Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-26 / 199. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. augusztus 26. MEZŐGAZDASÁGI PÁRTHATÁROZATOK NYOMÁBAN II. Tervszerűen politizálni, cselekvésre mozgósítani Bakonyi szénégető 5 Gyakran halljuk napjainkban, hogy szemléletbeli változást kell elérni a gazdasági vezetők és a dolgozók körében. Magyarán arról van szó, hogy mind a vezetők, mind pedig a dolgozók legyenek tudatában annak, hogy gazdaságpolitikai célkitűzéseink megkövetelik az odaadó, fegyelmezett, jól szervezett munkát. Mit kell tenniük a pártszervezeteknek ennek érdekében? Mindenekelőtt a pártszervezeteknek fel kell ismerniük a politika és a gazdaságpolitika szerves egységét. De megengedhetetlen az olyan „munkamegosztás” is, hogy a pártszervezetek külön foglalkozzanak a termeléssel, majd a beruházással, később hatékonysággal összefüggő kérdéseket tűzik napirendre, s külön magyarázzák az életszínvonal, a keresetek és az árak problémáit. A pártszervezeteknek egységesen kell képviselni és végrehajtani a párt gazdaságpolitikáját. Ezen múlik, hogy milyen mértékben tudnak túllépni az eddigi gazdasági gyakorlaton. Hazánkban a megművelhető föld 96 százalékán szocialista mezőgazdasági nagyüzemek gazdálkodnak. Az utóbbi tíz év eredményei azt bizonyítják, mezőgazdaságunk képes arra, hogy az élelmiszerek túlnyomó többségéből — és éppen a legfontosabbakból — kielégítse a növekvő szükségleteket. Joggal bizakodhatunk, hogy a termelőszövetkezetek tagjai, az állami gazdaságok dolgozói teljesítik a rájuk háruló feladatokat. De ehhez további kemény és megfeszített munkára lesz szükség. A pártszervezeteknek erre fel kell készíteniük működési területük vezetőit és dolgozóit egyaránt. A gazdasági tevékenység eredményességének fokozása a mező- gazdasági üzemektől mindenekelőtt olyan mennyiségben, összetételben, minőségben való termelést igényel, amire a népgazdaságnak szüksége van. A mezőgazdasági üzemek az elmúlt években főként a termésátlagok növelésére összpontosították erőfeszítéseiket, s ebben szép eredményeket értek el. Háttérbe szorult azonban a termékösszetétel, nem egy esetben az állóeszközök kihasználása, a célszerű, takarékos eszközfelhasználás, vagyis az önköltségek alakulásának figyelemmel kísérése. Napjainkban is, de az V. ötéves terv időszakában még fokozottabban szükség van, illetve lesz a komplex gazdasági szemlélet kialakítására. Ez fokozott tudatosságot, felelősséget követel mind a vezetőktől, mind pedig a dolgozóktól. Csupán egy példát: a helyes gazdaságpolitikai szemlélet nem a legmagasabb terméseredményeket ismeri el, sokkal többre tartja a ráfordításokkal arányos terméseredmények elérését. Elég gyakori volt a korábbi években, hogy egyes üzemek „semmi sem drága” alapon olyan nagy adagú műtrágyát használtak fel egy-egy növény termelésénél, amelyet a terméshozam „nem igazolt visz- sza”. De sorolni lehetne még a hasonló példákat, amelyek a termelés hatékonyságát rontották. A szemléletváltozást úgy érhetik el a pártszervezetek, ha fokozzák gazdaságpolitikai agitációs munkájukat. E tevékenységük alapvető célja a párt gazdaságpolitikájának állandó, rendszeres ismertetése, megértése, elfogadtatása, a végbemenő gazdasági és társadalmi folyamatok lényegének tudatosítása, a jó tapasztalatok széles körű bemutatása, népszerűsítése, terjesztése, a tömegek mozgósítása legyen. A pártszervezetek gazdaságpolitikai agitációjának tartalma a párt gazdaságpolitikája. Bár a megfogalmazás egyszerűnek tűnik, az alapszervezetek számára a cselekvés nem ennyire egyszerű. Nekik ugyanis elsősorban konkrét gazdaságpolitikai agitációt kell folytatniuk: a jelentkező problémákat azon a szinten kell megértetni és megoldani, ahol azok Míg nyílnak a rózsák Vaszilij Menysikov leningrádi lakos a világon egyedülálló enciklopédiát készített: több mint harminc évet szentelt a rózsával — a „virágok királynőjével” — kapcsolatos anyag összegyűjtésének és rendszerezésének. A gazdag gyűjteményben megtalálható mindenfajta rózsaábrázolás, akár rajz. festmény, bélyeg fénykép vagy porcelán legyen az. A szerző igen sok, a rózsával foglalkozó legendát, verset és cikket gyűjtött össze a különböző szép- irodalmi és tudományos művekből. A tudományos sajtó tanúsága szerint a rózsa igen hosszúéletű virág, a szakirodalom említést tesz egy rózsatőről, amelv Hildesheim városában (NSZK) több mint ezer év óta minden tavasszal kivirágzik, t A virágszakemberek, a virágkedvelők és a tudományos kutatók is hasznát veszik V. Menysikov gyűjteményének. Amellett igen érdekes, joggal álmélkodnak el rajja a rózsák kedvelői, s joggal irigykedhetnek más gyűjtők. (BUDAPRESS—APN) mmmm* Haláli Megyen a stráfkocsi, szomorúan zötyög. Nagyfejű ló húzza, tehát a nóta igazsága szerint az is bús. Nyilván nem lehet holmi kelekótya, komolytalan egyén a kocsis -se. Nem is az. Olyan keservesre húzódott a szája, hogy még az eget is rívásra fakasztotta. Esik, esik vigasztalanul. S hogy most már ez az egész pacallá ázott világ búbánatba merüljön, afelől az ócska stráfkocsi rakománya „tesz”, Mert az bizony egy palatábla- fekete deszkakoporsó. Csóró ember lehetett az „örök lakás" leendő lakója, mert a koporsó csak amolyan tömegáru, ott is az alsó kategóriából. No de ez már igazán mindegy szegény megboldogultnak. A to- vábbélők szoktak ilyesmin vetélkedni, — „Mi azért ezer forinttal drágább koporsót csináltattunk”, meg „A mi családi sírkövünk merevest-mereviU márvány, nem •olyan, mint...” Aki viszont állandó s ideiglenes lakhelyéről is mindörökre kijelentkezik, ebből már nem csinál ügyet. Ámbár míg élt, lehetséges, hogy szigorú rendelkezéseket adott, milyen legyen majd az utolsó, a legeslegutolsó státuszszimbólum. Na szóval hull a téli eső, suho- gó seprűszálai ostromolják a koporsó fedelét, amitől a faiskátulya visszhangosan kopog. Jelezvén, hogy eddigelé — üres. Ahol elhalad a koporsós stráfkocsi, susognak, rezegnek a le- velükveszíetl bokrok, vigyázzban alszanak a nyárfák, s a nyulak is lecsendesítik futásukat. Fél fülüket lekonyitva lesegetriek visz- sza: „Rossz jel az a fekete izé...” Gyalogembert ér utol a kocsi. Igen ágrólszakadt kinézete van már őkelmének, régtől verheti az eső. Bajusza két hegyéből úgy csordul a viz, mint az olvadó jégcsapból. Fakó szemén a reménység sugara suhan át, ahogy óvatosan a zörgő járműre pislog az országút túlsó padkájáról. De meg is mered nyomban a sóvár bizakodás a szembogarán, mihelyst a koporsót észreveszi. Olyan idegeset ránt a nyakán, hogy a kalapkarimájába felgyülemlett esővíz pontosan a gallérja mögé loty- tyan. Fel is szisszen, megreszket, mintha e pillanatban esett volna belé az influenza. Lehet, hogy efféle sejtés feledtette irtózását. Csak felszól a bakon csápoló temetkezési közegre. — Felülhetnék, hallja? —■' Oda. — Bök hátra unottan a válla fölött a kocsis. Megcselekszi a potyautas. S ámbár kezdetben ódzkodik hozzáérni a koporsóhoz, erősebb kilengéseknél barátion fogódzik belé. Mivel elég sűrűn szorul támaszra a fekete dobozon, előítéletét is levetkőzteti. Előre kiált. Kiált, mondom, mert önmagát is bátorítja. — Nagy baj lenne, ha belefekeletkeztek, tehát az üzemben. A fegyelmezettebb és hatékonyabb munkát sem „általában” kell szorgalmazniuk, hanem személyre szólóan, ismerősök, barátok körében. Nagy előnye az alapszervezeteknek, hogy ismerik termelőszövetkezetük, állami gazdaságuk helyzetét, a termelésben rájuk háruló feladatokat, érzékelik az egyes rétegek, csoportok hangulatát, problémáit. Az agitációs munka tartalmának gazdagítása, az agitációt végzők kiválasztása mellett lényeges feladat a hatékony forma megválasztása. A pártszervezetek gazdag tapasztalatokat szereztek ezen a munkaterületen is. Egyes párt- szervezetekben igyekeznek új formákat, módszereket alkalmazni, ami önmagában dicsérendő. Elég gyakori azonban, hogy a „régi” a „hagyományos” formákat, módszereket sem alkalmazzák megfelelően. Például a gyors tájékoztatás, mozgósítás elérésére nagy eredménnyel járnak a röp- gyűlések. Sok mezőgazdasági üzemben adnák' ki üzemi híradókat. Közkedvelt forma a véleménycsere a tsz-tagok, gazdasági dolgozók megbeszélései üzemük vezetőivel. A tájékoztatásnak és az agitációnak jó fórumai a szocialista brigádok összejövetelei. Az utóbbi években gyorsan elterjedt a pártszervezetekben az agitáció új formája: a politikai vitakör. A politikai vitakör lehetőséget teremt az eszmecserére és ezzel segíti a párttagok és a résztvevők politizáló készségét. A párt XI. kongresszusának határozata, továbbá a Központi Bizottság 1974 decemberi és az 1975 júliusi határozatai útmutatást adnak a kommunisták politikai és közéleti tevékenységére, magatartásuk normáira. Ennek szellemé- bén mutassanak példát, képviseljék a párt politikáját, s mozgósítsák szövetkezetük, gazdaságuk dolgozóit. Mihók Sándor Másfél millió volt Novoszibirszkben, az Energetikai Tudományos Kutatóintézet mellett létrehozott kísérleti komplexumban olyan berendezésekkel kísérleteznek, melyeknek feszültsége fantasztikusnak tűnik: 1 500 000 volt. A komplexum laboratóriumaiban és próbapadjain különböző szigetelőanyagokat, transzformátorokat, kapcsolóberendezéseket és más olyan szerkezeteket próbálnak ki, amelyeket majd a magas feszültségű távvezetékre fognak felszerelni. küdnék? — billenti fejét a koporsóra. S mintha meg is kellene okolni, hozzáteszi. — Odabent biztosan nem ázok ennyire ... — Ammán biztos... Hát ha arra van gusztusa? — S egy lomha vállvonás a beleegyezés. A koma bebúvik. Szinte vihog is, mialatt nagy kótogtatással magára húzza a koporsófedelet. Lötyög a stráfkocsi tovább. Más nótát ver már az eső a koporsón, hiszen nem üres ládát kopogtat. A fekete végszekrény is stabilabban nyúlik el a platón. Most meg már gyümölcsfák sorfala közt folytatja utolsó előtti útját a gyászrakomány. S mintha máma ezen az országúton minden vándornak erre a kocsira támadna kedve, újabb ázott ürge kérezkedik fel. A mozdulatok, gesztusok megismétlődnek. Az új vendég a koporsó derekának oldalt telepszik fel. Fész- kelődik. Próbálgatja, töri-e nagyon a hátát, ha nekiveti a vízfényes fekete toknak. Töri ám, mert a lábát törökülésbe kell felhúznia. Inkább kintebbre psúszik hát, két menőkéjét lecsüngeti a stráfról. Jobb szórakozás híján nadrágja szárából nyomkodja kifelé a vizet. Ez se tart sokáig, csak elunja szó nélkül. — Tán Sáfárékho' viszi? ... Ar- rul tudok, hogy meghótt vóna. — Oda. A gyászfogatosnak nem akarózik többet szólni, érzi ezt az új utas is. Hát jól van. Hallgassunk. Nem valami víg muzsika az esőkopogás, de ha nincs más. • Epitl a boksát a szénégető. Allergen anyagok felkutatása Az allergia jelentkezhet csalán- kiütés, tavaszi nátha, kötőhártyagyulladás, torokgyulladás vagy hasfájás formájában, de felléphet mint asztma, kolitisz vagy ájulás is. Az allergiás betegségek (az orvosok „a szervezetek normálistól eltérő reakciójának” nevezik.) amelynek során a külső, ún. allergén anyagok ellen túlságosan sok antitest termelődik, mind gyakrabban fordulnak elő. Nem is kell csodálkoznunk ezen, hiszen napjainkban az embert sokezer új anyag „bombázza”, a szervezet védekezésre szorul és előfordul, hogy olykor túlságosan védekezik. A férfiakat és nőket egyaránt érintő, a fiatalok körében gyakrabban előforduló allergia előidézője lényegében bármilyen anyag lehet, amellyel az ember érintkezésbe kerül. Mind ez ideig azonban csak kétezer allergén anyagot mutattak ki, a csillagpázsit és az ún. szénanáthát okozó nyárfa virágporától a napsugárig, amely da- gadást és kiütést okozhat. Ugyanígy allergén anyagnak bizonyulhatnak a mosószerekben levő krómsók, a ragasztókban levő gyanták, valamint az élelmiszer- ipari adalékanyagok, kozmetikai szerek és hajfestékek. Kimutatták, hogy a lakások porában előforduló alig 1 milliméteres állat, az atka gyakran idéz elő asztmás rohamot. A jelenlegi kezelésmód: az allergén anyagot rendkívül kicsiny dóziban két-három éven át havonta egyszer injekció formájában bejuttatják az allergiás beteg szervezetébe, míg hozzászokik és^ képes elviselni. Ám ez csak időlegesen oldja meg a problémát. A betegségnek csak külső megnyilvánulási formáit sikerül így kiküszöbölni, maga az allergia más, esetleg súlyosabb formában léphet fel a későbbiek folyamán. • Tömördl Imre, az utolsó bakonyi szénégető. Festői környezetben, a Kőrishegy tövében vert tanyát Tömördi Imre szénégető. Az erdőgazdaság megbízásából ősi technikával égeti a faszenet, mely külföldön keresett áru. A Bakonyban ezt a mesterséget rajta kívül más már nem űzi. A fáradságos munkával összeállított boksa képe hamarosan bevonul a kihalt népi mesterségek emlékeinek sorába. Egyszercsak megemelkedik a koporsótető. A zörömbölésre rettenve kapja hátra fejét a második számú útitárs. Akkor meg majd az esze elmegy, mikor meg is pillantja a fedél alól előmeredő fejet. Nyirkos borostás arc, a bajuszból forgácsok kunkorodnak, meg az a túlvilági tekintet, ahogy siralmasan dünnyögi a sírláda gyomrából. — Esik még, cimbora? Nem, ezt már nem lehet ép elmével elviselni. — Jaj, ides-jó-istenem! —Csak ennyi vészkiáltás telt ki a kettes rangiáejü utasból az alatt a másfii pillanat alatt, míg levetette magát a betonra. A béka is nagyot csattan, ha olyan magasból odavágják, hát még egy ember. Nem csoda, ha lába törik. Ordít is a szerencsétlen, részint testi fájdalmában, részint meg ijedelmében, mikor látja, hogy a „halott" lelöki a koporsótetőt, ugrik a kocsis vállához. Álljon már meg, szánjanak * már le, biztos baja esett amannak. Még az, De két helyen is eltört a lába. Per lett belőle. Fizetnie kellett a vállalatnak. Hogy milyen jogcímen, borzasztó bakafántos lenne a jogászi meghatározás. Elég még csak annyi, hogy a vállalat meg a kocsison, saját alkalmazottján keresi a kárát. Meg is nyeri. Laikus ésszel csak azt szűrheti le mindebből az ember: mindig rizikóval jár, ha virtigli halott helyett „élő" halottat fuvaroz valaki. Tóth István Üdvözlet Hatvanból - Kecskemétre A konzervgyárak az ország nagyüzemi konyhái, ahol nem tízkilóban számolnak, hanem tonnaszám tartósítják a téli táplálkozást megízesítő gyümölcsöt, zöldségfélét. A hatvani konzervgyár főzeléküzemének szalagján zöld folyamként hömpölyög a szabványméret szerint kiválogatott, tisztára fürdetett uborka. A töltőgépen üvegbe kerül és vándorol tovább a fehérkendős lányok keze alá, akik a megrendelő kívánságának megfelelően paprikával, borssal, fokhagymával fűszerezik. A szovjet. fogyasztók ugyanis így szeretik a pecsenyékhez nélkülözhetetlen savanyúságot. Az üzemvezető, Somogyi István Bács megyei születésű, a kecskeméti konzervgyárban kezdte a szakmát és 1957-ben került Hatvanba. Ilyen hosszú távoliét vajon azt jelenti, hogy teljesen elszakadt volna a szülőmegyéjétől? — tudakoljuk, mire élénken tiltakozik. — Nem kerültem túl messzire és különben is, ebben az országban nincsenek nagy távolságok. Gyakran járogatok haza, Úszódra és Kecskeméttel is élők a szakmai kapcsolataim. Ott vannak a kollégáim, éppen nemrég látogattam meg őket. Az ember mindig örül, ha láthatja a régi barátait, meg aztán nekünk is kell tájékozódnunk. Jó azt tudni, hogy mi újság a szomszéd gyárban, mit csinálnak, hol tartanak, mit lehet esetleg tanulni tőlük. — Mi az, amit érdemes megtanulni á kecskemétiektől? — Igen jó a zöldbabgyártó vonaluk, úgy néz ki jövőre mi is megpróbáljuk. Ennek az a lényege, hogy jobban szelektál, megbízhatóbban válogat, ami azért nagyon fontos, mert mióta a mezőgazdaságban gépek szedik a termést, sokkal több levél kerül a bab közé, mint azelőtt. A gazdaságok ömlesztve küldik az árut és sokat bajlódunk a tisztításával, ráadásul a munkaerő is kevés. A Kecskeméten bevált módszer rajtunk is sokat segítene. A tűzforró gyárudvaron a konzervipar jelenéről és jövőjéről beszélgetünk. Érthető, hogy ez a kérdés ugyancsak izgatja mostanában az iparág szakembereit, függetlenül attól, hogy az ország melyik üzemében dolgoznak. Szavaikból az derül ki, hogy mintha csak róluk szólna a hajdan oly divatos nóta: „az egyik szemük sír, a másik meg nevet”. Sok örömöt, ugyanakkor gondot is jelent számukra az a szoros kapcsolat, amelyet az ipari termelést tápláló partnergazdaságokkal kötöttek. — A konzervgyárak, így a kecskeméti és a miénk is, rengeteg pénzt áldoztak a gazdaságok gépesítésére, a korszerű technika meghonosítására. Helikoptereket, növényvédő szereket vásároltak, kint a gazdaságokban létesítettek kihelyezett üzemeket/ ahol meghámozzák a tököt, felszeletelik a paprikát, vagy paradicsomot passzíroznak, lényegében gyári előfeldolgozáSsal foglalkoznak, ami nekik is hasznos, nekünk is jó, mert ezzel is létszámot takarítunk meg. — Hol szorít hát mégis, a közös cipő? — Nincs kellően összehangolva az ipar és a mezőgazdaság érdeke; a zöldség- és gyümölcs- termesztés, valamint a tartósítás üteme. A gépesítés következtében olyan mennyiségű áru jön be naponta a gyárkapun, amelyet alig győzünk feldolgozni. Indokolt volna kidolgozni a gyári kapacitással összehangolt szakaszos érés feltételeit, volt is nálunk erre kísérlet, de abbamaradt. Az a helyzet, hogy ez az út, túl nagy szellemi és anyagi erőfeszítést kívánna mindkét féltől, s mivel a befektetések nem térülnének meg azon nyomban, érthető, a húzódozás. Az újításokkal együttjáró kockázatvállalásnak egyebek között még az a feltétele, hogy mind a gazdaságok, mind pedig a konzervgyárak egységes állami támogatásban részesüljenek. Nem nehéz megjósolni, hogy ezek a kérdések, nemcsak hogy napirenden maradnak, hanem egyre sürgetőbben vetődnek fel az elkövetkezendő években. Egyrészt gondolni kell arra is, hogy a világ népességének rohamos növekedésével egyre nagyobb élelmiszertartalékokra lesz szükség, tehát a jelenleg termelt mennyiség többszörösét is értékesíteni tudjuk a külföldi piacokon, másrészt pedig nálunk is és az európai' országok jelentős részében „túltápláltak”, tehát válogatósak a vevők, őket még jobb minőséggel, nagyobb választékkal lehet kielégíteni. És igaz ugyan, hogy a magyar kon- zervek ízre, mindenütt a világon megállják a helyüket, mégis idehaza sok háziasszony vallja, hogy az ő főztje azért mégis más, mint a gyárilag tartósított félkészételeké. — Más a konzervszakma és más a, házikonyha, ez tény. Ahol tonnáSzám készülnek a befőttek, főzelékek, ott nem lehet az egyéni kívánalmaknak eleget tenni. Mi általában olyan technológiákat alkalmazunk, amelyek a tömegízléshez alkalmazkodnak. Vi-i- szont azt a háziasszonyok tovább ízesíthetik és állítom, hogy kitűnő ételt tálalhatnak az aáztal_ ra, ráadásul fele annyi munká- ’ ba kerül az előállítása. — Ez most hivatalos, vagy egyéni vélemény? — Mindkettő. Nagyon szeretem a szakmámat és főzni is szoktam. Főzeléket mindig gyári „alapanyagból”. Mindenkinek bátran ajánlom, mind a hatvani, mind pedig a kecskeméti gyár készítményeit. Ebből is látszik, hogy valóban jó a kapcsolat a két gyár között. Erről Somogyi István gondoskodik, büszkén meséli, hogy kecskeméti kollégájával együtt úgy ismerik egymás üzemét, mint a sajátjukat. — Ha van valami újdonság, üzenünk egymásnak: „Most gyere, mert most tudok valami újat mutatni.” Enélkül, szerintem nem is lehet szakmán belül dolgozni és eredményeket elérni. Titkol- niválónk nincs és nem is lehet. Az érdekünk is közös: minél többféle, kifogástalan élelmiszerrel gyarapítani hírnevünket a határon túl és közmegelégedésre kielégíteni a fogyasztókat, idehaza. Vadas Zsuzsa
