Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-03 / 181. szám

2 0 PETŐFI NEPE 0 1975. augusztus 3. Kádár János nyilatkozata az EBK jelentőségéről (Folytatás az 1. oldalról.) képp tudunk közelíteni a közép­európai katonai erők és fegyver­zetük csökkentéséhez és az euró­pai. illetőleg az összes ott kép­viselt országok közötti gazdasági együttműködéshez is. A nyugatiak nagy előszeretet­tel emlegetik az információáram­lást, az utasforgalom növelését és ehhez hasonló kérdéseket. Mély meggyőződésem, hogy nyugodtan hivatkozhatunk saját gyakorla­tunkra is, arra, hogy mi a nyi­tott kapuk politikáját követjük. Mint felszólalásomban is mond­tam. véleményem szerint a békés Európa; ahol megvalósul a békés egymás mellett élés. feltételezi az országok, a népek, az emberek szorosabb kapcsolatát, együttmű­ködését, a katonai kérdések reáli­sabb megközelítését. Ez meg­könnyíti a fegyverzet korlátozá­sában való megállapodást. Feltét­lenül előre kell lépnünk a gaz­dasági együttműködésben, a nem­zetközi munkamegosztásban. a kooperációban, amit a szociálisul országok egymás között is szor­galmaznak. Mi azonban úgy vél­jük, hogy ezt Európa minden or­szága között lehetséges bővíteni, növelni. Ha megjavul a politikai helyzet, ha a hidegháború ma­radványait. a bizalmatlansá­got sikerül felszámolnunk, ak­kor rendesen és normálisan fej­lődik a turizmus, az információ- csere. az együttműködés a kultú­ra, a közoktatás és a tudomány terén. Az értekezlet pénteken este fe­jeződött be az ünnepélyes alá­írással. Azt hiszem, ez az aktus sokatmondóan szemléltette; hogy mekkorát léptünk előre: egy te­remben. egy asztalnál ültünk, és egy okmányt tudtunk aláírni — különböző ideológiájú, világnéze­tű emberek. Mert a reális gon­dolkozás, az ésszerűség minden résztvevőt arra kötelezett, hogy a maga részéről az együttműkö­dés útját vállalja és fogadja el. Nem szabad persze, hogy illú­ziókban éljünk, s magam sem képzelem azt. hogy most. a Hel­sinkiben lezajlott európai bizton­sági és együttműködési értekez­let, a közösen egyeztetett okmány együttes és ünnepélyes körülmé­nyek közötti aláírása nyomán egvcsapásra megváltozik majd Európa vagy a világ helyzete. Inkább arra szeretnék nyomaté­kosan utalni, hogy ennek az ér­tekezletnek. a létrejötte az euró­pai együttműködés és biztonság minden hívétől hatévi állhatatos munkát kívánt meg. Hátévi har­cot jelentett azokkal szemben, akik ellenzik a béke megszilárdí­tását. az enyhülés irányzatát Mert vannak még ilyen emberek a világon, s a mi helsinki aláírá­sunkkal még nem tűnhet el az életből, a valóságból. Eddig is harcolnunk kellett a nem eléggé józanokkal, az el­lenségeskedést, a konfliktusokat szítókkal szemben, de harcunk eredményes volt, s eljutottunk az értekezletig. Gondolom, hogy holnap és a távolabbi jövőben is így lesz: akadnak még gáncs­vetők, de továbbra is küzdeni fogunk ellenük. Az ilyenek az európái biztonsági értekezleten részt vett országokban csupán törpe kisebbséget képviselnek, akik ellen meg kell és meg is fog­ják vívni harcukat a nemzetközi béke és ’biztonság ügyének képvi­selői. Küzdelemmel, munkával jutot­tunk tehát el idáig, s a továb­biakban is dolgoznunk, ■ harcol­nunk kell. De elmondhatjuk, hogy új helyzet alakult ki; Euró­pa és Észak-Amerika államai­nak képviselői politikailag, er­kölcsileg, hivatalosan elkötelez­ték magukat az enyhülés irány­zata mellett. Ennek történelmi jelentősége van, s ugyanakkor bizonyos konzekvenciái lesznek az élet minden területén. Meg­győződésem szerint a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködés legkülönbözőbb területein fel­lendülés következik be. Más a nemzetközi légkör az értekezlet után, mint előtte volt. s akik a békéért, a biztonságért síkra szállnak, most új helyzetben és jobb körülmények között folytat­hatják küzdelmüket, mint az ér­tekezletet megelőző időszakban. A magunk részéről különböző alkalmakkor — a pártkongresz- szuson, s a választások idején is — őszintén, a helyzetet reálisan felmérve azt mondtuk a magyar népnek, hogy nyugodtan és biz­tonságban végezheti mindenna­pos, békés építő munkáját, mert a nemzetközi helyzet a békesze­rető népek és a béke erői javára változik a jövőben. Ez most Helsinkiben fényesen bebizonyo­sodott! Teljes felelősséggel, mély meggyőződéssel és őszinte bizakodással mondhatom, hogy a magyar nép az eddiginél na­gyobb biztonsággal és nyugodt­sággal végezheti munkáját: re­ményünk, perspektívánk, jövőnk a béke! Hozzá kell tennem, hogy — s ezt felszólalásomban is próbáltam megfogalmazni —, ha a kormá­nyok a helsinki értekezlet szel­lemében folytatják tevékenysé­güket, és a népek továbbra is támogatják a jó ügyet, akkor a holnap Európa népei számára, s így a magyar nép számára is szebb, ragyogóbb és boldogabb lesz! Az értekezlet figyelmét — ha csak rövid utalás formájában is — felhívtam a magyar nép nehéz történelmi útjára, hogy még ért­hetőbb legyen: ha a magyar nép a békére és biztonságra adja le szavazatát, ebben a legőszin­tébb óhaj és a legigazibb érdek, a nép érdeke fejeződik ki. Még egy megjegyzést tennék: a jövőt illetően tudni kell, hogy mi, népünk képviseletével és szava­zatával — ahogyan Helsinkiben is tettük — mind a béke ügyét fogjuk erősíteni. A józan ész, a reális politika mellett vagyunk. Mindig a szocialista és a kapita­lista országok békés egymásmel­leit élésére szavaztunk és a jövő­ben is ezt fogjuk tenni. Népünk szavazatának súlya azonban dön­tően attól függ, ahogy a jö­vőben végezzük hazai munkán­kat. Azok az eredmények, ame­lyeket az utóbbi 10—15 évben szocialista demokráciánk fejlesz­tésében a gazdasági és kulturális építőmunkában, nemzetközi kap­csolataink szélesítésében elér­tünk jelentősen megnövelték szavazatunk súlyát. A jövőben is csak ezen az úton tudjuk a ma­gyar nép hangját erősíteni a né­pek kórusában. Bízom abban, hogy népünk, amelynek elsőren­dű érdeke a béke, a békés szo­cialista építőmunka, mindent megtesz azért, hogy a nevében fellépők szavának megfelelő sú­lya legyen a nemzetközi életben, miként — állíthatom — Helsinki­ben is volt. Engedjék meg, hogy befejezé­sül megköszönjem a magyar saj­tó közreműködőinek a tevékeny­ségét, amellyel népünket folya­matosan és megfelelően tájékoz­tatták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mun­kájáról. Köszönöm közvélemé-= nyünk figyelmét'is, mert nekünk nagy erőt ad, ha olyan fóru­mon, mint ez az értekezlet is volt, abban a tudatban szólha­tunk, hogy népünk támogat ben­nünket — fejezte be nyilatkoza­tát Kádár János. (MTI) Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya „Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amely 1973. július 3-án kezdte meg munkáját Helsinkiben, majd 1973. szeptember 18-tól 1975. július 21-ig folytatódott Genfben, 1975. augusztus 1-én Helsinkiben befejezést nyert az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Fran­ciaország Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Jugoszlávia, Ka­nada, Lengyelország, Liechtenstein, Luxemburg,* Magyarország, Mál­ta, Monaco, Nagy-Britannia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, San Marino, Spanyolország. Svájc, Svédország, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Törökország és a Vatikán magas képviselői részvételével.” Ezzel a bekezdéssel kezdődik a finn fővárosban augusztus 1-én aláírt több mint százoldalas záróokmány, amelynek angol, francia, német, olasz, orosz és spanyol nyelvű eredeti példányát a Finn Köz­társaság kormánya vette át levéltári megőrzésre, egy-egy hiteles má­solatát pedig a finn kormány valamennyi részt vevő állam rendelkezé­sére bocsátotta. A záróokmány négy fő —, illetve a „Mediterrán fejezettel” öt — fejezetre tagozódik. Ezek a következők: I. Az európai biztonságra vonatkozó kérdések. II. Együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén. III. A földközi-tengeri biztonsággal és együttmű­ködéssel összefüggő kérdések. IV. Együttműködés emberiességi és egyéb terü­leteken. V. Az értekezletet követő intézkedések. $ Honcrne | Kádár János aláírja Helsinkiben a záródokumentumot. Első fejezet A. záródokumentum első feje­zetének bevezetőjében a Részvevő államok megerősítik azt a célki­tűzésüket, hogy elősegítik egy­más között a jobb kapcsolatok kialakulását és biztosítják azokat a feltételeket, amelyek között népeik valódi és tartós békében, a biztonságukat fenyegető bár­mely veszélytől vagy kísérlettől mentesen élhetnek. További erő­feszítéseket tartanak szükséges­nek, hogy az enyhülés állandó és egyre életerősebb, átfogóbb és egyetemes méretű folyamattá váljék. A bevezető hangsúlyozza to­vábbá, hogy az európai bizton­ság oszthatatlan, s hogy az euró­pai béke és biztonság szorosan összefügg az egész világ békéjé­vel és biztonságával. Kimond­ja végezetül, hogy „minden or­szágnak hozzá kell járulnia a vi­lág békéjének és biztonságának megszilárdításához és valameny- nyi nép alapvető jogainak szava­tolásához, gazdasági és társadal­mi haladásának és jólétének elő­mozdításához.” Az első fejezet, és az egész zá­róokmány alapvető politikai ré­sze a „Nyilatkozat a részvevő ál­lamok kapcsolatait szabályozó elvekről”, amelynek előszavában a részvevő államok „ünnepélye­sen kinyilvánítják azt az eltö­kéltségüket. hogy mindegyik részvevő állam valamennyi töb- •bivel fennálló kapcsolataiban, tekintet nélkül politikai, gazda­sági vagy szociális rendszerükre, továbbá nagyságukra, földrajzi helyzetükre vagy gazdasági fej­lettségi szintjükre, tiszteletben tartja és megvalósítja az “alábbi elveket, melyek kölcsönös kap­csolataik szabályozásában elsőd­leges fontosságúak”. Ezután következik a dokumen­tumban a „Tíz elv” kifejtése. Az első elv szerint a részvevő államok (alattuk itt és a követ­kezőkben is a 33 európai állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada értendő) tiszteletben tartják egymás szuverén egyen­lőségét, a területi épségre, a szabadságra és politikai függet­lenségre való jogát, a politikai, társadalmi, gazdasági és kultu­rális rendszer szabad megválasz­tásának és fejlesztésének jogát. Ebben az elvben foglaltatik az az utalás, hogy az államok hatá­rai a nemzetközi joggal összhang­ban, békés eszközökkel és megál­lapodással megváltoztathatók. A második elv alapján az. álla­mok egymás közötti és általá­ban nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől bármely állam területi épsége vagy politikai függetlensége el­len. A harmadik elv a határok sért­hetetlenségét, a negyedik az ál-? lamok területi épségének tiszte­letben tartását mondja ki. Az ötödik elv a vitás kérdések békés rendezése, ezen belül gyors és igazságos megoldás felől intéz­kedik, egyebek között olyan esz­közök alkalmazásával, mint a tárgyalás, a vizsgálat, a közve­títés, a békítés, a döntőbírásko­dás. A hatodik elv szerint „a rész­vevő államok, tekintet nélkül egymás közötti kapcsolataikra, tartózkodnak attól, hogy bármi módon, közvetlenül vágy közvet­ve, külön-külön vagy együtte­sen beavatkozzanak egy másik részvevő állam belső törvény- hozásába tartozó belső vagy kül­ső ügyekbe”. A hetedik elv rögzíti az em­beri jogok és az alapvető sza­badságjogok tiszteletben tartá­sát, beleértve a gondolat, a lel­kiismeret, a vallás vagy meg­győződés szabadságát. A nyolcadik elvben a népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga kapott megfogalmazást. A kilencedik elvben a részvevő államok vállalják, hogy az ENSZ Alapokmányának céljaival és elveivel összhangban minden területen fejlesztik együttműkö­désüket egymással „és az összes többi állammal”. Ez az együtt­működés a kölcsönös megértést és bizalmat, a baráti és jószom­szédi kapcsolatokat, a nemzetközi békét, a biztonságot és az igaz­ságosságot hivatott szolgálni. A tizedik elv a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését írja elő. A következőkben a részvevő államok megállapítják, hogy „a jelen nyilatkozat nem érinti jo­gaikat és kötelezettségeiket, sem a vonatkozó szerződéseket és más egyezményeket és megállapodá­sokat”. Az erőszakról való lemondás­ról és a viták békés rendezésé­ről szóló „Bizonyos elvek meg­valósításával összefüggő kérdé­sek” zárják le a dokumentum első fejezetének első részét. Az első fejezet második része „A bizalomerősítő intézkedések­ről, a biztonság é; leszerelés né­hány vonatkozásáról szóló ok­7 x A mány”. Ennek keretében szó van az olyan nagyobb hadgya­korlatok előrejelzéséről, amelye­ken a részvevő csapatok teljes létszáma meghaladja a 25 000 főt. amelyeket bármely részvevő állam területén Európában, va­lamint értelemszerűen a hozzá­tartozó tengeri térségben és lég­térben tartanak. Az előrejelzést nem később, mint 21 nappal a hadgyakorlat kezdete előtt adják. „A részvevő államok felhív­ják a többi részvevő államokat, hogy önként és kétoldalú alapon, a kölcsönösség és valamennyi részvevő állam iránt tanúsított jóakarat szellemében, küldjenek megfigyelőket a hadgyakorlatok- ra”. „A részvevő államok elisme­rik. hogy saját belátásuk szerint előre jelezhetik nagyobb katonai mozgásaikat is azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a bizalom- erősítéshez.” A záróokmány a leszerelés kér­désében a következőképpen fog­lal állást: „A részvevő államok elismerik, hogy valamennyien érdekeltek a katonai szembenállás enyhítésé­ben és a leszerelés előmozdítá­sát célzó erőfeszítésekben, ame­lyeknek az a rendeltétése. hogy kiegészítsék a politikai enyhü­lést Európában, és erősítsék biz­tonságukat. Meggyőződésük, hogy olyan hatékony intézkedések szükségesek e területeken, ame­lyek méretüknél és természetük­nél fogva újabb lépéseket jelen­tenek az általános és teljes lesze­relés végleges megvalósítása felé, sz, gorú és hatékony nernr zeíküzi ellenőrzés mellett és amelyeknek a béke és a bizton­ság megerősödését kell majd eredményezniük az egész vilá­gon.” Második fejezet Az EBK záródokumentumának második fejezete igen részletesen és konkrétan tárgyalja az együtt­működés fontosságát és lehető­ségeit a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvéde­lem területén, általános irányel­veket és tárgyi ajánlásokat ad. A kereskedelmi együttműkö­désről szóló általános rendelke­zések egyebek között megemlí­tik, hogy a legnagyobb kedvez­mény elvének alkalmazása ked­vezően hathat a kereskedelem fejlődésére. A továbbiakban szó van a nem­zetközi üzleti kapcsolatokról, a gazdasági és kereskedelmi infor­mációcseréről a marketing tevé­kenység hatékonyabbá tételéről, az ipari kooperációról és a közös érdeklődésre számot tartó euró­pai regionális és szubregionális tervekről, a szabványok össze­hangolásáról. Ugyanez a fejezet a következő területekre bontva tárgyalja a tu­dományos-műszaki együttműkö­dés lehetőségeit: mezőgazdaság, energetika, új technológiák, fizi­ka. kémia, meteorológia és hidro­lógia, óceánkutatás, szeizmikus kutatások, glaceológia, elektro­nikus számítástechnika, távköz­lési és információs technika, űr­kutatás, orvostudomány, köz- egészségügy, végül környezeti ku­tatások. A környezetvédelmi együttmű­ködés fejlesztése Európában kü­lönösen kívánatos olyan terüle­teken, mint a levegő- és víz-, szennyezés korlátozása, az édes­vizek hasznosítása, a tengeri kör­nyezet védelme, a talajvédelem, természetvédelem, a környezeti feltételek javítása lakott terüle­teken, végül a környezeti válto­zások figyelése, előrejelzése és ér­tékelése. A második fejezetben kapott helyet olyan kérdés, mint az ide­genforgalom fejlesztése, a kül­földi munkások és alkalmazottak gazdasági és szociális problémái, továbbá a szakemberképzésben megvalósítható nemzetközi együttműködés. Harmadik fejezet f A záróokmányban viszonylag rövid fejezet foglalkozik a föld­közi-tengeri térség biztonságával, és az ott szóba jövő együttműkö­dés kérdéseivel, különös tekintet­tel arra. hogy a térségben nem­csak európai államok vannak. Ezek némelyike, így Algéria, Egyiptom, Izrael. Marokkó, Szíria és Tunézia, lehetőséget kapott arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet má­sodik szakaszában — képviselői révén — ismertethesse vélemé­nyét a napirenden szereplő kér­désekről. Negyedik fejezet „Együttműködés emberiességi és egyéb területeken” — ez a címe a záróokmány következő fejeze­tének, amely az EBK úgynevezett „harmadik kosarának” témái* foglalja magában. Bevezetőben e részt vevő államok tolmácsolják azt az óhajukat, hogy hozzájárul­janak a béke és a népek közötti megértés erősítéséhez, az emberi személyiség szellemi gazdagodá­sához, faji, nemi, nyelvi és val­lási megkülönböztetés nélkül. Hangot adnak annak a vélemé­nyüknek, hogy a fokozódó csere­akciók a kultúra, valamint az oktatás területén, a tájékoztatás bővítése, az emberek közötti kap­csolatok és a humanitárius kérdé­sek megoldása hozzájárul az em­lített célok eléréséhez. Együttmű­ködnek egymással, fejlesztik és erősítik a meglevő együttműkö­dési formákat, igyekszenek új módokat és eszközöket is kimun­kálni, de hangsúlyozzák azt a meggyőződésüket, hogy „ennek az együttműködésnek a részt vevő államok közötti kapcsolatokat szabályozó elvek teljes tisztelet­ben tartásával kell megvalósul­nia, amelyeket a vonatkozó doku­mentum rögzít”. Az „Emberi kapcsolatok” alfe- jezet olyan kérdésekre tér ki, mint a családi kötelékek alapján megvalósuló kapcsolatok és talál­kozók, a családegyesítés, a kü­lönböző államok állampolgárai közötti házasságkötések, szemé­lyi és szakmai rendeltetésű uta­zások, sportkapcsolatok — ter­mészetesen mindezek nemzetközi vonatkozásban. Külön alíejezet foglalkozik á szóbeli és nyomtatott informá­ciók, a filmre rögzített, a rádió- és televízió-információk cseréjé­vel. a nemzetközi tájékoztatás­ügyi együttműködéssel, a külföl­dön dolgozó újságírók munkafel­tételeinek megjavításával, majd ugyancsak külön alfejezetet ka­pott az okmányban a nemzetköz' kulturális, illetve nevelésügyi kapcsolatok fejlesztésének kérdé­se. A részt vevő államok „ösztön­zik az idegen nyelvek és civilizá­ciók tanulmányozását, ami fontos eszköz a népek közötti érintkezés bővítéséhez, minden egyes ország kultúrájának jobb megismerésé­hez. s a nemzetközi együttműkö­dés erősítéséhez is”. Ötödik fejezet Az értekezlet záróokmányának zárófejezete a konferenciát köve­tő intézkedéseket foglalja össze. A részt vevő államok itt hangot adnak annak a szándékuknak, hogy megvalósítják az értekezlet záróokmányának rendelkezéseit, újabb egyoldalú, kétoldalú és sok­oldalú erőfeszítéseket tesznek, hogy folytassák „az értekezlet ál­tal megkezdett sokoldalú folya­matot” E célból eszmecseréket folytat­nak, megszervezik képviselőik ta­lálkozóit. elsőként a külügymi­niszterek által kijelölt képviselők értekezletét. „Ez az értekezlet részletesen kidolgozza a megfelelő módozato­kat, amelyek hasonló találkozók megrendezésére vonatkozhak, és amelyek magukban foglalhatják az újabb hasonló találkozók, va­lamint egy új értekezlet megren­dezésének lehetőségét. Az első ilyen találkozóra 1977- ben kerül sor Belgrádban. Ezt az értekezletet 1977. június 15-én készítik elő egy belgrádi találko­zó alkalmával, ahol döntenek a külügyminiszterek által kineve­zett képviselők értekezletének időpontjáról, időtartamáról, napi­rendjéről és egyéb körülményei­ről.” Az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet záróokmá­nyában az aláírásokat a követke­ző szövegű bekezdés előzi meg: „A fentiek hiteléül, a részt vevő államok alulírott magas képvise­lői, tudatában annak, hogy álla­maik kiemelkedő politikai fontos­ságot tulajdonítanak az értekez­let eredményeinek, kinyilvánít­ják eltökéltségüket, hogy a fenti szövegekben foglalt rendelkezé­seknek megfelelően fognak csele­kedni, e záróokmányt aláírásuk­kal látták el.” (MTI)----------------:-----------1----------­T anácskozások, megbeszélések Brezsnyev —Wil son Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Harold Wilson brit miniszterelnök a helsinki Finlandia-palotában megbeszé­lést tartott. A találkozón részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere és James Callaghan brit külügyminiszter is. A „tárgyszerű, .konstruktív lég­körben lezajlott találkozón a felek kifejezték a helsinki ta­nácskozás sikereivel való elége­dettségüket, A szovjet—angol kapcsolatokra vonatkozó véleménycsere során a felek leszögezték, hogy a poli­tikai, kereskedelmi-gazdasági és egyéb kapcsolatok kedvezően fej­lődnek, különösen a februári moszkvai csúcssgintű jfnegbegz.é- lések óta. Hangot adtak szándé­kuknak, hogy továbbra is a Szov­jetunió és Nagy-Britannia közötti kölcsönös megértés és együttmű­ködés megerősítése útján halad­nak. (TASZSZ) Brezsnyev—Ford Szombaton Helsinkiben újabb megbeszélést tartott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára és Gerald Ford, az Egye­sült Államok elnöke; jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminisz­ter és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter is. Brezsnyev és Ford nagyra ér­tékelte az európai biztonsági és együttműködési értekezlet ered­ményeit. A felek véleménycserét foly­tattak a szovjet—amerikai kap­csolatok továbbfejlesztéséről. Nagy figyelmet fordítottak a ha­dászati fegyverek korlátozásának problémájára: azokat a kérdése­ket, amelyekben a megbeszélés során megegyezésre jutottak, a genfi tárgyalóküldöttségekhez továbbítják, megszövegezésre. A még függőben levő kérdésekkel kapcsolatban folytatódnak a tár­gyalások. Lengyel—nyugatnémet közlemény Helsinkiben szombaton lengyel —nyugatnémet közös közleményt hoztak nyilvánosságra A közlemény szerint Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Helmut Schmidt nvugatnémet szövetségi kancellár pénteken ta­lálkozott Helsinkiben, s kimerítő eszmecserét folytatott a két or' szág közötti kapcsolatokról. Edward Gierek és Helmut Schmidt hangsúlyozta q két nép és a két állam közötti kapcsola­tok hatalmas jelentőségét az euró­pai béke és együttműködés meg­szilárdítása szempontjából. Kitüntették Urho Kekkonent A Béke-világtancs elnöksége Joliot-Curie-emlékéremmel tün­tette ki Urho Kekkonen finn köztársasági elnököt. A kitünte­tést tegnap a Béke-világtanács elnökségének küldöttsége nyúj­totta át a finn köztársasági el­nöknek. A küldöttség vezetője Romesh Chandra, a BVT fótit-' kára volt, tagjai pedig Josef Czi- rankiewicz. a Lengyel Béketa­nács elnöke, James Lamont angol munkáspárti képviselő és Réczey László, a Magyar Béketanács al- elnöke. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom