Petőfi Népe, 1975. március (30. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-16 / 64. szám

1975. március 16. • PETŐFI NÉPE • 3 tJj rendszerű egészségügyi szakképzés Oktatási politikánk céljaival ■egybehangzó feladat az egész- légügyi pályára készülők számá­ra megfelelő általános művelt­séget teremteni, ugyanakkor pe­dig újabb, szakképzett munka­erőkről gondoskodni. Ennék ér­dekében ez év őszétől kezdve az egészségügyi dolgozók oktatásá­ban jelentős változásokat lép­tetnek életbe. A leglényegesebb közülük, hogy az egészségügyi szakiskolák oktatási rendszerünk szerves részévé válnak. Az új szakiskolák a régebbi két­éves, tanfolyam jellegű képzés helyett hároméves nappali ok­tatás keretében iskolai végzett­ségnek számító képesítést nyúj­tanak, amely az egészségügyi szakközépiskolát végzett fiatalo­kéval egyenértékű lesz. Mindkét iskola tehát azonos -értékű szakmai végzettséget ad, amellyel valamennyi kórházban, klinikán, általános ápolóként, il­letve a szakrendelők és gondo­zóintézetek mindegyikében álta­lános asszisztensként lehet majd elhelyezkedni. Az azonos szak- képesítés a két iskolatípus egy­séges alapképzési rendszerére épül. A két iskola szakmai tan­anyaga csaknem teljesen mege­gyezik, de a szakközépiskolában végzettek érettségit is szereznek. A jövőben a szakiskolákban is oktatnak majd közismereti tár­gyakat. Az említett új forma kereté­ben 1975 őszén 39 első osztály­ban kezdik meg a tanítást. A szakiskolások sokféle kedvez­ményben részesülnek tandíjat nem fizetnek, ösztöndíjat és munkaruhát juttatnak nekik, s több mint felerészük kollégiumi elhelyezésére is lehetőség nyí­lik. Emellett a szakközépiskolá­sókhoz képest egy évvel koráb­ban állhatnak munkába, később pedig ha érettségit akarnak sze­rezni, beszámítják szakiskolai ta­nulmányi idejüket is. Az új rendszer jóvoltából le­hetővé válik a két iskolatípus­ban tanulók számára, hogy ta­nulmányaik elvégzése után az egészségügy különböző területe­in is továbbképzést kapjanak. Tízhónapos, munkaviszony mel­letti képzéssel ugyanis speciá­lis szakképesítéseket szerezhet­nek. Az általános ápolói képzettség megszerzését, illetve az egész­ségügyi rrjunkakörben való el­helyezkedést azoknak is lehető­vé teszi az oktatásnak ea az új rendszere, akik általános iskolai tanulmányaik után más munka- területeken kezdenek dolgozni, vagy nem egészségügyi szakkö­zépiskolában tanultak tovább. Ha az utóbb említettek egészség- ügyi képesítés nélkül állnak munkába, 18. és 35. életévük kö­zött meghatározott egészségügyi munkakörökben kétéves, munka melletti tánfolyam keretében szerezhetnek általános ápolói képesítést. Az egészségügyi képzésben az is újszerű, hogy az idén ősszel két területen indítanak felső­fokú képzést. Ennek keretében hároméves nappali képzés után a hallgatók főiskolai képesítésű Védőnőkké, gyógytornászokká, diétás-nővérekké és közegészség­ügyi-járványügyi ellenőrökké válhatnak. A szintén felsőfokú, de kétéves levelező tagozatú ok­tatás keretében pedig egészség- ügyi szakoktatók, intézeti, kór­házit klinikai ypzető nővérek, valamint (mentőtisztek oktatását is megkezdik. Mint az eddig elmondottakból is bizonyára kitűnik, az egész­ségügyi oktatás új rendszerének legfőbb célja: magas szakkép­zettséggel, szocialista világné­zettel bíró dolgozókat adni a hazai egészségügynek. Az nagyon nagy tavasz volt... Egy földosztó bizottsági elnök emlékezik Jönnek-ménnek az emberek Tompa hosszú utcáin. Tavasz van. Lekerültek a nagykabátok, a bekecsek, a kucsmák, sőt a fia- talabbakról még a kiskabátok is. Néhányan már ingujjban ülnek a traktorok vezetőfülkéiben, a te­herautókon. Az idősebb emberek­nek azonban még jólesik a kály­ha melege, a friss széltől óvó vas­tagabb öltözet, s egy újság. Szá­lai Feri bácsinak Tompán, a Ko­lozsvári u. 21. szám alatt például kettős dolga van: ül a konyhában, de ügyel a néhány hónapos uno­kára is, amíg az anyuka boltba szaladt, ugyanakkor az asztalra kiterített kockás papírra gondola­tait, emlékeit írja. — Szóltak, hogy írjam le, mi történt velem 1919-ben, meg az­után, egészen 1945-ig. Hát most azt írom itten, de nehezen megy a dolog. Kevés iskolát végeztem, két és fél osztályt. Akkor azt mondta apám — kilencen voltunk testvérek — gyere fiam, segíts a •dologban. Én mentem és azóta egyfolytában dolgoztam. Ez, ha -összeszámolom, olyan hatvanöt -esztendő — mondja Feri bácsi a bemutatkozás után, s láthatóan jólesik neki a penna helyett az eleven beszéd. Sorolja is az eseményeket Vö- xöskatona volt a Tanácsköztársa­ság idején, s ő úgy emlékszik azokra a napokra mintha tegnap lett volna mindaz, ami akkor tör­tént. — Persze a mi rendsze­rünk leverése után bújdosni kel­lett. Sokan tudták rólam, hogy mi voltam, de hasonló társaim nem is árultak el. Hanem, amikor cséplőmunkásnak akartam sze­gődni a báró Podmaniczkyhoz, egyszeresek behívatott az uraság. Azt mondja: maga Szalai mit gondol? Azt hiszi, hogy én vörö­sökkel csépeltetek? Takarodjon innen, amíg szépen van dolga. Elmentem. Na, gondoltam ma­gamban, de nagy úr lettél me­gint ... Feri bácsi 1945-ben Tompán a földosztó bizottság elnöke volt. Erről a munkájáról kérdezem te­hát, s már a kérdésnél — hogy volt itt a földosztás 1945 tava- tszán? — megélénkül az arca, s a pillanatnyi gondolkodás után így kezdi: — Az nagyon nagy tavasz volt. Élt már maga akkor? Ahogy el­nézem, igen kicsike lehetett, ha meg is volt — fordul felém, majd megbocsátóan hozzáteszi: — Na, mindegy. Az a lényeg, hogy ide, Tompára 1945 márciusában Hor­váth Béla hozta a hírt Szegedről, hogy földosztó bizottságot kell alakítani. Néhányan azonnal Ba­(Tóth Sándor felvétele.) jára mentünk eligazításért, s csak másnap alkonyaikor értünk haza. Megálltunk a lovas kocsi­val a Sárga Csikó vendéglő előtt, ahol éppen gyűlés volt. Bemen­tünk, hát az emberek engem ott rögtön a vállukra emeltek. Ki­derült, hogy amíg Baján voltunk, engem a földosztó bizottság elnö­kévé választottak meg... S a következő napokban Tom­pán is megkezdődött a nagy tör­ténelmi elégtétel: azé a föld, aki megműveli. Ekkor már ismertté vált a 600/1945. M. E. sz. rende­let a földosztásról és a kormány 1945. március 25-én Puszta.' 'T-en adta meg a jelt a földosztá a- korlati végrehajtására. — Több, mint ezer igénylő volt itt Tompán, pontosabban 1031. Persze meg volt határozva, hogy ki mennyit kaphat Először a cselédekkel kezdtük, azokkal, akik báró Podmaniczkynál szol­gáltak. Simán ment itt minden. Jöttek az emberek előre elkészí­tett karókkal, rajta tintaceruzá­val a név, a lakcím. Egyszer az­tán, egy délelőtt amikor egyedül voltam az irodán, megjelent a báró Podmaniczky az ügyvédjé­vel. Igen nyájasan beszélt, nvnt- ha elfelejtette volna, hogy en­gem elküldött annak idején. Vé­gül megkérdeztem, hogy mit akar itt? — Nézze elnök űr, én is szeret­nék földet igényelni a sajátom­ból. Hiszen nekem is élni kell, nem igaz? — Ezen én teljesen megdöb­bentem, s hirtelen nem is tudtam, hogy ilyenkor mit kell tenni. Er­re nem kaptunk eligazítást. No, azért megkérdeztem a kíváncsi­ság kedvéért, hogy mennyit akar. Aszongya, hogy tizenöt hold szán­tót és öt hold szőlőt. Az ügyvéd nem szólt semmit, hallgatott. — Ez, sajnos, nem megy báró • úr. Ennyi nem jár egy ember­nek. Esetleg tudok adni három­száz négyszögölet a volt cselédház melletti homokból, s egy kis szo­bában ed is lakhat, művelheti a földet — válaszoltam, mosolyog­va a bajusz alatt. — A báró erre elfehéredett, kifordult az irodából és elvihar- zott Az ügyvéd utána. Azóta sem láttam egyiket sem. Persze volt más baj is. Az itteni papnak öt­ven holdját osztottuk szét De a tiszteletes fütyült az egészre, s másnap kiküldte a kocsisát, aki egyben az öccse volt szántani. Jön be hozzám az új tulajdonos. Mészáros Gyulának hívták az il­letőt és ő az ötvenből öt holdat kapott. Szóval jön, oszt panasz­kodik. hogy a pap öccse szántja a földet ő meg nem tud szánta­ni. No, mondom Mészárosnak, hogy várjon egy kicsit Fölutaztam Pestre, az országos központba. Másnap jövök ám haza, egyenesen a paphoz. Reggel volt, éppen borotválkozott. Oda­nyújtom a papírt az orra alá, el­olvassa és elejti a pamacsot, meg a borotvát is. Azután a leg­nagyobb békességben éltünk vele... így indult meg az új élet Tom­pán,' s az egész országban. Feri bácsi elsorolja élete további ál­lomásait, egészen addig, hogy nyugdíjba ment. Beszélgetés, köz­ben hazajön a menyecske, Szalai bácsi int nekem, hogy menjek csak utána, mutat valamit, óva­tosan kilopakodunk az udvarra, a fészerbe, ö matat az aprított fa, a lim-lom között, s előhúz egy piros nyelű, nemzetiszínű zászlót. Nagy boldogan kihozza a tavaszi napfénybe, kibontja és büszkén magasba emeli: — Ezt akkor csi­náltattuk, a földosztáskor. Még ma is őrzöm. Látja? Meghatódom ettől, s nézem, nézem az öreg, hetvennégy éves embert a zászlóval. A fiatalos szél friss földszagot hoz felénk a határból, méhek döngése hallik, de ő csak áll a zászlóval, csontos kezével szorítja a pirosra festett nyelet, s hogy a könnye el ne árulja mit érez, és mert bizonyá­ra nehéz már tartani a széllel verdeső zászlót, felém fordulva mondja: — Na. tegyük el! Majd átadom az úttörőknek, ők őrizzék tovább. Én már öreg vagyok... Gál Sándor Folytatódik a tanyavillamosítás a megyében Az immár három évre vissza- tekintő tanyapolitikai határozat szellemében az idén is folytató- -dik a tanyák, tanyacsoportok, külterületi télepülések viHamo- .sítása Bács-Kiskun megyében. A megyei tanács tervosztályán arról tájékoztattak bennünket, hogy az idei esztendőben újabb 20Q0 tanya villamosítására lesz lehetőség. A költségek 70 szá­zalékát az idén is a lakosság egyéni hozzájárulásából és a he­lyi tanácsok erre a célra fordít­ható' pénzösszegeiből fedezik; a fennmaradó harminc százalék központi hozzájárulás. Ez az összeg megyei szinten az 1975-ös esztendőben 10 millió forint. ÍA helyi tanácsok korábban felmérték az igényeket, elkészí­tették az előzetes költségvetési becsléseket és megrendelték a DÉMÁSZ területileg illetékes üzemigazgatóságaitól — Baja, Szeged és Nagykőrös — a tervek és a végleges költségvetések el­készítését. Márciusig a tanácsok 1300 tanya villamosítására nyúj­tottak be igényt. Hol lesznek az idén nagyobb arányú villamosítások? A bajai üzemigazgatóság területéhez tar­tozó Bocsa községben három csoportban 71 tanyát kapcsolnak be az áramszolgáltatásba. A nagykőrösi üzemigazgatóság La- josmizsén kilenc tanyacsoport­ban 141 tanyába, a szegedi pedig Kiskunfélegyháza külterületén nyolc csoportban 63, és Csólyos- páüos környékén öt csoportban, 78 tanyába vezeti be a villanyt. Cs. K. Jelentés a kongresszusnak • A tegnapi Népszabadságban került nyilvános­ságra az MSZMP Központi Bizottságának írásos jelentése, amelyet a XI. kongresszus küldöttei előzetesen megkaptak. Holnap pedig a rádió, illetve a televízió élő, egyenes adásban közvetíti a kong­resszusi megnyitót, a szóbeli beszámolót. E nagy­fokú nyilvánosság jelzi, példázza, hogy a magyar társadalom vezető, szervező ereje együtt él, gondol­kodik és dolgozik az ország népével, megosztja vele örömeit és gondjait. í Az előzetes jelentés a két kongresszus között el­telt négy és fél év eredményeit összegezi, tanú­sítva azt, hogy előrehaladtunk a fejlett • szocialista társadalom felépítésének útján. Megállapítja, hogy örvendetesen gyarapodott országunk lélekszámban és tapasztalatban, anyagilag és szellemileg egy- ránt. Társadalmunk egységesebbé vált, erősödtek szocialista vonásai. Az élet minden területén sike­resen végrehajtottuk a X. pártkongresszus határo­zatait. A magyar nemzeti jövedelemnek csupán a nö­vekménye most három év alatt akkora, mint tel­jes értéke volt 1938-ban. Iparunk jelenleg alig több, mint egy hónap alatt termel annyit, mint a má­sodik világháborút megelőzően egy teljes esztendő alatt. A villamosenergia-felhasználás pedig az el­múlt évben annyival növekedett 1973-hoz képest, mint amennyi a teljes termelés volt a háborút megelőző utolsó békeévben. • Az előzetes adatok, a számítások szerint — ahogyan erről a jelentés részletesen beszámol — a IV. ötéves terv valamennyi előirányzatát telje­sítjük, sőt túlteljesítjük. A X. kongresszus határo­zatának megfelelően jobban, hatékonyabban dol­goztunk. A nemzeti jövedelem például a tervezett 30—32 százalék helyett várhatóan 35 százalékkal növekszik öt esztendő alatt, s a hatékonyság javu­lását jelzi, hogy e növekedésnek várhatóan mint­egy 95 százaléka a termelékenység emelkedéséből származik. Az ipari termelés növekedése az elő­irányzott 32—34 százalék helyett előreláthatóan eléri «a 37—39 százalékot az 1971—75-ös tervidő­szakban. Az ipari termelés szerkezete, összetétele pedig — részben a központi fejlesztési programok, részben a vállalati kollektívák erőfeszítéseinek eredményeként — korszerűbbé vált. A mezőgazdaságban mind szélesebb teret hódí­tanak az iparszerű termelési rendszerek, a komp­lex gépesítést az élenjáró agro- és zootechnikai eljárásokkal egyesítve. Részben ennek hatásúra csupán az elmúlt négy esztendőben a búza hektá­ronkénti termésátlaga az 1970. évi 21,3 mázsáról 1974-ig 37,5 mázsára, a kukoricáé 33,8 mázsáról 42,5 mázsára emelkedett. Bár a kialakult világgazdasági helyzetből, főként a nyersanyag- és energiaárak emelkedéséből ha­zánk számára is bizonyos veszteségek, károk kelet­keznek, népgazdaságunk mégis töretlen dinamiz­mussal fejlődik tovább. Erősödött szocialista terv- gazdálkodásunk és a szocialista országok gazdasági közösségének, a KGST-nek szervezettsége, össze­fogása, tömörülése leghatalmasabb tagállama, a Szovjetunió köré. A tőkés és a szocialista világgazdaság eltérő tör­vényszerűségében, fejlődési irányában — fennállá­suk párhuzamos s egymásra is ható létük során — még soha nem voltak olyan élesek a kontrasz­tok, mint éppen napjainkban. Most újból megbizo­nyosodhatunk, hogy a KGST-országok 350 millió lakosú közössége stabil. A szocialista tervezés által szabályozott gazdaságuk, a tőkés spekulációs és konjunkturális elemektől megtisztított átlagáraik, az elvtársi segítségnyújtáson, a kölcsönös előnyökön, az egyenjogúságon alapuló kapcsolatok megóvják szo­cialista gazdasági közösségünket a tőkés világ anarchiájától, a nagyfokú visszaeséstől. (Egyebek között ennek tulajdonítható, hogy az átlagos fogyasz­tói árszínvonal mindössze 10,5 százalékkal növeke­dett hazánkban a legutóbbi négy év során, kisebb mértékben, mint a fejlett tőkés országokban, egyet­len esztendőben, 1974-ben.) Érdemes tehát minder» eszközzel munkálkodnunk a KGST-országokhoz fű­ződő sokoldalú kapcsolataink fejlesztésén, az integ­rációs folyamatok meggyorsításán. • A népgazdaság fejlődésével együtt gyarapod­hatott népünk jóléte, műveltsége is. Aligha van olyan csalód az országban, amely életkörülményei­nek alakulásában ne érzékelné a X. kongresszus- határozatai végrehajtásának kedvező hatását. A havi átlagkeresetek például — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nélkül — 1970—1974 között 2291 forintról 2874 forintra növekedtek. Az ipari munkások havi keresete 2803, a téesztagok közösből származó jövedelme 2540 forint volt 1974- ben. A kiskereskedelmi forgalom 34—35 százalékkal lesz magasabb 1975-ben az 1970. évinél. A száz háztartásra jutó hűtőszekrények száma 32-ről 60- ra, a mosógépeké 55-ről 70-re, a tv-készülékeké 53- ról 68-ra, a személygépkocsiké 7-ről 15-re növe­kedett a legutóbbi négy esztendőben. S a IV. öt­éves tervben előirányzott négyszázezer helyett kb. 430 ezer lakás épül az év végéig. Hosszan idézhetnénk az MSZMP Központi Bi­zottságának részletes jelentéséből a számokat, a tényeket. Pl. azt, hogy az orvosok száma 11,8 szá­zalékkal nőtt a legutóbbi négy évben, az óvodába járó gyermekek aránya pedig 54,3-ról 71,8 szá­zalékra emelkedett. Az. általános iskolát befejező fiatalok 83,7 százaléka tanult tovább 1970-ben, s jelenleg több mint 90 százalék a továbbtanulók aránya A középiskolákban 49,8-ról 56,5 százalékra nőtt a fizikai dolgozók gyermekeinek részaránya. • Tekinthetjük az élet bármely területét, az eredmények, a fejlődés tényei elvitathatlanok. Or­szágunk, népünk következetesen halad a fejlett szocialista társadalom felépítése útján. „A szo­cialista világrendszer fejlődésének abba a szaka­szába ért — olvashatjuk az MSZMP egy hete. ugyancsak a Népszabadságban közzétett program- nyilatkozat-tervezetébén —, amikor mind teljeseb­ben érvényesülnek az új társadalmi rendben rejlő hatalmas lehetőségek.” S e lehetőségek kiakná­zásához ad erőt és önbizalmat népünknek a tegnap közzétett jelentés és a holnap kezdődő XI. párt- kongresszus. Képek a testvérmegyéből Tegnap még az előkészítéssel voltak elfoglalva vendégek és a ren­dezők, hogy vasárnapra minden a legnagyobb rendben várja a láto­gatókat. A Krím félsziget, testvérmegyénk képzőművészeinek alkotásaiból kiállítás nyílik ma délelőtt 11 órakor Kecskeméten, a megyei mű­velődési központ emeleti előcsarnokában hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. A művek egyaránt kapcsolódnak a hősi múlthoz és jelenhez. A művészek korunk jellegzetes vonásait igyekez­nek felmutatni a zsáner- és tájképekben, portrékban, csendéletekben. Az itt látható munkák egy részét már megcsodálták az NDK-ban, Hollandiában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Kanadába: Cip­ruson, Japánban, Bulgáriában, Kubában és még sok más helyütt is. Országos tervpályázat ipari szennyvíz tisztítására A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, az Országos Víz­ügyi Hivatal, és az ÉVM köz­műfejlesztési célprogram bizott­sága országos tervpályázatot hir­det a diesel-üzemű vontatásnál és javításnál, valamint vasúti tartálykocsik mosásánál keletke­zett ipari szennyvíz tisztításá­nak optimális megoldására. A nyilvános és titkos terv­pályázat mű' unek díjazására 380 000 forintot fordítanak; a legnagyobb pályadíj összege 80 000 forint, a legkisebbé 15 000 forint. A pályázati kiírás március 18- tól vehető át a KPM vasúti fő­osztályán — a MÄV vezérigazga­tóságán. A pályaműveket kizáró­lag postán, június 16-án 24 óráig lehet beküldeni. (MTI) MAI TÉMÁNK Otthonra lelt könyvek Aki az elmúlt, esztendők­ben a kiskunhalasi Szűcs József Általános Iskola pi­ros téglából készült épüle­te előtt elment, bizonyára nem sejtette, hogy ebben a szép intézményben nincs megfelelő helye az iskolai könyvtárnak. Húsz eszten­dőn keresztül hatszor köl­töztek egyik helyről a má­sikra a kiadványok, folyó­iratok. Ám most már végre, az egykori szenespince és bur­gonyaraktár helyén egy fa­burkolatú, jól fűthető, ké­nyelmesen berendezett if­júsági könyvtár várja a fiatal olvasókat. Meglelték hát helyüket a jobb sorsra érdemes művek. Dr. Katona Józsefné ta­nárnőt az Arany Páva té­vésorozatból ismertük meg. Akkor még Szegeden élt, de azóta Halasra költözött családjával, s most itt ta­nít, ebben az iskolában. Szép hangjára, megnyerő egyéniségére bizonyára so­kan emlékeznek még. A napi tanítási munka mellett ő látja el a könyvtárosi te­endőket. Megtudtuk tőle, hogy az iskola több mint hatszáz ta­nulója közül legalább öt­százan tagjai valamelyik könyvtárnak; legtöbben a városi intézményt látogat­ják. ö mindent elkövet an­nak érdekében, hogy a kör­nyezet szépítésével és ott­honossá tételével, valamint az állomány gyarapításával még több gyereket ide csa­logasson. Ennek érdekében szakköri foglalkozásokat tartanak; s hamarosan te­levíziót is nézhetnek alkal­manként. A háromezer kö­tetes könyvtár így még in­kább rendeltetésének meg­felelően működhet majd. Az otthonra lelt könyvek tehát ezentúl rendszereseb­ben eljuthatnak — és el is jutnak — azokhoz, akik szomjasak a betűre, a szép­re, a nagyobb tudásra. V. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom