Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-23 / 70. szám
CJ V21 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISIvUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Befejeződött az MSZMP XL kongresszusa Megválasztották a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot XXX. évf. 70. szám Ára: 90 fillér 1975. március 23. vasárnap Szombaton reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában — a korábban jóváhagyott ügyrendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa. A zárt ülésen a küldöttek meghallgatták a fellebbviteli bi- ■ zottság jelentését, amelyet Varga Gyula, a bizottság elnöke terjesztett elő, majd titkos szavazással megválasztották a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát é'k Központi Ellenőrző Bizottságát. A zárt ülés után a kongresz- szus ismét plenáris ülést tartott, s Kádár János elnökletével folytatta munkáját. Kádár János bejelentette, hogy a zárt ,■ülésen meghallgatták és elfogadták a fellebbviteli bizottság jelentéséi, majd megválasztották a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot. Ezt követően a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság megtartotta első ülését, ahol mindkét testület megválasztotta tisztségviselőit. A Központi Bizottság megválasztotta a KB mellett működő munkabizottságokat és munkaközösségeket, kinevezte a Központi Bizottság osztályvezetőit, a Központi Bizottság mellett működő intézmények vezetőit, a Központi Bizottság lapjainak felelős vezetőit. Ezután Biszku Béla, a jelölő bizottság elnöke ismertette a kongresszus zárt ülésének, illetve a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság ülésének határozatait. Bejelentette, hogy a zárt ülés megválasztotta a Központi Bizottság tagjait. A küldöttek helyükről felállva, hosszan tartó, nagy tapssal fogadták. amikor Biszku Béla bejelentette: a Központi Bizottság ismét Kádár Jánost választotta első titkárának. A Központ Bizottság vezető szerveinek megválasztására és az apparátus vezetőinek kinevezésére vonatkozó döntések ismertetése után Kádár János mondott zárszót. Az MSZMP XI. kongresszusának záró aktusaként a küldöttek elénekelték az Internacionálét. Az MSZMP Központi Bizottsága a pártkongresszus befejezése alkalmából a kongresszuson részt vett külföldi pártküldöttségek tiszteletére szombaton délután fogadást adott a Magyar 'Néphadsereg Központi Klubjában. ' / • ’ A párt a marxizmus-leninizmus alapján folytatja eddigi szocialista, leninista, internacionalista, a nép érdekeinek megfelelő politikáját Kádár János elvtárs vitazáró beszéde Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnők, elvtársak! A Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója fölötti négynapos, együttes vitában 57 kongresszusi küldött szólalt fel. Kivétel nélkül mindegyikük egyetértett a beszámolókkal, és támogatta a Központi Bizottság által benyújtott kongresszusi javaslatokat. Ezért a vitában felszólalt elvtársaknak köszönetét mondok. Ebben az állásfoglalásban is kifejeződik: egyik legfőbb erőforrásunk pártunk teljes eszmei-politikai egysége. A vita kritikus és önkritikus volt. Azzal jellemezhetnénk, hogy megfelelően értékelte az eredményeket, s szólt a hiányosságokról is. Nagy hangsúlyt kaptak a megoldandó feladatok, a megoldások módjai, a tennivalók. A tanácskozást forradalmi szellemű elvhűség és tettrekészség jellemezte. Volt a vitának egy sajátos vonása is. amely valószínűleg minden résztvevőre hatást gyakorolt: ezen a kongresz- szuson egy új, felnövekvő kommunista nemzedék mutatkozott be. Hozzáteszem: szépen mutatkozott be. Erről tanúskodik az örvendetesen sok fiatal felszólaló, közöttük az a Bács megyei fiatal KISZ-ista elvtársnő, aki a vita első napján kért szót, majd a szolnoki színház fiatal igazgatója, aztán a vita mai napján meghallgatott székesfehérvári építőmunkás — és még hosszan sorolhatnám a példákat. Érőnk egyik forrása, hogy pártunkban összeforrottan él, és együtt küzd a kommunista forradalmárok három nemzedéke. Összeforrottan él és együtt küzd a kommunista forradalmárok három nemzedéke Mély benyomást tett rám Benedikt elvtársnak, pártunk egyik alapító tagjának felszólalása. Ő egy másik stílust, a régi forradalmárok kritikus, konkrét, elvi, nyílt stílusát képviselte: megmondta, mivel ért egyet, minek örül; kifogásolta, amit nem vettek figyelembe, és általános értékelést is adott. Őtvenhét év harca után is úgy állt ide elénk, mint amikor elkezdte küzdelmét a munkásosztály ügyéért. Ma is sok szó esett róla, hogy tanuljunk egymástól. Azt tudnám ajánlani, hogy tanuljuk meg a régi forradalmárok nemzedékétől ezt' az ifjúi lelkesedést és tüzet! (Hosz- szan tartó taps.) A vita részvevőinek felszólalásuk közben biztos támaszuk volt, bogy érezhették a kongresszus helyeslését és egyetértését, és azt, hogy kongresszusunk munkáját nagy figyelemmel követte, és cselekvőén támogatta a magyar munkásosztály, a szocializmust építő magyar nép. Jóval több. mint ezer üdvözlő távirat, üzenet, levél érkezett a kongresszushoz, sőt az egyes felszólalókhoz is: gratuláltak, •és egyetértésüket fejezték ki azok, akik küldötté választották őket. Rendkívül fontos: ezek az üzenetek arról szóltak, hogy dolgozó népünk most, a kongresz- szus napjaiban is új vállalásokkal és tettekkel támogatja a párt politikájának megvalósítását. A kongresszus méltó betetőzése volt a több mint 750 ezer magyar kommunista 'magas színvonalú tanácskozásának, amely a kongresszust előkészítő, múlt év végi pártcsoport-értekezlete- ken kezdődött, a taggyűléseken, a pártbizottságok értekezletein, majd a budapesti és a megyei pártértekezleteken folytatódott. Ezért a zárszóban legszívesebben csak annyit mondtam volna: elvtársak, már nincs mit megbeszélni, énekeljük el az Inter- nacionálét. (Derültség, taps.) Többen azonban azt mondták, hogy ez talán mégsem lenne helyes. (Derültség.) Azt hiszem, nem vállalkozhatom, s együtt sem vállalkozhatnánk arra. hogy a vitában felvetődött sok fontos »témával részletesen foglalkozzunk, hiszen akkor elölről kezdhetnénk a kongresszust. Engedjék meg. hogy most, a vita befejezésekor kiemeljek néhány fontos dolgot. Egész népünk életét irányítja a munkásosztály hatalma Az ötnapos tanácskozáson a párt tevékenységének szinte minden területe szóba került. Úgy vélem, az első, amit a kongresszus ^megfelelő formában, okmányszerűen is rögzít majd, hogy népünk nagy építőmunkájának és harcának eredményeként szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság gazdaságilag és kulturálisan fejlett ország, amely biztos és mind jobb megélhetést nyújt a dolgozó embernek. Ez népünk legnagyobb történelmi vívmánya. A kongresszus joggal állapíthatja meg, hogy a Magyar Népköztársaságban érvényesül a munkásosztály hatalma, amely az egész nép érdekeit fejezi ki. Ehhez hozzá szeretném tenni, hogy a munkásosztály hatalmát szó szerint kell értenünk. Ez a •hatalom, amely Magyarországon egész népünk életét irányítja, a munkásosztály hatalma! Nem egyes emberek, nem is egyes munkások, hanem az osztály hatalma. Természetesen a hatalom érvényesítéséhez mindennapi gyakorlásához hatalmi posztok is kellenek. Nálunk e posztok jelentős részét munkások töltik be. de a hatalom nem személy szerint az övék, hanem a munkásosztályé. ök csak megbízást kaptak arra, hogy a munkás- osztály hatalmát biztosítsák, védjék és érvényesítsék. Ez nem személyes hatalmuk, hanem szolgálat! A felszólalásokban nagyon érzékletesen kifejeződött az a nagyszerű folyamat, hogy a társadalmunk alapját alkotó szövetséges osztályok a politikai szemléletben, világnézetükben, a munkában közeledtek egymáshoz. Tovább fejlődött a történelmi feladataihoz felnőtt munkásosztály. Szövetségese, a szocializmus útjára lépett magyar parasztság eszmeileg, politikailag közeledett a munkásosztályhoz. A szocializmussal azonosult értelmiség az utóbbi években szemléletében, gondolkodásában, politikai magatartásában szintén jelentős mértékben közeledett a munkásosztályhoz. A legfontosabb társadalmi kérdések közül két olyan témát kívánok megemlíteni, amelyek jelentőségüknek megfelelő teret kaptak a kongresszus vitájában. Az egyik: a nők helyzete társadalmunkban. Még itt, a kongresszusi teremben is érzékelhető volt, hogy a nők társadalmi helyzete az utóbbi években jelentékenyen javult. A pártnak mindent meg kell tennie, hogy helyzetük tovább javuljon. Ennek. alapvető feltétele, hogy további intézkedésekkel fejlesszük az anya-, gyermek- és család- védelmet, könnyítsük tovább a háztartási munka terhét, a jövőben is nagy figyelmet kell fordítani a nők szakképzésére és az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének hiánytalan érvényesülésére. További fontos feladatunk, hogy biztosítsuk: több nő kerüljön a vezető tisztségekbe a pártban, a tömegszervezetekben, az állami, a gazdasági, a kulturális posztokra, és minden olyan területen, ahol ez lehetségest és megvalósítható. Azért merem ilyen határozottan mondani, hogy több nőt a vezető tisztségekbe, mert sajnos itt egyelőre nem kell tartanunk a „túlteljesítéstől”. Igaz, nem kevés, amit az utóbbi négy esztendőben a nők helyzetének megjavításáért tettünk, de ezt a munkát erőteljesen és céltudatosan folytatnunk kell. Nem szabad megelégednünk az eddigi eredményekkel. Jómagam ahhoz a felszólalóhoz csatlakozom, aki azt mondta: nem azért beszél a nőkérdésről, mert az ENSZ határozatot hozott a nők évéről hanem azért, mert ez társadalmunk — és hozzáteszem: szocialista forradalmunk — egyik alapkérdése. Régi marxista tétel: egy társadalom haladó jellegét megbízhatóan le lehet mérni azon, hogy milyen ott a nők helyzete. Minthogy a szocialista társadalom a leghaladóbb társadalom, ennek a nők társadalmi helyzetében is megfelelően meg kell mutatkoznia. Az ifjúságot aszerint kell megítélnünk, hogyan tanul és dolgozik Szeretnék itt ahhoz, a vitában megfogalmazott gondolathoz kapcsolódni. hogv az ifjúság kérdéseivel nem absztrakt módon, hanem osztály megközelítés alapján, marxista módon kell foglalkozni. Ha nem így szemléljük az ifjúság kérdését, sehová sem jutunk. Akik ilyen kérdésekkel foglalkoznak, a rómaiaktól, a görögöktől fennmaradt több mint kétezer éves írásokból tudják: rendszerint idősebb emberek körülbelül úgy nyilatkoztak az ifjúságról, hogy ..korcsosul. élvha ihász, nem tiszteli az öregeket..." A szöveg — úgy látszik — azóta sem sokat változott. (Derültség.) A nemzedékek között a viseletét, az öltözködést, a frizurát és egyebeket illetően természetesen mindig lesznek viták, ellentétek, s lehet, hogy a nvolcvanvalahánv éves ember szemében a 19 éves fiatal élvhajhász (derültség), nekünk azonban az ifjúságot aszerint kell megítélnünk: hogyan teljesíti alapvető kötelességeit, hogvan tanul és dolgozik, hogyan foglal állást a társadalmi kérdésekben. milyen a magatartása. Gyakran látni olyasmit a fiataloknál, ami ilyen vagy olyan szempontból nem nagvon tetszik az embernek. Ha azonban valaki felmérné, hogv a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyben született vállalásokból és eredményekből az ifjú korosztályhoz számítók mennyit teljesítettek, azt hiszem, meglepődne, hogy milyen nagv ez a' rész! Ez a döntő az ifjúság megítélésében. Nem arról van szó. hogv a hibák láttán hunyjuk be a szemünket. A pártnak, a társadalomnak, az iskolán^. a munkahelynek, a családnak állandóan.' rendszeresen és megfelelően kell foglalkoznia a fiatalokkal. Azt hiszem, a saját környezetében is mindenki tapasztalhatta, hogy ha a fiatalt komolyan veszik, akkor korholyan megfelel a bizalomnak. Ha viszont eleve úgy ítélik meg, hogy nem komoly ember, akkor megmutatja: tud ő nem komoly is lenni. Itt is érvényes a kölcsönös bizalom! (Taps) Ügy vélem, ezen a téren is előbbre jutottunk, s az a feladatunk, hogy erőteljesen folytassuk az ifjúsággal való rendszeres és megfelelő foglalkozást. Az ifjúsági törvényt végre kell hajtanunk, előírásaink érvényt kell szereznünk. A neveléssel és a képzéssel el kell’érnünk, hogy az új magyar ifjúság képes legyen megérteni azokat a célokat, amelyekről most a kongreszszus határoz, és kész legyen azoknak a megvalósítására. Azt tartom. hogy ennek a legfőbb pedagógiai'„receptje” a megbízatás,'a feladat, a munka. Mindenki tudja. még a kisgyermek is milyen boldog, ha az édesanyjától bármilyen csekély megbízatást is kap, és azt teljesíteni tudja. Körülbelül így és ezáltal nő, fejlődik a gyermek, még inkább a fiatal ember. Bátran és bizalommal adjunk feladatokat a fiataloknak! Az egyik szocialista országból nemrég küldöttség járt nálunk, és fölkereste az egyik nagyüzemünket. A látogatás során a vendégek elismeréssel mondták, hogy milyen erős kollektíva dolgozik ott. Nem nevezem meg ezt a kollektívát, nehogy a fejébe szálljon a dicsőség. De nyolc évvel ezelőtt láttam én azt a kollektívát igen gyengének is. Hogy mitől gyógyultak 'meg? Azok az emberek olyan nagy feladatot kaptak, hogy amikor először meghallották majdnem elájultak. (Derültség.) Aztán megkiizdöttek a feladattal, felnőttéit hozzá, és most szinte rá sem lehet ismerni erre a sokezres kollektívára. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa harcba, munkába hív közös célunk, a fejlett szocialista társadalom építésére. Erre a nagy feladatra felkészült, és érett a magyar munkás- osztály forradalmi élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt, érett a munkásosztály, • érett az egész magyar nép. (Nagy taps.) Fél éve. vagy még korábban, mielőtt a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei nyilvánosságra kerültek volna, különféle találgatásokat lehetett hallani. főként Nyugaton, de még nálunk is: mi lesz az MSZMP politikájával? Folytatódik? Változik,' nem változik? Ha igen. mi és hogyan ? Nos, azt gondolom, a kongresszusi vita világos választ adott arra, hogyan .alakul a jövőben a Magyar . Szocialista Munkáspárt politikájának fő irány^bnala. Az első és legfontosabb, ami már a vitából, minden felszólalt kongresszusi küldött állásfoglalá- - sából kiviláglott: a Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus—leninizmus alaoián folytatja eddigi szocialista, kommunista, internacionalista, a nép érdekeinek megfelelő politikáját. S ez lesz a kongresszus legfőbb, leg- legíontosabb döntése. Ez a politikai fő irányvonal tovább fejlődőit, és gazdagodott a kongresszusi előkészületek időszakában és . a kongresszus munkája során is. Döntő feladat az idei terv végrehajtása, ez alapja a következő ötéves tervnek Szólni kívánok a szocialista ifjúság kérdéséről is. Mély meggyőződésem — és ezt a kongresz- szuson elhangzott vélemények alapján is állíthatjuk —, hogy a legutóbbi négy—négy és fél esztendőben javult az ifjúság körében végzett munka. Nemcsak azért, mert megszületett az ifjúsági törvény, amelyre szükség volt, s amely számos konkrét rendelkezést ír elő- hanem azért is, mert előbbre jutottunk az ifjúság reális megítélésében. A kongresszus egvik szünetében alkalmam volt találkozni a meghívott közéleti személyiségek egy csoportjával, közöttük ió néhány párton kívüli szövetségesünkkel, barátunkkal és küzdőtársunkkal. A beszélgetés során szóba hoztam azokat a mendemondákat, amelyek szerint „megkeményedik” a párt vonala, meg hogv valami „új diktatúra” jön. Megnyugtattam őket: nem jön semmiféle új diktatúra, marad a légi, a proletárdiktatúra. (Derültség, taps.) Ennek mai gyakorlatát már körülbelül 18 éve mindenki tapasztalhatja. Az emberek ismerik. látják és tudják hogy ez nem rossz diktatúra. Szabadon lehet benne élni, alkotni, s becsületet szerezhet magának minden tisztességes ember. A kongresszusi vitában megfogalmazott igény az, hogy pártunk kövesse fő politikai irányvonalát, és annak alapján folytassa, és fejlessze tovább eddigi politikáját, kiegészült egy másik, nagyon határozott igénnyel: a politika (Folytatás a 2. oldalon)
