Petőfi Népe, 1975. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

1975. június 22. • PETŐFI NÉPE • 3 Nagy szériák az ÉVIG bajai üzeméből Gyorsabban, nagyobb felelősséggel írta: Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára Ma már köz­tudott, hogy egy üzemben minél több fé­le terméket gyártanak, an­nál nagyobb gondot okoz az alapanyag-ellá­tás. az alkat­részgyártás, a technológiai fo­lyamat kialakí­tása, s nem utolsósorban a munkaszerve­zés. Ilyen meg­gondolásokból csökkentette termékeinek számát az ÉVIG bajai gyára. « helyet­tük kevesebb de nagyobb gyártási lehető­séget biztosító, nagyobb szériájú termékeket ké­szítenek. Így került sor az idén a K—175-ös és K—301-es köszörű­gépek gyártására, a V—10-es vég­álláskapcsolók sorozatgyártására, az Ikarus járműprogramon belül a gvorscsatlakozók készítésére, valamint egy középteljesítményű ola jkapcsoló sorozatgyártására. Az új termékek bevezetése az idén mintegy 10 millió forinttal növeli a gyár termelési értékét, s emel­lett egyszerűsítik a szerteágazó gyártásfolyamatot. Felvételünkön a K—301-es kö­szörűgép motorházát fúrja Hajdú László lakatos. Sz. F. Nevelési központot terveznek Kecskeméten Néhány hete rövid megbeszélés­re gyűltek össze Kecskeméten a város é< a megye közművelődési és építési szakemberei. Az érte­kezlet egy tervezetet vitatott meg. Az előterjesztés „Javaslat a Szé- chenyivárosban épülő nevelési központ funkcionális vázlatára’' címet viselte. Miről is volt szó ezen az esz­mecserén ’’... Kecskemét településfejlesztési terveiben a Széchenyiváros nagy­arányú fejlesztése, beépítése sze­repel. Előreláthatóan az 1980— 85-ös évekre 4500 lakás épül fel. A házgyári épületek mellett ok­tatási célokat szolgálnak az itt megvalósítandó óvodák, iskolák, de nem feledkeztek meg a terve­zők a közművelődési intézmények szükségességéről sem. A távlati elképzelések egyelőre csupán papíron élnek. Az elkö­vetkezendő ötéves tervekben lát­nak hozzá a részletes programok kidolgozásához. Az említett meg­beszélésen azt vitatták meg a szakemberek, hogy nem lenne-e célszerű az oktatás és nevelés, va­lamint a közművelődés céljait szolgáló, külön-külön létesítendő épületeket együvé telepíteni. Ilyen összetett épülettömb Ma­gyarországon még nem létezik, de a megvalósítás konkrét tenniva­lóit már vizsgálják és tervezik — épp megyénkben, Kecelen. Amim erről már tudósítottuk olvasóin­kat, ott egy olyan oktatási-köz- művelődési-sport „kombinátot” kívánnak létesíteni, amelynek gazdasági és hasznosithatósági előnyei kézenfekvőek. Képzeljünk el egy olyan épület­csoportot. amelyben délelőtt, gyer­mekek tanulnak, de a szaktanter­mek délután felnőtt szakköri ta­gok foglalkozásaira is alkalmasak. Az itt található könyvtár is egy­aránt kiszolgál tanulókat és dol­gozókat. A sportlétesítményekről ugyanez mondható el. de ugyan csak jól hasznosítható az étterem, amelv délelőtt a diákoknak, este, a hétvégeken pedig a környék la­kosainak rendelkezésére áll. A Széchenyivárosban »/. 1980-as évek végén mintegy 40 ezer em­ber kulturális igényeit kell kielé­gíteni. Az ipari fejlődés követ­keztében növekszik az iskolák sze­repe, nagy lesz az igény az óvo­dákra és a szabad idő eltöltését szolgáló intézményekre. A tervekben szereplő két 16 tantermes iskola, óvodák, egy 200 személyes stúdiómozi, klubkönyv- íár, tornatermek, és sportpályák összevonásával Kecskeméten is létrehozható egy korszerű, jól ki­használható és gazdaságosan üze­meltethető nevelési központ. A megbeszélésen tetszésre talált az előterjesztés gondolata; a szak­emberek a több szakaszban meg­valósítható beruházás programja mellett döntöttek. Ezek szerint a következő ötéves tervben létesí­tendő iskolát már úgy helyezik el, hogy a környezet alkalmas legyen a további bővítésre. A 80-as evek során lépésről lé­pésre újabb és újabb épületekkel bővülhet az intézmény és a Szé­chenyiváros büszkeségévé válhat a közművelődés és közoktatás egységét a gyakorlatban is meg­valósító új intézmény. P. M. Népgazdaságunk az elmúlt években nagy léptekkel haladt előre, ami azt eredményezte, hogy közelebb jutottunk a kitű­zött célhoz, ahhoz, hogy országunk gazdaságilag fejlett or­szággá váljék. Az MSZMP XI. kongresszusa felvázolta a kö­vetkező esztendők fejlesztési feladatait, természetesen nem feledkezve meg a ma problémáiról sem. Pártunk nyíltan szólt arról, hogy a további gazdasági fejlődésünk új, megnöveke­dett feladatait az eddigieknél nehezebb körülmények között kell megoldanunk. A Központi Bizottság 1974. december 5-i ülése is foglalkozott már ezekkel a kérdésekkel. Az ülésről szóló közleményben olvasható — többek között — a követ­kező: „A jövő évi gazdasági feladatok sikeres megoldása cél­ratörő, fegyelmezett irányító és végrehajtó tevékenységet igé­nyel. Fontos feladat a gazdasági irányító és szervező munka színvonalának javítása, fegyelmének általános erősítése ... Arra kell törekedni, hogy a vállalatok és a szövetkezetek önál­lósága és ezzel járó felelősségük a népgazdaság érdekeinek megfelelően fejlődjék.” A munka színvonalának álta­lános emelését sürgeti, hogy az elmúlt egy-két évben — s nap­jainkban is — a nemzetközi gaz­dasági háttér számunkra kedvezőt­lenül változott. A tőkés világpia­con az inflációs folyamat felgyor­sult, ugrásszerűen emelkedett az energiahordozók, a nyers- és alap­anyagok ára. Ugyanakkor ezt a késztermékek árának emelkedése csak kismértékben ellensúlyoz­ta. Népgazdaságunkban jelentős helyet foglal el a külkereskedel­mi forgalom, mert termelésünk több mint 40 százalékát külföl­dön értékesítjük. Az export-im­port összetétele — adottságunk­ból eredően — olyan, hogy a behozott termékekben nagyobb arányban szerepelnek az energia- hordozók, az alap- és nyersanya­gok, a kivitt árukban pedig a késztermékek dominálnak. Az infláció hatására azoknak a ter­mékeknek ára emelkedett na­gyobb mértékben, melyeket be­hoztunk, míg az általunk ter­melt és külföldön értékesített árukért nem kapunk ennyivel többet. Mindezek hatására a ka­pitalista országokból behozott árukért most 20 százalékkal több terméket kell exportálni, hogy az árveszteségből származó kü­lönbözhet pótolni tudjuk. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megtermelt nemzeti jövedelmet nem lehet teljes egészében bel­földön felhasználnunk. A felté­telek ilyen változása élesebben világítja meg gazdasági életünk gyenge pontjait, sőt némely eset­ben régebbi gondjait is. A Központi Bizottság említett határozata gazdálkodásunk és a külső körülmények beható elem­zése alapján határozta meg a ieladatokat. Elsősorban a terme­lési szerkezet javításának gyorsí­tásában. a fokozott, ésszerű ta­karékosságban, a termelés tarta­lékainak hasznosításában, a tő­kés export növelésében, s a be­ruházási tevékenység javításá­ban jelölte meg a gazdasági munka főbb tennivalóit. Valóságot tükröző szemlélet A tőkés inflációnak, a nyers­anyagok és energiahordozók ár­emelkedésének hatását a lakos­ság nem nagyon érzékeli. Az ál­lami költségvetés ugyanis a ter­melői árak egy részénél átvállal­ja az ebből származó terheket, a fogyasztói árakban pedig je­lentősen korlátozza az inflációs hatásokat. Ezzel azonban a kül­gazdasági feltételek hazánkra gyakorolt hatását nem lehet meg­oldottnak tekinteni. Amilyen arányban növekszik az állam, ter­he, amilyen mértékben terheli az állami költségvetést, a kül­földről begyűrűző infláció, olyan arányban csökkennek azok az anyagi alapok, amelyeket pél­dául szociálpolitikai intézkedé­sekre, vagy egyéb termelő és nem termelő beruházásokra le­het fordítani. Arra a kérdésre, hogy a köz­vélemény, a lakosság, a helyi párt-, állami, gazdasági szervek vezetői kellően érzékelik-e mind­ezt és az ebből fakadó követ­kezményeket, követelményeket, azt kell válaszolni, hogy még nem eléggé. A külföldi inflációs ha­tásokkal pedig mindannyiunk- nak tisztában kell lenni, mert saját munkaterületén mindenki­nek megvan a maga ezzel kap­csolatos feludata. Legfőbb ten­nivalónk. hogy azokat a határo­zatokat. amelyeket a KB de­cemberi ülésén meghatározott, minél következetesebben hajtsuk végre. A lakosság — mint említettem — nem érzékeli kellően a nem­zetközi gazdasági háttér válto­zásénak népgazdaságunkra gya­korolt kedvezőtlen hatását. Ez részben érthető is, hiszen a bér- színvonal és a szövetkezeti ta­gok részesedése növekszik. Emel­kedtek és továbbra is emelke­dik a különböző szociálpolitikai intézkedések következtében kifi­zetett juttatások összege, s csak­nem általános már a 44 órás munkahét. Az áruellátás — ha nem is zökkenőmentes — de mind mennyiségben, mind vá­lasztékban kielégítő. Ebből so­kain csak azt a következtetést vonják le, hogy népgazdaságunk szilárd, biztos alapokon nyug­szik. Ez természetesen így igaz, de az eddigieknél nagyobb fi­gyelmet érdemelnek azok a ne­gatív hatások, amelyek még el­kerülik a közvélemény figyel­mét. ÜnifeiiiWiiü \m\M\ mm. Sejtelme sem volt arról, hogy tizenegy helyen tört el. Büszke volt magára. A doktor bátornak és erősnek nevezte. Más lány sírt volna a helyében, ö neve­tett. Ismerős arc kíván jó reggelt a tükörből. Barna haját a fények megsimogatják, csillogóvá, sely­messé teszik. Belelapoz kedvenc könyvébe. Mintha moso­lyognának a polcokon nyug­vó elefántok, medvék. ku­tyák és zsirá­fok. Az utca: autók, két-ná- rom lovas ko­csi, busz. fák, emberek. A sarkon túl gazdátlan ku­tya. Bizonyta­lan sompoly- gása jókedvű kocogásra vált, farka barátsá­gos üdvözlésre lendül a szóli­cok. Vidáman visszaint a kami­onból kiköszönő sofőrnek. Még most, majdnem tizenkilenc éve­sen is derül, ha eszébe jutnak azok a vendégségek, ahol addig hízelgett a bajusszal megáldott bácsiknak, míg ölükbe nem en­gedték. Valami leltet benne egyébkent, a macskák közismert hajlékony­Leányportré Buszok pöfögésével kezdődik a reggel. Utánuk sebes futású, pu­ha rugózásit személygépkocsik suhannak az uszoda irányába majdnem zajtalanul; néhány ke­rékpár csengetés olvad bele a zajba; a sarkon harsányan be­szélgetnek a piacról, bevásárlás­ból megtért asszonyok, emitt egy munkába hívó kiáltás veri fel a bérházak csendjét. A szoba zöld szúnyoghálóval boritolt ablakában fekete szőrű, fehér bocskoros macska mozdul meg; nyújtózik egy hihetetlen nagyot, majd ásít, törékeny alak­ja mintha elpattanna ropogó csontjai félreérthetetlenül érzé­kelhetővé teszik azt a tényt, hogy ideje kibújni az ágyból... A lánynak eszébe jut egy ne­vetés. hatéves korából felrémlö zsivalygás. Nyár volt, rokongyc- rekekkel liancúrozott, mikor egyi­kük kitalálta, hogy a hegyoldal­ba épített házak második eme­lete körülbelül olyan magas le­het, mint másutt a földszint, s igazát, valamint bátorságát bizo­nyítandó: ki is ugrott. Nevetett. Félni nem félt. valószínű, hogy inkább az ötlet érdekessége ra­gadta meg. Merészséget követelt. Merésznek és bátornak akart lát­szani, mini a fiúk. Furcsa. Egy lány, aki nem játszott soha babá­val. Lépésnyire volt az ablak. Ugrott. Visszafelé kettesével szedve a lépcsőket igyekezett. Később megdagadt a bokája. tásra. ■'I A lány arcán fintorok bőséges választéka. Aki érti, olvashatja. Megáll egy pil­lanatra a kirakatok előtt, és el­gondolkozik. Megnézi az új, nyá­ri divatot ígérő ruhákat, szem­ügyre veszi a különféle szinti fürdőruhákat, közben eszébe jut Milne Micimackója. Dúdol. Még soha sem vette észre, ha összesúglak mögötte a srá­ságából is; ezt a hitet nem csu­pán hihetetlenül nyúlánk alakja táplálja az emberben, hanem azok a suhancok is, akik neha- véha nem átallják — hála mö­gött — „húszas deszkának" ne­vezni. Otthon leül a szobájába. Fel­csippent egy szál Fecskéi való- szinűtlenül vékony, hosszú, zon­gurabillenlyűk esztergályozla uj­jaival, s óvatosan félrehajtja fe­jét, hogy a gyufa fellobbanó lángja ne kaphasson a hajába — már ilyen is történt. Miközben kifújja a füstöt, megpihenteti a tekintetét a fal­ra ragasztott képeken. Mozdu'at- lanul hallgatja a hirtelen jött zápor kopogását lent a járdán, beszívja a tavaszutó nedr>es akác illatát, és egyre erősödik benne az az érzés, hogy itt a nyár. Kitisztulnak lassacskán a ké­pek. Emberek, gépkocsi, utcák, parkok, épületek villannak fel. Egy pillanatra mintha magút is ott látná, cminl a könyvtárba, munkahelyére siet, vagy ahogy odaint a szomszéd, beszélni még nem tudó kislányának. Ül tehát, immáron törökülés­ben, haja a szemét birizgálja, és az egész világ olyan szépnek, olyan csodálatos hétköznapinak tűnik. Valahol egy Írógép kopog, egy másik lukasból frissen főtt kávé izgalmas illata árad szét. Meg­áll az egyes busz, majd zöldre váll a lámpa, es lomhán nekiló­dul. Délutáni a nap. a délutáni­zöld a sétány fáinak lombja is. Ül, nézi elgondolkozva a ci­garetta parazsát, és ki tudja há­nyadszor játszik a mosoly az ar­cán. Aki hallja ezt a indám leánynevetést, könnyűnek, tisz­tának, erősnek érzi magát. És — fiatalnak. Ballal József Varga Imre rajza A politikai, társadalmi, gazda­sági irányításban dolgozóknak azonban az eddiginél nagyobb gazdaságpolitikai érzékenységet kellene tanúsítani. Nincs még kellő előrehaladás a gazdaságta­lan termelés visszaszorításában, jelentős arányt képvisel a kor­szerűtlen termékek gyártása. Az üzem- és munkaszervezés leg­jobb módszerei lassan terjednek, lazák, elavultak a munkanormák. Mégis — miközben a munka hatékonysága nem javul — több vállalat a várható évi nyereség terhére túlzott mértékű — a gazdaságosság növekedésével összhangban egyáltalán nem álló — évközi jutalmazásra, premizá­lásra, bérfejlesztésre törekszik. Az indokolatlan lakossági jöve­delem-növekedés, vásárlóerő-ki­áramlás pedig gátolja a népgaz­dasági egyensúlyra való törek­vések hatását. Találkozni olyan vezetői ma­gatartással is, amelyből hiányzik a társadalmi felelősség. Mind­annyiunk érdeke például, hogy a megtermelt kenyérgabonát biztos helyen tároljuk. Ma még kevés a modern tároló, szükség van a kisebb — állami és szö­vetkezeti gazdaságokban megle­vő — tárolóterek igénybevételé­re is. Ezt sok helyen jól megold­ják. a felvásárló vállalat és az üzemek jól együttműködnek. He­lyenként azonban vitatkoznak, eközben szövetkezeti vezetők „megsértődnek", s a tárolóteret nem adják bérbe, inkább hagy­ják üresen állni. Azt hiszem, nem kell bizonyítani e nézet nép­gazdaságellenes jellegét. Van olyan vállalat, amelyik június­ban dinnyét hoz be valutáért (koráuoan dinnyét nem hoztak be külföldről, pedig nem érző­dött a külgazdasági feltételek romlása). Ebben az esetben is súlyos szemléletbeli elmaradott­sággal állunk szemben. Az em­lített vásárlás pedig éppen ak­kor történt, amikor a KB em­lített határozata egyértelműen kimondta, hogy fokozni kell a tőkés exportot és mérsékelni a tőkés importot. Ezek a példák egyben azt is jelzik, hogy az emberekben még nem kelioKéppen tudatosodott a szemléletbeli változtatás szüksé­gessége. A népgazdaság érdekei­hez való igazodás, a népgazda­sági érdek mindenekelőtt való figyelembe vétele az a rendel­kező elv, amit következetesen fi­gyelembe kell vennünk. Mégpe­dig minél hamarabb, hogy ennek alapján egységesen cselekedjünk. Ezt pedig úgy tudjuk megvaló­sítani, ha következetesen végre­hajtjuk az idevonatkozó határo­zatokat. Ezzel összefüggésben utalni lehet a XI. kongresszus határozatára, amely többek kö­zött kimondja: „A következő időszakban egész gazdasági tevé­kenységünk fő feladata a társa­dalmi termelés hatékonyságának az eddiginél erőteljesebb növe­lése ... A kongresszus az előt­tünk álló évek egyik leglonto- sabb feladatának tekinti a nép­gazdaság belső tartalékainak fel­tárását és jobb kihasználását... Átfogó takarékosságra van szük­ség a népgazdaság minden te­rületén. Az ésszerű takarékosság váljék közüggyé társadalmunk­ban.” A tartalékok hasznosítása A gazdasági hatékonyság nö­velésének legnagyobb tartaléka a termelés struktúrájának átala­kítása. A gazdaságos termetes erőteljes fejlesztése, a kevésbé gazdaságos termelés mérséklése nagy lehetőségeket rejt magá­ban. A hatékonyság javulását segíti a fejlesztési, beruházási munka színvonalának emelése, valamint a meglevő kapacitások optimális kihasználása. Mindezek a feladatok úgy válthatók valóra, ha vállalatain* vezetői és dolgo­zói bátran kezdeményeznek, s vállalják az ezzel járó nehézsé­geket. Ez év első felében a határo­zatoknak megfelelően a vállala­tok és szövetkezetek elkészítet­ték takarékossági intézkedési ter­veiket. Ezek elemzése arra utal, hogy már a tervek kidolgozásá­nál mélyebbre kell hatolni a meglevő lehetőségek feltárásában. Az elkészült takarékossági fel­adattervek sok helyen inkább csak a pazarlás megszüntetésére irányulnak. Am nem csupán er­ről, lényegesen többről van szó. A gazdasági tartalékok feltárá­sát összefüggéseiben kell értel­meznünk, amelynek csak egyik eleme a takarékosság. És újra meg újra szeretném hangsúlyoz­ni, hogy ésszerű takarékosság­ról van szó, amit sajnos nem tartanak mindenütt szem előtt. Az intézkedési tervekben pél­dául kevés a tőkés importot csökkentő intézkedés, holott ez igen fontos feladatunk. Gyakran esett szó az utóbbi időben a készletgazdálkodásról. Több ágazatban ugyanis jelentős mértékben megnövekedtek a készletek. A megyében főként a gép- és a könnyűiparban tapasz­talható ilyen tendencia. A gép­iparban az első negyedévben 62 millió, a könnyűiparban 86 mil­lió forint értékű volt a készlet- növekedés. Ez részben a terme­lés felfutásával, valamint pro­filváltozással magyarázható, az ilyen mértékű növekedés azon­ban semmiképpen sem indokolt. Több, egyébként jól dolgozó vállalat (például Alföldi Cipő­gyár, MEZŐGÉP) félreértve hely­zetünket. egyáltalán nem helye­selhető módon túlkészletez. Né­mely vállalatnál, szövetkezetnél az ilyen készlet a termelési le­hetőségeket is meghaladja, s ez­által más üzem munkalehetősé­geit rontja. A készletgazdálko­dás különösen fontos számunkra most. amikor a cserearányromlás egyébként is csökkenti a nem­zeti jövedelem belföldi felhasz­nálásának lehetőségét. Ha ezt még azzal is megtoldjuk, hogy a nemzeti jövedelem-növekmény egy részét a készletnövekedés viszi el, akkor ez fejlesztési es egyéb lehetőségeinket is jelen­tős mértékben szűkíti. A vállalatok között széles körű kooperációs kapcsolat alakult ki, ami segíti y termelést, mert az így létrejött munkamegosztás a helyes ipari szerkezet kialakítá­sát is előmozdítja. Egyes válla­latoknál profiltisztítás hajtható végre, gyártmánycsaládok ala­kíthatók ki és » különféle, nagy sorozatú alkatrészek gyártására célgépeket lehet beállítani. A kooperációban részt vevő gazdálkodó egységek azonban fe­lelősséggel is tartoznak egymás termeléséért. A műszaki, techno­lógiai előírások megszegése ugyanis komoly — sokszor csak a különböző alkatrészek ös’szé- szerelése után’ jelentkező — kó­rokat okozhat. Mindehhez hozzá­tartozik még. hogy ‘ a szállítási határidők betartása is elenged­hetetlen feltétele az együttmű­ködésnek. Sajnos, a gyakorlatban ez az egymás iránti felelősség gyakran, nem tükröződik eléggé. Ä koo­perációban részt vevő vállalatok sokszor kerülnek nehéz helyzet­be a partnerek hibájából, mert azok nem tartják be a techno­lógiai utasításokat vagy a szál­lítási időpontokat. A kooperá­ciós fegyelem betartása fontos népgazdasági érdek. Jelentős tartalékok rejlenek a vállalaton belüli munkaerő- átcsoportosításokban is. Ezzé' a lehetőséggel vállalataink ez ideig még nem nagyon éltek. Éppen ezért helyes, ha a vállalatok a jövőben fokozott figyelmet for­dítanak a korszerűtlen — a nem hatékony — termelés fel­számolására, és az így felszaba­duló dolgozók mind nagyobb há­nyadát a gazdaságosabb terme­lésre irányítják át. Jelentős munkaerő-tartalékokat tárhatunk fel a belső rakodás, a szállítás, az anyagmozgatás gé­pesítésével és egyéb átcsoporto­sításokkal. Az erre vonatkozó in­tézkedési tervekben azonban gon­dosan ki kell dolgozni a munka­erő-átcsoportosítás, -átirányítás feltételeit. Itt igen nagy szerepe van a tervszerűségnek, tudatos­ságnak. átképzésnek. Különösen a munkaerő-átképzésre kell nagy gondot fordítani. A munkaerő­gazdálkodás fontos kérdése még a szakmunkásképzés és tovább­képzés széles körű megszervezé­se. Közös erővel Egv cikk keretében nincs mód arra, hogy teljes részletességgeL foglalkozzam az előttünk álló feladatokkal, hiszen azok igen sokrétűek. Erre azonban nincs is szükség, mert a kongresszus, a Központi Bizottság, a megyei pártértekezlet, a kormány vilá­gosan, egyértelműen kijelölte a mindannyiunk érdekét szolgáló célokat. Ezek valóraváltása azon­ban helyi intézkedéseket, konkrét tetteket igényel. Ebből követke­zik tehát a front első vonalá­ban, a közvetlen végrehajtásban dolgozó vezetők, beosztottak nagy felelőssége. Nem kisebbek ter­mészetesen a vezető szervek fel­adatai sem. Az irányító munka javítása, a tervszerűség fokozá­sa, az ellenőrzés — és gyakran az ezzel együttjáró számonkérés, ha kell felíelősségrevonás — ha­tékonyabb alkalmazása ugyan­csak követelmény. A helyi fel­adatok meghatározása, a követ­kezetes és céltudatos végrehaj­tás az, amire most a pártszer­vezetek figyelmének is irányulnia kell. A külgazdasági feltételek ked­vezőtlen hatását együttes, közös munkával tudjuk mérséke'ni. Ehhez szükséges most' helyzetünk reális ismeret», az egységes szem­lélet, a cselekvő alkotás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom