Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-09 / 34. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1975. február 9. • Szmolenszky László beszámolóját tartja, tőle balra Max Sorg, a ringlcbeni termelőszövetkezet el­nöke. yiZSGAEV VOLT..: Kiváló eredmények az egyesülés után (Tóth Sándor felvételei) Munka, becsület, hűség ötszázas bankók sorakoznak a borítékokban — összesen 800 ezer forint. A legsoványabban is 5 ezer forint rejtőzik. Mindez a kecskeméti Törekvés Termelő- szövetkezet szorgalmas tagságá­nak év végi nyereségrészesedése. Az elmúlt esztendő — mint ahogy Szmolenszky László a ter­melőszövetkezet elnöke beszámo­lójában mondotta a tegnap meg­tartott zárszámadó közgyűlésen, amelyen többek köpött részt vett dr. Gli^l Károly a megyei ta­nács elnökhelyettese és az NDK- beli testvérszervezet küldöttsége —*, vizsgaév volt. A Béke és a Törekvés Tsz egyesülése után a kialakult nagygazdaságban a tag­ság és a vezetőség együtt vizsgá­zott a termelés és szervezés te­rületén, s közösen birkóztak a szeszélyes nyári-őszi időjárással. Siker koronázta munkájukat. A növénytermesztés árbevétele 6 millióval haladta meg a terve­zettet, s így csaknem 25 millió forint volt. Jó termést takarítot­tak be búzából — hektáronként 41 mázsát — s kukoricából is ugyanennyi volt az átlagtermé­sük. Nagy munkát végzett a nö­vénytermesztésben részt vevő va­lamennyi dolgozó, traktorostól a vezetőig, hiszen egy hónap alatt befejezték a 4600 tonna kalászos gabonatermés betakarí­tását, és a 2350 tonna kukoricát is harminc munkanap alatt szál­lították a raktárakba. A szövetkezet hozzájárult Kecs­kemét zöldségellátásához, első­sorban a 120 hektárról betakarí­tott burgonyával Új módszerrel, a testvér NDK szövetkezet segítsék • A tagság hallgatja a beszámolót. gével teljesen gépesítve termesz­tettek. A szőlő- és gyümölcsága­zatban a közismerten kedvezőt­len időjárás miatt éppen csak teljesíteni tudták tervüket, az állattenyésztési ágazatban viszont jelentős a túlteljesítés. Az idén további intézkedéseket tesznek a tehenészet fejlesztésére, a tejter­melés növelésére. A Törekvés Tsz műszaki gár­dája, traktorosok, gépkocsiveze­tők, s a javítóműhely dolgozói di­cséretesen helytálltak az elmúlt évben- s jórészt nekik köszönhe­tő, hogy a betakarításban nem volt fennakadás. Elismeréssel szólt a szövetkezet elnöke a nő- dolgozók példamutató- munkájá­ról. , A,. szövetkezetben, ők alakít totfák. ,pjieg az ef§f> két szocialista címért küzdő brigádot, s válla­lásaikat túl is teljesítették. A szö­vetkezet nagy gondot fordít a tagság szociális ellátására. Két modern, -jól felszerelt orvosi ren­delőt nyitottak, s az idén számuk újabbal gyarapodik. Támogatják a szakmai és politikai továbbkép­zést. A szövetkezetben a marxis­ta—leninista esti egyetem kihe­lyezett tagozata működik. Az elmúlt évben a termelési érték 22 millió forinttal megha­ladta az 1973-as eredményt, s így 107 millió forint lett, a nyereség pedig 8 millió 752 ezer forint. A zárszámadó közgyűlésen fel­szólalt Max Sorg, a ringleben i „XX. pártkongresszus” Tsz elnö­ke. Az NDK-beli testvérszövetke­zet névében köszöntötte a tsz- tagságot. Szólt az eddigi és a to­vábbi együttműködés hasznáról, s elmondta milyen szakosítási, specializálódási törekvések van­nak az NDK mezőgazdaságában. Gádor József, a városi tanács elnöke a megye és a város párt, valamint tanácsi vezetése nevé­ben gratulált a Törekvés Tsz tagságának és vezetőinek a ki­váló eredményekhez. Külön szólt a zöldségtermesztésben a lakos- tság jobb ellátását szolgáló mun­káról, valamint a családiház-épí- tésre vállalkozó tagok segítésé­ről. A szövetkezet ezzel is enyhí­teni igyekszik a kecskeméti la­kásgondokon. , A zárszámadó közgyűlés végén a Törekvés Tsz tizenhárom tagja kapta meg a Kiváló termelőszö­vetkezeti dolgozó kitüntetést. Cs. I. A főváros készül felszabadulásának 30. évfordulójára Győri Margit, az MTI mun­katársa jelenti: Február 13-ára, Budapest fel- szabadulásának 30. évfordulójára gazdag eseménysorozattal készül a főváros. Az üzemekben, vál­lalatoknál készítik már a színes dekorációkat, üdvözlő felirato­kat, amelyeket az épületek hom­lokzatán helyeznek el. A. köz­ponti tereket és a főútvonalakat nemzeti színű és vörös zászlók ékesítik majd, s fellobogózzák a lakóházakat is Az ünnep esté­jén látványos kivilágítás kö­szönti a jubileumot. A következő napok bővelked­nek majd a felszabadulással kapcsolatos eseményekben. Feb­ruár 12-én a Vígszínházban ün­nepi megemlékezést tart a bu­dapesti pártbizottság, a fővárosi tanács, a HNF budapesti bizott­sága, a szakszervezetek buda­pesti tanácsa és a KISZ buda­pesti bizottsága. A nagyszabású ünnepségen részt vesznek majd a baráti országok fővárosaiból — Moszkvából. Szófiából!. Berlin­ből. Varsóból, Prágából. Bellád­ból, és Bukarestből — a jubile­um alkalmából érkező küldött­ségek is. Az évforduló napján, csütör­tökön ünnepség lesz a gellért­hegyi Szabadság szobornál, ahol a budapesti fegyveres testületek a főváros párt, tanácsi, társa­dalmi, tömegszervezeti vezetői és képviselői, az üzemek, iskolák küldöttei róják le kegyeletüket a felszabadító harcok hőseinek em­léke előtt. T alál m ány-csokor a vegyiparnak A szegedi József Attila Tudo­mányegyetem természettudomá­nyi karának intézetei együttesen több mint 150 olyan kutatási té­mán dolgoznak, amelyek közvet­lenül összefüggenek a gyakorlat­tal, illetve egyes gyárak tevé­kenységével. Az alkalmazott ké­miai tanszék nemrégiben való­ságos „találmány-csokrot" nyúj­tott át a magyar vegyiparnak. A „csokor" 15 alapvetően új kémiai eljárás részletes leírását tartal­mazta. Csaknem valamennyinek az a lényege, hogy alkalmazásuk­kal — a hagyományos módsze­rekhez képest — szinte ugrás­szerűen megnövelhető a kémiai reakciók, tehát végeredményben egy-egy vegyi-, vagy élelmiszer- ipari üzem termelékenysége. Az úgynevezett szuperfilm- reaktorral például a növényvé­dőszerek, a mosóporok és más hasonló cikkek gyártásának ter­melékenysége a hagyományos­nak a tízszeresére növelhető. Aurora-16 és Aurora-18 Az új 8 milliméteres filmfelvevőket a Leningrádi Optika-Mechanikai Egye­sülés készítette elő gyártásra. Mind a két gépet T—55 típusú, élességállítást nem igénylő objektívvet látták el. Áramforrásként négy darab 316-os elem. vagy CNK—O. 45. típusú akku­mulátor szolgálhat. Súlyuk mindösz- sze 70 dkg. Méretük lS’xfiSxm milli­méter. (APN—KS) Szemben ül velem a BOV halasi gyá­rának pártirodájában egy munkásasz- szony, aki 1932 óta dolgozik az üzem­ben. Eltűnődöm ezen, hiszen még nem is éltem, amikor a 14 éves, szőke kis­lány munkáért jelentkezett az akkori tulajdonosnál. Más volt az ember, más volt a gyár, mások voltak a munka­társak, a körülmények. Azóta több, mint negyven esz­tendő futott el, s Mostoha Ist- vánné, a hajdani szőke kislány már többszörös nagymama, ré­gen nyugdíjba mehetett volna, de ő maradt. Nem azért, mintha a háromezer forint körüli nyug­díjból nem élhetne úgy, ahogyan megérdemli, s ahogyan megszok­ta. Azoknak, akik mindig a mun­ka könnyebb oldalát keresték, akik csak muszájból végzik min­dennapi teendőiket, bizonyára furcsán hangzik Mostoháné ér­velése: — Én nagyon szeretek dolgoz­ni... Kislánvkoromban is, ami­kor ide jelentkeztem, délelőtt ta­nultam, délután dolgoztam. Per­sze akkor kényszerűségből csi­náltam a kettőt együtt, de azóta is folyvást tanulok és dolgozom. Persze a negyven esztendő ir­galmatlanul hosszú idő. Voltak benne nagv örömök, nagy bána­tok. keserű esztendők, s köny- nyebb hónapok. Most életének arról a szakaszáról kérdezem, amikor háború volt. amikor bár Kiskunhalas felszabadult, de még tártott a háború. Hogyan élt 1945 első heteiben, mit csinált, s mi a véleménye akkori önmagá­ról, helyzetéről, körülményeiről? — Arról az időről én nagyon sokat tudnék mesélni, néha, ami­kor átgondolom, miken mentem keresztül, bizony jólesik tudni, hogy elmúltak azok az idők. Ügy higgye el, ahogy mondom: a mostani eszemmel már nem mer­ném megcsinálni, amit például* 1945 elején kénytelen voltam megtenni. Hogy akkor hol vol­tam? Hát itt. Kiskunhalason lak­tunk. A férjem katona, én pedig a két kisgyerekkel, a munkával egymagámban itthon. De ez nem volt elég, mert szerezni kellett ennivalót, ruhát, tüzelőt, meg mindent. Nem úgy volt, hogy be­megyek a boltba, kinyitom a bukszámat és ami tetszik meg­veszem. amire szükségem van megtalálom. Nem bizony, egyál­talán nem úgy volt. Ha a gyere­keimnek elmondom alkalman­ként, hogy ez volt. az volt, csak rámszólnak: ugyan hagyja már anyuka, régen volt, azok az idők elmúltak. Ül a párnázott széken a kicsi, szőke asszony. Kezén, arcán, te­kintetén látszik, érződik, hogy otthonának tudja a gyárat, ahol negyvenharmadik esztendeje nap­jainak nagv részét tölti. Ismer minden zugot, rejteket, vala­mennyi ember baját, örömét, kö­rülményét. Száznál többen dol­goznak a „keze alatt”, hiszen Mostoha Istvánné fölött nem re­pült el haszontalanul az évtize­dek sora. Tanult, tanult és ma már művezető. Keresete jóval a háromezer fölött van. Gyerekei önállóak, ők kettesben élnek a férjével, ahogyan ő mondta: tisz­ta, csinos és barátságos ottho­nukban. És nagyon boldog, ha esténként hazamegy, mert min­dene megvan. Hűséggel, becsüle­tesen és nagy-nagy szorgalommal dolgozott mindig. Gyerekeit is a munkára, a becsületre, a helyt­állásra nevelte. — Bizony, akkor még nagyon picik voltak. A lányom 1942-ben, a fiam pedig 1943-ban született. Tehát 1945 elején éppen csak, hogy járni tudtak, de picik vol­tak. Nekem pedig menni kellett. Őszintén szólva üzleteltem, aho­gyan abban az időben mondták. Tojással, hússal jártam fel Pest­re a vonat tetején. Nemegyszer azonban támadták a vonatot a német repülők. Akkor menekü­lés a kukoricába, de úgy ám, ahogyan csak a lábunk bírta. Aztán olyan is előfordult, hogy a vasutasok elszedték mindenemet, mert tudia nem volt szabad ilye­neket csinálni, de rá voltam kényszerítve. Itthon a szomszéd­asszonyom vigyázott a picinyek­re. Ez a szomszédasszony most a mi gyárunk igazgatójának az anyósa.. — Határozottan emlékszem, hogy amikor a kislányom szüle­tett, este volt. Mindkét gyereke­met otthon szültem, akkor még nem voltak szülőotthonok, meg kórház, meg anyavédelem. Szó­val azon az estén bekopogtak hozzánk a csendőrök, hQgy csendben legyünk, mert légiriadó van. Hát ki tud akkor csendben maradni, ha éppen fájásai van­nak. Ezt nem akarták megérteni. — Most is csak elnézem időn­ként a szép szőnyegeket a szo­bában. s eszembe jut. hogy ami­kor az én gyerekeim járni ta­nultak. zsákot terítettem a földre szőnyeg helyett. Hát ezeket ők már nem tudják megérteni. Ak­kori munkatársaim sokat segítet­tek kis cipőkkel, ruhákkal, még melaszt is kaptam, ami akkor nagy kincsnek számított. Mikor bejöttek az oroszok, hozzánk is költözött néhány katona. A gye­rekeket teljesen magukkal tud­ták ragadni, tréfáltak, játszottak velük, ennivalót hoztak, tüzelőt szereztek.. Kicsit eltűnődik. Megigazítja babos kendőjét, tenyerével végig- símítja arcát. Csak az idő látszik rajta. A fáradtságnak semmi nyo­ma nincs. Már nyugdíjba mehe­tett volna régen, de ő szeret dol­gozni. Még most is szeret, sőt ahogy említette, most szeret iga­zán, amikor már régen nem kényszerből teszi — Igen, akkor nagyon nehéz volt. A mai életet nem is lehet összehasonlítani az akkorival. Úgy higgye el nekem fiam, mert most én, meg körülöttem min­denki nagyon elégedett. És ezt nemcsak azért mondom, mert maga újságíró, hanem mert ez az igazság... Gál Sándor SZILVÁSI LAJOS Nem, nem folytatom tovább, önámítás. Ha egyszer az ember tendenciózusan csoportosít jelen­ségeket, hamis kép alakul ki. Tulajdonképpen csak azért töp­rengek Olgáról és Gasztonról, mert unatkozom. Nem szórakoz­tató itt rostokolni ezen a falon, és bámulni az éjszakát. Sok-sok rossznak szülőanyja az unalom. Amint nem fogok unatkozni, szembe se jut Olga, se Gasz- ton, de sók más fölösleges do­log... Most... igen, most megpró­bálta átölelni. És a lány... Pil­lanat alatt történt minden. Nem engedte magát megcsókolni. Ügy . érzem magam, mintha nyomás alól szabadultam volna fel. Nem hagyta magát megcsó­kolná ! És én — akár akarom, Akár tiem — örülök ennek... ■Olga... Keresztülmegy az udvaron — egy pillanatig világosan látha­tó a gyér holdfényben — aztán egyenesen errefelé tart. Tudja vajon, hogy én itt vagyok? Nem valószínű. Teljesen árnyékba bo­rítva állok itt a sötétben, a fal tövében. Gaszton még ott áll a kert kiskapujánál. Zavartan mozdul, aztán tétován elindul a kolos­torépület felé. Csizmájának pat­kója fémes hangot ad, amint az udvar köveihez ütődik. Belevész az árnyékba. Még hallom, amint becsapódik mögötte az épület ud­vari ajtaja. És Olga itt van tíz lépésnyi­re tőlem. Rátámaszkodik a kő­falra. Kifelé néz, le a völgybe. Dideregve húzza magán szoro­sabbra a báránybőr bekecset. Sejtelme sincs róla, hogy látom. Haja szinte fehéren csillog a holdfényben. Olyan ez a kép, mint valami giccs. Furcsa, hogy az élet teremti a legnagyobb giccseket. Holdfény, szőke lány a hegytetőn álló kolostor kőfa­lánál, amint érzelmekkel telítve réved a csillagok alatt elnyúló messzeségbe... Mosolyogni való. Nem mozdulok, nehogy ész- revegyen. Vajon mire gondolhat? És miért nem hagyta, hogy Gasz­ton megcsókolja? Mégsem szere­tett bele Gasztonba. tgy kell lennie. ' Megszólítsam? Nem, nem tehe­tem. Egyszerre leleplezném ma­gam, hogy mindent láttam. Eh­hez pedig nincs kedvem. Talán azért nincs ... azért nincs, mert akarom, hogy abba a látszatba kerüljek; kilestem a titkát. Ha viszont ennek a gondolatnak né­zek mögéje, azt kell megállapí­tanom, hogy jó színben' szeret­nék feltűnni a lány előtt. Talán azért, hogy .., Léptek kopognak az udvarról. Gaszton jön vissza? Nem. Simon Pista közeledik. Köpeny a vál­lán, kezében a gépipsztolya. En­gem vált. Olga is észreveszi. Lesiet a faltól az udvarra. Pista köszön neki. A lány biccent és tovább­megy. Pista felbaktat hozzám. Ásítást nyom el. — Nálad volt a lány? — kérdi aztán. Megrázom a fejem: Csak itt állt a falon. Néz­te a völgyet... — mondom, és odamutatok, ahol Olga álldogált. — Nem is beszéltél vele? ■— Nem. Én itt voltam az ár­nyékban. Nem vett észre ... — Nem vett észre? — moso- lyodik el ’gúnyosan Pista. —■ Hogy valaki ilyen naiv legyen ... — Komolyan mondom. — És te nem szóltál hozzá ... Megvonom a vállam: — Nem. Pista legyint, aztán rám für­kész, kicsit csodálkozva, kicsit gúnyorosan, mint akinek meg­van rólam a véleménye. IV. Csak a csizmám rúgtam le, úgy fekszem ruhástól az ágy te­tején. Kezemben a könyv, amit tucatnyi más kötettel együtt vet­tem ki a kolostor könyvtárából. Egy Friedrich Heinrich Jacobi nevű német filozófus írta. Soha­sem hallottam még a nevét. Egészen eddig nem figyeltem a szövegre, de most felkelti az érdeklődésem ez a passzus: „Az erőszak — bárhol fordult is elő a világon, s akár egyes emberek, akár többek gyako­rolták egymás között megosztva a zsarnok erőszak, amely csak önmagán és önkényen keresztül írja elő az utat a belátáshoz minden más felismerés számára, s a cselekvések számára a bol­dogsághoz, az ilyen erőszak, amely csak törvényeket szab, de a maga számára nem ismer törvényt, s önistenítéssel sérti meg a legszentebb jogokat, ez az erőszak soha és sehol nem adott valódi igazságot és igazi jólétet az embereknek. Ellenben sok jó származott gz erőszakkal szem­ben támadt ellenállásból: a sza­badság ősszelleméből...” Lehet, hogy mégis Szojkának van igaza? Leoltom a petróleumlámpát, és kinyitom az ablakot. Kitaszítom a zsalugátert is. Kihajolok raj­ta, hogy nagyot szippantsak az éjszakai hús levegőből. Véletlenül jobbra pillantok. A szomszédos ablakban is könyö­köl valaki. Olga. Skandinávszőke hajával lágyan játszik a levegő mozgása. — Jó estét — köszönök rá. — Jó estét — szól halkan. — Még mindig nem alszik? — Egy órája jöttem fel őr­ségből ... — mondom önkénte­lenül. Rám néz. — Ott volt a falon? — Ott. Észreveszem magam. Leleple­ződtem? Igyekszem helyreütni a csorbát: — összevissza járkáltam körül a falon. Megkönnyebbülést hallok ki a hangjából: — Azért... azért kérdezem csak, mert nem láttam sehol... Én is kint voltam... Ott a fa­lon ... Most ez mi akart lenni? Ijedt­ségből fakadt magyarázkodás, vagy — mivel komolyan elhitte, amit mondtam — ki akarja hasz­nálni az alkalmat, s azt akarja közölni velem, hogy tulajdonkép­pen kijött a .falra, hogy meg­nézzen engem... A jó isten se igazodik ki a nőkön. Miután nem felelek semmit, biccent felém, és behúzza a zsa­lugátert az ablakán. Hűvös van. Csak fekszem az ágyon, szem­ben a nyitott ablakkal. Odakint- ről még mindig behallik a he­gedűcincogás. Hamar rendbe hoz­ta az öreg cigány a zeneszerszá­mot. Már minden hang stimmel. Aha! Már a vonóval próbálgatja. Mester kezében van a hegedű. Oly finom, angyalhaj-vékony hangok úsznak elő, hogy elhall­gatnám hajnalig. Attól tartok, vannak itt olya­nok is a kolostorban, akik nem kedvelik a zenét. Csak fel ne ébredjen valamelyik. Odalent az öreg cigány egészen belefeled­kezik a játékba. Szomorú keser­gő, sírdogáló dallamsorai úsznak a levegőben, s oly tisztán hal­lom, mintha itt játszana az öreg az ablakom alatt. Talán igazán itt játszik. Igaz, akkor nem ne­kem szól a hegedű. Hiszen Olga ablaka szomszédos az enyémmel. Gaszton ad neki szerenádot? Felkelek, és odalépek az ab­lakhoz. Óvatosan lepillantok az udvarra. Ott ül a cigány az ud­var sarkában, onnan szól a he­gedű. Cifrázza, hogy nincsen abban semmi szégyen, ha a lány kap a legényen ... Incselkedik, csipkelődik a hegedű. Világos: Olgának szól. Gaszton biztatta fel az öreget, egészen biztos. Szinte kuncog a zeneszerszám: Jaj, teremtőm mennyi baj van, Míg a két szív összedobban, Míg az első csók megérik, Míg a kislányt csókra kérik ... (Folytatása következik.) • A zárszámadó közgyűlésen részt vevő testvérszövetkezet küldöttei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom