Petőfi Népe, 1975. április (30. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1975. április 4. Díszünnepség Kecskeméten hazánk felszabadulásának harmincadik évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról.) szervezője, a kommunisták Partja, úgy él mindenütt az ünneplők gondolatában, mint a három áfc tized minden,, a nemzet j^át szolgáló tetteinek szervezője. Pártunk, amely a Horthy-világ sötét éjszakájában a föld alá szorítva, illegalitásban is a legjobb hazafiak, a bátor forradalmárok hű és igaz tettekre kész csapata volt, a felszabadulás első perceitől, a magyar újjászületésért vívott harc sodrába küldte munkásait. És ha valaki tudja, akkor a magyar kommunisták tudják, hogy nem volt könnyű ez a 30 esztendő, sem a harcban, sem az építésben. A kommunisták bebizonyították, hogy Sámson ereje rejtőzik bennünk,' de még annál is több, ha összeforrnak a néppel. Vezetésükkel a magyar munkások és parasztok, haladó értelmiségiek a hazát, a társadalmi, gazdasági és kulturális élet minden területén olyan magas színvonalra emelték, amelyen még történelme során soha nem állt. 1945 előtt Magyarország fejletlen agrár-ipari ország volt. Gazdasági élete jelentős részben külföldi, elsősorban a.német tőke befolyása alatt állott. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem egyike volt a legalacsonyabbaknak Európában. A korszerűtlen ipari termelés alacsony színvonalon állt, csekély volt az iparban foglalkoztatottak száma. Az ezernyi fajta népbetegség, a szapora csecsemőhalál — ezek is a régi Magyarország jellemzői voltak. S ha büszkén mondjuk: élni tudtunk a szabadsággal,' akkor ezt azért mondhatjuk, mert ebből a Magyarországból a szó szoros értelmében új országot építettünk fel. Nem feledhetjük... Kedves barátaink! Mi nagyon sokan, akik itt megjelentünk 40. 50, 60 évesek, ha különböző élményanyagból is, de nem csupán a tankönyvekből ismerkedhetünk meg életünk sorsot fordító nagy eseményével, 1945. április 4-ével, a felszabadulás dátumával. Közöttünk számosán vannak olyanok, akiknek ma még szinte a jelen f itt él bennük, azoknak a lőporfüstös. izgalmas napoknak az emléke. Szinte hallják a fegyverzajt, és felbukkan azoknak az arcoknak, amelyekkel akkor találkoztak, egy-egy vonása. Még emlékeznek a frissen elnyert szabadság részegítő, csodálatos új ízeire, emlékeznek azokra a napokra, amikor először lett szabaddá országa, földje gazdájává a dolgozó magyar nép. A mai nemzedékünkben több generáció él együtt. A középső korosztályhoz tartozó elvtársa- inknak és az idősebb nemzedékhez tartozó. harcostársainknak még módjuk van,arra, hogy saját életük változásain mérjék le a felszabadulás valóban történelmi jelentőségét. De már él egy olyan fiatalabb nemzedék is, akiknek nehezebb megtalálni az összehasonlítás lehetőségeit. Ismeretlen, idegen világ csodáit, meghökkentő furcsaságait találják a könyvekben, filmekben, színpadokon, a televízió képernyőjén, ha a tegnapelőttel találkoznak. A ma 18—20 évesek, ha írásban, vagy képben felbukkan báró Weiss Manfred vagy egy arisztokrata földbirtokos alakja, és köröttük felvillan a múlt Magyarországának néhány ténye, a kihűlt gyárkémény mellett álldogáló munkanélküli, az urakat levetett kalappal köszöntő mezítlábas paraszt, akkor úgy néznek arra a magyar világra, mintha más csillag, más égtáj életviszonyait mutogatná valaki. Vannak szavak és fogalmak már, amelyek a mai 20 évesek előtt idegen-nyelvi kifejezésekként hatnak. De gyakran már mi is kutatunk az emlékezetünkben, ha pontosan akarjuk megfogalmazni tartalmukat: főszolgabíró, ínségmunka. Állástalan Diplomások Országos Bizottsága, Róbert bácsi leveses konyhája, köpködő, feketelista, koronaőri hivatal. Csak néhány fogalmat idéztem minden rendszer nélkül, ahogy ezek a gondolatok között felbukkannak. És bár előttünk is, az idő múltával lassan-lassan elhomályosulnak e rosszemlékű fogalmak nyomai, mégis, semmi sem szabad, hogy feledtesse velünk és az utánunk jövő nemzedékekkel sem, hogy ez mind — és a munkásember kizsákmányolása, nyomora, a magyar falvak szörnyű elesettsége vált keserves múlttá azon az egyetlen napon, 1945. április 4-én. S mert a történelmi fordulat olyan rendkívüli volt, olyan hatalmas változást hozott, mintha a börtön sötét mélyéből ragyogó napfényre lép valaki, nem ’ nehéz érzékelni és érzékeltetni a változást, az előrelépés nagyszerűségét. Eredményeink fényénél Harminc esztendővel a történelmi nap után, amelyen a szovjet hadsereg katonái elűzték hazánk földjéről a náci hordák maradékát és a magyar fasiszták utolsó csoportját, büszkén vonhatjuk meg elért eredményeink mérlegét. Három évtized a történelemben nem nagy idő. De történelmivé emeli az a tény, hogy megvalósítottuk a demokratikus fejlődés több mint egy évszázados megoldatlan feladatait és egyidejűleg végrehajtottuk a történelmi jelerftőségű társadalmi átalakulást is. E három évtized során nemzeti vagyonunk megkétszereződött A. sikeresen teljesített három- és ötéves tervek idején nagy ipari létesítmények jöttek létre az ország . minden táján meghonosodott az ipar. Itt, a Duna—Tisza közén is az ipart már nemcsak a konzerv- és a malomipar jelenti, hanem fejlődő gazdaságunkat a magnetofonok, a nagy szakértelmet igénylő villamosipari berendezések, a híradástechnika, a műszeripar és a műanyaggyártás fémjelzi. Az elmúlt 30 évben rohamosan • változott meg iparunk belső szerkezete és megnőtt az egész, népgazdaságra kiterjedő hatása. A szocialista nagyüzemek létrehozása után a mezőgazdaság is a gyors fejlődés útjára lépett. Bács-Kiskun megyében az elmúlt években a parasztság szorgalmas, hozzáértő munkája nyomán országosan is kiemelkedő eredmények születtek. Mezőgazdaságunk népgázdaságilag is számottevő szerepét nemcsak megtartotta, de tovább erősítette a szőlő- és borgazdaság, a gyümölcs- termelés fejlesztésében, korszerűsítésében, s növelte szerepét a búza, a kukorica, a fűszerpaprika. valamint a sertés- és baromfihús termelésében is. Magyarország a felszabadulás előtt a kevésbé fejlett európai országok közé tartozott. Azóta még nem pótolhattuk a múlt összes mulasztását sem a gazdaság fejlesztésében, sem a lakosság fogyasztási szükségleteinek kielégítésében. De vannak olyan tartozékai gazdaságunknak, életkörülményeinknek, kultúránknak és mindenekelőtt emberi kapcsolatainknak, társadalmi viszonyainknak, amelyekben nemcsak felzárkóztunk, hanem társadalmi rendünk szocialista jellege következtében a legfejlettebb kapitalista országokat is megelőztük. A műveltség megszerzésének, a tanulás feltételeinek biztosítása rendszerünk nag,y vívmánya. Az a tény, hogy az általános iskolát szinte minden fiatal elvégzi, hogy középfokú tanintézeteinkben egyre többen szereznek) k®Pe_s‘lést, hogy az egyetemeken és főiskolákon közel tízszer anv- nyian tanulnak, mint 1938-ban, nemcsak a fejlődést, hanem fejlettségünket is bizonyítja. Az, hogy hazánkban 1938-hoz képest az orvosi létszám két és félszeresére emelkedett, a kórházi ágyak száma megkétszereződött, hogy az ingyenes orvosi- ellátás kiterjedt az egész lakosságra, mind azt bizonyítja: az új szocialista világ az ember javát szolgálja. Amikor e nagy változásokat országosan szemügyre vesszük rögtön feltesszük azt a kérdést is, vajon miként változott a világ Bács-Kiskun megyében? Tudtunk-e itt is élni a lehetőségeinkkel? Jól ismerjük-e az itt élő emberek hagyományait, érzés- és gondolatvilágát, törekvéseit? Építünk-e meglevő adottságainkra, jól alkalmazzuk-e, érvényesítjük a párt általános politikáját? Vannak-e jövőt szolgáló kezdeményezéseink? Azt hiszem örömmel nyugtázhatjuk, hogy a válasz e kérdésekre egyértelmű és pozitív. Megyénkben ismerik, értik, elfogadják és támogatják politikánkat az emberek, területünk egyre inkább levetkőzi elmaradottságát és az élet minden területén ütemesen előbbre lép. Számon tartjuk a harc tanulságait Ha így tekintünk vissza a három évtized munkájára, bátran mondhatjuk, hogy az elmúlt évtizedekben alig volt méltóbb alkalom felszabadulásunk méltó megünneplésére, mint ez a mostani évforduló. Az elmúlt három évtizedben hatalmas utat tett meg népünk és hazánk a szocializmus útján. Büszkén hi- .vatkozunk eredményeinkre és nem feledjük, hanem számon tartjuk a harc tanulságait, számot vetünk azzal is, hogy nem minden április 4-i ünnepünk volt egyforma. Voltak soványabb esztendők is, amikor kopottnak hatottak a szavak, mert bár a nép akkor is tudta, minek a kezdetét jelentette április 4-e, de érezte, hogy szebb, tartalmasabb is lehetne ez az ünnep. S amikor már éppen emelkedőben voltunk, leszakítva a személyi kultuszból táplált visszahúzó erőket, akkor másodszor a magyar történelemben, a külső és belső reakció által szított ellenforradalom megrendítette proletárdiktatúránkat. A fegyveres ellenforradalmi felkelést a szovjet hadsereg internacionalista szellemből fakadó segítsége igénybevételével alig néhány nap alatt levertük. Lassabban ugyan ennél, de nem kisebb biztonsággal, az ellen- forradalom után erős alapokon teremtettük meg a gazdasági konszolidációt, maid a belső békét, a lelkek megnyugvását is. Szívós munka volt ez, amely- lyel a régi párt- és kormányvezetés meggyökeresedett hibáit, minden ceremónia nélkül, de következetesen felszámoltuk. Fokról fokra Jdküszöbölődtek a közéletünkből mindazok akik, talajt teremtettek az ellenforradalmi demagógia számára. Átléptük azt a szintet, amelyet a túlzott tervek és a szektás vezetés csalhatatlannak vélt normái kényszerítettek az országra. S ami még fontosabb: átléptük a zűrzavart, amely a hibák kijavításának huzavonájában, az ellenszerként jelentkező revizionizmus rombolásából született, amely az osztályharc elkenésével megtagadta a proletárdiktatúrát. Amikor az ellenforradalom után a konszolidáció nagy történelmi lépcsőfokáról tovább léptünk, megjegyeztük azt a tanulságot, hogy az előrehaladás nélkülözhetetlen feltétele a szocialista építés céljainak helyes és világos kijelölése, a párt és a nép tömegeinek egysége, össze- forrottsága, a szocialista célok eléréséhez szükséges közös cselekvés. Pártunk, tanulva a szocialista építésben elkövetett hibákból, helyreállította ús megszilárdította a szocializmus ügyébe vetett bizalmat. Pártunk az elmúlt 18 év során következetesen abból a marxista-leninista tapasztalatból indult ki, hogy a konkrét valóság, konkrét elemzése nélkül nincs tudományosan megalapozott politika. Csak akkor tudjuk helyesen meghatározni céljainkat, további előrehaladásunk fő láncszemeit, ha mindig az adott helyzet, a társadalmi, gazdasági folyamatok konkrét történelmi alapokon nyugvó vizsgálatából, elemzéséből indulunk ki, és pontosan számításba vesszük a körülményeket. A marxizmus—leninizmus tanításainak rendkívül fontos eleme, mondhatnám azt, hogy a veleje ez. Saját tapasztalatainkból is megtanultuk, hogy semmi sem veszélyesebb a politikában, mint az, ha nem veszik tudomásul a reális lehetőségeket. Ha pillanatnyi sikerek kedvéért elhanyagolják azt, ami lélnyeges, és részérdekeket az egész mozgalom érdekei és a távlatok elébe helyezik, s összetévesztik az óhajokat a lehetősetekkel, az objektív törvényszerűségekkel. Ezért nem bűvületbe ejtő terveket készítettünk, hanem felismertük, hogy melyek a megoldásra már megérett kérdések, amelyeket napirendre lehet tűzni, és melyek azok, amelyek megoldásában nem lehet déli- bábkergetők módjára előreszaladni. Ezért a mi politikánk perspektívát mutat, nem holmi rózsaszín díszleteket, hanem az élet valódi távlatait. Az egész nép érdekében Napi feladataink és a fejlődés távlatainak meghatározásában a marxizmus—leninizmus elmélete vezérel bennünket, s ebben óvjuk (magunkat a dogmatikus megmerevedéstől és a revizionista torzításoktól egyaránt. Figyelembe vesszük, hogy a szocialista építés feladatait csak akkor oldhatjuk meg helyesen, ha nem tévesztjük szem elől': a munkában biztosítani kell a nemzetközileg közös, általános fő törvényszerűségeknek és a nemzeti sajátosságoknak kötelező összehangolását: Céljaink és módszereink, amelyeket magunkénak vallunk, és amelyeket követünk — szocialisták, mert a nemzetközi szocialista forradalom tapasztalatain születtek és — magyarok, mert a mi viszonyaink között is helyesnek bizonyultak. Mert a szocializmus útján járó hazánk talajáról sarjadtak és a szocialista forradalom nemzetközi érvényű elveivel összhangban is kiállták a próbát. Pártunk szem előtt tartja, hogy tevékenysége nem szűk pártérdek, nem is csak a munkásosztály . érdeke a munkásdsztály forradalmi élcsapatként az egész nép. az egész társadalom javáért tevékenykedik, s ebben széles alapon, szocialista, nemzeti egységbe fogja össze társadalmunk minden osztályát és rétegét. Ez a lenini szövetségi politika biztosítja hogy a szocialista célokért tömörüljön minden dolgozó ember, aki hazánk felemelkedését akarja. Ezt mutatja a mi mérlegünk és ez az ütünk, elvtársak, amelyen a jövőben is haladni akarunk. Reális mérleg, és világos, szocialista út ez. Ezeket összegezte és vázolta fel pártunk a közelmúltban tartott XI. kongresszusán. a kongresszus határozatában, a népgazdaság fejlesztésének V. ötéves terve irányelveiben és a Magyar Szocialista Munkáspárt új programnyilatkozatában. A kongresszus határozata és a progfamny'náikőzáT reáliS " és* lelkesítő célokat állítottak elénk, de keményen meg kell dolgoznunk értük. Jobban kell járni a magunk lábán éfc még jobban össze kell fognunk a barátainkkal is. Hatékonyabban kell kihasználni saját lehetőségeinket és erőteljesebben építenünk a szocialista országok közös összefogására. Testvéri összefogással Testvéri összefogásunk megsokszorozza erőinket és növeli jövőbe vetett bizalmunkat, hogy nem vagyunk egyedül. Népünk áldozatkész munkája mellett eredményeink elválaszthatatlanok barátaink és szövetségeseink: a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeinek sikereitől. A felszabadítók iránti hála szavait már kőbe véstük, de ennél sokkal maradandóbb, hogy nemcsak gránit őrzi, hanem a közös célhoz fűződő testvéri barátságunk élteti szövetségünket. Ez a szövetség kipróbált és szilárd elveken alapszik igaz barátunkhoz való viszonyunk nyílt és megingathatatlan, és teljes összhangban van nemzeti érdekeinkkel. Békénk, nemzeti függetlenségünk és a szocializmus útján való felemelkedésünk legfőbb garanciája a szocialista világgal és annak fő erejével, a Szovjetunióval való együttműködésünk és barátságunk. Ez a kapcsolat határozza meg helyünket a nemzetközi kapcsolatokban folyó tevékenységben, küzdelemben is. Ma bonyolult világban élünk valamennyien kortársai és részesei vagyunk annak a nemzetközi harcnak, amely az emberiség békéjének megőrzéséért, védelméért és az egyetemes emberi haladásért folyik. Ebben a küzdelemben mi, magyarok jó oldalon állunk, van hatalmas, szilárd és megbízható szövetségesünk: az ügy, amelyért harcolunk igazságos' és mind nagyobb sikereket arat. Tisztelt elvtársak! Jó dolog mindezt látni, tudni és érezni ezen a mai ünnepen. Jó dolog érezni, látni, hogy évről évre a mi táborunk gyarapszik számban és erőben. Jó dolog látni, hogy az eszme, amelyért kíméletlenül üldöztek, s ameiy a felszabadítónk országában aratott először világjelentőségű győzelmet itthon, a mi hazánkban, a Magyar Népköztársaságban is a végső, a teljes győzelem felé halad. Jó dolog látni és tudni, hogy az ország, amely történelme során oly sokszor küzdött magára hagyottén s idegen hódítók igáját hordta évszázadokon át, ez az egykor balsorsúnak tartott nép teljesülve láthatja költőnk óhaját: Kiléptünk a Duna táji kis népek egymást szorító szégyen-kalodájából és virágzik hazánk a szocialista országok testvéri közösségében. Ha számot vetünk a valósággal,' mi kommunisták azt ás tudjuk, hogy a harcunk még hosázú lesz és nehéz. Tudjuk azt, hogy még számtalan nehézséggel és zökkenővel találkozunk ezen az úton. De azt is tudjuk, hogy mint a múltban és a jelenben úgy a jövőben sem változtathatja meg semmilyen zökkenő és a munkásosztálynak azt a nagy elhatározását hogy átalakítsa a régi világot és új világot olyan társadalmat teremtsen, amelyben minden egyes ember szabad fejlődése az összesség szabad fejlődésének feltétele.” Ebben a törekvésünkben a párt által kitűzött feladatok nagyok, a követelmények magasak és egyre fokozódnak. A helyzetünk azonban — ismert gondjaink mellett — alapvétőé.i kedvezők. Jó úton járunk élv egy- , re közelebb kerülünk népünk nagy, közös céljának megvalósításához, a szocializmus teljés felépítéséhez. Nagyszerű távlatok állnak előttünk a fejlett szocializmus építése és a születő kommunizmus. Bács-Kiskun megyéiben is ezzel a tudattal, optimizmussal, hazánk és népünk felemelkedéséért érzett felelősséggel tekintünk a jövőbe. Eteknek a gondolatoknak a jegyében ünnepeljük megyéik egész lakosságával együtt a magyar nép élete sorsot fordító eseményeinek, történelmünk nagyszerű tavaszi évfordulóinak sorában a nép és a haza pirosbetűs ünnepeként a magyar szabadság születésének nagy napját, 1945. április 4-ét. Éljen a felszabadító Szovjetunió! Éljen és virágozzék hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen és diadalmaskodjék a szocializmus és a béke! Horváth István beszéde után L. D. Szolodovnyik, az UKP Krím területi bizottságának másodtitkára, a felszabadulás évfordulója alkalmából megyénkben tartózkodó krími küldöttség vezetője üdvözölte a nagygyűlést. L. D. Szolodovnyik elvtárs beszéde Kedves elvtársak! Tisztelt ünnepi nagygyűlés! Ma, ezen a nagy örömünnepen engedjék meg, hogy átadjam önöknek és önökön keresztül Bács-Kiskun megye munkásságának, parasztságának, az értelmiség képviselőinek a Krím területi pártbizottság és a területi tanács testvéri kommunista üdvözletét, szívből jövő jókívánságait — Magyarország fasiszta iga alóli felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából. A krími terület minden kommunistája és dolgozója üzenetét hoztam el ide. Külön is közvetítem a Nagy Honvédő Háború veteránjainak harcos üdvözletét, akik részt vettek Magyarország felszabadításában az 1944—45-ös években. Ezt követően L. D. Szolodovnyik bemutatta a krími területi küldöttség tagjait. Majd megköszönte a Bács-Kiskun megyei pártbizottság és a megyei tanács meghívását, amelynek eleget téve jelentek meg a felszabadulási ünnepségeken. Beszédet így folytatta: Harminc évvel ezelőtt a szovjet hadsereg egységei nagy áldozatok árán szabadították fel Magyar- országot a hitlerista hódítóktól és horthysta—szálasista cinkosaikéi. A magyar nép nemzeti függetlenséget szerzett, megnyílt a lehetőség arra, hogy gyökeres forradalmi átalakulás következzen be. Napjainkban a Magyar Nép- köztársaság fejlett ipari-agrár- országgá lett. A népi hatalom éveiben több árut termeltek az országban, mint az előző száz esztendőben. Jelentősen megnőtt a dolgozók műveltségi színvonala. Túlzás nélkül mondhatjuk: ez annak az eredménye, hogy a szocialista építést a marxista— leninista MSZMP vezeti, amelynek XI. kongresszusa nemrég fejeződött be. Nagy figyelemmel és érdeklődéssel ismerkedtünk meg a Központi Bizottság első titkárának, Kádár János elvtárs beszámolójával és a kongresszusi dokumentumokkal. Mint ismeretes, a magyar kommunisták legfelsőbb fóruma egyhangúlag elfogadta az új program- nyilatkozatot, amelyben megfogalmazódott az igazi, lelkesítő cél: a fejlett szocialista társadalom felépítése, amely hatalmas lépést jelent a kommunizmus felé. Tiszta szívből kívánjuk a párt által meghatározott program valóra váltását. Az MSZMP XI. kongresszusán elhangzott felszólalásában a Szovjetunió ‘Kommunista - Pártjának főtitkára, L. I. Brezsnyev a következőket mondotta: Biztosítom önöket elvtársaim arról, hogy pártunk és egész népünk nem sajnálja erejét barátságunk szakadatlan erősítéséért és elmélyüléséért. A krími terület dolgozói internacionalista kötelességüknek tartják, hogy erősítsék és fejlesszék a baráti kapcsolatokat és a gyakorlati együttműködést Bács-Kiskun megyével. Büszkék vagyunk rá, hogy testvéri, elvtársi viszóny jött létre köztünk, hogy évről évre szélesedik az együttműködésünk, hogy vállvetve haladunk a közös cél felé. Dolgozóink ezrei állnak kapcsolatban egymással. Ehhez nagyban hozzájárul a különböző küldöttségek és csoportok tapasztalatcseréje ami érinti a gazdasági, kulturális, az ideológiai és pártszervezési munkát; megnyilatkozik a szakszervezetek, az ifjúsági, és a tömegszervezetek életében. Nem lehet említés nélkül hagyni azt a hasznos tevékenységet, amelyet a Magyar —Szovjet és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság fejt ki megyéinkben. Jelenleg már több mint negyven vállalat, gazdaság és intézmény tart fenn szoros kapcsolatot egymással. A következőkben arról szólt L. D. Szolodovnyik, hogy nagy
