Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-08 / 57. szám

1975. március 8. • PETŐFI NÉPE • 3 A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETEN JAVASOLTÁK A községi, városi, járási, me­gyei pártértekezletek jelentősé­gét bizonyítja, hogy általában nagyon komolyan veszik az eze­ken tolmácsolt javaslatokat. Ami azért is örvendetes, mert sok ki­tűnő kezdeményezés bölcsője, kohója volt a kommunista kül­döttek tanácskozása. Egy példa. Dr. Gajdócsi Ist­ván, a megyei tanács elnöke a megyei pártértekezleten azt ja­vasolta, hogy az iskolái körzete­sítés meggyorsítása érdekében a diákok szállítására vegyenek autóbuszt azok a községi taná­csok, ahol az adottságok ezt a megoldást lehetővé teszik. Tíz nappal a fontos tanácsko­zás után megérkezett Császár­töltés felajánlásai A helyi gaz­daságokkal összefogva vennének egy 20 személyes társasgépkocsit. Hamarosan Soltvadkert is ki­fejezte vásárlási szándékát. A kecskeméti járás több községé­ben is érik a döntés. Ritka eset, hogy egy javaslat­nak ilyen gyors a visszhangja. Örömünket két tényező növeli; társadalmi összefogás révén tel­jesedik a pártértekezleten okos érvekkel megtámogatott, tetszés­sel fogadott indítvány és a gyors intézkedés, döntés hatékonyan javítja az MSZMP közoktatási határozata érvényesítésének a feltételeit. H. N. Történelmi és művelődéstörténeti vetélkedő a televízióban Májustól júniusig hatrészes tör­ténelmi, művelődéstörténeti ve­télkedőt indít a Magyar Televí­zió szórakoztató és zenei főosz­tályai. A játék mintegy 250 év történetét öleli fel. A jelentkezők közül a szerkesztőség választja ki azokat, akik a tv-kamerák elé kerülhetnek. A játékon mindenki részt vehet, aki az adott témá­nak nem hivatásos szakembere. Jelentkezni március 20-ig lehet a Magyar Televízó címén (Bp. 1800). A borítékon fel kell tün­tetni a „Bizonyítás” jeligét. BESZÉLGETÉS EGY KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEL „Jobban látom az összefüggéseket” A harmincnyolc esztendős Fritt. mann József matematika—fizika szakos tanár. A bócsai központi iskolában beszélgetünk vele, ahol igazgatóhelyettes. Egyben ő a csúcsvezetőség titkára is. Sokol­dalú elfoglaltságát mutatja, hogy tanácstag, tagja a végrehajtó bi­zottságnak, s a népfrontelnökség­nek. Ö a TIT helyi szervezetének vezetője is. Helybeli születésű. Tíz éven keresztül mint tanyai pedagógus dolgozott. Ismeri az egyik legtanyásabb falunknak szinte valamennyi emberét, Bo­csa apraját-nagyját. 1970 óta ő irányítja a helybeli párttagok munkáját; három alapszervezetük van. Meséli, hogy jól sikerült a ve­zetőségválasztó taggyűlésük. A felszólalók közül legtöbben a ta­nyai lakosság gondjairól, problé­máiról' beszéltek. Érthető, hiszen ebben a községben a lakosság túl­nyomó többsége tanyán él. Ez­előtt tíz évvel itt a központban csupán negyven ház állott. Ma száznál több. Ám a kétezer-hét- száz lakosból még így is kétezer­nél jóval több a tanyákon lakik. A járási pártértekezleten ő is felszólalt. Miről is beszélt volna értőbben, s nagyobb felelősséggel, mint ami az itt élő emberek leg­főbb gondja? A tanyakérdés eb­ben a faluban olyan valóság, hogy aki bármilyen bócsai témával fog­lalkozik, ebbe ütközik mindig. Szóljon bár az illető a közmű­velődésről, kereskedelmi, gazda­sági vagy éppen közlekedési kér­désekről — a tanya szót már a második mondatban kiejti. Frittmann József már az első mondatban. Tanyakérdés, tanya- politika, tanyavillamosítás, tanyai művelődés, tanyai iskolák (van belőle öt!) — megannyi naponta használatos szó. s állandó felada­tokat jelentő téma. probléma. El­olvasta Erdei Ferenc műveit, Ro- mány Pál könyvét; s Zám Tibor, Hatvani Dániel szociográfiáit. Ott van az asztalán, polcán a Való­ság, a Társadalmi Szemle, a Párt­élet és a Forrás valamennyi szá­ma. Mindegyikben, amikor elő­ször kinyitja őket, elsőnek a ta­nyai témájú cikkeket keresi. Elmondja, hogy évente legalább tíz-tizenkét alkalommal tartanak falugyűlést — a tanyavilágban. Szeretnék ébrentartani mindenki­ben. a közösség, a szűkebb haza iránti felelősséget. Jó alkalom az ilyen gyűlés mindig arra, hogy az áruellátás, a közlekedés, az egész­ségügy egy-egy időszerű kérdését megvitassák. — Ezek szerint nem éppen gon­dok nélküli az élete — jegyzem meg beszélgetésünk közben. — Elgondolhatja bárki, hogyan lehet irányítani a hat helyen levő iskolát. Van amelyik tíz, tizenöt kilométerre van tőlünk. Nehéz a pártoktatást megszervezni; már pedig nem akarunk ebből kihagy­ni senkit. A tudatnak lépést kell tartania a gazdasági fejlődéssel. — Miben látja a tanyakérdés megoldásának legfőbb feladatait? — Elő kell segíteni a központ­ba való fokozatos beköltözést, úgy, hogy ne erőltessük azt. A tanyák türelmetlen megszüntetése nem lehet feladata semmilyen szintű vezetésnek. Ez olyan valóság, melynek meglehetősen sokrétű társadalmi és gazdasági összefüg­gése van. Ugyanakkor mindent el kell követni annak érdekébén, hogy emberibb, könnyebb, tar­talmasabb lehessen a tanyán élő emberek élete. Ezért törekszünk a villamosításra. Ezért szerve­zünk a kint élők részére előadá­sokat. sorozatokat. S ennek érde­kében a betűt, a könyvet, újságot eljuttatjuk hozzájuk. Ez a cél ve­zet bennüket akkor is. amikor a tanyai szülők gyermekeinek to­vábbtanulását segítjük elő. Egyet­len szám beszél: kilenc gimná­ziumba készülő nyolcadikosunk közül hét tanyai gyerek, — Amikor megtudta, hogy kongresszusi küldöttnek válasz­tották, bizonyára megörült. — Miért tagadnám, hogy na­gyon kellemes érzíés volt; elgon­doltam már többször, milyen lesz majd. ha ott ülök a kongresszu­son. Űgv gondolom, még inkább képes leszek ezáltal az ország egé­szét nézni. Még jobban látom majd a falunk helyzetét, s benne a magam életét. — Majd hozzáfűzte: — Tudom, hogy ez a nagy meg­becsülés egyben Bócsának is szól: azoknak a szorgalmas, lelkes, de­rék embereknek, akik nélkül hiá­ba igyekezne bárki, nem érhetne el a munkában eredményt. Varga Mihály Nemzedékek - együtt A budapesti Hotel Ifjúságban nemrég megtartott sajtótájékozta­tón Barabás János, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára egy kérdéssel kapcsolatban a követ- 1 kezőket mondta: „Öröm szá­munkra az, hogy nem beszélhe­tünk külön a fiatalok kongrasz- -szügi munka verseny érői. Ez azt jelepti ugyanis, hogy a gyárak­ban, üzemekben, közös gazdasá­goknál az ifjúmunkások nem al­kotnak külön csoportot, hanem az idősebb munkásokkal együtt tettek vállalásokat a párt XI. kongresszusa tiszteletére.” A fenti megállapítás a Bács- Kiskun megyei fiatalokra is vo­natkozik. Lapunkban több alka­lommal is beszámoltunk arról hogyan kapcsolódtak be az ifjú­munkások a kongresszusi mun­kaversenybe, s az idősebb szak­munkásokkal együtt müyen vál­lalásokat tettek. A munkafelaján­lásokat elsősorban az jellemzi, hogy szorosan kapcsolódnak a gyár, vagy üzem termelési célki­tűzéséhez. örvendetes, hogy a vállalások kialakításakor a dol­gozók figyelembe vették a helyi adottságokat, lehetőségeket is. Néhány hónappal ezelőtt pél­dául a kecskeméti rasze- lőgyárban ötletnapot tartottak. A műhelyekben a dolgozók már elő­re megbeszélték ötleteiket, s a jólsikerült rendezvényen elmond­ták a vezetőknek, akik a leghasz­nosabb javaslatokért pénzjutal­mat adtak. Mindez természetesen nagyon hasznos lehet a gyárban, : de csak akkor, ha a valóban jó ötletek meg is valósulnak. Erre tettek vállalásokat a szocialista brigádok. Vannak olyan vállalások, ame­lyek tartalmából kitűnik, hogy ezeket a fiatalok, a gyár ifjú­kommunistái valósítják meg. A Pamutnyomóipari Vállalat kis­kunhalasi telepén dolgozó fiata­lok például elhatározták, hogy patronálják az úttörőket. Az ál­talános iskola 7—8. osztályos ta­nulóit elhívják a kiskunhalasi te­lepre, bemutatják nekik a termé- lés folyamatát, s azt, hogyan dol­goznak, élnek az ottani ifjúmun­kások. Szervesen. kapcsolódik a Kis­motor- és Gépgyár bajai gyárá­ban dolgozók kongresszusi mun­kafelajánlásához a fiataloknak az a vállalása, mely szerint a párt- kongresszus tiszteletére versenyt indítottak a Szakma ifjú mestere, Kiváló ifjú szakmunkás és Ki­váló ifjúmunkás cím elnyeré­séért. A kongresszusra való lelkes, aktív készülődést bizonyítja az a tény is, hogy az idén Bács- Kiskun megye v&lamennyi KISZ- alapszervezetéből a korábbi évek­hez viszonyítva sokkal több fia­tal jelentkezett a téli politikai oktatásra, hogy így is • bővítsék politikai ismereteiket ,s tájéko­zódjanak az aktuális kül- és bel­politikai kérdésekről. Ezekre az előadásokra a gyár vezetőit, a pártszervezet irányítóit hívták meg. Hasznosak az úgynevezett ifjúsági fórumok is, amelyeken a gyár vezetői, idősebb szakmun­kások, művezetők, közgazdászok és a fiatalok megbeszélik ter­meléssel, a gyár életével kapcso­latos kérdéseket. Így kapcsolódik össze az idő­sebbek és a fiatalok munkája. A nemzedékek együtt, egymást segítve, közösen készülnek a párt XI. kongresszusára. Munkájuk így lesz eredményes. T. L. Három kiállítással nyit a Munkásmozgalmi Múzeum A felszabadulási évforduló kö­szöntésére április elsején meg­nyitja kapuit a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum új otthoná­ban, a Budavári Palota A-épü- letében. Az ünnepélyes alkalom­ból — mint a kiállítás rendezői elmondták — egyszerre három reprezentatív kiállítás fogadja majd a látogatókat. Először is A magyarországi munkásmozga­lom története című állandó ki­állítás első, 1919. augusztus 1-ig terjedő része, amely a munkás- osztály kialakulását, életmódját, politikai tudatának fejlődését, művelődését, fokozatos erősödé­sét. majd hatalomra jutását szemlélteti — ezer négyzetméte­ren. A kiállítás másik része jel­zi a munkásosztály növekvő sze­repét hazánk történelmében, és kapcsolatait a nemzetközi mun­kásmozgalommal. Bemutatja a szocialista munkásmozgalom fej­lődését, kiemelkedő eseményeit a‘z 1918-as polgári demokratikus forradalomig. A munkásmozgalom története — kiálítás folytatásaként —szin­tén 1000 ezer négyzetméteren — a Magyar Fotóművészek Szövet­ségével közösen rendezett idő­szaki kiállítás lesz majd látható: A mai Magyarország több mint 200 fotó tükrében. A kiállítási tér további részében — az állan­dó kiállítás következő szakaszá­nak elkészüléséig — A két világ­háború közötti szocialista képző­művészet című, másik időszaki kiállítás kapott helyet: a többi között Uitz Béla, Bortnyik Sán­dor, Deíkovits Gyula, Dési-Hu- ber István, Ék Sándor, Szilágyi Jolán, Sugár Andor, Mészáros László, Goldman György és a forradalmi művészet többi mes­terének alkotásai, a múzeum sa­ját gyűjteményéből. (MTI) „ITT MOST MÁR A MI KEZÜNK ÉPÍT” Harminc év hűségben ima • Kurucz Józsefné legkedvesebb időtöltése, hogy előszedegeti a családi fényképeket és az unokák­ban gyönyörködik. • Együtt küzdöttek, fiatalon, most is együtt szorgoskodik a Kurucz házaspár, a kertben. (Fotó: Kovács János) — Tudja, milyen színe volt an­nak a tavasznak? Lassan harminc éve keresi már azt a különös, semmihez sem ha­sonlítható sugárzást, a napfénnyel öntözött barázdák meleg barna­ságát, amely azóta is benne él, csak nem tudja egészen pontosan szavakba önteni. Szótlan férfiak állták körül a földosztó bizottság asztalát. Komolyak voltak, ünne­pélyesek, némelyik arcán félelem lapult: „Mi lesz, ha mégis vissza­jön az uraság él? visszaköveteli a nincstelenek között' szétosztott uradalmat?” □ □ □ — Szóval, akkor mondják ne­kem: „Na, Kuruczné. itt van ez a 15 hold. ez mostantól mind a maguké.” Igen, ez volt az a pillanat —, pontosan emlékszik rá több évti­zed távolából is — amikor éle­tében először észrevette, hogy szí­ne, lebegése, fényudvara van a tavasznak. Barna volt és kék, tengerkék, rózsaszínű virágok fü- rödtek benne, persze, az is lehet, hogy csak kigondolta ezt az egé­szet. s talán már sohasem tisztá­zódik, hogy valójában milyen is volt az a tavasz, amely földet osztott, biztonságot, jövőt hozott és véget vetett a cselédéletnek, mindörökre. — De azért az elindulás nagyon nehéz volt. Hiába, szegények vol­tunk. a szőlőkapákon kívül más szerszám nem akadt a tanyánkon. Ezzel nem lehetett megművelni 15 holdat, arra meg nem volt pénzünk, hogy gépet béreljünk, Mondtam is a szomszédoknak, a föld már a miénk, hogy boldo­gulni is tudjunk rajta, egyesítsük. Néha eszébe jut, milyen furcsa szemekkel méregették az asszo­nyok, amikor a társulás előnyé­ről beszélt nekik. Azt hitték, a nagy öröm elvette az eszét! Ki hallott már olyat, hogy most, amikor végre földet jussolt a nincstelen parasztember, azon- nyomban le is mondjon róla? Nem értették. Nem nagyon értet­ték akkor sem. amikor az alapí­tó ülésen, mint asszony, egyma­gában kérte a felvételét. A töb­biek behúzódtak az emberük mö­gé, „ami a férjünk után jár, az nekünk épp élég” — mondogat­ták és nem értették, miért fontos az, hogy egy asszony is belészól- hasson a közös gazdaság dolgai­ba? Annak is híre szaladt, hogy be­választották a vezetőségbe. El is könvvelték afféle asszonyi csudabogárnak. Többen azt hit­ték, azért jár gyűlésekbe, azért ülnökösködik a bírósági tárgyalá­sokon és buzdítja az asszonyokat olvasó délutánok szervezésére, hogy kibújjon a munka alól. Ez a feltevés hamar megdőlt, hiszen egyetlen tehenésze volt a tsz-nek. — Tudja, úgy pörgött akkori­ban az idő. mint ak elszabadult orsó. Az ember lányának teli volt a keze munkával, a szíve meg re­ménységgel. Hittem én valaha, hogy egyszer kimozdulhatok a ta­nyáról. kitörhetek abból a politi­kai némaságból, amely a paraszt­asszonyokat teljesen elszigetelte a felvilágosult eszméktől és a megkövesedett előítéletek elleni cselekvéstől? Az is nagy önbizal­mat adott, hogy nem egy ura­ság ot hizlal a munkám, hanem a ' városi dolgozók ezreit lakhathat­juk jól hússal, tejjel, kenyérrel. Nem kényszerítettek, magam dön­töttem el azt is, hogy kik közé álljak, hol lesz ezentúl ia he­lyem !... □ □ □ 1 A gyerekek! Tizenegyet hozott a világra és nevelt fel tisztesség­ben, becsületben. Azt kérdi, nem megrovóan, csak'értetlenül: nem érti miért félnek úgy a mostani fiatalasszonyok egy, vagy két gye­rektől? Jó. ne szüljenek annyit, mint ő, bár őszintén szólva, még ez a rakás gyerek se tudta visz- szatartani attól, amit maga elé tű­zött. „Ha az ember lánya nagyon akar valamit, akkor ereje is lesz hozzá, hogy megvalósítsa!” És bi­zony nem szégyenli bevallani, hogy sokszor legalább annyira szívén viselte a szövetkezet sor­sát. mint a gyerekeiét. — Kényeztetni nem tudtam őket, ez igaz, mégis felnőttek, a maga lábára állt valamennyi. Büszke vagyok rájuk, mert erő­sek, dolgosak, jó gyerekek, ra­gaszkodnak hozzánk, és ehhez a társadalomhoz. Jóska a legidő­sebb. ő volt sokáig az én legfőbb politikai támaszom. Elsőbb párt­titkár lett, most tejüzemigazgató Solton. Laci rendőrtiszt. Marika Pesten dolgozik hivatalban, Ve- ruska varrónő a kiskunfélegyházi Ruhaipari Vállalatnál, a többi abban a tsz-ben dolgozik, ame­lyet még mi alapítottunk. Miska traktoros brigádvezető. Sanyi te­henész, Jancsi is traktoros és raj- parancsnok a munkásőrségben, Mátyás szerkezeti lakatos, Ilus üzemanyag-kiadó, István hegesztő volt, de visszament a honvéd­séghez. A legkisebb fiunk, Lajos 20 éves, lakatos és ő még velünk él, itt a tanyán. Nézegeti a fényképet. Parázs- szemű, szép fiatalasszonyok, vál­las, délceg férfiak, göndörhajú kislányok, dundi legénykék. Ti­zenhét unoka és két dédunoka. Harminc éve sem voltak kevesen, de most már összeszámolni is ne­héz, olyan sokan vannak. Negy­venhármán. Szép, egészséges, te­rebélyes családfa. Gyökerei még a szegényparaszti múlt keserves talajába kapaszkodnak, de leg­frissebb hajtásai már áthajolnak a ki tudja milyen csodákat tarto­gató jövendőbe? Nagyanyjuk sok­szor eltöpreng, mi lesz majd va­jon ezekből a jókedvű, aranyos kis emberkékből? — Egy biztos, ők már tanulhat­nak kedvükre. Nekünk talán leg­jobban a tudás hiányzott, ezért is mondtam a férjemnek: néhány évtized késéssel ugyan, de azért csak járjuk ki a nyolc általánost. El is végeztük, szép eredmény­nyel. □ □ □ Kurucz Józsefné a kiskunfél­egyházi Vörös Csillag Tsz alapító tagja, ma már nyugdíjasként él, város környéki tanyájukon. A jö­vedelmük nem sok. a tsz-kiegé- szítéssel együtt 1000—1000 forin­tot kapnak havonként, de van egy kis háztáji földjük, abból már gondtalanul meg tudnak élni. Ku­ruczné életében egyszer volt üdül­ni a férjével. Cserkeszőlőn, az­óta se ért rá. talán majd most, hogy nyugdíjasok? Gyötrelmesen nehéz, és leírha- tatlanul szép napok, évek vannak mögötte. Több mint negyedszá­zadnyi idő. amely lám. elfér most egy konyhaasztalon. A kockás ab­rosz ki sem látszik, úgy elborít­ják a kitüntetések. Díszoklevél 1955-ből. azok az asszonyok kap­ták, akik 200 munkaegységet tel­jesítettek. Kiváló tsz-tag jelvény, alapító jelvény, oklevél a kiváló pártmunkáért, anyasági érdem­érem és egy vadonatúj, díszes plakett, tavaly alapították Kis­kunfélegyháza felszabadításának 30. évfordulójára. Azokat jutal­mazzák vele, akik a legtöbbet tet­ték a város fejlődéséért. Akik fé­nyesen kiállták a hűség sok évti­zedes próbáját. Töretlenül hittek a jövőben és keményen, áldoza­tosan dolgoztak érte. Vadas Zsuzsa Megjelent a Forrás márciusi száma A budapesti kiadású irodal­mi, művészeti és kritikai folyó­iratokkal egyidőben, az Alföldet és a Tiszatájat pedig megelőzve jutott el az olvasókhoz a kecs­keméti Forrás márciusi száma. Miközben a Vasderes című drámáját a színház játssza, a sok műfajú Raffai Sarolta ver­sekkel jelentkezett a folyóirat hasábjain. Az alkotások most egy tépelődő és olykor keserű szerzőt mutatnak: ..Csak a hűtlennek jár bocsánat: csak a megtérő szív a kedves. Szolgálhatsz. Kellő alázattal ma is letérdepelhetsz." — írja egyik verse végén. Utassy József művei arról ta­núskodnak hogy az évekkel ez­előtt hetykén jelentkező fiatal­ember lírája egyre inkább elmé­lyül, gondolkodása új területeket hódít meg. Goór Imre költemé­nyei az archaizáló nyelvezet és a régies forma többletét adják. Az immár hagyományosan fel­feltűnő műfordítások ez alka­lommal a szamojéd népek kultú­rájából nyújtanak ízelítőt akik-* kel távoli, elhalványodott nyelv­rokonság fűzi össze a magyar­ságot. A szépirodalmi részt egy izgal­mas szociográfia Korács János írása követi a Duna—Tisza kö­zén megtalálható szektákról, val­lási gyülekezetekről. A Műhely- rovatban Páskándi Géza értel­mezi, fejti ki a modernség és hagyomány viszonyát Egy tör­téneti jellegű, dokumentum ér­tékű dolgozat — Bodor György munkája a székelyek 1945-ös „honfoglalásával” foglalkozik, akik három Bács-Kiskun megyei faluba is letelepedtek. A továbbiakban a Miskén szüle­tett, különös világú festőművész, Tóth Menyhért útját vázolja föl Sümegi György. A könyv- szemlék a Ne mondj le semmi­ről című, pályakezdő költőket bemutató antológiáról, Váci Mi­hály válogatott verseiről, Bálint Tibor újabb novelláiról, egy székely dokumentum-gyűjte­ményről, a tehetséges fiatal pró­zaíró, Kurucz Gyula „Mákszem Hölgyéről”, valamint Ember Má­ria Hajtűkanyar című könyvé­ről szólnak. Orosz László nagyon hasznos kis kecskeméti. iroda­lomtörténete a felvilágosodás ko­ráig jutott el. H. F. Összefogással, iskolabuszt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom