Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1975. március 18 \ PEDAGÓGUSLAKÁSOK, VILLAMOSÍTÁS, EGÉSZSÉGHÁZ Balotaszállás tegnap, ma és holnap Balotaszállás kis község Kiskunhalastól nyolc kilométerre dél-délkeleti irányban, 2300 — ebből 600 tanyai — lakos­sal. Az első benyomás az iszonyúan hosszúra sikeredett „fő­utcán” a bizsergető kora tavaszi sugárzás, s a sok új épület ellenére — nem valami bizalomgerjesztő. De semmi előíté­let, hallgassuk meg előbb a „gazdát”. A tanác3háza egy — vadságá­ban is vonzó, nyúlánk akácfák koronáival fedett — ligetre, néz Belül, az épület napfény nem látta folyosóján megrekedt, s a belépőket megborzongtatva tartja magát még mindig február hű­vöse. A fogadtatásra viszont egé­szen más jellemző. Igaz,* hogy a vezetők nincsenek bent — az el­nök a járási hivatalba ment, a vb-titkár beteg —, mégis kedve­sen marasztalnak. Néhány perc múlva azonban mintegy hívó szóra — fáradt mo­sollyal az arcán Tóth László ta­nácstitkár lép a szobába. Szavain, mozdulatain nem nehéz felfedez­ni enyhén szólva kifogásolható egészségi állapotát. Ennek ellené­re szívesen vállalja a beszélgetést. — Szóval a IV. ötéves terv községi ej lesztési eredményei ér­deklik? Hát jó. de ha megengedi, áthívnám Komlós Dezsőnét, gaz­dálkodási főelőadókat, ő szám­szakilag is kiváló értője ezeknek a dolgoknak. Tudja, a pár hét alatt, amíg távol voltam, valahogy mintha kizökkentem volna az it­teni életből. A fiatalasszony kimutatásokat hoz, táblázatokat tereget ki, gyors összeadásokat végez. Adatokkal, pénzügyi-költségvetési mutatók­kal egészíti ki, pontosítja Tóth László négy évet átfogó „leltá­rát”: — Hol is kezdjük?... Talán az iskolánál, azzal volt a legtöbb gondunk az utóbbi években. Elő­ször fel kellett úiítani a födém- szerkezetet a járástól kapott 500 ezer forintból. Azután egy három­szobás pedagóguslakást hoztunk tető alá 315 ezerért. Később ter­ven felül — és ez 657 ezer forint­ba került — még két nevelőnknek kellett új otthont adnunk. Ezen­kívül 325 ezer forintunkba került az oktatási intézmények — iskola, óvoda, napközi otthon — központi déri tőrendszere, ami már nagyon hiányzott a higiénikus „üzemelés­hez”. — Villany- és vízvezetékek. Hatszáz, illetve 945 méterrel bő­vültek a hálózatok, összesen 300 ezer forint ellenében. Ráadásul a víz nem is volt beprogramozva, de így legalább valamennyi ut­cánkban folyik a víz a csapok­ból. A külterületi lakások kéthar­madában — mintegy hatvan ta­nyán — ég már a villany. Jár­daépítésre — 700 négyzetméter — 85 ezer forintot fordítottunk, s emlitést érdemel az a 300 mé­ter hosszú út, melynek portala­nításához a megyei tanácstól kap. tunk 500 ezer forintot. — Mi marad el, miről kell le­mondanunk? — Alig van ilyen. A tanácstagi beszámolókon a lakosság az or­vosi rendelő és gyógyszertár bő­vítését, korszerűsítését kérte, ez sajnos — a rendkívül magas költ­ségek miatt — áthúzódik a kö­vetkező tervciklusra. Akkorra ugyanis technikailag korszerű egészségügyi szolgálatot szeret­nénk létesíteni. Szintén a jövő évek feladata lesz egy 50 köbmé­teres tartalékkút mélyfúrása, az egyre növekvő igények kielégíté­se érdekében. , — És mi valósul meg ezután, a hátralévő 10 hónap alatt? — Sok minden. Először azokat sorolom, amelyek az előirányzat­ban szerepelnek. Bekötünk az elektromos hálózatba 22 tanyát a megyei tanács 80 ezer forintjá­ból, s kihelyezzük a magasfe­szültséget a falu szélére, ami 180 ezer forintba kerül. A régi tanári lakásból — toldással — napközis konyhát és étkezdét alakítunk ki még az idén, 1 millió 200 ezerért. Végül pedig terven felül 300 ezer forintos beruházással —, s a két helyi tsz: az Aranyhomok és a Kossuth hozzájárulásával — az óvodát egy foglalkozási terem­mel nagyobbítjuk, továbbá a DÉMÁSZ támogatását élvezve a 300 méteres, új Ságvári utcát vil­lamosítjuk. K. F. IJj igény: a jogosítvány megszerzése KRESZ-oktatás az iskolákban Racsmány Ferencné, a já­noshalmi Rad­nóti Miklós Gimnázium ta­nára a követ­kezőket közölte velünk: a gép­jármű-vezetői engedély meg­szerzésének módját sokan ismerik, hiszen egyre több em­bernek van le­hetősége, hogy saját autót, motorkerékpárt vásároljon. A technika fejlő­dése, az igé­nyek növekedé­se miatt mind többen szeret­nének a gép­jármű-vezetők táborába tartozni. Az iskola ezt az új igényt felismerve az érett­ségiző diákoknak az érettségi bi­zonyítvány mellé gépkocsi- és motorkerékpárvezetői igazolványt ad azoknak, akik gyakorlati tárgyként a gépjárművezetést vá­lasztották. Ez jelentősen növeli a diákok elhelyezkedési lehető­ségét is. Hogyan juthat jogosítványhoz az első, másod- és harmadéves középiskolás diák, aki esetleg tá­volabb lakik a község központjá­tól, s szülei úgy döntöttek, hogy a bejárás megkönnyítésére segéd­motorkerékpárt vásárolnak szá­mára. Erre is lehetősége van az iskolának, ugyanis a Radnóti Miklós Gimnáziumban közleke­désrendészeti oktatás folyik im­már két éve, de működik gépjár­műbarát szakkör is, amelynek az iskola tanulóinak majdnem egynegyede tagja. A tanulók a közelmúltban KRESZ-vetélkedőn mérték össze tudósukat. A ver­Újabb ismeretek a Tejútról A Napnak és a Holdnak a Föld­től való távolságadatait az utóbbi hónapok során radarhullámok és lézersugarak segítségével csekély mértékben ugyan, de biztos mó­don tudták helyesbíteni. A fény­sebesség nemrég meghatároz« tt új értékével (299 792,50 km/sec) összefüggésben megállapították, hogy a Nap közepes távolsága a Földtől (tehát az úgynevezett csil­lagászati egység) 499,004 787 fény­másodperc, azaz 149 597 872 km. Ez az eddigi ismeretekhez képest kereken 20 kilométerrel kisebb tá­volság. A Hold távolsága boly­gónktól a fenti mérési módszerek alapján 384 399,22 km-ben hatá­rozható meg. Más kutatási eredmények a Tej- útra, mint csillagrendszerre és a Kis, illetve Nagy Magellán-felhő- re vonatkoznak. Ez a két felhő­képződmény, amely nem egyéb, mint csillagok, csillaghalmazok és gázködök összessége, a rrti Tejút­rendszerünk közvetlen szomszéd­ságában elhelyezkedő, csillagszi­get. Az új mérések szerint a Nagy Magellán-felhő kereken 163 ezer, a kicsiny pedig 196 ezer fényév­nyi távolságban van tőlünk. A nagyobbik felhő mintegy 6 mil­liárd naptömegnyi, a kisebbik en­nek körülbelül a negyedét, 1,5 milliárd naptömegnyi anyagot tar­talmaz. Minthogy a mi Tejútunk kereken 130 milliárd naptömeg­nyi anyagból áll, ez a két felhő voltaképpen törpének számít. A Nagy Magellán-felhő való­színűleg spirális struktúrájúnak bizonyul. Az utóbbi esztendőkben végzett vizsgálatok, amelyek a képződmény rádiósugárzását ku­tatták, ilyen következtetésre en­gednek jutni. Az égbolt déli hemiszférájában legújabban rádiótávcsövek segít­ségével olyan hidrogénfelhőket fi­gyeltek meg, amelyek a Magellán- felhők térségéből a Tejútrendszer centruma felé haladnak. Ausztrá­liai kutatók szerint a Tejútból ki­szakadt hidrogénről van szó, amely lefékeződött és megfordult, azaz jelenleg forrása felé halad vissza. A jövő autóbusza, a villany-Diesel Ikarusz IK 260 • A Villamosipari Kutató Intézetben elkészült az első villany-, illet­ve Diesel-meghajtású „hibrid” autóbusz. Az Ikarusz IK 260 tí­pusú városi autóbuszba beépített villamosmeghajtás nagymérték­ben enyhíti a levegő szennyezettségét és a zajszintet. Ha a kísér­letek és az üzemi próbák sikerrel zárulnak, akkor a jármű a BKV- nál megkezdheti a menetrendszerű üzemelést. (MTI fotó: Danis Barna felvétele — KS) Űj típusú tranzisztorok a kongresszus tiszteletére 9 Gyöngyösön az Egyesült Izzó Félvezető és Gépgyárában az MSZMP 2^1. kongresszusa és hazánk fel­szabadj tásánák 30. évfordulója tiszteletére felajánlották, hogy 800 ezer darab új típusú "" tranzisztort gyártanak. Képünkön: K készülnek az új Él tranzisztorok. (MTI fotó — Erezi K. Gyula felvétele—KS) Egy szövetkezetben több mint kétmillió forint szociális ellátásra • Gyakorlati óra a kerekeg.vházi KRESZ-parkban. (Tóth Sándor feiv.) senyen részt vett Bojtos András, az MHSZ gápjárművezető-képző iskola helyettes vezetője és Do- bák Vince rendőr főhadnagy. A vetélkedő első három helyezettjét a szülői munkaközösség könyv- utalvánnyal jutalmazta, de nagy volt a meglepetés a tanulók kö­zött, ugyanis azok, akik a teszt­láp kitöltése után elérték a 30 pontot, megkapták a segédmotor- kerékpár-vezetői igazolványt. A tanulók közűi nyolcán szerezlek segédmotor vezetésére jogosító igazolványt, amely Kasziba Fe­renc szakoktató munkájának eredményességét is bizonyította. Nemcsak Jánoshalmán, de Kis- kunmajsán is rendszeres a fiata­lok KRESZ-oktatása. Évek óta működik itt is a gépjárműbarát- szakkör, amelynek vezetője Hu- doba József tanár. Az általános iskola 8. osztályát befejező tanu­lók már az iskolaév vége előtt megszerzik a segédmotorkerék- pár-vezetői engedélyt, akár vesz­nek szüleik számukra ilyen jár­művet, akár nem, ugyanis — á tantestületnek is ez a véleménye — a fiatalok így megfontoltab­ban vesznek részt a közelkedés- ben. A közlekedésrendészeti sza­bályok megismerésén túl a diá­koknak lehetőségük van arra is, hogy megismerkedjenek a rob­banómotor működésével, kedvet csinálva ezzel az autó- és motor­szerelő-szakma elsajátításához. S ha már az általános iskolák­nál tartunk, említsük meg, hogy nemcsak a városi, nagyközségi iskolák pedagógusai tesznek sokat a közlekedési ismeretek terjeszté­séért, de az olyan kis községek is, mint Kerekegyháza. Lelkes pe­dagógusok összefogásából, a me­gyei közlekedésbiztonsági tanács segítségével KRESZ-parkot léte­sítettek, ahol a gyerekek megta­nulják a kerékpáros és a gyalo­gos közlekedésre vonatkozó alap­vető szabályokat. Gémes Gábor A közös gazdaság hétköznapjai­ról szólva, Fazekas Béla, a tisza- kécskei Tiszagyöngye Tsz elnöke említette egyebek között: a tsz egyik szerelője belterületi emele­tes házban levő lakással váltotta fel a korábbi tanyai otthonát. On­nan motorozik ki naponta a tsz műhelyébe. Meglehetősen csen­des ember az illető, a legutóbbi közgyűlésen történt meg először, hogy szót kért. Megoldható-e, hogy kapjanak egy szekrényt? Efelől érdeklődött, s hozzátette: olajos ruhában kellemetlen mo­torra ülni, jó lenne munka után átöltözni... — Kellemes volt hallani, mert indokolt, jogos az igénye. Rögtön eszembe jutott, hogy a mi derék szerelőnk otthonához közel ipari üzem van, az ott dolgozók pedig kimosakodottan, átöltözötten tér­nek haza — magyarázta az elnök, majd hozzátette: nem véletlen, hogy fejlesztési alapjának 80 szá­zalékát — több mint kétmillió fo­rintot — szociális létesítmények­re fordítja az idén a gazdaság. Az egyik ilyen, várhatóan a nyáron felavatandó létesítmény a 300 sze­mélyes üzemi konvha és étterem, amelyet a tsz építőbrigádja hoz tető alá. Az 570 tagot számláló gazdaság­ban 40 év alatti az átlagos élet­kor. A zöldségtermesztésben és a szőlészetben családtagként dolgo­zó asszonyokkal, leányokkal együtt a nőtagok száma megha­ladja a kétszázötvenet. Sok közöt­tük a kisgyermekes édesanya. Az I-es üzemegységhez tartozók gyer­mekelhelyezése megoldására jó lehetőségként kínálkozott az Óbö- gön megszűnt tanyai iskolai tan­terem. A tsz építőbrigádja átala­kította, kibővítette, s az így létre­hozott óvodában harminc kis em­berke jutott gondos, szakszerű felügyelethez, ellátáshoz. — Az egyik határrészen megol­dódott, a másikon annál szorítóbb ez a gond. Kicsit el is szorult a szívem, amikor a zárszámadó köz­gyűlésen a pereghalmi határból, tehát jó messziről érkezett ma­mák ölében ott ültek a picik. Nem tudták kire hagyni a gyerekeket. Remélhetőleg az idén az ő gond­jukon is segítünk. Az óbögihez hasonlóan a Pereghalmon meg­szűnő tanyai iskolát is átalakít­juk. kibővítjük. A nagyközségi tanács és szövetkezeti gazdasá­gunk összefogásával itt is meg­kezdheti majd működését a har­mincszemélyes óvoda — újságol, ta Fazekas Béla. ★ A Tiszagyöngye Tsz elnökét hallgatva az az érzékletes hason­lat jutott eszembe, amelyet a já­rási pártértekezleten Miskó Ist­ván, Tiszakécske nagyközség ta­nácselnöke így fogalmazott meg: „A községpolitika olyan szekér, amelynek annyi a kereke, ahány gazdasági és társadalmi szerv mű­ködik a községben. Ha a sokból egyetlen kerék is lefékez, az már lassítja a fejlődést. Ellenben, ha valamennyi forog, jó ütemben ha­lad a szekér.” Lám, a Tiszagyöng”e Tsz egy kerék a községpolitika szépen ha­ladó szekerében. Mint ahogyan arra is egy példa a sok jó közül, miként sikerült a járásban a ter­vezetthez képest megkétszerezni a helyek számát az elmúlt négy év­ben a gyermekintézményekben. P. I. Sétabot ' az árokparton Mondják, hogy az Arany János utca Harta nagy­község legöregebb utcája. Van vagy 250 esztendős, tehát úgyszólván egyidős a helységgel. Eszerint — költőien — a település bölcsőjének is lehet tekin­teni. Ha nem is a korával van közvetlen összefüggés­ben, de elég megviselt az út felülete. Kátyús, gid- res-gödrös — „ráncos”, mint kiszikkadt vénember arca. Hiányzott már két oldaláról az árok is, ami miatt esőzésekkor szerteszét terpeszkedtek rajta a tócsák. 1 kilométeres hosszúságában igazán kívánta már a „fiatalítást”. Pláne, hogy a nagyközség minden­felé szépült, csinosodott. Különösen azóta, hogy 43 brigád — van aközt szocialista címet viselő, ennek elnyeréséért iparko­dó és úgynevezett munkabrigád egyaránt — aláírta azt a bizonyos szerződést. Ott van nevük a nagy­községi pártbizottság, tanács és a népfront képvi­selőjének nevével együtt a- nemzetiszínü szalagocs­kával ékesített papíron. Kötelezettségvállalás- ez, hogy a mostani nagy történelmi évfordulók, s a pártkongresszus tiszteletére saját kezük munkájá­val is lendítenek Harta „külső” fejlődésén. A ját­szótérre új játékokat építenek, á már meglevőket újrafestik; védnökséget vállalnak a Semmelweis téri park fölött; elvégzik a nyári nagytakarítást az iskolában falfestéstől az ablaktisztításig és sok más ilyet. Felszabadulási emlékparkot építettek, s abba a Solt, Harta es Vidéke ÁFÉSZ, illetve a Bu jári Ser­téskombinát közös vállalkozás brigádjai betonlapo­kat építettek, 8 db vas kandelábert készítettek. S a felajánlók, kivitelezők között mindenütt, tisz­teletet kiváltó igyekezettel serénykedtek a fiatalok. Azt mondtuk, 43 brigád „szerződött”. De ahol ők megjelentek szerszámaikkal — ha nem szorosan vett szakmai feladatról volt szó —, hívás nélkül, magátólértetődően állt közéjük a lakosság is. ‘ Az okos célért vállalt közösségi munkának mág­neses vonzereje van. A „szerződésen kívüliek” sem akartak kimaradni. Pláne, mikor híre ment, hogy a különböző munkahelyeken már tucatnyi szabad szombatjukat dolgozták le a brigádok a leendő tor­naterem költségeihez való hozzájárulásként. Szabadszombati s egyéb társadalmi munkák ré­vén 1 millió 100 ezer forint gyűlt már fel a szám­lára. Szóval — nem lehetett kihagyni az Arany János utcát sem. Fiatal tanácstagok mentek Nánai And­rás tanácselnökhöz, majd ők segítenek. Lesz abból szép bogárhátú utca és felárkolják a két oldalán. Tudják, számos öreg cseléd él a hosszú utca két partján, ahol nem megy majd az árokásás, ott. lesz az ő két kezük. Március 13-án egy KISZ-brigád kopogtatott a ta­nácselnöknél. — Nánai elvtárs, osszanak be minket is az Arany János utcára. Nem minden idős bácsi bírja már az ásást, majd mi elintézzük az ilyenek helyett... Az elnök nagy tisztelettel köszönte meg felaján­lásukat, Büszke volt a fiatalokra. Szerette volna, ha némely vaskalapos békétlen felnőtt, aki elősze­retettel mereszti ki tüskéit, mikor „ezekről a mai fiatalokról” beszélnek — látná a jelenetet. Belül még egy kedves eset élménye mosolyogtat- ta. Hogy is mesélje már ezeknek a lelkes gyere­keknek? Mármint hogy azok a gyenge öregek? Szép napos idő volt, amilyeneknek szurkolva örültünk az elmúlt rövid hetekben, hogy csak ki­tartsanak tavaszig. Suhogva szálltak a kilapátolt földek az óráról órára növő árkok partjára. Tréfál­tak, heecelődtek fiatalok, idősebbek. Akik műhely­ben, négy fal közt dolgoznak, most élvezték a nap­fényt, friss levegőt. Mikor egyet-egyet szusszantani megálltak, az ősi ösztönös mozdulattal kulcsolták kezüket, s támasz­tották állukat a szerszámnyél végére. '— Hát az a bot amoda? Valaki görbebotot pillantott meg a földhányás messzebbi szakaszán. Ott feküdt keresztbe. Fény­lett a'markolása, s olyan hetykén nyúlt el a szára a porhanyós, illatos kupacon, mint egy éppen he- verésző sétabot. — Nem a Seffer János bácsi botja az? — Dehogynem, hisz’ az ő portója frontja előtt van. — Csak nem ő ássa az árkot? Tudhatja, hogy megcsináljuk ott is, csak érjünk oda. — Pedig' ő az, látom a lapát lendítéséről. De már tisztességből se mentek oda rácsodálkoz­ni; még majd megsértődne. Csak fájrontkor halkították le szavukat, s úgy fordultak lapátolás közben, hogy a szemük sarká­ból láthassák, míg az öreg tempósan, de célszerűen kiküzdi magát az árokból. Szeretettel figyelték, hogy tisztogatja le a szerszámját, lábbelijét. Aztán ahogy hűséges botjára támaszkodva besattyogott udvarára. Azt ne higgyék - hogy még egy árkot se tud már kiásni! Tóih István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom