Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-18 / 65. szám

1975. március 18. • PETŐFI NÉPE • 9 Írásvetítők, nyelvi laboratórium, magnótekercsek... A korszerű pedagógiai gyakorlat intézete VENDÉGÜNK VOLT Balassa Sándor zeneszerző • Tóth Sándor felvétele A szép versek kedvelője Amikor legutóbb három me­gye legjobb versmondói mérték össze tehetségüket Kecskeméten, Üstökös Éva, a 623. sz. Szak­munkásképző Iskola tanulója a nyertesek közé került. A szak­munkástanulók területi szavaló­versenyén a KISZ megyei bi­zottságának különdíját kapta: a nyáron részt vehet majd az olvasótáborban. Nem titkolja az örömét. — Harmadikos fodrásztanuló. A szakmájához nem tartozik hozzá különösebben a vers, az irodalom. Mégis, nagyon szereti. Miért? — A vers, a művészet, a könyv minden ember életéhez hozzátartozik; legalábbis így kel­lene — válaszolja. — Először szerepelt nyilvá­nosság előtt? — Nem, dehogy. Általános is­kolás korom óta számtalanszor. Sok szép jutalomkönyvet őrzök. — Melyik' versenyre gondol vissza legszívesebben? — Kettőre. Amikor három me­gye versmondói közül az első lettem, gs Gyulán hatodik he­lyen végeztem. — Hogyan kezdődött? t — Hallottam egyszer, régen a tévében a Kádár Katát. Rabul ejtett. Megtanultam, és indul­tam a következő szavalóverse­nyen. — Most Zelk Zoltán Sirály cí­mű költeményét adta elő siker­rel. Miért választotta ezt a mű­vet? — Olvasgattam a Tavasz Ma­gyarországon című antológiát; abban leltem rá. Nem tudtam letenni, annyira megtetszett. Éreztem, hogy nagyon megszen­vedett a költő ezért a verséért. — Csak a szomorú, tragikus r költeményeket kedveli? — A szép versekét kedvelem. Azokat, melyekben sok az érze­lem. Sokszor előfordul, hogy eszembe jut egy sor, és azt mon­dogatom magamban. Eminescu: Ó jössz-e már? című versében például milyen szép az a rész, hogy „Hányszor bolyongtunk édesen a völgy ölén, s a réte­ken!” — Bizonyára szeret olvasni is; regényeket, novellákat például. — Most Hemingway: Akiért a harang szól című művét olva­som. Szeretném, ha több időm jutna rá. V. M. A kecskeméti Ókollégium év­százados falépcsőin felkapasz­kodva, a második emeleten ta­lálni rá a Megyei Pedagógus To­vábbképzési Intézet helyiségei­re. Sokaknak még idegen ez az elnevezés, annyira megszokták a korábbi a múlt évig érvényben volt titulust a továbbképzési ka­binet címet. Egy alkalommal va­lamelyik kíváncsi levelező meg is kérdezte: „Mit lehet ilyen fedőnév alatt csinálni...” Bár a kielégítő választ már régen kézbesítette a posta úgy gon­doljuk másokat is érdekel az intézet sokrétű munkája. □ □ □ A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1974. decemberében változtatta "meg a. hagyományos elnevezést. Ez nem csupán for­mális névmódosítás volt, hanem a gyorsan növekvő és egyre szé­lesebb körben tevékenykedő szervezet megváltozott '„státu­sza” fejeződik ki benne. Hiszen a kabinet 1969-ben mindössze négy munkatárssal alakult meg, a múlt év végére pedig már 24 főállású dolgozó tevékenykedett az intézet három osztályán. Nap­jaink pedagógiai gyakorlata a korszerű módszerek és eszkö­zök hathatós elterjesztése, az összevont, osztatlan külterületi iskolákban oktatók gondjainak egyhítése egyre több és több feladatot rótt az intézményre. □ □ □ A továbbképzési osztály irá­nyítja Bács-Kiskun mintegy öt­ezer pedagógusának fejlődését. Szervezésükben az idén 85, kü­lönféle tanfolyam, előadássoro­zat nyújt sokrétű tájékoztatást a korszerű pedagógia vezetéselmé­let és a módszertan bonyolult kérdéseiről. Az átfogó igényű továbbképzéseken a szaktárgyak — fizika, magyar irodalom, orosz nyelv — ideológiai, tartal­mi, oktatási és pszichológiai problémáit összefüggésükben dolgozzák fel. A speciális tan­folyamokon — ilyen például a lélektan, a korrekciós első osz­tályok, a családi életre nevelés sorozata — egy-egy önálló kép­zéskor ismeretében mélyednek el a hallgatók. Hagyományos a vezetőképzés, az igazgatói mun­kaközösség munkája, vagy a nyolchetes, bennlakásos tanfo­lyam, amelynek végén a részt­vevők vizsgát tesznek. A mag- netofonos feladatlapos, az új matematikai oktatás elsajátítá­sára pedig átképzős rendszerű formákat szerveztek. Ez az osztály irányítja a pe­dagógusok továbbtanulását, a kihelyezett egyetemi és főiskolai tagozatok hallgatóinak munká­ját, a különböző nyári egyete­mek, tudományos tanácskozások résztvevőinek megszervezését, és számos más, a szakmai tudás növelését szolgáló feladatot lát el. □ □ □ Három csoport feladatkörét egyesíti az oktatástechnikai osz­tály, amelyet elsősorban a mag- netofonos vezérlésű, feladatlapos rendszerű tanítás elterjesztésére hívtak életre., A pedagóguscso­port külső és belső munkatársai dolgozzák ki a külterületi, osz­tatlan iskolák oktatási program­jait és mérik, elemzik azok ha­tásosságát. A technikai részleg a magnetofonos tanórák hangfel­vételeit készíti el, sokszorosít­ja a tekercseket, és postázza azo­kat a házi nyomdában előállí­tott programfüzetekkel, feladat­lapokkal együtt. A harmadik csoport feladata a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Isko­lában létrehozott bemutató gya­korlóterem működtetése. Ijt a pedagógusok megtekinthetik és a gyakorlatban is kipróbálhat­ják a korszerű oktatástechnikai eszközöket. Azokat, amelyek nem egy iskolában használatla­nul porosodnak a szertárakban. És azokat is, amelyek a legkor­szerűbb, már a jövő évtizedek szemléltető eszközeit jelentik. Ugyanitt működik a megye leg­korszerűbb nyelvi laboratóriuma is, a Szovjet Kultúra Házában felszerelt berendezés másodpéldá­nya. □ □ □ A továbbképzési intézet évente csaknem két és fél mil­lió forintot fordít a korszerű pe­dagógiai ismeretek és gyakorlat elterjesztésére. — Ez a számottevő összeg még mindig kevesebb annál, mint amennyire szükség lenne — vé­lekedik Schwob Péter igazgató. — Munkánkat így nem annyira az igényekhez, hanem inkább a lehetőségekhez szabjuk. A to­vábbi fejlődését az anyagi kor­látok mellett a helyszűke is aka­dályozza, pedig sok egyéb se- gíségét is tudnánk nyújtani a megye pedagógus társadalmá­nak. Az ismerethordozók, dia­filmek, írásvetítő-fóliák gyártá­sa, sokszorosítása még megol­dásra vár, és ugyancsak jól hasznosíthatnánk egy zártláncú televíziós felvevő és visszajátszó berendezést a legjobb módsze­rek rögzítésére és terjesztésére. Az elmúlt évek során a me­gyei tanács lépésről lépésre fej­lesztette az intézetet. És ez a támogatás feltehetően nem csök­ken a továbbiakban sem. Hi­szen az intézmény jelentős szere­pet tölt be a megyei iskolák pe­dagógiai gyakorlatának megújí­tásában. A kísérteti műhelyek gyakor­lati eredményeit, a jól haszno­sítható új eszközöket a tovább­képzési intézet juttatja el a pe­dagógusokhoz. Ily módon felel is a korszerű oktatás érvénye­süléséért, amelynek hiányában aligha tölthetnék be szerepü­ket a jövő nemzedékei. Pavlovits Miklós Győztesek: a Leningrádi Akadémiai Balettintézet növendékei Moszkvában minden évben megrendezik az „Orosz tél” fesz­tivált. Ezen a népszerű ünnepen az idén először léptek fel műso­rukkal a Leningrádi Akadémiai Balettintézet növendékei. A mű­sorban elsőévesek és yégzős hall­gatók egyaránt szerepeltek, ők lettek a művészetek e hagyomá­nyos ünnepének győztesei. A leningrádi balettintézet az egész ország színházai számára 4 képez balett-táncosokat. Az intézet tantervében a ko­reográfia mellett más kötelező tárgyak is szerepelnek. A hallga­tók képzőművészettel, zenével, irodalommal foglalkoznak. és színháztörténeti előadásokat hall­gatnak. A balettintézet több mint két- évszázados fennállása óta mint­egy hatezer végzős hallgatót indí­tott el e nagyszerű művészi pá­lyán. (APN — KS) 0 A leningrádi balettintézet növendékeinek előadása. (Fotó: APN — A. Nyevezsin felvétele — KS) —NSmrég \ a Kodály-iskol^ ifjú zenebarát csoportjának vendégeként Kecskeméten járt Balassa Sándor Erkel- díias zeneszer­ző. Először az 1970 évi Ko­dály Szeminá­riumon talál­kozhatott egyik művével a vá­ros közönsége, maid hazai és nemzetközi si­kereinek híre jutott el a ze­nekedvelőkhöz. Legutóbb né­hány héttel ez­előtt a Magyar Rádió új ma­gyar zenei se­regszemléjén a kritikusok díját nverte el „Ta­bulae” című kompozíciója. Személyes találkozásra azon­ban csak most került sor, s te­gyük mindjárt hozzá: ez a bemu­tatkozás a megjelentek közül bi­zonyára újabb híveket nyert meg az új zenének s azon belül is Ba­lassa mélyen emberi indíttatású, korunk problémáira érzékenyen reagáló művészetének. Az össze­jövetel kedves bevezetéseként az iskola kis növendékei eljátszot­ták a szerző most megjelent zon­goradarabjait. amelyek közül több valószínűleg itt és most hangzott el először a nyilvánosság előtt. A bemutatót követő beszélgeté­sen kiderült.- hogv Balassa pályá­ja, legalább is indulásakor, eléggé rendhagyóan alakult. — Tizenhét éves koromban ért az első erőteljes hatás, amely vé­gül is a zenei hivatás felé irá­nyított. Ez pedig Verdi: „Truba­dúr” című operájából készült film volt. amelyet többször megnéz­tem egymás után. Akkoriban ipa- ri-lanuló voltam, majd géplakatos szakmunkás-képesítést szereztem. Az MTH tanulóotthonában lak­tam, s a művészegyüttes kórusá­ban énekeltem. Tizennyolc évesen jelentkeztem a budapesti Zene- művészeti Szakközépiskolába, ahol karvezető előkészítőre vettek fel. Sok tanulnivalóm volt: zenei és általános műveltségbeli hiá­nyosságokat kellett rövid idő alatt pótolnom. Maid — munkám mel­lett — esti gimnáziumban készül­tem fel az érettségire és teljesen egyedül a főiskolai felvételi Vizs­gára. 1960-ban vettek fel — ép­pen mielőtt a felső korhatárt át­léptem volna — a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakára, Szervánszkv Endre osztályába. Mérhetetlenül sokat köszönhetek mesteremnek — zenei téren és emberilek egyaránt. Az ő irá­nyításával jöttem rá. mi mindent kell még elsajátítanom, amire ad­dig nem volt lehetőségem. Ha ze­nében nem is tudtam annyit, mint társaim, viszont nagyobb életismerettel kezdtem felsőfokú tanulmányaimat, ami többletet is jelentett. Addigi életem során lak­tam tanyán, kis faluban, végig­éltem a világháborút, dolgoztam szakmunkásként, s megismer­tem az élet súlyos nehézségeit is. Rengeteg tanulással — amire többek között a megélhetésemet A kecskeméti ifjú zenebarátok között. adó ösztöndíj miatt is szükségem volt — végül vörös diplomával sikerült- befejeznem főiskolás éveimet. Azóta a Magyar Rádió- bah dolgozom zenei rendezőként. Ez is egyfajta műhely, ami hasz­nos a számomra. — A tanulmányok után köny- nyen rátalált saját zenei nyelvé­re? És ami ezzel összefügg, mit szeretne zenéiével az emberek­nek elmondani? — Két-három évig kerestem újabb és újabb művekben a saját utamat, a nagyobb forma kibon­takozásának lehetőségeit. Azt, ahogyan a szerző rendet visz a zenei anyagba. Ez egyáltalán nem „stílusprobléma”, az eszközök csak téglák. Minden azon. múlik, hogy ezek a „téglák” hogyan il­leszkednek bele a kompozíció épületebe. Mondanivalóm mind­az, amit emberileg fontosnak ér­zek: az élet. a természeti a tra­gikum, a kétségbeesés, a minden­napi örömök, a lelki állapotok egymásba fordulásának feszültsé­gei. Mindaz, ami a zene felől megközelíthető — Kodály városában hadd kér­dezzük meg: milyen viszonyban áll az ő életművével? — Közvetlen hatásról nem be­szélhetek. de közvetve — mint a többi nagy mester — ő is ott munkál valahol a legbensőbb ér­zékeimben. Nemzedékünk nagyon sokat köszönhet Kodálynak, aki­nek történelmi feladata volt, hogy ne csak jelenét, de visszamenőleg a múltját is megteremtse a ma­gyar zenekultúrának. Így mi pusz­taság helyett már egy virágos­kertben élhetünk és dolgozha­tunk. amelyet őriznünk és gon­doznunk kell. Ugyanakkor Ko­dály számomra nemcsak nemzeti, de világművészetet is jelent, a legnagyobbakévaL egyenrangút. Utánozni őt éppen vele szemben lenne tiszteletlenség, de a példá­ját követni a - legmegfelelőbb ér­zés: valami olyasmi, amire tá­maszkodni lehet nehézségeim megoldásában A fiatal Kodály az. akkor adódó sokféle lehetőség közül a zene humanizált útját választotta, s emellett tartott ki végig — több mint félszázaddal később a mai zene eszközeivel magam is erre szeretnék rímelni. Körber Tivadar SZILVÁS! LAJOS (91.) Régen volt. Mintha sokkal, sokkal több idő telt volna el az­óta két esztendőnél. Ma már fő­hadnagy vagyok és katonaszöke­vény ... Fagy. Jégbőrt húznak maguk­ra a tócsák. Hamarosan megjön a hó is. Tél lesz, és a háború­nak még most nincs vége... Amint ellépek a dohányzó aj­taja előtt, hallom, hogy odabent még mindig mulatnak a fiúk. Menjek vissza közéjük? Eh, de­hogy megyek. Miért erőltessem a jókedvet, minek öntsem magam­ba a pálinkát, ha nem lelek örö­möt benne? Lefekszem inkább, aztán majd csak elalszom. Benyitok a szobámba. Ráhajtom az ajtóra a kallantyút, nehogy később pityókos fejjel feljöjjenek a fiúk abban a reményben, hogy esetleg visszavihetnek mulatni. Hova is tettem a gyufám? Egyik zsebemben sincs. Odalent felej­tettem az asztalon. Nem számít. Sötétben is le tudok vetkőzni., Mi ez? Ösztönösen mozdulat­lanná dermednek az izmaim. Va­laki van rajtam kívül idebent Visszafojtom a lélegzetem. Hal­lom, hogy valaki mégis lélegzik. Vagy nem is hallom, csak az idegeimmel érzem? Miről be­szélgetett Józseffel Szojka? Ki jött be a szobámba? Miért nem gyújtott lámpát, ha itt van? Sötétség. Eh, ostobaság. Lehet, hogy csak képzelődöm. Nem! A frontösztönök nem csalnak. Nyugalmat erőltetek magamra. Még csak kíváncsiság se hallik a hangomból, amikor megszóla­lok: — Ki az? Valaki mozdul. Jóleső érez­nem, hogy nem tévedtem. Két lépésre állhat előttem, aki ide­bent van ... Nem lehet! Nem Igaz! De az illata... — Olga... ,, — Én vagyok... — szólal meg a sötétben. Az ő hangja is nyu­godt. Mintha hem volna benne semmi rendkívüli, hogy belépve a szobámba, itt találom őt a sötét­ben. — Hogy került ide? — Bejöttem. Ezt is egészen magától értető­dően közli. Közelebb lépek hoz­zá. Ha nem is látom, tudom, hol áll. Nem tudok okosabbat mon­dani: — Azt hittem, még lent mulat a többiekkel... — Nem Csönd. Dobol a fülemben a vér. Melegem támad egyszerre. Sza­bálytalan a lélegzetem. Sok-sok levegőre vágyom. Nem szabad! Valamit mondani kellene, vala­mit tenni kellene, hogy... És képtelen vagyok megszólalni. Zúg a fejem, ég a szemem. Miért hallgat? Miért nem mond már valamit, ami visszaadná az egyensúlyomat. amibe megtá­maszkodhatnék, hogy kivágjam magam ebből a képtelen helyzet­ből. Nem tehetem! Lehetetlen..^ Ha más nő állna itt előttem, ta­lán nem gondolkodnék, de Olga... Végre nagy nehezen meg bírok mozdulni. A szekrényben van egy skatulya gyufám. Ha fényt gyúj­tok, minden más lesz. Hozzáérek a lányhoz, amint a szekrényhez lépek. Nem! Én nem veszíthetem el az eszemet! Ha ő gyerek, ne­kem kell felnőttnek lennem... Végre megtalálom a szekrény­zár fogantyúját. Megkönnyebbü­lést érzek, amint hallom, hogy a szekrényajtó megfordul sarkain és kinyílik. Itt a gyufa. Száraz a szám. Felvillan a gyufaláng. Leeme­lem a petróleumlámpa üvegkürtő­jét, s meggyújtom a belet. Sárga fénnyel telik meg a kis szoba. Orromba beleszökött a petróleum szaga. Füstöcske szalad ki a lám­pa kürtőjéből, aztán elenyészik, s már ffSzta lánggal ég a kanóc. Nézem. Néznem kell. hogy Olgát ne lássam. Egészen kiszáradt a szám. Itt egy fél üveg pálinka a szekrény aljában. Lehajolok. Kiemelem. — Parancsol? — kérdem, anél­kül, hogy feléje fordulnék. — Kérek. 1 Miért ilyen nyugodt? Neki is éreznie kell a helyzet képtelen voltát. Igazán több esze lehetett volna. Nem gyerek már. És mégis gyerek. Nem tudja, hogy dinamittal játszik — Nincs poharam ... — Nem baj... iszom az üveg­ből. Katonásan. Hallom a hangján, hogy nem mosolyog szavaihoz, ö is zavart tehát. Csak erőlteti a nyugalmat. Bárcsak jönne meg az esze. És muszáj szembefordulnom vele. Keresi a szemem. Kitágult a pupillája a gyönge fényben. Ak­korára nőtt, hogy szinte eltűnt az írisze. Elveszi tőlem a palac­kot. Kihúzza belőle a dugót. Le­hunyja félig a szemét. Kettőt kor­tyol. Aztán gyorsan elkapja ajká­tól az üveget. Szájához emeli a kezét. Megköhögteti a szesz. Ki­veszem a kezéből a palackot. Iszom, nyelem, amíg el nem áll a lélegzetem. Könnyesre vált a szemem tőle. Majd lassan vissza­állítom az asztalra az üveget. És most? Hogyan mondjam meg neki, hogy menjen innen, menjen ki, amíg nem késő. Itt áll előttem. Néz. Hosszú ujjú, fehér keze lassan felém közeledik. Meg­fogja a csuklóm. Nem akartam, isten látja a lelkem, nem akar­tam. És mégis csókolom, csóko­lom puha, simogató száját... XIV. Elaludt. Kócos feje itt nyugszik kinyújtott karomon. Alig hallha­tóan, egyenletesen lélegzik, mint a békésen szunnyadó gyerekek. Haja szétomlik, jut belőle a vál- lamra is. Aludj, kedves... Sohasem éreztem még a meg­hatottságnak ezt a fajtáját. Eltölt, és szomorúvá tompít ez a han­gulat. És szinte fizikailag is ér­zem a szomorúságot: nehéz a mel­lem, párák bújkálnak a torkom­ban __ S zűz volt. Senkinek sem adta még magát. Mintha nékem őrizte volna lányságát huszonkét éves koráig, örvendeznem kéne, újjon- ganom magamban a boldogságtól, s ehelyett valami szégyenkezéssel vegyes szomorúság vibrál ben­nem. Hagytam, hogy tévedjen, hagytam, hadd higgye, hogy én is beleszerettem, elfogadtam oda­adását, s tudom, hogy ezután is meghagyom szegényt hamis hité­ben. Ringatózhatnék az önámí­tásban, hogy tulajdonképpen ő akárta mindezt, ő tartott méltó­nak magához,' s lehet, hogy neki van igaza De én már nem tudom becsapni magam ... Nem vagyok szerelmes. Azt sem tudom már, mj a szerelem. És vajon létezik-e egyáltalán ilyen állapot? Valamikor diákko­romban szövögettem én is gye­rekes álmokat nagy-nagy szerel- lemről. ami miden mást beborít, ami mellett minden jelentékte­lenné törpül, a mindennapi élet minden gondja, történése elveszti súlyát, és én feloldódom a meg­határozhatatlan, mámorhoz ha­sonló érzésben ... Ma már tu­dom. hogy nincs ilyesmi... Nem létezik az az állapot, amikor az ember elveszti önnön lényét, s csak fiárján át létezik. Mindenki elsősorban önmagára gondol. Én is... Mi történt velünk? Én sohasem kerestem ennek a lánynak a sze­relmét. Nem jártam utána. Nem küszködtem érte. Nem sorolha­tom magam azok közé, akik azért szereznek meg maguknak egy leányt, hdgy a szerelme ré­vén emelkedjenek a társadalmi ranglétrán. Nem vagyok annyira rabja a szexualitás ösztönének sem hogy ez hajtott volna Olga után. Nem is azért kellett, hogy vigasztalódjam vele egy nagy csa­lódás után. Meg nem is egyedül­lét kényszerített, hogy vágyód­jam utána. Vágyódni?... Szavak, szavak, szavak... De mennyire üres szavak . .. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom