Petőfi Népe, 1975. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-18 / 167. szám

1975. Július 18. • PETŐFI NÉPE • 5 TUDOMÁNYOS MŰHELYEK A kecskeméti kertészeti főiskola • A főiskola igazgatója. adatok, számítógép segítségével megállapítják a matematikailag kifejezhető törvényszerűségeket, s felállítják a hő-, fény- és egyéb hatások legkedvezőbb . összefüg­géseit tartalmazó képletet. Mind­ezek révén rövidül a tenyészidő, növekszik a terméshozam, javul a minőség, csökkenthető a ráfor­dítás. Feltételezhető, hogy 10—15 év múltán a növényházakban ma­guk a növények irányítják a fű­tő- és öntözőberendezéseket. A kiválasztott levelekre, hajtásokra szerelt érzékelő berendezések adják ki a parancsot a mester­séges öntözés, fűtés, fényszabá­lyozás megkezdésére, működteté­sére. (A műszer éberen figyeli a vezetőképesség változásait. A növényi szövet elektromos veze­tőképessége pedig a víz- és táp­anyagellátottságtól is függ...) A természet és az ember Bíztatóan haladnak az őszi pa­lántanevelési kísérletek. Korán elvetik a zöldségnövény magját, és így természetes körülmények között növekedhet a palánta. A télre hűtőházakba viszik, ott várja a tavaszi napfényt. Ennek az eljárásnak az a legfőbb elő­nye, hogy akkor szedik föl a pa­lántát, amikor a legfejlettebb; így gyorsabb az érés, kedve­zőbbek a terméskilátások, s mivel télen a hűtés olcsóbb a fűtésnél, csökkennek a termelési költsé­gek. Keressük az alkalmat, hogy e nagy tudományos műhelyben fo­lyó többi kutatásról is beszámol­hassunk. Most a legfontosabbnak látszókról szóltunk. Eddigi ta­pasztalataink alapján is javasol­juk, hogy írják föl valahová La Mettrie híres szavait: „A ter­mészet korlátozott lehetőségeit az ember határtalanokká tehe­ti.” A Kertészeti Egyetem Kecske­méti Kertészeti Főiskolai Kara dr. Filius István kandidátus, igazgató irányításával nap mint nap ezt a reménységet táplálja. Heltai Nándor (H.J Dr. Fllius István summa cum laude minősítéssel, vagyis a legjobbaknak kijáró elismeréssel Védte több mint másfél évtizede a korai zöldségtermesztés és a műanyagok felhasználásának összefüggéseit vizsgáló dok­tori dolgozatát. Felhasználta a Budapest kör­nyéki állami gazdaságokban üzemegységve­zető agronómusként szerzett ismereteit, s bá­mulatos fogékonysággal érzékelte a kívánal­maktól, lehetőségektől elmaradó zöldségter­mesztés gyors fejlesztésének módjait. Az első fóliasátor Kevesen hitték hazánkban, hogy a fólia forradalmasítja a mezőgazdaság eme ágazatát. Voltak, akik megmosolyogták, amikor Magyarországon elsőként húzott föl fóliasátrat. Rögzítsük az időt és helyet: 1957 tavasza, Soroksár. A gyakorlati követelmények birtokában dolgozott másfél év­tizedig a Kertészeti Egyetem zöldségtermesztéstani és földmű- veléstani tanszékén. Az itteni kutatómunkában elért eredmé­nyeket 12 tanulmányban, isme­retterjesztő cikkben, valamint Somos András professzorral kö­zösen írt Műanyagfólia felhasz­nálása a zöldséghajtatásban cí­mű, úttörő könyvben publikálta. Az elsőt követő második kiadás is gyorsan elfogyott: ennek a könyvnek a hatására terjedt el a fóliás termesztés. Jó alapokat kapott az egyete­men tanszékvezetőjétől. Somos András professzor az esetlegesség teljes kikapcsolására törekedett kísérletei megszervezésekor. Pon­tos mérésekkel vallatta a növé­nyeket, rögzítette, hogy miként viselkednek a tenyészterület, a körülmények módszeres változ­tatásaira. Jó irányban indult a tudo­mány hatalmas mezején, mert az élet sürgette a zöldséghozamok növelését. Főként hazánkban, ahol a rossz, „magyaros” táplál­kozási szokások miatt átlagosan 30—40 kilóval kevesebb zöld­séget fogyasztunk az európai át- • lagnál... Az elektromosság és a növények Pályakezdése csaknem egybe­esett a növénynemesítés nagy fordulatával. Az emberek sokáig abban a hitben éltek, hogy meg­változtathatatlanok az élőlények tulajdonságai és csupán váloga­tással próbáltak kedvezőbb ter­mést előidézni. A genetikai tör­vényszerűségek felismerésével, a gondolkodás világnézeti alapjai­nak a fejlődésével párhuzamosan honosodtak meg a különböző faj­tákban meglevő értékes tulajdon­ságok átvitelére törekvő keresz- tezési eljárások. A kémiai ráhatásokkal sikerült később a haszonnövények termő- képességét hatékonyabban befo­lyásolni. Üjabban más alaptudományok eredményeit, módszereit is alkal­mazzák a kutatók. Dr. Filius Ist­ván előtt is nyilvánvalóvá vált. hogy napjainkban szinte egyet­len tudomány sem képes önma­gában továbbfejlődni: csak a határtudományok kölcsönös fel- használásától remélhető siker. Elmélyedt a biofizika tanulmá­nyozásában. Tudta, hogy az elektromosság a legszorosabb összefüggésben van az anyag szerkezetével, olvasott, hallott az elektromágneses tér és az élő szervezetek viselkedése közötti kapcsolatokról. Egy tudós töprengései Először azt vizsgálta, hogy a hőmérséklet miként befolyásolja a növények, s különösen a sza­bályozott körülmények között élő növények növekedését. A mennyiségi összefüggések mód­szeres kísérletekkel történt tisz­tázása során bontakoztak ki a további feladatok. Tisztázni kel­lett, hogy a nappali vagy az éj­szakai hőmérséklet a döntő, a megfigyelt egyedek hogyan rea­gálnak a talaj- és a levegő hő­mérsékletének a változásaira. Rengeteget dolgozott, értékes részeredmények birtokába ju­tott, egyre mélyebbre hatolt a szövevényes összefüggésekbe Ta­pasztalta, hogy a hőmérséklet • Dobos Lászlá főiskolai adjunktus a növények elektromos feszültségét méri. nem különíthető el a fényviszo­nyoktól, a talaj, a növény víz­tartalmától, a tápanyagtól.. Töprengései közben került a kezébe Zsurbickij professzor ta­nulmánya. A szovjet tudós meg­lepve tapasztalta, hogy egy drót­hálóval fedett területen 25—30 százalékkal kevesebb kukorica termett, mint a különben azonos színvonalú táblán. íme — vált világossá dr. Fi­lius István előtt — az elektromos feszültségviszonyok módosítása végső soron átalakítja a növény szokásait, magatartását. A kecskeméti kertészeti főis­kola zöldségtermesztési tanszékén végzett kísérletek azóta meggyő­zően bizonyították az előzetes várakozást. Tízezernyi mérési adat rögzíti, hogy a vizsgált paprika- és para­dicsompalánták hogyan válaszol­nak a környezet változásaira. A Medicor Művektől kapták a hal­latlanul érzékeny mérőműszere­ket. Az úgynevezett pH regisztrá­ló alkalmas elektromos feszült­ségek mérésére is. Már száz millivolt különbséget kimutat. Egy villanykapcsoió felkattintá­sa befolyásolja az adatokat. A megszólaltatott növények Ezzely a műszerrel végigtapo­gatják a különféle körülmények közé helyezett növényt, s megál­lapítják az egyes pontok közötti feszültségkülönbségeket, mivel döntően ez szolgáltatja a táp­anyag mozgatásához szükséges erőt. Az EKG-vizsgálatoknál használatos katódsugaras oscillos- kópot is alkalmazzák az elektro­mos kertészeti kutatásoknál. Mi a gyakorlati célja a vizsgá­lódásoknak? Mit remélnek a ku­tatók? Amikor majd rendelkezés­re állnak a törvényszerűségek kikövetkeztetéséhez . szükséges • Ackerl Ivánné adjunktus beállítja az ionizátort, az elektromos vezető- képességet befolyásoló műszert. (Tóth Sándor 'felvételei.) A könyvkiadók újdonságai A KOSSUTH Könyvkiadó új­donságai között első helyen em­lítjük a Lenin összes művei so­rozatában megjelent 21. kötetet, amely Leninnek, az 1911 decem­ber és 1912 júliusa között írt mű­veit, cikkeit, megjegyzéseit tar­talmazza. „Filozófia és modern biológia” címmel érdekes tanul­mánykötet jelent meg szovjet tu­dósok írásaiból. Sok hasznos is­meretet közöl a „Fiatalok kézi­könyve”. melynek anyagát töb­ben írták. A Napjaink kérdései sorozat új köteteként jelent meg az „Egyházpolitika és valláskrití- ka”. Földi Pál tollából. A Nép­szerű történelem sorozat legfris­sebb kötete Galántai József könyve, a „Szarajevótól a hábo­rúig”, az 1914 júliusi események­kel. Széles körű érdeklődésre tarthat számot a horthysta cen­zúrabizottság dossziéjából bizal­mas írásokat tartalmazó doku­mentumgyűjtemény, „Nem en­gedélyezem !” címmel. A MÓRA FERENC Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában jelent meg a népszerű Delfin könyvek sorozatában az „Ébred a dzsun­gel”. Ismeretterjesztő képeskönyv a „Látod, amit én látok?” (A szerző illusztrációival megjelent kötet írója a német Heien Bört­hen.) Fehér Klára gyermekregé­nye, a „Lesz nekem egy szige­tem” 2. kiadásban látott napvilá­got. A Képes történelem sorozat­ban jelent meg „A török Ma­gyarországon” című kötet; ebben Lengyel Balázs sok érdekes il­lusztráció. kép, rajz. térkép kísé­retében a XVI—XVII. századi Magyarországot mutatja be a fia­taloknak A SZÉPIRODALMI Könyvki­adó újdonságai közt említsük meg Gerencsér Miklós: „Idegen feleség” című mai témájú regé­nyét. Bárány Tamás novelláiból közöl jól sikerült fűzért, az em­beri hang”. Az Olcsó Könyvtár két új köteteként látott napvilá­got Gárdonyi Gézától az „Ida re­génye”; a már klasszikus fran­cia regényíró, Francois Mauriac kis kötete. „A méregkeverők” és a „Fekete angyalok” című regé­nyeket tartalmazza. Illés Endre utószavával, Dallos Sándor elbe­széléseiből ad válogatást a „Tá­madás a Szellő utcában”. Szent- mihályi Szabó Péter új verseit tartalmazza az a 'kis kötet, amely „Lebírhatatlan” címmel jelent meg. AZ AKADÉMIAI KIADÓ ÚJ könyvei' között elsőnek a Ma­gyar Tudományos Akadémia nép­rajzi kutató csoportja évkönyvét említsük, amely Ortutay Gyula főszerkesztésével. „Népi kultúra — népi társadalom” címmel je­lent meg. Pais István könyve, az „Ember és vallás”, a vallás kri­tikájához és struktúrájához szol­gál érdekes adalékokkal. A Ma­gyar Tudományos Akadémia Pe­dagógiai Bizottságának gyűjte­ménye a „Tanulmányok a neve­léstudomány köréből”. A KÉPZŐMŰVÉSZETI ALAP Kiadó Vállalata gondozásában lá­tott napvilágot Szirmai Brigitte pompás fotóalbuma, amelyhez Zám Tibor írt előszót. A MAGYAR HELIKON Mű­emlékvárosok sorozatában jelent meg a Toledo fotóalbum. A Thackery Művei sorozat új regé­nye a nálunk is népszerű Henry Esmond története. (KS) A 700 ÉVES STRALSUND -- MADÁRTÁVLATBÓL 9 Rendkívül nagy gonddal és tetemes költséggel állítják helyre és őr­zik a Német Demokratikus Köztársaságban a régmúlt idők művé­szeti emlékeit. Képünkön: a több mint 700 évvel ezelőtt alapított egykori Hansa-város, Stralsund történelmi városmagja — madár­távlatból. A Keleti-tenger partján elterülő város napjainkban kor­szerű hajójavító iparáról nevezetes. (ADN/ZB—Telefotó—KS.) (22.) — Ilyesztgetni akar? Nekem már van egy kupecem! A'^ múlt­kor a denevérkulát akarta arany­ra váltani! — Tudom, ezen az őrsön van Suhajda? — sóhajtott fel Bagócs, nagyon jól titkolt örömmel. No, még egy dudás! —: Ügy látom már csak Hup- ka hiányzik! — nevetett az őr­nagy. — öt nem csempészték Ide magukkal? — ő, őrnagy ' elvtárs. Hupka már régen obsitot kapott, öreg cserkész az. Megrögzött aggle­gény, nazarénus, vagy bicsérdis- tat vagy vegetáriánus, vagy mi­csoda. Nem eszik húst, pacifista, nem iszik bort, és még ruhára is csak akkor ad ki pénzt, ha már kilóg a fara a nadrágjából. Van «gy biciklije, lehet vagy százéves. Még a kispesti sógorához is az­zal jár. Nem fizet villamosra. Inkább gyalogol. De az üzleti életben rendkívül korrekt. Ha egyszer Hupka azt mondja, ezért a munkáért ennyi, akkor arra mérget lehet venni. Kérem, az a Hupka mindig csak mosolyog, káposztát eszik, sárgarépát, al­mát, meg mindenféle füvet, mint a kecske, de olyan szívós, mint egy öszvér. Hajnali kettőkor kel, este tízkor fekszik és kezdi élő­ről. Én még egyszer sem láttam ásítani. Igaz, egyszer bemen­tünk a tanácshoz, várni kellett. Elaludt a folyosón állva. Akkor vettem észre, hogy alszik, ami­kor beesett a titkárságra. Az aj­tó előtt aludt el. 0 biztosan nem kap szívinfarktust. Olvasom a lapokban, hogy a sok zsír, meg hús okozza ezt a népbetegséget. Hupkának van esze, nem eszi a húst. A tojást is csak a cérna­metéltben. — Mondja, Bagócs elvtárs, en­nek a Hupkának is így felvág­ták a nyelvét ? ■ — Dehogy. Hupka csak moso­lyog a satnya bajusza alatt. Mert satnya neki. Mindig haj­nali kettőkor borotválkozik, nem lát rendesen, s emiatt csálé a bajsza. Hupka szófukar, inkább hallgatni szeret, meg bólogatni. Mellette szoktam rá a beszédre. Mindig bíztatott, beszélj már, Laci, elharaptad a nyelvedet. Kérem én a Hupkától megtanul­tam, hogyan kell megfiaztatni a pénzt. Hupka mindenhova bejár. Négyszáz lakónak visszük az új­ságot. Négyszáz lakó, az mini­mum ezer ember. Ezer embertől rengeteg információ befut. Egyiktől megtudjuk, hogy van egy eladó telke. A másiktól meg­tudjuk, hogy venne egy telket. Közvetítünk, egyik sem kívánja ingyen. Ugrik egy kis dohány. Egyik lakó megkér, hogy szerez­zünk már neki tengeri herken­tyűt, mert hiánycikk. A másik lakótól megtudjuk, hogy van ne­ki tengeri herkentyűje, de nem tud tőle megválni a szentnek sem, itt rohad a nyakán. Mond­juk, hogy sebaj, adja ide bizo­mányba, majd mi túladunk raj­ta. Nem kap érte annyit, mint a tengeri herkentyűben szűk idők­ben, de nem fizet rá. A kereslet és. kínálat nagy zűrzavarában Első Hupka tisztes polgári ha­szonkulccsal bonyolítja ezt a vi­szonylag egyszerű árucserefor­galmat. • így lettem büszke családom szégyene, számkivetettje és OTP­fiókja. Bezzeg most, hogy a haza szolgálatát választottam, most aztán ríttak, szaladgáltak az is­merősökhöz, hogy kivakarjanak a seregből. Már majdnem sike­rült nekik. Behívattak a kiegé­szítőre, hogy ugyan mondjam már meg, tényleg nem akarok katona lenni? Mondtam. Ki mondta? Ki az a pimasz, aki engem megakadályozna abban, hogy teljesítsem hazafias köte­lességemet? Nem azért, mintha túlságosan fuldoklottam volna az öntudattól. De az öreg Hup­kától megtanultam egy bölcs dolgot. Soha ne a könnyebbel kezd, vedd előre a nehezét. Az újságot is miridig a harmadikra vittük először, nem a földszint­re. Lefelé olyan kényelmes volt. Így tehát tartottam magam a hupkizmushoz. Essünk túl a nehezén! Igazam van, őrnagy elvtárs? — Jól van Bagócs! Más szo­kásokat nem szedett fel? Nem vált nazarénussá? — Ugyan, ez magánügye a Hupkának. — Nem vegetáriánus? Mért ná­lunk mindennap eszünk húst! — Bolond lettem volna imá­dom a jércemellet! — Nagy akasztótavirág maga, Bagócs! — őrnagy elvtárs, mintha csak az anyámat hallanám. — ő is azt mondta, és úgy megsiratott, amikor elhozott a fekete vonat. Mondtam, nyugi mutter, nem vagyok én cukopbaba. örülj, hogy végre olyan egzisztencia lettem, amit nem kell restellned a kikulimászolt dilis barátnőd előtt. Tudod, milyen sikkes lesz, ha azt mondod: ó, kedvesem, Lacikám, a nagy fiam, katona. Olyan fess, mint a János vitéz! — Nem Háry Jánost mond majd? — nevetett a parancsnok, mert szórakoztatta ez a nyílt ar­cú, mosolygó szemű, csupa derű, csupa huncutságra kész fiú. — Nem tetszik hinni a Hup- kát? Ír majd. Beszámol minden­ről. Itt egy levele, még a ki­képzésen kaptam tőle. „Tisztelt üzlettársam! Olyan gyönyörűen fejlődnek a ribizkék hogy öröm nézni. Sze­reztem egy másik kicsapott diá­kot. Mamlasz, lusta és szemte­len. öregúrnak mert nevezni. Azt a rossz motort elpasszoltam, jár belőle neked is egy lila. In­tézkedj, hová küldjem! A Kug- lerék macskája kinyúlt. Leg­alább nem vágódok el a pisz­kán, hogy a guta üsse meg. Sza­bó tanár úr elvesztette a fogso­rát. írd meg már annak a fusi­zó fogtechnikusnak a címét. Izsóné lemondta a Nők Lapját. Nem baj. Két hónap múlva új­ból megrendeli. Már a nyolcadik lemondása. Vettem egy motoros fűkaszálót. Jó, ha van. Külde­tték egy kis epret, de félek, hogy tönkremegy a postán. Ha valaki jön Pestre, küldd el hozzám, jól megpakolom gyümölccsel. Tiszteltetém a parancsnok urat. Mond meg neki. nehogy valami fegyvert adjon a kezedbe, mert amilyen kelekótya vagy, még bajt csinálsz vele. Tiszteltelek és várlak a tanyára. Hazafias üdvözlettel: Hupka.” — ígérje meg, hogy nem megy a barlangba denevérku- láért! ígérje meg, hogy nem megy szabadnapon újságot hor­dani! Végül ígérje meg: rendbe­szedi a ruházatát, mert ha édes­anyja kikulimászolt barátnői eb­ben a szerelésben látják, vagy ilyen fényképet küld magáról, még azt hiszik, hogy máris fog­ságba esett! — Csak a barlangot tessék megengedni. Szenvedélyes bar­langász vagyok. A denevérek még hobbyból sem érdekelnek. Direkt utálom őket. Egyébként is, az olyan üzletbe nem avatko­zom, amibe a Suhajda már be­letette a lábát. — Kellemes beszélgetés volt, örülök Önöknek, Hupkától füg­getlenül, úgy vélem, hasznos, rendes embereket küldtek ide. Megértjük mi majd egymást. Érezzék magukat otthon, bármi gondjuk van, engem megtalál­nak. Ügy jöjjenek hozzám, mint­ha az apjukhoz mennének. — Jó volt ez a bemutatkozás. Ilyenek vagyunk. Ránkfér még némi polírozás. Akárhogyan is keresem, nem találom közöttünk azokat a nagy bajokat, amik miatt olyan sokan hajlamosak megkongatni a vészharangot. De nem szeretném elkiabálni sem. Még nem vagyunk a végéh. # (Folytat juk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom