Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-06 / 104. szám

1975. május 6. • PETŐFI NÉPE • 3 Megkezdődött az Akadémia jubiláns közgyűlése Változatlan és változó elemek politikánkban Hétfőn délelőtt az Akadémia dísztermében megkezdődött a Ma­gyar Tudományos Akadémia ju­biláns közgyűlése. Tudományos életünk legfőbb testületé, amely most ünnepli fennállásának 150. évfordulóját, a közgyűlésen ösz- szegezi a felszabadulás óta eltelt harminc, az Akadémia újjászer­vezése óta elmúlt huszonöt esz­tendő eredményeit, és előretekint a jövőbe is. A plenáris megnyitó ülésen tu­dományos és kulturális életünk ismert képviselőin kívül ott vol­tak az Akadémia tiszteletbeli tag­jai, a szocialista országok akadé­miáinak küldöttei és mindazon külföldi akadémiák, illetve tudo- már as központok képviselői, ami ekkel a Magyar Tudomá­ny© Akadémia kapcsolatot tart. E. íy-Grúz Tibor akadémikus élne megnyitójában áttekintést adc az Akadémia múltjáról. igsúlyozta: a nagy múltú into íny életében a legdöntőbb vált st a felszabadulás jelentet­te. - azóta eltelt három évtized ala\ jl Akadémia újjászervező­dött evékenysége gyökeresen át­Stílsze ű bevezetővel, a Kodály Zoltán nek-Zenei Általános Is­kola ki kórusának népdalcsok­rával \ te kezdetét a Népmű­vészet illemében című országos képző- és iparművészeti kiál­lítás Kt skeméten, a Katona Jó­zsef Mi eumban vasárnap dél­előtt. A megnyitó ünnepségen megjeler Gera Sándor, a megyei pártbizot ág propaganda és mű­velődési >sztályának vezetője is. A terr ikben ötvenhat műyész, csaknem száz festményét, gra­fikáját, faliszőnyegét, kerámiá­ját és szobrát rendezte el az elő­készületek során Sümegi György, az intézmény munkatársa. Az al­kotásokat az országos folklór- pályázatra beérkezett müvekből válogatták, amelyeket a Bács- Kiskun megyei Tanács, a Nép­művelési Intézet, valamint a Katona József Múzeum hirde­tett meg első ízben hazánk fel- szabadulásának 30. évfordulója alkalmából. Célul tűzték ki, hogy elősegítsék a magyar és a nemzeti­ségi népművészeti értékek to­vábbélését, kibontakozását. A gazdag, több meglepetéssel is szolgáló kiállítást Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igaz­gatója nyitotta meg. Hangsú­lyozta, hogy nem egyszerűen a hagyományos parasztművészet ábrázolásáról van szó, hanem végső soron egy egész nép szá­mára szóló művészet megterem­téséről, az érte való küzdelem­ről. Bartók és Kodály munkás­sága óta olyan cél ez, amelynek távlatáról az alkotók akkor sem mondhatnak — mondanak — le, ha a megvalósulásnak még nincs Is itt a közvetlen lehetősége. Rá­Moszkvában. a KGST-palota 18. emeleti szobájában fogadott Bo- Tisz Nyikolaievics • Csernouszov. Ez a szerény, halk szavú, 68 éves férfi, a háború ideién a Moszk­vai Terület Pártbizottságának másodtitkára volt. Jól ismeri te­hát. hogy a pártbizottságnak, a kommunistáknak milyen szerepük volt a főváros védelmében, ami­kor a német csapatokra az első csapást mérték. — Amikor Moszkva veszélybe került — emlékezett Borisz Nyi­kolaievics —. a pártbizottság kez­deményezésére hozzáláttunk a népfelkelő hadosztályok szervezé­séhez. Az első három nap alatt 310 ezer kérvény érkezett a párt- szervezetekhez. a gyárak ezrede- ket állítottak ki. Akkoriban a moszkvai területen 330 ezer párt­tag volt. a Szovjetunió Kommu­nista Pártja tagjainak 10 száza­léka Száztizennégyezer kommu­nista ment a frontra. Óriási sze­repük volt a népfelkelő hadosz­tályoknak Moszkva védelmében, közülük számos eljutott később Berlinig. — Kiadtuk a jelszót: mindent a frontnak, mindent a frontérti Moszkva akkoriban az ország ipari, termelésének negyedét adta. alakult, tagsága megújhodott. Az elmúlt harminc év alatt az Akadémia a közélet szerves része lett. Megváltozott a kutatók helyzete, megnőtt a tudósok te­kintélye: szavuknak súlya van, felelős állásfoglalásaikra az or­szág vezetéséért felelős szervek igényt tartanak. Munkájukat ugyanakkor a kormányzat is nagyra értékeli és erkölcsileg- anyagilag egyaránt támogatja. Erdéy-Grúz Tibor beszédéit kö­vetően Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke üdvözölte a köz­gyűlést és átadta a nagy múltú intézménynek adományozott ki­tüntetést, a Munka Vörös Zászló Érdemrendet. A közgyűlésen Erdey-Grúz Ti­bor felolvasta Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága első titkárának a jubiláló Akadémiá­hoz intézett meleg hangú levelét. Majd Köpeczi Béla akadémikus tartotta meg főtitkári expozéját, amelyben az akadémiai kutató- hálózat harmincéves fejlődését elemezte. (MTI) mutatott, hogy a tárlaton olyan művészek gyülekeztek, akik így vagy úgy érdemesnek találták a népművészet hagyományaival való törődést; úgy látták, hogy hatékony emléke még mindig irányíthatja a jövőt, ösztönzést nyújt a ma művészetének for­málásához. A kiállító művészek nem díszítő elemként kívánják használni a néphagyományt, ha­nem sajátos, egyéni művészetük szerves részeként. A legsikerültebb pályaművek alkotóinak dr. Major Imre, a Bács-Kiskun megyei Tanács el­nökhelyettese fejezte ki elisme­rését. A megyei tanács össze­sen 55 ezer forint felajánlásá­val ösztönözte a népművészet A fővárosból, illetve a moszkvai területről 500 üzemet és másfél millió embert kellett kitelepíte­nünk. Az itt maradt gyárakban gyerekek és nők foglalták el a férfiak helyét, gyártották a ha­dianyagot. a Katyusákat, a gép­pisztolyokat. Hatszázezer ember, többségében nő. rövid idő alatt hétszáz kilométer hosszú harcko­csiakadályt. 3800 megerősített ál­lást. 2700 óvóhelyet épített, még­hozzá télen, igen nehéz körülmé­nyek között. — Mivel kevés volt a fűtő­anyag, a pártbizottság határoza­ta alapján 100 ezer embert moz­gósítottunk fakitermelésre. Ezt a munkát is főként nők végezték, akik 5 millió köbméter fát ter­meltek ki. Moszkva körül 38 ezer hektár területen erdei torlaszo­kat hoztak létre, többségüket alá­aknázták. Moszkva védelmében nagy szerepük volt a partizánok­nak. A pártbizottság engem neve­zett ki a partizánmozgalom terü­leti vezetőjévé. A nyugati része­ken száz partizánbázist létesítet­tünk, mielőtt még a németek megszállták volna. Elláttuk őket rádióval, nyomdával, fegyverzet­tel. Ugyanakkor létrehoztuk a megszállt területeken a járási Megjelent a Szovjet Irodalom májusi száma Solohov Csendes Don című' regényéhez készült illusztráció díszíti a Szovjet Irodalom új számának címlapját. A folyóirat köszönti a 70 éves Solohovot, a Csendes Dón, a Feltört ugar, az Üj barázdát szánt az eke, az Emberi sors és annyi más, mély humánumot sugárzó írás alkotó­ját. A folyóirat próza rovatában Noszov elbeszéléseivel, az ör­mény széppróza két jelentős alkotójával: Szűrén Gajszarjan- nal és Hrant Matevoszjannal is­merkedhetnek meg az olvasók. Folytatódik Vaszilij Bikov hábo­rús témájú. Farkascsorda című regényének közlése. A Közös dolgaink című rovat Apró Antalnak, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjának, a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság elnökének „A kulturális kapcso­latok internacionalizmusa” című írását közli. szellemében végzett munkát. El­ső díjat kapott a Prepelicza Katalin—Kordováner János há­zaspár Életfa című faliszőnyegé­ért. Második helyezést ért el Új­vári Lajos festőművész. A két harmadik díjat Kátai Mihály festő-, és Lieber Éva iparmű­vésznek ítélte oda a zsűri. Hosz- szabb-rövidebb ideig valameny- nyien a kecskeméti műyésztele- pen dolgoztak ösztöndíjasként az elmúlt két évtizedben. A kiállítás anyagát bemutatják az V. Duna menti folklór talál­kozón augusztusban Baján és Kalocsán is. A pályázatot pedig kétévenként újra meghirdetik. H. F. pártbizottságokat is. Az én fel­adatom volt. hogy G. K. Zsukov- val egyeztessük a hadsereg és a partizánosztagok tevékenységét. A partizánok állandóan nyugtalaní­tották az ellenséget. A Moszkva körüli harcokban 17 ezer német katonát semmisítettek meg és 60 ezres katonai létszámot vontak magukra. Természetesen a parti­zánok is sok áldozatot hoztak. így például Zója Kozmogyemszkája, akit halála után a Szovjetunió Hőse kitüntetésben részesítettek. — Nehéz heteket éltünk át — folytatta kis szünet után Borisz Nyikolajevics. — Miután bomba­találat érte a Nagy Színházat is, így a metró Majakovszkijról el­nevezett állomásán tartottuk meg az Októberi Forradalom ünnepét, ahol Sztálin mondott ünnepi be­szédet. Én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy felolvashattam a központi bizottság üdvözlő levelét. Mi akkor egészen szűk körben tudtuk, hogy másnap az ellenség közelsége ellenére is meg lesz a hagyományos díszszemle. A kato­nák és a tisztek sem tudták, és a meghívókat hatodikéról hete­dikére virradó éjszaka kézbesí­tették. Jól emlékszem, esett a hó, és a szokásosnál két órával ko­• Immár tizenkilencedik esz­tendeje, hogy a megpróbáltatás­ból győztesen-megújulva kikerült párt a marxizmus—leninizmus elvein alapuló változatlan politi­kát folytat, vezeti az egész népet a szocializmus egyre magasabb szinten való építésében. Ez az elvek változatlanságán — mert ezen a szókapcsolaton van a hangsúly — szilárdan nyugvó po­litika elkerületővé teszi a na­gyobb megrázkódtatásokat, biz­tosítja a gazdaság ésszerű növe­kedését, elősegíti a társadalom harmonikus fejlődését. Nemcsak a kongresszusok és a Központi Bizottság soros ülései, a határo­zatokban megfogalmazott kívá­nalmak tartják ezt a kipróbált elvi, politikát tovább folytatha- tónak, hanem a pártközvéle­mény, az egész lakosság véle­ménye is azt bizonyítja, hogy tár­sadalmunk határozottan ellenzi ennek az elvi politikának meg­kérdőjelezését, bármifajta meg­változtatását — hiszen ez a po­litika képviseli »és érvényesíti a nemzeti érdekeket. Az elveken belül, azok sérel­me nélkül, természetesen a kö­rülményeknek, az egyre gyor­sabban változó kívánalmaknak megfelelően alakítjuk is politi­kánkat, éppen abból a megfon­tolásból kiindulva, hogy a válto­zó világ a politika gyakorlatát is változtathatja, és éppen az alapvető elvek optimális megva­lósításának az érdekében. • Legfőbb célkitűzésünk a szocializmus építése, vagyis a társadalom jólétének, a lakos­ság életszínvonalának állandó emelése, az osztályok különb­ségeinek fokozatos leépítése, egyúttal a nagy történelmi kü­lönbségek: a szellemi és a fi­zikai munka, a város és a falu, a nemek közötti örökölt egyen­lőtlenségek csökkentése, majd megszüntetése. Meggyőződésünk, hogy ennek elvi (és természete­sen gyakorlati) feltétele, • hogy társadalmunkban szilárdan és vi­tathatatlanul érvényesüljön a munkásosztály vezető szerepe. A munkásosztály társadalmi célját azonban egyedül nem ér­heti el. A szövetségi politika elvi alapja és értelme éppen az, hogy a munkásosztály a paraszt­sággal és az egyre inkább a két alapvető osztályból kikerülő ér­telmiséggel* az egész dolgozó társadalommal összefog és telje­síti az eredendően munkás, de egyre inkább osztálytársadalmi­vá váló feladatokat. Ebben a háromosztásos, de összefogáson és a kölcsönös érdekek képvise­letén alapuló társadalmi modell­ben kapja meg igazi értelmét dolgozó népünk állama, amely hatalmi, koordináló szervként biztosítja a célok megvalósítását, s egyre inkább teret enged a po­litikai döntések társadalmi meg- alapozódásának és ellenőrzésé­nek — a szocialista demokrá­ciának. • Rendszerünknek fontos sa­játsága, és egyre inkább alap­vető követelménye, hogy minél több, a szocializmust vállaló és érte tenni képes, tenni akaró rábban, reggel nyolckor megkez­dődött a díszszemle. A légvéde­lem és a mentők felkészültek az esetleges német légitámadásra, de erre szerencsére nem került sor. A katonák a díszszemléről egyenest a frontra mentek. Én a Lenin- mauzóleum mellvédléről néztem végig a díszszemlét... Amikor Csernouszov elvtársat arról kérdeztem, számára melyik időszak volt a háborúban a leg­nehezebb. rövid gondolkodás után így felelt: ember hallassa szavát a közösség ügyeiben. Nyilvánvaló, hogy a jövőben ez az általános törek­vés erősödni fog. Jelenleg az üzemi demokrácia kialakítása, erősítése és fejlesztése a soron- levő feladat. Ami az életszínvonal- és tár­sadalompolitikánkat illeti, ezt si­keres gazdaságpolitikánk alapoz­za meg. A több mint hét éve bevezetett reform bevált, szerves része, nélkülözhetetlen kelléke a gazdaságnak. Ideje azonban, hogy ne nevezzük újnak és re­formnak, hanem a gazdaság mű­ködésének célszerű és a követel­ményekhez,'' a változó követel­ményekhez igazodó elvi alapját lássuk benne. Hiszen már a be­vezetéskor is gazdaságpolitikánk elsődleges meghatározójának, a tervgazdaságnak volt fontos esz­köze. A gazdaság központi irá­nyítása, ellenőrzése, tervszerű fejlesztése pedig olyan eszköz, amely nélkül hovatovább egyet­len modern nemzet — vagy nép­gazdaság sem boldogulhat. • A fő politikai irányvonal változatlansága együtt jár az új helyzetekben való újszerű cse­lekvéssel, a politikai gyakorlat állandó, önmagát felülvizsgáló al­kalmazkodásával, illetve az új helyzet okozta esetleges káros hatások megszüntetésével. Ép­pen ezzel a tudatos beavatkozó tevékenységgel, az elkerülhetet­lenül termelődő ellentmondások állandó megoldásával, azzal, hogy hogy nem engedjük a robbaná­sig felhalmozódni azokat, bizto­síthatjuk a töretlen haladást, bi­zonyíthatjuk társadalmi-gazda­sági rendünk magasabbrendűsé- gét. A politika csak addig a pont­ig lehet változatlan, ameddig megfelel a szocializmus céljainak, a kialakult és még elérendő ér­tékrendünk kívánalmainak. • Bevált előrehaladásunk pe­dig egyre bonyolultabb, összetet­tebb, egyre nagyobb tudással és erőfeszítéssel megoldható kérdé­sek (ellentmondások) egész sorát állítja a politikai döntések elé, hagyományos módon, csupán a s ezeket egyre kevésbé lehet a régi és akkor bevált módszerek segítségével megoldani. Ezek a keletkező ellentmondások ugyanis egyre inkább az épülő, kitelje­sedő szocializmus ellentmondá­sai. Mai viszonyaink már a szo­cializmus viszonyai, nem olyan aránylag egyszerűek és könnyen érthetőek, mint akár tizenegy- néhány évvel ezelőtt. Az állan­dóan változó és megújuló való­sághoz kell alkalmazkodnunk, ha azt akarjuk, hogy elveink válto­zatlanul érvényesüljenek, politi­kán egyenesvonalú, egyenletes mozgásban, a szocializmus jövő­jében továbbra is bízzanak az emberek. A párt többször és folyamato- tosan tanújelét adta annak, hogy egységben szemléli a tömegek napi szükségleteit és a társadal­mi haladás távlati igényeit. A jövőnek és a mának ez az össze­egyeztetése, a politika változó, és változatlan elemeinek ez a dia­lektikája sikereink záloga. — Talán az. amikor a németek Himkinél áttörtek a Moszkva- csatornán és egymás után kaptam a telefonokat. A települések, vá­rosok, falvak, gyárak, üzemek ve­zetői érdeklődtek: végrehajtsák-e a különleges intézkedést. Ez nem volt más. mint a fontos objektu­mok felrobbantása, megsemmisí­tése. Nem volt könnyű döntenem, hiszen minden létesítményért na­gyon fájt a szívem. Szerencsére egy részüket nem kellett meg­semmisíteni. mivel a főhadiszállás katonai erősítést küldött a veszé­lyeztetett területekre. Végül is Moszkva alatt megállítottuk a németeket, ellentámadásba men­tünk át és először mértünk csa­pást az országunk szívéig előre­nyomuló fasiszta német hadse­regre. Borisz Nyikolaievics Csemou- szov a keserű emlékek, az 1941-i díszszemle meghívója után egy másik meghívót tett az asztalra. Annak a díszszemlének a meghí­vóját, amelyet 1945 júniusában, a győzelem után rendeztek meg Moszkvában, amikor a zsákmá­nyolt hitleri zászlók és jelvé­nyek a porba hullottak... Borisz Nyikolajevics most, má­jus 9-én is ott lesz a jubileumi győzelmi díszszemlén. Mint mon­dotta. elesett barátai, elvtársai emlékezetére és gyönyörködni a ma fiatalságában. O. J. (Folytajuk) A RÁDIÓ MELLETT Nógrádi üzenet Kellemes perceket szerzett va­sárnap reggel a zenekedvelőknek a Kossuth Rádió. Akik időben felébredtek a munkaszüneti na­pon, Kispista István műsorát hall­hatták a népzenéről. A sorozat keretében ezúttal a nógrádi éne­kesek számait sugározták, abból az alkalomból, hogy a diósjenői iskolai énekkar bemutatkozott a fővárosban. A pesti közönség a Zeneakadémián tapsolhatott a Nógrád üzenetét tolmácsoló fia­taloknak. Mit üzen Nógrád az egész or­szágnak? Ez nemcsak a kitűnően öszeválogatott műsorukból, s nem is csupán a kulturált, élményt adó előadásukból derült ki, ha­nem a közbeiktatott riportokból, beszélgetésekből is. Ezekben diós­jenői emberek — tsz- és tanács­elnök, idősebb szülő, KISZ-korú fiatal és pedagógus — egyaránt lelkesen vallottak arról, mit je­lent számukra a zene, az ének. S gyorsan tegyük hozzá: az éneklés. Öröm volt hallani, amint az egyik asszony szinte sürgetően' mondta: ha megszervezik a felnőttek kó­rusát is, szívesen részt vesz ab- ban. Megtudtuk, hogy a diósjenői fiatal énekesek egy nagy társa­dalmi összefogás eredményeként érhettek el a Zeneakadémia —és a rádióhullámok segítségével az ország — színpadáig. A község és a termelőszövetkezet vezetői min­den szükséges támogatást megad­nak eredményes működésükhöz. Eddig is tudtuk, hogy Nógrád megye gazdag népművészeti ha­gyományokban. Kishartyán, Bu­ják, Hont, Kazár és más községek lakossága hűen és kitartóan őrzi a múltból átmentett kincseit. Bar­tók ezt írta erről: „Népi dallama­ink mindegyike valóságos minta­képe a legmagasabbrendű művé­szeti tökéletességnek.” A múlt szá­zad kimagasló szellemi alakja, Erdélyi János szerint a népkölté­szet ereje elsősorban a nyelvben, s a tiszta, nemes előadásban áll. A nógrádi fiatal énekesek 'sze­replésére a fenti megállapítások teljes mértékben érvényesek. Ami. kor a „Zöld erdőben, zöld me­zőben” kezdetű népdalt, s a töb­bi, kristályos tisztaságú éneket hallottuk tőlük, lehetetlen volt nem gondolni a kecskeméti szüle, tésű Kodály Zoltánra, aki éppen itt, születése helyén segített lét­rehozni az ország első ének-zenei iskoláját, hogy ezáltal könnyebb legyen valóra váltani legszebb ál. mát. Azt, hogy „Legyen a zene mindenkié!” Közvetítés Kecskemétről Az idén negyedik alkalom­mal hirdette meg a Magyar Rádió ifjúsági osztálya és a Népművelési Intézet a Szój- jatok-sorozatot. • A megyei vetélkedőkön több száz együttes: irodalmi és diák­színpad vett részt, a legjob­bak tovább jutottak. A má­sodik területi középdöntőt Kecskeméten, a megyei mű­velődési központban bonyo­lították le; ennek első részét sugározta vasárnap a Kos­suth Rádió.-dr. Major Imre megyei tanácselnök-helyettes bevezetőjével. Az együttesek műsoraikkal, összeállításaikkal a hazáról val­lanak művészi eszközökkel; a táj. ról, ahol élnek, dolgoznak, az ah kotó emberről, a társadalom át­alakulásáról, fejlődéséről. S a há. borúról, meg a felszabadulásról. Ilyen volt a kecskeméti Ének-Ze­nei Iskola Kodály Zoltánról eine, vezett irodalmi színpadának do­kumentumműsora is. Korabeli írásos anyagok és irodalmi művek felhasználásával mutatták be Kecskemét világháború alatti időszakát, az akkori életet. Az együttes vezetője Sümegi György- né. A vasárnapi adásban a kiskő­rösi Periszkóp Irodalmi Színpad Kerényi Gábor Miklós vezetésével Kunszabó Ferenc: A harmadik bolygó című művéből készült fel­dolgozást adta elő. Rajtuk kívül egy szegedi és egy tiszaföldvári csoport szerepelt a rádióban. A Hazánkról szóljatok szép szavak! sorozat mostani középdöntőjének második felét tegnap este közve­títették, ugyancsak a kecskeméti megyei művelődési központból. Amint valamennyi középdöntő lezajlik, a legeredményesebben szereplő együtteseket meghívják a zalaegerszegi döntőbe. A tét meglehetősen nagy: valamennyi döntőbe jutott csoport külföldi utazáson vehet részt jutalmul; s a jobbak közt is legjobb meg. kapja a Kulturális Minisztérium fődíját, egy autóbuszt. Érdeklődéssel várjuk a folyta­tást. Varga Mihály A ORSZÁGBAN ELŐSZÖR Ki jző- és iparművészeti kiállítás ' Kí .skeméten a népművészet szellemében • Vitányi István megnyitja a gazdag és szép kecskeméti kiállítást. (Tóth Sándor felvétele) B. M. Ilii A győzelem gyökerei és virágai 2. Két díszszemle • Borisz Nyikolajevics Csernouszov

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom