Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-26 / 199. szám
I Permetezés helikopterről 9 A nemesgulácsi „Badacsony” tsz a legkorszerűbb technikát is igénybe veszi a jó szőlőtermés érdekében. Helikopterrel küzdenek a peronoszpóra ellen, a permetet egy férfibrigád tölti rendszeres időközönként a gép gyomrába, (MTI Fotó — Rózsás Sándor felv. —KS.) TÖRVÉNY AZ ÁLLAMPOLGÁROKÉRT (V.) Árvák, hozzátartozók Az árvaellátásra jogosultságot a törvény továbbra is széles körben biztosítja. A dolgozó vér szerinti és örökbefogadott gyermekén kívül mostoha gyermeke is jogosult lehet, sőt nevelt gyermeke. testvére és unokája is, abban az esetben, ha a dolgozó saját háztartásában tartotta el őket és nincs tartásra köteles és képes hozzátartozój uk. Az új családjogi rendelkezésekkel összhangban a törvény az örökbefogadott gyermek számára vér szerinti szülőié után árvaellátást csak akkor biztosít, ha a gyermeket a vér szerinti szülő házastársa fogadta örökbe. Nem korlátozza azonban az örökbefogadás annak a gyermeknek az árvaellátásra való jogát, akit vér szerinti szülőjének halála után, iehát mint árvát fogadtak örökbe. Fokozottabb támogatás Az iskolai tanulmányokat folytató árvák fokozottabb támogatása érdekében a törvény nemcsak a középiskolai, hanem a felsőfokú tanulmányok idejére is ^biztosítja az árvaellátást. Ennek megfelelően a tovább tanuló árvák jogosultsági korhatárát a korábbi 19 évről 25 évre emeli fel. Az árvaellátás összegére vonatkozó rendelkezést a törvény változatlanul fenntartja. A korábbi jog nemcsak az özvegynek és az árvának, hanem — indokolt esetben — a szülők és a nagyszülők számára is nyugdíjat biztosított. A törvény a jogosultak körét a családjogi szabályokra. illetve a tartással kapcsolatban kialakult gyakorlatra figyelemmel a mostoha- és a nevelőszülőkre is kiterjeszti, s ugyanakkor a jogosultságot méltányosabban szabályozza. Azt ugyanis, hogy a szülőknek van-e eltartásra köteles és képes hozzátartozójaj a jövőben csak akkor kell vizsgálni, ha a szülő az őt eltartó gyermeke halálakor nem rokkant, s így a nyugdíjra csak később nyílik igénye. A hozzátartozói nyugellátások együttes Összege szociális megfontolásokból az elhunyt nyugdíjánál több is lehet. A felső határ ugyanis az özvegyi nyugdíj összegének két és félszerese, vagyis az elhunyt nyugdijának 125 százaléka. Ha az együttes összeg ezt a felső határt meghaladja, az árvaellátást és a szülői nyugdíjat arányosan csökkenteni - kell ugyan, de az árva és a szülő részére ebben az esetben sem lehet kevesebbet folyósítani az árvaellátásnak. illetőleg a szülői nyugdíjnak a végrehajtási rendeletben meghatározott havi 510. illetőleg havi 710 forint mint meghatározott legkisebb összegénél. Baleseti ellátás Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. A törvény a korábbival lényegében azonosan rendezi, hogy mi tekinthető üzemi balesetnek, illetve foglalkozási betegségnek, azzal a kiegészítéssel, hogy a biz. tosította társadalmi munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során ért baleset is üzemi balesetnek számít. A baleseti táppénz szabályai a táppénz általános szabályaitól annyiban térnek el, hogy a baleseti táppénz az előzetes biztosítási idő tartamától függetlenül és időbeni korlátozás nélkül, tehát szükség esetén egy éven túl is jár. mindaddig, amíg a sérült az üzemi baleset