Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-21 / 68. szám

IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: túlnyo­móan felhős idő, az ország nyugati felén többfclé záporesővel, egy-két helyen zivatarral, keleten szórványos esővel. Napközben többfelé megélénkülő délnyugati, nyugati szél. Legalacsonyabb éjszakai hő­mérséklet délnyugaton 3—7, északkeleten 5—10 fok között. A legma­gasabb nappali hőmérséklet 13—17 fok között. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEG VEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXX. évf. 68. szám Ara: 90 fillér 1975. március 31. péntek t-, . _____________ A XI. pártkongresszus negyedik munkanapja Csütörtökön reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkás­párt XI. kongresszusa. A ma­gyar kommunisták legmagasabb fóruma negyedik munkanapját kezdte meg, s — amint azt a kongreszushoz címzett távira­tok, üdvözlő levelek gyarapodó sokasága is bizonyítja — a ta­nácskozást nemzetközi érdeklő­dés, a társadalom, az egész or­szág élénk, figyelő együttértése kíséri.' A teremben elfoglalták helyü­ket a küldöttek és a meghívot­tak, bevonult az elnökség, majd a kongresszus soros elnöke, Ben- ke Valéria, az ÍVISZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadal­mi Szemle szerkesztő bizottságé­A társadalmi, tudományos és művé­szeti élet kongresszuson részt vevő személyisé­geit fogadta Kádár János, a Központi Bizottság első titkára. A fogadáson részt vett Aczél György, a Politikai Bizottság tagja és Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára. Szövetségben az összes haladó erőkkel a béke és biztonság megteremtéséért Nemes Dezső beszéde Pártunk nemzetközi tevékeny­ségéről szólva először arra mu­tatott rá, hogy a testvérpártok közös erőfeszítéseiben való rész­vétel egyik erőforrása pártunk­nak és országunknak, majd be­szédét így folytatta: — Az MSZMP azért tudott eleget tenni nemzetközi felada­tainak az utóbbi négyéves idő­szakban is, mert következetes lenini politikát folytat, ami ren­díthetetlen alapja, szerves része pártunk általános politikájának. Az MSZMP irányadónak tekin­tette az 1969-es moszkvai nyi­latkozatot, amelynek kidolgozá­sából más testvérpártokkal együtt a mi pártunk is aktívap kivette a részét, s amelyet az MSZMP X. kongresszusa is ma­gáévá tett. Ügy értékelte, hogy a moszkvai tanácskozás és an­nak nyilatkozata nagyban elő­segíti a kommunista és munkás­pártok marxista—leninista egy­ségének és összehangolt cselek­vésének fejlesztését, egyben a népek szabadságáért és a nem­zetközi békéért harcoló külön­böző erők hatékony együttműkö­dését. A beszámoló — hangsúlyozta Nemes Dezső — nagy fontossá­gú tények alapján állapítja meg, hogy az utóbbi években is foly­tatódott a szocialista országok erőteljes fejlődése és az impe­rializmus térvesztése, a nemzet­közi erőviszonyok további elto­lódása a haladó erők javára. Ebben a világot átfogó küz­delemben kiemelkedő szerepe van a mind erősebbé váló eny­hülési folyamat visszafordíthatat­lanná tételéért vívott küzdelem­nek. E küzdelem egyik fő célja hatékony biztonsági rendszer teremtése, amelyért a diplomá­cia frontjáról a tömegmozgal­makig a legkülönbözőbb eszkö­zökkel folyik a harc. E nagy fontosságú ügy előharcosai az államközi kapcsolatokban európai szocialista országok, tö­megmozgalmi területen pedig a kommunista pártok. A Varsói Szerződés országai kezdeményezték a biztonsági ér­tekezlet összehívását — mondot­ta, majd utalt arra, hogy a nyu­gati hatalmak képviselőinek fel­lépését az értekezleten edcfi"g huzavona jellemezte. A nyugati hatalmak a szocia­lista országok által hirdetett bé­kés egymás mellett élés politi­kájának elfogadását a szocialis­ta országok elleni „fellazítási” taktikával kombinálták, s ma is nagy erők munkálkodnak ilyen irányban. Noha a békés egymás mellett élés egyik alapvető kö­vetelménye a be nem avatkozás azmás államok belügyeibe, a nyu­gati hatalmak reakciós képvise­lői az „eszmék és emberek” úgynevezett „szabad áramlásá­nak’" megtévesztő jelszavával nem kevesebbet követeltek, mint az ellenforradalom exportjának szolgálatában álló „eszmék” és ezek jegyében munkálkodó kü­lönféle emberek „szabad áram­lását”. S hogy az imperialisták és segítőtársaik mit kívánnak „szabadon áramoltatni”,1 azt a chilei tragédia előkészítésében kifejteit tevékenységük, a cip­rusi válság kirobbantása, a por­tugál demokrácia ellen szerve­zett nemzetközi aknámunka és sok más hasonló tény szemlél­teti. (Folytatás a 2. oldalon) nak vezetője bejelentette: foly­tatódik az együttes vita a Köz­ponti Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója felett. Az első hozzászóló Nemes De­zső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, az MSZMP Poli­tikai Főiskolájának rektora volt. Nemes Dezső nagy tapssal fo­gadott szavai után dr. Komó­csin Mihály, az MSZMP Csong- rád megyei Bizottságának első titkára, és Maurer Mihályné, a Szekszárdi /illami Gazdaság munkása szálait fel, majd Pul- lai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára lépett a mikrofonhoz. Szünet után Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökhelyettesének elnökletével folytatódott a tanácskozás. Aczél György bejelentette, hogy válto- zatlanuj, számos külföldi és ha­zai távirat, levél, üzenet érkezik a kongresszushoz. — A jókíván­ságokért kongresszusunk nevé­ben köszönetünket fejezem ki — mondotta Aczél György. — A szocialista országok testvérme­gyéi, városai; a magyar gyárak­kal, üzemekkel, intézményekkel rendszeres munkakapcsolatokat tartó kollektívák kommunistái szintén elküldték üdvözletüket. Valamennyiüknek szívből kö­szönjük a jókívánságokat. Ezt követően felszólalt Garai Gábor, a Magyar írók Szövetsé­gének főtitkárhelyettese, Török Ildikó, a Magyar Gördülőcsapágy Művek debreceni gyárának munkása, majd Hoang Van Hoan, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja. Az elnök megköszönte a vietnami küldött szavait, az üd­vözletei, s kérte Hoang Van Hoan-t, hogy tolmácsolja a Viet­nami Dolgozók Pártjának, a hős vietnami népnek pártunk egész népünk szolidaritását. Kívánjuk — mondotta —, hogy vietnami elvtársaink harcit mielőbb tel­jes siker koronázza. Ezután a Portugál Kommunis­ta Párt képviseletében Carlos Aboim Ingles, a Francia Kom­munista Párt képviseletében René Piquet, majd Arcangelo Valii az Olasz Kommunista Párt nevében szólalt fel. Ezt követően Alois Peter, Ausztria Kommu­nista Pártja Politikai Bizottsá­gának tagja és Frans van den Branden, a Belga Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ja lépett a mikrofonhoz. Az elnöklő Aczél György va­lamennyi külföldi testvérpárt felszólalójának megköszönte a jókívánságokat. Az Olasz Kom­munista Párt most folyó kong­resszusának — mondotta — test­véri üdvözletünket küldjük, s a tanácskozásnak eredményes munkát kívánunk. A külföldi felszólalások után , ebédszünet következett. vEbédszünet után Losonczi Pál­nak, az Elnöki Tanács elnökének elnökletével folytatódott a ta­nácskozás. Losonczi Pál bejelen­tette, hogy a kongresszushoz szüntelen érkeznek újabb üdvöz­lő levelek és táviratok az ország minden részéből. Az ebédszünet utáni első fel­szólaló dr. Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első tit­kára volt, majd Kovács Antal, az MSZMP Vas megyei Bizottsá­gának első titkára, Makkos Antal- né, a Mosonmagyaróvári Kötött­árugyár pártbizottságának titkára, dr. Tóth János, a XII. kerületi pártbizottság első titkára szó­lalt fel. Ezután Horváth István, a Bács-Kiskun megyei pártbi­zottság első titkára a munkás— paraszt szövetségről fejtette ki véleményét. (Felszólalását la­punk 3. oldalán ismertetjük.) Ezután dr. Pál Lénárd akadé­mikus, a Központi Fizikai Kuta­tó Intézet igazgatója szólalt fel, majd szünet következett. A szünetben Kádár János fo­gadta a kongresszuson részt ve­vő veteránok egy csoportját. A Központi Bizottság első titká­ra -— Brutyó Jánosnak, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság elnöké­nek és dr. Jakab Sándornak, a KB párt- és tömegszervezeti osz­tálya vezetőjének társaságában — szívélyesen elbeszélgetett a párt- és a munkásmozgalom sok évtizedes harcainak katonáival, a Tanácsköztársaság egykori vé­delmezőivel, a magyar munkás­ság forradalmi mozgalmának szervezőivel, részvevőivel. Szünet után Csehik Ferencné- nek, Budapest V. kerületi Ta­nácsa elnökének elnökletével folytatta munkáját a kongresz- szus. Púja Frigyes külügyminiszter felszólalásában rámutatott, hogy pártunk és kormányunk a két kongresszus között is jelentqs erőfeszítéseket tett a szocialista világrendszer egységének erősíté­séért, és fellépett az egységet la­zító kísérletek ellen. .4 töké sor szágoltkal kialakult kapcsolatainkról szólva megálla­pította: a Magyar Népköztársa­ság és Finnország viszonya ben­sőséges, kapcsolataink- bővülő tendenciát mutatnak. Ausztriá­val kapcsolataink sokoldalúak, amit országaink elnökeinek, mi­niszterelnökeinek és miniszterei­nek gyakori• találkozói mutatnak. Megelégedéssel nyugtázzuk — mondotta —, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya is törekszik a kapcsolatok fejlesz­tésére. Részletesebben megemlítve a többi tökésországgal kialakult kapcsolatainkat, Púja Frigyes ezután a bécsi haderőcsökkenté­si tárgyalásokról szólott, vala­mint a Magyar Népköztársaság és a fejlődő országok viszonyá­ról. Ezt követően Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, Georgosz Krisztodulidesz, a Ciprusi Dol­gozó Nép Haladó Pártja Politi­kai Bizottságának tagja, Preben Henriksen, a Dán Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ja, Anna-Lisa Hyvönen, a Finn Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, Harilaosz Flo- rakisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára, Victor Eddisford, Nagy-Britannia Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja és Arne Jorgensen, a Nor­vég Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. Az elnöklő Csehik Ferencné megköszönte valamennyi külföldi felszólaló jókívánságait. Ezzel a kongresszus befejezte, csütörtöki ülését. Az MSZMP XI. kongresszusa ma reggel 9 órakor folytatja munkáját: (MTI) Koszorúzási ünnepségek a Tanácsköztársaság évfordulóján » Tegnap Bács-Kiskun megye dolgozói és a diákok, katonák ünnepségekkel emlékeztek az 56 évvel ezelőtti eseményekre, az 1919-es Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltására és fennállásának 133 napjára. Délelőtt 10 órakor á kecske­méti Tanácsköztársaság-emlék­mű előtt Bács-Kiskun megye ál­lami, társadalmi, politikai veze­tői, s a gyárakból, üzemekből, szövetkezetekből érkezett ifjú­munkások gyülekeztek. Elsőként Erdélyi Ignác, a me­gyei pártbizottság titkára és Miklós János, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagja helyezett el koszorút az emlék­mű előtt. A megyei tanács nevé­ben dr. Glied Károly elnökhe­lyettes és Szabó Attila, a megyei tanács pártbizottságának titkára, a Hazafias Népfront megyei bi­zottsága képviseletében dr. Bo- dóczky László elnök és Farkas József titkár koszorúzott. A Szakszervezetek Megyei Tanácsá­nak koszorúját Borsodi György, vezető titkár, Princz László és Laczi Endre titkárok helyezték el. A megye ifjúkommunistáinak tiszteletét kifejező koszorút Farkas Gábor KISZ megyei tit­kár és Németh Ferenc megyei úttörőelnök hozta el az emlék­műhöz. A város vezetői, a tö­megszervezetek, a szovjet és a • Erdélyi Ignác és Miklós János koszorút helyez el a kecskeméti Tanácsköztársaság-emlékmű előtt. (Tóth Sándor felvétele) magyar fegyveres erők képvise­lői, s az ünnepség többi résztve­vői is méltón emlékeztek az év­fordulóra. Ugyancsak tegnap a kecske­méti gyárak, üzemek kommu­nistái a mártírok Köztemetőben levő sírján helyezték el a ke­gyelet és hála virágcsokrait. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat Vágó Béla KlSZ-szerve­zete névadójának a kecskeméti vasútkertben levő mellszobrát koszorúzta meg. Csütörtökön délután 4 órakor Kiskunfélegyházán a Kiskun Múzeumnál, valamint Némedi Varga Sándor, Mártonffy Ernő és Iványi Sándor emléktáblája előtt tartottak ünnepséget a Ta­nácsköztársaság 56. évfordulója' alkalmából. T. L. Tavasz 1919-ben A dicsőséges Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 56. évfordulóját ünnepeljük. Arra a napra emlékezünk, amelyen megkezdődött az el­ső magyar prcűetárdiktatúra rövid, de népünk történetében kiemelkedő, 133 napig tartó korszaka. Az. a korszak, ami­kor a magyar nép, követve Oroszország. népeinek példá­ját, magyar talajba ültette a marxizmus—leninizmus hal­hatatlan tanításait, megvaló­sította az első magyar prole­tárhatalmat, megszüntette a tőkés és földesúri kizsákmá­nyolást, köztulajdonba vette a termelőeszközöket, s a törté­nelemben először használta fel a hatalom eszközeit a magyar dolgozók jólétének, szociális gondozásának, kul­túrájának növelésére, javítá­sára. A Tanácsköztársaság volt az első hatalom Magyarországon, amely szavazati, politikai jo­got biztosított a nép óriási többségének, a társadalmi, po­litikai, gazdasági viszonyok olyan nagyszabású átalakítá­sát hajtotta végre, amilyenre népünk történetében még nem volt példa, s amely méltán vívja ki az utókor elismeré­sét. A magyar kommün 133 napjából több mint száz fegyveres harcban, élet-halál küzdelemben telt el, de mégis jutott ideje a tanácskormány­nak arra, hogy az élet min­den területén nagyot alkosson, vagy legalább kidolgozza a nagy alkotások terveit. Igazol­ta a Tanácsköztársaság lét rejötte azt is, hogy a prole­tárdiktatúra nem valami speciális orosz jelenség, ha­nem történelmileg szükségsze­rű, kikerülhetetlen lépcsőfoka a társadalmi fejlődésnek. Hazánkban 1919. március 21. és augusztus l-e között egy egész nép tanulta meg új módon látni az életet, önál­lóan intézni sorsát. így. volt ez megyénkben, szűkebb pát­riánk városaiban is. A mun­kások, a parasztok és a kis­emberek ezrei mellett a szel­lemi élet legkiválóbbjai is az elnyomottak igaz ügyéért szálltak síkra Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Kalocsán, Baján és másutt. Ez a történelmi időszak mélyen beivódott az emberek tudatába, érzelemvilágába, a tanulságok, tapasztalatok to­vább éltek, kitörölhetetlen nyomot hagytak akkor is, amikor az intervenciós csa­patok leverték a Magyar Ta­nácsköztársaságot. Nem tudta kiirtani ezt a nép szívéből a ’ dühöngő fehérterror, az el­lenforradalom gálád kegyet­lensége sem. Ezért tudott talpra szökken­ni negyedszázad múltárt az ország népe, amikor a szaba­dulás ideje újra elkövetkezett. Ezért tudott a Szovjetunió segítségével kivívott és meg­erősödött hatalom birtokában igazi néphatalmat teremteni, a szocializmus építésének útjára lépni. Napjainkban, amikor a fel- szabadulás 30. évfordulójának méltó megünneplésére készü­lünk, s pártunk XI. kong­resszusán az eltelt időszakról is számvetést készítünk, nem lehet másként gondolni nagy elődeinkre, mint őszinte tisz­telettel és kegyelettel. Harcuk, munkájuk nem volt hiábavaló, ezt igazolják elért eredményeink és az új, na­gyobb távlatokat adó célok is. Az 1919-es tavasz ma nye­ri el igazi értelmét, betelje­sülését. í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom