Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-06 / 131. szám
2 • PETŐFI NEPE • 1975. június 6. Választási nagygyűlés Kecskeméten (Folytatás az 1. oldalról.) De ennél sokkal több történt. Iparunk ma tizenegyszer annyit tßrmel, mint a háború előtt. Mezőgazdaságunk 60 százalékkal több terméket ad. Népünk élet- körülményei gyökeresen megváltoztak: az elmúlt negyedszázad alatt háromszorosára nőtt az egy főre jutó reáljövedelem, megszűnt a létbizonytalanság, a kultúra javait mindenki számára hozzáférhetővé tettük. Népünk a szocializmus építésében eiért eredményeivel, békeszerető külpolitikájával megbecsülést vívott ki a világ békeszerető, haladó erőinek körében. A négy éve választott ország- gyűlés teljesítette hivatását. Törvényhozó munkájában kiemelkedő jelentőségű volt alkotmányunk módosítása, amely népünk eddigi munkájának és harcának eredményeként kimondhatta: A Magyar Népköztársaság szocialista állam, a munkásosztály marxista—leninista pártja a társadalom vezető ereje. A szocialista demokrácia fejlesztésének útján fontos eredmény volt a tanácsokról szóló törvény megalkotása, amely lehetővé tette, hogy az. egységes államszervezet részeként erősödjék a tanácsok népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szerepe. A tanácsok mindinkább területük felelős gazdái lettek, s tevékenyen vesznek részt az össztársadalmi feladatok megoldásában. Az országgyűlés többek között olyan fontos törvényeket alkotott, mint az ifjúságról, a népgazdasági tervezésről, a szövetkezetekről, a külkereskedelemről, a bíróságok és ügyészségek munkájáról, az egészségügyről szóló törvény. Emellett rendszeresen ellenőrizte a végrehajtást, a kormányzati tevékenységet. Terveinknek megfelelően haladunk előre a gazdasági építő munkában is. Az ötéves tervből még egy félév hátra van. A terv teljesítése még sok és fegyelmezett munkát kíván, de biztosak vagyunk abban, hogy munkás- osztályunk, parasztságunk, értelmiségünk szorgalmas munkája nyomán megvalósul negyedik ötéves tervünk, s elérjük mind a termelés, mind az életszínvonalemelés terén kitűzött céljainkat. Ez nem kis eredmény lesz, mert az elmúlt egy-két évben, s idén is, lényegesen romlottak gazdasági építőmunkánk nemzetközi feltételei. 1973—74-ben ugyanis a tőkés világpiacon lényeges változások mentek végbe. Az inflációs folyamat felgyorsulása mellett ugrásszerűen emelkedett az energiahordozók, a nyers- és alapanyagok ára, amit a késztermékek árának emelkedése csak kis mértékben ellensúlyozott. Ennek következtében népgazdaságunkat jelentős veszteségek érték. Ilyen feltételek közt kell teljesítenünk jelenlegi ötéves tervünket, s kell olyan új ötéves tervet kidolgozni, amely lehetővé teszi, hogy népgazdaságunk a következő években is az előző évekét megközelítő ütemben fejlődjék, s az életszínvonal a továbbiakban is emelkedjék. Tudunk-e ilyen tervet készíteni? Tudunk. Hogyan? EgyJó lelkiismerettel adhatunk számot a legutóbbi választások óta elért eredményekről is. A négy évvel ezelőtt tett ígéreteket beváltottuk, a Hazafias Népfront legutóbbi választási programja megvalósult, vagy a megvalósulás útján van. Joggal állapította meg a párt XI. kongresszusa, hogy „a legutóbbi négy év alatt végzett munka eredményeként országunkban lendületesen és magasabb szinten folytatódott a szocialista társadalom építése, erősebb lett rendszerünk, hazánk, a Magyar Népköztársaság.” részt szocialista népgazdaságunkban, másrészt a szocialista országok gazdasági együttműködésében rejlő lehetőségeink jobb kihasználásával. Ennek érdekében: — Tovább kell folytatnunk a termelés szerkezetének javítását. A népgazdasági szempontból előnyös és szükséges termelést fejleszteni kell, a gazdaságtalan termelést vissza kell szorítani. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes ágazatok, vállalatok viszonylag kis beruházással is jelentős eredményeket értek el a versenyképes, gazdaságosan értékesíthető termékek előállításában. — A termékszerkezet javításában, a termelés gazdaságosságának növelésében nélkülözhetetlen szerepe van a tudománynak. A tudomány fokozottabb mértékben forduljon a gyakorlat felé, a gyakorlatban pedig fokozottabb mértékben kell felhasználni a tudomány eredményeit. — Jelentősen lehet javítani a beruházási tevékenység hatékonyságát. Ennek érdekében mind a folyamatban levő, mind pedig az újonnan induló beruházások esetében, politikai és gazdasági céljaink alapján szigorú rangsorolásra van szükség, s arra is, hogy az elhatározott beruházások gyorsabban és tervszerűbben valósuljanak meg. — Nagy jelentősége van az ésszerű takarékosságnak, mégpedig széles értelemben. Takarékoskodni kell az energiával, a nyersanyaggal, a pénzzel, az idővel. Jobban fel leéli használni a rendelkezésre álló munkaerőt, a szellemi energiát. Ennek érdekében tovább kell folytatni a munka- és üzemszervezés tökéletesítését, javítani kell a vállalatok közötti együttműködést, jobban ki kell használni a legkorszerűbb termelő berendezéseket. — Jobban kell takarékoskodni a közösség javaival is. Határozottan fel kell lépni mindenféle pazarlással, a társadalmi tulajdon megkárosításával szemben. Dolgozó népünk joggal elvárja, hogy a pazarló magatartást, a gazdasági helyzetünkkel Összhangban nem álló költekezést mindenütt felváltsa az ésszerű, de szigorú és következetes takarékosság szemlélete és gyakorlata. Az elmondottakból is látható, hogy nem kis nehézségeket kell leküzdenünk, nem könnyű feladatokat kell megoldanunk. Még. is bizakodva tekinthetünk a jövőbe, mert népünk szorgalma és Kedves elvtársak! Politikánk eredményei között fontos helyet foglal el az is, hogy hazánkban közel két évtizede nyugodt a belpolitikai helyzet. Nincsenek váratlan fordulatok, meglepetések, nyugodtan lehet tervezni a jövőt. Belpolitikai helyzetünk stabilitása azon alapszik, hogy hazánkban szilárd a népi hatalom, s egyre erősödik a nemzeti egység. Bebizonyosodott, hogy a széthúzás nem „turáni átok”, hanem egy kizsákmányoló társadalom terméke volt, s a felszabadult nép meg tudta teremteni egységét, mert olyan nép a miénk, amely hajlik a szépre, hajlik a jóra, képes nagy tettekre, ha van mi lelkesítse. Belpolitikánk stabilitását akkor tudjuk igazán értékelni, ha kitekintünk a kapitalista világra. Igaz, hogy a munka termelékeny- segében, s így az egy főre jutó fogyasztásban nem értük még el a legfejlettebb kapitalista országok színvonalát, de igaz az is, hogy számos fontos területen nemcsak elhagytuk a kapitalizmust, hanem — mert más úton járunk — minőségileg más megoldásokat kerestünk és találtunk fontos kérdésekben. Míg szocialista rendszerűnk nyugodt, egyenletes, egyre inkább kiegyensúlyozott fejlődéséről adhatunk számot, a kapitalizmus általános válsága elmélyül. ÍVIeg- oldhalatlanok és mindinkább kiéleződnek az osztályellentétek. Számos tőkés országban lábbal tiporják a legelemibb demokratikus jogokat. A mindennapi élet állandó tényezője lett ,i terror, az egyén kiszolgáltatottsága, a létbizonytalanság, az ember társ- talansága. a félelem. Érthető, hogy az ilyen világban a haladó gondolkodású emberek egyre inkább a szocializmusban Van, aki talán azt gondolja, s nem is rossz szándékkal, hogy most már úgy is minden eldőlt, sok beszédre nincs már szükség. Persze sok beszédre valóban nincs szükség, de arra azért igen, hogy mégegyszer együtt átgondoljuk, hogy mi a választás jelentősége a mi viszonyaink között. Nem akarok a szavakkal játszani, de’ az ember választ akkor is, amikor nincs szavazás. Naponta választunk a jó és a rossz közt, a becsületesség és a becstelenség közt. A becsületes ember naponta kerül válaszút elé, döntenie, választania kell, s ez valódi választás akkor is, ha mindig a becsületes utat választja. Így van ez az ország, a nép életében is, gyakran vannak történelmi pillanatok, amikor válaszolni kell a történelem által feltett kérdésekre, választani kell a különböző lehetőségek közt — tehetsége építő munkánk sikerének aranynál is biztosabb fedezete. látják a kiutat, figyelik tapasztalatainkat, várják válaszainkat az őket is foglalkoztató nagy kérdésekre. Ezért van az, hogy belpolitikánkban helyzetünk stabilitását nemcsak hazánkban értékelik nagyra, hanem politikánk folyamatossága megbecsülést váltott ki határainkon túl is. Belpolitikánk stabilitása ugyanakkor nem jelent valamiféle konzervativizmust. Belpolitikai életünk nem állóvízhez hasonló, nem egyhelyben topogás jellemzi. Ez a stabilitás egy forradalmi párt stabilitása, magának a szocialista forradalomnak a stabilitása. Ezzel az állandósággal jól összefér az, hogy időben napirendre tűzzük a megoldásra Váró kérdéseket, és forradalmi bátorsággal vizsgáljuk, a nép iránti felelősségből fakadó kötelező óvatossággal megoldjuk azokat. így megoldottuk a mező- gazdaság szocialista átszervezését, eredményesen bevezettük a gazdasági reformot és reformokat hajtottunk végre az élet legkülönbözőbb területein. A stabilitással jól összefér az, hogy a múltban is sok minden változott és jó hogy változott, és sok minden vár még megoldásra, sok mindennek kell még változnia a jövőben is. Kedves elvtársak! Tíz nap múlva választások lesznek, s önök dönteni fognak, hogy ki képviselje városukat, megyéjüket az ország házában. A jelölőgyűléseken megválasztották jelöltjeiket, megvitatták a Hazafias Népfront programját, s június 15-én szavazatukkal mondják ki a végső döntést. így van ez szerte az országban. De mielőtt az urnák elé járulnának, érdemes mégegyszer átgondolni, mi a jelentősége a választásnak? s a választól az egész nemzet sorsa függ. Választanunk kellett 1945-ben is: demokratikus úton járjunk-e, amely a népek közötti együttműködés, a társadalmi felemelkedés útja, vagy a régi úton, amely egy igazságtalan imperialista háborúba, a sír szélére vitte az országot. Választanunk kellett, hogy meghagyjuk-e a tőkések és föld- birtokosok uralmát, vagy minden hatalmat, a földet, a gyárat, a bankokat a dolgozó nép kezébe adjuk. Választanunk kellett 1956- ban is a nacionalizmus, az ellen- forradalom útja és a szocializmus, a népi hatalom megszilárdításának útja közt. Majd döntenünk kellett, hogy a mezőgazdaságban megmaradjon-e a kis- parcella, vagy népgazdaságunkat mindkét lábbal szocialista talajra állítsuk. Választanunk kell most is: megelégedjünk-e az eddigi eredményekkel, vagy adjunk Új ötéves terv küszöbén Szilárd népi hatalom, erősödő nemzeti egység Népünk támogatja a fejlett szocialista társadalom felépítésének politikáját újabb lendületet a szocialista építésnek, hogy közelebb jussunk közvetlen célunkhoz, a fejlett szocialista társadalomhoz. Ezeket a kérdéseket felteszi az élet, s akár akarunk, akár nem, ezekre a kérdésekre válaszolni kell, választani kell. A magyar nép az elmúlt negyedszázad alatt jól válaszolt ezekre a kérdésekre, s ezért tekintélyt szerzett barát és ellenség előtt egyaránt. Alkotmányunk előírja, hogy ezek a válaszok most már a szó szűkebb értelmében vett választásokon is ötévenként kifejezésre jussanak. Ily módon népünk ötévenként intézményesen is kifejezésre juttatja akaratát, dönt a politikáról, amelyet követni akar, s dönt a személyekről is, akikre rábízza e politika megvalósítását. A választásokon kifejezi azt, hogy tudatosan is vállalja és támogatja azt a politikát, amely a fejlett szocialista társadalom felépítésére irányul. A szavazással nemcsak felhatalmazást adunk a képviselőknek, hanem bátorítjuk is őket annak kinyilvánításával, hogy az ország dolgozó tömegei mögöttük állnak. És nemcsak bátorítjuk őket, hanem ébren tartjuk felelősségüket is választóik iránt. Ezért a választás nagyfokú társadalmi felelősség és öntudat megnyilvánulása is. Az. egész nép állásfoglalását jelenti a párt és a kormány eddigi politikájáról: helyesli-e azt, ami eddig történt, s bízik-e abban, hogy ez a politika eredményes lesz a jövőben is. Van aki azt mondja, hogy a választás nálunk nem elég izgalmas, sőt nem elég demokratikus. De mitől izgalmas egy választás, ahol a különböző pártok versenye nem jelent egyebet, mint azt, hogy az uralkodó osztály melyik csoportja vegye kezébe a kormányzást, maga a politika azonban a polgári társadalom keretei között marad. S van-e izgalmasabb annál, ha egy nép saját sorsáról dönt? Ami pedig a demokráciát illeti, azt mindenekelőtt az adott politika tartalma dönti el. Lehet egy választás antidemokratikus akkor is, ha két vagy akár 20 párt is indul, s lehet demokratikus akkor is, ha egyetlen jelölt van, de ez a jelölt a nép jelöltje és demokratikus politikát képvisel. Nemzetközi kapcsolataink alapelvei változatlanok Milyen is az a politika, amelyre a választópolgárok szavazatát kérjük? Olyan politika támogatását kérjük, melyet már közel két évtizedes gyakorlat igazol. Melyek e politika főbb elvei: Külpolitikánk alapelve a szovjetbarátság, a szocialista országok közötti együttműködés, a szolidaritás a nemzetközi munkásmozgalommal és a haladás erőivel, a békés egymás mellett élés és a béke védelme. Röviden: külpolitikánkat barátaink iránt a szolidaritás, a kapitalista országokkal kapcsolatban a békés egymás mellett élés jellemzi. Ez a politika egyaránt fakad népünk alapvető érdekeiből és a munkás nemzetköziség elveiből. Külön is szeretnék szólni a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkról. Ez a kapcsolat alapszik az elvek azonosságán, amelyet oly meggyőzően bizonyított az MSZMP XI. kongresszusa is. Ez a viszony alapszik az érdekek közösségén azon, hogy mindkét ország népe elkötelezte magát a szocializmus és a kommunizmus ügye mellett. Ez a viszony alapszik azon, hogy olyan világban élünk, amelyben a szocializmus ügyét nem lehet szolgálni a Szovjetunió ellenére, de még nélküle sem. Tehát nem egyszerű reálpolitíkáról van szó. Nem annak a ténynek egyszerű tudomásulvételéről, hogy egy világhatalom szomszédságában élünk. Álláspontunk független a földrajzi helyzettől — ha Dél-Amerikában élnénk és dolgoznánk, ugyanez lenne a politikánk. Külpolitikánk nyíltan szovjetbarát. Ez a szovjetbarátság természetesen nem jelenti azt, hogy mindent pontosan lemásolunk, hiszen mások az ország méretei, mások történelmi hagyományai. A magyar—szovjet barátság jól összefér az ország függetlenségével. Saját sorsunkat magunk intézzük, minden döntésünkért vállaljuk a felelősséget, s ennek áthárításával nem hozzuk kellemetlen helyzetbe barátainkat. Mert a barátsághoz ez is hozzá tartozik. Külön is szeretnék szólni külpolitikánk másik fontos alapelvéről, a békés egymás mellett élésről. Ez azért is lényeges ele- (Folytatás a 3. oldalon.) Óvári Miklós programja Kecskeméten 4P A Tudomány és Technika Házában Tegnap kora délelőtt Kecskemétre érkezett Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A megyei pártbizottság épületében Erdélyi Ignác, Katanics Sándor, Terbe Dezső, a megyei pártbizottság titkárai és dr. Gaj- dócsi István. a megyei tanács elnöke fogadták. Az ezt követő beszélgetés keretében Erdélyi Ignác a megye gazdasági helyzetéről adott tájékoztatást. Később Óvári Miklós részt vett a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának értekezletén. Bevezetésként Katanics Sándor bemutatta a megbeszélés résztvevőit: a propaganda és művelődési osztály munkatársait, az Oktatási Igazgatóság tanárait, a Petőfi Népe vezető szerkesztőit és a Forrás főszerkesztőjét. Gera Sándor, a propaganda és művelődési osztály vezetője rövid összefoglaló képet adott az osztály hatáskörébe tartozó kérdésekről. Szót ejtett a kongresz- szus anyagának a propaganda- munkában való feldolgozásáról, a közoktatáspolitikai határozat végrehajtásáról és a közművelődés egyes kérdéseiről. A beszélgetés során felmerült kérdésekre Óvári elvtárs adott választ. • A Kodály-intézetben. • A Katona József Múzeumban (Tóth Sándor felvételei) A délelőtti órákban Óvári Miklós Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára és Fekete László, a kecskeméti városi párt- bizottság titkára társaságában művelődési intézményekbe látogatott. A művelődési központban Gíla János igazgató adott tájékoztatást az intézmény néhány hónapos munkásságáról. A vendégek megtekintették és elismeréssel nyilatkoztak Kerekes Ferenc fafaragó kiállításáról. A Tudomány és Technika Házában Óvári Miklóst és kíséretét Reile Géza, az MTSZ megyei titkára és Konfár Sándor a TIT megyei titkára fogadták. Kerényi József, az épület Ybl-díjas tervezője adott tájékoztatást az épület belső kialakításának szempontjairól. A vendégek megnézték a Tóth László sakk-emlékverseny keretében éppen zajló Honfi és Hernandez (Kuba) játszmát, majd Pálfy Gusztáv szobrász kiállítását. A művész műtermét Óvári elvtárs a nagygyűlés után tekintette meg. A délelőtti program befejezéseként Óvári Miklós ellátogatott az augusztusban átadásra kerülő Ko- dály-iritézetbe, ahol Erdej Péter igazgató körvonalazta az intézet majdani működésének terveit. A Katona József Múzeumban Horváth Attiláné igazgatóhelyettes kalauzolásával megtekintette A népművészet szellemében című kiállítást és a kunbábonyi aranyleleteket.
