Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-18 / 167. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1975. július 18. A HATÁROZATOK NYOMÁN Javultak a nők munkakörülményei A homokhátsági közös gazdaságok tagjainak 35 százaléka asszony és leány. Ebből következően a további előrehaladás­ban, a termelés fejlesztésében döntő szerepük van a szövet­kezetek nőtagjainak. A Homokhátsági Mezőgazdasági Szö­vetkezetek Területi Szövetségének nőbizottsága áttekintette az utóbbi esztendőben elért eredményeket. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága még 1970 februárjában határozatot hozott a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről. A határozat nyomán a kormány is intézkedett ebben a témában. A szövetkezeti mozgalomban is fontos társadalompolitikai fel­adat a nők helyzetének további javítása. A szövetség nőbizott­sága vizsgálta, miként vesznek részt az asszonyok, lányok a vá­lasztott testületek munkájában. A fejlődés nemcsak a számszerű adatokban mérhető, hanem ab­ban is, hogy a testületekben te­vékenykedő nődolgozók többsége érti a feladatát, felismeri a hát­rányos megkülönböztetést, ami a beosztásban, fizetésbe?!, munka- körülményekben jelentkezik, s egyúttal orvoslásra terjeszti azt a vezetőség, esetenként a köz­gyűlés elé. Fontos, hogy a nők megfelelő számban legyenek képviselve a vezetésben. E te­kintetben még van tennivaló, hi­szen számuk a vezetői létszám 10 százalékát sem éri el. A nőpolitikái határozatok vég­rehajtásához tartozik a munka- körülmények javítása. Bár van javulás — számos szociális be­ruházást valósítottak meg a szövetkezetek —, de még mindig sok a kívánnivaló. A közös gaz­daságokban a tavalyi statisztika szerint 13 dolgozó tagra jut egy öltözőszekrény, 55 személyre egy zuhanyozórózsa, és 33 emberre egy mosdótál. Az elmúlt években az alapsza­bályban rögzített juttatásokon túlmenően is javultak a munka­körülmények. A szövetkezetek anyagi helyzetükhöz mérten se­gítik a többgyermekes családo­kat. a gyermeküket egyedül ne­velő nőket és az időseket. Hoz­zájárulnak a gyermekintézmé­nyek fenntartásához, sőt több helyen a tanácsokkal közösen építettek óvodákat, bölcsődéket, szociális otthonokat. Ezek fenn­tartásához anyagilag is hozzá­járulnak. A folyamatos foglalkoztatott­ság érdekében olyan segédüzem­ágakat létesítettek, ahol nagy számban tudják foglalkoztani az asszonyokat, lányokat. A la- dánybenei Zrínyi Szakszövetke­zet rádiótechnikai üzemében csak nők dolgoznak. Az izsáki Arany­homok Termelőszövetkezet szin­tén három ipari üzemmel kötött szerződést a nők foglalkoztatá­sára. Lajosmizsén műanyagfel­dolgozó üzemet létesített a Kos­suth Szakszövetkezet. A felsorolt helyeken az asszo­nyok, lányok kulturált körülmé­nyek között végzik munkájukat. Öltözők, mosdók, zuhanyozók állnak rendelkezésükre. Hasonló­képpen a korszerű állattenyésztő telepeken is épültek ilyen léte­sítmények. A közös gazdaságok­ban legtöbb helyen gondoskod­nak a munkahelyre történő ki- és hazaszáLlításról, a kedvezmé­nyes étkeztetésről. Sok helyen a szabadban dolgozók részére me­legedőket építettek, amelyek egyben ebédlők is. A területi szövetség a hon­védkórház szakorvosainak a közreműködésével megszervezte az elsősegély-tanfolyamot is. Vizsgálták a nők részvételét a továbbképzésben, és az okta­tásban. Ezt befolyásolja a 10—12 órás munkaidő, az otthoni, csa­ládi munkamegosztás. Ahhoz, hogy a mezőgazdaságban dolgo­zó asszonyokat, lányokat na­gyobb mértékben be tudják von­ni a tanulásba és továbbképzés­be, még sok a tennivalója a szövetkezetek vezetőségének. Ha­sonlóképpen a községi vezetés­nek is javítani kell a szolgálta­tásokat, könnyíteni a háztartási munkát. Jelentős eredmény, hogy 1972- höz képest a szocialista munka­versenyben részt vevő nők szá­ma megkétszereződött. Tavaly 40 brigád 528 taggal vett részt a mozgalomban. A női szocialista brigádok többsége kisegítő üzem­ágakban dolgozik. Az utóbbi négy évben tehát az asszonyok, lányok helyzete sokat javult a közös gazdaságodban. A szövetség nőbizottsága fontos feladatként határozta meg a to­vábbképzés segítését, azon túl, hogy a munkakörülmények ál­landó javítása folyamatos fel­adat. A tennivalókkal kapcsolat­ban a nőbizottság, a szövetség közreműködésével, ajánlásokat készít, hogy a jó tapasztalatokat általánossá tegyék. K. S. Kutak helyett olajbánya Az azerbajdzsáni kőolajmezők -bányászati jellegű kiaknázására a köztársaságban működő Olaj­ipari Kutató- és Tervezőintézet — más szakemberek bevonásával — tervet dolgozott ki. Mi az új módszer lényege? Mit jelent a „bányászati jellegű” kiaknázás? Ismeretes, hogy az olaj és a földgáz a mélyben fekszik, s a felettük levő (rétegek hatalmas nyomása alatt tör felszínre a fu­raton át. A nyomás azonban idő­vel csökken, sűrített levegő be- fúvásával igyekeznek fenntartani. Ez az úgynevezett kompresszoros kitermelés. Amikor a mozgató- erő végképpen kimerül, az olaj­kút „meghal”. Ám ez korántsem jelenti, hogy a lelőhelyről az ösz- szes olajat kitermelték. A jelen­legi módszerekkel a készletnek csak 30—50 százalékát lehet a felszínre hozni. Ezért volt fontos új kutak keresése. Nos, a bányarendszerű kiter­melés alig különbözik a szén- bányászattól. Tágas aknát mélyí­tenek. s vízszintes vágatokat ké­szítenek a föld mélyében. Csak­hogy amíg a szénbányában a vágatok magában a szénrétegben haladnak, itt az olajréteg alatt helyezkednek el. A felszínről ké­szített furatokon keresztül az olaj az alsó vágatokban össze­gyűlik. . valóságos tavakat képez. Az aknán keresztül aztán a fel­színre szivattyúzzák. A művelet szinte teljes egészében megvaló­sítható az ember közvetlen köz­reműködése nélkül. Az új mód­szer lehetővé teszi a lelőhelyek 80—90 százalékos kiaknázását. A bánya kiépítése Azerbajdzsán­ban kifizetődő, a költségek igen gyorsan megtérülnek. Már 1975- ben kiépül az első olajbánya. (BUDAPRESS—APN) Havonta négyszázezer forint A Szabadság téri népművé­szeti mintaboltot az idegenek és a kecskemétiek is egyaránt megkedvelték, pedig a város­ban nem egyedül kínál népmű­vészeti tárgyakat. — Havi bevételűn^, megha­ladja a 400 ezer forintot — mondta Almási László, az üz­let vezetője. — Itt a nyári csúcsforgalom és most még többre számítunk. — A legnépszerűbb cikkek? — kérdeztük. — A kalocsai hímzések és a palóc szőttesek, ttiéprrdűvészeiti tárgyak, de kedveltek a Bajai Háziipari Szövetkezet termé­kei is. Kerámiák közül a kar­cagiakat és a mezőtúriakat szeretik legjobban, de más áru sem marad a nyakunkon. Kész­letünk nem lehet több egymil­lió forintnál. így két hónap alatt teljesen kicserélődik. Az alagsorban bemutatótermünk van, most csak az egyik részét rendeztük be, a másikat előké­szítjük az őszi átalakításra. Ak­kor szeretnénk már itt is ki­szolgálni a vásárlóinkat. A be­mutatóterem másik részében reprezentatív áruinkat állítjuk ki, a galérián egy kisebb áru­bemutatót is rendezünk. Az árubeszerzésre mi 'szerencsére nem panaszkodhatunk. Sz. I. ORSZÁGOS JELENTŐSÉGŰ SZOLGÁLTATÁS Negyvenezer falikutat gyárt a fajszi ÁFÉSZ • • •• vasipari üzeme Fejlődik a közművesítés. Falun és városon egyaránt mind több lakásba vezetik be a központi vízmű szolgáltatta egészséges ivóvizet. Országszerte igen ke­lendőek ezért a zománcozott fa- likutak. amikből évente több tíz­ezer darabra van szükség. A Lampart Zománcipari Mű­vek kecskeméti gyára öntvényből egyelőre nem gyárt zománcozott falikutat. A Fajszi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet vasipari szolgáltató üze­me vállalkozott arra. hogv a csa­ládi otthonok és közületek szá­mára lemezből zománcozott fali— • Lénárt Lajos alakítja a forgópadon a falikút kiöntő medencéjét. V Pata Sándor az ÁFÉSZ párttitkára és Kocsis Gáspár, a szövetkezet egyik alapító tagja hegesztik a falikutat. kutat készítsen. Ez évben 40 ezer ilyen szerelvény hagyja el a faj­szi üzemet, amelynek idei terme­lési terve 12—13 millió forint. A fajszi ÁFÉSZ szolgáltató üzeme eddig a bonyhádi zománe- árugyárba szállította a vaslemez­ből formált falikutakat zománco­zásra. Az idén azonban elkészül a saját zománcozó] a és megszű­nik a félkész termék ide-oda szállítása. Minden munkát hely­ben végeznek el az ÁFÉSZ vas­ipari dolgozói. Ugyanitt fémnyomó gépeket is felállítottak. Ezek segítségével csilláralkatrészeket sajtolnak. A székesfehérvári finommechanikai műveknek pedig év végéig 90 ezer darab terménydarálóhoz ké­szítik el a zárófedelet. K. A. 1: lliiillilllliili VANÍLIA ÉS CSOKOLÁDÉ A sikkasztó postás • Az idén fejeződik be a Sasad MG Tsz irányítása alá tartozó török­bálinti Budatej Üzemének építése. Az üzemben a dán jégkrém- készítő automatasoron megkezdődött a vanília és csokoládé ízű jégkrém gyártása. Évi 60 millió darab, változatos ízű jégkrém sze­repel a gyártási programban. Aligha férhet kétség a köz­mondás igazságához, amely sze­rint alkalom szüli a tolvajt. Te­gyük hozzá azonban, hogy a sik- kasztót is. Számtalan bűnügyet ismertettünk már e hasábokon, amelyekből az derült ki, hogy a vádlottak padjára került tettes felismerve, majd kihasználva a „kedvező” alkalmat, több ezer, esetleg, tíz-, vagy százezer forin­tot sikkasztott, jelentős mennyi­ségű árut lopott,! építőanyagot hordott el. Az a bűnügy, amelyben a kö­zelmúlt napokban hozott ítéletet a Kalocsai Járásbíróság — nem nagy ügy. Mindössze alig har­mincezer forintot sikkasztott Má­té Sándor, a kalocsai postahiva­tal volt kézbesítője. A most 29 éves fiatalembernek az esetében nem nehéz megtalálni, majd nyo­mon követni azokat a mozzana­tokat. „kihagyásokat”, amelyek elindították az oly sokszor em­legetett lejtőn. Kétségtelenül ott kezdődött, hogv nem tanult sem­miféle szakmát, mesterséget, s mint alkalrói és segédmunkás kereste a helyét, s amikor 1968- ban a kalocsai postához került, úgy nézett ki. hogv meg is talál­ta. Alaposabb környezeti felmé­rés eredményeként lehetne azt is megállapítani, hogy miért és mi­kor kezdett inni. Annyi kétség­telen. hogy 1970-ben ittas jármű- vezetés miatt már összeütközés­be került a törvényekkel. Pénz- büntetést kapott. Említettük, hogy úgy nézett ki: a postánál megtalálta a neki való foglalkozást. Elvégezte a kézbesí­tői tanfolyamot és a munkahelyi vezetők véleménye szerint „hosz- szabb ideig jól ellátta munka­körét”. Tavaly azonban már nem egyszer előfordult, hogy mire el­végezte a napi munkáját, itta­san jelent meg a postán. Eleinte a címzettek látták vendégül, kí­nálták különféle italokkal, de ké­sőbb ezek már kevésnek bizo­nyultak. s ő maga tért be az italboltokba. A kétezer forint fi­zetésből viszont aligha csíphetett le annyit — családja is van —, hogy kielégíthette volna szomjú­ságát. Az orvosszakértői véle­mény szerint Máté Sándor, idült alkoholistává vált, s a szenve­dély ösztönzésére ráébredt arra, hogy az alkalom, a pénz ott la­pul a táskájában. Az italozáson túl másik szen­vedélye is volt a postásnak: az autó. Azon i^em töprengett egy pillanatig sem. hogy mint idült ' alkoholista, hogyan fog a volán íj mellé ülni. Gátlástalansága, a | küldemények elsikkasztása tekin- jj tétében odáig fajult, hogy írás- ! tudatlan öregasszonyt csapott be, j elsikkasztotta egy másiktól a ne- | hezen várt gyermektartási díjat, J Feladatai közé tartozott a televí- i zió előfizetési díjainak a besze- j dése is. Az említett hónapokban |, — tavaly májusban és júniusban ! — ez az összeg Máté Sándor kör- ; zetében 7600 forint volt. amit el- | sikkasztott. Ebből a: pénzből vett j magának egy használt autót! Módszerei közé tartozott az ok- I irathamisítás is. Egy alkalom- 1; mai például 100 forintot kézbe- : sített H. J. kalocsai lakosnak, aki jjij a pénzt szabályszerűen átvette, a íj nyugtát aláírta. Nos, a postás az | átvételi elismervényen a 100-as |1 elé egv kilencest írt és kijavítot- p ta a szöveget is. Más alkalommal j egy 400 forintos utalvánnyal járt j el hasonló módon: kilencest írt elé. Ügy látszik, hogy a kilen- ! eest tartotta szerencseszámnak, : Egy darabig valóban szerencséje is volt. A postán ugyanis, ami­kor munkája végeztével elszá­molt, a 9100, illetve a 9400 forin- j tokát számolta el, így mindkét esetben 9—9 ezer forint „haszna” keletkezett Máté Sándornak. De a dolog kezdett gyanús lenni, s j hamarosan rájöttek a manipulá­cióra. Két hónap alatt Máté Sán­dor összesen 29 610 forintot sik­kasztott, amiből még közel ezer forint nem térült meg. I A bíróság Máté Sándort egy | rendbeli, folytatólagosan és ma­gánokirat-hamisítással elkövetett il sikkasztás miatt egyévi és két- hónapi szabadságvesztésre ítélte, amit börtönben kell végrehajta­ni. Ugyanakkor kötelezte kétezer forint pénzbüntetés megfizetésé­re, két évre eltiltotta a köz- j| ügyek gyakorlásától és kényszer­elvonó kezelésre utasította. Az | Ítélet kiszabásánál súlyosbító kö­rülményként vette figyelembe a j| büntető tanács azt, hogy Máté cselekményeit a társadalmi tu­lajdon sérelmére követte el (a feladott pénzekért a posta fele­lősséggel tartozik), mint hivata­los személy. Ezzel a magatartá­sával a postával szembeni biza­lom megrendítéséhez járult hoz­zá. Enyhítő tényező volt viszont beismerő, megbánó, vallomása, nős. családos állapota. Az ítélet még nem jogerős. G. S. > A takarítóasszony szíve A takarítóasszony régóta „ha­ragban van” a házzal. Mondhat­ni, mióta az egyemeletes tár- sasiakban született gyerekek is­kolába kezdtek járni. Tehát régóta, hiszen e „bűnös” ne­bulók egyike már férjhez ment, az Éva egyetemista, Gábor harmadik éve szakmunkás, Karesz az idén érettségizett. Egy kisfiú van csupán — Karesz öccse —, aki szemetelő, falra firkáló korszakát éli, képvisel­vén a „jogfolytonosságot” a ta­karítónéni „bűnügyi nyilvántar­tásában”. Mi tagadás, hogy a többiek, akik elég rég kinőtték rongáló, lépcsőház-maszatoló, vakolat­csorbító, ablakkiverő szenvedé­lyüket, bizony jót nyűttek Bo- korné idegzetén. A végén már örökös volt a morgás, szidás, ripakodás. átkozódús a ház tisztasági biztosa és a neve­letlen ifjúság kapcsolatában, Szinte az ádáz fenekedés vált a két „fél” életformájává, mi­helyst hang- és látóközeibe kerültek egymásai. Mert aztán az elrugaszkodott kölykök se mentek a szomszédba, míg mű­vészi fokúvá fejlesztették fe­leselő képességüket. Míg aztán Bokorné legeny­hébb. ámbár szívből jövő óha­ja is ez lett. — Ö. hogy törjön ki keze­tek, lábatok — életem meg- rontói! S eljutott szegény asszony abba a stádiumba, hogy végül már a szülőknek is csak oda- dörmögött valami érthetetlent köszönés fejében; De jó ideje már ezt se. Bizonyára eljutott érzelmi logikájában odáig, hogy ahol ilyen kötözni valók a gyerekek, ott a papák, ma­mák is ludasok a fiatalság el- fajzásában. Bekövetkezett hát a teljes el­hidegülés állapota. Bokorné most már egyformán ostorozott gyereket, felnőttet, s még egy cigarettacsikk is kihozta öt a sodrából, ha ilyen a söprűjébe akadt a lépcsőn. Fennhangon szórta az áldásit mindenkire, aki csak létezett a házban. A Köszönést meg se hallotta, így a lakók is elhagyták. Ügy som­polyogtak el mellette reggelen­ként, mintha várnák, mikor kell vesszőseprűje elől félre- ugrani, ha netán derékon akar­na hajintani valakit. Megválni egyik fél sem akart a másiktól, hiszen Bokoménak is kell az a kis pénz az IKV- lól, s ezt népi is akarta tőle senki elvenni —, a ház népe pedig örült, hogy van valaki, aki mégiscsak rendben tartja a portát. Hanem tegnap reggel csoda történt. Megy le a legkorábban kelő első emeleti ingázó, s mit lát. Olt áll Bokorné — illetve a „takarítóasszony”, mert a jég­korszak beállta óta csak így emlegetik — a lépcső alján. Két kézzel kapaszkodik söp­rűje gircses-görcsös nyelébe, mint mikor a bőgős bánatában átöleli hangszerének nyakát, és rí, zokog, de annyira, hogy még a válla is rázkódik belé. Fodor, a kakasokkal ébre­dő előbb megtorpan, majd óva­tosan rakosgatja lentebb és lentebb lábát a fokokon. Mi rombolást talált már megint az asszony, ami ennyire kiborí­totta? Az egyszem kisgyerek, a másodikos Zsolti egymagá­ban aligha képes már annyi csínytevésre, mint a megembe- resedett elődök. Na, ebből lesz hadd-el-hadd! Ha számított is a legrosszabb­ra, csak megesett a szíve a ke­servesen síró, szürke hajú Bü­kömén. Éppen megáll mellette, hogy vigasztalja, nyugtassa. — Ne vegye annyira a szívé­re. A gyerekek már ilyenek — csitítja, bár a zaklatottság okát nem is tudja még. S ekkor következett el a cso­dák csodája. Bokorné felemelte két összemarkolt, vastageres, szárazzá cserepesedett kezére borult arcát, s a könnyekkel szétmázolt szurtosság mögül először némán pislogott, intett a legeslegelső lépcsőfokra. Fodor első pillantásra csak azt vette ki a félhomályban, hogy a szürke kő meresmere- vül be van írva krétával. Már- már újabb szókat . keresett, hogy hát ezért igazán nem ér­demes annyira nekibúsulni, mikorra értelmes szöveggé vál­tozott a firka. Nem is ment ne­hezen, hiszen legalább tízcentis betűkből állt az írás. Ezt olvas­ta. „10 000 puszi anyunak, apu­nak. Nagyon vártunk, nagyon örülünk. Zsolti.” — Hát tessék mondani... Ki gondolta volna erről a perna­hajderről? —* mutatott az üdvöz­lésre Bokorné, s alig tudta ki­mondani, úgy csukladozott a sí­rástól. ... Ehhez tudni kell, hogy másfél hete autóbaleset érte az egész L.-családot Budapesten. Vasárnapra mentek föl — szü­lők, s a két fiú —, s egy út­kereszteződésben két másik gép­kocsival összeszaladtak. Zsolti­nak, Karesznak, a sokkos ré­mületen kívül alig esett baja, őket másnap kiengedték a kór­házból. Anya, apa azonban majd két napig feküdt eszméletlenül. Szem-, arcsérülés, bordatörés, agyrázkódás, meg mi minden volt, hiszen az égő autóból épp hogy ki tudta szabadítani övéit az apa, aztán összeesett. Még nem gyógyultak meg tel­jesen, de tegnapelőtt este már hazahozhatták a szülőket is a kórházból. A gyerekek már előbb hazajöttek — nagymamá­jukhoz. A kis Zsolti a lépcsőre „ön­tötte ki” határtalan örömét. Bokorné is csak lecsillapodott. Dologhoz látott. Azt az első lépcsőfokot a puszta kezével tisztogatta meg. Ne csúfítsa még porszem se azt az istenhozott-at. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom