Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-09 / 159. szám

4 9 PETŐFI NEPE O 1975. július 9. A közös Szojuz—Apollo űruta­zás előtt számos esetben alálkoz- tak a szovjet és az amerikai űr­hajósok, hogy pontosan begya­koroljanak minden mozdulatot, amely a bonyolult feladat végre­hajtásához szükséges. A találko­zókat a szovjet, illetve amerikai előkészítő központokban hajtot­ták végre. A technikai jellegű gyakorlatokon kívül alkalmuk volt az űrhajósoknak egymás nyelvének a gyakorlására is. Az egyik közös edzésen készült a fénykép: az első sorban balról jobbra: D. Slaighton (USA, for­dító), A. Leonov, a szovjet űrha­jósok vezetője, D. Stafford és W. Brand (USA). V. Kubászov (szov­jet). R. Ewans (USA), A. Filip- csenko (szovjet), D. Lawsma (USA), N. Rukavisnyikov (szov­jet.) (Foto: APN—KS) Az űrtalálkozó új szerkezetei Federico Genitoni, a CGIL tartományi főtitkára Korszerűsítés, három műszak a Finomposztó bácsalmási üzemében A megyei pártbizottság még a Ili. öt­éves terv idő­szakában célul tűzte a nagy­községek ipa­rosítását. En­nek igen szép példája a Bajai Finomposztó Vállalat bács­almási üzeme, amely azóta is gyors ütemben fejlődik. Dol­gozóinak lét­száma ma már meghaladja a négyszázat. Tgaz, ebből het­venen (miután az üzem dol­gozóinak túl­nyomó többsé­ge nő) szülési szabadságon vannak, ám ez is örvendetes sta­tisztika. Mint tipikusan nőket foglalkoz­tató üzemben, a vezetők termé­szetesen törekedtek a nők hely­zetét javító párthatározatok vég­rehajtására. Több intézkedésük mellett az egyik 'egjelentősebb éppen a kismamák helyzetének megkönnyítésére vonatkozott. Ta­valy kivarróműhelyt hoztak lét­re, amelyben 20 kismamát tud­nak könnyű munkával foglalkoz­tatni. Képünk a kismama-műhelyben készült. A bácsalmási üzem időközben „nagykorú lett”. Ezt a megálla­pítást alátámasztja többek között — amit kevés gyár mondhat el magáról —, hogy 180 dolgozója három műszakban dolgozik. Szakmunkásgárdája is évről évre gyarapszik, az idén nyolc fiatal szerzett a szakma kitanulásáról bizonyítványt. Emellett itt is ért­hető a textilipari rekonstrukció, egyre több korszerű gép, beren­dezés érkezik hozzájuk Bajáról. Rózsák a konzervgyárban A Hazafias Népfront Kecske­mét Városi Bizottsága és a városi tanács kommunális költségvetési üzeme tiszteletreméltó tevékeny­séget folytat a Tiszta, virágos Kecskemétért mozgalom sikere érdekében. Gyakorlatilag hozzá­juk futnak be az igények, a fel­ajánlások, javaslatok, ők össze­gezik a végzett munkát, köszön­tik a legszorgalmasabbakat, ösz­tönzik a nehezen mozdulókat. Kovászai ennek a mozgalomnak. Lelkesedésükről, tájékozottsá­gukról akkor is meggyőződ­tünk. amikor „körülnéztünk a megyeszékhelyen”. Adatok szá­zait, lelkes lokálpatrióták tucat­jait sorolták. Egyszer informálták pontatlanul az észrevételeiket, megjegyzéseiket gondosan rögzítő újságírót. Amikor a Kecskeméti Konzerv­gyár Szolnoki úti telepe előtt hiá­ba kerestük a szépítő buzgalom friss jeleit, így panaszkodott a városi tanács kommunális és költségvetési üzemének a vezető­je; „válaszra sem méltatták a konzervgyáriak a virágos, tiszta Kecskemétért mozgalom felhívá­sát”. A megállapítás megjelenése után derült ki, hogy 1972 októ­berében szocialista szerződést kö­töttek a konzervgyárral. E tény azért „eshetett ki” az emlékezet­ből. mert azóta ■„ mozgalom irá­nyítói és a gyár között nincs kapcsolat. Nem tudtak arról, hogy a nagy élelmiszerpiari üzem ve­zetői, dolgozói is fontosnak tart­ják üzemük környékének csinosí­tását. Tavaly 105 ezer, az idén, eddig 50 ezer forintot költöttek parkosításra. A Szolnoki úti tele­pen rózsabokrokkal beültetett parkosított részek üdítik, gyö­nyörködtetik a dolgozókat. Elké­szültek a a további tervek. Han­tos József igazgató közlése szerint a „gyár Békéscsabai út felőli ré­szét is rendbe tesszük, amikor ott az építkezés befejeződik”. Örömmel egészítjük ki a virá­gos Kecskemét mozgalomról cik­künkben vázolt képet, azzal hogy a valóság kedvezőbb, mint a társadalmi akció nyilvántartá­sából. gondolható. A Kecskeméti Konzervgyár is szépül, csinosodik. H. N. Érlelődik a gondolat Az izsáki Aranyhomok Terme­lőszövetkezet 1590 hektáron gaz­dálkodik, ebből 378 hektár a sző­lő és 135 hektár a gyümölcsös. Ez a közös gazdaság mindig a kezdeményezők között volt a ho­mokhasznosításban. Jó példát szolgáltat arra. miként lehet egy adott területről a lehetőségekhez képest a legmagasabb, termelési értéket produkálni. — Minden évben egy-egy da­rabot elhódítottunk a homoktól. Az idén 32 hektáron szőlőt tele­pítünk —. tájékoztat Vikor Ist­ván elnökhelyettes. A további tervekről szólva hoz­záteszi : — 1977-ben és 1978-ban éven­ként 35—40 hektáron szeretnénk újabb ültetvényeket létesíteni. Ezek még csak elképzelések. Nem könnyű a kivitelezés, mert egy- egy hektár beltelepítése évről év­re drágul. Az államtól fix össze­get. 50 ezer forintot kapunk tá­mogatásként a szőlőtelepítésnél minden hektárra. A teljes összeg 160—170 ezer forint, a különbsé­get nekünk kell előteremteni. Megjegyzem, a meliorációs be­ruházásokhoz. a talajjavításhoz is kapunk 70. illetve 50 százalé­kos támogatást. Alaposan meg kell gondolni, ha hozzáfogunk az ilyen telepítés­hez. Tetemes összeget jelent a szövetkezetnek az említett támo­gatások ellenére is. Az Aranyhomok tagsága küzd a mostoha körülményekkel. A jö­vedelmezőséget ipari tevékeny­séggel próbálják állandósítani. A hazai Fésűsfonóval, valamint a Duna Cipőgyárral megegyezve, mintegy háromszáz asszonynak, lánynak adnak elfoglaltságot egy­úttal keresetet. — Az itt dolgozó nők segítenek a szőlő- és gyümölcsszedésben, azonkívül más fontosabb munká­ban is. Ezzel enyhítjük a kerté­szeti ágazatok munkaerő-gondjait. — magyarázza az elnökhelyettes. Kisebb mértékben foglalkoznak gyümölcstelepítéssel is. Az idén először teljesen gépesítik a bur­gonyatermesztést. Tavaly jó ter­mést adtak a külföldi fajták Ez évben a tavalyinál nagyobb terü­leten. 90 hektáron ültettek burgo­nyát. Izsákon is érlelődik a gondo­lat. hogy a község három tecme- lőszövetkezete egyesítése erőit. Sokat beszélgetnek erről mosta­nában a vezetőség és a tagok egy­aránt. A telepítéseknél már mér­legelik azt a lehetőséget, hogy a következő esztendőkben az egész községben csak egy termelőszö­vetkezet fog gazdálkodni. K. S. 1970. április 14-én az Apollo— 13 már útban volt a Hold felé, amikor csaknem tragikussá váló műszaki hiba történt. Felrobbant két üzemanyagcella-rendszer és az oxigénkészlet jelentős része megszökött. Az űrhajósok életét végül csak úgy sikerült megmen­teni, hogy átszálltak a holdkomp­ba, hajtóműveinek segítségével megfordultak a Hold mögött és április 17-én „sikeresen” leszáll­tak a Csendes-óceánon. A szovjet és az amerikai szak­emberek már 1969-ben felvetet­ték g?t a gondolatot, hogy az űr­hajókat és ai űrállomásokat egy­ségesített összekapcsoló szerke­zettel lássák' el. Ez mindenek előtt humánus célt szolgál, növeli az űrrepülésben résztvevők bizton­ságát. Azóta a Szojuz és Apollo űrhajók összekapcsolásának min­den technikai részletkérdése meg­oldódott, így július 15—27. kö­zött tanúi lehetünk az első közös szovjet—amerikai űrkísérletnek. Az űrtalálkozót lehetővé tevő két új technikai megoldásról szó­lunk most, az összekapcsoló szer­kezetről és a légzsilipről. Az eddig alkalmazott összekap­csoló szerkezetek az aktív és a passzív félből álltak. Az aktív részt a manőverező űrhajóra, a passzív részt az űrállomásra, vagy a holdkompra szerelték fel. (így szálltak át az űrhajósok pl. a Szojuz űrhajóból a Szaljut űr­állomásba, az Apollóból a hold­kompba, vagy a Skylabba.) Az összekapcsoláskor az aktív rész kúpos, hegyes, vagy fél­gömb végű csapjával a manőve­rező űrhajónak bele kellett talál­ni a passzív rész hengeres sza­kaszába. Az illeszkedő peremek érintkezésekor működésbe léptek az összekapcsoló horgok és egy­máshoz feszítették a két, illesz­kedő peremet. A légmentes kap­csolat ellenőrzése után az össze­kapcsoló szerkezet közepén levő ajtókat megnyitották és végre­hajtották az ún. belső átszállást. A mentési feladatok végrehaj­tásánál azonban az összekapcsoló szerkezetek kivitelének meg kell ■egyezni, „nemének" pedig külön­bözni kell. A közös űrrepülésnél tehát nem lehetett felhasználni az eddigi rendszert, két egyforma félből ál­ló összekapcsoló szerkezetet kel­lett készíteni. Létrehozták tehát a „periferikus androgin” összekap­csoló szerkezetet. Á periferikus elnevezés jelenti, hogy az össze­kapcsolás a kerület mentén el­helyezett vezető elemekkel törté­nik. Az androgén jelentése pedig az, hogy a szerkezet két egymás­sal megegyező félrészből áll. amelyek egyaránt játszhatják az aktív, vagy a passzív szerepet. A kapcsoló horgokkal ellátott illeszkedő perem körül helyezke­dik el a hosszirányban elmozdít­ható, rugós-tagokra felfüggesztett gyűrű, amelyből három egymás­tól 120 fokra elhelyezett egyenlő­szárú trapéz alakú lapát áll ki. — Mi kapitalista körülmények között dolgozunk, tehát munkánk is más jellegű. A gyárakon be­lül a kizsákmányolás ellen tilta­kozunk, illetve harcolunk. Ugyan­akkor mindent megteszünk a mozgalmon belül, hogy radikális változások történjenek az ország életében. Vagyis nem korlátoz­zuk harcunkat a bérek, a munka­körülmények javítására, hanem a társadalmi forma megváltoztatá­sára is törekszünk. Hogy milyen sikerrel, azt a baloldal legutóbbi választásokon elért nagyarányú előretörése is igazolja. Ügy gondolom, dicsekvés nél­kül mondhatom, hogy a kapita­lista országok közül Olaszország­ban legerősebb jelenleg a szak­szervezeti mozgalom. Célunk a demokrácia további szélesítése. Feladatunk még: állandó harc a neofasizmus ellen, folyamatos küzdelem a békéért. Támogatjuk a függetlenségükért, szabadsá­gukért harcoló népeket. Mi pél­dául mindig nagy rokonszenvvel kísértük a vietnami nép harcát. Sokszor felemeltük szavunkat, s követeltük, hogy az amerikai im­perializmus vessen véget a hábo­rúnak. Most őszintén úgy érez­zük, hogy a vietnami nép győzel­me az olasz munkásosztály győ­zelme is. Feladatunknak tartjuk még, hogy jó kapcsolatokat teremtsünk minden ország szakszervezeti mozgalmával. Van egy pont, ami összekötő kapocs lehet az olasz és a magyar szakszervezetek kö­zött is. Amennyiben bizonyos együttműködés lehet a szolidari­tás. ezenkívül az oktatás, a kul­túra, a sport megszervezésében. Magyarországi látogatásunk célja az ilyen jellegű kapcsolatterem­tés és hiszem, hogy ezzel is nö­veljük a nemzetközi munkásosz­tály erejét, egységét. N. O. Vezérlőberendezés segítségével a passzív űrhajón a gyűrűt az il­leszkedő perem mögé húzzák hát­ra, az aktív űrhajón pedig a pe­rem elé tolják, összekapcsolás­kor a manőverező aktív űrhajó összekapcsoló szerkezetének la­pátjait a passzív űrhajó hasonló lapátjai vezetik egészen az ütkö­zésig. Közeledéskor a lapátokat tartó gyűrű rugós tagjai össze­nyomódnak, az illeszkedő pere­mek összeérésekor pedig műkö­désbe lép a két fél 8—8 feszítő- horga és hermetikusan összezár­ja a peremeket. A közös űrrepülés technikai megvalósításakor nehézségeket okozott még az is, hogy a Szojuz és az Apollo űrhajóknak külön­bözik a belső légköre, más an­nak nyomása, és levegőösszeté­tele. A szovjet űrhajóban nor­mális nyomású és összetételű a levegő. (1 atmoszféra, ill. 80 szá­zalék nitrogén. 20 százalék oxi­gén). Az amerikai űrhajóban egy- harmad atmoszférás tiszta oxi­gén van. Az átszállás biztosítására ezért a két űrhajó közé légzsilipet ik­tattak. Ennek súlya kb. 2 tonna, hengeres formájú, 1,42 m. átmé­rőjű, és 3 m hosszú. A légzsili­pet az Apollo viszi magával. A hordozórakétában a holdkomp he­lyén helyezik el, a Föld körüli pá­lya elérésekor pedig egy hagyo­mányos összekapcsoló szerkezet­tel a parancsnoki fülkéjéhez kap­csolják. A henger másik végét az előbb leírt egységes össze­kapcsoló szerkezettel látták el. A légzsilip mindkét végén 1 m át­mérőjű kerek ajtó biztosítja az átszállást. A légzsilip önálló bel­ső légkör- és hőmérsékletszabá­lyozó rendszert kapott. Ezek ada­golják a levegőt, vagy a tiszta oxigént, megtisztítják a zsilip bel­ső légkörét a széndioxidtól, a kí­vánt mértékben csökkentik vagy növelik a belső légnyomást. A levegőt és az oxigént tar­talmazó nagy nyomású gömb­alakú palackokat a légzsilip kül­ső felére szerelték és borítóleme­zekkel zárják el. A légzsilipet még _ többek között — világító, rádiótelefon és televíziós berendezésekkel is fel­szerelték. Áramellátását az Apol­lo űrhajó biztosítja. A közös űr­program befejeztével a légzsili­pet az Apollóról leválasztják, és Föld körüli pályán hagyják. A zsilipelések időtartamának rövidítésére a Szojuz űrhajón az elmondottakon kívül még több kisebb módosítást is végrehajtot­tak. Így pl. korszerűsítették az összeköttetést biztosító rádióbe­rendezéseket, a közelítéskor hasz­nálható egységes tájoló iránymé­rő berendezéssel látták el. A kö­zös űrrepülés szép példája a koz­mikus tér békés célokra való fel- használására és kutatására kiala­kuló nemzetközi összefogásnak. A szovjet és amerikai kutatók erő­feszítései nem hiábavalóak. Az elért eredmények a tudomány és a technika fejlődését, vagyis az egész emberiség érdekeit szol­gálják. S. Gy. • • Összekapcsolásra készen! A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Ürkísérleti Intézetében kikísérletezték a „Szojuz” és az „Apollo” űrhajók kapcsolóberende­zéseit. Ezek a kísérletek bebizonyították, hogy az egységes kozmikus komplexumot alkotó berendezések kifogástalanul működnek. Az űr­hajók személyzete látogatást tehet egymás űrkabinjában és közös kutatásokat végezhet. Képünk az összekapcsolható berendezés földi próbáján készült. (Fotó ÁPN—KS) Mint arról hírt adtunk lapunk­ban, az SZMT meghívására né­hány napig olasz szakszervezeti küldöttség tartózkodott Bács- Kiskun megyében Federico Ge- nitoninak, a CGIL (olasz balol­dali szakszervezet) Reggio Emi­lia tartományi főtitkárának ve­zetésével. Elutazásuk előtt láto­gatásukról, az olasz szakszerve­zetek tevékenységéről folytat­tunk a főtitkárral beszélgetést. — Milyen tapasztalatokat sze­reztek a magyar szakszervezeti mozgalomról, hogyan hasznosít­ják majd hazatérve a látottakat? —' Eddig csak hallomásból is­mertem Magyarországot és szak- szervezetünk központi lapjából olvastam róla cikkeket. Nagy él­mény volt a magam és társaim számára, hogy most személyesen is láthattuk mindazt a szépet és jót. ami a szocialista országokban történik. Minket természetesen elsősorban a magyar szakszerve­zetek munkája érdekelt. Nagy hatással volt ránk az a nagyfo­kú figyelem és felelősség, amely- lyel az itteni szakszervezeti veze­tők az ország gazdasági helyze­tének alakulását kísérik. Nálunk ez másként van, hiszen a tőké­sekkel szembeni harcban tevé­kenységünk elsősorban a mun­kások érdekvédelmére irányul. Itt pedig a gazdasági élet fejlő­dése egyben a dolgozók jólétének emelkedésével jár együtt. Megragadott bennünket, hogy a szakszervezetnek milyen fontos szerepe van a társadalmi élet­ben, a gazdasági munka, a ter­melés szervezettsége területén. Akikkel szót váltottunk, őszin­tén beszéltek a gondokról is. Ép­pen ezért az a benyomásunk, hogy a problémákat hamarosan meg is tudják oldani. Mindezen túl nagyon tetszett nekünk, hogy itt, Magyarorszá­gon a szakszervezetek milyen nagy gondot fordítanak a mun­kások kulturálódására, általános és szakmai műveltségének eme­lésére, s a tömegsportra. Nem­csak azon fáradoznak, hogy a bér- színvonal megfelelő legyen, ha­nem a jó munkakörülmények megteremtésén is. Ahogy nimnú- zett, mintha furcsállaná. amit mondok. Csupán arról van szó, hogy nálunk sok mindenért — ami itt természetes —, kemé­nyen kell harcolni. És még egyet. Ami nagyon tetszik nekünk önök­nél, a minden magyar •állampol­gárra kiterjedő orvosi ellátás és a társadalombiztosítás. Hegy mi ragadott meg még itt, Bács-Kiskun megyében bennün­ket? Nagyon korszerűek, gépek­kel jól felszerellek a mezőgaz­dasági nagyüzemek. — Megkérem, jellemezze az olasz szakszervezetek tevékenysé­gét. Milyen fő célkitűzések ve­zérlik az önök munkáját? VENDÉGÜNK VOLT Felkészülés az űrrepülésre

Next

/
Oldalképek
Tartalom