Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-09 / 159. szám

1975. július 9. • PETŐFI NÉPE • 5 FILMJEGYZET A négy muskétás újabb meg újabb kalandjai Látogatás a megszépült könyvesboltban Negyedszázada ugyanazon a helyen A vezető együtt kezdett a holttal Százszorosára nőtt a forgalom Munkában a huszonöt bizományos „A bajaiak szeretik a könyvet” Könnyen elérhetők a keresett müvek. Üjra ifjú korunk meghitt hősei között! Hipp-hopp megjelennek a mozivásznon, és ismét meg­ejtik képzeletünket. Morcak. és rettenthetetlenek. Kardjuk, akár a villám, fürge és életveszélyes... Richelieu bíboros feketcs ruhás katonáinak tengernyi armadája sem győz rajtuk és ha a királynő veszélyben forgó jó hírét kell megvédelmezniök, a négy ies*ör a világ végére is eljut. Alexandre Dumas örökéletű hő­sei; D’Artagnan, Athos. Porthos és Aramis meg nem szűnő élet­erővel kelnek ki évről évre a fe­ledés homályából és színdarabok, ! filmek, burleszkek tucatjaiban ejtik meg ismét és ismét a kö­zönség szívét. Főként az ifjú- . Ságét. Pedig jóformán már mindent, de mindent tudunk róluk. Avagy ; tudni véltünk. Azt ugyanis ed- j dig még nem derítette ki a tör­A SZÉPIRODALOM, szociográ­fia művészet alcímmel megjele­nő Forrás. Kodály Zoltán emlé­kének és a folklór ügyének szen­telte legújabb, július—augusztusi számát. A vállalkozást az alkalom (a Kodály Intézet közeli megnyitása, nemzetközi szeminárium, folklór­fesztivál). az életmű teljes feltá­rásának sürgető igénye és a folklór iránt állandóan növekvő érdeklődés egyaránt indokolja. Sietve rögzítem: a cikkek, tanul­mányok túlnyomó többsége az időszerűség mankói nélkül is meg­állja a helyét, új adatokkal, szempontokkal gazdagítja a fenti témákról kialakult összképet, ha­tásosan érzékelteti a zeneszerző­tudósnak. a népművészetnek' nemzeti kultúránkban betöltött szerepét. A szerkesztők jól tették, hogy az újabb törekvések, jelenségek tükrében is vizsgáltatták a kodá- lyi hagyomány, a folklór állapo­tát, keresték jellemzőit. Ez a szempont kellő figyelmet kapott az „emlékező” jellegű cikkekben, I például Halász Géza Ferenc Hu­szonöt éves az első Kodály-iskola címúírásában. SZEMLÉLETESEN ábrázolta a Tanár úr által kifejtett., összege­zett. kidolgozott pedagógiai elvek gyakorlati érvényesítésével első­ként próbálkozó kecskeméti okta­tási intézmény fejlődését, a mód­szerek érlelődését. a megfelelő körülmények kialakításáért vívott I küzdelmet. Helyesen hangsúlyoz­za Kodály Zoltán és Nemes- szegby Lajosné elévülhetetlen ér­demeit, konok igényességét, de az írás végső kicsengése mégis az, hogy a . kodályi zenepedagógia térhódítása sokak, egymást váltó nemzedékek ügye. Koltay Gábor két jeles Kodály- tanitvánnyal készített elgondol­koztató interjút. Különösen Var- gyas Lajos állt közel az Akadé­mia népzenekutató csoportjának hajdani vezetőjéhez. Európa-szer- te elismert tudósként is lelkes ténettudomány, amit Jean Halain forgatókönyvíró fedezett fel lap­pangó dokumentumok megsár­gult lapjain, hogy négy nemes barátunk csaló volt. Ügy bizony, XIII. Lajos testőrei egyszerűen üres és ostoba kardforgatók. Szellemük és legyőzhetetlensé­gük titka egyszerűen szolgáikban rejtőzködik. Nekik köszönhették hogy sikerrel vehették fel a küz­delmet a túlerővel, ármánnyal, a szép nem képviselőivel. A négy muskétás még Richelieu karmai­ból, a börtön legsötétebb fene­kéből s képes volt kiszabadítani hőseinket. Illetve volt hőseinket... Mert André Hunebelle filmjében a szol­gák veszik át a főszerepet, igazsá­got követelve évszázados mellöz- tetésüknek. Az ismerős történetet a négy kísérő munkétás szemszö­géből nézve látjuk viszont. Min­denütt ott vannak, ahol jelentős híve, segítője, kovásza a ..folklórmozgalomnak”. fiatalos frisseséggel szemléli a kulturális élet új jelenségeit. A lényeget fogalmazza meg, amikor azt sürgeti, hogy a nép­hagyomány minél gyorsabban és mélyebben épüljön a nemzeti kultúrába. Ezt a törekvést szol­gálja eredményesen a Páva-moz­galom, Martin Györgv a tőle szo­kott színvonalon elemezte az új népzenei és táncdivatot. Vargyas és Martin mondandó­jával harmonizál Széli Jenő: A legmélyebb rétegekig címmel, a tavalyi kecskeméti népzenei na­pon elmondott, most közreadott felszólalása. A Repülj páva óta megfigyelhető ízlésváltozásban a hagyományos és a korszerű dia­lektikáját vizsgálja. IDŐBEN ÉS TÉRBEN mesz- .szire nyújtózik Yekerdi László és Bakos István önismeret és kutatás című írása. Rokonszenves nézeteket képviselnek a megszó­laltatott, csak hivatali beosztás­sal, vagy a kutatási terület meg­jelölésével fölemlített nyilatko­zók. Joggal hiányolják az átfogó elméleti kutatásokat, figyelmez­tetnek a divatjelenségek veszé­lyeire. ' Következtetéseik egyike- másika azonban téves adatokra épül, szemléleti ficamokra utal. Mintha lenéznék a közművelő­dési feladatokat is vállaló kollé­gákat. Hadd emlékeztessünk Her­man Ottóra, kinek számtalan elő­adás, újságcikk között is jutott ideje monográfiakészítésre. Sza­bó Kálmánnak is sokat köszönhet a néprajztudomány, noha sokféle tennivalót vállalt az általa veze­tett múzeum érdekében. önmagunkat csapjuk be, ha a néprajzosok rossz munkakörül­ményeivel indokoljuk a szükséges feldolgozások hiányát. Állítólag „nem tudnak elvergődni odáig, hogv tudományosan dolgozhassa­nak.” Hamis beállítás. Sajnos, az sem igaz. hogy 8 néprajzos dolgo­zott a megye múzeumaiban. Ke­vesebb. de más tudományágak­hoz viszonyítva nem rossz az események történnek, előlépve a háttérből, a legfontosabb pilla­natokban döntő módon befolyá­solják a négy testőr csatározá­sait. Csellel, hősiességgel, fegy­verekkel. Mennyi valóságos és természe­tes humor forrásául kínálkozhat­na ez a remek alapötlet. Ha va­lóban történelmet látnánk „alul­nézetből” és nem ugyanazt, ami számtalan kalandfilmben ismét­lődik. Elcsépelt poénokkal meg­tűzdelt látszatvívást, verekedést, üldözési jelenetek sorát. A film kiemelkedne az átlag termésből, ha a rendező és a főszereplő „4 Chariot" elnevezésű komikus cso­port nem a könnyebbik végéről közelítette volna meg a témát. Hanem valóban görbe tükröt tar­tott volna a francia klassziciz­mus korának — és így közvetve századunknak is. P. M. arány. A Cumania második kö­tete sejteti: a múzeumok nem adták föl azt az igényt, hogy néprajzi tudományos műhelyként is tevékenykedjenek. AZ ÜNNEPI JELLEG legin­kább Féja Géza részletszépségek­ben. eredeti megfigyelésekben, távlatos összefüggéseket feltáró megállapításokban gazdag írását hangolta a kívánatosnál ujjon- góbbra, növesztette Kodály alak­ját a valóságosnál nagyobbra. A tisztelet, a lelkesedés^ a személyes rokonszenv. * a hála ösztönzésére emelhette a Tanár úr életművét, olykor emberfeletti magasságok­ba. („Jobbjával vezényelt és ál­dást osztott...”) Színvonalas a Dokumentum rovat. Szőke Péter Kodály Zoltán galántai díszpolgárságáról adott a korra és a kisvárosi társada­lomra egyaránt jellemző képet. Gergely Pál a Tanár úr akadé­miai tevékenységét idézte. Ide so­rolom Gál István írását: Balázs Béla rajzai a fiatal Kodályról, címűt. Fábián Zoltán szerint a zene­szerző szenvedélyes és hivatott tanító volt. ezért-is tartotta a vi­lágosságot, az epvszerűséget. a. tisztaságot alapkövetelménynek. Páskándi Géza magvas, nagy igé­nyű tanulmányának második ré­sze rengeteg problémát érint; elemzésére a befelező rész meg­jelenése után gondolhatunk. Hiá­ba kerestünk szociográfiai jellegű írásokat, sajnos. A szerkesztők tudatosságát a széoirodalmi alkotások kiváloga­tása is jelzi. Utassy József. Kiss Anna.. Sárándi József. Pintér La­jos, Fecske Csaba. Ördögh Szil­veszter. Lezsák Sándor művei közvetve-közvetlenül a folklórhoz kötődnek, a népművészettel rí­melnek. A FORRÁS ÖSSZEVONT 7—8. bizonyára nagy érdeklődést keltő száma jó teljesítmény. Kimagasló írások nélkül is méltó szolgálata egy fontos ügynek. Heitai Nándor A bajai Tóth Kálmán Könyves­bolt kereken negyedszázada ’áll ugyanazon a helyen, a város egyik legforgalmasabb pontján, a név­adó költő szobra mögött, a vá­rosi könyvtár mellett. A költé­szetnek, a könyvkölcsönzésnek és a művek árusító helyének e hár­mas találkozási -pontja jelképes. Huszonhat esztendővel ezelőtt, és még régebben rövidáru bolt volt e falak között. De később, ami­kor a kulturális forradalom tér­hódítása naponként lemérhető ténnyé lett, először a Szikra, majd az Állami Könyvterjesztő, s azt követően — ma is —, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat ke­retében folyt az árusítás. □ □ □ Dr. Magos Jánosné a könyves­bolt megszületésétől kezdve ve­zetője annak. A helyettese, Pank Gyuláné vele együtt azóta itt dolgozik. Hat bolti eladó és egy takarító jár be naponta a mun­kahelyére, hegy teljes szívvel a válogatók, a vásárlók rendelke­zésére álljon. Megtudom tőlük, hogy kilenc hónapon át, amíg folytak az át­alakítási munkálatok, szükségből a Bartók Béla utca egyik üzlet- helyiségébe költöztek át. Nagyon örülnek neki, hogy a forgalmuk alig változott a nehéz körülmé­nyek ellenére. Természetesen alig várták, hogy visszaköltözzenek a megszépült munkahelyükre. Si­etnek kijelenteni, hogy minden várakozásukat felülmúlta, amit a régi falak között találtak. Elég csak néhány pillantást vetni a tá­gas-világos, kosaras önkiszolgáló eladótérre, a nagy választékot kí­náló polcokra, a tiszta, könnyen kezelhető raktárra (az emeleten), az irodára, öltözőre és fürdőre, hogy azonnal megértsük az örö­müket. □ □ □ Dr. Magos Jánosné ezt mondja: — Tíz négyzetméterrel nagyobb lett a boltunk. A tárlókon és fa­lak melletti polcokon könnyen el­érhetőek a keresett könyvek. Ügy érezzük, vevőink szívesen válo­gatnak a szép környezetben. Min­den remény megvan rá, hogy eb­ben az évben a forgalmunk eléri az ötmillió forintot. __ Tavaly mennyi volt? — Négymillió; s tavalyelőtt csak három. Bár a régebbi esz­tendőkhöz képest az is nagy emel­kedést jelentett, hiszen annak idején, amikor a boltunk meg­nyílt, mindössze századrészét árultuk évente a mostaninak. Ép­pen csak hogy elértük, emlék­szem. az ötvenezer forintos évi forgalmat. □ □ □ — Ügy tudom, hogy az üze­mekben és más munkahelyeken is folyik a rendszeres árusítás. — Huszonöt bizományosunk van. Köztük néhány olyan, akire jogosan büszkék lehetünk. A Fi­nomposztóban például Bárdos Er­zsébet évente több mint százezer forint értékű könyvet ad el a dolgozóknak. A Férfi Fehérne­műgyárban Pank Gyula lelkes, fáradhatatlan munkája folytán ■havonta csaknem negyvenezer forint értékű kötet talál gazdára. A Bajai Állami Gazdaságban Si­mon Istvánná, az Alsó-dunavöl- gyi Vízügyi Igazgatóságon Harai József igyekszik kitenni magáért. Bajaszentistvánon az úttörők — Albert Sándorné irányításával —, a könyvhét alatt szervezték a háztól-házig árusítást. Sokat kö­szönhetünk a bizományosainknak is abban, hogy sikeres volt az ünnepi könyvhét. □ □ □ — Vannak állandó vásárlóik, akik szinte naponta megjelen­nek? — Sokat említhetnék. Például dr. Sólymos Ede múzeumigazga­tó, dr. Karácsonyi Jánosné nyug­díjas, Oláh Miklós tanár és Tót- pál Zoltán könyvtárigazgató gyakran meglátogat bennünket; keresik az új kiadványokat, lé­pést tartanak a könyvkiadással. Járkálok a tömött polcok kö­zött. Hallom, amint az eladók egyszer-egyszer kedves szavakkal segítenek a válogatóknak. Két fiatal nő a hanglemezek közt ke­resgél; egy idősebb asszony ki­választott egy Illyés Gyula-re­gényt, indul a pénztárhoz elége­detten; egy kisfiú az ifjúsági művek között válogat, és segít neki a választásban az egyik el­adó. Vojtek Sándor hatodikos tanulót kérdezem: — Mit szeretnél vásárolni? — Egyik osztálytársamnak a születésnapjára keresek valami jó könyvet. __ Voltál már máskor is itt? — Nem; először jöttem el. Olyan sok a jó könyv, nehéz dönteni. • „Szívesen segít az ember” — mondja dr. Magos Jánosné. (Pásztor Zoltán felvételei) A bejárattal szemben, maga­san, a bordázott deszkafalon a bajai festőművésznek, Miskolczy Ferencnek a képeit helyezték el. Ez egyrészt jó ízlésre és szépér­zékre vall, másrészt pedig jó al­kalom a művész, a művészet nép­szerűsítésére. Tervezik, hogy időnként cserélik a kirakott mü­veket. Követendő módszer. □ □ □ Búcsúzás előtt megkérdezem a vezetőtől: miért tartja szépnek a munkáját? (Mert, hogy így van, azt szinte minden szava és moz­dulata elárulja.) így válaszol: — Ez nem csak egyszerűen kereseti forrás, hanem hivatás. Annak kell tekintetünk, ha ered­ményeket akarunk elérni. Jó ér­zés sok embert megismerni; az igényeiket, érdeklődési körüket. Sokat lehet tanulni másoktól. Szívesen segít az ember a vá­lasztásban a járatlanabbaknak; azoknak, akik kevésbé érzik még magukat otthon a sok kötet kö­zött. Öröm tudni, hogy a bajai­ak szeretik a könyvet. Varga Mihály NÉPHAGYOMÁNY, NEMZETI HAGYOMÁNY A Forrás Kodályról, a folklórról (14.) Arra nem gondolt, mert nem tudott róla. hogy Csík And­rással húz ujjat, ha az erdész­ház környékén sündörög. Leült egy nagy fahasábra, pen­gette a gitárt, énekelt, lesett az ablak felé, mint a megszállott. Senki, egy lélek sem mutatko­zott, csak a kutyák csaholtak a kerítésen belül. Aztán arra jött Takács Lajos. Maga mit keres itt, Suhajda? Takács nem nagyon kedvelte a minden lében kanál Suhajdát, azért nem is tegezte, még szol­gálaton kívül sem. — Csak kisétáltam erre. Rá­jöttem, hogy a környéknek ezen a pontján a legózondúsabb a le­vegő. No, már most, otthon megszoktam a tiszta levegőt, a csendet, a nyugalmat. Olyan ne­velésben részesültem, hogy oko­san, egészségesen éljek. Ma sza­bad vagyok, gyönyörködöm a természet templomában, ahogyan ezt az atyám, Első Suhajda Ist­ván tanította. — Csík András meg úgy bil­lenti meg egyszerre két lábbal, hogy az égen lyukat üt, — vá­laszolt nem kis epésséggel Ta­kács. — Mert van nálunk egy törvény, kedves jó Suhajda. Aki a más menyasszony­jelöltjére, vagy csak közelebbi ismerősére veti a szemét, annak rövid úton kiverik a két met­szőfogát. Az ott helyezkedik el frontális helyzetben elöl. Vi­gyorgás közben kilátszik, de ha hiányzik, akkor a su betűt kissé sziszegve ejti a földi halandó Ajánlom, hogy a természet lágy ölét keresse, és ne itt kóvályog­jon, mert Csík mérges kis em­ber ám! — Bocsánatot kérek, én nem akartam senkinek .rosszat, én nem tettem senkinek semmiféle ajánatot, vagy ... — Hagyjuk a szöveget, Su­hajda. Álljon odébb, nem szólok róla Csík Bandinak. » \ Dohogva, hümmögve odébb- állt. Pengetett, énekelgetett, de ezentúl nagy ívben elkerülte az erdészházat. Helyes is. Közöt­tünk vannak íratlan törvények, amiket legalább annyira tiszte­lünk, mint az írtakat. Nem le­hetne másként élni, nem lehet­nénk annyira biztosak egymás cselekedeteiben, gondolataiban, nem tisztelnénk egymást sokkal jobban, mint otthon, más körül­mények között. Nekünk jobban kell ismerni egymást, mert adott esetben tűzbe kell menni a tár­sunkért. Adódhatnak olyan ese­tek. Majd megtanulja Suhajda is. Eleinte még fel-fel ébred benne a civil, az ügyeskedő kispolgár. Más alkalommal odajön hozzám, Ragyqg a képe, a ruhája pedig sáros, koszos. Olyan, mintha a csatorna mélyéről bújt volna elő. — Hát te7 — Hol mocskoltad, be magad ennyire? — Kérlek, tizedes elvtárs, je­lenteni akarok. — Jelentsen. Suhajda határőr. — Jelentem, megtaláltam an­nak a lehetőségét, hogy megte­remtsük az őrs KISZ-szervezeté­nek anyagi alapjait. Aranybánya, jelentem. Kincs van a birtokunk­ban. Valóságos kincs, csak le kell hajolni érte, fel kell szedni a sárból. — Azt látom — mondtam neki —, mert máris olyan vagy, mint a választási malac. Azt hiszem, nyűgös lesz egv pillanatra a fő­törzsőrmester elvtárs. ha meglát­ja rajtad ezt a kissé elhanyagolt gúnyát. — Jelentem, most nem az a fontos. Aranybányát találtam. Ketten voltunk. Velem volt Gerswin is. — Gerswin? Az. aki a Kék rapszódiát írta? — Dehogy is az. az aki eltolta a rádiót és egyszer elaludt ka­puőrségben. Faludi Sándor ha­tárőr. Földim. Egy helyen lakunk. Abban a fiúban is rengeteg a kereskedelmi hajlam. — Mondd már! Találkoztatok a Nelson Rockefellerrel is? Felaján­lotta fele olajkirályságát, és pán­célszekrényét ? — Jelentem, arról van szó, hogy a leshegyi kőbánya mellett, nem messze a Talkum üzemtől, találtunk egy barlangot. Annyi járata, annyi folyosója van, hogy hihetetlen. Még szerencse, hogy igen nagy gyakorlattal rendelke­ző barlangkutató vagyok. Vala­mikor, megboldogult civil ko­romban minden időmet a bar­langok felfedezésére szenteltem. Nagyon jól ismerem, melyik kő­zetek származnak a Miocénből, melyek maradtak ránk a Pleisz­tocénből, melyek képződtek a víz és mész jelenlétében a föld- történet legújabb korában. Nos, jelentem. Ebben a barlangban annyi a denevér, hogy se szeri, se száma. Fürtökben lógnak alá a gömbüstökről. Rájuk világítot­tam, olyan nyivákolást rendez­tek, mint a csípás macskák. Mil­liószámra tanyáznak ott ezek a bőregerek. Jelentem, nem buta­ság, nem jelentéktelen tényező. Namármost. Aki csak egy kicsit használja a kókuszát, az azonnal felfedezi a nagy lehetőséget. — Tenyésszünk denevéreket, éts adjuk e] kanári madarak he­lyet a városi énekesmadár-áru- házban! , — Jelentem, ennek a fele sem tréfa. Mert, mit mondanak nagy­jaink, akik az ország ügyes-ba­jos dolgait kormányozzák? Arc­cal a fejlett, nagyüzemi mező- gazdaság felé. A föld minden kincsét fel kell tárni a dolgozók asztalára. — Süssünk denevérpörköltet? » — Jelentem, nem móka ez, ko­molyan gondolok mindent. Ahol denevér van, ott jelen van a biológiai törvény is, mármint a táplálék átalakulása vérré, csont, tá, rostokká, egyébbé. A táplá­lék jelentékeny része azonban nem hasznosítható az égés biz­tosítására, hanem salakként el­távozik az állati szervezetből, s ha eltávozik, valahol felhalmo­zódik. Ahol felhalmozás van, ott nyilván érték is jelentkezik. Itt a kulcs. A barlang tele van de- nevér-guánóval. Elsőrendű, tisz­ta, értékes denevér-guánóval. Egy csipetnyi denevér-guánó, és a konyhakerti növények úgy nö­vekednek, mintha húznák, mint­ha felgyorsítanák az időt. Kiter- merjük, szerződést kötünk egy jóravaló termelőszövetkezettel, de jobb, ha kertészettel, a pénzt a közös kasszába tesszük, ebből fedezzük azokat a kiadásokat, amik a katonák szociális ellá­tására, szórakozására, kulturális igényeink kielégítésére szüksége­sek. A mi guánótelepünkhöz ké­pest a Galapagos-s/.igetek csak olyan vidéki budinak számítha­tók. — Mindenekelőtt veszünk raj­ta egy ébresztőórát is,' hogy Su­hajda István felébredjen, egy korbácsot, hogy kiverjük belőle ezt a mocskos kalmárszellemet, meg egy füzetet, ceruzát, ami­nek segítségével kiszámolja, hogy annak a madárszarnak a kitermelése, elszállítása sokkal többe kerül, mint a szakboltok­ban kapható nagyerejü foszfát, műtrágya és más vegyszerek. Kedves Suhajda, a meleg vizet nem kell feltalálni. Csak ki kell nyitni a csapot, s jön ma­gától. — Letörtem. Az ember g.Vöt- ri magát, járatja az agyát, hogy a társadalom hasznos tagjává váljék és mi a végi*? Bürokra­tikus szárnítgatással bebizonyít­ják, hogy a sárban fekvő ara­nyat ott kell hagyni, mert az ízületek kopása, amortizációja nincs pénzügyi egyensúlyban a talált értékkel. Meggyőződésem, hogy ezen az őrsön Galileit is megköveznék! — Galileit nem, de Suhajdát hamar fogdába zárják, ha nem tanulja meg azokat az új rende­leteket, amelyek a kishatárszéli forgalom lebonyolítását, ellen­őrzését szabályozzák. Mit gon­dolsz Suhajda, kupecek, neppe­rek vagyunk mi, vagy határ­őrök? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom