Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-22 / 145. szám
1 • PETŐFI NEPE • 1975. június 22. Vasárnapi riport Vallomások - egy családból j Gyümölcs és életszínvonal • A Hosszúhegy! Állami Gazdaságban termőre fordult az új nagyüzemi meggytelepítés. A szedés még kézzel történik. (Szabó Ferenc felvétele) — Rimóczi Éva nagyszerű kislány! Brigádvezető. Pontos, szorgalmas, példamutató. Munkájával mennyiségileg csak úgy, mint minőségileg az idősebbeket is „lepipálja"’. Akadnak, akik neheztelnek is rá ezért. Az ő helyzete pedig nem könnyű. Tanyáról jár be és minden szabad idejét a szülők gazdaságában tölti... _ a Petőfi Nyomda Vállal at lajosmizsei telepének vezetője, Földes István vélekedik így az üzem egyik ifjú kiváló dolgozójáról. Évi viszont így vall önmagáról : — Nagyon boldog voltam, amikor 1970-ben felvettek a doboz- üzembe! Mert az iparban dolgozni, egészen más... Anyuék azonban nagyon mérgesek voltak rám. Az ő szemszögükből érthető . .. Tessék elképzelni, 18 holdas gazdaság, nagy tanya. Igaz, hogy szakszövetkezethez tartozik, de mégis egyéni gazdálkodás. Csak a kapálni való nyolc hold. És akkor a sok jószág: négy tehén, két boci. egy ló, a malacok és legalább száz baromfi. Szegények, hajnaltól vakulásig csak robotolnak. Nem embernek való élet az övék. Nem értük van a föld, ők a rabszolgái... Persze, hogy sajnálom őkel üs műszak után mindenben seJánoshalma dél felőli bejáratához közledünk. Jobboldalt széles, völgyes árok. Ki van bélelve olyan harsogó zöld fűvel, hogy az ember légszívesebben kiszállna az autóból, és lehasalna a bársonyos gyepoldalba. De hát erre nincs módja a furtonfurt rohanó mai embernek. A birkának viszont igen. Lám., milyen őskori békességgel oldalazzák a pázsitot. Finoman rezgő orrukat ki se veszik a selymes mezőből. A, gépjárművek izgatott zúgása se zökkenti ki őket nyugalmukból. Legfeljebb egy-két vén bölcs jószág sétafikái beljebb, ha egvikrmásik gépkocsi túlságosan megközelíti ;1z útpadkát. A nemrég nyírt juhok düllöngélve pattognak a nyomukban. Bizonytalan a járásuk a gyapjúves/.teség okozta egyensúlyzavar miatt. — Hopp. ezt a juhászt ismerem! Már is fékez a foloriporter, s megáll a Skoda, A totósmester már „tüzelésre” kész masinával lép ki a kocsiból. — Hát maga az az újságíró? — vakar kalaDlevélel közben tar kobakjába az öreg juhász. Nyilván, a meglepetés idézte elő ezt a kettős mozdulatot. „Csuda tudja, ilgilek. Ha nagyon sok a dolog, például a kapálás, szabadságot veszek ki. Mostanában a szóló- kötözés van soron ... Nyolc kilométer jó időben nem is olyan nagy távolság. Elrepít a motorkerékpárom. Délutáni műszakból este tíz után robogok haza. Néha kicsit félek is. De a legrosszabb télen. Sokszor mondtam már anyuéknak, változtassanak a sorsukon, de tudom, ez nem olyan könnyű. Fogja őket a föld. Még nehezebb lesz nekik, ha én is „kirepülök” ősszel ... Ahogyan az útbaigazítás szólt, csakugyan Rimócziéké a légszebb tanya a soron. Rimóczi gazda pedig tárgyilagos a vélekedésében : — Igaz, ami igaz: nehéz! És ahogyan múlik az idő, egyre nehezebb. Kopik az ember. De talán nincs is nehezebb a paraszti munkánál. Kelés hajnali négykor vagy még korábban. Fekvés? Este tízkor, ha úgy sikerül. Azt mondják, a tsz-ben már nem így van. De... Iparkodik az ember, hogy kifizesse a 20—22 ezer forint adót,' meg a szövetkezeti közös alapra. Más haszon nem is igen van. Mégis azt mondom: az én apám 16 évig szcflgált, másnak a keze-lába volt, úgy hozta össze ezt a kis birtokot. Hogy’ bírna megválni tőle az ember, akármilyen nehéz is? ... Vénségére azért csak okosodik az ember. Ez évben már lik e kalapot emelni? Ha nem helyénvaló ez itt az útfélen, vegyék úgy, hogy csak a fejem viszketett.” — Megismer? Magát fényképeztem le. tavaly, bent Jánoshalmán. — Tudom, emlékszem. A két kerekű taligával. Küldhetné belőle. — Ha tudtam volna a címét. De akkor alig pár pillanatra találkoztunk. Csak míg elhaladtunk a maga csacsifogata mellett. Éppen annyi időm volt. hogy elkattintot- lam a gépet. Akkorra maga már csak integetett. Tudom, mondott valamit a szamaráról, hogy mikor egy öregasszonyt meglátott... A többit már nem hallottam jól. — Ja. Hát. hogy huncut egy szamár az. Azt meséltem akkor Hirtelenjében, hogy akkortájt csinálta azt a galibát. Poroszkál a szamár, csendesen zötvög utána a taliga azon meg én' csapolom a legyeket. Hát egy kerítés tövibe füvet tépdes az az öregasszony. Neki volt hajolva büdösül. így fenn vöt a fara. ni... A szamár odapiliant. Mit látott, mit- nem, de a másik minulumban nekiiramodik. át a túloldalra. Fel a járgyomirtóztam a kukoricát. Igaz, pénzbe került, de elég szép, tiszta. Csak nem szaggatja úgy az embert a kapálás... Az is könnyebbség lesz, ha idáig ék- a villany. Talán még az idén. A belső vezeték készen van. Mindenestül, ahogyan ijtt látják, több mint százezerbe került a tanya rendbehozása ... Hogy hogyan lesz tovább? Azt hiszem, a tanya felszámolja magát. Én most hatvanöt vagyok, a feleségem pedig ötvenhat éves. Amelyikünk magára marad, annak kell majd elrendezni. Egy ember már nem bír el ekkora gazdasággal... — Készítem a túrót, a tejfelt ... Holnap piac, viszem be a tejhasznot, meg a tojást. Fél háromkor fel kell kelni... — folytatja a vallomássort a tej- kamrából előkerülő gazdasszony. — Higgyék el, alig érzem a karjaimat, mire a négy tehenet megfejem. És hol van még akkor a többi dolog?! Persze, hogy megértjük a gyerekeket, hogy elpártolnak a tanyai élettől. Madara. Alig tudtam visszafogni . Hát ügyi, vannak dolgok, amiktől az oktalan állat is megriad. — Hol van most a csacsi? — Otthon hűsöl... Csúsztat... Ügyse lenne különösebb dóga itt, a község alatt... Bogár te, hallod, te! Oda, oda! A parancs a fekete pulinak szól, aki mindeddig a lábunk körül sündörgött. „Háttal állt” a nyáj - nak, van vagy ötven birka, de mintha mindenütt szeme volna a bogánesős szőre közt, egyből a kritikus pontra rugtat. Puszta megjelenése bámulatos fürgeségre ösztökéli a jámbor birkarajt, amelyik. titokzatos erőknek engedve, éppen a betonúton készült füve*: keresni. Aztán, hogy végzett a Bogár, visszakocog közénk. Hallgatózni. Azóta lehet, viszi a szót a kutya- cimboráknak. Hogy például őt is bemutatta gazdája. Ta&kovits István az újságíróknak. Hogy mikor a fotoriporter bizalmaskodni próbált vele, az öreg juhász figyelmeztette. — Vigyázzon, úgy ne járjon, mint én azzal a másik kutyával, akit a minap kaptam. Megörültem iikám már férjnél, benn élnek Lajosmizsén. Évikém ... Csakugyan nem örültünk akko r, de hogyne lenne büszke "az ember, amikor kiváló dolgozó válik a gyerekéből?! Ilyen kitüntetést kapott tavaly a középső kislányom. És mellé több mint kilencszáz forintot! Kis pótlással tavaszi kabátot vett magának rajta. . . Klári, a legkisebbik lányom kereskedőt anuló. ö már azt se’ akarja tudni, melyik disznó melyik ólban lakik. És ha véletlenül úgy hozza a sor, hogy rá kell bízni a jószágetetést, külön le kell neki írni, mit, hogyan csináljon . . . Így vagyogatunk. törjük magunkat. Mert a gazdaságot el kell látni. Van egy 88 éves nagymamánk is. Az uram édesanyja. Huszonhat éve velünk él. Amiben tud, a főzésnél iparkodik segíteni. meg a kukoricát követeli morzsolni. Az a legkedvesebb munkája. Most éppen a kispadon üldögélve delel... Perny I.—Tóth S. neki; na, bevezetjük közietek is a munkamegosztást, mondom. De hogy olyan hosszú, egyenes szőrű volt. gondoltam, megnyirom. Állta is az. Mán csak a hasa táján, meg a combján éktelenkedett gubanc Na gyere, innen még levesszük, beszélem neki, olyan szép gyerek leszel mingyán. hogy utánad pisilnek a kutyalányok. Belevágó!: az ollóval, abban a pillanatban bekapta a csuklóm avval a ménkű áílkapcájával. Csődéi, hogy át nem harapta egészen. Mutatja a forradást, csakugyan, majdnem körüléri a csuklóját. — Gondolhatják, hogy jött a vér ezekből az erekből. Bizony, a halasi kórházban h'- ? •*• helyre ... Na, eriggy innét Bogár! Az eb bánatosan eloldalog. Mikor gazdája rászól — Feküdj! —, egy centivel se lép tovább. Sértődötten engedelmeskedik. De akkor is. „Magasan" intelligensebb, mint az a hosszúszőrű ajándékkutya, aminek kiadták az útját. Ámbár, ki tudja, nem járjuk-e meg vele is, ha sejti, hogy ki cikkezzük ? Tóth István — Tóth Sándor A mölcster- mesztés helyzetéről és jelentőségéről a megye mezőgazdaságában címmel készített kiadványt a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága. A tájékoztatási osztály szerkesztésében összeállított könyvecske azért is méltatást érdemel, mert számos érdekes közlést tartalmaz, amellyel érdemes foglalkozni. A gyümölcs- termesztés bruttó termelési értéke 1968 évi változatlan áron számítva íz utóbbi öt év. ben elérté a megye növény- term esetésének 10 százalékát, illetve az összes termelési érték 6 százalékát — olvasható a könyvben. Tavaly az ágazat — 1968 évi árakon számítva — csaknem 750 millió forint értéket termelt, amely az 1970. évinél 18 százalékkal több. 1961-ben a megye mezőgazda- sági területének csak 1,4 százaléka volt gyümölcsös, a második és a harmadik ötéves terv időszaka alatt történt telepítések következtében az arány 2,7 százalékra emelkedett. A megelőző évtizedekben az ágazat fő termelési bázisai a kiskertek voltak. Az országoshoz hasonlóan a szőlő közötti, valamint a szórvány gyümölcsfák adták az árutermelés nagy részét. A nagyüzemi gyümölcstermesztés alapjait az 1961—65 években telepített II ezer hektár új ültetvény képezte. Az ezt követő években történt további telepítések eredményeként a megye gyümölcsöseinek területe tavaly 17 200 hektár volt. Ez az országosnak 11 százaléka. Az összterület 87 százaléka a termő gyümölcsös. A megyében 19Í1 és 1974 között évenként átlagosan 15 ezer vagon gyümölcsöt termeltek, 13 és 17 ezer vagon szélső érték között. A termelés jelenlegi nagyságrendjét az 1961—1965 években telepített ültetvények termőre fordulása tette lehetővé. Az elmúlt évtizedekben a társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett változások, a növekvő életszínvonal, a városiasodás, a táplálkozási szokásokban is nagymértékű változást idézett elő. A kalóriadús ételek fogyasztásának bizonyos mértékű csökkenésével együtt fokozódott a változatosabb, biológiailag kedvezőbb hatású, a mai életritmushoz jobban igazodó, vitaminban és ásványi sókban gazdag gyümölcsfélék fogyasztása. A fogyasztás színvonala országonként más és más, sőt az országon belül is változik, de a tendenciájában sok hasonlóságot mutat, A múlt század egyik ismert statisztikusa. Keleti Károly — a Magyar Statisztikai Intézet első .gazgatója — szerint 1885—1886 években az országban fejenként 34 kilogramm gyümölcsöt fogyasztottak. A Magyar Gazdasági Kutatóintézet Közlései jelzik, hogy 1938-ban 45 kiló gyümölcs jutott egy lakosra, és 1955-ig ez a mennyiség lényegesen nem is változott. Ettől kezdve azonban fokozatosan emelkedett. A gyümölcsfogyasztás és az életszínvonal alakulása között pozitív összefüggés van. A háztartás-statisztikai megfigyelések szerint 1'973-ban a munkás- és szellemi foglalkozásúak 64, a parastzi és kettős jövedelmű háztartásokban 71 kilogramm volt a fejenkénti gyümölcsfogyasztás. A telepítéseknek megfelelően a téli alma és az őszibarack termésmennyisége és fogyasztási aránya emelkedett. A fogyasztás további emelkedésének számos feltétele van. Elsősorban a termelést kellene továbbfejleszteni. Figyelembe szükséges venni azt is,! hogy nagy exportlehetőségeink vannak. A termelés korszerűsítésében igen nagy a jelentőségük a elmúlt esztendőben kijelölt bázisgazdaságoknak. A Hosszúhegyi Állami Gazdaság a téli alma, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet a meggy-, a kajszi-és a köszméte-, a dunave- csei Béke Termelőszövetkezet pedig a kajszitermesztésben kíván előrelépni. Ezekben a gazdaságokban elsődleges feladat a gépesítés fokozása. Az említett üzemek ki akarják dolgozni" a korszerű termesztési rendszereket a gyümölcstermesztésben is. Figyelembe véve a megye gyümölcsfaállományának korát, a szórvány és a szőlő közötti fák számának állandó csökkenését, egyre jobban sürget a rekonstrukció. A telepítések üteme azonban jelentősen lelassult. 1971-től alig 690 hektár új ültetvény létesült a megyében. Az állami támogatás kedvező lehetőséget teremt a korszerű nagyüzemi gyümölcsösök létrehozására- Az üzemek azonban különféle okok miatt várakozó álláspontra helyezkedtek. Mintegy 4 ezer hektár gyümölcsöst kellene telepíteni a következő években a zavartalan állománycseréhez. Az eddigi üzemi tervek alapján ez nem látszik kivihetőnek. Évről évre kevesebb gyümölcsfánk lesz a megyében. Ezért a központi intézkedéseken és a jelentős állami támogatáson túl helyi kezdeményezésekre is nagyobb szükség lenne. K." S. A juhász esete a szamárral meg a kutyával — Hát maga a* az újságíró? JŐs eljött " az idő, amikor az emberek megelégelték, hogy minduntalan becsapják őket. Elhatározták, hogy bosszút állnak. Szemet szemért, fogat fogért! És ki tudná ezt az elvet legkönnyebben megvalósítani, mint a fogorvos. Lássuk csak... Ott ül a páciens a vesztőhelyen, a fogorvos mosolyogva közeledik a hideg vassal, egy rántás, egy jajgatás. — Jaj, ez rettenetesen fájt! — ordít a páciens. — Természetesen! Ugyanis kevesebb injekciót használtam. Pontosan kimértem és húsz százalékot spóroltam le. Ugyanany- nyit. mint maga, amikor fél deci konyak helyeit mindig csak négy centiliteri ad. Most kvittek vagyunk. öblögessen egy kicsit. A borbély egészen másképp állt bosszút. A vendég arcának jobb oldaláról nem beretvált le egy fél tenyérnyi szőrt. Tettét így magyarázta a vendégnek, aki Fogat fogért szömyülködve nézett a tükörbe: — Amikor tegnap a vízcsapot javította, kontár munkát végzett. Igaz, nem folyt olyan erősen a vízcsap, mint előbb, de vékony sugárban még mindig folyik. Gondoltam, igazságos lesz. ha én is ilyen munkát végzek. A viszontlátásra. Tegyen zsebkendőt az arcai elé, akkor nem veszik észre. Elégtételt veti az ügyvéd is. A szép Ibolya válóperét tárgyalták. Az ügyvéd félgőzzel képviselte ügyfelét. így azután Ibolya hibájából mondták ki a válást. A kliens méltatlankodott, az ügyvédet vádolta, aki bólintott: — Teljesen igaza van. A beszédein valóban nagyon gyenge minőségű volt. De csak most egyszer. itt a tárgyalóteremben. Maga viszont, kedves Ibolya, évek. óta gyenge minőségű feketét csö- pögtet nekem a Mákvirág eszpresszóban. Kezeit csókolom! Nézzünk csak be pár percre a női divatszalonba is. Branyigáné kosztümjét próbálják. Amikor a szalonosnö ki akarja vinni a műhelyből a szoknyát, az egyik varrólány megkérdi: „Nem lesz ez túl rövid?” — De igen,. Nagyon rövid. Csak én végre kvittelni akarok. Ahányszor nekem Branyigáné a közértben szalámit, sonkát szeletel. mindig kevesebb egy-két dekával. Most végre bosszút állok. Branyigáné tíz centivel rö- videbb szoknyát kap. A próbateremben felcsillanó szemmel nézeti Brahyigáné a tükörbe és lelkendezve mondta: — Remek, hogy milyen rövid ez a szoknyat Ultramini! A barátnőim meg fognak pukkadni, ha meglátják. Köszönöm, drágáim! De mondja csak, nem lehetne Icél-három centivel még rövideb b? Palásti László — ... huncut cny szamár az.
