! * Oldalról, az útkaparó ház felől közelítette meg a pincét. Onnan kevésbé jó a kilövés, mert sok a fa, sok a bukkanó, és kőrakás. Csendes ügetésben lovagol. Fesze­sen. kicsit félrefordulva ül a nye­regben. A torka kiszárad, a szí­ve kalimpál. Gyakran köszörül- geti a torkát. Árckifejezése ko­mor, dühös! Lövés püffen. Olyan, mintha dunna alól lőttek volna. Gép­pisztoly egyes lövés. A hangjáról legalább pontosabban tudják, hogy dobtáras géppisztolyból tüzeltek. — Elém lőttek, semmi izga­lom — hallatszik két irányból is. Faludi már dolgozik, a mikro ionágyú tökéletesen hozza be a hangot. — Velem emberi hangon szoktak tárgyalni. Két akasztó fára való engem nem táncoltat meg. — sziszegi az őrnagy a fo­gai között. Gyerünk. Csillag! — nógatja a lovát, mert a lövésre felkapta a két első lábát. — Állj meg. Zsaru! Leszállni a lóról! — leszállni a lóról. Hang­zik a pinceablak felől, Faludi majdnem felugrik a leshelyről. Tökéletes, tiszta hangot ad a fnik- rofonágyú. — Péter Balázs határőr őrnagy vagyok. Ezt a hangot kikérem magamnak. A népköztársaság ne­vében felszólítom önöket, hogy mindenkelőtt engedjék szabadon a két asszonyt, tegyék le a fegy­vereiket és jöjjenek elő. Önök emberrablást követnek el; köte­lességem önöket ennek törvényes következményeire figyelmeztetni. — Okos beszéd, jól van őrnagy — nyugtázza az ezredes és a ka­tonákra tekint. — Ilyenkor kell elővenni a hidegvért, meg az észt. A banditák is válaszolnak, rö­vid sorozatokat iőnek a parancs­nok feje fölé. — No, Zsaru, van még szöveg? — Van! — kiált az őrnagy ha­ragosan. — Ha ideggyenge kisfiú lennék, akkor tökmagot árulnék az Emlte aluljáróban, és nem a határt őrizném. Ismételten figyel­meztetem önöket! — Kuss —. ordítanak belülről. Hallgass ide! Jegyezd meg ma­gadnak. Huszonnégy órát adunk. Nyiss kaput Nyugat felé. Térkép szerint a Hat C kocka; képoszlop­tól balra a régi kocsiút meghosz- szabbításában. Világos? Holnap tizennégy órakor álljon itt a be­járat előtt egy terepjáró. Pony­va, takaró nélkül, járó motorral, feltöltött tankkal. A kesztyűtar­tóban legyen négyszázezer forint, ötezer USA-dollár. Ha holnap kettőig nem lesz itt minden, ak­kor a két asszonyt kivégezzük. — Nekem sem pénzem, sem jogom nincs ilyen követelés tel­jesítésére. de nem is teljesíte­ném, mert ez törvényellenes, önök teljesen irreálisan ítélik meg a helyzetüket. — Ne vitatkozz, tahó! Tedd, amit mondtam, mert beléd eresz­tek néhány aprómagot. — Kevés az idő! — alkudik to­vább az őrnagy. — A távolság nagy, a pénz, az eszközök elő­teremtése hosszadalmas. Ha az én^ felső parancsnokaim bele is egyez- * nének, legalább negyvennyolc órára lenne szükség. Azonkívül mi a biztosíték, hogy az asszo­nyoknak nem esik bajuk? Van egy ajánlatom, cseréljük ki az asszonyokat. Két fegyvertelen ka­tonát adok helyettük. Ember— ember! Maguknak teljesen mind­egy kinek az életével hazardíroz­nak! Ezeknek az asszonyoknak családjuk, gyerekük van! — Hülyének néz, katona bá­csi? — vigyorog a rácsos, kövek­kel eltorlaszolt ablak mögött az egyik bandita. — Éppen az a jó, hogy nagyon aggódnak a két te­hénért! Egyelőre semmi bajuk, csak egy kicsit meg kellett őket pofozni, mert a pofájukat nem akarták befogni. Minden azon múlik, hogyan igyekszik a pa­rancsnok úr! Ha lesz dohány, meg minden, akkor a két tramp- li életben marad! Nem alku­szunk. Holnap kettő! Lelépni őrnagy! Péter Balázs őrnagy igyekezett még felmérni, mennyire erős, mennyire zárt ez a pince, ho­gyan lehetne jól kidolgozott tak­tikával túljárni az eszükön. — Mire vagy még kíváncsi, fej­vadász? A pofámra? No, vidd a rongyodat, mert nem szeretem nézni az ilyen fejeket. Ne elöl menj, kerüld meg a pincét, ott tűnj el. * Nagy kerülőt kellett tennie, hogy az ezredeshez érjen. Leszállt a lóról, beljebb az erdőben Án­gyás várta. Onnan gyalog közelí­tette meg 'a domboldalt, amit az­óta villámgyorsan kiépítetttek harcállásponttá. Kicsi fülkéket, apró lő- és figyelőréseket vágtak a gyepes agyagba. Óvatosan bántak a talajjal, hogy a föld­szórás nehogy árulkodjon. A mik­rofonágyú bevált. A bentiek min­den szavát érteni lehet. — Vizet nem hoztál, mi? — Nem. A pálinka is elfo­gyott. Ha ez a tökkelütött őrnagy valóban csak negyvennyolc óra után mozdul, akkor szomjan ve­szünk. — Jó, hogy ilyen közlékenyek vagytok —, morog magában az ezredes, s feljegyzi a jegyzetfü­zetébe: víz! — őrnagy elvtárs! — fordult a most érkező parancsnokhoz. — Azt hiszem nehezebb dolgunk lesz, mint gondoltuk. A falu felé vezető úthoz küldjön ki legalább négy embert. Számíthatunk arra, hogy a hazafutó asszonyok fel­verték és felpaprikázták a fér­fiakat Azok biztosan megjelen­nek ásóval-kapával, ez pedig csak megzavarna bennünket. Közben ideérkezett a helikop­ter is. Felettük csak elhúzott, de hamarosan földre ereszkedett. Má­té főhadnagy feladata, hogy fo­gadja a felső parancsnokságtól érkezőket. Balogh már elindul eléjük, hogy a további speciális felszerelést ideszállítsa. — Kértem infralámpákat. Éj­jel megvilágíthatjuk a pince be­járatát anélkül, hogy benlről ezt észrevennék. Csak hasznos lehet. Érkezik még két mesterlövész, talán felhasználhatja. Van vala­milyen elképzelése? — kérdezi az ezredes, fél füllel a mikrofonon keresztül jövő hangokat értékeli. — Jelentem, azt tervezem, hogy még teszek néhány kisírleaet a rábeszélésre. Gondolom tehetek olyan ígéretet, szabadon elvonul­hatnak, ha a fegyvereket és az asszonyokat ott hagyják. Meg­kísérlem rábeszélni a cserére. Az őrs legénysége közül többen je­lentkeztek önként, hogy bemen­nek az asszonyok helyett. Sötéte­déskor feltétlen közelükbe férkő­zöm, egy-két bátor emberrel. Elszedjük az ablak elől a köve­ket, hogy belövésünk lehessen, Szükségem lenne még két lövész­re, (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom