Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-04 / 53. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. március 4. FALUSI KRÓNIKA, 1975 Kaskantyú Fiatalok A szövetkezet és a tanács Közéleti fórumok A Homokgyöngye mezőgazda- sági szakszövetkezet tágas előszobájának harmadát elfoglalja a derékmagasságig tornyozott papírvonulat. Kiss Tibor elnök észreveszi a hulladékhalmot bemérő pillantásomat. Rosszallásnak véli. — Holnap jönnek érte az úttörők — mondja magyarázatként. Másfajta gondolatok nyarga- lásznak a fejemben. A jól szervezett gyűjtést dicsérem magamban először. Lám, még a „világvége” Kaskantyúról is eljut a selejtezett anyag a feldolgozó üzemekbe! Az öröm gyorsan ürömmé szomorodik. Hány tíz-, százezer írógépkoppantás, golyóstoll- bejegyzés tartótja a lapokat, mennyi energia, munka kerül most a zúzdába. Mekkora irattömeg dagadhat a polcokon, szekrényekben, ha egy nekifutásra tíz talicskára való ítéltetett fölöslegesnek. A papír térhódítása lenne a falusi életforma átalakulásának egyik megnyilvánulása? Közepes szakajtóban megfért hajdanán egy-egy család könyv-, újságkészlete. A Népszabadságra ötvenen fizettek elő, nyolcvan házhoz viszi a postás a Petőfi Népe számait. A zsebekben legalább 3—4 fajta igazolvány. A személyazonosságin kívül sokaknál autó- vagy motorkerékpárvezetői jogosítvány, 160 embernél ebédjegysorozat (a szakszövetkezet üzemi étkezdét tart fönn). A fiatalok maguknál hordják a Fo- nica klubtól kapott belépőt. A 4000 kötetes könyvtárban 350 olvasójegyet adtak ki. Mi minden kerülne elő a zsebekből ? Tagsági igazolványok, autóbuszbérlet, biztosítási igazolvány, különböző előfizetési szelvények, üzemanyagjegyek. A papíráradaton kívül a tárcák tartalmának a változása is jellemzi az átalakuló falut. A szakszövetkezet főkönyvelője 23 esztendős fiatalasszony, az agronómus 25 nyarat látott. A legjobb bi’igád átlagos életkora 20 év. A lassan nyugdíj felé közeledő szakszövetkezeti elnök az egyik összejövetelen, a falu közvéleményét alakító tisztségviselők, mozgékony emberek előtt, az érde- Keiteic jelenlétében elmondta, hogy kit mire szántak. Azt sem titkolta, hogy kit javasol utód- jó. iák. A fiatalok szívesen maradnak Kaskantyún, mert biztató távlatok kötözik őket a gyorsan fejlődő faluhoz. A fiatalok szívesen maradnak Kaskantyún, mert kellemes körülmények között tölthetik szabad idejüket. A két dolog feltételezi egymást, összetartozik. Tudják ezt a kiskőrösi járás egyik leggyorsabban gyarapodó községében. JNégyszögölenként 10 Ft-ért vásárolhatnak telket a szakszövetkezettől. Az építkezőket segíti a közösség. A Petőfi Sándor klubkönyvtár a falu egyik legszebb épülete. A nagyterem, a klubszobák a tanács és a szak- szövetkezet bölcs áldozatkészségét dicsérik. A falak, bármennyire fontosak, csak falak. A szobákat járva azon töprengek, hogy miként fér el ennyi ötletesség, buzgalom, jókedv, kezdeményezőkészség. Minden darabnak története van. A műanyagbevonatú zsámolyok darabjáért hatszáz-nyolcszáz forintot kérnek az üzletben. A kaskan- tyúiak ötvenből kihoztak egyet- egyet. Az esztergályos, a könyvelő, a diáklány, a villanyszerelő, mint saját tulajdonára vigyáz ezekre. Aligha túlzók, ha második otthonuknak nevezem a rokonszenves, fáradhatatlan Zsuzsa asszony, Kiss Pálné vezetésével működő művelődési házat. Jut idő tartalmas művelődésre és táncra. Szombatonként készázan is zsúfolódnak a nagyteremben. A csendes faluban messze hangzik a vidámság. Olykor 30—40 gépkocsi áll a ház előtt. A falu lakóinak háromötöde a külterületen él. Jönnek Izsákról, Kiskőrösről is tiszteletbeli klubtagok. Csodálkozva néznek rám, mikor azt kérdezem, hogy mikor verekedtek utoljára a mulatságok alkalmával. Szemeikből azt olvasom ki: látszik, hogy másodszor jár nálunk, nem ismeri az itteni regulát. Még azt is megszavaztuk, hogy a klubszobában tilos a dohányzás. Próbálna valaki ja- niskodni. Sohase tenné többet ide a lábát. Ezt senki sem reszkírozza. Jóval többen nyitják a szak- szövetkezet kapuját, mint a tanácsháza ajtaját. Mi tagadás, kicsit fáj ez Kovács Irénnek, a tanács bámulatos szorgalmú titkárának. Tud a község minden rezdüléséről ismeri az összefüggéseket. Az ötvenes években még itt dőlt el az ügyek nagy része, sok szál kötötte ide az embereket. Innen remélhettek támogatást, itt öntötték ki szívüket, itt követeltek igazságot, kértek különféle szolgáltatásokat. A szakszövetkezet kétszer-há- romszor annyi pénzt, munkát fordíthat a község fejlesztésére, mint a tanács. Idén félmillióra nőtt a falu fejlesztési alapja. A gyakorlatilag az egész községet tömörítő szakszövetkezet vagyona 1974-ben, két és fél millió forinttal növekedett. A rossz szőlőtermés ellenére csaknem négymillió forint a tiszta nyereség. Szegény közigazgatás, gazdag szakszövetkezet? Kiss Tibor, a szakszövetkezet vezetősége és tagsága úgy véli, hogy a jó közérzet a termelékenység növelésének egyik fontos tényezője. Egyetértenek a lakosság életét könnyítő, a gondok egy részét átvállaló intézkedésekkel. Hozzájárultak az óvoda bővítéséhez, fenntartásához, a művelődési ház létesítéséhez, működtetéséhez. A szakszövetkezetnek köszönhető elsősorban az) új orvosi rendelő, sok száz méter szilárd burkolatú járda, a kenyérbolt. A szakszövetkezet a község pénzügyminisztere. Kár emiatt búsulni a tanácson! Gondoltuk, reméltük tíz esztendeje, hogy a közös gazdaságok lesznek a falu életének a meghatározói? Ki hitte Kaskantyún, hogy ennyi minden épül egy évtized alatt? A község gyarapításának egyik motorja, Kiss Pál iskolaigazgató szerint Kaskantyút a szorgalom, a leleményesség és a jó közösségi szellem vitte előre. Innen névtelen leveleket sohase küldöz, gettek, bajaikkal nem futkostak a járáshoz, a megyéhez. „Házon belül” elintéztek mindent. Legutóbb az egyik választott tisztségviselő munkastílusával, magatartásával elégedetlenkedtek. Intrika, susmogás helyett felállt valaki a tanácsülésen és szemtől- szembe elmondta, hogy miért marasztalják el az illetőt. Valahogyan nem tud beleilleszkedni a falu lüktető ritmusába. Bent üldögél az irodában, elhanyagolja az apróbb, ám a lakosok számára fontos ügyeket. Többen elmondták a véleményüket nyíltan, kertelés nélkül, a közösség érdekeinek és az emberi személyiség jogainak a tiszteletben tartásával. Hol tanulták a kaskantyúiak a közéleti demokráciát? Miért élén- kebbek, hatékonyabbak itt a tanácsülések, mint sok helyütt? Gyakorolják a közügyekben a felelős szólást. A klubkönyvtár fórumain terítékre kerül minden fontos ügy. Rendszeresen meghívnak járási, megyei vezetőket, közéleti embereket, hogy közvetlenül tájékozódjanak az őket érintő, érdeklő témákban. Az általánost és a sajátost okosan ötvözve vitatják a további előrehaladás lehetőségeit. A szakszövetkezet is jó iskola. 1974-ben 14 alkalommal tanácskoztak az egész tagságot érintő ügyekben. Tanácskoztak, döntöttek, intézkedtek. Jó érzéssel távoztam Kaskantyúról. Bizakodásomat, lelkesedésemet a sötét főutca sem csökkentette. A DÄV arra hivatkozik, hogy nincs megfelelő villany- körte. Ha a kaskantyúiak dolga lenne a pótlás, már régen vásároltak volna izzókat. Leleményes emberek. dór Szép gyermekruhák 9 A népesedéspolitikai határozat után az állami konfekcióipar és a szövetkezetek a korábbinál több, változatosabb gyermekruházati cikkeket állítanak elő. Divatfotónkon bemutatjuk a legújabb „gyermekdivatot”. (MTI foto: Danis Barna felvétele — KS) Fiatalok városa Azerbajdzsán köztársaság egyik legfiatalabb városa, Szumgait 25 éves fennállását ünnepelte. A várost a háború utáni első ötéves terv időszakában alapították, összhangban azzal az elképzeléssel, amelyben néhány új azerbajdzsán j ipari központ, kialakítása szerepelt. Szumgaitban abban az időszakban hozták létre a csőgyárat az alumínium-üzemet, a szintetikus kauesuk-kom- binátot, egy egész sor hatalmas kőolaj- és vegyiüzemet. Ma már a város Azerbajdzsán harmadik legnagyobb gazdasági és kulturális központja. Szumgait lakosságának átlag- életkora 25 év. A város gyorsan fejlődik tovább. Az idén például több mint 2500 összkomfortos la"- kást adnak át a lakosságnak. KÉT MUNKÁS EMLÉKEZIK Kocsipuskák - kiskacsákért A Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárában megváltoztatták a kollektív szerződésnek azt a pontját, amely a munkáshűséget jelképező aranygyűrű odaítéléséről rendelkezik. A kiérdemeléshez szükséges vállalatnál eltöltött szolgálati időt öt évvel csökkentették, mert az öntők nem igen érik meg azt a napot, amikor azt mondhatnák: „Ma negvven éve, hogy itt dolgozom.” Kevesen érik meg, túl kevesen, mert erre a szakmára rámegy az egészség. Ezzel együtt tudtam meg azt is, hogy Barta Sándor 1939 augusztusától áll a formák mellett; önti a vasat, alumíniumot és itt, mindig csak itt! □ □ □ Csattognak a gépek fölöttem, mellettem. A védőszemüveges arcokról ömlik a veríték. Barta Sándor is műszakban van, délelőttös. Talán 1939 csillaghullá- sos havában is reggel kezdte az első munkanapot! A próbaműhelv kicsinyke terem, azért is ül meg könnyebben itt az öntések gőze-gáza. A mennyezetről két villanykörte és egyszál neoncső világítja meg Barta Sándor és Szlávik János arcát. Kissé meglepődnek, hogy őket keresem, s miután megállapodunk, hogy mindkettőjüket nyugodtan szólíthatom bátyámnak, fölelevenítiük a harminc évvel ezelőtti napokat, heteket, hónapokat. — Akkor szellőztetek egy kicsit — mondja Barta Sándor és bekapcsolja az elszívó berendezést. — Mindjárt könnyebben vesz- szük a levegőt. Rágyújtunk egy cigarettára is. □ □ □ — Egy időben jöttünk ide mind a ketten. 1939-ben. Janinak van 15 év megszakítása, mert máshol dolgozott, de visszajött, ö is itt nőtt föl és most is itt van — mondja Barta Sándor. — Milyen volt régen a gyár? Emlékeznek még rá? — Persze, nem könnyen felejti el azt az ember. Akkor még csak néhány műhely volt itt. A Buzsik Laci bácsi volt az első főnököm, nagyon rendes ember, jó melós. Utána meg a Faragó Jani bácsi, az most halt meg szegény. Kint voltunk a temetésén. — Mennyit kerestek akkor? — Keveset. Még hat pengőt sem. Ugye, a mesterek keze alá dolgoztunk, így inkább ők kapták a pénzt, aztán abból adtak nekünk is. Talán heti 6 pengő ha összejött. Hat pengő. Ebből kellett élni. Néhány év múlva azután önállóan dolgoztunk, amikor már mindent tudtunk a szakmáról ... □ □ □ A háború évei kerülnek szóba, a haditermelés nehéz, küzdelmes évei. De ez mentette meg őket a írontszolgálattól, s megmaradhattak családjuk körében, — Talán hallotta, hogy 1944 őszén kiürítették Kecskemétet — folytatta Barta Sándor — és itt az üzemben is leállt a termelés. Nincs mese, menni kellett. Kaptunk 200 pengőt meg némi ruhát és irány Pest. Érdligeten egy Joc- kó nevezetű zenésznél laktunk. Ez a Jockó katonazenész volt. ilyen karmester, de az itteni színháznál is dolgozott. Szlávik János is elmondja kitelepülése történetét: — Én nem mentem el. Nem akartam itthagyni a várost, úgy gondoltam, jó lesz Hetényegyhá- zán. Ott bújtam el. mert ott nem volt akkora ellenőrzés, zaklatás .. . Amikor a város fölszabadult, Barta Sándor is hazajött Kecskemétre. s mindketten ott folytatták, a munkát, ahol a kitelepítés előtt abbahagyták. Dolgoztak. □ □ □ — Nézze, ha enni akartam, ha élni akartam, csak a munkámból tudtam mindig. Én az öntésen, kívül kérem, máshoz nem értek, nekem ez a szakmám, nekem ebből kell élnem és én ezt a munkát szeretem is. Én már más nem leszek soha. csak öntő. — Mi volt a fizetés a felszabadulás utáni első hónapokban? — Nem volt a pénznek semmi értéke. Olajat adtak, kenyeret, szóval ennivalót Amikor a fizetés volt. hoztak tehenet, vagy disznót, s azt kimérték. Tudja min dolgoztam én akkor ? Egy pohár étolaj és abba mártogat- tam a kukoricakenyeret És ezen is dolgozni kellett! Amikor az se volt. mert az is előfordult, fusiztunk magunknak. A fusimunkát elcseréltük élelemért. Nem volt nekünk gazdaságunk, csak a két kezünk, meg a szakma, hát akárhogy is de ebből kellett megélni. És történetek, közös emlékek jutnak az eszükbe. Ma. derűsen emlékeznek; nevetnek egykori kiszolgáltatottságukon, életrevalóságukon. □ □ □ — Harminc éve? Hmm. Ha nem volt egy falat ennivaló, maga mit csinált volna? Enni kellett, na! A gazdáknak meg kocsipuska kellett, ismeri, ami a kerékhez kell. Öntöttünk, aztán elcseréltük. Nem ment másként! Emlékszel Jancsi, amikor elmentünk Halas mellé valahova, aztán kiskacsákat kaptunk a puskákért? Szlávik János bólint. — Na, — folytatja — hát mi nem értettünk a kiskacsákhoz, ugye, vasasok vagyunk, de azt tudtuk, hogy szeretnek fürödni. Hát egy nagyobbacska tócsában megúsztattuk őket. hogy jobban érezzék magukat. Aztán ez volt a baj. Nem lett volna szabad, mert megfáztak és szép sorjában meg- döglöttek. — Ja — veszi át a szót Szlávik János — egyszer malacot kaptunk, #z meg elszaladt. Istenem, már alig álltam a lábamon, any- nyit rohangáltam utána. Alig tudtuk megfogni. Hát, jó idők voltak Minden a feje tetején állt. Nem kívánnám még az ellenségeimnek sem... □ □ □ Mindezek harminc éve történtek, Tudom, amikor majd Barta Sándor átveszi a munkáshűséget jelképező aranygyűrűt, s visszagondol az öntőcsarnokban eltelt 36 évre, meg az éhbérre, haditermelésre, kitelepítésre, éhezésre, kocsipuskákra és kiskacsákra — azt mondja, érdemes volt. Nem a gyűrű miatt, hanem az ember miatt, aki csodákat tud művelni az öntőforma és minden-minden munkapad mellett. Csató Károly KÉTSZÁZ MUNKÁSLAKÁS • A Mecseki Ércbányászati Vállalat fizikai dolgozóinak, bányászainak öO millió forintos beruházással 200 lakásos, öt épületből álló lakótelepet épített. A lakásokat már az idén novemberben átvehetik a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói. (MTI foto — KS) A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A kegyetlenség ára Nem az ünnepi borivókhoz tartozott Kéri Mihály. Kecskemét, Méntelek 221. szám alatti lakos. Tizennégy éves kora óta úgyszólván rendszeresen iszik, smost, amikor már negyenhetedik életévét tapossa, ott tart. hogy napi 3—4 mer bor a.fejadagja. Persze nem mindennap issza meg ezt a mennyiséget, de ritka, amikor nem emeli a boros poharat a szájához. Szép példabeszédet tudnánk kanyarítani abból a történetből, ami Kérit végül is a börtönbe juttatta. Elmondhatnánk, hogy lám. az alkohol ismét tragédiát okozott, hivatkozhatnánk a számtalan újságcikkre, plakátra, televíziós adásokra, hozzá téve, hogy íme Kéri Mihály nem tanult mások kárán ... Csakhogy sem Kéri. sem a hozzá hasonló emberek nem olvasnak újságot, nem néznek televíziót, vagy ha mégis, az ott látottakat mindig másokra vonatkoztatják. s jóízűen kacagnak az ittas embereket, bemutató kabarétréfákon, a „szórakoztatás” eme régen bevált, s mindig sikeres figuráján. Pedig Kéri sorsa plasztikusan tárja elénk azt a lejtőt, amelyen valóban nincs megállás, s amelynek alsó vége a rácsok mögött, a börtönben van. Oda jutott Kéri is, méghozzá hosszú időre: 14 évre. Nem tavaly hús- vétkor kezdődött, de akkor fordult tragédiába Kéri Mihálynak és feleségének sorsa. Pedig élhettek volna emberi életet is, hiszen saját házukban laktak, két felnőtt gyermekük van. A férfinak azonban a bor már régen meggyöngítette akaraterejét. Mindez a szesz miatt történt, éppen úgy, mint a munkahelyéről történt elbocsátás is. Mert melyik az a munkahely, amely eltűri, hogy például egy év alatt — jelen esetben 1973-ban — valaki 13 napot igazolatlanul hiányozzék? Még így is azt mondhatjuk. hogy túlságosan elnéző volt vele a MÁV. ahol segédmunkásként dolgozott. Remélték, hátha észre tér. megjavul, de erre végül már a legkisebb remény sem maradt. Tavaly húsvétkor például egész nap ivott Kéri Mihály. Este már hulla részegen omlott az ágyba, de reggel ötkor kelve (húsvét hétfőjén) csak elővette az ötliteres demizsont és a bor nagy részét megitta, majd elment a környező tanyákra locsolkodni. A vendéglátók újabb poharakkal kínálták, amit ugye nem illik visszautasítani. Délutánra, amikor Petántorgott a családi fészekbe, újra messze volt a józanságtól. Lefeküdt. Hamarosan felébredt és kérte feleségétől az ebédet. A csirkepörkölt régen kész volt már, de mert azt a családfő hidegnek találta, lábassal együtt kivágta az udvarra. Érthető, ha az asszonyt erre elkapta a méreg és rángatni kezdte a dühöngő férjet, de az nekilökte feleségét a tűzhelynek, majd az asszony fejét verte a platnihoz. A jelenlevő Csősz Józsefné próbált közbe lépni, de Kérivel nem bírt. A dühöngő férfi fogta feleségét és a folyosóra lökte, ahol tovább ütötte, verte, noha a feje erősen vérzett. Közben annyi időre el tudott szabadulni Kériné, hogv összeszedje az udvarra dobott pörkölt értékesebb darabjait és megmossa azokat. De amint ezzel végzett „élete párja” újra nekirontott és verte, verte, verte. Amikor Kéri úgv ítélte meg, hogy elég volt, lefeküdt és elaludt. magára hagyva a földön eszméletlenül hörgő asszonyt. Később Kéri átment Csőszékhez és szólt, hogy otthon valami baj van. Hamarosan többen összejöttek a Kéri-tanyán, s tapasztalhatták, hogv mi a baj. Gyárfás István volt az. aki értesítette az orvost, s az asszonyt kórházba szállították. Amint említettük, ez 1974. április 15-én történt. Kéri Mi- hályné viszont még öt és fél hónapig élt. többször műtötték, de segíteni nem tudtak rajta. A férj által okozott sérülésekbe 1974. szeptember 30-án belehalt. Kéri Mihály ekkor már természetesen régen letartóztatásban volt. először súlyos testi sértés miatt, de az asszony halála után a vád emberölésre változott, hiszen — amint az orvosszakértők kifejtették — Kéri ütlegelései és az asszonv halála között okozati összefüggés van. A férjet tehát ezért a súlyos bűncselekményért vonta felelősségre a megyei bíróság, és 14 évi szigorított börtönre ítélte, nyolc évre eltiltotta a közügyektől, s kényszer elvonó kezelésre kötelezte, amit a börtönben kell rajta végrehajtani. Ugyanakkor elrendelte az 1972. decerpberében lopás miatt kiszabott, de végrehajtásában kétévi próbaidőre felfüggesztett öthónapi szabadságvesztés letöltését is. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. Korszerű bányagépek • Az Országos Bányagép, gyártó Vállalat törzsgyárában — a kongresszusi munkaverseny keretében — elkészült az a három darab F6—UK típusú korszerűsített fejto- rakodó gép, amellyel az elövájásoknál kiküszöbölhető a nehéz fizikai munka. (MTI foto: Danis Barna (felvétele—KS)
