Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-19 / 194. szám

1975. augusztus 19. • PETŐFI NÉPE • 3 A limikolák gytírűzése A limikola a parti mada­rak gyűjtőneve — tájékoztat Haraszthy László ornitoló-. gus, a Magyar Madártani Egyesület gyűrűző táborának vezetője. — Ezek a madarak a szikes, tocsogós, mocsaras területeken, a sekélyvízű ta­vak mellett élnek. A Fülöpszállás határábán levő úgynevezett Kelemen-szék volt beszélgetésünk színhelye. Ez a szikes terület a Kiskunsági Nem­zeti Park -része. Egy hétre vet­ték birtokukba az ornitológusok és néhány fiatal természetrajon­gó az ország minden részéből. A tábor létszáma változó volt, ál­talában húsz körül mozgott. Va­sárnap fejezték be a munkát, melynek célja részben faunisz- tikai felmérés, másrészt a ma­dártani egyesület részére a gyű­rűzés. Ilyen jellegű madárgyűrűző tá­bor még ném volt hazánkban. A szikes területek' gazdag madár­világának számbavétele ez alka­lommal történt ily módon elő­ször. • A madár­megfigyelő- torony. A Nagy Éva bemutatja rovarfogó sátrát. 9 Néha, ha nem jutnak elegendő táplálékhoz, legyengülnek a madarak. Tömösvári Tibor, győri gimnazista egy nagy pólingot talált. (Szilágyi Mihály felvételei.) Bankovics Attila a madártani egyesület faunisztikai szakosztá­lyának titkára elmondja: — A szikes tocsogók madárvi­lága sokkal gazdagabb mint hin­nénk. A fogóhálóban már az első éjjel 97 szárnyas akadt fenn. Több száz madarat gyűrűztünk. Óránként figyeltük a hálót. Nem akartuk, hogy sokáig vergődje­nek. A fajtaazonosítás után gyű­rűztük, majd szabadon engedtük a háló foglyát. Haraszthy László hozzáteszi: — Olyan ritka madarat is ta­láltunk, mint a kacagó csér, a kis póling, a kőforgató, sőt vélet­lenül egy gólya is fennakadt. A tábor nem csak madárgyű- rűzést végzett, hanem más érde­kes témával is foglalkozott. Nagy Éva, a zirci természettudományi múzeum munkatársa a szikes to­csogók légy- és szitakötőfaunáját tanulmányozta. Ügyes fogóháló­jával sok száz rovart begyűjtött. Dr. Rékási József a bácsalmási gimnázium tanára a madarakon élősködő ' tolltetveket tanulmá­nyozta. Kevesen tudják, hogy eb­ből is több mint ötszáz fajtát is­mernek. Számottevően gyarapította az ornitológusok ismeretanyagát ez a különleges tábor. Jövőre sze­retnék megismételni. K. S. KÉPERNYŐ A tévé és az öregember Mit tehet egy ember? Gondol­kodó, tudatos létezésre vágyó férfi, nő megkérdezi időnként a világtól, önönmagától. Vallató időben, egymást érő történelmi események közben nehéz a vá­lasz: a körülményektől, az egyén képességeitől függően sokat és kévését. Valamit mindenképpen, mert minden emberi cselekedet nyomot hagy a világban, mozdít­ja előre vagy hátra. Hatékonyabban avatkozhatnak a történésekbe, akik céljaikat a fejlődés követelményeinek, a közösség érdekeinek ismeretében határozzák meg. A szeremlei Takács Ferenc a sűrűn kérdező és a jól válaszoló emberek közé tartozott. Így fo­galmazott : „mit kell tennem, hogy jobb legyen körülöttem a világ?” Nem volt se tudós, se művész, külöriileges egyéni ké- pességgekkel sem áldotta meg a sors. ^sak, és ez a csak a majd­nem minden, konok következetes­séggel érvényesítette a maga életében, környezetében a felis­mert igazságot. Részvétele nyilván nem dön­tötte el egyetlen, osztályütközet kimenetelét. A szovjet csapatok az ő közreműködése nélkül is felszabadították volna Szeremlét s a termelőszövetkezeti mozgalom nélküle is gyökeret eresztett vol­na a faluban. A rossz ivóvízen, s a Duna menti község más gond­jain ő sem segíthet. A „névtelen” emberre mégis méltán figyelt fül nehány megyei vezető, s a tele­vízió. A Takács Ferencek alakít­ják a világot! Sebeket kapnak. Előfordul, hogy rövidlátó harcostárs vagy számító érdekhajhász a zászló nyelével veri fejbe őket. Volt rá példa. Magyar József, Balázs Béla- díjas rendező kitűnő érzékkel kötötte össze a veterán sorsát Szeremlével, a sajátos hangulatú dunai tájjal. Láttatta a változó embert és a változó vidéket. A képek beszélték el, hogy mi min­den történt ama harminc év előtti októberi nap, Takács Fe­renc nagy küldetése óta. Vesze­delmes volt ama régi vállalko­zás, sikertelenül, csalódással vég­ződött az első próbálkozás. A remények egy részét elfonnyasz- totta az emberi gyarlóság, száza­dos szegénységünk szomorú örök­sége. A történelem, a jfalu és az öreg­ember című film a televízió va­lóságfeltáró sorozatának java al­kotásai közé tartozik. A rendező ismeri annyira a vidéket, hogy észrevegye a sole újat, jót és sze­reti annyira az emberekét, hogy ne hallgasson nyugtalanító ta­pasztalataikról, az ellentmondá­sokról. örvendezik az új fürdő­szobák láttán, s jobb, egészsége­sebb ivóvizet sürget. Pontos ké­pet ad Szeremléről, egy tisztelet­reméltó emberi sorsról. Érdemes lenne Magyar József Bács-Kiskun megyei vonatkozású filmjeit Kecskeméten, Baján cso­korba fűzve bemutatni. A tavaly vetített tanyasorozat, a frissebb Péteri tó és a most sugárzott alkotás egyaránt alapos tájékozó­dásról, felkészültségről tanúsko­dik. Mindegyikben életformák, emberi sorsok változására fogé­kony, • élesszemű, az egyedit és a tipikust ügyesen ötvöző rende­zőként. ismertük meg. A szombat esti műsor azt is példázza, hogy mit tehet a tele­vízió a fejlődésért, a közgondol­kodás javításáért. Ókori vár Taskent alatt Az üzbég főváros kellős Kö­zepén egy közel kétezer éve épí­tett ókori fellegvár maradványai­ra bukkantak a régészek. A ci­tadellát XVI. századi kézműves műhelyek, ódon lakóépületek, üz­letsorok veszik körül. Itt látható a Kukel’Das medresze és egy mecset is. Az ókori Binketbe — így ne­vezik a város ősi központját — a város valamennyi körzetéből át kívánják szállítani az antik építészeti és egyéb emlékeket, sőt a világhírű Bokharából és Szamarkandból, valamint más egykori mohamedán kultúr-köz- pontból is itt kap helyett néhány kiállítási tárgy. A hét hektárnyi területű mű­emlékvédelmi övezet körül új la­kótelepeket, kutató és tervező in­tézeteket, valamint más létesít­ményeket építenek. Üvöltő nézők? A sportrovattól azt vártuk, hogy erős alapozással kezdi az új évadot. Sajnos az elmúlt he­tekben azt tapasztaltuk, hogy egyi-másik riporter még idény eleji formában van. Csak ezzel magyarázható, hogy a nizzai ver­senyen hangosan szurkoló, a ver­senyzőket buzdító közönség két­szer is „üvöltő nézőknek” nevez­tettek. Reméljük, hogy szeptem­berre eltűnnek a feleslegesen használt idegen szavak az oly népszerű sportközvetítésekből. Heltai Nándor Tájékoztatás a tankönyvhelyzetről Két héttel az új tanév kezde­te előtt időszerű kérdésről, n tankönyvellátás helyeztéről tar­tott! 'sajtótájékoztatói Petró And­rás, a Tankönyvkiadó Vállalat igazgatója. Az Oktatási Miniszté­riumban “hétfőn tartott tájékoz­tatóján arra a kérdésre, hogy lesz-e elegendő tankönyv, az igazgató egyértelműen kedvező választ adott. Aláhúzta: senki­nek sem kell attól tartania, hogy bármely tankönyv hiánycikk lesz. A példányszámokat úgy* állapí­tották meg, hogy azok ai«zük- ségletet kielégítik. Az 1975/76. tanévre az. általá­nos és középiskolák számára a különböző kiadóknak együttvé­ve 2 100 féle tankönyvről kell gondoskodniok, s ez körülbelül 25 millió példány könyvet je­lent. Ebből a tankönyvkiadónak 1097 féle könyvet kell elkészíte­nie. A tankönyvek gyártásához 5 460 tonna papírt használnak fel, Az újdonságlista az idén bősé­ges: 90 új kiadású könyvet és munkafüzetet jelentetnek meg. Közülük a legjelentősebbek — 52 ^tankönyv és úgynevezett tanulói segédlet — már a tananyagcsök­kentés következményeként került átdolgozására. (MTI) A töprengő szobrász Megnyílt Melocco Miklós kiállítása A Munkácsy-díjas Melocco Miklós legújabb mun­káival ismerkedhet meg a látogató a megyei mű­velődési központ emeleti előcsarnokában. A bemu­tató egy önmagához is szigorú szobrászművész gon­dolkodási folyamatába és műhelytitkaiba enged be­pillantást. Több műve már otthonra talált Kecske­méten. Ö faragta ki mészkőből az Aranyhomok szálloda előtti tér medencéjébe állított Pelikánt, két társával — Herényi Józseffel és Fekete Tamással — közösen készítette Mészöly Gyula síremlékét.' Ko- dály-emlékművét pedig a zenepedagógiai intézet átadásával egyidőben leplezték le. A 40 éves szob­rász rendszeresen visszatér dolgozni a kecskeméti alkotóházba. A római születésű, Budapesten élő művész elő­ször állít ki Bács-Kiskun megyeszékhelyén. A ki­állítást Gódor József, a városi tanács elnöke nyitot­ta meg vasárnap délelőtt. A szép számú érdeklődő között volt Gera Sándor, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője. • Gódor József megnyitja a kecskeméti kiállítást. \ • A Milói Vénusz és a szemléltető gipszöntvény. (Tóth Sándor felvételei.) Melocco női és gyermeki tes­tekről vett gipszöntvényekkel bizonyít. Az ilyen összehasonlí­tásokból viszont aligha lehet százszázalékos esztétikai érték­ítéletekhez jutni, hiszen a műve­szet kifejező, sőt visszatükröző szerepe is megváltoztathatja a valóságot. Lényegesebb az, hogy a kiállításon a fogalmakat tisz­tázó gondolkodási folyamat le­nyomataival lehet találkozni. A kísérő-magyarázó szövegek ezért egyértelműek, gyakoriak a csat­tanó tőmondatok. A töprengő szobrász, miközben finomítja a gipszmásolat készítésnek techni­káját, talán mesterségbeli önbi­zalmát akarja növelni, ami ahhoz szükséges, hogy a kinyilatkozta­tás bizonyosságával formálhassa meg mindazt, amit egyébként szemmel nem lehet - látni, csak a belső érzékelés tesz megfogha­Ügy tűnik, Melocco Miklóst az utóbbi időben mindennél erőtel­jesebben foglalkoztatják a mű­vészi minőség kérdései. A Mű­vészet című folyóirat májusi szá­mában a gyermekrajzok jelleg­zetességeit boncolgatta, s már ebben a cikkében a „próba” módszerét alkalmazta Kondor Béla egyik rajza kapcsán. Művé­szettörténeti emlékezetünket azó­ta is szinte sárkányölő szenve­déllyel tisztogatja az általa félre­vezetőnek ítélt közhelyektől. „A Múltba, mint utánunk szökő ár­ba, mindjárt belefulladunk... a hagyományok néni eresztenek szabadon” — írja a katalógus­ban. Lehet, hogy a különféle irányzatok manifesztumai után egy újabb kiáltvány sorait ol­vassuk? Akik a kiállítást fejcsóválva nézegetik, talán az orosz futuris­ták elhamarkodott kinyilatkozta­tására gondolnak: „Puskint. Dosztojevszkijt, Tolsztojt, és a többit, és a többit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából”. Itt is egyfajta rombolásról van szó, amit a biztos alapokra történő építésnek kell kísérnie.' Eközben Melocco másfajta értékeket fe­dez fel a klasszikus alkotások­ban. Nem fogadja el például Ro- dinnek azt az állítását, hogy a Milói Vénusz a csodák csodája. Észreveszi a testtartás hibáit, a textil ráncainak természetellenes esését, de elismeri: „azért nagyon szép”. tóvá. A kiállítás valamiképp a kecs­keméti iskolaszínház sorozatához tartozik: a műhelytitkok és a vi­ta révén közelebb kerül az em­ber egy-egy alkotáshoz. S remél­hetőleg rövidesen az új minősé­get létrehozó, teremtő Melocco Miklós kecskeméti kiállítását is üdvözölhetjük, amelynek előhír­nökeként két megrázó Ady-szo- bor jelent meg az emeleti elő­csarnokhoz vezető lépcsőházban. Mintegy igazolják az összehason­lító kísérletek, „próbák” értel­mét: az egyéni elképzelés — a művészi gondolat — érvényre juttatásához mindent tudó, töké­letesre csiszolt mesterségbeli készség szükséges. Halász Ferenc TÖRVÉNY AZ ÁLLAMPOLGÁROKÉRT I. Mindenki, aki dolgozik Szocialista társadalmunk alap­vető érdeke és elemi kötelessége az öregekről, betegekről, munka­képtelenekről és a gyermekes családokról való gondoskodás. Ennek megfelelően... az Alkot- t^nány úgy rendelkezik, hogy a Magyar Népköztársaság állam­polgárainak öregség, betegség és munkaképtelenség . esetén anyagi ellátáshoz van joguk. Az anyagi ellátáshoz való jogot államunk a társadalombiztosítás keretében és a szociális intézmények rendsze­rével biztosítja. s v «* Azonos jogok A társadalombiztosítási gon­doskodás fokozatos kiterjesztésé­vel elértük, hogy a munkavi­szonyban álló dolgozók, az ipari szövetkezeti tagok, a bedolgozók, valamint a megbízás alapján rendszeresen és személyesen munkát végző dolgozók, család­tagjaik azonos elvek szerint, il­letve egyenlő feltételek mellett szerezhetnek jogot a társadalom- biztosítás ellátásaira. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti és szakszövetkezeti ta­gok és családtagjaik — a táppénz valamint a terhességi gyermek­ágyi segély kivételével — a társadalombiztosítás keretében ugyanazokra az ellátásokra jo­gosultak. mint a munkaviszony­ban álló dolgozók és családtag­jaik. A táppénzt és a terhességi gyermekágyi segélyt helyettesítő betegségi illetőleg szülési se­gélyt a tagok a szövetkezettől kapják. Társadalmunk két alapvető osztálya ily módon gyakorlatilag azonos társadalombiztosítási jo­gokat élvez. Elértük tehát a gon­doskodásnak azt a fokát, amelyen a szocialista szektorban dolgozók teljes körének ; társadalombizto­sítási ellátása megközelítően azo­nossá vált. 1975. július 1. napján hatályba lépett a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, vala­mint ennek végrehajtásáról szóló 17 1975. számú minisztertanácsi rendelet, valamint a 3 1975. szá­mú SZOT-szabályzat. Cikksoro­zatunkban — a végrehajtási ren- deletekrfe is figyelemmel —, ol­vasóinkkal elsősorban a legfon­tosabb új rendelkezéseket kíván­juk megismertetni. A biztosítottak köre A törvény alaján biztosítottak' a munkaviszonyban álló dolgo­zók, az ipari -szövetkezetek tag­jai, a mezőgazdasági és halászati termelőszövetkezetek, a mező- gazdasági szakszövetkezetek (to­vábbiakban : mezőgazdasági szö­vetkezet) tagjai, a szakmunkás- * tanulók, a bedolgozók, továbbá a megbízás alapján rendszeresen és személyesen munkát végzők. A törvény felhatalmazása alapján a Minisztertanács a biz­tosítottak körét kiterjesztette. Ki­mondva, hogy a biztosítás kiter­jed az alkalmi fizikai munkát végző személyekre, valamint töb­bek között a gépjárművezető­képző munkaközösség tagjaira és a javító-nevelő munkát végző személyekre is. Ugyanakkor a biztosítás nem terjed ki a mun­káltató házastársára, élettársára, továbbá a magánháztartásban al­kalomszerűen, a vállalkozási jog­viszonyban és az eseti megbízás alapján munkát végző személyre. A rendelet szerint a háztartási, alkalmazottakra a biztosítás ab­ban az esetben terjed ki, ha a munkaszerződés szerint vagy tényleges munkaideje ugyanan­nál a munkáltatónál a heti 24 órát eléri. A,; bedolgozóra a korábbi ren­delkezéseknek megfelelően akkor terjed ki a biztosítás, ha keresete i a hávi 250, illetőleg a napi 10 fo­rintot eléri. Az új szabályzat sze­rint ha a bedolgozó biztosított volt és igazoltan nem végez mun­kát (például terhességi gyermek­ágyi segélyben részesül), a biz­tosítás szempontjából figyelembe jövő napi átlagkeresetének kiszá­mításánál ezeket a jogszabály­ban felsorolt igazolt napokat osz­tószámként nem lehet figyelembe venni. A társadalombiztosítási ellátások A biztosítottak betegségi és anyasági ellátásra, családi pót­lékra, nyugellátásra és baleseti ellátásra jogosultak. Különös méltánylást érdemlő kivételes esetben betegségi és anyasági el­látást, valamint családi pótlékot a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság engedélyezhet. A biztosítottat betegségi és anyasági ellátásként táppénz, terhességi-gyermekágyi segély és anyasági segély illeti meg. A biz­tosított halála esetén temetési se­gély jár. A biztosított eltartott hozzátartozójának a szülése ese­tén anyasági segély, halála ese­tén temetési segély jár. Betegségi és anyasági ellátás­ra jogosultság egyidejűleg több jogcímen is fennállhat. Szüksé­gessé vált ezért annak rendezé­se, hogy mely ellátások nem ve­hetők egyidejűleg igénybe. A tör­vény szerint táppénz és baleseti táppénz, illetőleg .£zek bármelyi­ke és terhességi-gyermekágyi se­gély ugyanazon -jogviszony alap­ján egyidejűleg nem jár. Annak azonban nincs akadálya, hogy a biztosított több jogviszony esetén mindegyik jogviszonya alapján külön-külön részesüljön táppénz­ben vagy terhességi-gyermekágyi segélyben, illetőleg egyik jogvi­szony alapján terhességi-gyer­mekágyi segélyben, a másik alap­ján pedig táppénzben. Anyasági és temetési segély viszont akkor is csak egyszeresen jár, ha erre á jogosultnak több jogviszony alapján nyílik igénye. Dr. Kerék Lajos csoportvezető ügyész (Folytatjuk.) *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom