Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975.. Június 1. Kétirányú felelősség • A vezetők társadalmi súlya, környezetükre és a társadalomra gyakorolt hatása számarányuknál lényegesen nagyobb, rendelkezésükre állnak — megbízásból — mindazok az eszközök, teltételek, amelyek a munkásha- talom erősítéséhez, a tervek teljesítéséhez szükségesek. Nyilvánvaló. hogy nem lehet egyenlőség- jelet tenni a felelősségvállalás tekintetében a vezetőik és a vezetettek között. Ebijen a tekintetben nemcsak, hogy nagyobb a vezetők iránti követelmény, hanem egyben többirányú is. A párt mindenkor meghatározta a vezetőkkel szemben támasztott követelményeit, s a vezetők általában ismerik, a vezetés alapelveit. a velük szemben állított normákat. Mi indokolja, hogy ezek ismét megfogalmazásra .kerüljenek? Semmi esetre sem az, mintha a vezetők ..eltávolodtak" volna a párt irányvonalától, nem tartanák be a vezetés alapelveit, vagy elszakadlak, eltávolodtak volna a vezetettektől. A különböző területeken dolgozó vezetők összességükben megfelelően látják el feladataikat. A szocialista fejlődés növekvő követelményeket támaszt a vezetők iránt. A párt emeli a mércét velük szemben, hiszen köztisztség' viselőjének lenni mindenekelőtt kötelességet, munkát, küzdelmet a kommunizmus eszméjének, a munkásosztálynak, a népnek önzetlen szolgálatát jelenti. A párt politikája határozott, világos. Azonban a jövőben is akadhatnak a határozat és a politika értelmezése, megvalósítása körül problémák. Miből adódik ez? A mindennapi munkában néha nehéz megállapítani a döntő mozzanatokat, azt, hogy konkrét helyzetben mi szolgálja leginkább a dolgozók javát, általános és konkrét, érdekeit. A tennivalókat megtalálni. iStnertetni. elfogadtatni. a végrehajtást megszervezni — ez a nehéz a vezetésben. A munkás hétköznapokon sok-sok kis apró cselekedetekben, intézkedésekben mutatkozik meg: egy-egy vezető helyesen él a rábízott hatalommal, vagy éppen visszaél vele. • Nem korlátozza a part — magasabb követelményeivel — a vezetőkre bízott hatalmat, de azt megköveteli, hogy ezzel a hatalommal a jövőben még inkább a nép érdekében tevékenykedjenek. A hatalmat úgy gyakorolják, hogy ezzel önzetlenül szolgálják a népet. Szóhasználatunkban a h a t a lom és a szolgá- 1 a t ellentétes fogalmat jelent. Ellentétessé tette a hosszú évszázadok gyakorlata. Napjainkban a mindennapi életben már nem ellentétes, és a .jövőben azonosulnia kell a közéletben, a vezetettek és a vezetők viszonyában. És ez elsősorban a vezetők munkáján, magatartásán múlik. A jövőben még inkább alapvető elv és gyakorlat lesz az egyszemélyi vezetés és az üzemi demokrácia elvének, dialektikus ' kapcsolatának erősítése. A fejlett szocialista társadalom felépítése nem történhet a vezetés színvonalának emelése nélkül. Rendkívül fontos ez azért, mert a munka, a termelés nem egyszerűen gépi-technológiai folyamat, hiszen legfontosabb alkotó eleme az ember. Minden vezetőnek abban a tudatban kell tervezni, szervezni, irányítani, hogy a munkának emberi, társadalmi oldala is van, s amennyiben ezt elhanyagolja,- a legfontosabbról, az emberről mond le. S ezt nem lehet, és a jövőben még inkább nem lehet büntetlenül tenni. Szocialista társadalmunkban ugyanis a „vezetett" olyan eszköz birtokában van. amely nélkül a vezető nem boldogulhat. Ez pedig a vezetettek bizalma. A felsőbb szerv adhat megbízatást. hatalmat, de a vezetőknek a dolgozók bizalmát meg kell szerezni. S ezt nem csupán magas szakmai képzettséggel érhetik el. A szakmai képzettség csak egy a követelmények sorában. • A párt által megfogalmazott hármas követelmény magában foglalja a politikailag felvilágo- 1 sült, művelt, szakképzett, becsületes munkások elvárásait is a vezetőkkel szemben. A mindennapi élet, a tartós együttlét még árnyaltabbá, még sokszínűbbé teszi az egyéneket, a vezetőket, napvilágra kerülnek azok az emberi hibák is. amelyek a kívülállók számára rejtve maradnak. A vezetettek „mindent” tudnak vezetőjükrőL s ez természetes is. Figyelik magatartását, munkáját, a munkahelyen, magánéletben. A vezető egy kicsit példakép, s a vezetettek számára a hatalmat, a politikát testesíti meg. Munkája, magatartása, a vezetettekhez való viszonya ezért rendkívül fontos a párt és az államhatalom számára. A párt nem kéri4 hanem követeli. hogy a vezetők minden fórumon képviseljék, és ha kell, védjék . meg a párt politikáját. A párthatározatok megvalósításával, a dolgozók érdekeinek következetes képviseletével legyenek a párt agitátorai és propagandistái. A politikai passzivitás, a helytelen magatartás nem bocsánatos bűn. mert káros a politikai közvélemény alakításában, fomá- lásában. De nemcsak a rendezvényeken és a társadalmi munkában. hanem egész munkanapjukon, sőt magánéletükben is kötelező számukra a politikai elkötelezettség. és az is, hogy aszerint éljenek. Az a kétarcúság. —amikor egy-egy vezető a munkahelyén, a közéletben tartja magát a politikai, társadalmi, erkölcsi normákhoz, de a magánéletben elengedi magát — megengedhetetlen. A vezetőknek nemcsak joguk, hanem kötelességük élni a rájuk bízott hatalommal. A hatalommal nem élő, gyengekezű. bizonytalan vezető körül óhatatlanul lábrakap a fegyelmezetlenség, a népgazdasági érdekek háttérbe szorítása, a társadalmi tulajdon herdálása # Senkiből nem úgy lesz vezető, hogv zsebében hordja a bölcsek kövét. A gyakorlat, a tapasztalat — miközben hibákat is elkövethet — avathatja azzá. A kommunisták, a pártszervezetek álljanak a vezetők mellett, figyel- . meztessék őket. ha hibáznak. A kritika nem a vezetők ellen történik. hanem értük. Különösen megkülönböztetett segítséget kell nyújtani a jövőben a munkásokból, fizikai dolgozókból vezetővé érett nőknek, fiataloknak. M. S. Dodika néni lányai — Talán ki is nevettem volna azt, aki az általánosban azt mondja nekem, hogy ebben a gyárban tanulok szakmát — mondja mosolyogva Valkovics Edit. — En. a jövendő női fodrász, gyönyörű frizurák alkotója cipőfelsőrészeket készítek? Amikor viszont nem vettek lel. javasolták a/, iskolában, hogy jelentkezzek ide. Nem bántam meg, nagyon megszerettem ezt a szakmát, remélem a vizsga után a keresetem sem lesz rossz. A KISZ-bcn is szeretnék dolgozni, no. meg azután ősztől én is megkezdem a szakközépiskolai tanulást, A vizsgák? Hát... remélem sikerülni fog minden... Az egyik gépnél hosszú hajú k islány szorgoskodik. — Julika itthagy bennünket — mutatja be Seresné. — Nagyon szeretnénk, ha maradna, de megértjük, hogy Jászszenllnszlóról nehéz lenne bejárnia. — Már beszéltem is a majsai szövetkezet részlegének vezetőjével — újságolja boldogan Mun- tyán Julika. — Örömmel várnak, tudnak munkát adni. Én ugyan nem vagyok községbeli. de ott élek már tizenkét éve. Állami gondozottként kerültem Czagány Sándorékhoz — teszi hozzá raa- gyarázóan. — Négyen vagyunk testvérek, s nővérem is ott élt a községben, most fejezte be a gimnáziumot es műszaki főiskolára megy. Bátyám és öcsém Bácsalmáson éltek, most az egyik katona, a másik pedig szintén itt van kollégista, a Vegyipari Gépgyárban elsőéves ipari tanuló. Nagyon szeretem a nevelőszü- leimet, s nem utolsósorban az ő kedvükért is szeretnék visszamenni a községbe, bár nagyon jól érezném magam itt a gitárban is. Eddig is jó volt .. . Félegyházával nem szakad meg a kapcsolatom, ősztől én is megyek szakközépiskolába. Nagy kedvem van a tanuláshoz... A huszonöt végzős ipari tanuló közül találomra szólaltattunk meg hármat. Szinte gyermekek még, de már tudják, hogy mii akarnak. Tapasztalt .felnőttek segítették őket eddig, de saját lábukra állva is tudni lógják, hogy mit kell tenniök. Nem elégednek meg a szakmunkás-bizonyítvánnyal — nemcsak ők, hanem a többiek is tovább akarnak tanulni ... O. L. • Mike Évi munka közben. (Opauszky László felvételei) • IVIuntyán Julika Jól elsajátította a szakmáját. Az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyárának tanműhelyében .,egyre forróbb” a hangulat,. Három évű tanulás után végre elérkeztek a sokszor áhított időszakhoz, készülődhetnek az utolsó nagy nekifutásra. Néhány hét múlva — ha minden vizsga sikerül — cipőiparunk huszonöt felsői eszkészítő szakmunkással gazdagodik. És miért ne sikerülnének a vizsgák? A lányok már eddig is bebizonyították, hogy nem töltik hiába az időt a gyári tanműhelyben és a szakmunkásképző intézet tantermeiben. — Mike Évi részt vett a Szakma kiváló tanulója versenyen is — mondta nem minden büszkeség nélkül Seres Károlyné szakoktató, a kislányok Dodika nénije. — Igaz. hogy az országos döntőben „csak” a kilencedik helyet szerezte meg, de igen nagy volt a mezőny és bizony még ez is szép eredménynek számít. Seresné alapos ismerője a lányoknak, három éve szakoktató, s ez az első csoport, amely a segítségével készül a felnőtt életre. Talán neki is köszönhető, hogy a végzős huszonöt fiatal közül huszonketten itt folytatják tovább a szakmát. Egy kislány a majsai cipészszövetkezetbe megy haza, keltő pedig szintén otthon. Jászszentlászlón dolgozik majd a majsai szövetkezel kihelyezett részlegében. — Nagyon szeretjük Dodika nénit — mondja Mike Évi. — Sokat tanultunk tőle a három év alatt, s akinek esetleg nem volt nagy kedve a szakmához, azzal is megkedvel tette. Őszinte legyek? Én sem akartam felsőrészkészítő lenni, női szabónak készültem. Egy kicsit el is voltam keseredve, amikor nem vettek fel ... Ide jelentkeztem, s már nagyon régen azt vallom, hogy nem bántam meg. — Izgult a vizsga előtt? — Egy kicsit, amíg meg nem kezdődött. Amikor már megkaptam a feladatot, úgy igyekeztem elvégezni, ahogyan Dodika nénitől tanultam — aki a vizsgára is elkísért Budapestre. Azt. hogy mégsem sikerült mindent úgy csinálnom, bizonyítja, hogy csak a 9. helyen végeztem. Nem lettem előbb szakmunkás, de a hatszáz forint jutalomnak, s annak, hogy egyáltalán részt vehettem a vetélkedőn, nagyon örültem. — A tervei? — Szeretnék nagyon jól dol• Dudika néni és Valkovics Edit a táblánál. gozni, s ősztől már szakközép- iskolában akgrok továbbtanulni. Én vagyok az osztály KlSZ-iit- kára. A vizsgák után mindnyájan a vállalat ifjúsági szervezetéhez tartozunk majd. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogv a gyári KISZ programja még pezsgőbb legyen ... Miközben beszélgetünk, a tanműhelyben szinte zavartalanul folyik az élet. Seresné a táblánál foglalkozott Valkovics Edittel. Mikor befejezték a rajzolást, néhány szót váltunk. ...Jó lovakat nevelni... A magyar lótenyésztés harmincéves lejlödéséröl ad áttekintést az a kiadvány, amelyet az Országos Lótenyésztési Felügyelőség kollektívája állított össze. Érdekes adatokat tudunk meg ebből a könyvecskéből. Közismert, hogy ma az egesz világon fokozódik az érdeklődés a kiváló minőségű sport- és versenylovak iránt. Hazánk 1949 óta tagja a Szocialista Országok Versenylótenyésztési Kongresz- szusának, és mind a versenyeken, mind a tudományos üléseken, konferenciákon jelentős szerepet vállaltunk. Kiváló örökítő képességű méneket adtunk a csehszlovák, a román, a bolgár, a lengyel lótenyésztésnek, valamint a Német Demokratikus Köztársaság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság tenyészeteinek. Kapcsolatban állunk ezenkívül más országok tenyésztőivel is. Az elmúlt harminc év különösen sok eredményt hozott a Szovjetunió lótenyésztésével való együttműködésben. Tudományos kooperáció, rendszeres versenykapcsolat jelzi ezt. Magyarországon a lótenyésze- tek ellenőrzése már a XIX. század első harmadában megkezdődött. 1895-től az egész ország ló- áilományál rendszeresen és folyamatosan törzskönyvezik. A törzskónyvek vezetése mindig állami kézben volt. Jelenleg hétezer kanca áll törzskönyvi ellenőrzés alatt. Az ország 211 termelőszövetkezeti törzstenyészete között több megyei is szerepel. Foglalkozik lótenyésztéssel a kecskemén Magyar—Szovjet Barátság, a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin, a mélykúti Alkotmány és a szanki Haladás Termelőszövetkezet. Tizenöt lovasiskola működik az országban. ezekből egy Kecskeméten. A könyv Széchenyi István szavaival fejeződik be. aki ezeket mondta „Ország, melly fekvésére, éghajlatára, termékére és nemzeti lelkére nézve jó lovakat nevelni. Magyar Országnál külömb nincs és hogy csak magunkon áll ezen tárgyat oly virágzásba hozni és valaha olly gyümölesözés- re vinni: hogy a Világ minden vásárait lovainkkal elbonthassuk és hogy a Magyar Ló mindenütt igazságos és megérdemelt Elsőséget nyerjen ...” Lehet, hogy ebben van némi túlzás. Igaz viszont, hogy a magyar sportlovak jelenleg is keresettek külföldön. K. S. • Egyre népszerűbb a kecskeméti lovasiskola. I. (1.) Egy szovjet rakéta repült el a Halászbástya felett. Ezalatt lent a Duna-parton becsapódott az akna, pontosan abba a romhalmazba, amely egy hatalmas háztömbből maradt. A ház előtti villamosvágányon felrobbant egy lőszerrel megrakott szerelvény. Ezalatt egy öregasszony elindult, hogy feljelentést tegyen ismeretlen tettesek ellen, akik az óvóhelyen ellopták három üveg áfonya befőttjét. Alig lépett azonban ló a kapun, leverte a lábáról egy hatalmas repeszdarab. Szegény, úgyis hiába ment volna: a rendőrség helyén is csak egy romhalmazt talál. Ezalatt a város pesti oldalát már felszabadították a szovjetek és néhány színész megtartotta a béke első színházi előadását. De ezalatt Budán még dúlt a háború és Köpetzy Mihály nyilas ezredes nagy beszédet tarlott a testvéreknek, a talajgyökérről, az élettérről, a Kárpát—Duna Nagyhazáról. A testvérek csak annyit értettek a dumából, hogy győzünk és erre addig ittak, amíg győzték. Ezalatt egy, az Orsolya apácák gimnáziumában nevelkedett úrileány odaadta magát egy fiatal nyilas suhancnak, mert nem akart úgy meghalni, hogy ne ismerje meg a szerelmet. Ezalatt, ugyanebben a házban, a viceházmester leánya, aki a békében egy Cpnti utcai ház bentlakó tagja volt, örök szüzességet fogadott arra az esetre, ha élve megússza az ostromot. Ezalatt sok vallásos ember hangosan gyalázta az istent, aki ezt a sok szörnyűséget megengedi. Ezalatt sok ateista buzgón imádkozott istenhez, hogy vegye el a keserű poharat. Ezalatt a Budát egyre szorosabban körülzáró gyűrűben a németek reszketve várták a csodafegyvert. a felmentő seregeket és dicső mundérjuk alatt már legtöbben civil ruhát visellek. Ezalatt Zimka pék a saját háza padlásgerendáinak tüzén megszakítás nélkül sütötte a lisztből, korpából, krumpliból és kukoricából gyúrt kenyeret és pénz nélkül osztogatta, csupán egy-egy imát kéri vevőitől. Tette ezt mindaddig, míg a nyilasok el nem vitték az utolsó csepp lisztjét is. Ettől kezdve magának sem sütött többé. Ült a kialudt kemencéi előtt es ekkor döbbent rá, hogy milyen szörnyű a háború. Ezalatt a Prónay különítmény tagjai végigjárták a budai házakat, a 16 éves fiúkat is kihajtották a Széna térre és tankcsapdát ásattak velük. Ezalatt két ismeretlen fiatalember tüzet nyitott a németek lövészárkaira, melyek a budai Duna-parton húzódtak végig. Hat német fizetett életével, keltőjükért. Ezalatt sokan azt találgatták, hogy ha sikerül a németeknek kitartani, akkor az angolok vonulnak be Pestre, ami ugyebár mégis más, elvégre kultúrnépek. Ezalatt nagy szerencse érte a környékbelieket. Egy kenyérrel megrakott német lovas kocsiba belecsapott az akna. A kenyér és a német kocsis nyomtalanul eltűnt, de megmaradt a két friss lótetem, melynek félóra leforgása alatt egy csontját sem találták a helyszínen. Ezalatt egy nagy bajuszos nyilas keretlegény tíz embert kíséri a Duna-partra. Lebújt a sétány kőpárkánya mögé és onnan ordította : — Tudtok úszni, kutyák? — majd sziszegve hozzátette: — Én most a fejetek fölé lövök, de essetek bele a vízbe. Muszáj lőnöm. mert az a dög Köpetzy figyel. Aki megússza a jeges vizet, ne feledje: Kálózi János tizedes vagyok. Szükségem lesz tanúkra.. . — és felugatott kezében a géppisztoly. Kilencen sebesülés nélkül dőllek a jeges vízbe. A tizedik — egy öreg, reszkető zsidó —, sírva mondta: — Nem tudok úszni, vitéz úr Kálozi egy sorozattal né el. Aztán felállt, elfelejtet io, hiv.v a pesti oldalon már szovjetek vannak. Egy mesterlövés golyója pontosan a fejébe tűn iott. Ezalatt Buda felelt rn-*. , néhány repülő. Vörös ejt< -nvé kel szórtak le, majd se *■: elszálltak Nyugat felé. Az .- i r ó ernyős csomagok nagvrészét a pesti oldalra vitte át a szél. A ládákban lőszer és röpcédulák voltak, melyek tudatták, hogy a szovjet gyűrű áttörése hamarosan várható. A pestiek felettébb örültek az ég ajándékának, mert az ejtőernyők vörös selyméből kitűnő blúzokat szabtak. Ezalatt a pesti oldalon u rommá lőtt kirakatokban élelmes magánvállalkozók melaszt, cipőfűzőt, rózsafüzért. használt ruhákat árultak és megjelentek az első batyuzók Egy szekér krumpliért egv szekér' ruhát vittek. Ezalatt Budán a tyúkszemvágóból lett városparancsnok az ejtőernyővel ledobott láda kitüntetés szétosztásán fáradozott, de a testvérek többre becsüllek két ezüstkanalat, mint tíz vaskeresz- let. Mindez 1945. januárjában történt ... A húz, amelyről e történetben szó lesz. ma is ott áll a budai Duna-parton. A háború sebeit már régen begyógyították rajta. Lakói részben kicserélődtek, meghaltak, vagy nyugalomban megöregedtek. A harminc esztendő alatt megfakulnak az emlékek és ;t tegnapi apró sérelmek már talán fájóbbak, mint ez az őrült néhány hónap. És talán már senki sem gondol Rózsira, Eötvös háziúrék alföldi sejédlányára. e történet, hősére . . . 11. Rózsi tíz évvel ezelőtt, 1984 őszén került Pestre. Eötvösék egyik vidéki birtokán élt özvegy apjával. Húsz éves volt, amikor Eötvös Zsolt felhozta pesti háztartásába. Apja nemsokára meghalt. Rózsi egyedül maradt a világban. — Én már csak a méltóságos úrnál maradok, amíg el nem tetszik zavarni, de akkor meg a Dunának megyek — mondta, amikor a temetés után visszajött Eötvösék pesti lakásába. — Ne félj, ha megbecsülöd magad, nálunk öregedsz meg — mondta a méltóságos úr. Rózsi sírva csókolta meg a kezét. A méltóságos úr még aznap éjjel viszonyt kezdett vele. Rózsi ezt is teljesen rendjén valónak találta. Hamarosan a méltóságos asz- szony is tudomást szerzett a dologról. Egy éjjel benyitott a cselédszobába, amikor a méltóságos úr éppen odabent volt. Másnap Rózsi nem mert kimozdulni az odújából. Reszketve vacogott az ágyában. — Mi van a reggelivel? — nyitott be a méltóságos asszony felháborodva. — Méltóságos asszony... én ... — Nem tűröm, hogy henyéljen! — pattogott az asszony, majd lelett egy kis sztaniolba göngyölt csomagot az asztalra. — Mától ezt a szappant használja! A méltóságos úr borzalmasan utálja a mosószappan szagát — mondta. — Álljon csak fel! — parancsolta aztán. Rózsi reszketve engedelmeskedett. Csak egy pruszlik volt rajta. — Vesse le az ingét! — parancsolta a méltóságos asszony. Rózsi kibújt az ingéből. Az asszony figyelmesen szemlélte a lány izmos, egészséges testét. — Felöltözhet — mondta, és szó nélkül kiment. Rózsi tíz perc múlva felszolgálta a reggelit. Eötvösné vidám volt. — A méltóságos úr zsemléjét kicsit meg kell pirítani. Ügy szereti — mondta anélkül, hogy a lányra nézett volna. (Folytatjuk) »
