Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
Díszünnepség Kecskeméten hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulóján A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács'Kiskun megyei Bizottsága, kecskeméti városi bizottsága, a megyei és a Kecskeméti Városi Tanács, a Hazafias Népfront megyei és kecskeméti városi bizottsága április 3-án este, a megyei művelődési központban díszünnepséget rendezett hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt L. D. Szolodovnyik, az Ukrán Kommunista Párt Krím Területi Bizottságának másodtitkára: A. 1. Kovtun nyugalmazott gárda vezérőrnagy, Kecskemét város díszpolgára; V. M. Makszimov, Szimferopol Város Tanácsának elnöke;M. T. Nyevertij gárda ezredes,' B. B. Maljudcsenko gárda ezredes, Bajda Marija Karpova, a Szovjetunió Hőse, Hori'áth István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Erdélyi Ignác, Katanics Sándor, Terbe Dezső, a megyei pártbizottság titkárai. Borsodi György, az SZMT vezető titkára. Bujdosó Imre, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár lakatos csoportvezetője, Dörner Henrik, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, Horváth Ignác, a kecskeméti járási pártbizottság első tikára, dr. Körös Gáspár, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára, Lajtai Benőné, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunhalasi gyárának technológusa, Miklós János, az Állami Gazdaságok Bács-Kiskun megyei Főosztályának vezetője, Németh Ferenc. a KISZ megyei bizottságának első titkára, a megyei párUvégrehajlo- bizottság tagjai. Imre Gábor nyugdíjas. Szimferopol díszpolgára, Andrásfi Gyula, nyugalmazott nagykővel, Ruzsinkó Mihály nyugdíjas, dr. Glied Károly, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Szalóki László vezérőrnagy, megyei rendőr-főkapitány, Kovács Jenő honvéd ezredes. Dudás István honvéd alezredes. Dudás Ferenc honvéd alezredes, Bognár Ferenc alezredes, az MHSZ megyei elnöke, dr. Cserháti László alezredes, a munkásőrség megyei parancsnoka, dr. Bodóczky László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke. Gádor József, a Kecskeméti Városi Tanács elnöke. Várnagy Istvánná, az 1025. számú Budai Dezső úttörőcsapat vezetője. Máté Erzsébet szakmunkás, a Kecskeméti Konzervgyár KlSZ-alapszervezetének titkára. Rüszt József, a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, Balázs Imréné, a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyárának szakmunkása. Hajdú Ernő- né nyugdíjas, dr. Szűcs Endre, a Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárának igazgatója. Tóth Béla, a kecskeméti Kossuth Tsz elnöke. Mester Barnabás, a kecskeméti Katona József Gimnázium igazgatója, Krajcsovszkij József, a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet igazgatója. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után dr. Bodóczky László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke nyitotta meg a díszünnepsé- get. ezután Horváth István, a megyei pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Horváth István ünnepi beszéde Kedves elvtársak! Harmincadszor ünnepeljük hazánk felszabadulásának évfordulóját. A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága nevében köszöntőm megyénk lakosságát, a felnőtt és ifjú nemzedék képviselőit, elvtársainkat. barátainkat és vendégeinket — akik most újra velünk vannak —, mindazokat, akik osztoznak legnagyobb nemzeti ünnepünk felemelő eseményében, szabadságunk születébé- nek immár hagyományos ünneplésében. Köszöntőm mindazokat Bács-Kiskunban, a Duna—Tisza közén, akiknek helytállása a hétköznapok munkájában az ünnepet is szebbé tette, az üzemek munkásait, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozó parasztokat, a városok és falvak szellemi dolgozóit, akik kemény küzdelemmel, fárasztó munká- va}’ kezükkel, értelmükkel és szívükkel formálják új életünket. Dicsér,et illeti a felszabadulás tiszteletére indított munkaverseny élenjáróit, a munkasikereket elért kollektívákat, akiket az évfordulón a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével, Állami díjjal és magas elismerésekkel tüntettek ki. A magyar nép történelme bővelkedik olyan nevezetes eseményekben, amelyek mindegyike óriási lépés a fejlődés útján, jelezve a haladás egy-egy új, hatalmas korszakának kezdetét. Évszázadoknak kellett elmúlnia, elavult társadalmak, kultuszok megannyi épületének kellett ösz- szeomlania és az eltűnt korok életét idéző romokká válnia, amíg a magyar né|p eljutott az e^ész múltja és jövendője történelmét elválasztó határkőig. Éz a határkő Magyarország fel- szabadulásának napja, 1945. április 4-e. Határkő ez a nap, a magyar nép egész múltja és szinte beláthatatlan távlatú jövendője között. Ezzel a nappal most már végérvényesen, az emberi gondolkodás legmagasabb csúcsát jelentő szocialista eszmék jegyében, egy olyan társadalom megteremtését tűztük ki célul, amelyben megszűnt az ember mindenfajta kizsákmányolása, jogfosztottsága. nyomora, amelynek legfelsőbb fokán az emberre örök béke, jólét, a szabad alkotás öröme vár. Hiszen mi volt a mi népünk története? Hazánkat — egy évezreden át — mérhetetlen nehézségek leküzdésével a nép munkája és küzdelmei éltették, tartották fenn s vitték előbbre. A magyar nép évszázadokon ál vívta harcát a nemzet függetlenségéért és szabadságáért. Harcban álltunk az idegen betolakodókkal, a tatárokkal, törökökkel, keserves szabadságharcokat vívtunk a Habsburg elnyomókkal. Ebben az évszázadban két pusztító világháborúba keveredtünk. Népünket évszázadokon át elnyomták és kifosztották saját kizsákmányoló urai. A Habsburg-elnyomás négy évszázadára a negyedszázados fehérterror világa következett. S 1944 őszén a már végóráit élő magyar és német fasizmus hadszíntérre változtatta a termést érlelő földjeinket. Végső kétségbeeséssel próbálta megvetni lábát a fasizmus, hogy késleltesse saját pusztulását, mindent elkövetve azért, hogy ágyú- tüzek füstjében egy elnyomott nép szabadságának virradatát megakadályozza. Ez volt a történelmi tegnap, a társadalmi és történeti elszigeteltség, amelyből 30 esztendeje, 1945. április 4-én lépett át a jelenbe az ország. Ez a jelen egyszerű és jelző nélküli szóval •„ a szocializmus. Új történelem kezdődött Harminc esztendővel ezelőtt új történelem kezdődött Magyarországon. 1945. április 4-én a Szovjet Tájékoztatási Iroda jelentet te: a II. és III. Ukrán hadseregcsoportok csapatai befejezték Magyarország egész területének felszabadítását a német megszállóktól. Az első szó az ünnep napján a hála és a tisztelet szava azok iránt a szovjet hősök iránt, akik vérüket adták a fasizmus elleni nagy háborúban, az emberiség, Európa, a magyar dolgozó nép hazájának felszabadulásáért, a dolgozó emberek boldogabb jövőjéért. Soha nem feledjük, hogy a mi új életünk, szabadságunk hatalmas áldozatok árán született meg, szovjet hősök vére, áldozata árán szabadult fel a magyar föld, és szenvedések keserű évei után lett végre szabaddá Magyarország. Minden április 4-e tisztelet- adás és főhajtás azok előtt a messzi földről jött hősök előtt, akiknek pora a díszes emlékművek és a kis falusi sírdombok alatt örökre összevegyült annak a földnek a porával, amelynek szabadságáért életüket adták. Meghajtjuk az emlékezés zászlaját azon népek fiai előtt is, akik a Vörös Hadsereggel szövetségben a már felszabadult országokból részt veitek a magyar szabadság kivívásában. Kegyelettel gondolunk a bolgár. jugoszláv, román harcosokra, akik vérüket, életüket áldozták fel Magyarország felszaoáditásaért. Tisztelettel es kegyelettel emlé kezünk a fasizmus feletti győzelemben részes más népek 1 iáira is, a hazánk felszabadítása során elesett angol, amerikai és más nemzetiségű katonákra. Meggyújtjuk az. emlékezés tü- zét a magyar hősök tiszteletére is. Hálával gondolunk a magyar nép legjobb fiaira, akik a szabadság és a nemzeti becsület parancsának engedelmeskedve szembeszálltak a fasisztákkal. A.z ismert és ismeretlen hősökre emlékezünk, azokra, akik itthon és Európa sok országában fegyverrel harcoltak a fasizmus erői ellen nemzetünkért. Megőrizzük Bajcsy-Xsil i nszkv Endre. Kilián György. Szórn i Márton, a Budai Önkéntes Ezred elesett hőseinek és mindazoknak az emlékét, akik a fasiszták ellen bátran vállalták a számukra halált hozó küzdelmet. Ismerjük és tisztelettel értékeljük a fasizmus leverésében és hazánk felszabadításában részvevők áldozatait. Elévülhetetlen a Szovjetunió, a szovjet hadsereg érdeme abban, hogy az utolsó nácit is kiűzték a magyar földről, hogy a háború sebeitől elalélt országban újra megkezdődhetett az élet. Ezt a tényt hazánknak az idegen elnyomóktól való felszabadításának emlékét nemzedékről nemzedékre megőrzi népünk. Miként az elmúlt három évtized során j a jövőben is úgy őrzi. hogy bizonyságot ad arról: az áldozat nem volt hiábavaló. Sokszor idéztük — és így igaz: népünk élni tudott a szabadsággal. Hazánkat a Szovjetunió szabadította fel az idegen elnyomóktól, saját elnyomóitól a magyar nép maga szabadította meg magát. Április 4-e ezért alkalmat ad arra is, hogy józan nemzeti öntudattal és elégedett számvetéssel gondoljunk a megmásíthatatlan történelmi tényre: a Szovjetunió felszabadító harcai nyomán hazánkban új korszak kezdődött, a tokesek, a földbirtokosok Magyarországából megteremtettük a munkások, parasztok, értelmiségiek hazáját, a Magyar Napköz- társaságot. Tisztelt elvtársak! Az ünnepek évről évre visszatérnek. ünnepi szónoklatok, vezércikkek idézik jelentőségüket, csaknem megszokottá válnak, de az igazi hazafi újra átérzi, mit is jelentett akkor 1945. áprilisában a magyar dolgozó milliók számára az a tény, hogy az or- szágban^ újra megkezdődött az alkotó-építő munka, hogy a jövőért felelősséget érző kommunisták pártjának hívó szavára elindultunk a holnap, a szép és eredményes jelen felé. Ezen a mai ünnepen, az április 4-(Kvel évről évre visszatérő ragyogó emléknapon talán nem is a számok, a statisztikák hűvös beszédére van szükség. Az élet, a mindennapok színes, kavargó és folyton változó valóságát kell hívni, hogy valljon a felidézett XXX. évi. 79. szám Ára: 1,20 Ft 1975. április 4. péntek VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Országos ünnepség hazánk fővárosában Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ésl. V. Kapitonov, a szovjet küldöttség vezetője mondott beszédet Hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép köztársaság Minisztertanácsa, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság csütörtökön dísz- ünnepséget rendezett Budapesten az Erkel Színházban. A díszün- nepsée elnökségében foglalt helve! Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta nácsának elnöke. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Az elnökségben foglaltak helyet a felszabadulás ünnepségeire hazánkba érkezett külföldi pártós kormányküldöttségek vezetői: l. V. Kapitonov, az S7.KP Központi Bizottságának titkára, a szovjet küldöttség vezetője. Ivan Popov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az államtanács elnöklielvettese, Josef Koreák. Csehszlovákia Kommunista Partja Kozpon’i Bizottsága Elnökségének tagja, miniszterelnök. Jan S/.vdlak. a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Alfred Neumann. a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Paul Niculescu. a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Cvijetin Ni- jatovic, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott(Folytatás a 3. oldalon.) tegnapok sivár és ijesztő tényeivel szemben az élet, a szabadság, az új, a szocialista rend igazi szépségéről. A szabadság hívei akkor a költővel együtt vallották, hogy „amit kaptunk: előleg csupán", s hozzákezdtek a sokak által reménytelennek tűnő helyzetben az építőmünkához, aiz élet sürgető gondjainak megoldásához. Hittel hirdették, hogy „lesz magyar újjászületés!” Mai szemmel név.ve. szinte elképzelhetetlenül mélyről indult fejlődésünk. A háború óriási vér- veszteséggel járt. A hitlerista háborúban való részvétel, a fasiszta terror következtében népünknek több mint hatszázezer fia pusztult el. Az anyagi kár meghaladta a 20 milliárd arany pengőt, ez a nemzeti vagyonnak csaknem 40 százaléka volt. Nyugatra hajtották, vagy elpusztult az állatállomány mintegy 60 százaléka, a gyáripari felszerelés egynegyede megsemmisült. Nyugatra hurcolták a nyersanyag és árukészletek zömét, a vasút'i vagonpark háromnegyedét, a vasúti mozdonyok kétharmadát, a gépjárművek túlnyomó részét. A visszavonuló fasiszták a vasúti sínhálózat 40 százalékát tették használhatatlanná, sok száz folyami, vasúti és közúti hidat robbantottak fel. Számos városunkban, s mindenekelőtt gyönyörű fővárosunkban elpusztult, vagy megrongálódott a lakó- és középületek jelentős része. A dolgozó nép életerejét azonban nem törték meg ezek az óriási veszteségek. A romok között hamarosan új élet fakadt. Megindult a közlekedés, termelni kezdtek a gyárak, megragadta az eke szarvát a paraszt. A nép élni akart! Ezrek és ezrek vallották tetteikkel, hogy „hazát kell nekünk is teremtenünk, egy új hazát, mely szebb a réginél.” A kommunisták mutattak utat A felszabadulással meg nem dőlt el Magyarországon a társadalmi és nemzeti felemelkedésünknek, a jövőnknek a sorsa. Ami azóta megvalósult, az a magyar nép kemény munkájának eredménye. A munkásosztály, híven forradalmi hivatásához, kivívta a politikai hatalmat é$ azt a haladás szolgálatába állította. A leggyorsabban újjászerveződő politikai erő a Magyar Kommunista Párt volt. A meghirdetett jelszavak: „Azé a föld, aki megműveli!”, „Földet vissza nem adunk!”, „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot!” — logikusan, jól togalmazottan, világosan meghatározták az aktuális politikai programot. Kiolvashatjuk belőlük azt a mai napig is érvényes gondolatot, hogy a kommunista párt, mint a munkásosztály pártja, természetes szövetségesét tiszteli a parasztságban, hogy olyan programmal lépett a közvélemény elé, amely- lyel megteremtette a munkásosztály egységét, politikai szövetségeseivel egységben vette fel a harcot a szervezkedő reakcióval. És ez a harc eredményes volt. A földreform végrehajtása, a bankok, gyárak és üzemek államosítása — amelynek következményeként a munkások, a nép kezébe került a hatalom a gazdaságban is — meggyőzhette a kétkedőket, hogy a jelszavakat tettek követik, olyan tettek, amelyek a többségért, a népért születtek. És bár saját tetteink dicsérete már hosszú idő óta nem szokásunk, mégis büszkén valljuk hogy a 30 esztendő ünnepe akkor teljes és igaz, ha eredményeink és előrehaladásunk legfontosabb kezdeményezője és (Folytatás a 2. oldalon)