Petőfi Népe, 1975. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-06 / 31. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1975. február 6. Négy év a nőpolitikái határozat tükrében — Miben látják a párt Központi Bizottsága nőpolitikái határozata végrehajtásában a legnagyobb elő- rehaladást, s mit tartanak a legfontosabb további tennivalónak? — tettük fel a kérdést a különböző területeken dolgozó megyei nőbizottsági vezetőknek. Ezúttal Csordás Józsefné, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa nőbizottsági titkárának válaszát adjuk közre. — A határozat megjelenésekor a megyében 47 ezer volt a munkavállaló nők száma, ami az ösz- szes foglalkoztatott 42,3 százalékát jelentette. Jelenleg 57 ezer a nő, az összkeresők 46,9 százaléka. Vagy egy másik összeha- .sonlítás: 1970-ben 1106 kiváló ■dolgozó volt a nők között, s talán a fejlődés ütemét is érzékelteti, ha megemlítem, hogy 1973-ban számuk elérte az 1547- et. Ezt mi igen nagy eredménynek könyveljük el. A nők munkavállalásában a tömegesség jellemző, s ma hozzátehetjük, hogy kimerülőben a női munkaerő-tartalék. Még négy -évvel ezelőtt a munkalehetőségek szempontjából számos fehér foltot emlegettünk, ma hovatot- vább kevés a munkaerő. Uj üzem jött létre például Aposta- gon, Kerekegyházán, Bugacon, darán, Jánoshalmán, Kunszent- miklóson, Tiszakécskén, s ezek főleg nőket foglalkoztatnak. Egyértelmű a fejlődés a szem- , léletváltozásban, a bérezésben, a munkörülmények javulásában, a gyermekintézmények létrehozásában és bővítésében, a nők politikai és kulturális nevelésében, az egyedülálló anyák és a sok- gyermekesek segítésében, s végül, de nem utolsósorban a nőbizottságok létrejöttében és célt értő együttműködésében. A véleményük megfontolt, mérvadó és mindenütt komolyan veszik őket. Tudok olyan példákal, hogy a nő kapta meg ag építési kölcsönt, vagy a gyermekintézményhez való hozzájárulást és nem a férj. Említhetem a különböző kedvezményeket, például a munkaidőkedvezményt, az éjjeli műszak és -túlóra alóli mentesítést, a bérezést, társadalmi juttatásokat, a szociális létesítményekhez történő hozzájárulásokban ugyancsak kitűnik a szemlélet megváltozása. Szerintem ez óriási eredmény, amely . a párthatározat nélkül aligha következik be! A bérezésben, de főként a teljesítmények alapján történő fi- -zetésekben valóban érvényesül a végzett munka aránya. Az időbéres és személyi besorolású dolgozóknál viszont némileg csökkent ugyan, de még mindig fenn, áll az. egyenlőtlen bérezési gyakorlat. Tisztes a fejlődés a munkakörülmények javulásában. Tudomásunk szerint számukra tiltott munkakörben nőket nem foglalkoztatnak. Az egészségre ártalmas munkakörökben sok még a nő, de ezeken a helyeken fokozottan ügyelnek az óvórendszabályok betartására. Általános a törekvés a zaj-, hő-, por-, víz-, gáz-, és gőzártalom csökkentésére, mint ahogyan a terhes nők könnyebb munkakörbe helyezésére is nagyon ügyelnek. Kiemelkedő az előrelépés a gyermekintézmények tekintetében, a határozat megjelenésekor 11 584 óvodai hely volt a megyében, s ez a szám 4 468-cal gyarapodott az elmúlt négy év alatt. Tessék elképzelni, mintegy 300 százalékos óvodafejlesztés valósul meg a negyedik ötéves tervben. Míg 1970-ben 53, 1974- ben már 68 százalékos volt az óvodai ellátottság a megyében. A kihasználtság ugyanakkor a bölcsődékben és óvodákban egyaránt mintegy 130—150 százalékos. Ezek az adatok azt is jelzik. hogy a gondozási segély nem oldja meg. továbbra is feszítő a gyermekintézményi gond. ' Ezek után a további legfontosabb tennivalókról. Amiben nem történt lényegesebb^ változás, az a vezetésbe történő bevonásuk, szakmai képzésük, valamint a szolgáltatások. A megye mintegy 350 üzemében, illetve intézményében változatlanul szinte nagyítóval kell keresni a nőt vezetői beosztásban. Mert nem lebecsülendő előrehaladás, itt szükségesnek érzem megemlíteni, hogy például 1973 —74-es tanévben szakmai-politikai oktatáson több, mint nyolcezer nő vett részt. Szakmai tan- folyamot 2300-an végeztek. Az általános iskolában több mint négyszázan, a középiskolában mintegy 1300-an, az egyetemeken pedig csaknem 220-an vizsgáztak. Mégis, véleményem szerint e vonatkozásban kell változatlanul sok erőfeszítést tennünk. Annál: is inkább, mert a felkészültségükkel szervesen összefügg a nőknek a vezetésben való részvétele. Változatlanul megtörténik. hogy az azonos felkészültségű és rátermettségű nő és férfi közül az utóbbira esik a választás. ha vezető állás betöltéséről van szó. Mint a legtöbb, ez a kérdés is összetett, sokoldalú. Ezért is hangsúlyozom, hogy pusztán statisztikai szempontból nem szabad a nő javára dönteni. Mint ahogyan azt is nagyon elszomorítónak tartom, amikor a többlet felelősséggel járó munkakört nem vállalják el a nők. Ebben nyilván közrejátszhat a vezetési tapasztalat hiánya is, amelyet tudatos felkészítésükkel meg lehet szereztetni az egyébként alkalmas nőkkel. Végül a szolgáltatások javításában és szélesítésében kell határozottabban előbbre jutnunk. Nagyon kevés a mosoda; szaporítani kellene a tej- és tejtermék üzletek számát, a reggeliztetés /Tehetőségeit. Szinte hiányzik a megyében az olcsó étkezést nyújtó vendéglátó egység, amely a vacsorakészítés terhétől is mentesíthetné a nőket. Éppígy nagy szükség van a lakáskarbantartó szolgáltatás növelésére, javítására. Ne kelljen napokat futkosni a szobafestő, vagy más szakiparos utón, egy eltörött ajtókilincs rendbehozása, illetve kicserélése miatt, vagy például, hogy ne okozzon akkora gondot, mint amilyet okoz egy-egv kitörött ablak beüvegeztetése — hangzott végül Csordás Józsefné válasza. P. I. Ipari tanulók a szocialista brigádmozgalomban A kecskeméti 623. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet 32 gyakorlati csoportja és 14 osztálya szocialista versenyben vesz részt, összesen 950 ipari tanuló kapcsolódott be a mozgalomba. A tény, hogy már az iskolában megismerik a szocialista munkaverseny magasabb szintű követelményeit, önmagában újszerűnek, izgalmasnak tűnik. Az intézet tanárai lelkesen beszélnek róla. Dicsérik a patronáló felnőtt szocialista brigádokat. örülnek a tanulók helytállásának, várják az újabb eredményeiket. Az első szocialista brigádok Az eddigi tapasztalatok a ta- nulóifjúsógi brigád mozgalom életrevalóságát bizonyítják. Cseh Sándor gyakorlati oktatásvezető, a verseny egyik elindítója, szívesen felidézi az 1970. évi, decemberi nevelési értekezletet, amelyen a kezdeményezés elhangzott. A ZIM-ben, két villanyszerelő gyakorlati csoport már a tanév második felében célul tűzte ki a szocialista cím elnyerését. A fiatalok oly mértékben eleget tettek a követelményeknek, hogy a tanév végén ki is érdemelték a kitüntető címet. Pedig az értékelés — hangsúlyozza a gyakorlatvezető — szigorú volt. Egész tevékenységük ugyanolyan mércével méretett, mint a felnőtt brigádoké. Ezek a kollektívák a következő évben ismét bizonyították, hogy méltók az elismerésre. Ilyen tapasztalatok után tavaly már valamennyi gyakorlati csoportot, a mostani tanévben pedig a gyakorlati oktatásban nem részesülő osztályokat is megismertették a verseny követelményeivel. A múlt évben egyébként újabb két tanuló kollektívát első-, illetve másodéves csoportot — érdemesítettek a szocialista brigád címre. / A verseny „alkotmánya” Az intézet igazgatója, Tóth László egy nyomtatványt mutat. A világosan, határozottan megfogalmazott sorok a verseny tudnivalóit tartalmazzák. Ez a tanulók brigádversenyének „alkotmánya”. Célul tűzi ki hogy elősegíti az ifjúságpolitikai határozatok, az Ifjúsági Törvény, s a nevelési program végrehajtását. A munka, a szakma megszerettetésére, önállóságra és kezdeményezésre, a szakmai biztonság elérésére, a tanulmányi eredmény állandó javítására ösztönzi a szakmunkásjelölteket. Elősegíti az ifjúsági mozgalmi munka eredményességét, a fiatalok politikai felkészülését, serkenti őket a közösségi munkára és az egyéni magatartás javítására, a demokratizmus gyakorlására. A dokumentumból kitűnik: a verseny szervezésében, irányításában és értékelésében szinte az egész tanári kar részt vesz, s természetesen az intézeti párt- szervezet, a szakszervezeti bizottság és a KISZ-szervezet is. A versenybe lépésről csoportonként, egyéni szavazással határoznak a tanulók. A többség akarata dönt. A csoportok vezetőket választanak, akik a szakoktatókkal együtt felelnek a helyes versenyszellem és magatartás kialakításáért. Ha csoportvezető nem jól végzi a feladatát, brigádgyűlésen leváltható. Az értékelésnél figyelembe veszik a személyi higiéniát, a gépek, szerszámok, a taneszközök megóvását. Mérlegelik a késéseket, hiányzásokat, s hogy a brigádok mit tettek a tanulmányi eredmények javításáért. Figyelembe veszik a gyakorlati munka mennyiségi és minőségi eredményeit, a hónap legszebb munkadarabjainak kiállításait, a fiatalok újítási, ésszerűsítési javaslatait. Sokat számít az üzemek politikai, társadalmi szerveivel kialakult kapcsolat milyensége is. Értékelik a KISZ- munkában, a politikai oktatásban, a kulturális és sportéletben való részvételt. Cím és jutalom a legjobbaknak Az értékelést újabban az intézet végzi, az illetékes üzemek bevonásával. Évfolyamonként három helyezést állapítanak meg. A Szocialista ifjúsági brigád címet viszont csak az első helyezett kapja meg. Ezzel vándorkupa, és két heti jutalomüdülés jár együtt. A kupára rávésik a győztes brigád nevét. A második helyezett brigád egy hétig üdülhet ingyenesen, a harmadik színház- bérletet kap. Az intézet vezetői, tanárai számos jó példát említenek arra, hogy a legtöbb, üzem kezdettől fogva messzemenően segíti a szakmunkástanulók versenyét. Mindenütt szocialista brigádok patronálják a fiatalokat. A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában még a szocialista brigádértekezletekre is meghívják őket. A tanulók a harmadik évben már az üzemben dolgoznak. Nagy jelentősége van annak, hangsúlyozzák, hogy a versenyszellemben nevelkedő szakmunkásjelöltek továbbra is megkapjanak minden lehetséges támogatást. Különben nem gyümölcsözik az intézeti szocialista verseny. Néhány helyen, így a ZIM-ben és a Szék- és Kárpitosipari Vállalatnál, együtt maradhattak a már összeszokott ifi-brigádok. A nagy tapasztalattal rendelkező szocialista kollektíváktól továbbra is minden biztatást és támogatást megkapnak. Másutt felnőtt szocialista brigádokba kerültek a 3. éves ipari tanulók. Az intézet szakemberei az együttmaradás helyességére szavaznak. Ha csak egy mód van rá. A 623-asok kezdeményezésének jelentőséget kell tulajdonítani. Csak hasznát láthatják az üzemek, s maguk az ifjúmunkások is. Rapi Miklós Exkavátor - nagy szilárdságú acélból A képen látható új szovjet exkavátor azáltal hívta fel magára a szakvilág figyelmét, hogy mintegy 30 százalékban nagy szilárdságú acélfajták felhasználásával készül, ami — teljesítményéhez és „erejéhez” képest — valószínűtlen ül ..karcsúvá” teszi. A 80 lóerős Diesel-motorral ellátót! lánctalpas exkavátorral 5,5 méteres ásás! mélység érhető et Kotróputtonyának űrtartalma 0,65 köbméter. A 11.5 tonna súlyú sok célú gép motorja többféle olajszivattyút, Illetve olaj- haitóművet tart üzemben. A munka- műveletekhez a szabályozható teljesítményű, kettős búvárdugattyús szlvaty- tyú szolgáltatja az energiát. A zsámolyt forgódugattyús hidraulikus motor forgatja. Hidraulikus (magasnyomású) motor gondoskodik a menet- hajtásróíl is. A hő- és zajszigeteléssel, jó kitekintési lehetőséggel, kényelmes, rugózott üléssel, légkondicionáló- és fűtőrendszerrel rendelkező hermetikus kabin ideáMs munkafeltételeket teremt a gépkezelő számára. Két kongresszus között II. A kiskereskedelem vegyesiparcikk-forgalma tjj személygépkocsi motorkerékpár moped televízió magnetofon fényképezőgép elektromos hűtőszekrény centrifuga porszívódén villanybojler gázbojler 4&M *■8*0 I Ibit _________ 4t595 1 2855 EZER/db • A fontosabb tartós fogyasztási cikkek megyében. évenkénti Bács-Kiskun megye kiskereskedelmi forgalma 1965 és 1970 között' évente átlagosan több mint 10 százalékkal fokozódott. A következő években mérséklődtek a forgalomnövelő tényezők és a IV. ötéves tervidőszakra mintegy két és fél százalékkal lassúbb ütemet írtak elő a megye kiskereskedelmének. Itt azonban túlteljesítés várható, a folyó áron számított forgalomnövekedés évi átlagos üteme meghaladja a 9 százalékot. A bolti élelmiszerek eladási forgalma 9, a vendéglátásé 8. a ruházati cikkeké pedig 6 százalékkal növekszik évenként. A vegyesiparcikk-for- galom növekedése ebben a tervidőszakban is a legdinamikusabb- nak ígérkezik: mintegy 12 százalékos átlagos évi fejlődés várható. A vegyesiparcikk-íorgalomnak a tervszakasz eddigi éveiben tapasztalható növekedési ütemét részben a tartós fogyasztási cikkek iránti megnövekedett kereslet okozta. A lakosság által e cikkek beszerzésére fordított összeg a III. ötéves tervidőszakban évenként átlagosan 15,2 százalékkal fokozódott, s a IV. ötéves terv is átlag 15.3 százalékos növekedést írt elő. Ezzel szemben az időszak első három évében 10.2 százalékos növekedésről adhatunk számot. Az olvan cikkek közül, amelyek forgalmában a legnagyobb növekedést irányozták elő, a személygépkocsi, a motorkerékpár, a televízió, a magnetofon, a porszívógép, a gázboyler évenként átlagosan eladott mennyisége — ha jelentősen meg is haladta az előző tervidőszakét — a most folyó tervidőszak előirányzatát mindeddig nem érte el. Az utóbbi esztendőkben a kereslet az ingatlanvásárlás és az építkezés irányába tolódott el. így a vegyesiparcikkek körében jelentős volt az építőanyagok forgalmának fokozódása. A tervidőszak első három évében az évenként átlagosan eladott mennyiség cementből 73 százalékkal, mész- ből 4 százalékkal, tetőfedő cserépből 23 százalékkal, téglából 27 átlagosan eladott mennyisége aszázalékkal. fenyőfűrészárukból pedig 63 százalékkal haladta meg az 1966—70. évek átlagát. Bács-Kiskun megye a kiskereskedelmi forgalomnak a tervidőszak alatti növekedésével elérte, hogy 1973-ban az egy lakosra jutó kiskereskedelmi j forgalom már meghaladta a vidéki átlagot, míg 1970-ben attól még elmaradt. A megyék közötti sorrendben a 12. helyről — ahol 1970-ben Tolna, Hajdú-Bihar és Szolnok megyékkel együtt álltunk — a 9. helyre kerültünk. Az 1973-ban egy lakosra iutó 15 289 forint összegű kiskereskedelmi forgalom a múlt évben tovább növekedett, sőt már meghaladta az ötéves tervidőszak végére előirányzott értéket. Dr. Sántha Józsefné, a KSH tájékoztatási osztálv vezető-helyettese Baj van a lyukkal em mindig vezet jóra, ha egyesek végképp 1 kiverik fejükből a gyerekkori találós kérdések kis igazságait. Jó, rendben van. Mikor már benő az ember fejelágya, hajlamos holmi bugyuta játéknak tekinteni, ha megkérdezik tőle: — Tudod-e, mi az? Ha elveszünk belőle, nagyobb lesz, ha hozzáadunk, kisebb lesz. Önök persze, kórusban felelnék rá: — Lyuk! S itt esik a fene hasra. Azt gondolnánk, hogy mivel mi kitaláltuk a tréfás feladványt, országszerte mindenki emlékszik még a lyuknak eme paradoxonos természetére. Korántsem. Még olyanok sem mindannyian, akik lyukter- Vezéssel foglalkoznak. Teszem azt, akik az írógépszalag tárcsájának lyukát kiokoskodják. Hogy például mekkora legyen a lyuk ezen a fémgurigán, minél fogva szalagváltáskor rátehető az új dobocska az írógép forgó „tőkéjének” tüskéjére. A legújabb eresztésű szalagok ugyanis. ismételten próbára teszik türelmemet. Jött az első jelzés: — Cseréld ki írógépeden a szalagot. Olyan halványan fog már, hogy a betűszedő nyomdászok „kinézik a szemüket”, míg a te kézirataidat ki szedik. A következő figyelmeztetés már egész zordo- nan hangzott. — Ha nem váltasz szalagot, a nyomdászok egyszerűen félreteszik a te szövegeidet. Nem akarnak megvakulni. Annyira elszégyelltem magam, hogy azonnal robogtam a házi anyagellátóba írógépszalagért. Adtak is szó nélkül, vadonatújat. Nagy gondosan lelekertem az ócskát, illetve, mint szokás, üresre szabadítottam az egyik sza.- lagtárcsát a gépen. Tenném rá az újat a tüskére, de nem megy. az istennek se. Új lyuk — gondoltam —, s minden új lyuk kisebb valamivel, mint a régi, amelyet a sok használattal kitágítottak. Közelebbről vizitálván azonban az új orsólyuk várható képességeit, rájöttem, hogy ez biz’ élete fogytáig se megy rá. „Optima" kisgépem forgó „tőkéjének” tengelyére. Annyival kisebb a lyuka, mint elődjéé. Viszem vissza nagy dohogva, s mondom, mi ’ a baj. — Adjatok nagyobb lyukut! — Kertem ridegen, mivel többrendbeli megmosolygást észleltem kollégáimtól — odamenet. Sejtettem az okot. Ha az ember nem is képes belátni en-orcáját, szemem sarkát azért megütötték az orromra kenődött kékfekete foltok, melyeket szerelés közben mázoltam oda a régi s új szalagról. — Más szalag nincs. Ezt kaptuk legutóbbb... — Hangzott a tárgyilagos felvilágosítás, majd azt követően a leereszkedő tanács. — Egyébként az én gépemre se megy rá ez az orsó. Viszont egyszerű a megoldás. Szépen leor- sózod erről az új tárcsáról a szalagot, s rátekered a régi tárcsára, amit a papírkosárba dobtál. — Igneám, de arra az agyonhasznált, kopott szalag van rácsavarva. — Hát előbb szépen megszabadítod attól az orsót. Nem volt más választás. M ás is így csinálta. Mindössze a vérnyomások szökdécselgettek kissé magasabbra, kinek-kinek önmérséklete szerint. S ahhoz mérten, mennyire maszatolta össze magát a bonyolult szalagátcsévélésnél. No és a szappanfogyasztás is följebb ugricált, hogy el ne felejtsem. S ami külön pikantériája az írógépszalag-ügynek! Vannak gépek — még „Optima”-ban is a szerkesztőségben, melyekre vígan rámegy az új orsó. Máskor meg nem. Szobánkban 4 közül 3-ra nem. Minden esetre, csak van valami kis bibi a szóban forgó lyuk körül, mert régebben nem volt ilyen konfliktusunk a szalagcserével. Talán valaki ott a gyárban „hozzátett” az eredeti lyukhoz, miáltal az — szándéka ellenére — „kisebb lett”. Nem jutott eszébe a találós kérdés megfejtése. Á m, hogy nem egyedül az írógéporsó lyuká- ** val gyűlt meg a bajunk, másfelől érkező jelzések tanúsítják. Némely embertársunkat ánti- lyukproblémák gyötrik. Az újonnan kapható villásdugókkal képtelenek lyukba találni. Megváltozott az új villák átmérője, s ennek következtében — „dugó”-s nevükkel ellentétben — dugaszolni nem lehet velük. Illetve némi barkácsmunka — reszelés — után. Ennyi testedzés meg nem árt senkinek, ugye, feltéve, ha felszerelte magát szerszámokkal. S reszelés közben örömmel fakadhat kiki a régi dalra: „Lyuk, lyuk, lyuk, lyuk — majd bedugjuk ...” S mik ezek a lyuk-gondok ahhoz képest, hogy például ütre vásároltuk srácainknak a korcsolyákat, csak tél nem akar lenni hozzá. Más oldalról ugyan ez is csupa haszon. Míg fagy, illetve vastag jég nem lesz, fel se tűnik annyira, hogy ország- világot be kell járni, míg olyan cipőt kapni, amelyre fel lehet csatolni a korcsolyát. Ilyen az élet. Hol korcsolya, hol talp. \ Tóth István
