Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-30 / 76. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1975. március 30. Az ezredforduló szakmunkásaiért /\ szinte, a szakmunkástanu- lók helyzetét összetetten és mélyen elemző, segítő összefo­gást kérő és sürgető felszólaláso­kat hallottam a megyei tanács if­júsági bizottságának legutóbbi ta­nácskozásán. amelyen a szakmun­kástanulók világnézeti, erkölcsi és szakmai neveléséről, a munkahe­lyek politikai nevelő szerepéről tárgyaltak. Az egyik intézmény képvisele­tében felszólaló tanárnő elmond­ta, hogy tanulóik 60 százaléka 8— 40 kilométeres körzetből bejáró, illetve — kollégiumi helyek híján — munkásszállások lakója. A he­ti háromnapos iskolai oktatási- képzési- idő kevés a világnézeti, erkölcsi nevelési célok megvalósí­tására. A tanítási órák utáni KISZ-mozgalmi életből a bejáró tanulók kénytelenek kimaradni az utazások miatt. Szálláson lakó társaik pedig a nevelői felügyelet hiánya miatt erkölcsi és magatar­tásbeli fejlődésük szempontjából vannak hátrányban. T)ártunic XI. kongresszusának határozata azt írja elő, hogy a társadalmi továbbépülés alapvető feltétele. a munkásosz­tály vezető szerepének növelése; leendő tagjainak, a szakmunkás- tanulóknak magasabb fokra kell -emelni a világnézeti, erkölcsi, po­litikai és szakmai neveltségét. A feladat tehát kettős: javítani kell az oktatás folyamatában tartalmi mozzanatokat, annak optimális végzéséhez pedig meg kell te­remteni dologi, tárgyi feltétele­ket. Az elmúlt év őszén a megyei tanács művelődésügyi osztálya adatgyűjtést végzett 4 intézmény 3200 tanulója körében. Ez a me­gyében szakmát tanulók összlét- szárnának egyharmada. az ered­mény tehát általánosítható a vi­lágnézeti, politikai, erkölcsi tu­datfejlettséget illetően. Nem kí­vánok az említett vizsgálódás nyomán készült jelentésből hosz- szan idézni, de néhány megálla­pítása figyelemre méltó már csak amiatt is. mert a legsürgősebb teendőkre hívja fel a figyelmün­ket. A világnézeti meggyőződés ki­alakulásában az iskolai nevelés­nek, a családnak és a muQ,ka^ helynek van a legnagyobb jpz^r^j pe. Erre alapozódva született az a megállapítás, hogy jelenleg a tanulók 59 százaléka materialista szemléletű. 19 százaléka bizony­talan. 22 százaléka vallásos. Alapvető politikai kérdésekre 76 százalékban adtak helyes választ. A tanulóknak mindössze 35 szá­zaléka tagja a KISZ-nek. összes­ségében a szakmunkástanulók vi­lágnézetileg. politikailag fejlőd­nek. de a társadalmi követelmé­nyekhez képest lassabban, és ez nem megnyugtató. Az erkölcsi tudatszintről — amely a szocialista erkölcs gya­korlattá, alkotó készséggé válása szempontjából igen fontos jel­lemző — megállapították, hogy „a szocialista hazafiságot a tanulók­nak csak 46 százaléka tartja a szocialista ember legfőbb jellem­zőjének, a közösség iránti elkö­telezettséget pedig csak 34 szá­zaléka. Legtöbben a munkahelyi környezetből választanak példa­képet. |\/| egállapítható, hogy a ta- nulók erkölcsi tudatát formáló hatások — elsősorban a nevelés folyamatosságának hiá­nya miatt — rendkívül sokfélék és ellentmondásosak. Legfejlet­tebb az egyén érdekét szolgáló tudati sajátosságok ismerete, de hiányos a szocialista társadalom­ban és termelési viszonyokban nélkülözhetetlen ismérvek elsa­játítása: közösségi tudat, közös­ségi felelősség, a szocialista tu­lajdonból eredő követelmények és jogok ismerete” — összegezi a jelentés. Az oktatás-képzés tárgyi felté­teleinek megteremtődésében dina­mikus fejlődés tapasztalható. Vi­szont a munkára, a szakma sze- retetére nevelés érdekében javíta­ni kell a szakoktatók képzettsé­gén. A tanulók zöme a gyakor­lati képzés gyengeségei miatt le­becsüli az elméleti ismeretek szükségességét. A fenti ellentmondások, ame- lyek egy része még szük­ségszerűen jelen van a szak­munkásképzésben, más részük pe­dig tárgyi és személyi feltételek függvénye, azt a helyes politikai törekvést támasztják alá. hogy az ezredforduló szakmunkásaiért most kell tenni! Ennek érdekében széles körű társadalmi összefo­gásra, alkotó cselekvésre van szükség Hadd idézzek a megyei ifjúsági bizottság ülésén elhang­zott javaslatokból: meg kell szer­vezni a munkásszállásokon lakó tanulók felügyeletét bővíteni kell 3 kt>ll^um0kdt,t©väbb mélyítő­id -& m&eléki ceTok megvalósítá­sa érdekében az iskolák és a^. munkahelyek kapcsolatát, társa-'' dalmi munkájukat az eddigieknél jobban el kell ismerni. Ezek a szocialista nevelési célok megva­lósításának alapfeltételei. Csató Károly Az április 4-ét megelőző na­pokban zajlanak le a felszaba­dulási filmnapok, amelynek prog­ramjában 22 játékfilm szere­pel. A magyar filmek közül pél­dául a Valahol Európában, a Budapesti tavasz, a Talpalatnyi föld, a Húsz óra, az' Apa, a szovjet filmek közül az ötré­szes Felszabadítás, Csuhraj klasszikus alkotása, á Ballada a katonáról, a Szállnak a darvak, valamint a Hétköznapi fasizmus szerepel. Kertváros lesz Hetény egy háza vi A szociológia tételesen felsorol­ja a települések, nevezetesen á városok és a környékbeli kisköz­ségek alapvető kapcsolatait, s ezek tartalmát. De mint azt né­hány héttel ezelőtt lapunkban Kiskunfélegyháza és Gátér — Fa­lu a város vonzásában — példá­ján bemutattuk, nap mint nap új összekötő szálak keletkeznek a város és a falu között, s ezek nagy részét általánosítani semmi­képp, legfeljebb csoportosítani le­het egyedi jellegük miatt. A rendhagyó kapcsolatoknál marad­va példaként feltétlenül ide kí­vánkozik Kecskemét és Hetény- egyháza együttműködése. A szá­lak ez esetben olyan erősek, hogy a 3800 lélekszámú település szin­te együtt lélegzik, él a várossal. A kapcsolat természetesen pem újkeletű. Közismert rövidítését használva. Hetény sokáig Kecske­méthez tartozott. A falu alapítása Kada Elek polgármester nevéhez fűződik^ aki a kecskeméti mun­káshiány miatt 1902-ben 50 szeg­vári és ugyanennyi mindszenti kubikoscsaládot telepített ide, il­letve Kadafalvára. A homok meg­fékezése mellett ők építették a kerekegyházi és lajosinízsei vas­úti pályát, majd 1930-ban a Kecs­kemét és Hetényegyháza közötti kövesutat. Hosszú álom Az a tény, hogy 1952-ben önálló község lett Hetényegyháza, kez­detben nem sokat változtatott a falu életében. Sőt. a lakosság szemlélete sem igazodott az új közigazgatáshoz. A község fejlő­dését biztosító önállóság sóikéig kihasználatlan lehetőség maradt. Igaz, hogy a 220 ezer forintos községfejlesztési alapból még a legszükségesebb javak megterem­tésére sem jutott pénz. A hosz- szú álmot példázza, hogy a 60-as évek elejéig egy iskola, s egy kez­detleges művelődési otthon épült csupán a faluban. A belterületet ugyan villamosították, de a ta- nyavilágból alakult község házai­nak zömében még sok ideig pet­róleumlámpával világítottak. És sokáig csupán a tervek között szerepelt a falut minden évben veszélyeztető belvíz elvezetése is. Tervszerű, rendszeres munka eredménye —"A hetény iek az l96Ö-as évék elejére úgy emlékeznek vissza, rrtittí' á‘ kisKÖzség újjászületésének kezdetére — mondta Bárkai Ist­vánná tanácselnök. — A pártszer­vezettel közösen a községi tanács kidolgozta a III. és IV. ötéves terv községfejlesztési feladatait: 1961-ben adtuk át rendeltetésének az új általános iskolát és a pe­dagóguslakást. Az ugyancsak ek­kor létesített csatornahálózat megmentette a községet a minden évben feltörő belvíztől. Tervszerű, rendszeres munka eredményeként a hatvanas évék végétől minden belterületi házban villannyal vi­lágítanak. Először térképen, majd a köz­ség utcáin sétálva a valóságban nézzük az utóbbi évek eredmé­nyeit. A tanácselnöknő magyaráz: nézze, ott van az 1960-ban épült művelődési otthon, amelyet 1970- ben felújítottunk. Itt kapott he­lyet a több, mint négyezer kötetes községi könyvtár is. 1964-ben ad­ták át rendeltetésének az orvosi rendelőt és az orvoslakást. A köz­ség lakosai közül jelenleg há­romezren élhetnek a társadalom- biztosítás előnyeivel. Ma már szűk az egyébként jól felszerelt rende­lőintézet. Hetente három délelőtt egy helyettesítő orvos látja el a betegeket. A régi orvos ugyanis elment, új orvost nem kapnak. Üresen áll a kétszobás orvosla­kás! A gyógyszertárat még 1964- ben felújították Villany és óvoda A téli napsütésben folytatjuk a községnéző sétát. Szembetűnő, milyen gyakran indulnak—érkez­nek az autóbuszok. Mint azt a ta­nácselnöknő mondta. 1964-ben felújították a megyeszékhely és a falu közötti utat. s ez lehetővé tette a közlekedés javítását. Az­előtt naponta kétszer indult autó­busz a 8 kilométeres távolságra. A jó útnak, s a 9-es számú Vo­lán Vállalat segítőkészségének köszönhetik, hogy jelenleg na­ponta ?2 autóbuszjárat közleke­dik ezen az útvonalon. Tizenegy évvel ezelőtt, a bel­terület villamosítása után meg­kezdték a külterületek villany- hálózatának kialakítását. A ta­nács pénzéből és a lakosság ön­kéntes hozzájárulásával jelenleg 274 külterületen élő család vil­lannyal világít. 1969 óta a pusz­tai, külsőnyíri és a kisnyíri kül­területi iskolákban is villany­fény mellett tanulnak a diákok. A községfejlődés még két lénye­ges állomása: 1965-ben új pos­taépületet adtak át rendeltetésé­nek. a következő évben pedig 25 kisgyermek birtokba vehette a község első óvodáját. Járda vagy jó ivóvíz ? öt évvel ezelőtti tanácsülésre emlékezik vissza Bárkai István­ná. A tanácstagoknak a község szempontjából nagyon lényeges kérdésben kellett dönteniük: elő­ször járda legyen a faluban vagy jó ivóvíz? Az ivóvíz mel­lett szavaztak. Ez a lényegesebb. Az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű.’Vállalat, a tanács és a lakosság összefogásával — a hé- , fényiek $ legmagasabb1 vízmű- Kpzzájarúlást vállalták — 1970- fbtfrPe.cYÍzmű. Am vízhálózatot folyamatosan alakít­ják ki Miközbé’n a tanácselnöknő a falu fejlődését mutatta, azon gondolkoztam, elsősorban minek köszönhető az, hogy a több mint egy évtizedig alvó község szinte egyik napról a másikra életre kapott, s szinte pédátlanul gyors eredményeket ért el. Bárkainé így fogalmazott: mindezt abban látom, hogy a la­kossággal együtt közösen terve­zünk együtt határozzuk meg, hogy a feladataink közül melyik a lényegesebb. S ez egy szemlé­letbeli változást is eredménye­zett, Mindenki magáénak érzi az új létesítményeket. Egy példa a közösségi összefogásra. Több mint ezren járnak be Kecske­•# A kis­gyerekek kilenc évvel ezelőtt vették birtokukba a község első óvodáját. • 1970-ben újították fel a művelődési otthont, melyben a községi könyvtár is helyet kapott. • Ételízesítőt, savanyúságot, befőttet készítenek az UNIVER Szövet­kezet hetényegyházi konzervüzemében. (Tóth Sándor felvételei.) métre dolgozni. Az itteniek kö­zül elsősorban az idősebbek az Egyetértés Szakszövetkezetben szőlőt ,és gyümölcsöt, termeszte­nek., A fiatalabbak az Univer Szövetkezet tartósító üzemében, Büdhpést? 'Sapka, Kőlap Ktsz kihelyezett részlegében dol­goznak. De délutánonként senkit sem kell biztatni társadalmi munkára. Ha kell. árkot ásnak, parkosítanak, fásítanak, egyszó­val nagyon szorgalmasak. Kertváros lesz... Egyre több kecskeméti lakos épít családi házat Hetényben. Megfigyelhető, hogy hamarosan ők is bekapcsolódnak a közösségi életbe, részt vesznek társadalmi munkában is. A lakosság műve­lődése, szórakozása nem probléma. Kecskeméten számos lehetőség van erre. s autóbusszal 8 kilo­méter nem távolság. 1973-tól Hetényegyháza hiva­talosan úgynevezett városkör­nyéki község lett. Mit jelent ez? Éppen gzt< amiről az előbb is szó volt: a kapcsolatok további erősödését, azaz már-már köl­csönhatását Nem túlzás ez, hi- ‘SzélV utcahosszrivi családi házat építenek itt a kecskemétiek, s a falubelieket félóránként induló autóbuszok szállítják a megye- székhelyre dolgozni, művelődni, szórakozni Ez természetesen a terveket is meghatározza, A faluban pince­klubot építeni például felesleges, lenne. De lényeges a vízhálózat további kialakítása és a járdaépí­tés. Emellett még az idén egy ABC-áruházat adnak át rendel­tetésének. Tervezik az óvoda bő­vítését is és egy új, hat­tantermes iskola is kellene. Ha mindez elkészül, nagy parkokkal, terekkel csinosítják majd Hetényegyházát, amely Kecskemét kertvárosa leszz Tárnái László (100.) Ezt az egyet meg kell tenned. Nem hasonlítanál ma­gadra, ha ennyit se csinálnál... A nyugalmával akar térdre kényszeríteni. Nem akarom! Közbevágok: — Fölösleges... A legjobb körülmények közepette is élet­veszélyes minden kockázat. — Mégis, lássuk előbb a té­nyeket..,. — erősködik. — Még attól is félsz, hogy el­men j felderítőbe? — mér végig Gasztón, s tele a hangja leki­csinyléssel Nem felelek neki. Tacskó. Szőj ka várakozóan fürkészi az arcom két gombszemével, öelőt- te nem akarok gyávának látsza­ni. ezért mondom ki: — Rendben van — és bólintok. — Elmegyünk, felderítjük a hely­zetet. Utána meglátjuk, mi a teendő.. öröm melegíti át a szemét. — Csak ennyit akartam... — szólal meg csöndesen. — Ne ha­ragudj, hogy telifüstöltük a szo­bádat. — Ugyan — legyintek —, majd kiszellőzik. Egymás után sorjáznak ki az ajtón. Szojka mindenkit kien­ged maga előtt. Visszamarad egy pillanatra: — Hány órakor gondolod? — Teljes sötétedés után. Fél kilenckor elindulhatnánk... — nyújtok kezet neki. Megszorítja. Becsukom utána az ajtót. S miközben ablakot nyitok, hadd szálljon ki a füst, magyarázatot keresek: mi az. ami imponál ne­kem Szóikéban? Miért érzem, hogy tulajdonképpen valamiben különb nálam? Talán mert olyan fegyelmezett? Nem. dehogy ... Vagy tán azért, mert — nem le­lek hirtelenében más magyará­zatot — egész lénye azonosult a hitével? Azért-e. mert látom raj­ta, hogy kínozza a tisztessége, nem hagyja nyugton a köteles­ség, amit önként vállalt, amikor eljegyezte magát a meggyőződé­sével? Tudja isten... Még át kell gondolnom, amit mondott. Miről is beszélt? Nem is mond­ta ki. amit akart: valóban, mi­lyen ember lehetett azelőtt, hogy a frontra parancsolták büntetés­ből? Ha vége lesz a háborúnak, egészen biztos, hogy itt nagy sze­repük lesz a kommunistáknak. Ilyenek vajon valamennyien, mint Szojka? Ha ilyenek, hamar népszerűek lesznek... A Szoj- kához hasonló embereket nem nehéz megkedvelni. Meglátjuk ... Olga jön szemben velem az üres folyosón. Lovaglócsizmában, csizmanadrágban, pulóverben, — Kilovagolni készül a kis­asszony? — állítom meg moso­lyogva. Vékony keze engedelmesen si­mul a tenyerembe: — Kimostam egyetlen ruhá­mat .. Megcsókolom a kezét. — Nem volna jobb neked Salzburgban a teljes garderobod- dal? Nem érti el a tréfát Ko­molyan felel: — Nem Nem kellett volna kérdeznem. — Hová indultál? — kérdém. — Lemegyek a gyerekekhez. Két kislány megfázott. Teátadok nekik, meg bekötöm a torku­kat ... — Gyakoroltál már? — Másfél óra hosszat... És közben csak fáit a szívem, hogy miikor lesz nekem hangverse­nyem ... Megsimogatom puha haját. Megfogja a csuklóm. Rápillant a karórámra: — Soká lesz este —súgja. — Kilencre várlak... Eszembe villan, hogy erről meg is feledkeztem. Az éjjel valóban megígértem Olgának, hogy este kilencre bemegyek a szobájába. Szojkával viszont fél kilencre beszéltem meg az indulást. — Bocsáss meg.. , Hogyan is sikerülhetne meg­magyaráznom neki? — Nem mehetek kilenckor... Felnéz rám. Gyanakvóan, meg­bántottam — Miért? — Mert... Az istenfáját, nem jut eszem­be semmi elfogadható kifogás. Pont ilyenkor nem vagyok képes kitalálni egy ügyes hazugságot. Olgának nem szabad tudnia a mi dolgainkról. Miért nyugtalaníta­nám vele fölöslegesen? — Mit csinálsz estére? — sze­gezi nekem türelmetlenül a kér­dést. És látom az arcán, hogy ki­találta, honnan fúj a szél. — Mit tárgyaltatok három órakor? Ho­vá akarsz menni? Kínos. Megfogom két vállát. Rámosolygok. — Semmi baj. kedves. Utána kell néznem valaminek ... — Elmégy? Hiába hazudnék most már. Leolvasná az arcomról, hogy nem mondok igazat. • — Csak egv kis időre... — bököm ki nagy nehezen. — Gondoltam... — hunyja le szemét. Elhúzódik tőlem. Szeretném megnyugtatni. Ügy beszélek hozzá, mint egy gye­rekhez: — Ne nyugtalankodj, kedves ... Tudod, vannak dolgok... Majd egyszer elmesélem ... — Nekem mindig féltenem kell téged... — Nem kell féltened. Értsd meg: semmi baj... Ismersz en­gem, én nem ugróm bele semmi ostobaságba... Ezt felesleges volt mondanom. Gyanú villan a szemében. — Énrám sose gondolsz? Ne­ked könnyű... Csak nekem ne­héz, mert én itt maradok mindig, és csak rágom magam, hogy te most mit csinálsz... Odavezetem a szobám ajtajá­hoz. Betessékelem. — Most ülj le szépen, és vi­selkedj úgy, ahogy egy jó kis­lánynak kell... Hallgass ide. Ha én mondom neked, hogy semmi baj, akkor tessék hinni nekem ... — Miért nézel gyereknek? — Mert az vagy.... — Bár lennék... —- Hallgass rám: tizenegy órára újra itt Vágyók. Ha nem, meg­büntethetsz... Rendben van? Szomorú, beletörődő a mosolya. Átölelem karcsú, nyúlánk dere­kát. Lehunyja szemét. Engedel­mesen adja a száját. Oly jó érez­ni, hogy én is beleszédülök egy kicsit a csókba. Aztán hirtelen megfordul. Visz- sza se néz rám. Megy a gyere­kekhez. Jó volna szeretnem ezt a lányt. De ahhoz másnak kellene lennem. Másnak, kellené lennem ... Mi­lyennek? HARMADIK RÉSZ I. Már sötét van, de még mindig dörögnek az ágyúk. Morajhullá­mokban érkeznek a hangok. Zuárd atya rádiója szerint álló­harcok folynak északon is meg a Balatontól délre is. De a közsé­gek, amelyeket nap nap után fel­adnak a németek és a magyar csa­patok, olyan vonalat alkotnak a térképen, amely cáfolhátatlanul mutatja az eljövendőt: Budapest bekerítését,., Szótlanul báktatunk Szojkával lefelé a szerpentinen. Szeren­csénkre a hold még alig fogyott meg, jól látunk. Megdermedt a hidegtől a völgy. Megint fagy. Lá­bunk alatt kemény göröngyök, s itt-ott) iiréegroppan egy-egy tócsa vékony jégbőre a léptünktől. Va­lahonnan vonatsíp szól. Nyilván a falun túlról, a bányatelep állo­másáról készül indulni a kávéda­ráló vontatta vicinális. — Erre... Szojka megy elől, ő ismeri az utat. Most le kell ereszkednünk a szerpentin töltésének oldalán. Csizmás talpam alatt csúszik a deres, fagyott fű. Sarkammal fé­kezem magam, nehogy meglódul­jak a lejtőn. Nem vettünk ma­gunkra köpenyt, nehogy akadá­lyozzon bennünket a, mozgásban, s így, zubbonyban meglehetősen fázom. (Folytatjuk) Felszabadulási filmnapok

Next

/
Oldalképek
Tartalom