Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-08 / 57. szám
4 • PETÖFi ni EPE • 1975. március 8. HARMINC ÉVE TÖRTÉNT A kék színű DKW (Kovács János felvétele) Hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján Vadász Ferencről készítettem riportot, amelyből egy részletet idézek: „Akkoriban sok gyűlést tartottunk — mesélte a kecskeméti pártbizottság egykori titkára. — Három megye — Pesfc- Pilis-Solt, Kiskun, Szolnok és három bácskai járás — tartozott hozzánk. A hatalmas területet egy ócska, kimustrált DKW személyautóval jártuk, amelynek az egyik oldalán fekete volt az ajtó, a másokon piros, s az egész úgy lett összerakva különböző autóroncsok még kihasználható alkatré- szeiből." Nem sokkal a cikk megjelenése után megszólított Szászvári József, a megyei párt- bizottság gépkocsivezetője: — Tudja-e, hogy azt a bizonyos DKW-t — amit Vadász elv- társ is használt — en tákollam össze? — Túl sok időnk akkor nem voit a beszélgetésre, mert máris indultak a megye egyik községébe. Szászvári József azonban azóta már nyugdíjba vonult, nem olyan sietős a dolga és részletesebben mesélhetett az akkori időkről. — Nem volt könnyű az élet 1945-ben. Az ország romokban he- vert, a fasiszta német csapatok, amit csak lehetett magukkal vittek, vagy elpusztítottak. Ám amint eltakarodtak, megkezdődött az újjáépítés. Hogy úgy mondjam akkorjában divatban volt a közmunka, amelyre engem is sűrűn behívtak. Egy ízben a munkavezető megkérdezte, ki tud autót javítani? Én jelentkeztem, hogy értek a szereléshez. A akkori főispán, Márkus Ferenc részére kellett egy roncskocsit üzemképes állapotba hozni. Hát nem mondom, olyan eszközök nem álltak rendelkezésemre, mint amilyenek most az AFIT .szervizben vannak, de sikerült. A főispán olyannyira meg volt elégedve, hogy kaptam egy írást, miszerint a város területén található kocsironcsokat össze- gyűjthetem, A szovjet parancsnokság is felfigyelt rám, mert megbízott azzal, hogy a hadsereg gépjárműveinek javításában vegyek részt. Már nem emlékszem pontosan az időpontra — egy tél végi nap lehetett — amikor felkeresett egy férfi. A kommunista párt részére kellene autó — mondotta — össze tudna-e hozni egyet a roncskocsikból? örömmel megcsinálom — válaszoltam. Amikor a költségek felől érdeklődött, mondtam neki, hogy társadalmi munkában csinálom. Igaz, hogy nem futott úgy az a bizonyos DKW, mint ma egy Zsiguli, az egyik ajtaja piros, a másik meg fekete volt, de a párt jó hasznát vette. Ezzel járt Vadász Ferenc elvtárs is gyűlésekre és hosszú időn keresztül használta a későbbi városi párttitkár is. — Régóta ismerjük már egymást, mesélje el mégis, hogyan alakult azután a sorsa? — Gépjárművezető lettem. Először 1946 februárjában szegődtem el Aszódi Lipót gyümölcsös baromfikereskedőhöz. Azután jött az államosítás és én a Baromfiipari Vállalat szolgálatába álltam, öt évig voltam ott, amikor a megyei tanácshoz hivtak. Eleinte a különböző osztályok dolgozóival jártam a megyét, de fél év után az elnöki kocsira osztottak be. Dallos Ferenc elvtárssal is jártam kilenc évig. Később a megyei pártbizottsághoz kerültem. Ügy érzem, mindig meg voltak elégedve munkámmal, mert amikor betöltöttem a nyugdíjkorhatárt, kérték, maradjak még legalább egy évig. Örömmel maradtam, hiszen szeretem az autót. Sőt még most is bejárok a garázsba, segítek a gépkocsik rendbentartásában. — Csaknem negyedszázadot töltött megyei vezetők gépkocsijának kormánykerekénél. Nehéz szolgálat volt?-Hát bizony, nem volt köny- nyü. A megyei vezetőknek sok gyűlésen, rendezvényen, értekezleten, tárgyaláson kell részt venni. Ritkán van vasárnapjuk, ünnepnapjuk, és bizonytalan az is, hogy hétköznap mikor érnek haza. Gépkocsivezetőik pedig osztoznak sorsukban. A legtöbbet természetesen a megyében utaznak, de sokszor szólítja őket a kötelesség az ország különböző részeibe, sőt külföldre is. Nehéz, de szép szolgálat volt. De jöjjön, mutatok valamit. Egy Skoda állt az udvaron, erősen megviselt állapotban. — A vejemé! Tudja, ha a családban valakinek pórul jár a kocsija, ma is magam fogok hozzá a javításához. De ez ma már csak hobby. Nagy Ottó TAVALY 136 ÉV VESZETT EL A munkavédelem a termelés fontos része A nemrégiben elkészült székház földszinti nagytermében három, egymástól elkülönülő csoportban figyelő arcú emberek. Szemben velük a hosszú asztalon levő tábla tudatja: zsűri. A játékvezető az egyik csoporttól a másikig járkál, kérdést tesz fel, rövid ideig vár a válaszra. A ..felelő” bemutatkozik, s hozzáfog elmondani, hogy mi a teendő tűz esetén, miként kell üzemeltetni a traktort, a vetőgépet, hogyan lehet szállítani a növényvédőszei't. Izsákon is megtartották a munkavédelmi vetélkedőt. Hetven százalék szociális célokra Észtország nemzeti összjövedelmének több mint 70 százalékát a népművelési és egészségügyi szolgáltatásokra, u dolgozók társadalombiztosítására, lakóházépítkezésekre és egyéb szociális-kulturális célokra fordítják. 1940 előtt, amíg Észtország nem csatlakozott a Szovjetunióhoz, a nemzeti jövedelem egy főre eső hányada a legalacsonyabbak között volt Európában. Ma a köztársaság e tekintetben megelőzte az olyan iparilag fejlett államokat, mint Norvégia. Dánia, Belgium és Hollandia. Az utóbbi tíz évben az Észt SZSZK lakosságának jövedelme, több mint háromszorosára növekedett. A háború befejezése óta a lakosság több mint 70 százalékának lényegesen javultak a lakáskörülményei. A lakbér és a kommunális szolgáltatások Észtországban, mint mindenütt a Szovjetunióban, nem haladják meg a családi költségvetés 4—5 százalékát. (APN—KS) Terepjáró autóbuszok A nyugat-sziliét iái Kurgán város autóbuszgyárából útnak indították az északi feltételekhez alkalmazott autóbuszok első csoportját. A Tyumenyi-terület gyárában készülő új járművek vezetőfülkéjében állandó a hőmérséklet A kerekeket is az északi vidékek kemény, kegyetlen időjárási viszonyainak megfelelően választották ki. A busz lámparend- s/.ere olyan, hogy a Szibériában gyakori hóviharok és sűrű reggeli ködök közepette is jó látási viszonyokat biztosít. (APN—KS) Eredetileg csak egy szövetkezet versenyzői indultak volna, de végül mindhárom községbeli gazdaság elküldte dolgozóit. Más kérdésre adtak választ a traktorosok, másra a szerelők, az állattenyésztők, a raktárosok. Veszély mindenütt van. s a gépesítéssel, az új technikai eszközök alkalmazásával növekszik. Ahhoz, hogy a baleset megelőzhető legyen, tudni kell, mi idézheti élő. A munkavédelmi oktatásokat, ugyan több. kevesebb alapossággal mindenütt megtartják. Elég. ha közben kis időre .kikapcsol" a hallgató, néhány tudnivalót máris nem rögzít az emlékezet és munka közben megtörténik a baj: bekövetkezik a robbanás, áramütötl fekszik tehetetlenül a műhely padlóján. vagy rosszul lesz a szántón a növényvédőszerrel dolgozó. Az izsáki Aranvhomok. Sárfehér és Kossuth szövetkezet, csaknem száz dolgozója jelentkezett a munkavédelmi vetélkedőre. A mozgalmat — nyugodtan nevezhető igv, hiszen a kecskeméti járás, Kiskunfélegyháza város, a halasi és a bajai járás sok szövetkezete csatlakozott hozzá — a Homokhátság! Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége kezdeményezte, Alapos okuk volt rá. hiszen a balesetek száma alig csökken. Bács-Kiskun mezőgazdasági üzemeiben tavalv 23:17 dolgozó sérült meg. közülük heten meghaltak, kilencen megcsonkultak. A kiesett munkanapok száma 411600 volt — csaknem 136 év. Az emberek is érzik már. hogy fontos, jó dolog ez a vetélkedő. Ezt bizonyítja, hogy a Homokhátságon mintegy ezren indultak a versenyeken. Fodor Zoltán, a homokhátsági területi szövetség munkavédelmi szaktanácsadója — a vetélkedők vezetője — mondotta az izsáki verseny szünetében: „Ha mást nem is érünk el ezekkel a vetélkedőkkel, mint hogy az emberek figyelmét a munkavédelemre irányítjuk. már tettünk valamit. Végső célunk azonban felnevelni a szövetkezeteknél azt a szakgárdát, amelynek tagjai a munkavédelmi megbízottak közvetlen segítőtársai lehetnek. Mielőbb el kell érni. hogy az emberek felismerjék a balesetveszélyt és el tudják hárítani." Asbőth Géza, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának műszaki-munkavédelmi felügyelője így vélekedik: ..Az oktatásokon az emberek egy- egy szakterület baleseti forrásairól kapnak tájékoztatást. Vizsgázniuk is ebből kell. Napközben azonban szinte mindenütt megfordulnak — bemennek a műhelybe, növénvvédőszerek - közelébe kerülhetnek —. tehát az általános tájékoztatás a fontos. Ezeken a vetélkedőkön mjnden ágazat baleseti forrásairól hallanak, sok dolgot megjegyeznek, csupa olyat, amire nap. mint nap szükségük lehet. Faukó Árpád, a MÉM Munkaügyi és Szociálpolitikai Osztálya főelőadójának véleménye: „Hasznos ez a vetélkedő. Jó hangulatú, de nem komolytalan. Kifogástalannak tartom a szervezést, követendőnek a homokhátsági területi szövetség kezdeményezését. Borsod és Pest megyében már volt ehhez hasonló vetélkedő, totó tormájában. Fontos is. hiszen a munkavédelem szerves része a termelésnek Ha ezt tudatosítjuk, akkor csökkenhet a balesetek és az emiatt kieső munkanapok száma. Komolyan kell venni, hiszen tavalv az ország mezőgazdasági üzemeiben 26 202 esetben történt sérülés. 123-an meghaltak, 144-en megcsonkultak. Egyébként a MÉM rövidesen országos felhívást tesz közzé munkavédelmi vetélkedők szervezésére. Ahogy hallgattam a válaszokat, az a véleményem. hogy az ittenieknek minden esélve megvan a jó helyezés elérésére Az Izsákiak közül végül is legjobbnak az Aranvhomok csapata bizonyult, második a Kossuth, harmadik a Sárfehér kollektívája lett. Az egyéni verseny három első helyezettje: Deák László, a Kossuth. Hegedűs András az Aranvhomok. Horváth Pál a Sárfehér Tsz dolgozója. Ök indulnak majd a területi vetélkedőn március végén. Dénes Éva Új ABC-áruház nyílt Kiskörösön Kiskőrösön nemrég nyitották meg a Batthyány utcában felépített ABC-áru- házat. A 440 négyzetméter alapterületű kereskedelmi létesítményre 3,2 millió forintot költött a Kiskőrös és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. A járási székhelyen régóta nélkülözött áruházban több mint 600 ,ezer forint értékű élelmiszert, háztartási cikket halmoztak fel. Az ÁFÉSZ folytatja Kiskőrös üzlethálózatának bővítését. A közeljövőben készül el az az ABC- jellegü, 350 négyzet- méter nagyságú élelmiszer- és vegyesbolt, amelyet a Batthyány utcának a másik végén építenek. • Képünkön: az új ABC-áruház homlokzata. (Lakatos József felvétele.) MEGPORZÁS MÉZELŐ M ÉHEKKEL A terméstöbbletből megtérülnek a vándoroltatás költségei A közelmúltban jelent meg a Mezőgazdasági Könyvkiadó gondozásában a Megporzás mézelő méhekkel című könyv. A mű egyik szerzője, Benedek Pál írja, hogy a mézelő méh tevékenységének a jelentősége, egyre nő a vegyszeres növényvédelem és gyomirtás elterjedésével. A vegyszerek ugyanis a mezőgazdaságban minden egyéb, a beporzásban eddig iészt vevő rovart kiirtanak. A mézelő meheket ezzel szemben a vegyszerek használatát korlátozó rendelkezések védik. A méhek a megporzandó növényekhez szállíthatók. Közvetett hasznuk esetenként sokszorosa annak, amit a méztermelésük hoz. A növénytermesztés hozamának a növekedésétől esnek el azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek idegenkednek a méhészetek igénybe vételétől. A fekete ribizke a méhek által látogatott bokrokon 18-szor annyi termést adott, mint azokon, amelyekre a mellek nem jutottak el. A mellekkel megporzott szö- szös bükkönynek holdanként 191 kilogramm magtermése lett, beporzás nélkül 26 kilogramm. A vöröshere, amelyet a méhek látogattak 79 százalékban termékenyült, a kísérleti ellenőrző táblán pedig csak 0,2 százalékban. A Szovjetunióban megállapították, hogy a méh megporzás eredményeként a napraforgó magvak olajtartalma növekszik, és az ilyen virágzatok rnagvaiból kikelt növények erőteljesebben fejlődnek, nagyobb termést adnak, mint a méhinegporzástól elzárt növények. Hazánkban számos termelőszö- vezetkezet saját járműveivel ván- doroltatja a méheket, ingyen szállítja a telelőhelyről a nagyüzem; gyümöcsöseibe a méhkaptárakat. Ezenkívül természetbeni juttatást ad a méhészeknek az almatermesztés többletjövedelméből. A méhek vándoroltatására fordított költség bőven megtérül a tökéletes beporzás, a jó kötődés és a magasabb termés hasznából. SZILVÁSI LAJOS Áppassionata (84.) Magányos a hangja, az orgona nem szól. Nincs benne levegő. Tanácstalanul, bután állok Olga mellett. Ott az oltárnál Zuárd atya belekezd a Credóba. Észrevette. Biztosan észrevette, hiszen annyira elkésett Olga a felelettel, hogy lehetetlen volt nem figyelni rá. Hogyan történt? És mi történt? Nem tudom levenni a szemem Olgáról. Festetlen ajkai szétnyílnak, és mintha nedvesen csillognának. Nyaka kissé előrehajlik, elfeledkező és — úgy tűnik — önmagát megadó tartással, s az ablakon behulló fényben látom, hogy néhány könnyű hajszál elszabadult a homloka tetejéről, s ott lebeg szőke csillogással a szemöldöke felett. Olyan most, egészen olyan, mint amikor először néztem meg, ott a homokpuszta közepén, az udvarházban, amint az Áppassionata első tételét játszotta a zongorán ... Akkor is így lágyult szép szája, így ereszkedett lejjebb két barnás árnyalatú szempillája... Feltekint rám, Mosolytalanul. Kutatóan. Mintha kérdené: ki vagyok én, akit megcsókolt, aki megcsókoltam, aki előtt elárulta a lelkét, akinek kiszolgáltatta magát... Gyermekszemek. Nem szabad beléjük néznem. Belém látnak. Meglátják, hogy méltatlan vagyok ... méltatlan a tisztaságra, amit a szemében látok, méltatlan a bátorságra, ahogy leleplezte magát, amivel vállalta egy idegen ember előtti kiszolgáltatottság kockázatát... Nem lett volna szabadi Nem én kellek ennek a lánynak. Valaki mást akar ő, valakit, akit felfedezni vélt bennem. Becsapja magát. Elhiteti magával, hogy olyan embert talált, akit elképzelt valamikor, akit megálmodott... Igazság szerint le kellene előtte sütnöm a szemem, meg kellene fordulnom, s elkullognom. S ehelyett a szemébe nézek, becsapom azzal, hogy állom a tekintetét, mint egy színész, aki valójában gazember és aljas, de a színpadon Grál-lovagot játszik. Ismerem a szemem. Tudom, hogy becsapom vele az embereket. Azt hiszik — a szemembe nézve —, hogy magabiztos, egyenes ember váiyok, pedig az esztendők megfertőztek tétovázással, bizonytalansággal. Azt hiszik, bátor vagyok és becsületes, pedig gyáva az egész lényem tele a szándékkal, hogy kibúvókat találjak minden elől, ami nehéz. Elhiszik a látszatnak, hogy határozott vagyok, pedig minden gondolatom mögött ezer kétely bujkál, s csak azért játszom önmagam ellenkezőjét, hogy hazudjak, elleplezzem ingatag gyöngeségeimet... Olga rám mosolyog. Kedvesen odamutat a fújtatóra. Engedelmeskedem. Nyomkodni kezdem a fújtatót. Ha lenne bennem egy csepp tisztesség, most elfutnék innen összecsomagolnám a holmimat, és mielőtt bárki megakadályozhatna, elszöknék a kolostorból, és szökésemmel adnám tudtára, hogy nem vagyok méltó... Embermaradék vagyok, front-produktum, önző és csak magamnak való... Tudom, hogy nem fogok elmenni, s még csak annyit se teszek meg, hogy tudtára adjam: ez vagyok, ilyen lettem, fordulj el tőlem, keress valaki mást, aki jobban szereti a fényt a félhomálynál, többre becsüli a csúcsokat a barlangoknál . . . De még ehhez a színvalláshoz sincs bennem elég bátorság . . . Hiszen megajándékozott a sors ezzel a lánnyal. Nem fogom visz- szautasítani. Miért tenném? Hány ember cselekedné a helyemben? Ezer ember közül kilencszázki- lencvenkiltnc a szemembe nevetne, hogy ő bizony nem lamentálna sokat, ha már az ölébe hullt a gyümölcs. Hát én is ilyen vagyok. Egy őközülük. Azt teszem, amit ök természetesnek tartanak. Vállalom a hazugságot, tovább fogom áltatni ezt a lányt, meghagyom a hitében, hogy nem tévedett: én vagyok az, akit választania kellett, pontos volt a szem- mértéke ... — El ne nos inducas in tenta- tionem ... — énekli Zuárd atya az oltárnál. Ne vigy minket a kísértésbe ... Ha nem állna elénk annyi kísértés ... — Séd libera nos a malo... — felel Olga éneke. Kislány, rám kellene gondolnod közben. Lehet, hogy én vagyok a gonosz, akitől meg kellene, hogy szabadítson az Isten ... Ürfelmutulás. Csengő csilingel odalent az oltárnál. Ezüsthang. Mindenki letérdel És senki sem hiszi el, hogy ott Krisztus testét mutatja lel Zuárd alva.'Még ő- maga sem hiszi el talán. Gépiesen végzi a szertartást, ahogy évtizedek alatt beléidegződlelc a mozdulatok. Ugyanolyan mesterember, akár az apám, aki bizonyára belezavarodna a patkolás műveletébe, ha egyszer is elkezdene gondolkozni közben, hogy most vajon milyen mozdulat következik is ... Mindenki egyszerre ül vissza a helyére. Igv van ez. Gépek vagytok, barátaim, ostoba kisgépek. Néha megvillan ugvan bennetek az értelem egy-egy szikrája. eszetekbe jut — velem együtt —. hogy másképpen kellene csinálni egyet-mást de — amint én is elhessegetitek magatoktól a tétova szándékot, a masképpen- csinálás becsületes ötletét, s maradtok. akik vagytok .. . Szamárság. Pistának van igaza: nem szabad túlkomplikálni a dolgokat. Ki kell tekerni a töprengés kisördögének nvakát. Jelentkezett volna előbb! Ne most ugráljon, amikor már úgyis túl vagyok jón és rosszon, s végigjártam az egész utat, amit minden ember előbb-utóbb végigjár, amikor már tudom, hogy okosabb képmutatóan hazudni, mint igazat mondani, hasznosabb hitványul elbújni, mint kint járni a fényben, és kevesebb megerőltetésbe kerül sunyítva kitérni a bajos dolgok elől, mint szembenézni velük.,. Búg az orgona. Tudom, hogy Olga oda sem figyelve nyomkodja a billentyűket, s közben rn rám gondol. Mit láthat bennem" Mi juthat eszébe, amikor rám gondol? Mi imponál neki a cselekedeteim közül? Látta egyszer - kétszer, hogy magabiztos vagyok. A dunaföldvári hídnál... Pedig akkor is csak az önvédelem kis ösztöne szólalt meg bennem. Mit láthatott még? Elvittük Szojkával a gyereket a fehérvári korházba... Semmi nemes gondolat nem volt abban, hogy én mentem el Szojkával. Az vezérelt csak, hogy egyedül magamban bíztam. így is van. Csak magamban bízom, senki másban. Nem mertem vállalni a kockázatot, hogy akár Gaszton, akár Pista menjen el Szojkával és a gyerekkel. Nem mertem vállalni a várakozás óráinak izgalmát. A könnvebb megoldást választottam akkor is. Valahogyan jóleső visz- szaemlékeznem most, hogy amikor elmentem Szojkával. nem gondoltam Olgára, nern jutott eszembe^ hogy vállalkozásommal tulajdonképpen imponálok is ennek a lánynak... Ez legalább önkéntelenül becsületes volt tőlem. De a többi... Képmutatás, önzés sorban-sorban... A látszat a legnagyobb blöífmesler. A látszat... Bekapcsolódik az orgonamuzsikába a vox coelestis. Összeölelkezik a vox humana akkordokkal. A mennyei hang és az emberi hang.... Ez is hazugság. Sípokra ráfogni, hogy emberi hangok .. Mennyivel szebbek, mint az emberi hang, s főleg, mennyivel igazabbak! Ezek a sípok csak azt az egy hangot adjuk ki magukból mindig. Becsü- Mesek és igazak, mint a tárgyuk. Különbek, mint az emberek. Az ember néha gyönyörű hangon énekel, hogy egy óra "hiúivá. amikor a szerepéből visz- szasüpped igazi lényébe, artiku- látlanul ordítson, icárörvendöen röhögjön, böfögve hazudozzon ... (Folytatjuk)
