Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-31 / 178. szám

1975. július 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Önarckép az űrből • Donald Slayton amerikai és Alekszej Leonov szovjet kozmonauta a Szojuz —19 űrhajóban tett amerikai látogatás alkalmával önkioldó fényképező­géppel felvételt készített. A kép címe: Barátok az űrben. (Teíefotó — AP — MTI — KS.) Az udvarias szemetesláda Hazai gyártmányú műanyag szemüveglencsék AZ IDEGENFORGALMI SZEZON KÖZEPÉN Határmenti tapasztalatok Megyénk déli határán két át­kelőhelyen. Hercegszántón és Kelebián bonyolódik le az ide­genforgalom. Naponta sok száz hazai és külföldi turista jelent­kezik ezeken az állomásokon, hogy átlépje a határt. Az utazók legnagyobb része vagy jól ismeri a magyar vám- és devizarendel­kezéseket, vagy ha nincsenek tisztában ezzel, óvatosságból még a megengedettnél is kevesebb külföldi vagy hazai fizetőeszközt, vagy árut visznek ki, vagy hoz­nak be. Akadnak azonban jó néhányan, akik a rendelkezések ismeretében is megpróbálják ki­játszani a vám- és pénzügyőr­ség dolgozóinak éberségét, s kü­lönböző árucikkeket, fizetőeszkö­zöket igyekeznek be-, illetve ki­csempészni. s hogy ez mennyire így van, azt egy-két adat bizo­nyítja. Ez év első felében Kele­bián 563, Hercegszántón 116 da­rab 500 forintos bankjegyet fog­laltak le. A vám- és pénzügyőr­ség dolgozói éberségére jellemző, hogy ez idő alatt egymillió 47 ezer forint értékű vám- és devi­za-szabálysértést, illetve bűntet­tet derítettek fel. Egy nap alatt kétszer A kelebiai határállomáson nemrégiben egy rendkívül érde­kes, figyelemre méltó eset tör­tént. Reggel a Jugoszláviába tar­tó gyorsvonaton, vámvizsgálat közben Orosz Józsefné nyugdí­jas, Debrecen, Selyem utca 151. szám alatti lakosnál 12 darab 500 forintos bankjegyet találtak. Mondani sem kell, hogy a pénzt elkobozták, de tekintettel az asz- szony idős korára, kiengedték Jugoszláviába. A pénzügyőrök legnagyobb meglepetésére, ugyan­ezen a napon délután ismét összeakadtak Orosz Józsefné- vel, akinek a bőröndjében — s ez a meglepő — 21 darab női pulóvert, 6 kilogramm mohair fonalat, 10 darab férfipulóvert, 30,7 méter jersey ruhaanyagot és 3 darab arany gyűrűt találtak. A behozott áru értéke meghalad­ta a 21 500 forintot. E gátlásta­lan csempészés ügye a bíróságon fejeződik majd be. Ugyanezen a vonaton ellenőriz­ték Horváth Gyuláné debreceni lakos poggyászát, amelyből 8 darab női esernyő, 10 női puló­vette amerikai partnerétől e lencsetípus licencét és gyártási technológiáját. A műanyag len­csék legnagyobb előnye, hogy súlyuk a hagyományos üveglen­cséknek körülbelül a fele. Ezért elsősorban azoknak érdemes hor­daniuk, akik erős, nagy dioptria­számú szemüveget viselnek. A MOM-ban jelenleg a menis- cus-lencsékből plusz-mínusz 20 dioptriáig, a tórikus lencsékből ugyancsak 20 dioptriáig, a bifo­kális típusokból pedig egyelőre 10 dioptriáig gyártják a lencsé­ket. Megkezdték a külön recept­re felírt műanyag szemüveglen­csék egyedi előállítását is. (MTI) Nemcsak a magyarok, külföldiek is magyar forintja, illetve külföldi fizetőeszköze van?” az asszony ezt válaszolta: „Négyszáz forin­tom.” Az ellenőrzés során azon­ban kiderült, hogy az asszony 8 darab 500 forintost, 200 USA dol­lárt, 100 kanadai dollárt rejtett el. A 10 155 forint értékű fizető- eszköz kicsempészése már bűn­tettnek számít, s ezért nem hagy­hatta el az országot. Sokan az utazás lehetőségét a jogtalan haszonzerzésre hasz­nálják fel. Szerencsére egyre kevesebb az ilyenek száma, de a pénzügyőrök gyakorlatában szin­te óránként előfordul. Kakuk Kovács Gáspárné Jugoszláviából Lucfalvára utazott volna, meg­rakodva 28 méter jersey ruha­anyaggal, 6 darab női pulóver­rel, 3 női fürdőruhával és még egyéb aprósággal. A behozott áruk értéke meghaladta a 11500 forintot. akárcsak honfitársa, Pesity Szve- tozár, aki 95 liter tiszta szeszt csorgatott száz üvegbe, s azt elrejtette gépkocsijába. A száz üveg tiszta szeszen kívül még nyolc garnitúra komplett gép­kocsidugattyút is megpróbált ér­tékesíteni. Az árukat lefoglalták. Az idegenforgalmi szezon kö­zepén tartunk, s rengeteg honfi­társunk indul külföldre, hogy a jól megérdemelt szabadságát kellemesen, hasznosan töltse el. Nem érdemes néhány női puló­verért, egy-két méter jersey anyagért, vagy pár darab 500 forintosért elrontani a szépnek ígérkező élményeket. Érdemes és szükséges is betartani a vám- és devizaelőírásokat, amelyekről mindenki tudomást szerezhet az IBUSZ-irodákban, vagy a vám- és pénzügyőrség kirendeltségei­nél. Gémes Gábor Nyaralunk A Fáklya új száma ; A Fáklya új • -áma vezető he­lyen foglalkozik a Szojuz—Apol­lo közös szovjet—amerikai űr­repüléssel. A legszakavatottab- bak — Alekszej Leonov űrhajós, James Flacher, a NASA igazga­tója és mások — ismertetik az űrrepülés előkészítésén fáradozó szovjet és amerikai „agytrösz­tök” tevékenységét. Megemlékezik a lap a Szovjet Haditengerészeti Flotta napjáról, méltatva a flotta érdemeit a Nagy Honvédő Háború nehéz éveiben, s ismertetve a modern szovjet hadiflottát. Színes — riport-cikk-interjú — összeállítás mutatja be Lvov és Pécs sokoldalú kapcsolatait. A technikai-tudományos érde­kességek között a lap bemutatja az elmés szerkezetű „csendszűrő berendezést”, s megszívlelendő tanácsokat ad a szívműködés és időjárás kapcsolatáról. A kulturális rovat az augusz­tusban Budapestre látogató szovjet cirkusz csillagait mutat­ja be; a sportrovatban az em­lékezetes Kijevi Dinamo—Fradi mérkőzés egyik szereplőjével, a fiatal futballtehetség Oleg Blo- hinról kapunk képet; a pályáza­ti rejtvény aktuális fejtörőt kö­zöl. (APN—>KS) A vevő kívánságára kötelező a dinnye lékelése A Belkereskedelmi Minisztéri­um most megjelent állásfoglalá­sában igyekszik elejét venni a görögdinnye lékelése körüli vb iáknak. A minisztérium rámu­tat, hogy a görögdinnyének — az I. és II. osztályúnak egyaránt — frissnek, egészségesnek és élvezhetőén édesnek kell lennie. Ezért valamennyi elárusítóhe­lyen kötelesek a görögdinnyét a vevő kívánságára meglékelni. Kifogás esetén a vevőt nem le­het kötelezni a lékelt dinnye megvásárlására. A rendelkezés az állami és szövetkezeti bol­tokra, őstermelőkre és a magán- kereskedőkre egyaránt vonatko­zik. (MTI) A Magyar Optikai Művekben nemrég kezdték meg a műanyag szemüveglencsék szériagyártását, s várhatóan az év végéig 400 ezer ilyen lettese készül. Ezek rnár megrendelhetők az OFO- TÉRT-mál, de nagy részüket az jElektroimpex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül exportálják, elsősorban Olaszországba, Finn­országba és ,•héhány közel-keleti államba. Ttövidesen megkezdik kivitelüket a szocialista orszá­gokba iá. A műanyag szemüveglencséket Budapesten és Mátészalkán gyártják, annak a megállapodás­nak az értelmében, amely szerint a MOM tízmillió forintért meg­Az utóbbi időben nyugtalanul alszom, ami magánügynek tű­nik. De ha jobban belegondolok, beszélni kellene embertársaim­mal, mert lehet, hogy mégis komoly dologról van szó. Hall­gassanak hát végig: A történet így kezdődik: Megyek az utcán, rágyújtanék egy cigarettára. Lehámozom a celofánt a doboz végéről, hajíta­nám el. De nem addigi — kél föl lelkiismeretem. Itt egy sze­metesláda. Célzok, talál... ♦ — Köszönöm, hogy észrevett! — szólalt meg szerényen a sze­méttartó, és elpirult illendően. Én is zavarba jöttem, habár nem illendőségből. — Ugyan, semmiség — dadog­tam. — Igazán örülök a szeren­csének, hogy összetalálkoztunk. — Tudja — folytatta á szeme­tes, megörülve közvetlenségem­nek —, nem könnyű manapság az emberekkel kiegyezni. Ritka az, aki figyelemre méltatja a magamfajta hulladéktárolót. — Hogyan, hát gondjai van­nak? — Hajaj! — sóhajtott. — Van, aki rám se néz, csak elhajítja a papirt. csikket, almacsutkát. A másik meg direkt packázik ve­lem: céloz jó messziről, nem talál, de a szemetet utána nem ózik felvenni. Itt hever a .„oamnál. Jó, ha az incidens után máig le nem köp az illető. A múltkor is mondom valakinek: „Köszönöm, hogy észrevett!’’ — mire kioktatott. Hogy ■ ne mace- ráljam, elege van már így is a „Ne nyúlj hozzám!”, „Csukj be!”, „Kímélj meg!” s az ehhez hason­ló felszóitásokból. Azt is mond- ta, egyetlen szerencsém, hogy nem tegeztem, mert akkor iga­zán nem áll jót magáért. Hát ilyenek.., — És mondja — faggattam —, hogyan jutott arra az elhatáro­zásra, hogy az emberekkel tár­salogjon? — Nem én találtam ki. Így születtem, ezzel a felirattal. Idő­sebb kollégáim még csak anyit tudnak, hogy „szemét”, „hulla­dék” esetleg „hulladéktároló”. De legtöbbjük egy kukkot sem szól, csak álldogál. Én még tulajdon­képpen nagyon fiatal vagyok, nem is volt időm eltöprengeni létezésem értelmén. De ahogy most mondja, kicsit megvilágo­sodik ... — Fejtse ki bővebben! — Nézze — mondja, s hang­jából érződött az igazságra való ráeszmélés öröme —, ha csak úgy személytelenül, ridegen rá­írják vaamire, hogy szemét, vagy hulladék, az nem jó. Mennyit hallunk, olvasunk ma­napság arról, hogy elhidegülneh ver, 10 női kardigán, 9 férfi­ingpulóver és 12 kilogramm mohairfonal került elő. Ezeket a külföldi holmikat Horváthné nyilván nem saját szükségletére hozta be — azon túl, hogy meg szegte a vámrer.delkezéseket. ö is a bíróság elé kerül. Megy a forint, jön az áru A magyar fizetőeszköz kül­földre való kivitelét a devizaren­delkezések szabályozzák. Az elő­írások szerint magyar állampol­gár külföldre 400 forintot vihet ki. Külföldi fizetőeszközök ki­vitele is megengedett, azonban ehhez kiviteli engedély szüksé­ges. Erős Árpádné Dunaharaszti, Bercsényi utca 30. szám alatti lakos is, aki a kelebiai határ- állomáson jelentkezett kilépésre. A pénzügyőr ..kérdésére: „Mennyi A különböző árucikkek hiánya, vagy feltételezett olcsósága, il­letve a másik országban történő „jó” értékesítése, a külföldi ál­lampolgárok közül néhányat arra ösztönöz, hogy itt Magyarorszá­gon értékesítsék a becsempészett portékákat. Ilyen üzlet lebonyo­lítására készült Jancsity Radmilla jugoszláv állampolgár, aki 140 darab kasmír női fejkendőt pró­bált behozni 9800 forint érték­ben. Salyed Ali Mohamed Famin szíriai állampolgár nyilván nem ajándékozási célból rakott a bő­röndjébe 11 női pulóvert, 7 far­mernadrágot és 3 farmerkabátot, hanem azért, hogy azt Magyar- országon értékesítse. Nem rajta múlott, hogy az üzlet dugába dőlt. Sokan italcsempészéssel foglal­koznak. Unics Ruzica szabadkai lakos 40 liter konyakot próbált áthozni a határon. Pórul járt, az ember és ember, ember és tárgy közötti kapcsolatok. Hal­lom, hogy az emberek között gyakran még a szomszédok sem veszik észre egymást. Melegebb, értőbb szóra van tehát szükség. Köszönetre. Mert nagy szó ám az a mai viszonyok között, hogy észrevesznek engem, pláne, ha belém is dobnak valamit! * Elgondolkodva bólogattam, majd búcsút intettem. Lehet, hogy ennek a szemétládának igaza van? De — ágaskodott bennem az ellenérzés — mi lesz, ha elszaporodnak? (Jártam már olyan városban, ahol minden húsz lépésre jutott egy szemetes. Igaz, egyik sem köszönt.) És majd megyek az utcán, húsz lépésenként észreveszek egy lá­dát, az megköszöni, megint egy láda, megint egy hálarebegés... Te jó isten! Lehetetlen, hogy az ember ne unjon bele! Egy idő után akad, aki elfordítja a fe­jét. Juszt se dobja bele! Micso­da lelki tusák, konfliktusok bon­takoznak ki! Azon az éjjel nyugtalanul aludtam. Elszemtelenedtek a szemetesládák. Már egyáltalán nem magázódtak, sőt, gúnyosan rászóltak a mellettük szemlesüt­ve eloldalgó járókelőkre, hogy „mi van, hapsikám, már észre sem veszed a drága jó szeme­test?” Aztán valaki kitalálta, hogy lábat szerkeszt a ládáknak, amivel váratlanul jó fenéken rúgja a közelébe kerülőket. Ha az illető nem vigyáz, akkor elvi­leg minden húsz lépésben. Ek­kora agresszivitás láttán min­denki elkerülte a ládákat, a jár­dán senki sem közlekedett, és hatalmasan elszaporodott az uta­kon a hulladék. Újra felvirágzott az utcaseprő szakma. Csupán a gyerekek élvezték a helyzetet. Egyesek kitalálták, hogy mézes­mázoson megközelítik a ládát, az dölyfösen várja az adományt, ők meg belepöckölnek egy égő gyu­faszálat. Mondani sem kell, hogy a hír futótűzként terjedt el a szemetesek között, azonnyom- ban bizalmatlanokká váltak, s már a jószándékú adakozókat is rugdosni kezdték. Hát igen... Végre azonban akadt egy jó­zan ember, aki kicseréltette az agresszív ládákat a régi hagyo­mányosra, amely nem rúg, nem is köszön. Egyszerűen csak van, és bele lehet dobni a szemetet. * Így hát még álmomban jóra fordult minden. Csak amikor újra a láda felé járok, fog el va­lami szorongás, és elfordítom a fejem Meg rosszul alszom néha — de ez mégiscsak n tgánü^ L. A. Tömöttek pályaudvarok, a strandok, az üdülőházak, hajrázik a ven­déglátóipar nyaralunk. A kirándulókat, országjárókat fuva­rozó autóbuszsofőrök sűrűn tö- rölgetik arcukról a verejtéket, csakúgy, mint a kombájnosok a földeken. A pincérek, a bolti kiszolgálók fáradhatatlanul sza­ladgálnak. A kedves vendég pi­hen. Délelőtt a strandon kinyit­ja a táskarádiót, és az üdülők­nek szóló zenés műsor hírei kö­zött hallja, hogy a szeszélyes időjárás megnehezített» az ara­tást. Sértődött, ha valamit hiába keres a boltokban, bosszús, ha este a vendéglőben lassan hozza a sört a fáradt pincér. Képes­lapot ír kollégáinak, üdvözlő so­rai tanúsítják, hogy gondol rá­juk. A színes levelezőlapra nem vár választ, az egyoldalú levele­zés is a nyaralás szertartásai közé tartozik. Két-három hét elteltével, ami­kor reggelenként már újra mun­karuhába öltözik és ő olvassa a többiek üdvözleteit, eszébe sem jut, hogy ezekre a nyári képes­lapokra mégis érkezik válasz. Nem gondol rá, mert dolgozik, ahogy az ő pihenése idején a sofőr, az eladó, a pincér, s nem utolsósorban éppen az üdvözölt kollégák is dolgoztak. Írott so­rok helyett munkájukkal vála­szoltak a nekik címzett lapra. Most ilyen üzenetet küld ő is. Visszaadja, amit szabadsága alatt mások vállaltak helyette. Most ő dolgozik a szokásosnál többet. Vagy jobban is? Célszerűbben, az energiák okosabb csoportosítá­sával? Tanakodhatunk, a menyiségé, a minőségé-e az elsőbbség. A tény annyi, hogy a nyári szabadságok idején sem bénul meg az élet a gyárakban, intézetekben, hiva­talokban. Az üres íróasztalok gazdáinak legfontosabb ügyei is elintéződnek. A vállalati tervek­ben nincs külön nyári, téli, tava­szi időszámítás, mégis teljesítik, pedig ilyenkor a sokat emlegetett létszámhiányos létszámnál is ke­Megalakult a új vállalata A Csepel Művek Motorkerék­párgyára. valamint Kerékpár- és Varrógépgyára egyesült, s a na­pokban megalakult a két gyár összevonásával a tröszt új válla­lata. a Jármű- és Konfekcióipari gépgyár. Ezzel megszűnik hazánkban az időközben gazdaságtalanná vált Pannónia motorkerékpár vala­mennyi típusának előállítása. Az utolsó motorkerékpár-sorozatok szeptember végéig kerülnek le a futószalagokról. Az összevont vállalatnál azonban az elkövctke­A régi típusú Ikarusz autóbu­szok vezetői sokszor panaszkod­nak amiatt, hogy a napi mun­kavégzésük igen fárasztó. A ten­gelykapcsoló lábbal történő keze­lése ugyanis nagy erőkifejtést kí­ván. A Volán 10-es számú Vál­lalat csongrádi üzemfőnökségének Delta nevű szocialista brigádja most véglegesen megoldotta e problémát egy praktikus újítás révén. Bővebbet a DÉLMAGYAR- ORSZÁG-ból tudunk meg: Mint a lap írja, a kollektíva Pécsi szerzők reformtankönyve Három pécsi szerző — olvassuk a DUNÁNTÚLI NAPLÓ-ban — dolgozott annak az új állampol­gári ismereteket tartalmazó tan­könyvnek a megírásán, amely most készült el a Pécsi Szikra Nyomdában. Az MSZMP okta­táspolitikai határozatának végre­hajtása keretében az Országos Pedagógiai Intézet többféle kí­sérletet. végez abból a célból, hogy az állampolgári ismeretek­ből jobban felkészítse a tanuló­kat. Az egyik változat szerint önálló tárgyként, a másik szerint pedig a történelemmel együtt le­het ezt a célt elérni. A tankönyv az utóbbi változat szellemében ENSZ-szakember foglalkozik Szintén a Baranya megyei na­pilapban bukkantunk egy figyel­met érdemlő interjúra, amely N. L. Nemerow egyetemi professzor­ral készült, aki az ENSZ Ipar- fejlesztési Szervezetének, az UNIDO-nak megbízásából tartóz­kodik hazánkban, hogy az ipari szennyvizek tisztításának módjai­ra keressen megoldást. A New York-i vendég ellátogatott a Pé­csi Bőrgyárba is. ahol szintén je­lentős vízszennyezéssel jár a ter­melés. Emiatt évi 20 millió fo­rintot fizet bírságként a gyár* A szakember egyebek között el­vesebben vannak. Az üzemek dolgoznak, a termelés „szinten marad”, a hivatalok működnek, miközben a nyaralók nyugodtan nyaralnak. Hogyan lehetséges ez? Létszámhiányról panaszkodunk, és lám, mégis pótolható, aki sza­badságra megy?! Pedig nem történik csoda. Min­denki egyet akar. Mindenki nya- . ralni szeretne, alig várja, hogy „kedves vendég” lehessen. Ez a közös akarat ismerteti fel a köl­csönös egymásrautaltságot, ez változtat segítőkésszé akadékos­kodó kollégákat, ez gyorsítja a halogatott döntéseket, az ügyin­tézést, az anyagkiadást, ez hozza ki a brigádokból, hogy „na, most ráverünk egy kicsit”. Ma te, hol­nap ő, holnapután én nyaralok: másképp nem lehet, csak ha segí­tünk egymásnak, ha a szabad­ság alatt is rendben tudhatjuk a dolgainkat. Tegyünk kicsivel többet, csináljuk jobban, ne tol­juk másnapra, ne várjunk a rak­tárból az új szerszámra, hozzuk rendbe a régit... Ha mégis van, ennyiből áll a csoda. Mivel mű­helyekben, irodákban egyaránt nyaralni akarnak, hivatásos mun­kaszervezők nélkül is kitaláljuk, mit, hogyan lehetne ésszerűb­ben megvalósítani. Sokszor nem is kell mást tenni, mint min­dent pontosan, időre elvégezni. A teljesített feladatok napról napra bizonyítják, hogy az em­beri teherbírás véges — mert mindenki sürgősen szükségét érzi a pihenésnek —, de azt is, hogy a találékonyság végtelen; hiszen biztosítani tudja a nyugodt Pi­henés feltételeit. Bűnös pazarlás lenne megfeled­kezni a nyári ötletekről, ha vége a szabadságoknak. Magunk is el­csodálkoznánk, mekkora csodák­ra vagyunk képesek, ha nemcsak nyaralni akarnánk egy ember­ként. V, E. Csepel Művek « zendő tíz évben még gyártani fogják az alkatrészeket, hogy biz­tosítsák a több tízezer Panno- nia-tulajdonos részére a folya­matos pótalkatrész-előállítást. A kerékpárgyártó részleg tel­jes rekonstrukciója előrelátható­lag 1978-ra befejeződik, ekkorra várható a gyártás felfutása és a hazai igények maradéktalan ki­elégítése is — a tervek szerint abban az «évben több mint fél­millió kerékpár hagyja el a cse­peli gyárat. KaUai János műszaki vezető és Bátki Mihály szerelő irányítá­sával — és a harmadéves szak­munkástanulók közreműködésé­vel — a hidraulikus kuplung­kiemelő működését egy görgős rendszerű, mechanikus emelővel egészítette ki, ezáltal minimális­ra csökkentette a buszvezetők lábmunkáját. A súlyos foglalko­zási ártalmat, a bal láb megbe­tegedését megelőző szerkezetet már valamennyi csongrádi autó­buszra felszerelték. íródott, vagyis a diákok történél-, mi tanulmányaira alapoz. A könyvet az Országos Peda­gógiai Intézet munkatársa. Bállá Árpád szerkesztette és szerzői kö­zött van Bernáth János, a Pécsi Tanárképző Főiskola történelmi tanszékének adjunktusa. Lajtai László, a pécsi kertvárosi álta­lános iskola igazgatója, valamint Básthy Enikő, a pécsi Építők úti általános iskola rajzszakos tanár­nője. Kétezer példányban jelent meg, s az ország 30—40 általá­nos iskolai nyolcadik osztályában oktatják majd kísérletképpen az új tanévben. szennyvízgondjainkkal mondotta, hogy a magyar üze­meknek legsúlyosabb problémá­ja a nátriumszulfid és az oldott szerves anyagok okozta vizszeny- nyezés. E sajnálatos helyzet meg­szüntetésének egyik alapteltéte­leként a szükség szerint kell vál­toztatni a jelenlegi termelési technológiákon és az eddigi szennyvíztisztítási eljárásokon. Észrevételeiről, javaslatairól ta­nulmányt ír és juttat el a ma­gyar Könnyűipari Minisztérium­hoz. összeállította: Velkei Árpád Miről írnak megyei laptársaink? A csongrádi Volán-osok hasznos újítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom