Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-23 / 171. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1975. július 23. NÉPESEDÉSPOLITIKAI HA TÁROZA T Lakás, óvoda, napközi Kétezer megawatt A Minisztertanács legutóbbi ülésén jóváhagyta a 750 kilo­voltos villamos-távvezeték építésének beruházási programját. A KGST-megállapodás keretében az Erőmű és Hálózatter­vező Vállalat mérnökei jelölik ki a 750 ezer voltos feszült­ségű villanyáram útját, amely 1978-ra készül el, s hazánk területén összeköti a KGST-országokat a Szovjetunió dél­keleti energetikai rendszerével. A Szovjetunió, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok után negyedikként Magyarországon épül ilyen nagy feszült­ségű, a villamos energia átvitelére ma a legkorszerűbb léte­sítmény. — Mi a jelentősége? — A gyorsan fejlődő KGST- országok mind több energiát használnak — tájékoztat Kord is József igazgató. — A most ter­vezés alatt álló 750 kilovoltos villamos távvezetéknek legfőbb jelentősége, hogy a Szovjetunió déli energiarendszeréből, ahol '60 ezer megawatt villamos enérgiát termelnek, tetemes mennyiséget átveszünk, egyszerűen fogalmaz­va: nyersanyag helyett készárut importálunk a hazai energia- szükségletek kielégítésére. — Csak magyar szükségletre vásárolunk energiát, vagy jut exportra is? — A modern hálózaton érkező villamos energiából jut Csehszlo­vákia, Lengyelország, Bulgária és az NDK energiarendszerének táplálására is. A Szovjetunióban több órával előbbre jár az óra­mutató, ezért ott a miénknél ko­rábban szökik legmagasabbra a villamosenergia-felhasználás. E fogyasztási fáziseltolódásnak az a következménye, hogy ott akkor használnak fel legkevesebb ára­mot, amikor nálunk és a szom­szédos országokban csúcsfogyasz­tás van. 1 — Honnan indul, meddig ér, mennyit szállít? — Ukrajna legkeletibb pontjá­nál. Vinyicánál áll a vezeték- rendszer első oszlopa, de ide is messzebbről, Dombasz mellől, a Szovjetunió déli energiarendsze­réből érkezik a villamos energia. Vinyicától a Lvov melletti Zapad állomásig terjed a szovjet sza­kasz. Áthoz a Kárpátokon annyi energiát, amennyi két és fél mai Gagarin Erőmű teljesítményével egyenértékű, s a vezeték magyar szakasza 270 kilométer után Al- bertirsán ér véget. A villamos távvezeték összesen 530 kilomé­ter hosszú, s a rajta érkező ener­gia Magyarország villamosáram- szükségletének több mint a felét képes lenne fedezni, vagyis 2000 megawatt villamos energia be­hozatalára alkalmas. Építésének költsége előreláthatóan ötmilliárd forint. — De bizonyára még mindig olcsóbb, mintha új nagyteljesít­ményű erőmüvet kellene építeni. Mennyibe kerülne most egy olyan erőmű, amely annyi ener­giát'termelne, amennyit ez a ve­zeték hoz? — Tizenöt milliárd forintba ... —. Hol tart jelenleg a nagy munka előkészítése? — Elkészült a 750 kilovoltos távvezeték első tartóoszlopa, amellyel a közönség az idej ta­vaszi BNV-n megismerkedhetett. A páratlan műszaki újdonság el­nyerte a BNV nagydíját. Jelenleg a gödi alállomáson magasodik, folynak a kísérletek, a szakembe­rek kíváncsian vizsgálják, hogyan állja a terhelési próbákat. Ezek­ből az oszlopokból a Dunai Vas­mű összesen 637 darabot készít, közel 12 ezer tonna acélszerke­zet felhasználásával. — Mit kell tudnia egy ilyen távvezetéknek? — A 750 kilovoltos távvezeték oszlopának magassága 35 méter, és három vezetékszál függ rajta. El kell viselnie 12 tonna erejű szélnyomást és a vezetékeknek egyenként 18 tonna húzóhatást. — Mikor kezdődik az építke­zés? — Az albertirsai transzformá­tor-állomáshoz már felvonult a kivitelező vállalat, é§ megkezdte a földmunkákat. Ide, vagyis az al bér ti rsai transz form ál< >r-ál) o­máshoz a 270 kilométeres ma­gyar szakasz után fűt be a 750 kilovoltos távvezeték. B. A. (II.) Bács-Kiskun megyében az utóbbi két évben — 1973—74- ben — évenként mintegy nyolc százalékkal növekedett az átlag­bér. A jövedelemnövelő intézke­dések nyomán a lakosság összes készpénzbevétele 1974-ben mint­egy 60 százalékkal haladta meg az 1970-es adatot. Megyénkben ezen belül to­vábbra is kiemelkedően nőtt a pénzbeli társadalmi juttatások aránya, jobban, mint az orszá­gos átlag. Az ilyen társadalmi juttatások növekedésében — amint azt a megyei NEB vizs­gálata megállapította — jelen­tős szerepe volt a népesedés- politikai határozatnak. Például a kifizetett családi pótlék Összege már 1973-ban egyharmaddal több volt. mint az előző év­ben, s ez tavaly további 14 szá­zalékkal nőtt, főleg a kétgyer­mekes családok pótlékának eme­lése következtében. De a csa­ládi pótlékon kívüli egyéb tá­mogatások összege is közel egy­negyeddel haladta meg tavaly az 1973. évit. Kecskeméten még nincs határozat Az ismertetett jövedelemnöveke­dés és egyéb tényezők hatására 1974-ben minden eddiginél több lakás épült. Az átadott 4900 ríj otthon 18 százalékkal több az előző évinél, s ezáltal 10 ezer lakásra megyénkben már 67 új lakás jutott az országos 84-gyel szemben. Kecskeméten például 1287 lakás épült tavaly,, s ez ki­emelkedő eredmény. Ennek elle­nére a nagycsaládosok lakáshely­zetének megoldására a városi ta­nács végrehajtó bizottsága még nem hozott határozatot, eltérően a bajai, a kalocsai és a bácsal­mási tanácsoktól. Baján kiemelt intézkedési terv készült a há­rom- és ennél több gyermekes családok lakásigényeinek kielégí­tésére. A tavalyi vb-határozat nyomán eddig 16 család kapott lakást. Kalocsán 39 három- vagy több gyermekes családot juttat­tak korszerű lakáshoz, de a je­lenleg mé<r mostoha körülmé­nyek között lakó további 22 család a következő két évben ugyancsak megkapja a lakást. Bácsalmáson öt nagycsalád la­kásgondját oldotta meg a nagy­községi tanács. De nemcsak a helyi tanácsok, hanem a munkahelyek is köte­lességüknek tartják a nagycsalá­dosok lakáshelyzetével való tö­rődést és a megoldást. Azokban a városokban, ahol munkáslakás­építési akció bontakozott ki, a kölcsönök összege és az igénybe­vevők száma évről évre növek­szik, s természetesen előnyben •részesítik a nagycsaládosokat. A Bajai Állami Gazdaság például már évek óta rendszeresen la­káshoz juttatja a többgyermekes dolgozókat, leginkább ingyene­sen. Érdekes viszont, hogy a munkáslakás-építési akción kí­vüli egyéb kölcsönökre már lé­nyegesen kisebb az igény. Elő­fordul, hogy a tervezett összeg­nek csak egy részét használják fel. Fajszon, a Kék Duna Ter­melőszövetkezetben az évi 600 ezer forintból 1974-ben csak 90 ezret használtak fel. A szövetke­zet vezetői szerint azért, mert túlságosan hosszadalmas és bo­nyolult az OTP ügyintézése. Gyermekintézmények Jelenleg a megyében 23 200 az óvodáskorú gyerekek száma, s közülük közel 17 000 jár óvodába. Közismert, hogy az utóbbi évek­ben kibontakozott nagyméretű társadalmi összefogás eredmé­nyeként lényegesen javult az óvodai ellátás, több hely várja a gj erekeket. Ennek ellenére a zsúfoltság még fokozódott is. Ta­valy például a megye 209 óvo­dájának 15 145 helyére 16 614 gyereket vettek fel. A nem meg­felelő. de javuló ellátottságra utal, hogy az előző évhez mér­ten 14 százalékkal emelkedett az óvónők száma, míg a helyek bővülése csupán 8 százalékot mu­tat. Az óvodák kihasználtsága az utóbbi években fokozódott. Igen zsúfoltak a városiak, de a köz­ségekben is nagyobb e gyermek- intézmények kihasználtsága az optimálisnál. Egy év alatt, 1974-ben mind­össze egy területi bölcsőde léte­sült a megyében. Az év elején a felvételre várakozó gyerekek szá­ma 261 volt. A bölcsődei ellátás iránti igény természetesen más­ként jelentkezik a városokban és a községekben. Míg az utóbbi te­lepüléseken az édesanyák inkább a hároméves gondozási segélyt vették igénybe, addig a városok­ban inkább a bölcsődei elhelye­zést tartják előnyösebbnek. A megkérdezett szülőknek körülbe­lül a fele visszamenne dolgozni, ha gyermekét bölcsődébe tudná adni. Az összesített megyei ada­tok alapján azonban megállapít­ható, hogy még a városokban sem 100 százalékos a bölcsődék kihasználása. Valójában ez azt jelenti, hogy egyes ilyen intéz­ményben kevesebben vannak, míg máshol zsúfoltság tapasztal­ható. > Bács-Kiskun megyében 1974- ben minden 100 bölcsődéskorú közül hat, minden 100 óvodásko­rú közül pedig 64 kisgyerek ré­szére volt lehetőség az intéz­ményben történő elhelyezésre. Felügyelet nélkül Az iskolai napközi otthonokról ugyanazt mondhatjuk el, mint az óvodákról: a tervezettnél na­gyobb arányú fejlesztés ellené­re sem tudnak felvenni minden olyan tanulót, aki ezt igényelné, akinek erre szüksége volna. Kecskeméten például az iskolai napközi otthonokba a felsőtago­zatú osztályokból csak a legin­kább rászorultakat tudják fel­venni és ellátni. Igen dicséretes az a több mun­kahelyen tapasztalható megol­dás, hogy a napközik pótlására tanulószobát, játszóudvart, étke­zési lehetőséget teremtenek — szakemberek felügyelete mellett. Erre a Bajai Finomposztó Válla­latnál és a Bácsalmási Ruha­üzemben találtak példát a népi ellenőrök. Általában döntő szempont a gyermekintézményekbe történő felvételeknél — óvodák, bölcső­dék, napközik —, hogy gyerme­két egyedül nevelő szülőről, vagy nagycsaládosról van-e szó. Ter­mészetesnek is mondhatjuk, hogy ez a szociálpolitikai szempont maradéktalanul csak a tanácsi intézményeknél valósulhat meg, hiszen a munkahelyi, az üzemi óvodákban előfordulhat, hogy a dolgozó foglalkoztatása, a szak­emberhez való ragaszkodás az el­sődleges. A népi ellenőrök 330 családot kérdeztek meg a témával össze­függésben. Közülük 18 mondta el aggodalmát: felügyeletre vol­na szüksége az általános isko­lás gyerekeknek, mert nincs ki­re hagyni, napközibe viszont nem tudták elhelyezni. De a pedagó­gusok, az egészségügyi dolgozók is azt jelezték, hogy sok a fel­ügyelet nélkül hagyott gyerek, s nem ritka az ebből adódó bal­eset és általában a neveléssel já­ró nehézség. Gondot jelent az is, hogy a gyermekintézmények nyitvatartása nem igazodik a munkaidőhöz, s így sok gyermek bizonyos időre ugyancsak fel­ügyelet nélkül marad. Kevés a játszótér, a sportolási lehetőség is. Gál Sándor (Folytatjuk.) A posta - kinőtte gúnyáját Mintha csak összebeszéltünk volna... Alig álltunk meg gépkocsink­kal a fülöpszállási tanácsháza „ligetes” oldalában, pont akkor húzott oda kerékpárjával Papp Antal vb-titkár is. A régi nép­frontos barátság jogán, hivata­losnak aligha mondható „felszó­lítással” állítottuk meg. — Egy lépést se tovább! — És már invitáltuk őt a legköze­lebbi padra. Ilyen kánikulában jobb kedvvel beszélgetünk köz­ségié jlesztésről a fák szellös ár­nyékában, mint odabent, íróasz­talnál. Neki se kellett kétszer mon­dani. Szemünk előtt a kövesül fehérlett, kezdte hát az „újsá­golást” az útépítés idei program­jával. 4 kilométernyi tanácsi utat portalanítanak Az anyagot már odaszállították, várják a kivite­lező KPM-cso portot. Ezzel a bel­területi utak 50 százaléka porta- lanított kövesút lesz, amilyet ke­vés község mondhat magáénak. (Ki gondolta még ott, hogy alig egy óra múlva. Hartán még ked­vezőbb aránnyal büszkélkednek.) A pádról elsétáltunk a mellet­tünk futó kövesút közeli kanyar­jáig. Ott csak a vb-titkár ki­nyújtott karját figyeltük, ahogy mutogatta, hol alakítanak ki par­kolóhelyet, hol épül meg augusz­tus 20-ra az autóbuszváró a fő­iéren. De ha mái- annyi mindent az ÁBC-áruházhoz viszonyítunk, ne menjünk tovább addig, míg meg nem nézzük a május 1-re elkészült 900 ms területű rózsa­ligetet; 800' rózsatőt ültettek be­le... összegek is elhangzanak; az említettek költsége jócskán több kétszázezer forintnál. Tervezik még az óvoda bőví­tését további egy csoport befo­gadására. Balázspusztán 15—20 gyerek számára óvodát nyitnak, az Izsá­ki Állami Gazdaság itteni üzem­egységének segítségével. A be­rendezésről, az óvodások kosztol- tatásáról a gazdaság gondoskodik. — Az érintett fejlesztésekhez a lakosság mivel járul hozzá? — Közel egymilliós fejlesztés­ből háromszázezer forint a tár­sadalmi munka értéke. A Rákó­czi, Kossuth, Vörösmarty utcán, a Mártírok útján a lakosság vál­lalta a padkakiképzést, árokásást, az utak rend ben tartását. Szabó Gábor, Somogyi Ferenc. Barátit János — fő szószólók, s elsőkként fognak szerszámot, ha társadal­mi munkáról van szó. Ha nem is hivatali szobába, de a tanácsháza udvarába csak be­vetődtünk. Ott is rózsaágyás fo­gadott egy kisudvarnyi olyan területen, amit — ha nem virí­tanának benne különleges koráll- s/.ínű virágok — bizony szikes- földnek néznénk. Megvan az el­képzelés a két viharvert, vén épület, helyrepoíozására, s +lasz- nositására. Az egyikből könyvtár lesz. □ r.i n — Eddig minden nagyon szép, minden nagyon jó volt. Nincs-e olyan községíejlesztési kérdés, aminek az intézése megakadt, s talán nem is a helyieken múlik? Papp Antal gondolkodás nélkül rávágta. — Régi igényünk már egy új postaépület. A jelenlegi egy ma­gánházban van. Külsőre sem dí­sze az utcának, de az hagyján. Hanem a belső viszonyok! — Nézzük meg közelről. —Egv-kettőre a helyszínen va­gyunk A málladozó vakolatú há­zacskát valóban csak a hivatali tábla avatja postává. Belépünk. A közönség olyan , apró várószobában tartózkodhat ahol 5—6 embernél több alig fér el. Szabó LászLőné, majd Bajusz Gábor hivatalvezető nyit ajtót előttünk, hogy jó helyre talál­junk a szűkösségben. Mielőtt a hivatali helyiségbe kerülnénk, ti A rózsaliget. fehér léckerítéssel etrekesztett zug homálylik elöltünk. — Ez a raktár. — Raktár? Hány négyzetméter alapterületű lehet? — Háromnál nemigen több. A benti helyviszonyokról töb­bet Mondanak felvételeink. — Képzeljék el, hogy vagyunk itt reggeli munkakezdéskor, ami­kor a kézbesítők is bent vannak mé(g. Tizenkettőn szorongunk a berendezés keskeny folyosóin. Csősz Ilona telefonközpontos fürgén kapcsolja a kért állomá­sokat. Losonczi Márta ügyféllel beszél. Táviratfeladásról érdek­lődnek. Szabó Lászlóné már is­mét a helyén ül, hogy a beszéd, berregés, csöngés okozta zajban folytassa a pénzkezelést. Nagy Kálmánné ügyféllel foglalkozik. A kedves ügyfél vidáman kö­nyököl a kisablaknál. Itt aztán van sok érdekes látni-, s hallani való. Csak a felelősségteljes munká­hoz — mint a pénzkezelés pél­dául, hogy csak ezt említsük — nincs kellő nyugalom, csönd. No és a postai titoktartás feltételei is hiányoznak a távbeszélőnél. A pici váróból, ahová őszi-téli csomagdömpingnél a pakkokból is raknak, mert másképpen nem fémek, — a kis ablakon keresz­tül jókat, hallgatózhat a vendég. Hogy például kinek mit távira­toznak és ki... A rend viszont, a zsúfoltság ellenére — dicsére­tes. • Papp Antal; — Ott lesz a parkoló, amoda • A postahivatal egyik végről — másik végről, a buszváró. Lehet beszélgetni róla a falu­ban. — Ki is az országgyűlési kép­viselőtök? Csak úgy kérdezzük. — Juhász Tibor. Efelől azután érdeklődünk, mi­után Papp Antal elmondta, hogy a posta tervről-tervre „benn volt”, de „kihúzták”. Járt Szege­den is, közölte, hogy a község központi fekvésű telket ad hozzá, csak légyen új posta. — ígérték, hogy a következő ötéves tervben benne lesz. Bízunk benne, hogy mostmár nem „húzzák ki”. Tóth István (Tóth Sándor felvételei) Másokért is Az „A” jelzésű műhely előtt beszélgettünk Kozich Jánossal, a Fémmunkás halasi gyárának lakatos csoportvezetőjével. Sza­vainkhoz mindenfelől szállt a „kísérőzene", a délelőtti műszak dereka felé járt az idő. Benn, az „A” műhelyben, ahol a cso­port vezető dolgozik, reggel óta már sokszáz bútoripari vasalat, gázcsőbilincs elkészült. Megismerkedésünkkor megtud­tam, hogy Kozich János nem kiskunhalasi, de még csak nem is Bács megyei, " hanem dunántúli származású, Komáromból került ide. Az ő régi, szűkebb hazája ipa­rosodottabb vidék. Űj ismerősöm elmondta azt is, hogy több mint két évtizede lépett be az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetébe, s egy ideig bi­zalmiként is dolgozott. Jelenleg a munkavédelmi • felügyelő fel­adatát látja el. Alapításától a Fémmunkás-gyár dolgozója, ré­szese volt a fejlődésnek, melynek során egyre korszerűbb gépek, berendezések és technológiák ho­nosodtak meg az üzemben. Mint szakszervezeti tisztségviselő — többek közt — a termeiéi embe­ribb feltételeinek javításán mun­kálkodott. • Akadt tennivalója bőv,en. A gyár munkásállománya folyton gyarapodott, s főként olyan dol­gozókkal, akik a mezőgazdaság­ból, vagy egyéb, az ipari üzem kötöttségét, szervezettségét nél­külöző munkahelyről jöttek. Ezeket nemcsak végzendő fel­adatokra kellett „betanítani”, ha­nem segíteni kellett nekik a beilleszkedésben, a munkássá vá­lásban is. Mert az új dolgozók — Kozich íJános tapasztalata szerint — általában hamar meg­tanulják a szerszámok és gépek kezelését, de az átalakulás, az bizony, nem megy könnyen. — Még ma is akadnak olya­nok, akik hadilábon állnak a fe­gyelemmel. a renddel, és néha a munkavédelmi szabályoknak is fittyet hánynak — mondta el Ko­zich János. Mint társadalmi munkavédelmi felügyelő, a főmérnök vagy az igazgató és a biztonsági megbí­zott társaságában részt vesz a havonkénti biztonsági szemlé­ken, a vállalati munkavédelmi konferenciákon, szervezi a mun­kavédelmi őrködést a műhe'yek- ben, balesetvédelmi oktatást is tart olykor, és közreműködik a balesetek körülményeinek ki izs- gálásában. Kötelessége a szeren­csétlenül járt dolgozók érdelei­nek védelme. Kozich János jól látja el tisztségét, amiért az épí­tők napján a Szakszervezeti munkáért érem arany fokozatá­val tüntették ki. A balesetek megelőzéséért so­kat tehetnek a műhelybeli mun­kavédelmi őrök. — Sajnos, nálunk egyes dol­gozók helytelen szemlélete miatt a munkavédelmi őrök szerepe még nincs olyan népszerű, mint amilyen fontos — osztotta meg velem egyik gondját a munka- védelmi felügyelő. — Ugyanis némelyik ember köszönet helyett inkább méltatlankodik, ha az őr valamilyen mulasztásara figyel­mezteti. Nem mérlegeli, hogy a saját testi épségéről van szó. Ezért aztán senki sem vállalja szívesen a munkavédelmi őrséget. A Fémmunkás halasi gyárában egyébként viszonylag ritkán tör­ténik baleset, tavaly másodikak lettek a vállalati balesetmpntes- ségi versenyben. A legutolsó bal­eset könnyelműség következmé­nye volt: az egyik munkás vé­dőszemüveg helyett napszem­üvegben dolgozott, ami alatt a szemébe pattanhatott egy szilánk. Megúszta három nap táppénzes állománnyal, de fizethetett volna drágábban is. A gép nagyszerű eszköze az embernek, de veszélyes eszköz is, ha szakszerűtlenül, könnyelmű­en bánnak vele. A legtermésze­tesebb dolognak kellene lenni, hogy az emberek mindig és iftin- denütt, tehát a műhelyben > is, önmagukon kívül másokért is felelősséget éreznek. Sajnos, hogy ez bekövetkezzék — s ez nemcsak a Fémmunkás halasi gyárára vonatkozik — még sokat kell dolgozniuk a Kozich János­hoz ' hasonló szakszervezeti akti­vistáknak. A. T. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom