Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-03 / 181. szám
2 0 PETŐFI NEPE 0 1975. augusztus 3. Kádár János nyilatkozata az EBK jelentőségéről (Folytatás az 1. oldalról.) képp tudunk közelíteni a középeurópai katonai erők és fegyverzetük csökkentéséhez és az európai. illetőleg az összes ott képviselt országok közötti gazdasági együttműködéshez is. A nyugatiak nagy előszeretettel emlegetik az információáramlást, az utasforgalom növelését és ehhez hasonló kérdéseket. Mély meggyőződésem, hogy nyugodtan hivatkozhatunk saját gyakorlatunkra is, arra, hogy mi a nyitott kapuk politikáját követjük. Mint felszólalásomban is mondtam. véleményem szerint a békés Európa; ahol megvalósul a békés egymás mellett élés. feltételezi az országok, a népek, az emberek szorosabb kapcsolatát, együttműködését, a katonai kérdések reálisabb megközelítését. Ez megkönnyíti a fegyverzet korlátozásában való megállapodást. Feltétlenül előre kell lépnünk a gazdasági együttműködésben, a nemzetközi munkamegosztásban. a kooperációban, amit a szociálisul országok egymás között is szorgalmaznak. Mi azonban úgy véljük, hogy ezt Európa minden országa között lehetséges bővíteni, növelni. Ha megjavul a politikai helyzet, ha a hidegháború maradványait. a bizalmatlanságot sikerül felszámolnunk, akkor rendesen és normálisan fejlődik a turizmus, az információ- csere. az együttműködés a kultúra, a közoktatás és a tudomány terén. Az értekezlet pénteken este fejeződött be az ünnepélyes aláírással. Azt hiszem, ez az aktus sokatmondóan szemléltette; hogy mekkorát léptünk előre: egy teremben. egy asztalnál ültünk, és egy okmányt tudtunk aláírni — különböző ideológiájú, világnézetű emberek. Mert a reális gondolkozás, az ésszerűség minden résztvevőt arra kötelezett, hogy a maga részéről az együttműködés útját vállalja és fogadja el. Nem szabad persze, hogy illúziókban éljünk, s magam sem képzelem azt. hogy most. a Helsinkiben lezajlott európai biztonsági és együttműködési értekezlet, a közösen egyeztetett okmány együttes és ünnepélyes körülmények közötti aláírása nyomán egvcsapásra megváltozik majd Európa vagy a világ helyzete. Inkább arra szeretnék nyomatékosan utalni, hogy ennek az értekezletnek. a létrejötte az európai együttműködés és biztonság minden hívétől hatévi állhatatos munkát kívánt meg. Hátévi harcot jelentett azokkal szemben, akik ellenzik a béke megszilárdítását. az enyhülés irányzatát Mert vannak még ilyen emberek a világon, s a mi helsinki aláírásunkkal még nem tűnhet el az életből, a valóságból. Eddig is harcolnunk kellett a nem eléggé józanokkal, az ellenségeskedést, a konfliktusokat szítókkal szemben, de harcunk eredményes volt, s eljutottunk az értekezletig. Gondolom, hogy holnap és a távolabbi jövőben is így lesz: akadnak még gáncsvetők, de továbbra is küzdeni fogunk ellenük. Az ilyenek az európái biztonsági értekezleten részt vett országokban csupán törpe kisebbséget képviselnek, akik ellen meg kell és meg is fogják vívni harcukat a nemzetközi béke és ’biztonság ügyének képviselői. Küzdelemmel, munkával jutottunk tehát el idáig, s a továbbiakban is dolgoznunk, ■ harcolnunk kell. De elmondhatjuk, hogy új helyzet alakult ki; Európa és Észak-Amerika államainak képviselői politikailag, erkölcsileg, hivatalosan elkötelezték magukat az enyhülés irányzata mellett. Ennek történelmi jelentősége van, s ugyanakkor bizonyos konzekvenciái lesznek az élet minden területén. Meggyőződésem szerint a nemzetközi kapcsolatok és az együttműködés legkülönbözőbb területein fellendülés következik be. Más a nemzetközi légkör az értekezlet után, mint előtte volt. s akik a békéért, a biztonságért síkra szállnak, most új helyzetben és jobb körülmények között folytathatják küzdelmüket, mint az értekezletet megelőző időszakban. A magunk részéről különböző alkalmakkor — a pártkongresz- szuson, s a választások idején is — őszintén, a helyzetet reálisan felmérve azt mondtuk a magyar népnek, hogy nyugodtan és biztonságban végezheti mindennapos, békés építő munkáját, mert a nemzetközi helyzet a békeszerető népek és a béke erői javára változik a jövőben. Ez most Helsinkiben fényesen bebizonyosodott! Teljes felelősséggel, mély meggyőződéssel és őszinte bizakodással mondhatom, hogy a magyar nép az eddiginél nagyobb biztonsággal és nyugodtsággal végezheti munkáját: reményünk, perspektívánk, jövőnk a béke! Hozzá kell tennem, hogy — s ezt felszólalásomban is próbáltam megfogalmazni —, ha a kormányok a helsinki értekezlet szellemében folytatják tevékenységüket, és a népek továbbra is támogatják a jó ügyet, akkor a holnap Európa népei számára, s így a magyar nép számára is szebb, ragyogóbb és boldogabb lesz! Az értekezlet figyelmét — ha csak rövid utalás formájában is — felhívtam a magyar nép nehéz történelmi útjára, hogy még érthetőbb legyen: ha a magyar nép a békére és biztonságra adja le szavazatát, ebben a legőszintébb óhaj és a legigazibb érdek, a nép érdeke fejeződik ki. Még egy megjegyzést tennék: a jövőt illetően tudni kell, hogy mi, népünk képviseletével és szavazatával — ahogyan Helsinkiben is tettük — mind a béke ügyét fogjuk erősíteni. A józan ész, a reális politika mellett vagyunk. Mindig a szocialista és a kapitalista országok békés egymásmelleit élésére szavaztunk és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Népünk szavazatának súlya azonban döntően attól függ, ahogy a jövőben végezzük hazai munkánkat. Azok az eredmények, amelyeket az utóbbi 10—15 évben szocialista demokráciánk fejlesztésében a gazdasági és kulturális építőmunkában, nemzetközi kapcsolataink szélesítésében elértünk jelentősen megnövelték szavazatunk súlyát. A jövőben is csak ezen az úton tudjuk a magyar nép hangját erősíteni a népek kórusában. Bízom abban, hogy népünk, amelynek elsőrendű érdeke a béke, a békés szocialista építőmunka, mindent megtesz azért, hogy a nevében fellépők szavának megfelelő súlya legyen a nemzetközi életben, miként — állíthatom — Helsinkiben is volt. Engedjék meg, hogy befejezésül megköszönjem a magyar sajtó közreműködőinek a tevékenységét, amellyel népünket folyamatosan és megfelelően tájékoztatták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájáról. Köszönöm közvélemé-= nyünk figyelmét'is, mert nekünk nagy erőt ad, ha olyan fórumon, mint ez az értekezlet is volt, abban a tudatban szólhatunk, hogy népünk támogat bennünket — fejezte be nyilatkozatát Kádár János. (MTI) Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya „Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amely 1973. július 3-án kezdte meg munkáját Helsinkiben, majd 1973. szeptember 18-tól 1975. július 21-ig folytatódott Genfben, 1975. augusztus 1-én Helsinkiben befejezést nyert az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Franciaország Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Jugoszlávia, Kanada, Lengyelország, Liechtenstein, Luxemburg,* Magyarország, Málta, Monaco, Nagy-Britannia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, San Marino, Spanyolország. Svájc, Svédország, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Törökország és a Vatikán magas képviselői részvételével.” Ezzel a bekezdéssel kezdődik a finn fővárosban augusztus 1-én aláírt több mint százoldalas záróokmány, amelynek angol, francia, német, olasz, orosz és spanyol nyelvű eredeti példányát a Finn Köztársaság kormánya vette át levéltári megőrzésre, egy-egy hiteles másolatát pedig a finn kormány valamennyi részt vevő állam rendelkezésére bocsátotta. A záróokmány négy fő —, illetve a „Mediterrán fejezettel” öt — fejezetre tagozódik. Ezek a következők: I. Az európai biztonságra vonatkozó kérdések. II. Együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén. III. A földközi-tengeri biztonsággal és együttműködéssel összefüggő kérdések. IV. Együttműködés emberiességi és egyéb területeken. V. Az értekezletet követő intézkedések. $ Honcrne | Kádár János aláírja Helsinkiben a záródokumentumot. Első fejezet A. záródokumentum első fejezetének bevezetőjében a Részvevő államok megerősítik azt a célkitűzésüket, hogy elősegítik egymás között a jobb kapcsolatok kialakulását és biztosítják azokat a feltételeket, amelyek között népeik valódi és tartós békében, a biztonságukat fenyegető bármely veszélytől vagy kísérlettől mentesen élhetnek. További erőfeszítéseket tartanak szükségesnek, hogy az enyhülés állandó és egyre életerősebb, átfogóbb és egyetemes méretű folyamattá váljék. A bevezető hangsúlyozza továbbá, hogy az európai biztonság oszthatatlan, s hogy az európai béke és biztonság szorosan összefügg az egész világ békéjével és biztonságával. Kimondja végezetül, hogy „minden országnak hozzá kell járulnia a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához és valameny- nyi nép alapvető jogainak szavatolásához, gazdasági és társadalmi haladásának és jólétének előmozdításához.” Az első fejezet, és az egész záróokmány alapvető politikai része a „Nyilatkozat a részvevő államok kapcsolatait szabályozó elvekről”, amelynek előszavában a részvevő államok „ünnepélyesen kinyilvánítják azt az eltökéltségüket. hogy mindegyik részvevő állam valamennyi töb- •bivel fennálló kapcsolataiban, tekintet nélkül politikai, gazdasági vagy szociális rendszerükre, továbbá nagyságukra, földrajzi helyzetükre vagy gazdasági fejlettségi szintjükre, tiszteletben tartja és megvalósítja az “alábbi elveket, melyek kölcsönös kapcsolataik szabályozásában elsődleges fontosságúak”. Ezután következik a dokumentumban a „Tíz elv” kifejtése. Az első elv szerint a részvevő államok (alattuk itt és a következőkben is a 33 európai állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada értendő) tiszteletben tartják egymás szuverén egyenlőségét, a területi épségre, a szabadságra és politikai függetlenségre való jogát, a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszer szabad megválasztásának és fejlesztésének jogát. Ebben az elvben foglaltatik az az utalás, hogy az államok határai a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megállapodással megváltoztathatók. A második elv alapján az. államok egymás közötti és általában nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől bármely állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen. A harmadik elv a határok sérthetetlenségét, a negyedik az ál-? lamok területi épségének tiszteletben tartását mondja ki. Az ötödik elv a vitás kérdések békés rendezése, ezen belül gyors és igazságos megoldás felől intézkedik, egyebek között olyan eszközök alkalmazásával, mint a tárgyalás, a vizsgálat, a közvetítés, a békítés, a döntőbíráskodás. A hatodik elv szerint „a részvevő államok, tekintet nélkül egymás közötti kapcsolataikra, tartózkodnak attól, hogy bármi módon, közvetlenül vágy közvetve, külön-külön vagy együttesen beavatkozzanak egy másik részvevő állam belső törvény- hozásába tartozó belső vagy külső ügyekbe”. A hetedik elv rögzíti az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy meggyőződés szabadságát. A nyolcadik elvben a népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga kapott megfogalmazást. A kilencedik elvben a részvevő államok vállalják, hogy az ENSZ Alapokmányának céljaival és elveivel összhangban minden területen fejlesztik együttműködésüket egymással „és az összes többi állammal”. Ez az együttműködés a kölcsönös megértést és bizalmat, a baráti és jószomszédi kapcsolatokat, a nemzetközi békét, a biztonságot és az igazságosságot hivatott szolgálni. A tizedik elv a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését írja elő. A következőkben a részvevő államok megállapítják, hogy „a jelen nyilatkozat nem érinti jogaikat és kötelezettségeiket, sem a vonatkozó szerződéseket és más egyezményeket és megállapodásokat”. Az erőszakról való lemondásról és a viták békés rendezéséről szóló „Bizonyos elvek megvalósításával összefüggő kérdések” zárják le a dokumentum első fejezetének első részét. Az első fejezet második része „A bizalomerősítő intézkedésekről, a biztonság é; leszerelés néhány vonatkozásáról szóló ok7 x A mány”. Ennek keretében szó van az olyan nagyobb hadgyakorlatok előrejelzéséről, amelyeken a részvevő csapatok teljes létszáma meghaladja a 25 000 főt. amelyeket bármely részvevő állam területén Európában, valamint értelemszerűen a hozzátartozó tengeri térségben és légtérben tartanak. Az előrejelzést nem később, mint 21 nappal a hadgyakorlat kezdete előtt adják. „A részvevő államok felhívják a többi részvevő államokat, hogy önként és kétoldalú alapon, a kölcsönösség és valamennyi részvevő állam iránt tanúsított jóakarat szellemében, küldjenek megfigyelőket a hadgyakorlatok- ra”. „A részvevő államok elismerik. hogy saját belátásuk szerint előre jelezhetik nagyobb katonai mozgásaikat is azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a bizalom- erősítéshez.” A záróokmány a leszerelés kérdésében a következőképpen foglal állást: „A részvevő államok elismerik, hogy valamennyien érdekeltek a katonai szembenállás enyhítésében és a leszerelés előmozdítását célzó erőfeszítésekben, amelyeknek az a rendeltétése. hogy kiegészítsék a politikai enyhülést Európában, és erősítsék biztonságukat. Meggyőződésük, hogy olyan hatékony intézkedések szükségesek e területeken, amelyek méretüknél és természetüknél fogva újabb lépéseket jelentenek az általános és teljes leszerelés végleges megvalósítása felé, sz, gorú és hatékony nernr zeíküzi ellenőrzés mellett és amelyeknek a béke és a biztonság megerősödését kell majd eredményezniük az egész világon.” Második fejezet Az EBK záródokumentumának második fejezete igen részletesen és konkrétan tárgyalja az együttműködés fontosságát és lehetőségeit a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén, általános irányelveket és tárgyi ajánlásokat ad. A kereskedelmi együttműködésről szóló általános rendelkezések egyebek között megemlítik, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása kedvezően hathat a kereskedelem fejlődésére. A továbbiakban szó van a nemzetközi üzleti kapcsolatokról, a gazdasági és kereskedelmi információcseréről a marketing tevékenység hatékonyabbá tételéről, az ipari kooperációról és a közös érdeklődésre számot tartó európai regionális és szubregionális tervekről, a szabványok összehangolásáról. Ugyanez a fejezet a következő területekre bontva tárgyalja a tudományos-műszaki együttműködés lehetőségeit: mezőgazdaság, energetika, új technológiák, fizika. kémia, meteorológia és hidrológia, óceánkutatás, szeizmikus kutatások, glaceológia, elektronikus számítástechnika, távközlési és információs technika, űrkutatás, orvostudomány, köz- egészségügy, végül környezeti kutatások. A környezetvédelmi együttműködés fejlesztése Európában különösen kívánatos olyan területeken, mint a levegő- és víz-, szennyezés korlátozása, az édesvizek hasznosítása, a tengeri környezet védelme, a talajvédelem, természetvédelem, a környezeti feltételek javítása lakott területeken, végül a környezeti változások figyelése, előrejelzése és értékelése. A második fejezetben kapott helyet olyan kérdés, mint az idegenforgalom fejlesztése, a külföldi munkások és alkalmazottak gazdasági és szociális problémái, továbbá a szakemberképzésben megvalósítható nemzetközi együttműködés. Harmadik fejezet f A záróokmányban viszonylag rövid fejezet foglalkozik a földközi-tengeri térség biztonságával, és az ott szóba jövő együttműködés kérdéseivel, különös tekintettel arra. hogy a térségben nemcsak európai államok vannak. Ezek némelyike, így Algéria, Egyiptom, Izrael. Marokkó, Szíria és Tunézia, lehetőséget kapott arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszában — képviselői révén — ismertethesse véleményét a napirenden szereplő kérdésekről. Negyedik fejezet „Együttműködés emberiességi és egyéb területeken” — ez a címe a záróokmány következő fejezetének, amely az EBK úgynevezett „harmadik kosarának” témái* foglalja magában. Bevezetőben e részt vevő államok tolmácsolják azt az óhajukat, hogy hozzájáruljanak a béke és a népek közötti megértés erősítéséhez, az emberi személyiség szellemi gazdagodásához, faji, nemi, nyelvi és vallási megkülönböztetés nélkül. Hangot adnak annak a véleményüknek, hogy a fokozódó csereakciók a kultúra, valamint az oktatás területén, a tájékoztatás bővítése, az emberek közötti kapcsolatok és a humanitárius kérdések megoldása hozzájárul az említett célok eléréséhez. Együttműködnek egymással, fejlesztik és erősítik a meglevő együttműködési formákat, igyekszenek új módokat és eszközöket is kimunkálni, de hangsúlyozzák azt a meggyőződésüket, hogy „ennek az együttműködésnek a részt vevő államok közötti kapcsolatokat szabályozó elvek teljes tiszteletben tartásával kell megvalósulnia, amelyeket a vonatkozó dokumentum rögzít”. Az „Emberi kapcsolatok” alfe- jezet olyan kérdésekre tér ki, mint a családi kötelékek alapján megvalósuló kapcsolatok és találkozók, a családegyesítés, a különböző államok állampolgárai közötti házasságkötések, személyi és szakmai rendeltetésű utazások, sportkapcsolatok — természetesen mindezek nemzetközi vonatkozásban. Külön alíejezet foglalkozik á szóbeli és nyomtatott információk, a filmre rögzített, a rádió- és televízió-információk cseréjével. a nemzetközi tájékoztatásügyi együttműködéssel, a külföldön dolgozó újságírók munkafeltételeinek megjavításával, majd ugyancsak külön alfejezetet kapott az okmányban a nemzetköz' kulturális, illetve nevelésügyi kapcsolatok fejlesztésének kérdése. A részt vevő államok „ösztönzik az idegen nyelvek és civilizációk tanulmányozását, ami fontos eszköz a népek közötti érintkezés bővítéséhez, minden egyes ország kultúrájának jobb megismeréséhez. s a nemzetközi együttműködés erősítéséhez is”. Ötödik fejezet Az értekezlet záróokmányának zárófejezete a konferenciát követő intézkedéseket foglalja össze. A részt vevő államok itt hangot adnak annak a szándékuknak, hogy megvalósítják az értekezlet záróokmányának rendelkezéseit, újabb egyoldalú, kétoldalú és sokoldalú erőfeszítéseket tesznek, hogy folytassák „az értekezlet által megkezdett sokoldalú folyamatot” E célból eszmecseréket folytatnak, megszervezik képviselőik találkozóit. elsőként a külügyminiszterek által kijelölt képviselők értekezletét. „Ez az értekezlet részletesen kidolgozza a megfelelő módozatokat, amelyek hasonló találkozók megrendezésére vonatkozhak, és amelyek magukban foglalhatják az újabb hasonló találkozók, valamint egy új értekezlet megrendezésének lehetőségét. Az első ilyen találkozóra 1977- ben kerül sor Belgrádban. Ezt az értekezletet 1977. június 15-én készítik elő egy belgrádi találkozó alkalmával, ahol döntenek a külügyminiszterek által kinevezett képviselők értekezletének időpontjáról, időtartamáról, napirendjéről és egyéb körülményeiről.” Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában az aláírásokat a következő szövegű bekezdés előzi meg: „A fentiek hiteléül, a részt vevő államok alulírott magas képviselői, tudatában annak, hogy államaik kiemelkedő politikai fontosságot tulajdonítanak az értekezlet eredményeinek, kinyilvánítják eltökéltségüket, hogy a fenti szövegekben foglalt rendelkezéseknek megfelelően fognak cselekedni, e záróokmányt aláírásukkal látták el.” (MTI)----------------:-----------1----------T anácskozások, megbeszélések Brezsnyev —Wil son Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Harold Wilson brit miniszterelnök a helsinki Finlandia-palotában megbeszélést tartott. A találkozón részt vett Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és James Callaghan brit külügyminiszter is. A „tárgyszerű, .konstruktív légkörben lezajlott találkozón a felek kifejezték a helsinki tanácskozás sikereivel való elégedettségüket, A szovjet—angol kapcsolatokra vonatkozó véleménycsere során a felek leszögezték, hogy a politikai, kereskedelmi-gazdasági és egyéb kapcsolatok kedvezően fejlődnek, különösen a februári moszkvai csúcssgintű jfnegbegz.é- lések óta. Hangot adtak szándékuknak, hogy továbbra is a Szovjetunió és Nagy-Britannia közötti kölcsönös megértés és együttműködés megerősítése útján haladnak. (TASZSZ) Brezsnyev—Ford Szombaton Helsinkiben újabb megbeszélést tartott Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke; jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter is. Brezsnyev és Ford nagyra értékelte az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményeit. A felek véleménycserét folytattak a szovjet—amerikai kapcsolatok továbbfejlesztéséről. Nagy figyelmet fordítottak a hadászati fegyverek korlátozásának problémájára: azokat a kérdéseket, amelyekben a megbeszélés során megegyezésre jutottak, a genfi tárgyalóküldöttségekhez továbbítják, megszövegezésre. A még függőben levő kérdésekkel kapcsolatban folytatódnak a tárgyalások. Lengyel—nyugatnémet közlemény Helsinkiben szombaton lengyel —nyugatnémet közös közleményt hoztak nyilvánosságra A közlemény szerint Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Helmut Schmidt nvugatnémet szövetségi kancellár pénteken találkozott Helsinkiben, s kimerítő eszmecserét folytatott a két or' szág közötti kapcsolatokról. Edward Gierek és Helmut Schmidt hangsúlyozta q két nép és a két állam közötti kapcsolatok hatalmas jelentőségét az európai béke és együttműködés megszilárdítása szempontjából. Kitüntették Urho Kekkonent A Béke-világtancs elnöksége Joliot-Curie-emlékéremmel tüntette ki Urho Kekkonen finn köztársasági elnököt. A kitüntetést tegnap a Béke-világtanács elnökségének küldöttsége nyújtotta át a finn köztársasági elnöknek. A küldöttség vezetője Romesh Chandra, a BVT fótit-' kára volt, tagjai pedig Josef Czi- rankiewicz. a Lengyel Béketanács elnöke, James Lamont angol munkáspárti képviselő és Réczey László, a Magyar Béketanács al- elnöke. (MTI)