miatt keresőképtelen. A baleseti sérültek kedvezménye, hogv a baleseti járadékot nem 3 évi, hanem a balesetet megelőző 1 éven belül elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani. Elérheti a teljes keresetet A törvény a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság feltételeit egységesen szabályozza. En. nek következtében a jövőben a mezőgazdasági szövetkezeti tag is csak akkor jogosult baleseti rokkantsági nyugdíjra, ha nem dolgozik rendszeresen, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás előtti kereseténél. A törvény szerint baleseti rokkantsági nyugdíj akkor állapítható meg, ha a rokkantság túlnyomó részt az üzemi baleset kő. vetkezniénye. A kérdés eldöntésénél az orvosi szakvélemény az irányadó. A baleseti rokkantsági nyugdíj mértéke magasabb, mint a rokkantsági nyugdíjé, hosszú szolgálati idő esetén elérheti a sérült teljes keresetét. A fokozott gondoskodás nemcsak az üzemi baleseti sérültekre, hanem hozzátartozóikra is kiterjed. Amíg ugyanis a korábbi sza. bályok szerint állandó özvegyi nyugdíj az özvegy korára, egészségi állapotára és árvaellátásra jogosult gyermekei számára tekintet nélkül csak a munkahelyen elszenvedett halálos végű üzemi baleset alapján járt. a törvény az állandó özvegyi nyugdíjat bárhol bekövetkezett halálos végű üzemi baleset, sőt a foglalkozási be. tegség okozta elhalálozása esetére is biztosítja. Az új családjogi szabályokra figyelemmel az elvált nőt ez a kedvezmény csak akkor illeti meg, ha a volt férjétől annak haláláig tartásdíjat ka. pott A hozzátartozók részére a baleseti nyugellátás akkor is jár, ha a baleseti rokkantsági nyugdíjjal nem az üzemi baleset következtében hal meg A törvény a fokozott gondoskodás elvének megfelelően az 55. életév betöltésétől a mezőgazdasági szövetkezeti tag özvegye részére is biztosítja a baleseti állandó özvegyi nyugdíjat. További kedvezmény A hátramaradt hozzátartozók számára további kedvezmény, hogy a baleseti nyugellátások összege nem a III.. hanem II. rokkantsági csoportba tartozó baleseti rokkantsági nyugdíj ösz- szegéhez igazodik. Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében hal meg. a jövőben az özvegyi nyugdíj nem a szolgálati alapján megállapítható rokkantsági nyugdíjnak, hanem az ennél kedvezőbb összegű, a III. csoport szerint járó baleseti rokkantsági nyugdíjnak a fele. A végrehajtási rendelet szerint a baleseti sérült hozzátartozóit baleseti nyugellátás megilleti abban az esetben is. ha a sérült a baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt nem az üzemi baleset következtében halt ugyan meg. de vélelmezhető, hogy életben maradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult. Az ismertetett jogszabályok a Magyar Közlöny 1975. évi 42. és 45. számaiban jelentek meg. Or. Kerék Lajos csoportvezető ügyész iilIliiiÖ: Vasárnapi vallomások Erősödnek a munkások nemzetközi kapcsolatai 1975. augusztus 26. 9 PETŐFI NEPE • 3 Az írók. tudósok, művészek, híres emberek életébe, szellemi műhelyük rejtettebb zugaiba vallomásaik alapján betekintést nyerni mindig érdekes. Ám nem csak a híres személyiségek, de az úgynevezett egyszerű emberek élete-sorsa is kecsegtethet számos tanulsággal. Vasárnap ismét meggyőződhettünk erről. Más-más helyen — ugyanúgy Sokat ígérő új sorozata a televíziónak az „Egy nap”. Az első rész megtekintése titán ezt nyugodtan állíthatjuk. Valami olyasmire keresnek választ e sorozat alkotói — Varga János szerkesztő, Bárány György operatőr és Oláh Gábor rendező — ami meglehetősen izgalmas kérdés napjainkban. Arra, hogy az egyre bonyolultabbá váló világunkban, a megváltozott körülmények között, hogyan él és miként gondolkozik, cselekszik az egyes ember. Milyen módon akarja és tudja összeegyeztetni saját, külön életét a legnagyobb közösség, a társadalom egészének életével, törekvéseivel. Ez alkalommal két kovács szakmunkás vallott önmagáról. Apa és fia. Az idősebb, becsületes munkában és ugyancsak nehéz sorsban megőszült ember, aki fiának példaképe ma is. és a fiatalabb, aki korán a városba vetődött a dunántúli faluból, s most a fővárosban építget — ahogyan maga mondta tréfásan — „az ő kis szocializmusát”. „Életelemem, hogy valamit csináljak” — valotta rokonszenvesen az erős, egészséges ember, s hozzátette szerényen: „Azzal, hogy elvégzem a munkámat, még nem vagyok hős”. S összecseng ezzel, amit az apa mondott: ,A kovácsszakma is akkor szép, ha szíwel-lélekkel csinálja az ember.” Egyszerűség, leplezetlen őszin- Íe-^'í. keresetlen ség jellemezte a riport-, dokumentumfilmet, ahogyan sorozatukat az alkotók elnevezték. Családi béke derűskellemes hétköznapok, párosulva a keményen-derekasan elvégzett munkával és a megérdemelt pihenéssel : ezek voltak az első rész legfőbb motívumai. A szemléletes kéoek. kénsorok önmagukért beszéltek Két olyan szakmunkás életébe nyitott tárt ablakot a tévé. akik nem e’égsze- nek meg a napi kötelességek teljesítésével: mindketten „művész- kednek” is. Egyikőjük szobrokat szép ládikákat farag, a másik az idősebb rézdomborításokkal gvö. nyörködteti a rokonokat, ismerősöket. Várjuk a sorozat folytatását. Legfeljebb azt a kifogásunkat tesszük szóvá, hogy szívesen olvastuk, hallottuk volna a két kovács nevét is. Furcsának tartjuk, hogy ezt elhallgatták. Ha ugyanezt a szerepet két. akár csak rossz színész is eljátszotta volna, akkor a nevekkel nem maradtak volna adósok. A költő műhelyében Zelk Zoltán legnagyobb élő lírikusaink között szerepel régóta, minden irodalmi „feltérképezésben”, összegezésben. Teljes joggal foglalhatna helyet irodalmi életünk legrangosabb alkotóinak asztalánál. Ezért kétszeres érdeklődéssel ültünk le a képernyő elé, hogy a róla szó’ó portréfilmet megtekintsük. Nem tagadjuk, kezdetben türelmetlenek voltunk; s bizonyára velünk együtt mások is. A riporteri minőségben szereplő Keres Emil. bizonyos közhelyekkel kezdte: elkoptatott és lapos kérdéseket tett fel a lírikusnak, s talán ez is okozta, hogy a válaszok is ilyenfélékre sikerültek. Szerencsére, a folytatás egyre jobb, izgalmasabb lett. Különösen Zelk Zoltán nyíltsága. sokszor az önmagával szem. ben mutatott rendkívül kemény kritikája, a saját régebbi életére vetett pillantások zord szigora volt az, ami hitelt adott a szónak. Íme, néhány mondat, meggyőző példának: „Egész életemben meg voltam verve kétségekkel”, „ezért félek a semmitől”; „nem hittem el a halált” mégsem. „Reménykedem és rettegek” — mondta Zelk költői fogalmazással. A lírikus tekintélye bizonyára ezzel a mondattal sem szenvedett csorbát: „öt évig írtam szfnikritikát. de ma egyiket sem merném elolvasni.” Igen, hiszen a költő nem a színházi kritikáik írásától lesz olyanná, amilyen. Zelk alkotói tekintélyének más oka van. Például az, hogy ilyen sorokat tudott leírni: „Szélfútta levél a világ, de hol az ág, de hol az ág?” A szemtanú hitelességével, a kortárs beavatottságával szólott a költő jónéhány olyan irodalmi — ha úgy tetszik — „kulisz- szatitokról’5, amelyre a hivatásos irodalmárok, irodalomtörténészek odafigyelhetnek. Ilyen például az, amit József Attila és Kosztolányi kapcsolatáról, s Kassák „egyszemélyes avantgar- de mozgalmáról” elmondott. Varga Mihály • A szocialista gazdasági integráció folyamata jelentősen hozzájárul az emberi és szakmai kapcsolatok fejlődéséhez is a KGST- tagországok munkásai között. Világosan megmutatkozik ez a különböző nemzetiségű munkások részvételével történő közös építkezéseken. Kitűnő példa erre az NDK-ban. Lübmin mellett épülő Nord atomerőmű, amelynek a terveit szovjet szakemberek készítették. A német munkásokkal együtt szovjet szakemberek dolgoznak itt, továbbá magyar, lengyel. csehszlovák munkások és szakemberek népes csoportjai. Az építkezésen nemzetközi munkabrigádok alakultak, kölcsönösen kicserélik az élenjárók tapasztalatait, közösen dolgozzák ki az újításokat, az ésszerűsítési javaslatokat. együttesen tesznek szocialista kötelezettség-vállalásokat. Az integráció folyamán a szocialista munkaverseny új formái alakulnak ki. s a verseny új tartalmat nyer. Jelenleg több. mint 800 szovjet üzem és szervezet ver- senyez a szocialista országok üzemeinek és kooperációs vállalatainak kollektíváival. A mozgalom legfőbb célja: a termelés növelése és a gyártmányok minőségének javítása, az anyag- és a munkaráfordítás csökkentése, a munka termelékenységének és a termelés hatékonyságának a növelése. 9 A baráti országok munkásai minden ágazatban keresik, és meg is találják az együttműködés leghatékonyabb formáit. így például a I.vovi Vasútfőnökség határállomásain dolgozó szovjet vasutasok szocialista munkaversenyt szerveztek lengyel, csehszlovák és magyar kollégáikkal. Erőfeszítéseik arra irányulnak, hogv határidő előtt teljesítsék az export-import rakományok szállítását, meggyorsítsák a kocsifordulót, pontosan betartsák a vonatforgalom menetrendjét. Immár gyakorlat-, tá vált a kubai kikötőmunkások és a Kubába teherrakományokat szállító szovjet hajók legényséT gének munkaverseny-szerződése. • A szocialista gazdasági integrációval a munkások gyüttmú- ködésének új fórmái születnek. Az egyik ilyen új forma, amikor • a szocialista és kommunista brigádok tagjai szocialista országok- beli kollégáikkal munkahelyet cserélnek, s az új módszereket közvetlenül a munkapadnál honosítják meg. Igv például a legnagyobb drezdai villamosgépgyártó üzem, a Sachsenwerk (NDK) minden évben tíz élmunkást küld négy hétre a leningrádl Elektro- szila gyárba, s erre az időre munkahelyüket Drezdában a le- ningrádi gyár munkásai foglalják el. • A legkiválóbb munkaeredmények népszerűsítésének, a jó módszerek elterjesztésének hatékony formájává váltak az élenjárók tapasztalatait tovább adó nemzetközi iskolák. Az acélolvasztárok sok hasznos ismeretet szereztek azokon a tanfolyamokon, amelyeket a szovjet kohászati üzemekben — Magnyitogorszk- ban. Krivoj-Rogban és Cserepo- vecbn szerveztek. Magyar, bolgár, NDK-beli. román, csehszlovák és szovjet kohászok vettek részt a szakmai oktatásban. Borisz Zlobin (APN—KS) Szeptember 5-én „dobja a piacra” • az Opel cég a két legújabb gépkocsitípusát, az Asconát (az előtérben) és a Mantát (a háttérben). A két újdonság most teszi az utolsó köröket a gyár próbapályáján; a műszaki adatokat egyelőre nem hozták nyilvánosságra. (Telefotq—AP MTI—KS.) „Szerelmes” duhaj Sokan beszélgetnek a vasúti kocsiban, de úgyszólván Cegléd óta csak a vörös hajú fiatalember éles hangja tölti be a teret. Végül már az útitársak tudatát, fülét is eldugaszolja a hangerő, mivel akarata ellenére kénytelen odafigyelni mindenki. — Édesapám, nálam mindig van tartalék — hirdeti idvezülten a vörös. Mellét kidüllesztve áll fel, hogy a tomporánál dagadó bőrt'áskához jobban hozzáférjen. Kicsatolja. Bontatlan, tele üveget mutat fel diadalmasan. Cseresznyepálinka van benne. — Fél literi — tartja, forgatja az ablakon bevágó napfényben. Előbb félrehajtott fejjel gyönyörködik a ragyogó üvegről visszatükröződő mozgóképekben. Mint halszem-objektíven, úgy suhannak át a csillogó görbe felületen a szőlőkaró-erdők, homokbarázdák, gyümölcsfák, tanyák „filmkockái". A „művészi" élmény után ünnepélyesen, külön-külön, mintegy koccintó mozdulattal lendíti a bütyköst a vonatbeli ismerősei felé. Azok ketten vannak, a szemben levő pádon ülnek. Pont át- ellenben fekete hajú, porcelán-rózsás képű ifjú, s távolabb, szélre húzódva meglettebb férfi. Ez utóbbi inkább csak a potya kedvéért viseli el cimboraságot. — Hogy őszinte legyek, én már szerda délelőtt óta egyfolytában piálok — csavarja le a pálinkásüveg kupakját a piros hajú. Beleszagol. — Ma, tehát aszongya pénteken, sörrel indultam. Vagy nem is ... Rummal! Persze, hogy rummal. Majd újabb tömény, és csak azután következett a sör ... Még nem számoltam, hány üveggel. Hol van még napnyugta!... Viszont — hogy tegnap tizenhét üveg sört ittam, az k... isteni — Pszt — halkabban! Mások Is vannak a kocsiban — csöndesí- tené a fekete fiú. — Na és ... Nekem egyik se ismerősöm. — Ha ordibálasz, még majd kitetetnek a vonatból. — öregem — húzza ki magát ültében a félig farmeros, félig kék munkaruhás legény —, míg én mozogni, ütni tudok, addig engem innen el nem visz senki... Szóval — nyugi! Rácsap a fiaskóra, mint aki majdnem elfelejtette. — Azám, minálunk azóta már ittunk volna! Hóna alá kapja a butéliát, ismét kotorász a bőrtasakban. — Pohárosztás következik! — hirdeti ki. Űjságpapírba burkolt pálinkáspoharat szedeget elő. Letekeri róluk a papirost. — Ez egyszer egy ... Kettő — ez a tiéd ... Három — ez nekem jutott ... Mert úgy szoktam, hogy ahol én jókat iszok, onnét a poharakat is elhozom... No nem „úgy” — jelzi kanyaritó karlendítéssel. — Kifizetem a pincérnek. Ez a hobbym. Tölt. Koccintanak, hörpintenek. Egy hajtásra lemegy a szesz. Gyorsan megújrázza, de most már atyaian emeli poharát a világos képű gyerekre. — Hát akkor most arra, hapsi- kám, hogy bevonulsz. Itt hagyod ezt a csámpás civil életet... Megértelek pajtikám, hogy ez fáj neked. Minden búcsú megrezgeti ezt idebent — kopogtatja mellét vaskos mutatóujjával... Na, csao-csao! Kezefejével végigtöröl a száján, de hogy közben észreveszi a pohárkából kicsöppenni készülő maradékot, nyelve hegyével benyalintja. — En is búcsúzok — szerda óta — indít új tirádát, két kezét kilökve. — Űj helyre megyek. Micsoda mennyország volt pedig az a téemká — és mondja a gyár nevét. — Képzeljétek, legalább négyszáz nő! S legkevesebb hetvennél jó voltam — ők is nálam. „Gyere Gyurikám, javítsd meg a radiátort... az ablakkilincset ...” a szakramentu- mot — s dédelgettek. Nekem nem is kellett várni kiküldetési pénzre, fizetési borítékra. Csak be vágódtam a pénzügyre: Szia lánykák, ne ... tok már ki velem, fizessétek ki most a napidíjat! — és csinálták, mint az angyalok ... Utoljára Birike csókolt össze-vissza, majd megfojtott, úgy ölelt, azt hittem, sose ereszt el. En is megsmároltam, hadd legyen boldog; mert már úgy negyven fele jár ... Hirtelen észbekap. Az ablak alatti támaszkodó asztalkára teszi poharát. — Kell még lenni több pohárnak is — matat újból a pakkjában. — Heten ittunk. Mind haver... Na ugye. Ez már négy — rakja ki a következő kis papírgombolyagot, — ezzel már ... Hopp! Ez csak egy fecni. — Rápillant, meglobogtatja. — De ezt item dobnám el... Ez egy csaj címe. — Libeg ujjai közt a noteszlap. Fel is olvassa. Mint ahogy egykor a falusi kisbiró a kidobolni való hirdetményt. Alkalmi cimborái szemérmete- sen félrepislognak, tekergetik nyakukat. Hát még mikor. — Voltam vele ... Hányszor is? ... És ami eddig csupán afféle töltelékszóként kötötte össze nagyhangú mondatait, s gyakorisága miatt lassan nem lett több az „izé”-nél, jóllehet bizonyos aktusra szólított fel, most durván, közönségesen hangzik el. A kislánnyal kapcsolatban, aki nevét, lakcímét bízta rá — lehet, néhány valóban boldog percért. — En — hányadszor kezdődik már „én"-nel egy-egy kinyilatkoztatása —, és szeretem ezt a csajt! „Szerelme, tisztelete” bizonyságául — nyomdafesték határán alig-alig „innen” stílusban — kitereget intimitásokat. Társai szeretnének láthatatlanná válni. Észreveszik, hogy az utasok veszedelmesen elnémultak, s elsősorban a nők, megbot- ránkozva csóválják fejüket. Legalább ezt teszik. Mert a férfiak se látnak, se hallanak. Kiki újságjába temetkezik, vagy úgy tesz, mintha országos gondokon töprengene. — Fogd már be!!! — térítené észre a bevonuló srác fojtott, szinte ijedt rendreutasítással. Vállon rázná a benyakalt vörös donzsuánt, ám az — „érzékeny” pillanataiban zavartatván — fenyegető tartást vesz fel. így a figyelmeztető gesztus gyorsan elhal. Pláne a magyarázatra. — Engem ne fogdoss, mert megjárod. Érted? ... Vagy fcide- koráltan akarsz bevonulni? Szólj, és akkor ... Mert engem csak egyszer ütöttek le. Akkor se nyúltam egy ujjal se senkihez. Mégis, mikor kilépek a Hírősből, ,2iimm/ — valaki á pofámba mászott. Leütött, mint a taxiórát. Feltápászkodtam. Voltak vagy öten. Na mondom, kispajtások, gratulálok. Ki volt ez az ügyes fickó, aki így kiterített? „En"-— állt elém egyikük. Itt a kezem, N. N. vagyok. De akkor már 6 repült az én ütésemtől, s mire kitágulva elnyúlt a betonon, a többi már rajtam csimpaszkodott ... Harciason fordul hátra, akad-e ezek után utas, akinek nem tetszik a „rendszer". — Mert én most se bántok senkit... — nyomja kihívó szelídséggel. — Az pedig az én magánügyem, hogy kit szeretek ... ' S valóban. Egy ujjal se sértett meg senkit. Tettlegesen"..'. Meg igazán az ő magánügye, hogjj azzal a kis csajjal... Hogy nevét, lakcímét világgá kürtölte? — istenem. Meg, hogy obszcén hangon tette? Nálunk az ittas ember szóbeli randalirozása sok esetben amolyan bocsánatos kilazulás. Amire a vonat az, efféléknek kellemes terep. Mert ugye, ki áll le velük vitatkozni, pláne ha dulakodás lenne kilátásban. Tóth István 9
