Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

/ , A pc VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXX évf. 181. szám Ára: 90 fillér 1975. aug. 3. vasárnap Félidő után az építőtáborokban HAZAÉRKEZETT HELSINKIBŐL A MAGYAR KÜLDÖTTSÉG Reményünk, perspektívánk, jövőnk a béke! Kádár János nyilatkozata az EBK jelentőségéről Szombaton délelőtt hazaérkezett Helsinkiből hazánk kül­döttsége, amely Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa tagjának vezetésével részt vett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik zárószakászának ülésén. A küldöttség tagjai voltak: Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Púja Frigyes külügyminiszter, Nagy János kül­ügyminiszter-helyettes, Rónai Rudolf a Magyar Népköztársa­ság helsinki nagykövete. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Aczél György miniszterelnök-helyettes, Ne­mes Dezső, az MSZMP KB Politikai Főiskola rektora, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András és Győri Imre, az MSZMP KB titkárai, Benkei András belügy­miniszter, Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi minisz­ter és Marjai József külügyminisztériumi államtitkár Jelen volt Tapani Lehtinen, a Finn Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. A hét elején a negyedik váltás látott munkához a KISZ önkén­tes nyári építőtáboraiban. Túl a táborozás félidején, az állami gazdaságok úgy összegezték a ta­pasztalatokat, hogy a táborozok derekasan helytállnak a munká­ban, becsülettel végzik gyakran nem könnyű teendőiket. Június 16-a óta az első három váltásban csaknem 16 ezren töltöttek el két- két hetet a 35 központi szervezé­sű építőtáborban, s teljesítmé­nyükről csak dicsérő szóval lehet megemlékezni. A részeredmények azt tanúsítják, hogy egy-egy tá­borban 140—150 százalékra telje­sítették tervüket a fiatalok. A polgárdi tábor diákjai pél­dául számottevően hozzájárultak ahhoz, hogy július 4-én átadhat­ták a balatoni autópálya újabb szakaszát. A szakmunkások, a mesterek is elismeréssel emlege­tik a lakásépítkezésen dolgozó tatabányai fiúkat, s nem fukar­kodtak a dicsérő szavakkal a Hosszúhegyi Állami Gazdaság ve­zetői sem, amikor az ottani leány­tábor munkájáról érdeklődtünk. Ügy tervezték, hogy a hosszú­hegyi gazdaságban 800 középisko­lásnak adnak munkát. Már bizo­nyos. hogy ez a létszám meglesz, hiszen változatlanul rangja van a nyári építőtáborozásnak. Bács-Kiskun megye 15 építőtá­bora közül például Kunfehértóra az első turnusban 200 budapesti diákot vártak, de ennél jóval töb­ben érkeztek. Vaskútra a borso­diaknak ugyancsak 200 diákot kellett volna küldeniük, oda 218-an jöttek. A 15 építőtábor­ban eddig, vagyis az első három turnusban több mint 7 ezer kö­zépiskolás segített a mezőgazda­ságnak. A hét elején két és fél ezer tá­borlakó helyezkedett el a Bács- Kiskun megyei állami gazdasá­gok jól felszerelt, kényelmes kő­épületeinek szobáiban. A Szikrai Állami Gazdaság építőtáborában jelenleg több száz vietnami diák, valamint hazai főiskolás és egye­temista gyümölcsöt szed. A középiskolások munkaideje napi 6 óra. A délutánt művelő­déssel, szórakozással., sportolással töltik. A tapasztalatok szerint nagy sikerük van a pihenőidőt kitöltő öntevékeny műsoroknak, a heti filmbemutatóknak, ifjúság- politikai előadásoknak, tábortü­zeknek, a műsorokat adó amatőr, s hivatásos együtteseiknek. Az építőtáborokat felkeresik a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és a Film- és Színművészti Főisko­la hallgatói is. A jól végzett munka jutalma az idén sem marad el. A legjob­ban dolgozó iskolák elnyerik a KISZ Központi Bizottságának em­lékzászlaját, oklevelét, s a . ver­senyben kimagasló eredményt el­ért brigádok pénzjutalmat kap­nak. T. h. Szövetkezeti gépgyártók Biztató 4. oldal Művelődés, irodalom, művészet 5. oldal Sport 3. oldal 7. oldal A megérkezés után Kádár Já­nos nyilatkozatot adott a Ma­gyar Televíziónak az európai biztonsági és együttműködési ér­tekezlet zárószakaszáról, a ma­gyar küldöttség munkájáról. Megyeri Károlynak, a Televízió elnökhelyettesének kérdésére, hogy a közös dokumentum elfo­gadása, aláírása után miben lát­ja a helsinki tanácskozás jelen­tőségét, az alábbiakat mondotta: — Még mielőtt rátérnék, az ón kérdésére, indíttatva érzem ma­gam arról szólni, hogy az euró­pai biztonsági és együttműködési értekezlet kitűnő körülmények között végezte munkáját; ezt őszinte elismeréssel meg is kö­szöntük. Nagyon jó munkafelté­telek között dolgoztunk. Az ér­tekezlet hivatalos munkáján túl, felhasználva, a rendelkezés­re álló nem sok időt, több nem­zet képviselőivel találkoztunk. Így találkoztunk Kekkonen úrral, a Finn Köztársaság elnökével, a finn kormány tagjaival, Helsinki város vezetőivel, testvérpártunk, a~Finn Kommunista Párt veze­tőivel és más finn emberekkel. Elmondhatom, hogy Finnország­ban, Helsinkiben a magyar nép képviselőit rokonként, nagy fi­gyelemmel és szeretettel fogad­ják. Kekkonen úr, a finn em­berek mindenütt lelkemre kötöt­ték, hogy hazaérkezésem után adjam át szívélyes üdvözletü­ket és legjobb kívánságukat a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak, a magyar társadalomnak, az egész magyar népnek. Ezt ezen­nel meg is teszem. Szeretném megemlíteni, hogy ez a nagy jelentőségű találkozó olyan alkalom volt, amit min­denki felhasznált arra is, hogy sokoldalú kapcsolatokat épít­sen, személyes találkozókon ve­gyen részt. Mi is ezt tettük: ta­lálkoztunk a Szovjetunió, más szocialista országok, a legkülön­bözőbb nyugat-európai országok Százhuszonötezer hektár kalászost learattak Szombaton lényegében befeje­ződött a gabona betakarítása Bájs-Kiskun megyében. Az álla­mi és szövetkezeti gazdaságok, legeltetési társulatok az elő­irányzott 131,5 ezer hektár ka­lászosból 125 ezer hektárt le­arattak. A jelenleg is vízzel bo­rított területek és néhány szak­szövetkezeti kisparcella- rozs­termésének a betakarítása van még hátra. A kiskőrösi járásban a csengődi Aranyhomok, az im- rehegyi Üj Élet, a keceli Szőlő­fürt, a soltszentimrei Ezerjó, a tázlári Béke, valamint a soltvad- kerti Szőlőskert Szakszövetkezet kapott gépi segítséget az aratás befejezéséhez. A mezőgazdasági nagyüzemek több helyen átcso­portosították az arató-cséplő gé­peket, hogy augusztus 10-ig min­denütt biztonságba helyezzék a terméhyt az elemi károktól súj­tott kalászos területeken is. mt képviselőivel is, akik ugyancsak tolmácsolták jókívánságaikat né­pünknek. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet törté­nelmi jelentőségű sokféle szem­pontból. Történelmi jelentőségű, mert — ahogyan erről több ízben szó esett — a napóleoni háborúk befejezését követő 1815-ös bécsi értekezlet; óta) az európai országok képviselői így még nem talál­koztak. Történelmi jelentőségű azért is, mert a második világháború után' * a szocializmus világrend- szerré vált; azóta Európa orszá­gai két különböző társadal­mi rendszerhez, a szocialis­ta, illetve a kapitalista társadal­mi rendszerhez tartoznak. Törté­nelmi jelentőségű, hogy a má­sodik világháborút követő , idő­szakban most először találkoztak Európax népeinek képviselői. Nagy jelentőségűnek tartom a tanácskozást azért is, mert meg­nevezése és valódi tartalma sze­rint az európai biztonság és együttműködés értekezlete volt. Ha arra gondolunk, hogy képvi­seltette magát a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada; akkor joggal elmond­hatjuk, hogy a tanácskozáson részt vett 35 ország — vizuáli­san elképzelve területi elhelyez­kedésüket — tulajdonképpen a földgömb egész északi felét kö­rülövezi. Számunkra, a magyar nép képviselői számára is nagy je­lentőségű volt, hogy a Magyar Népköztársaság képviseletében ott lehettünk a tanácskozáson. Jómagam már számtalan nem­zetközi értekezeten vettem részt, amelyen pártunk vagy országunk képviseletében kapcsolódtam be a munkába és szólaltam fel. Kül­döttségünk többi tagjai is sokszor vettek már részt nemzetközi ese­ményeken. Mégis különleges al­kalomnak tartottuk, hoPv ezen az igen nagy jelentőségű értekezleten hallathattuk a magyar nép sza­vát és kifejezhettük a magyar nép akaratát. Az értekezlet sajátosságai kö­zé tartozott, hogy bizonyos orszá­gok képviselői ezúttal valóban, a szó szoros értelmében az egész nép nevében szólhattak. Így volt ez természetesen a Szovjetunió, más szocialista or­szágok és a Magyar Népköztársa­ság esetében is. Jómagam a kü­lönböző tárgyalásokon nyugodt lelkiismerettel hangoztattam, hogy Magyarországon nincsenek olya­nok. akik érdekeltek volnának a nemzetközi helyzet élezésében, a fegyverkezési versenyben, a konf­liktusok kirobbantásában. Né­pünknek teljesen egységesen a legfőbb és első számú kívánsága, hogy békében élhessen,, folytat­hassa békés alkotó munkáját: a szocialista társadalom, egy jobb és különb élet megteremtését. Ügy érzem, valóban az egész nép kí­vánságát fejezzük ki. amidőn azt mondjuk: legfőbb törekvésünk és igényünk az, hogy béke. biztonság legyen Európában, a Magyar Népköztársaság eszerint is jár el minden nemzetközi kérdésben. Nagyon fontos kérdés: hogyan látjuk azt a tényt, hogy létrejött ez az európai biztonsági értekez­let; kinek a sikere, kinek az ered­ménye ez? Ki akarta és ki elle­nezte? Mint magyar kommunista, persze büszke voltam arra, hogy ennek a biztonsági értekezletnek az indító aktusa a Varsói Szerző­dés' Politikai Tanácskozó Testüle­tének 1969. évi tavaszi budapesti ülésszaka volt, innen indult útjá­ra az értekezlet eszméje és gon­dolata. Azt javasoltuk akkor, hogy üljenek össze Európa néoei- nek képviselői és beszéljék meg a helyzetet, a tennivalókat, azt, hogy mit tehetünk a békéért és a népek biztonságáért. De ahogyan közeli barátunk, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs. a Szovjetunió Helsinkiben járt küldöttségének vezetője kifejezte — és ezt mi is teljes meggyőződéssel valljuk —, ezzel az értekezlettel kapcsolatban nem azabad úgy fel­fogni a kérdést hogy ki győzött és ki a legyőzött. Itt nem voltak győztesek és legyőzőitek; itt nyer­tesek voltak! Minden nép, amely itt képviselve volt, nyert ezzel az értekezlettel. Mint egyike azoknak, akik ott jelen voltak, érzékelni tudtam és éreztem is ennek a tanácskozás­nak a jelentőségét. De azt hiszem, bizonyos idő még kell ahhoz, hogy a konferencia jelentősége teljesen behatoljon az emberek gondola­tainak mélyébe. Elnézést kérek, hogy személyes dolgot is említek: amikor elmentem a sajtóközpont­ba, nyilatkozatot kért tőlem a Newsweek című amerikai hetilap moszkvai képviselője. Azt kér­dezte: mi a véleményem arról, hogy a küldöttségek egy része a kérdések egyik, a küldöttségek más része a másik oldalát hang­súlyozza? > Ezzel nyilván arra célzott, hogy a szocialista országok képviselői az államközi kapcsolatok megja­vításának fontosságát hangsúlyoz­ták, míg egyes nyugati országok képviselői inkább a hírközléssel, információterjesztéssel és hasonló kérdésekkel foglalkoztak. Azt fe­leltem az amerikai újságírónak, hogy én mást vettem észre a ta­nácskozáson. Azt, hogy a lénye­get illetően minden küldöttség ugyanazt mondta. A részletekben — felfogásuknak, ideológiájuk­nak, elképzeléseiknek megfelelően — valóban mást és mást hangsú­lyoztak az egyes küldöttek. De impozáns módon nyilvánult meg, s szembetűnően, értelmileg és hangulatilag egyaránt érzékelhe­tő volt, hogy a különböző orszá­gok képviselői, akik küldöttségük és országuk nevében szólaltak fel, a lényeget tekintve ugyanazt mondták: politikailag és erköl­csileg elkötelezték magukat az európai béke megszilárdítása és a biztonság megteremtése mellett. Vita volt arról is. hogy az aláírt okmány jogilag mi­re kötelez bennünket. A jogá­szok éppenséggel még vitatkoz­hatnak ezen. de a sajtó, a rádió, a televízió jóvoltából a magyar közvélemény is közvetlenül érzé­kelhette ennek az eseménynek főbb vonásait, s meggyőződhetett róla: egységes volt ez az érte­kezlet, abban, hogy az összes ott képviselt népek őszintén a békét akarják. Az másodrendű dolog, hogy ez jogilag mennyiben köte­lező, mennyiben nem. Azok az államférfiak azonban, akik or­száguk és népük nevében hivata­losan szóltak, politikailag és er­kölcsileg elkötelezték magukat a béke megszilárdítása és a békés egymás mellett élés érvényre jut­tatása mellett! Az egyes küldöttségek felszó­lalásaiban különböző hangsúlyt kapott az is. hogy ez a tanácsko­zás ugyan politikailag az egyet­értést fejezi ki. de mi lesz a ka­tonai és más területen? Hivatalos felszólalásomban teljes meggyő­ződéssel hangsúlyoztam: felfogá­sunk szerint az első. hogy poli­tikailag megegyezzünk abban, mi­lyen jövőt akarunk építeni. Ha ez megtörtént, akkor könnyebb a katonai kérdések vizsgálata: más- (Folytatás a 2. oldalon.) Biztató jövő • Megmentik a szalmát a városföldi határban a Dózsa Tsz gazdái. Nagy teljesítményű traktorokkal vontatják a szalmacsomokat a tabla végére, hogy felszánthassák a tarlót. (Pásztor Zoltán felvétele.) „A nagy nap” — ezt a címet adta tudósításának a moszk- vai Pravda az európai bizton­sági értekezlet helsinki befe­jező szakaszáról szólva. Tö­mörebben aligha lehet meg­fogalmazni azt ami a helsin­ki csúcson ezekben a napok­ban történt. Nagy nap volt pz. nemcsak Európa, hanem a vi­lág történetében is. Már a helsinki értekezlet összehívá­sa előtt egész sor, többé-ke- vésbé pontos történelmi pár­huzam látott napvilágot. A kommentátorok a XIX. század derekának nagy nemzetközi kongresszusaihoz nyúltak visz- sza — a párhuzamok iránti hiábavaló kutatásban. A ku­tatás azért volt törvénysze­rűen hiábavaló, mert a hel­sinki csúcs párját ritkítja1 Európa és a inlág történeté­ben. Bármilyen széles körűek voltak is a múlt század nem­zetközi tanácskozásai, szük­ségszerűen egy azonos tár­sadalmi renden belüli meg­állapodást szentesítettek. Most .először fordul elő, hogy leg­magasabb szinten különböző társadalmi rendszerű orszá­gok szentesítenek egy nemzet­közi magatartási kódexet. Olyant, amely történelmileg mindeddig páratlan részletes­séggel, a politikai, gazdasági, katonai és kulturális kapcsola­tokra kiterjedően megszabja az együttműködés alapelveit. ■ Természetes, hogy egy ilyen megegyezés önmagában hord­ja az okos, minden résztvevő alapvető érdekeit tiszteletben tartó kompromisszum szelle­mét. Megragadóan egyszerű szavakkal fogalmazta ezt meg Leonyid Brezsnyev, a szovjet küldöttség vezetője: „A hosz- szú tárgyalások eredményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesz­tes. Ez a józan ász diadala. Mindenki nyert, akinek drá­ga bolygónk békéje és biz­tonsága.” Az, hogy mindenki nyerjen,, természetesen feltételezte, hogy a tanácskozás eredménye valamennyi részt vevő állam érdekeinek pontosan kimért egyensúlyát tükrözze. Ezen az egyensúlyon belül azonban vannak olyan megállapítások a magatartási kódexben, ame­lyek különlegesen fontosak. Az értekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalom­mal telik meg. Az enyhülés megtestesítése, konkretizálása a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tar­tóssá és megingathatatlanná teszi. Ezzel összefüggésben az értekezlet elsőrendű jelentősé­ge a jövő szempontjából az, hogy megkönnyíti a fegyver­kezési hajsza megszüntetésé­ről, a reális leszerelési intéz­kedések kidolgozásáról párhu­zamosan folyó nemzetközi tár­gyalásokat. Itt a gyakorlat­ban egyrészt a szovjet—ame­rikai SALT-tárgyalások újabb szakaszáról van szó, amely a stratégiai rakétarendszerek mennyiségi és minőségi kor­látozását hivatott megszabni, másrészt arról, hogy a bécsi tanácskozásokon az eddiginél kedvezőbb légkörben lehet ke­resni a közép-európai had­erőcsökkentés olyan módoza­tait, amelyek egyetlen részt­vevő biztonságát sem csor­bítják. Természetesen bármilyen óriási, éveken át tartó erőfe­szítés gyümölcse legyen is a helsinki csúcstalálkozó — a lényeg a jövő. Az emberiség reményeit rendkívül gondos munkával, szívós és kemény viták értékes eredményekép­pen létrehozó ez a dokumen­tum mindenesetre bizonyítja és valóssá teszi. Brezsnyev rendkívüli tömörséggel úgy fogalmazott, hogy ,,ami ma maximum, az holnap kiin­dulópont”. Tehát a helsinki eredmények nem lezárását je­lentik egy szakasznak, hanem kitárják a kaput számos, ne­héz nemzetközi probléma megoldása előtt. Magyarország áláspontját és érdekeltségét megragadó sza­vakkal vázolta a Finlandia nagytermében Kádár János, a magyar küldöttség vezetője, amikor emlékeztetett arra, hogy múltunk és jövőnk egya­ránt az Európában élő népek sorsához kötődik. Jogos büsz­keséggel beszélt arról, hogy hazánk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal együtt egyik kezdeményezője és aláírója volt az 1969-i bu­dapesti felhívásnak, amely ja­vasolta az európai biztonsági értekezlet összehívását. Kivet­tük részünket abból a több mint hatesztendős munkából, aníely végül az előbb rendkí­vül heves, majd egyre gyen­gülő ellenállás leküzdése után a Finlandio-palota nagytermé­be vezetett Európa népei­nek várakozását fejezték ki Kádár János befejező szavai: „Ez az értekezlet lezárja a múlt egy szakaszát, és egy új, jobb békésebb világ korszak- jelzőjeként kerülhet a történe­lembe. Ha az itt képviselt országok felelősen folytatják n megkezdett munkát és a né­pek állhatatosan küzdenek a jövőben is a jó ügyért, akkor a holnap feladatait is meg­oldjuk.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom