Petőfi Népe, 1975. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-02 / 180. szám

1975. augusztus 2. • PETŐFI NÉPE • 3 Félmillióval több háztartás kap gázt Túlteljesítik a földgázprogram negyedik ötéves tervi előirányzatát Üdülőterületeink ellátásáról öt évvel ezelőtt, 1970-ben hagyta jóvá a kormány a föld­gázfelhasználás központi fejlesz­tési programját, amelynek teljesí­téséről rendszeresen beszámol­nak a nehézipari ágazat vezetői. A központi fejlesztési program megvalósításának első évében 1 815 000 háztartás használt gázt vezetékhálózatból, vagy propán­bután palackból. A programnak megfelelően különösen gyors üte­mű fejesztésre került sor a ne­gyedik ötéves tervben. Így az előirányzott 22 helyett 23 milli­árd köbméter földgázt használt, illetve használ fel az ország eb­ben a tervidőszakban, elsősor­ban a hazai termelési előirány­zat túlteljesítése révén. Különö­sen fontos hozzájárulást adtak ehhez az eredményhez az algyői új gáztermelő és előkészítő üze­mek, amelyeknek kapacitása az idén már meghaladja hazai ter­melés 50 százalékát. •Jelentősen bővült az ország földgázszállító hálózata is. A tervidőszak első négy évében 546 kilométer hosszú gázszállító ve­zetéket helyeztek üzembe, s az idén átadandó új szakaszokkal együtt a negyedik ötéves terv­ben előirányzottnak megfelelő­en, mintegy 900 kilométerrel gaz­dagodik az országos hálózat. A legfontosabb szállítóvezeték a Testvériség gázvezetékrendszer, amelynek Beregdaróc és Lenin- város közötti első szakasza, va­lamint a Leninváros—miskolci vezeték már gázt szállít, a Mis­kolc—kazincbarcikai vezetéket pedig néhány hét múlva helyezik üzembe. A tervidőszakban hat város­sal és hat községgel bővült a föld­gázzal ellátott települések száma, így 1975 végén 38 város és 50 község részesül földgázellátás­ban. A földgáztermelés és -szál­lítás dinamikus fejlesztése tette lehetővé a háztartások gázellátá­sának gyors javítását is. Az 1970. évi 1 815 000 helyett 1975 végén már mintegy 2 300 000 — tehát csaknem, 500 000-rel több — háztartás részesül vezetékes, vagy pb-palackos gázellátásban, s így a negyedik ötéves tervben mintegy másfél millióval több ember mindennapi életét könnyí­ti meg a gázellátás fejlesztése. Teljesül tehát a tervidőszak elő­irányzata, amely szerint az év végén már vezetékes vagy pa­lackos gázzal látják el a háztar­tások 65 százalékát. Ebből 700 000 háztartás kap gázt hálózati ve­zetékből, több mint 1 500 000 pe­dig pb-palackokból. A városi gázról a födgázra tör­ténő átállás 1975-ig esedékes programját vidéken már a múlt év végére teljesítették. Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár és Sze­ged ellátása már teljesen föld­gázon alapul, s Budapesten az átállítási előirányzatot várhatóan 18 százalékkal teljesítik túl. A központi fejlesztési program alap­ján jelentősen bővült a gázfű­tés aránya. Az előzetes számítá­sok szerint ez év végén több mint 300 000 háztartásban oldják meg a fűtést vezetékhálózati vagy pb-palackos gázzal, csaknem két- szerannyi otthonban, mint 1970- ben. Közvetett módon, tehát hő­központok és fűtőerőművek ré­vén azonban további, mintegy 85 000 lakás fűtésének tüzelő­anyaga, energiája is földgáz. A hazai energiaellátás szerke­zetében a terveknek megfelelő­en bővül a szénhidrogének ará­nya, s ezen belül még gyorsab­ban nő a földgáz részaránya. Jó néhány erőműben és más kor­szerű fűtőberendezésnél ugyanjs földgázzal helyettesíthető a fű­tő- és tüzelőolaj. Az ország energiaellátásában a földgáz részaránya 1970-ben még 13,6 százalék volt, az idén várhatóan 20 százalék körül alakul, s szá­mítani lehet arra, hogy az olaj­felhasználás egy részének helyet­tesítése révén jelentősége még tovább nő. (MTI) Csak jóminőségű lisztet... — Elnézést egy pillanatra, amíg ezt az őrlemény mintát megvizsgálom, tessék helyet foglalni. Simity Etelka, a Kecskeméti Gazdasági Malom fiatal meósa öt perc alatt végzett az anyaggal, ez­után mosolyogva fordult felém. — Ne haragudjon, de nagyon sürgős volt ez a kontrollvizsgálat. — Kontrollvizsgálat. ilyenről csak az orvosnál hallottam. — Ó, hát ez nem is olyan, csak a szóhasználat azonos. Én a reggeli és a délutáni őrlést hasonlítót« tam össze. — És az eredmény? — Semmi eltérés, az őrlemény nedvességtartalma és minősége is azonos a reggelivel. — Üj lisztből vette a mintát? — Fele-fele, vagyis még keverni kell az ó és az új búzát, mert teljesen új lisztből nehéz volna jó ke­nyeret sütni. — Ezt ilyen pontosan tudja? — Hát persze, hiszen én csinálok próbasütéseket, így a kenyér színéről, illatáról, valamint az állagá­ról is meg tudom állapítani, milyen a liszt minő­sége. — Csak érzékszervvel? — Nem, műszeres vizsgálatokkal kombinálva. A búza nedvességtartalmát például az úgynevezett szárítószekrényes vizsgálattal állapítom meg, ezen­kívül még a központi laborban is megnézik, milyen a liszt sütőipari értéke. Ott ugyanis több a műszer és jobbak a felszerelések. — Itt nem bővítik a labort? — Azt hiszem igen. Egy hónapja dolgozom eb­ben az üzemben, pontosabban a laborban, és rémé­/ Együttműködés az MHSZ és a Tsz-szövetség között A Homokhátsági Termelőszövetkezetek titkára, dr. Magony Imre és az MHSZ megyei titkára: Bognár Ferenc alezredes együttműködési megállapodást írt alá. Az ünnepélyes aktu­son megjelent Lengyel László, a megyei pártbizottság, Végh István a kecskeméti járási pártbizottság munkatársa is. E megállapodást megelőzően már sok helyen kialakultak a két testület között az együttműködés jó feltételei, hiszen a Magyar Honvédelmi Szövetség területi vezetőségei, klubjai nagyon sok tsz-fiatalt képeznek ki különböző szakágazatokban' rádiósnak, gép­kocsivezetőnek, távirásznak. ej­tőernyősnek és sorolhatnánk to­vább. E megállapodásnak tulaj­donképpen az a célja, hogy a párt honvédelmi politikáját haté­konyabban, tudatosabban valósít­hassa meg a két vezető testü­let. E kezdeményezést nyilván­valóan tartalommal töltik meg, s ezáltal még többet tudnak ten­ni a honvédelmi nevelésben, a mezőgazdaságban dolgozók, és elsősorban a fiatalok között. A Magyar Szocialista Munkás­párt programnyilatkozata töb­bek között kiemeli: „A szocialis­ta társadalom fejlődésében nél­külözhetetlen szerepet töltenek be a társadalmi szervek... Mű­ködésük a közösségi élet sokrétű kibontakozását... a sport szerve­zett fejlesztését szolgálja.” Az MHSZ egyik fontos feladata a honvédelmi tömeg- és minőségi sportok szervezése, amelybe be kell vonni a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokat is. Az első lé­pés már megtörtént a Homok­hátsági TESZÖV-vel, de jó len­ne, hásonló megállapodást kötni a megye többi mezőgazdasági szövetkezetével is, valamint a gazdasági vezetők segítségével kiváló feltételeket alakítottak ki a lakosság honvédelmi elő- és utóképzésére, sporttevékenység folytatására. A TOT Elnöksége egy korábbi határozatában kimondta, hogy fokozott mértékben kell figye­lembe venni a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak, főleg a fiataloknak a sport iránti ér­deklődését és ehhez igazodva kell megszervezni a honvédelmi elő- és utóképzést, a mezőgazdaság­ban dolgozók mind jobban meg­közelítik az ipari munkások élet- körülményeit, s a kultúra és a sport iránti igényeik is ilyen mértékben növekednek. Az MHSZ-ben tanuló, sportoló, te­vékenykedő fiatalok azon túl, hogy megszerzik a haza védel­méhez szükséges előképzést, egy­ben a mezőgazdaság javát is szolgálják, amikor képesítést sze­reznek a járművezetésből, a rá­diózásból és sorolhatnánk to­vább. Nagyon új és szokatlan még az MHSZ és a Tsz-szövetség közötti megállapodás. Célja világos, egy­értelmű. Végrehajtása, megvaló­sítása pedig az ország, a fiatalság ügyét szolgálja. Sok ilyen megál­lapodásra lenne szükség, amely tartalmának kibontakoztatásával jobban elmélyítené a szocialista hazafiságot, a proletár interna­cionalizmust, a haza védelmének ügyét, s edzettebbé tenné fia­taljainkat. Nyilvánvalóan azért hangzott el e szerződés megköté­sekor az a javaslat, hogy a terT melőszövetkezetek és az MHSZ kössenek ilyen szerződéseket, s határozzák meg azokban éves feladataikat. G. G. A „VEF“- világmárka A rigai „VEF”-gyár tudós-mér­nök kollektíváját Szovjet Állami Díjra jelölték a megbízható és hosszú életű rádiókészülékek tö­meggyártási technológiájának ki­dolgozásáért. A „VEF”-gyár jó minőségű tranzisztoros rádióit negyven országban, köztük ha­zánkban is, vásárolják. A gya­korlat azt mutatta, hogy a rigai gyár tranzisztoros rádióinak élet- képessége tizenegyszerte hosz- szabb az átlagosnál. Egy „VEF” márkájú tranzisztort egész télre lehelyeztek a szibériai Angara fo­lyó medrébe. Kiszáradása után űködött. mint annak- DAPRESS—APN) ugyanúgy előtte. (B tJI Az életszínvonal emelkedésésével párhuzamosan — miként országosan, úgy megyénkben is — a hatvanas évek óta egy­re sürgetőbben jelentkezik, s vár kielégítésre a széles töme­gek üdülési igénye. Mindez fokozott felelősséget és tenniva­lókat ró a helyi tanácsokra, amelyek lehetőségeikhez mérten a követelményeknek igyekeznek is eleget tenni. Bács-Kiskun megye területén 14 üdülőhelyet tartanak szá­mon, amelyek jórészt a tanácsi szervező munka hatására lé" tesültek. Közülük a legjelentősebbek a Tőserdő, a Szelidi", a Vadkerti-tó és Kunfehértó. Mellettük azonban feltétlenül említést érdemel Tiszakécske Tisza-parti része, amely sok vonatkozásban vetekszik némely nagyobb üdülőhellyel is, valamint a bajai Petőfi-sziget, ahol mind több új beruházás­ra kerül sor. • Simity Etelka meós a mérési eredményeket is pontosan feljegyzi a naplóban. (Szilágyi Mihály felvétele.) lem rövidesen megérkeznek a munkámhoz szüksé­ges, de még hiányzó eszközök. Erre ígéretet is kap­tam. Ha meglesznek a műszerek, akkor bonyolul­tabb minőségvizsgálatokat Is el tudok végezni. Ez nemcsak nekem, hanem a vállalatnak is hasznos, mert a sütőipar csak a jó minőségű lisztet veszi át. B. Z. Az említett négy nagy üdülő­körzetet a megyei tanács pár éve regionális szerepkörrel ruházta fel, ami lényegében annyit je­lent, hogy túl a helyi jellegen, szélesebb terület lakosságának az ellátására hivatottak. E négy he­lyen együttvéve egy-egy nyári vasárnapon mintegy 30—35 ezer vendég keres szórakozást, fel­üdülést. Sőt, ifjúsági találkozók, s egyéb nagyobb rendezvények alkalmával ennél is több. Az idegenforgalom, a kereskedelem és a vendéglátás irányító szervei­nek érthetően gondot okoz, hogy az igények a hét többi napján merőben eltérnek a hétvégiek­től. A vasárnapi forgalommal szemben ugyanis a többi napokon ezeket az üdülőhelyeket mind­össze öt-hétezren látogatják. Ami a perspektívát illeti, két fő jellegzetességről kell szólnunk. Egyrészt mind több a kirándul­ni, túrázni, fürödni, pihenni vá­gyók száma. Másrészt hagyomá­nyos hazai üdülő- és kiránduló- helyeink — a Balaton, a Velencei­tó, a Dunakanyar — nihetetlenül zsúfoltakká váltak, telítve van­nak. A tömegek igényeit tehát más tájak, köztük természetesen megyénk felé is kell terelni. Ezért nem lokális, hanem népgazdasági jelentőségű feladat az üdülőhe­lyek fejlesztése. Üdülőterületeink egyik jelleg­zetessége, hogy zömmel hétvégi családi házak, kisebb részt pedig vállalati, intézményi kezelésű üdülők épültek rajtuk. Ezért ke­resni kell a módot a saját kis nyári lakkal, bungalóval nem rendelkezők elhelyezésére is. Szükség van ezenkívül a közmű- hálózat — bár eléggé költséges, mégis elengedetetlen — további fejlesztésére, nem utolsó sorban pedig a kereskedelmi és vendég­látóhálózat bővítésére. Egyenként sorravéve a fenti gondokat: Szelíden a népi tói nagy. de hézagpótló szálloda mellett pár éve kialakult!. — a Kastély Szálló épületében, a Ka­locsai Városi Tanács kezelésében Öntők együttműködése A Szovjetunió és a KGST-tag- országok — Jugoszláviával közö­sen — megkezdték az öntödei gépgyártás távlati prognózisának kidolgozását, különös figyelem­mel a szocialista gazdasági in­tegráció fejlődésére. A tervek szerint egy széria — különféle rendeltetésű — ejlennyomásos öntőgépet alkotnak bolgár kuta­tók által kidolgozott módszer sze­rint. Az új technológiát a szovjet és a bolgár üzemekben bevezetik. Szovjet és NDK-beli szakembe­rek közösen dolgoznak az öntő­gépek és automata gépsorok gyár­tásának szakosítása kiszélesíté­sén. Az érdekelt országosak az NDK már szállított automatizált öntödei gépsorokat traktoripari alkatrészek gyártásához. Cseh­szlovákia és a Szovjetunió a túl­nyomásos öntvénygyártás terüle­tén alakított ki együttműködést. Gyártják a biztonsági öveket — az ifjúsági üdülő. Az utóbbi két évben egyszerű kempingek létesültek a Szelidi-tónál, Vad­kerten és Kunfehértón. Kezde­ményezés történt többhelyütt öl­tözők. kölcsönzőhelyek, gyermek- játszóterek, szabadtéri színpad stb. kialakítására is, de az ered­mény még mindig kevés. ban megfelelő, nem mondható el azonban ugyanez a csúcsfor­galmú szombat-vasárnapokról. A csak az idényben — három hó­napra — benépesülő üdülőhelye­ken nem kívánható meg városias jellegű üzletek létesítése; a leg­járhatóbb út pavilonok és egy­szerűbb idényjellegű üzletek tető alá hozása, s némelyik szakmá­ban több helyi magánkereskedő­nek működési engedély adása. Főként az olcsó, meleg ételeket kínáló kifőzésekben, továbbá a gyümolcs-zöldségboltokban van hiány. A következtetéssel kapcsolato­san életrevaló javaslat hangzott el a DUTIB egyik ülésén. A Sze­líden levő 26 vállalati, szövetke­zeti üdülő egyikében sem lenne ugyanis kifizetődő saját konyhát fenntartani. Jelenleg az üdülők maguk kénytelenek főzni. Az öt­let: az üdülőt fenntartó vállala­tok, a férőhelyek arányában, já­ruljanak hozzá egy nagyobb köz- étkeztetési konyha és étterem • Az Üdülő- közönség ellátását szolgáló kereskedelmi egységek közül képünk a Tőserdő vegyes- élelmiszer­boltját mutatja be. (Tóth Sándor felvétele.) A közművekről szólva, örven­detes, hogy a Tisza mentén ta­valy regionális vízmüvet helyez­tek üzembe, de ezzel szemben például Szelíden még mindig nincs elegendő ivóvíz. Bár ez utóbbi 7—8 millió forintot fel­emésztő feladat — mindenképp megoldandó! Szinte mindenütt előrelépés tapasztalható a szer­vezetett szemét- és hulladékgyűj­tésen, de még korántsem kielé­gítő. A feladatokoz tartozik egyébként a szennyvízelvezetés, a villanyhálózat-fejlesztés, néhol pedig az útépítés. Ami viszont mindenütt várat még magára, az a szervezett szúnyogirtás. Mindennapos, elsőrendű köve­telmény a kereskedelmi ellátás és a vendéglátás minél jobb megszervezése. A négy nagyobb üdülőhelyen csaknem félszáz üz­let, vendéglő, pavilon, vagy al­kalmi elárusítóhely áll nyaran­ként a vendégek rendelkezésére. Hétköznapokon az ellátás általá­létrehozásának költségeihez, amely napi háromszori étkezést tenne lehetővé. A gondolat tetté válására minden remény megvan, az erők összefogása jó kezekben van, s a szervezés munkájához . tudomásunk szerint, hozzá is fog­tak már. A kereskedelmi és vendéglátói teendőkhöz még annyit: a hét­végi ellátást — rugalmas munka­erő-gazdálkodással — javítani le­het és kell. Szaporítani kell a hűtőberendezések számát,, a romlandó áruk frissen^ és ’ az üdítőitalok kellő hőfokon tartása érdekében. Végül mindent el­követni az üdülőhelyeken, hogy tejből, pékáruból, gyümölcsből stb. sehol se legyen hiány. Mind­ez sok gondoskodást, alapos szer­vezést kíván, de bízunk abban, hogy az illetékesek, az ellátásért felelősek már ezen a nyáron pó­tolják a hiányosságok nagyobbik felét. J. T. Helyben a jogtanácsos • Az AFIT soproni Autófelszerelések Gyárában megkezdték a gép­kocsi biztonsági övék sorozatgyártását. A svéd licenc alapján ké­szülő biztonsági öv hamarosan kapható lesz az üzletekben. A ter­vek szerint az idén százezer darabot, jövőre pedig háromszázezer darabot gyártanak. (MTI foto: Hadas János felvétele—KS) • Az élet nincs tekintettel ké­nyelemszeretetünkre. Akarjuk, nem akarjuk, gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor kényte­lenek vagyunk intézkedni. Ma­gánügyben, hivatalos ügyben jár­juk a hivatalokat, kiüijük a fo­gadóórákat. beadványok szövege­zésén rágódunk, bosszankodunk, ha tárgyi tévedés, alaki hiba miatt új írást kérnek tőlünk. Szabadságot kérünk munkahe­lyünkön. idegeskedünk a várako­zás, az ide-oda küldözgetés miatt, az asztal másik oldalán ülőket pedig nem egyszer mi idegesít­jük terjedelmes mondókánkkal. Amire kiderítjük dolgaink elin­tézésének módját, rendszerint rá­jövünk: tizedannyi idővel, ener­giával is a végére járhattunk volna. Ha a magunk botcsinálta prókátorsága helyett valaki lé­pésről lépésre megmagyarázza teendőinket, könnyebben kibogoz­zuk a csomót. Nagyon sokan csupán tanácsért keresik fel az ügyvédi munkakö­zösségek irodáit. Ahogy a csöpögő vízcsapot is szerelővel javíttat­ják meg, mert nem értenék hoz­zá, így ügyes-bajos dolgukba se akarnak belekontárkodni. Egy­szerű számítással eldöntik, hogy kevésbé költséges az eljárások ,'ágát-bogát ismerő szakértő igény- bevétele. mintha a maguk ideié­iből, nyugalmából fizetik meg a tanulópénzt. A hozzáértő tanács birtokában később is nyugodtan alszanak, nem tartanak félreér­téstől, jogi vitáktól. Az egyedüli intézkedők másképp végzik el a számítást. Nemcsak a kiaidást tartják feleslegesnek, abban a hiedelemben élnek, hogy a jo­gász segítsége a nagy bajban utolsó tartalék, kár hétköznapi ügyekre elpazarolni. • Pedig legtöbbször ezekbőT a kis ügyekből dagadnak^ későb­bi, fenyegetőnek látszó bajok. Vállalati. termelőszövetkezeti jogtanácsosok a megmondhatói, hányszor nyújtanak „elsősegélyt” az aznap kapott hatósági hatá­rozat, bírósági idézés riadalmá­ban, ök. a munkahelyen leggyor­sabban elérhető jogászok ilyen­kor, az orvoshoz hasonlóan, gyakran megkérdezik: miért csak most jött? A tanács már kevés, hivatalos jogi képviseletre, ügy­védre van szükség. Január óta ötvenegy vállalat­nál nem küldik ügyvédhez a fe­leket a vállalati jogtanácsosok. Ahol jogsegélyszolgálat működik, nemcsak felvilágosítanak, ha szükséges, intézkednek is. A szol­gálat tagjai a vállalat alkalma­zásában álló jogászok, akik fel­hatalmazást kaptak a dolgozók jogi képviseletére is. Ügyfelük megbízólevelet ír alá. ennyi a dol­ga, az intézkedés már az ő kö­telességük. Nem 'szívességből, nem ellenszolgáltatásért, hanem jól felfogott társadalmi érdek­ből. • A szolgálatot a vállalat tart­ja fenn a Minisztertanács és a SZOT határozatára —. egyszerű számítás alapján. A vállalatnak és a dolgozónak egyaránt érdeke, hogy csak a legszükségesebb időt, energiát fecsérelje ügyei bonyo­lítására. A jogászok szakszerű in­tézkedései drága munkaórákat, napokat mentenek meg: ez is a munkaszervezés, a takarékosság egyik változata. De a szigorú közgazdasági té­nyezők mellett valami más is sze­repel a számításban. További, bár számokkal nehezen kifejez­hető érdekazonosság: országos feladatainkat kiegyensúlyozott, munkájukban örömet találó em­berekkel alkarjuk megvalósítani, akik nem maradnak magukra ügyeikkel, bajaikkal. Ezért szegő­dik a munkahely a dolgozó ügy­védjévé. Ott kap tanácsot, ott in­tézkednek helyette, ahol a ke­nyerét keresi. Megosztják vele hétköznapi gondjait, hogy gond- talanabbul foglalkozhasson közös „ügyintézést” igénylő közös dol­gainkkal. V. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom