Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-06 / 104. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. május 6. • A kabátgyártó szalag dolgozóinak egy része. A solti varrónők Képviselőink négy éve Ismeretes olvasóink előtt, hogy az 1971. április 25-én négy évre megválasztott országgyűlési képviselők mandátuma lejárt, s az Elnöki Tanács az új válaszást 1975. június 15-re tűzte ki. A mostani időszak tehát alkalmas arra, hogy mérleget készítsünk Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselőinek tevékenységéről, az eltelt négy év tapasztalatairól, arról a munkáról, amelynek eredményeit nem lehet ugyan számokkal mérni, de kétségtelen, hogy hozzájárultak megyénk és az ország fejlődéséhez, körülményeink javításához. Már elöljáróban leszögezhetjük, hogy a csoport jól dolgozott ebben a négy évben. Nem volt az ország- gyűlésnek olyan ülésszaka, amelyén ne szólalt volna föl egy, de gyakran két Bács megyei képviselő. Ä munka azonban nem csak ezt jelentette, hiszen a húsztagú csoportból tizenegyen tagjai az országgyűlés valamelyik bízott" ságának, de akik nem tagjai, azok is rendszeresen és aktívan közreműködtek a bizottságok munkájában. Elismerő visszhangja volt annak a megyei kezdeményezésnek, hogy képviselőink három alkalommal is együttes ülést tartottak a szomszédos megyék képviselőcsoportjaival. Így például kétszer a Baranya megyeiekkel az árvíz- védelem, illetve a gázvezeték építése kapcsán, egyszer pedig a Csdngrád megyeiekkel a Tisza II. vízlépcső várható kialakításával összefüggésben. Ez utóbbi ülés — amelynek előadója Dégen Imre, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke volt — mintegy lökést adott a tervezési munka, s ezáltal az ügy mielőbbi megoldásának. Megyénk képviselőcsoportjának aktivitásáról, eredményes működéséről két alkalommal is elismeréssel nyilatkozott az elmúlt ciklusban Apró Antal, az országgyűlés elnöke, s hasonlóan beszélt a négy év eredményeiről a csoport legutóbbi, mostani összetételében pedig utolsó ülésén Horváth István, a megyei pártbizottság első titkára. A választópolgárok „hivatalosan” a fogadónapokon találkozhattak képviselőikkel. Érdekes tapasztalat, hogy elenyésző volt a magánjellegű panaszok száma, s döntő többségben közösségi ügyekben egy-egy községet, termelőszövetkezetet, intézményt érintő-érdeklő témában fordultak az emberek a képviselőhöz. A fogadónapokon túl azonban számtalan találkozási lehetőség kínálkozott, s ezeket mind a képviselők, mind pedig a választók kihasználták: csöngettek a lakáson, felkeresték őket a munkahelyen, de találkoztak falugyűlésen, termelőszövetkezetek. áfész-ek közgyűlésein, termelési tanácskozásokon, ünnepeken stb. Az ilyen összejöveteleken kialakult kötetlen beszélgetések során jobban megnyilatkoztak s több minden „előjött”. Jó tapasztalat az is, hogy a választópolgárok egyre inkább illetékesnek tartják képviselőjüket ügyeik-gondjaik megoldásában, az ehhez nyújtható segítségben. Megértik viszont azt is. ha elmarad a megoldás, mert más az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek, s néha a két előbbit semmiképpen sem lehet egyeztetni az utóbbival. Megyei, sőt országos szinten kell látni és láttatni a gondokat, a lehetőségeket és az eredményeket is. A csoport éves munkaterv szerint dolgozott. Ennek összeállításánál természetesen figyelembe kellett venni az országgyűlés munkatervét, de egyben a megyei szempontokat is. így megyénk képviselői olyan témákat is megtárgyaltak egy-egy ülésen, amely később nem szerepelt az • ország- gyűlés előtt, viszont lényeges volt Üzemméret és lehetőségek a termelőszövetkezetekben A szövetkezeti demokrácia új formái Osztatlan lelkesedéssel fogadták a solti nők 1967-h^n azt a hírt, hogy a nagykögr ségben a fővárosi Új Egység Ruházati Ipari Szövetkezet részleget akar létesíteni. Akkor nem kellett „kötéllel fogni” a munkaerőt, mire elkészültek az építők a megfelelő átalakítással, harmincötén láttak munkához. Többen közülük a fővárosi központban tanulták meg a tennivalókat, az újak pedig a segítségükkel, „menetközben” sajátították fi a varrógépek kezelését, a nadrágok összeállításának módját. Máté Kálmán üzemvezetővel a napokban az elmúlt évek fejlődéséről. s 1975. első három hónapjának eredményeiről beszélgettünk. — A régi, utcai kis épület, ahol először berregett fel a 25 öreg varrógép, ma már raktár.— mondja az üzemvezető. — Az akkori harmincöt dolgozó nagy része még ma is itt dogozik, közülük sokan megkapták már a törzsgárda jelvény bronz fokozatát. Jelenleg részlegünk létszáma J40 lenne — ha nem lennének közülük negyvenen gyermekgondozási segélyen. Sajnos — teszi hozzá • Nyolc korszerű gőzvasaló részére két elektromos fűtésű kazán termeli a gőzt. Felvételünkön Pálfi Jánosné munka közben. Máté Kálmán — nem dicsekedhetünk a munkaerőhelyzetünkkel. Tudnánk foglalkoztatni a je- Iéntkezőket... A biztató kezdet után szövetkezetünk a régi épület udvarán 3 • millió forintos beruházással igen szép. emeletes üzemházat építtetett. Két nagy munkaterem, iroda, öltöző, mosdó, klubszoba birtokosai vagyunk 1972 óta. • Boros Ágnes négy éve dolgozik itt, egyike a legszorgalmasabbaknak a Kállai Éva tagjai közül. — Mi a részleg fő profilja? — Mint már mondottam, kezdetben a belkereskedelem részére nadrágokat készítettünk, jelenleg pedig három fő termékünk van. Hazai szükségletekre továbbra is készítünk nadrágokat és tinédzser kabátokat — ez utóbbiakat több színben, művelúrból. NSZK és holland cégek részére női kabátokat gyárt egy ötven tagú szalagunk. Ezt a termékünket innen viszik kamionokkal egyenesen a külföldi megrendelő címére. Ebben az évben már 5 ezer kabátot adtunk át. újabb 5 ezer gyártását pedig a napokban kezdjük. Az egykori 25 régi típusú varrógépet már felváltották a korszerű NDK gépek, ma már 65 segíti a termelést. — Hogyan fejlődik a szocialista munkaverseny? . * — Két brigádunk határozta el, hogy megszerzi a szocialista címet, de csak az egyik kollektívának sikerült. A Kállai Éva brigád, Mucsi Józsefné irányításával azonban megérdemelten nyerte el. Termelési feladataik kiváló elvégzése mellett igen sokat dolgoztak az udvarunk parkosításában, patronálják a bölcsődét óvódat és az iskolát. Remélem — mondotta beszélgetésünk végén az üzemvezető — hogy hamarosan sikerül újjászervezni a másik brigádot s ők is sikereket érnek el a munkaversenyben. O. L. 9 Az üzemméretek megnövelése csupán egy lépés, nem több, mint forma, amit tartalommal megtölteni aprólékos, hosszadalmas tevékenység. Elsősorban mindenütt ki kell alakítani a tsz hozzáértő, egymással együtt dolgozni tudó és akaró vezérkarát. Ha az egyesült tsz-ek volt vezetőit gépiesen helyezik új, vezető beosztásokba, akkor ez esetleg egyhelyben topogást eredményez. Ugyancsak nagyon fontos, hogy egy közösséggé simuljanak az eltérő hagyományokhoz szokott szövetkezeti gazdák is. Indokolt számolni bizonyos újonnan keletkező belső ellentmondásokkal. Ha kimondjuk, ha nem a tény az tény marad. A megnagyobbodott, esetleg ezer- kétezer tagú közös gazdaságban a szövetkezeti demokrácia gyakorlása — legalábbis látszólag — a korábbinál nehezebben megy. Emberek százaival nem oly egyszerű a közös dolgokat megbeszélni és nőhet azoknak a száma, akik bizonyos döntések súlyát, irányát, várható eredményét már nem is tudják érzékelni. Márpedig demokrácia nélkül szövetkezet, még a legkiválóbb szakemberek irányításával sem működhet tartósan jó eredménnyel. Mindig elmondjuk, itt is el kell mondani, milyen fontos, hogy a tsz-ben — bármilyen nagyra nőtt is a gazdaság — betartsák a demokratikus működés ..játékszabályait”. Tehát rendszeresen tájékoztassák a tagokat, az eldöntésre váró fő kérdéseket ne csak az összevont és a határozatot kimondó küldöttközgyűlésen, de az egyes részlegek gyűlésein is beszéljék meg. Ezeken a vezetők legyenek jelen. A bizottságok éljenek, működjenek, jelzéseikre a vezérkar figyeljen. • Ez azonban önmagában kevés. Keresnünk, kutatnünk kell a nagy méreteken belül kibontakoztatható szövetkezeti demokrácia új. hatásos formáit, eszközeit. Sajnos, még nem beszélhetünk arról, hogy az élet. a gyakorlat, az új módszerek gazdag tárházát vonultatná fel. Kicsit aggasztó is, hogy viszonylag mily kevés helyen sorolják a legfontosabb feladatok közé ezek kutatását, kipróbálását. Néhány tapasztalat azonban mégis van. Több helven azt keresik, hogyan lehetne a nagy egészen belül, kisebb önálló közösségeket alkotni és működtetni. Olyasféle próbálkozások ezek, hogy például a bizottságokat nemcsak feladatokkal, de hatáskörrel is felruházzák. Bizonyos anyagi kea képviselők tájékoztatása, látókörük szélesítése, tapasztalataik gazdagítása szempontjából. Az ilyen tájékoztatókon hallottakat aztán igen jól tudták hasznosítani a különböző bizottságok ülésein is. Ezeknek a tájékoztatóknak, s egyáltalán a csoport üléseinek, az egyes képviselők fogadónapjai megszervezésének munkáját úgyszólván teljes egészében a Hazafias Népfront megyei, illetve városi-járási bizottságai látták el, bonyolították le. Hallatlan nagy segítséget jelentett ez, mert például a fogadónapokat aligha lett volna képes megszervezni egy képviselő, akinek a választókörzetéhez 5—11 település is tartozott. Az országgyűléseken való részvétel. az azokra, esetleg a felszólalásokra történő előkészület, a csoportülések, az ott elhangzott tájékoztatók. a fogadónapok mind-mind olyan tapasztalatokkal, tanulságokkal szolgáltak a képviselőknek, amelyek szinte mérhető emberi és politikai fejlődést eredményeztek. Szélesedett látókörük és már nem csupán egy üzem, termelőszövetkezet, intézmény, község, város viszonylatában látják a jelenségeket, hanem megyei, sőt országos megvilágításban, emellett alkalmuk, lehetőségük van Bács-Kiskunnak rriás megyékkel történő összehasonlítására. Az 1971-es választást követő első csoportülésen az esetleg még félénk, bizonytalan képviselő négy év után már bátran, tapasztalok birtokában, tények ismeretében, az összefüggések figyelembevételével nyilvánít véleményt. Természetes, hogy ez az emberi, politikai fejlődés kihatással van a közvetlen munkahelyi környezetre és szélesebb körben a választókra is. Ez a számokkal nem mérhető „haszon” mindenképpen előnyére vált a közösségnek és az egyénnek, még akkor is. ha esetleg a következő ciklusban ngm lesz országgyűlési képviselő. Gál Sándor reteket átengednek a bizottságoknak és azok döntésükről csupán tájékoztatják a vezetőséget, a közgyűlést. Másutt a jól elhatárolható termelési köröket (állattenyésztés, vagy csak annak egy-egy ágazata. növénytermesztés, vagy abból csak egy-egy határrész) önállósítják. önelszámoló, döntési, joggal, de egyben felelősséggel működő üzemegységeket hoznak létre. Ez már szélesedő gyakorlat. Viszonylag kevés helyen gondolnak azonban arra. hogy egy géplánc személyzete, vagy mondjuk egy broylertelep nem túl sok dolgozója nagyon jól körülhatárolható közösség. Miért ne kaphatna egy ilyen viszonylag kicsi közösség is, bizonyos fokú gazdasági és demokratikus önállóságot, az ezzel járó döntési joggal, felelősséggel és anyagi előnyökkel, (vagy hátrányokkal) együtt? • Miközben fáradhatatlanul munkálkodunk a szövetkezetek megszilárdításán, a korszerűség és ezzel együtt a hozamok, valamint a hatékonyság fokozásán, a szövetkezeti tulajdon erősítésén, nem szabad egy pillanatra sem megfeledkeznünk a szövetkezeti demokrácia érvényesítésének, iz- mosításának egyáltalán nem kicsiny feladatáról. F. B. Simon Már!«, (akinek az édesanyja és nővére is itt dolgozik) a rés*- leg tíz tagú KISZ-szervezetének titkára. A klubszobában tartott eppen KlSZ-„röpgyűlést”, amikor ott jártunk. (Opauszky László felvételei) „Gyerek utca’ Czép lakásépítési alapunk J van. Kétmillió forint. Pár pillanatnyi szünet után ezzel toldja meg kijelentését Koós Gábor, a Dunavecsei Vegyesipari Vállalat pártalapszer- vezetének titkára. — Nekünk is van annyi, amennyivel a megyei pártértekezleten büszkélkedett egyik felszólaló ... Mi — közel százmilliós vállalat vagyunk, ök — többszöröse a miénknek. A megyei pártórtekezleten elég rég túl vagyunk. A pártkongresz- szusról szóló élméinybeszámolóknak is igencsak vége felé járunk. S ugye, hogy benne él az érdekeltekben az összehasonlítás keltette öröm. Hogy bizsergeti azóta is a „csoportönérzetet” a kellemes felismerés: „Mégiscsak jelentős eredmény, amit mi is elértünk, holott csupán néhány esztendeje rakosgatunk félre bizonyos összegeket lakásépítési alapra minden nyereségrészesedéskor.” — Hogyan is indult ez az okos vállalati takarékosság? Hány lakóépületben, családi otthonban öltött már testet ez az alap? — Ezerkilencszázhetvenegyben adtuk át az első társasházat... — Erről mint tulajdonos is nyi- latkozhatom. Tizenhárom éve — alapítás óta a vállalatnál dolgozom. Ezerkilencszázhatvankilenc- ben nősültem. Albérletben laktunk. Egy szoba mindössze. Még konyhánk se volt. Meglett agyerek. Hű, mit kellett átkínlódnunk abban a kis zugban. Amellett helytállni idebent a munkában !... Ha nincs ez a társas- ház-ötlet, azóta talán... De nemcsak ők voltak ilyen szorult helyzetben. Kara László igazgató nemcsak, hogy nagyon együttérzett velük, hanem utánajárt, milyen lakás- építési formával lehetne segíteni rajtuk. Közös fejtörések, számolgatások, latolgatások után a társas megoldást találták legéletrevalóbbnak. — így indultunk... Ezerkilencszázhetvenegyben már beköltöztünk az első, négy lakásos, kétszintes lakóházba. Négy fiatal házaspár. Műszaki, fizikai dolgozók. — Első lakóházba? — Utána, ezerkilencszázhet- venháromban-hetvennégyben két újabb 4 lakásos (szintén háromszobás mindegyik) házat építettünk. Míg az idén ismét kétszer négy lakással kezdtük a legújabb építkezést. Egyik házat már az idén átadjuk, a másikba is belekezdünk. A két utóbbi társasház- pár tulajdonosaival már a „gyerek-kedvezmény” is az új rendelkezések szerint csökkenti a költségeket. — Hogyan alakultak a költ- ségterhek például a titkár elv- társék esetében? — Tizenháromezer forint volt a' beugró. Száztizenkétezret az OTP-től vettünk hitelként — ötszázhúsz forint havi részletre. Negyvenegyezer állami dotáció volt. Huszonötezerét a vállalattól kaptunk kamatmentes kölcsönbe, amit százötven forintjával törlesztünk. — Ha jól számolom, s gondolom, kisebb-nagyobb összegek még rámentek ezen fölül, — kis híján kétszázezer forintba került a háromszobás lakás. Ez még 1971-ben is kedvező arány volt. — Ne felejtsük el, hogy saját kivitelezésben építkezünk. — Ez bizony dupla előny, ha számításba vesszük az építő- anyagárak változásait is. — Ezt a vállalati kölcsönnél is figyelembe vesszük. Már a második társasháznál harminc- ötezer forint volt a vállalati kölcsön. Magamban számolgatok. Ez eddig húsz lakás. — Mennyien kaptak ezideig vállalati segítséget lakásépítéshez? S abban a két milliós alapban, milyen összegek vannak bent? — Körülbelül százan részesültek eddig lakásépítési kölcsönben a vállalattól. A fizikai dolgozók inkább kislakásépítéshez, felújításhoz kérnek támogatást. Nem egyformán, öt-tízezer forintokat. Huszonötezer volt a maximum... És el ne felejtsem: a havonta visszafizetett százötven forintok ugyancsak az alapot növelik. így telik újabb és újabb kölcsönökre. — A társasház-tulajdonosok között is vannak fizikaiak? — Igen. Fizikai és műszaki dolgozó nagyrészük. — Az albérletnél és a gyereknél kezdtük... Az új szép lakásba született-e másik utánpótlás azóta? — Hogyne. Most már két kislányunk van... De így van ez a többieknél is. Szép, napos időben tele van gyerekkel az utca. Már mondtuk is: valóságos „Gyerek utca”. Tóth István TAVASZ A BALATONON • A tavasai*« Idő kedve« a balatoni halászoknak, A Balatoni Halgazdaság hét brigádja fut ki hajnalonként a vízre. Képűnkön: gazdag fogást emelnek a dereglyébe a halászok.
