Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-04 / 53. szám

1975. március 4. 0 PETŐFI NÉPE • 3 A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET VITÁJÁHOZ A megyei pártértekezlct vitájához ötvenkilencen jelentették be fcl- -szólalási szándékukat. Közülük harniincketten fejtették ki vélemé­nyüket, a többiek írásban küldték el. Az utóbbiak közül a következő napokban ismertetünk néhányat. Ember és technika Az elmúlt négyéves időszak­ban a bajai járás három állami gazdasága a X. pártkongresszus, a megyei és a járási pártértekez­let határozatainak megfelelően végezte munkáját, alakította ter­melési szerkezetét. Változatlan területen évente 19 százalékkal növelte a bruttó termelés érté­ket. Az eszközérték ebben az időszakban kisebb mértékben, mintegy 50 százalékkal emelke­dett, viszont lényegesen javult az eszközkihasználás. A járás állami gazdaságai •olyan beruházásokat valósítottak meg, amelyek elősegítik az ága- -zatok horizontális és vertikális fejlődését. Fontos feladatként jelölte meg a járási és a megyei pártértekezlet négy évvel ezelőtt az állattenyészés fejlesztését. Létrejöttek a korszerű sertéste­lepek. Huszonhatezerről 113 800- ra növekedett az évente hizlalt sertések száma. A szakosított te­lepek mellé megépítették a ta­karmánykeverőket. Hozzákezd­tek. a bácskai húsfeldolgozó üzem építésének előkészületei­hez. A gazdaságok és a húsipar összefogásból létrejön egy olyan feldolgozó, amely számos gon­dot old meg. Hiánya napjaink­ban károsítja az üzemeket és je­lentős kiesést okoz a népgazda­ságnak is. Például a Bajai Álla­mi Gazdaság esetében az ország távoli vidékeire történő hízószál­lítás kocánként, évente 1570 fo­rint többletköltséget jelent. A fejlődés eredményeképpen egyes ágazatoknál olyan színvo­nalú szakosítást valósítottak meg az állami gazdaságok, amely le­hetővé tette a teljes gépesítést, megjelentek a szőlőművelésben a helikopterek, a kombájnok, a gyümölcsösben a rázógépek. A megnövekedett anyagi és szellemi bázis túllépte a vállalati kereteket és lehetővé tette a ter­melési rendszerek létrehozását. A bajai járás állami gazdaságai ebben kezdeményezőknek te­kinthetők. Létrejött a bajai ku­korica-, a bácsalmási napraforgó- termesztési rendszer, amelyekhez az ország minden részéből csat­lakoztak a mezőgazdasági üze­mek. A minisztérium jóváhagy­ta a Hosszúhegyi Állami Gazda­ság szőlő- és télialma-termeszté- si rendszerét. Az alkotó ember szociális helyzetének javítására az álla­mi gazdaságok megoldották a kulturált étkeztetést, javult a személyszállítás. Több millió fo­rintot fordítottak a lakásépítések támogatására. Száznyolcvannál több családi otthon épült. Az építkezésekhez jelentős anyagi segítséget adnak az állami gaz­daságok. Az új otthonok építé­sével egyúttal csökkent a tanya­világ, ami elősegítette a nagy­üzemi táblák kialakítását, a kor­szerű gépek alkalmazását. További együttműködéssel, az állami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek kooperációjával meg lehet gyorsítani az eddigi fejlődést. Fontos feladat a terme­lési rendszerek fejlesztése, a kü­lönböző tulajdonviszonyú üze­mek szocialista vonásainak meg­erősítése érdekében. Legfonto­sabb a sertéstenyésztés, a ker­tészet, valamint a takarmány­termesztés és -előállítás témájá­ban a teljes vertikum megvaló­sítása, a gazdaságosság növelése érdekében. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a gazdaságok dolgozói helyeslik a párt agrárpolitikáját, támogatják a célokat. Az elmúlt időszakban jelentős tudatválto­zás következett be, a gazdasá­gok munkáskollektívájánál. Az iparszerű termelés, a korszerű gépek elterjedése mindezt előse­gítette. A -továbbtanulás, a kép­zés szükségessége megértésre tá­lát. Fokozódott a szak. és beta­nítottmunkás-, illetve mérnök- és vezetőképzés üteme. A korsze­rű technika és az azt kezelő em­ber egymással kezd szinkronba kerülni. A technika térhódítása ellenére az ember szerepe nem csökken, hanem fokozódik. Borsódy Miklós a Bajai Állami Gazdaság igazgatója „Ősszel visszajövünk!.. Hazautaztak a metróépítő termelőszövetkezeti tagok Még a járókelőknek is feltűnt, hogy februárban hirtelen felgyor­sult a metróépítés tempója, a Kálvin téren. A hatalmas mélye­désben — a leendő aluljáró he­lyén — a szokásosnál több férfi szorgoskodott és munkájuk ered­ményeként, szinte naponta vál­tozott. alakult az építkezés képe. Lapunkban beszámoltunk arról a hasznos kezdeményezésről, ame­lyet a Közlekedési Építő Vállalat pártbizottságának kérése indított el, a kalocsai iárás több terme­lőszövetkezetében. A legelső ön­kéntesek a hartai Lenin Tsz-ből érkeztek a Kálvin térre, majd sorra jöttek a többiek: Soltról, Tassról, Apostagról, Dunavecsé- ről, Szalkszentmártonból. Egy hó­napon át négyszázan!... A sort. ismét a hartaiak zár­ták, de valamennyien úgy bú­csúztak: „Ősszel visszajövünk!” Ez egyáltalán nem hangzatos ígé­ret; a múlt év decemberében a kalocsai járás vezetői megálla­podást kötöttek a KÉV—metró vezetőivel, hogy kölcsönösen se­gítik egymást. A kalocsai járás továbbra is önkéntes tsz-brigádok szervezé­sével segít, a budapestiek munka­erőgondjain. amikor a mezőgaz­dasági holtszezon ezt lehetővé te­szi. Viszonzásként a metrósok a kalocsai járásnak juttatják azo­kat a gépeket, amelyeket ők már nem tudnak használni, de még jó szolgálatot tesznek a járás kü­lönféle építkezésein: így például szállítószalagokat, emelőket, be­tonkeverőket. szalagfűrészeket, kézi csörlőket és sorolhatnánk. A gépi juttatáson túl, a válla­lat dolgozói segítséget adnak, egyebek között a településfejlesz­téshez, hídépítéshez. községi sportpályák építéséhez. De a ki­alakult, jó kapcsolatot szeretnék arra is felhasználni, hogy a két terület dolgozói jobban összeba­rátkozzanak. s a budapesti met­róépítők megismerjél«, megsze­ressék a járás gazdag népművé­szetét, kulturális értékeit. A budapesti vállalatnál nagy és kedvező visszhangot váltott ki a gazdaságok példamutató kezde­ményezése. Őrlik János, a párt- bizottság munkatársa rendkívül magasra értékelte, munkájukat, bár a végleges kiértékelés még nem készült el. — De azt már így. előzetesen is elmondhatom, hogy az a mun­ka, amelyet kiemelt csomópont­jainkon, a Kálvin téren és a Fel- szabadulás téren végeztek a tsz- önkéntesek, nemcsak politikailag jelentőségteljes, hanem gazdasá­gilag is nagyot lendített rajtunk, Minden egyes brigád mögött megalapozott teljesítmény talál­ható. Szeretnénk is ebből a mos­tani megmozdulásból rendszert csinálni, s a következő segélycsa­patok, remélhetőleg már ősszel ismét megmarkolják a csákányt a metróépítés valamelyik fontos szakaszán. V. Zs. • Apostagi és dunaegyházi tsz-tagok a Kálvin téren. 0 Vezetők az állvány két oldalán: Boza József, a kalocsai járási pártbizottság első titkára találkozott Tóth Imrével, a Duna menti Tsz személyzeti vezetőjével, az apostagiak brigád­vezetőjével. (Kép: Majorosi Attila) Károlyi Mihály emlékezete • 1919-ben a Tanács­köztársaság elnökeként beszédet mond a Parlament előtt. • Károlyi Mihály földet oszt Kálkápolnán. Száz évvel ezelőtt, 1875. már­cius 4-én született —, s húsz éve, 1955. március 19-én halt meg — iszázadunk magyar történelmének kiemelkedő alakja, a magyar függetlenség és demokrácia nagy harcosa, az első magyar népköz- társaság elnöke. Károlyi Mihály. Hosszú, regényes életútja még korunk annyi szabálytalanságot és meglepetést termő valóságá­ban is rendkívülinek számít. Az ország egyik leggazdagabb arisz­tokrata családjából származott, aki edőtt nyitva állt a politikai karrier is. A nagybirtokos érde­keket védelmező Országos Ma­gyar Gazdasági Egyesület, majd a legnagyobb magyar ellenzéki erő, a Függetlenségi Párt elnö­keként eleinte híven képviselte a Károlyt család 48-as független­ségi, ám gazdaságilag és társa­dalmilag konzervatív hagyomá­nyait. A politikusi gyakorlat, majd különösen az első világhá­ború szörnyű tapasztalataival hozzásegítette, hogy mindinkább felismerje népe, és az emberiség igazi érdekeit. Az egykor kon­zervatív főúr harcos demokratá­vá és bátor békepolitikussá lett, aki a magyar parlamentben — szinte egyedül — nyíltan követel­te a német militarizmustól való elszakadást. Károlyi élére állt az 1918 ok­tóberi polgári-demokratikus for­radalomnak, s mint a kormány majd a köztársaság elnöke, fél éven át heroikus küzdelmet foly­tatott a lerongyolódott és felda­rabolt ország talpraállításáért. Felosztotta a nincstelen parasz­tok között saját birtokait, demok­ratikus reformot léptetett életbe, politikájában mind határo­zottabban a szocialista erőkre támasz­kodott. Az éle­sedő belső tár­sadalmi ellen­tétek és a győztes antant- imperializmus különösen könyörtelen po­litikája azon­ban tarthatat­lanná tették a polgári kor­mányzat hely­zetét. Ekkor mutatkozott meg igazán Károlyi embe­ri és politikai nagysága: fel­ismerve az ad­digi bel- és külpolitikai orientáció csődjét, a forradalmi Szovjet-Oroszország- gal való szövetkezés reményében a szocialista proletariátusnak en­gedte át a hatalmat. Történelmi érdeme, hogy elősegítette az 1919- es Tanácsköztársaság vértelen győzelmét. Az ellenforradalom feiulkere- kedése Károlyi Mihályt 27 esz­tendős emigrációba kényszerítet­te. Miközben Európában ország­ról országra vándorolt családjá­val, a Horlhy-rendszer bírósága „hazaárulónak" nyilvánította, s elkobzásra ítélte minden vagyo­nát. De sem a rágalom és üldöz­tetés, sem a számára addig isme­retien nélkülözés nem törte meg. Miközben mindvégig megmaradt az itthoni, eltiport haladó erők reménységének, a földosztó ma­gyar demokrácia zászlajának, je­lentős szerepet töltött be az euró­pai szocialista, majd antifasiszta mozgalmakban is. A húszas évek­től kezdve — mint kiváló marxis­ta történész és filozófus, Molnár Erik írja róla — „Károlyi együtt harcolt a kommunistákkal, közös akciókban vett részt velük a fa­sizmus ellen és az üldözött kom­munisták védelmében ... Káro­lyi Mihály határozottan kiállott a Szovjetunió mellett is, amely­ről azt tartotta, hogy a szocialis­ta munkásmozgalom nélkülözhe­tetlen bázisa Európában. De an­nak ellenére, hogy Károlyi az ak­kori kommunista politikát híven támogatta, mégsem lett elméiéi nézeteiben 100 százalékosan kom­munistává. Bár azt írja önmagá­ról, hogy logikai úton eljutott a kommunizmusig, helyesebb az a megállapítása, hogy a páftfe- gyelem által nem kötött, balol­dali szocialista lett, aki rokon­szenvezett a kommunista párt­tal.” Hozzátehetjük, hogy igen korán, jóval annak hivatalos meghirdetése előtt, megértette az antifasiszta népfrontgondolat je­lentőségét, és széles körű, sokrétű nemzetközi kapcsolataival Euró­pa és Amerika számos országá­ban igen sokat is tett a hatékony összefogás megvalósításáért. A második világháború idején — ekkor már Angliában élt — őt tekintette vezérének a nyugat­európai és amerikai antifasiszta magyar emigráció. Körülötte bon­takozott ki az Űj Demokratikus Magyarország mozgalma, s jött létre az Angliai Magyar Tanács, azzal a céllal, hogy segítsen meg­menteni a fasiszták által ismét há­borús szakadékba taszított orszá­got. Amikor a háború után végre hazatérhetett, az új Magyarország kormánya és népe ünnepélyesen fogadta, az országgyűlés törvény­be iktatta érdemeit, s ünnepi ülést tartott tiszteletére. „Köszö­net és hála az egész magyar nép nevében és pártom nevében azért a munkáért, amellyel megmen­tette ön 26 esztendőn át a kül- fö'd előtt a magyar nép becsüle­tét. Az ön munkájának köszön­hető igen nagy mértékben, hogy a Horthy-rendszer ideje alatt, majd a háború legszörnyűbb évei alatt sem fordult a magyar nép­pel szembe a világ közvélemé­nye” — mondta üdvözlő beszédé­ben a Magyar Kommunista Párt szónoka, Rajk László. Az idős államférfi azonban nem azért jött haza, hogy ünne­peltesse magát, hogy elégtételt szerezzen a száműzetés keserű éveiért. Még ekkor is elsősorban dolgozni akart, használni hazájá­nak, a Duna ment] népek ba­rátságának, Európa tartós béké­jének. Diplomáciai küldetést vál­lalt, Magyaronszá« párizsi köve­te lett, s e tisztségről csak 1949- ben mondott le, amikor a Rajk- per világossá tette számára, hogy az önkényes, törvénysértő, a szo­cialista célokat és eszközöket el­torzító Rákosi-féle vezetéssel nem vállalhat tovább közösséget. Még az elsőnél ig, keserűbb, második emigrációjában Károlyi teljesen és végleg visszavonult a közszerepléstől, elutasított min­den olyan kísérletet, amellyel ha­zája és a szocialista erők ellen akarták felhasználni. „Tudatosan két szék közé esem: ez maradt számomra az egyetlen hely, ame­lyet tisztességgel elfoglalhatok” — írta késői emlékirataiban. E könyv végszavában fogalmazta meg ezt a vallomását is: „A szo­cializmusba Vetett hitem sok mindenért kárpótolt, amit elvesz­tettem. Mert minden alkati pesz- szimizmusom ellenére soha nem kételkedtem abban, hogy a szo­cializmus egyszer megvalósul, s hogy a mi küzdelmünkre szük­ség van az előrehaladáshoz. A szocializmusban láttam és látom ma is társadalmunk betegségei­nek egyetlen gyógymódját, mert a manapság oly divatos megtéré­sek ellenére megrögzött szocialis­ta maradtam.” Ezt a meggyőző­dést sugározza a közvetlenül ha­lála után megjelent angol nyel­vű emlékiratainak címe is: „Faith without Illusion” — „Hit illúzió nélkül”. Hamvait 1962-ben hazaszállítot­ták és ünnepélyesen nyugalomra helyezték. „A nagy magyar haza­fi. Károlyi Mihály, örökre haza­tért. Küzdelmes életútját, kima­gasló tetteit és emberi példáját megőrzi a felszabadult nép emlé­kezete” — mondotta temetésén Kállai Gyula, az MSZMP és a kormány képviselője. Erről te­szünk tanúságot most is, születése centenáriumán. Litván György történész • Az 1946-ban hazatérő Károlyi Mihály és fe­lesége. (MTI fotók — KS) KÉPERNYŐ Mikor ér véget a háború? A felejtés az ember legnagyobb , áldása és átka. Kibírhatatlan len- ; ne az élet, ha a friss élmények, kötelességek, remények nem szag- i gatnák le rólunk a fájdalmas em- r lékeket. Idővel megszelídülnek : a rettenet pillanatai, behegednek a sebek. Az újabb tragédiák el- - kerülésére mégis kell, kellene oly- , kor mementó, hogy a folytatás ; ne sodródjon a tegnap vakvágá­nyára. A Tájak, városok, emberek... sorozatban, vasárnap bemutatott film is efféle emlékeztető, figyel­meztető. A megszokottság egy­kedvűségével siklik tovább a leg­több olvasó szeme a Vietnamból érkező híreken. Más izgalmak töltik meg a lapokat, foglalkoz­tatják a népeket. A Még mindig háború ... film­kockáin érzékelhettük a kunyhó­kat felépítő emberi szorgalmat, az újjáépítést. Láthattuk, hogy a dús trópusi növényzet befon­ja, eltakarja a kiégetett tanko­kat. ócskavas ágyúkat. A hiány­zó családtag azonban sohasem ül többé a közös asztalhoz. A fél lábú vietnami kislány szomorú tekintetében ritka vendég az öröm. A háború rokkantotta meg, békében. Aknára lépett, játék vagy legeltetés közben, mint sok­sok társa. A második világháború harcte­rein még, mindig pusztítanak a visszamaradt lőszerek. A Tájak, városok, emberek... nem általában figyelmeztet a bé­két fenyegető veszélyekre: bemu­tatja azokat az embereket, akik Többször átfutott bennem az a gondolat vasárnap este, hogy kikapcsolom a tévét. Ideeesítően együgyű volt az Egon Müller különös nekrológja című NSZK tv-film első harmada. A Halál és Charon „kiszállása” hosszadal­mas és primitív keretet adott a német polgár természetrajzát be­mutató történethez. Olcsó és ha­újabb aknák ezreivel pusztítaná­nak. ha ők lennének fölényben. tásvadászó megoldásnak tartom a „holtak országát” megjelenítő képsorokat, az elpufogtatott köz­helyeket,- álbölcsességeket. Ami­kor a halott gyereklány moso­lyogva futott a pénzverdébe, hogy a „másvilágon” pfenningként folytassa létét, már-már a kap­csoló után nyúltam. Akkor vált izgalmassá a törté­net. amikor a gyenge jellemű Egon Müller az emberi gyarló­ságokra építő nácizmus vonzás­körébe került. A rendező meg­döbbentően ábrázolta a polgár el- aljasodásának folyamatát, a „be­hódolni” és „kihasználni” törek­véseket leplező magatartást, szó­lamokat. Az érdekek.' és a polgári tisztesség, pontosabban annak maradványai közötti összeütkö­zések hitelesek voltak. Nyilván az utolsó fél óra miatt tekintett el a tv műsorátvevő bi­zottsága az Egon Müller különös nekrológja zavaros indításától, a megformálás gyöngéitől. H. N. Müller úr és a nácizmus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom