Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám

1975. július 19. • PETŐFI NEPE • 3 TŰZVESZÉLY! Tudnivalók az aratásról és a tarlóégetésről Kellős közepén vagyunk a ká­nikulának, s a perzselő napsütés a mezőgazdasági munkák legdol­gosabb napjaiban a „vörös ka­kas” veszedelmét is előidézhetik. Ennek kapcsán a most különösen időszerű tűzvédelmi tudnivalók­ról tájékozódott a Belügyminisz­térium Tűzoltóság Országos Pa­rancsnokságán az MTI tudósító­ja. Elmondták: az év első felé­ben (pontosabban: az első öt hónap összesítő statisztikai adatai szerint) a tűzesetek száma az el­múlt év azonos időszakához ké­pest csökkent, a tűzkár is 4,5 millió forinttal alatta maradt a tavalyi félévinek. Vigyázni, fi­gyelni, ügyelni azonban fokozott gonddal kell, mert nem kisebb tétről van szó, mint a jövő évi kenyómekvaló, a kaszára érett termény megóvásáról. A kalászosokkal kapcsolatos káresetek megelőzése érdekében — az országos tűzoltóparancs­nokság intelmei szerint — külö­nösen ügyelni kell arra, hogy a betakarításban csakis olyan erő­gépeket, arató-cséplő gépeket használjanak mindenütt, ame­lyeknek a műszaki állapota minden szempontból jó és meg­felel a tűzvédelmi előírásoknak is. Különösen fontos, ez most, amikor az esőzések okozta talaj­fellazulások miatt. a munkagépek a szokásosnál is' fokozottabb erő­próbának és igénybevételnek Vágómarha-export ­Az eddig érvényben levő ex­portfelárakat július elsejétől, te­hát a II. félévben továbbra is folyósítja az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt, amelynek ille­tékesei a vágómarha-exportról tájékoztatták az MTI munkatár­sát. Elmondottált, hogy a vágó­állat-piacon az év elejétől lé­nyeges változás nem történt, ép­pen ezért tükrözik a mostani ex­portfelárak is a korábbi hely­zetet. A magyar vágómarhák leg­főbb vásárlója a II. félévben to­vábbra is a Szovjetunió. A Szko- i»import Vállalat elsősorban „A” és „B” minőségű, 520 kg-ot meg­haladó súlyú hizlalt növendékbi­kákat és 460 kg feletti súlyú nö­vendék üszőket vásárol. A szov­jet vágómarha-export az elmúlt 6 hónapban folyamatosan, a két­oldalú szerződésben előirányzott­nak megfelelően bonyolódott le. Ennek következtében a megyei vannak kitéve. A mozdonyokból kipattanó szikrák már nem egy esetben lángba borítottak betaka­rítás előtt álló termést. Ezért mindenképpen megszívlelendő jótanács, hogy a gazdaságok szer­vezzék meg a vasút melletti ré­szeken érésben levő, lábon álló termények őrzését, s az aratást, a betakarítást, a vasúthoz köze­lebb eső részen kezdjék el, utána pedig gondoskodjanak „védő­szántásról”. A szabálytalanul végzett tar­lóégetés igen sok gondot okozott az utóbbi években, hiszen ez fo­kozottan tűzveszélyes. Az illeté­kesek ismételten felhívják a fi­gyelmet arra, hogy ezt a munká­latot csakis előzetes írásbeli en­gedély birtokában és az abban meghatározott előírások szerint szabad végezni: csakis szélcsen­des időben, személyi felügyelet mellett és kizárólag olyan kör­nyezetben, ahol más gyúlékony anyagot, így terményt vagy épü­letet nem veszélyeztet. Azt is elmondták a tűzoltóság országos parancsnokságán, hogy ezekben a hetekben folyamatban van a minisztériumok, az orszá­gos hatáskörű szervek és a me­gyei tanácsok tűzvédelmi szerve­zeti és működési szabályzatainak kidolgozása. A szabályzatok ha­marosan megjelennek, utána rö­videsen kiadják a tűzvédelmi utasításokat is. továbbra is felárral állatforgalmi és húsipari válla­latok, valamint a termelőüzemek is elget tudtak tenni szerződéses kötelezettségeiknek, és a partne­rek között továbbra is jó a kap­csolat. Ez egyben azt is jelenti, hogy» a szerződésekben meghatá­rozott átvételi időpontokat a vál­lalatok be tudták tartani, és az úgynevezett kötött tartásban hiz­lalt állatokat késedelem nélkül elszállították. A szállítások ütemével és az eladott vágómarha minőségével a szovjet vásárlók elégedettek, a további szállításoknak nincs aka­dálya, s így a meghizlalt vágó­marhákat a termelőktől a máso­dik félévben is akadálytalanul, zavartalanul felvásárolják. Ily módon a termelők anyagi érde­keltsége az év hátralevő részé­ben is maradéktalanul érvénye­sül, ami végsősoron a kormány szarvasmarha-programjának si­kerét is elősegíti. (MTI) Szegedi játékok TIZENHETEDSZER hangzik fel szombaton a Dóm téren a jól­ismert népdal kezdő sora, dal­lama: Szeged híres , város .. A szignál a szegedi ünnepi hetek kezdetét jelzi. Mi, akik a szomszéd örömével szemléljük ennek az évről évre nemesedő, gazdagabbá váló ren­dezvénysorozatnak a sikerét (egy kicsit talán irigyelve is a nagy­szerű lehetőséget, a csodás hely­színt, a patinás környezetet), el kell ismerjük, elsősorban a szí­vós kitartás és akarat hozta meg itt a gyümölcsét. A „játék” hagyománya még a háború előtti évekre nyúlik visz- sza. Az első előadás rendezője Hevesi Sándor volt 1931-ben, majd egy év szünet után Hont Ferenc következett, aki Madách: Az ember tragédiája című drá­mai , költeményét vitte színre igen nagy sikerrel, a tragédia azt követően is műsoron volt, de már operák is következtek. A nemzetközi elismerést Mascagni: A parasztbecsület című zenedrá­mája hozta meg Szegednek, ami­kor 1935-ben a Milánói Scala szólistáit maga a szerző vezé­nyelte a Dóm téren. Itt került színre Kodály Zoltán daljátéka, a Háry János. S egy ünnepi kon­certet is rendeztek Kodály mű­veiből, melyen maga a szerző állt a karmesteri emelvényen. Aztán 1939-ben a háború szele kioltotta a Dóm tér színházi fé­nyeit. HÚSZ ÉVNYI szünet után, 1959. július 25-én az újrakezdés ideje is eljött, s azóta megszakí­tás nélkül, évről évre folytató­dik Szeged nyári ünnepe. Nem egyszerűen a régit folytatták) hanem a program sokrétűségé­ben, tartalmasságában fölül is múlták azt az időszakot. Arra gondoltak, s ezt a várakozásukat azóta az élet igazolta, hogy le­gyen a „játékok” a népek közöt­ti barátság ápolásának eszköze, a magyar és az egyetemes szín­padi irodalom kiemelkedő alko­tásainak fóruma. Legyen a fel­újított, és ötezer néző befoga­dására alkalmas, szegedi Dóm tér valóban a tömegek nagy él­ményének forrása: a nép szín­háza. Azóta a szabadtéri színpadon sorrakerültek a leghíresebb és rangosabb magyar és külföldi zenei művek, operák és daljáté­kok, balettek. Erkel, Kodály, Verdi, Puccini, Gounod és Mu­szorgszkij —, hogy csak néhány nevet említsünk — művei ke­rültek színre rangos és méltó előadásban, melyet kiváló ven­dégművészek szereplése is fém- jßlZßtt AZ IDEI MŰSORTERV IS na­gyon sok sikert és élményt ígér. Bemutatják Erkel Bánk bánját — Simándy József játssza a cím­szerepet, Melindát Moldován Stefánia, Tiborcot pedig Radnay György alakítja — színre kerül Kodály Háry János című daljáté­ka Bessenyei Ferenccel és Házy Erzsébettel a főszerepben. A Peer Gynt címszerepét HUszti Péter alakítja majd. Beethoven Fidelio című operáját Szinetár Miklós viszi színre, s többek között fel­lépnek Faragó András, Gregor József, Kalmár Magda és Palcsó Sándor is. Sor kerül a nemzet­közi néptáncfesztivál gálaestjére. Az augusztus végéig tartó nyári évadra ezenkívül is nagyon vál­tozatos programot állítottak ösz- sze. Itt most felsorolni sincsI módunkban — helyette minden héten közreadjuk a várható ese­mények naptárát. Köszöntő cikkünkben talán még csak annyit, hogy mi a kö­zeli Bács-Kiskunból különösen nagy érdeklődéssel figyeljük a szegedi játékokat. Nagyon sokan keresik fel a szabadtéri előadá­sokat és egyéb rendezvényeket is megyénkből. S itt vonul ke­resztül a hazai és külföldi közön­ség „karavánja”, mint eleven folyam. Az idén kapcsolat jön létre Szeged és Kalocsa között is, hiszen a folklórfesztiválok ve­zetőinek nemzetközi tanácskozá­sát Szegeden rendezik, s innen jönnek át a résztvevők, a Duna menti folklórfesztivál megtekin- tésév€. HADD KÖSZÖNTSÜK tehát újólag szeretettel a szegedi ün­nepi hetek nyitányát, sok sikert és jó időt kívánva valamennyi eseményhez, a játékok megtar­tásához. Közönségben, úgy hisz- szük, nem lesz majd hiány. T. P. Űj paprikafajta — húsos, nem csípős A Kertészeti Kutató Intézet többéves genetikai munkával új paprikafajtát nemesített ki. Az Új hibrid előnye: nem csípős, húsos, nagytestű, s bővebb ter­mést ad az eddig ismert papri­káknál, tízszer szüretelhetnek ró­la évente. A paprikacsalád új tagját Bács- Kiskun, Békés és Csongrád me­gye. zöldséges mezőgazdasági üzemei termesztik, de széles kö­rű elterjedése várható az egész országban. (MTI) Evszám az emlékművön Mikor az óvodai viszonyok fényképezésére indultunk Duna- patajon, Schramm Gábor tanács­elnök ezt kérte: — Ha szerét ejthetik, nézzék már meg a felszabadulási emlék­művet. Ott áll az egészségház, illetve óvoda előtti virágos park­ban Romsics Sándor műköves kis­iparos készítette — társadalmi munkában. Mindent ő adott hoz­zá. Ha nem is szokás ilyen jel­legű felajánlás értékét forintba itszámolni. úgy véljük, harminc­negyvenezer forint van benne. Kisiparos társai pedig a beeme­lésnél, helyretételnél segédkeztek, ök is eltöltöttak ezzel 290 társa­dalmi munkaórát. Nemcsak körbejártuk, le is fényképeztük az emlékművet. A hajlított hasábok elhelyezése olyan, hogy a figyelmet a törté­nelmi évszámokra terelje, össz­pontosítsa, így mégjobban elgon­dolkodásra késztessen. A felsza­badulás óta eltelt 30 esztendőről, a Patajon is végbement törté­nelmi változásokról. Ütközben elgyönyörködtünk a sötétzöld lombú szivarfák virág­pompájában. A hegyes levelek zöld tenyerén ringatózó fehér virágfürtök mögül — mintha az emlékezet ködéből merült volna föl — kilesett ránk a templomto­rony. Órája nyilván megállt va­lamikor az „Idők mélyén”. Mi tudniillik déltájt ballagtunk a szivarfák hűvösében, a torony­óra meg... De tán azért is tette, hogy mu­tatójának állásával „vitatkozás- ■a” ösztökéljen. Hogy netán olyan sanda gondolatot sugalljon, mintha az idő megállt volna fö­löttünk. Dehogy állt, dehogy állt. Emlékezetembe ötlött, hogy va­lamikor 1966-ban — az azóta nyugalomba vonult — dr. Bala- nyi Béla levéltárvezető barátom előadást tartott a Népkutató Kör­ben — „XVIII. századi paraszt­mozgalmak a Duna—Tisza közön” címmel. „Zenebonás városok”- nak titulálják a korabeli írásos emlékek azokat a helységeket,, ahol a „szegénység” fellázadt a közteherviselés alól kibújni siető nemesek ellen. Akikből sok lé­vén az akkori tanácsokban, hoz­zájuk hasztalan folyamodtak szó­beli. majd írásbeli panaszaikkal a szegény parasztok a mind sú­lyosbodó adóterhek miatt. Mikor aztán a „szegénység” félsőbb fó­rumokhoz fordult, vezetőiket, a hangulatirányítókat megbotoztat- ták, tömlöcöltették. vasra veret­ték. akasztófához kötötték, szé­gyenoszlophoz állították a hely­beiéi urak. Nem „véletlen” tehát, hogy a Duna—Tisza közi városokban és környékükön. Kecskeméten, Kis­kunhalason, vagy Jánoshalmán époúgv „mozgolódtak” a parasz­tok, mint például Dunapatajon. A szintén ,.zenebonás” Patajon a lázongok hajuknál fogva húz­ták ki a tanácstagokat a város­házáról és új tanácsot választot­tak. Persze, az itteni lázadást is elfojtották, hiszen — szilárd osz­tálybázis híján — gyenge, szer­vezetlen. határozatlan kísérlet volt ez is a többi városéval együtt. Elkövetkezett a megtor­lás. Mint a régi írás tanúsítja, Dunapatajon Dudás Györgyöt, Csordás Kovács Jánost, Túzok Német Györgyöt. Korsós Józsefet 200—200, Vincze Pált, Dobor Mi­hályt, Benedeki Szabó Jánost és Herrn ecz Jánost 100—100 .ke­mény pálcára” ítélték úgy, hogy „az esztendőnek négy részein kiki büntetésének a negyedik ré­szit elvégye, és azonkívül töm­lőében egész esztendeig szenved­jen”. Kívülük tizennégy személyt 100—100 pálcára, félévi tömlöc- re, kilencüket pedig 50—50 pál­cára ítéltek. Ez a XVIII. század végefelé volt így (Kecskemét város 1786 márciusában tett jelentése szól e széles körű mozgolódásról) .. Aztán még sok-sok botütést kellett elszenvednie egész ha­zánkban a .szegénységnek”. Du­napatajon is. A „szegénység” történelmi le­számolása azzal az első évvel in­dult, most már véglegesen, amely­nek száma ott aránylik az új emlékművön. Tóth István (Tóth Sándor felvételei.) Sikeres félév Mind több üzemből érkeznek jelzések, hogy sikerrel telje­sítették első féléves termelési előirányzataikat. Figyelemre méltó, hogy a megye ipari szövetkezetei sem kivételek ez alóL A Tompái Vegyes- és Építőipari Szövetkezet például nemcsak a tervek teljesítéséről, hanem néhány korábbi gond megoldásáról is számot adott. / • Csajkás Erzsébet, Varga Antalné, Weimer Györgyné, Hinteszcr Er- nőné nemrég szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt. Képünkön: NSZK megrendelésre készítenek női ruhákat. • A korszerűen berendezett új szabászműhely. A szövetkezet — amely 50 millió forintos idei árbevételi ter­vét eddig időarányosan telje­sítette — igen sokirányú terme­lési tevékenységet folytat. Meg­rendelői között vannak házgyá­rak, amelyeknek beépített búto­rokat készítenek. Másik fő pro­filjuk ugyancsak építőipari jel­legű, csúszózsalukat, sablonokat szállítanak különböző építkezé­sekre. Faipari termékeik iránt az igények egyre nőnek, ezért a tompái szövetkezet asztalosrész­legét jelentősen fejlesztik. A környék legnagyobb műhelyét — egy 1500 négyzetméteres üzem­csarnokot — építik fel, amelynek műszaki, átadását augusztus vé­gére tűzték ki. Berendezésére is még ebben az évben sor kerül, sőt a tervek szerint november­ben már meg is kezdik benne a termelést. Mint említettük, a szövetkezet sokirányú tevékenységet folytat. Textilrészlegük alsó és felső női ruhákat készít, amelyből mintegy 10 millió forint értékűt a Szov­jetunióba és a Német Szövetségi Köztársaságba exportál. Ez a 130 nőt foglalkoztató üzemük is ered­ményesen dolgozik, s ennek tu­lajdonítható, hogy ebben az év­ben egymillió forint értékű gépet és berendezést vásároltak a textilrészleg, illetve a szabászat korszerűsítésére. Sokszor hallani arról, hogy egyes ipari szövetkezetek a kész­árutermelésre törekedve — mert ez több bevételt jelent —, nem törődnek eléggé a lakossági szol­gáltatásokkal. A tompái szövet­kezetét ilyen vád nem éri, sőt egy nemrég lefolytatott népi el­lenőrzési vizsgálat azt állapítot­ta meg, hogy e tekintetben a kis­kunhalasi járásban a legjobb szö­vetkezet. Az építőipari munká­kon túl csaknem 3 millió forint értékű szolgáltatást végeznek a lakosság részére. A környező községekben kilenc fióküzletet üzemeltetnek, s tevékenységük Kelebiára is kiterjed. Természetesen gondok is akad­nak a szövetkezetnél. A fő prob­lémát a szakmunkáshiány okoz­za. Ezért kapcsolatba léptek a bajai szakmunkásképző intézettel, hogy tegye lehetővé számukra a felnőtt szakmunkásképzést. En­nek már az idén hasznát látják, mert dolgozóik közül tizenheten női szabó, négyen asztalos, né­gyen lakatos szakmunkás-képesí­tést szereznek. Jövőre is indíta­nak hasonló tanfolyamokat, emellett ipari tanulókat is szer­ződtetnek. Hogy mennyire ko­molyan készülnek erre. azt jelzi: a gyakorlati oktatás céljára tan­műhelyt kívánnak létesíteni. N. O. t Épül az asztalosrészleg 1500 négyzetméteres üzemcsarnoka. (Pántot Zoltán felvételei.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom