Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-04 / 79. szám

Díszünnepség Kecskeméten hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulóján A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács'Kiskun megyei Bizottsága, kecskeméti városi bizottsága, a megyei és a Kecskeméti Városi Tanács, a Haza­fias Népfront megyei és kecskeméti városi bizott­sága április 3-án este, a megyei művelődési köz­pontban díszünnepséget rendezett hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója tiszteletére. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt L. D. Szolodovnyik, az Ukrán Kommunista Párt Krím Területi Bizottságának másodtitkára: A. 1. Kovtun nyugalmazott gárda vezérőrnagy, Kecskemét vá­ros díszpolgára; V. M. Makszimov, Szimferopol Város Tanácsának elnöke;M. T. Nyevertij gárda ezredes,' B. B. Maljudcsenko gárda ezredes, Bajda Marija Karpova, a Szovjetunió Hőse, Hori'áth István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Erdélyi Ignác, Katanics Sándor, Terbe Dezső, a megyei pártbi­zottság titkárai. Borsodi György, az SZMT vezető titkára. Bujdosó Imre, a Kiskunfélegyházi Vegy­ipari Gépgyár lakatos csoportvezetője, Dörner Henrik, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, Horváth Ignác, a kecskeméti járási pártbi­zottság első tikára, dr. Körös Gáspár, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára, Lajtai Benőné, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunha­lasi gyárának technológusa, Miklós János, az Ál­lami Gazdaságok Bács-Kiskun megyei Főosztályá­nak vezetője, Németh Ferenc. a KISZ megyei bi­zottságának első titkára, a megyei párUvégrehajlo- bizottság tagjai. Imre Gábor nyugdíjas. Szimfero­pol díszpolgára, Andrásfi Gyula, nyugalmazott nagykővel, Ruzsinkó Mihály nyugdíjas, dr. Glied Károly, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Szalóki László vezérőrnagy, megyei rendőr-főkapitány, Kovács Jenő honvéd ezredes. Dudás István honvéd alezredes. Dudás Ferenc honvéd alezredes, Bognár Ferenc alezredes, az MHSZ megyei elnöke, dr. Cserháti László alezredes, a munkásőrség megyei parancsnoka, dr. Bodóczky László, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának elnöke. Gádor József, a Kecskeméti Városi Tanács elnöke. Várnagy Istvánná, az 1025. számú Budai Dezső úttörőcsapat vezetője. Máté Erzsébet szakmunkás, a Kecskeméti Konzervgyár KlSZ-alapszervezetének titkára. Rüszt József, a kecskeméti Katona József Színház főren­dezője, Balázs Imréné, a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyárának szakmunkása. Hajdú Ernő- né nyugdíjas, dr. Szűcs Endre, a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárának igazgatója. Tóth Bé­la, a kecskeméti Kossuth Tsz elnöke. Mester Bar­nabás, a kecskeméti Katona József Gimnázium igazgatója, Krajcsovszkij József, a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet igazgatója. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után dr. Bodóczky László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke nyitotta meg a díszünnepsé- get. ezután Horváth István, a megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Horváth István ünnepi beszéde Kedves elvtársak! Harmincadszor ünnepeljük ha­zánk felszabadulásának évfor­dulóját. A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága nevében köszöntőm megyénk lakosságát, a felnőtt és ifjú nemzedék képviselőit, elv­társainkat. barátainkat és ven­dégeinket — akik most újra ve­lünk vannak —, mindazokat, akik osztoznak legnagyobb nem­zeti ünnepünk felemelő esemé­nyében, szabadságunk születébé- nek immár hagyományos ünnep­lésében. Köszöntőm mindazokat Bács-Kiskunban, a Duna—Tisza közén, akiknek helytállása a hét­köznapok munkájában az ünne­pet is szebbé tette, az üzemek munkásait, a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetekben dolgozó parasztokat, a városok és falvak szellemi dolgozóit, akik kemény küzdelemmel, fárasztó munká- va}’ kezükkel, értelmükkel és szívükkel formálják új életün­ket. Dicsér,et illeti a felszabadu­lás tiszteletére indított munka­verseny élenjáróit, a munkasi­kereket elért kollektívákat, aki­ket az évfordulón a Munka Vö­rös Zászló Érdemrendjével, Ál­lami díjjal és magas elismeré­sekkel tüntettek ki. A magyar nép történelme bő­velkedik olyan nevezetes esemé­nyekben, amelyek mindegyike óriási lépés a fejlődés útján, je­lezve a haladás egy-egy új, ha­talmas korszakának kezdetét. Évszázadoknak kellett elmúlnia, elavult társadalmak, kultuszok megannyi épületének kellett ösz- szeomlania és az eltűnt korok életét idéző romokká válnia, amíg a magyar né|p eljutott az e^ész múltja és jövendője törté­nelmét elválasztó határkőig. Éz a határkő Magyarország fel- szabadulásának napja, 1945. áp­rilis 4-e. Határkő ez a nap, a magyar nép egész múltja és szinte beláthatatlan távlatú jö­vendője között. Ezzel a nappal most már végérvényesen, az em­beri gondolkodás legmagasabb csúcsát jelentő szocialista esz­mék jegyében, egy olyan társa­dalom megteremtését tűztük ki célul, amelyben megszűnt az ember mindenfajta kizsákmányo­lása, jogfosztottsága. nyomora, amelynek legfelsőbb fokán az emberre örök béke, jólét, a sza­bad alkotás öröme vár. Hiszen mi volt a mi népünk története? Hazánkat — egy évezreden át — mérhetetlen nehézségek leküzdésével a nép munkája és küzdelmei éltették, tartották fenn s vitték előbbre. A magyar nép évszázadokon ál vívta harcát a nemzet függet­lenségéért és szabadságáért. Harcban álltunk az idegen be­tolakodókkal, a tatárokkal, tö­rökökkel, keserves szabadsághar­cokat vívtunk a Habsburg elnyo­mókkal. Ebben az évszázadban két pusztító világháborúba ke­veredtünk. Népünket évszázado­kon át elnyomták és kifosztot­ták saját kizsákmányoló urai. A Habsburg-elnyomás négy évszázadára a negyedszá­zados fehérterror világa kö­vetkezett. S 1944 őszén a már végóráit élő magyar és német fasizmus hadszíntérre változtatta a termést érlelő földjeinket. Végső kétségbeeséssel próbálta megvetni lábát a fasizmus, hogy késleltesse saját pusztulását, min­dent elkövetve azért, hogy ágyú- tüzek füstjében egy elnyomott nép szabadságának virradatát megakadályozza. Ez volt a történelmi tegnap, a társadalmi és történeti elszige­teltség, amelyből 30 esztendeje, 1945. április 4-én lépett át a je­lenbe az ország. Ez a jelen egy­szerű és jelző nélküli szóval •„ a szocializmus. Új történelem kezdődött Harminc esztendővel ezelőtt új történelem kezdődött Magyaror­szágon. 1945. április 4-én a Szov­jet Tájékoztatási Iroda jelentet te: a II. és III. Ukrán hadsereg­csoportok csapatai befejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megszál­lóktól. Az első szó az ünnep napján a hála és a tisztelet szava azok iránt a szovjet hősök iránt, akik vérüket adták a fasizmus elleni nagy háborúban, az emberiség, Európa, a magyar dolgozó nép hazájának felszabadulásáért, a dolgozó emberek boldogabb jö­vőjéért. Soha nem feledjük, hogy a mi új életünk, szabadságunk hatal­mas áldozatok árán született meg, szovjet hősök vére, áldo­zata árán szabadult fel a ma­gyar föld, és szenvedések keserű évei után lett végre szabaddá Magyarország. Minden április 4-e tisztelet- adás és főhajtás azok előtt a messzi földről jött hősök előtt, akiknek pora a díszes emlékmű­vek és a kis falusi sírdombok alatt örökre összevegyült annak a földnek a porával, amelynek szabadságáért életüket adták. Meghajtjuk az emlékezés zász­laját azon népek fiai előtt is, akik a Vörös Hadsereggel szö­vetségben a már felszabadult or­szágokból részt veitek a magyar szabadság kivívásában. Kegye­lettel gondolunk a bolgár. ju­goszláv, román harcosokra, akik vérüket, életüket áldozták fel Magyarország felszaoáditásaért. Tisztelettel es kegyelettel emlé kezünk a fasizmus feletti győ­zelemben részes más népek 1 iái­ra is, a hazánk felszabadítása so­rán elesett angol, amerikai és más nemzetiségű katonákra. Meggyújtjuk az. emlékezés tü- zét a magyar hősök tiszteletére is. Hálával gondolunk a magyar nép legjobb fiaira, akik a sza­badság és a nemzeti becsület pa­rancsának engedelmeskedve szembeszálltak a fasisztákkal. A.z ismert és ismeretlen hősökre emlékezünk, azokra, akik itthon és Európa sok országában fegy­verrel harcoltak a fasizmus erői ellen nemzetünkért. Megőrizzük Bajcsy-Xsil i nszkv Endre. Kilián György. Szórn i Márton, a Budai Önkéntes Ezred elesett hőseinek és mindazoknak az emlékét, akik a fasiszták ellen bátran vállalták a számukra halált hozó küzdel­met. Ismerjük és tisztelettel értékel­jük a fasizmus leverésében és ha­zánk felszabadításában részvevők áldozatait. Elévülhetetlen a Szov­jetunió, a szovjet hadsereg érde­me abban, hogy az utolsó nácit is kiűzték a magyar földről, hogy a háború sebeitől elalélt országban újra megkezdődhetett az élet. Ezt a tényt hazánknak az idegen el­nyomóktól való felszabadításának emlékét nemzedékről nemzedék­re megőrzi népünk. Miként az el­múlt három évtized során j a jö­vőben is úgy őrzi. hogy bizonysá­got ad arról: az áldozat nem volt hiábavaló. Sokszor idéztük — és így igaz: népünk élni tudott a szabadság­gal. Hazánkat a Szovjetunió sza­badította fel az idegen elnyomók­tól, saját elnyomóitól a magyar nép maga szabadította meg ma­gát. Április 4-e ezért alkalmat ad arra is, hogy józan nemzeti ön­tudattal és elégedett számvetéssel gondoljunk a megmásíthatatlan történelmi tényre: a Szovjet­unió felszabadító harcai nyomán hazánkban új korszak kezdődött, a tokesek, a földbirtokosok Ma­gyarországából megteremtettük a munkások, parasztok, értelmisé­giek hazáját, a Magyar Napköz- társaságot. Tisztelt elvtársak! Az ünnepek évről évre vissza­térnek. ünnepi szónoklatok, ve­zércikkek idézik jelentőségüket, csaknem megszokottá válnak, de az igazi hazafi újra átérzi, mit is jelentett akkor 1945. áprilisá­ban a magyar dolgozó milliók számára az a tény, hogy az or- szágban^ újra megkezdődött az alkotó-építő munka, hogy a jö­vőért felelősséget érző kommu­nisták pártjának hívó szavára elindultunk a holnap, a szép és eredményes jelen felé. Ezen a mai ünnepen, az április 4-(Kvel évről évre visszatérő ra­gyogó emléknapon talán nem is a számok, a statisztikák hűvös beszédére van szükség. Az élet, a mindennapok színes, kavargó és folyton változó valóságát kell hívni, hogy valljon a felidézett XXX. évi. 79. szám Ára: 1,20 Ft 1975. április 4. péntek VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Országos ünnepség hazánk fővárosában Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ésl. V. Kapitonov, a szovjet küldöttség vezetője mondott beszédet Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Nép köztársaság Minisztertanácsa, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa és a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság csütörtökön dísz- ünnepséget rendezett Budapesten az Erkel Színházban. A díszün- nepsée elnökségében foglalt he­lve! Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára. Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta nácsának elnöke. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Az elnökségben foglaltak he­lyet a felszabadulás ünnepségeire hazánkba érkezett külföldi párt­ós kormányküldöttségek vezetői: l. V. Kapitonov, az S7.KP Köz­ponti Bizottságának titkára, a szovjet küldöttség vezetője. Ivan Popov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága Politi­kai Bizottságának tagja, az ál­lamtanács elnöklielvettese, Josef Koreák. Csehszlovákia Kommu­nista Partja Kozpon’i Bizottsága Elnökségének tagja, miniszterel­nök. Jan S/.vdlak. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Alfred Neu­mann. a Német Szocialista Egy­ségpárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra. Paul Niculescu. a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottsága Politikai Végrehajtó Bi­zottságának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Cvijetin Ni- jatovic, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetsége Központi Bizott­(Folytatás a 3. oldalon.) tegnapok sivár és ijesztő tényeivel szemben az élet, a szabadság, az új, a szocialista rend igazi szép­ségéről. A szabadság hívei akkor a költővel együtt vallották, hogy „amit kaptunk: előleg csupán", s hozzákezdtek a sokak által re­ménytelennek tűnő helyzetben az építőmünkához, aiz élet sürgető gondjainak megoldásához. Hittel hirdették, hogy „lesz magyar új­jászületés!” Mai szemmel név.ve. szinte el­képzelhetetlenül mélyről indult fejlődésünk. A háború óriási vér- veszteséggel járt. A hitlerista há­borúban való részvétel, a fasisz­ta terror következtében népünk­nek több mint hatszázezer fia pusztult el. Az anyagi kár meghaladta a 20 milliárd arany pengőt, ez a nemzeti vagyonnak csaknem 40 százaléka volt. Nyu­gatra hajtották, vagy elpusztult az állatállomány mintegy 60 százaléka, a gyáripari felszerelés egynegyede megsemmisült. Nyu­gatra hurcolták a nyersanyag és árukészletek zömét, a vasút'i va­gonpark háromnegyedét, a vasú­ti mozdonyok kétharmadát, a gépjárművek túlnyomó részét. A visszavonuló fasiszták a vasúti sínhálózat 40 százalékát tették használhatatlanná, sok száz fo­lyami, vasúti és közúti hidat robbantottak fel. Számos váro­sunkban, s mindenekelőtt gyö­nyörű fővárosunkban elpusztult, vagy megrongálódott a lakó- és középületek jelentős része. A dolgozó nép életerejét azon­ban nem törték meg ezek az óriási veszteségek. A romok kö­zött hamarosan új élet fakadt. Megindult a közlekedés, termel­ni kezdtek a gyárak, megragadta az eke szarvát a paraszt. A nép élni akart! Ezrek és ezrek val­lották tetteikkel, hogy „hazát kell nekünk is teremtenünk, egy új hazát, mely szebb a réginél.” A kommunisták mutattak utat A felszabadulással meg nem dőlt el Magyarországon a tár­sadalmi és nemzeti felemelkedé­sünknek, a jövőnknek a sorsa. Ami azóta megvalósult, az a magyar nép kemény munkájának eredménye. A munkásosztály, hí­ven forradalmi hivatásához, kivív­ta a politikai hatalmat é$ azt a ha­ladás szolgálatába állította. A leg­gyorsabban újjászerveződő poli­tikai erő a Magyar Kommunista Párt volt. A meghirdetett jelsza­vak: „Azé a föld, aki megműve­li!”, „Földet vissza nem adunk!”, „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot!” — logiku­san, jól togalmazottan, világo­san meghatározták az aktuális politikai programot. Kiolvashat­juk belőlük azt a mai napig is érvényes gondolatot, hogy a kommunista párt, mint a mun­kásosztály pártja, természetes szövetségesét tiszteli a paraszt­ságban, hogy olyan programmal lépett a közvélemény elé, amely- lyel megteremtette a munkás­osztály egységét, politikai szö­vetségeseivel egységben vette fel a harcot a szervezkedő reakció­val. És ez a harc eredményes volt. A földreform végrehajtása, a bankok, gyárak és üzemek ál­lamosítása — amelynek követ­kezményeként a munkások, a nép kezébe került a hatalom a gazdaságban is — meggyőzhette a kétkedőket, hogy a jelszavakat tettek követik, olyan tettek, ame­lyek a többségért, a népért szü­lettek. És bár saját tetteink dicsérete már hosszú idő óta nem szoká­sunk, mégis büszkén valljuk hogy a 30 esztendő ünnepe ak­kor teljes és igaz, ha eredmé­nyeink és előrehaladásunk leg­fontosabb kezdeményezője és (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom