Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-26 / 22. szám

1975. január 26. • PETŐFI NÉPE • 3 „Sokrétűek a feladataink” — Interjú Farkas Józseffel, a Hazafias Népfront megyei titkárával Az MSZMP KB kongresszusi irányelvei leszögezi: „Társa­dalmunk olyan színvonalú és hatású ideológiai, kulturális és közművelődési tevékenységre tart igényt, amely tudatosab­ban alakítja szocialista irányba az emberek gondolkodását, eszmevilágát.” E tömören fogalmazott cél elérése csakis ak­kor lehetséges, ha mind nagyobb tömegeket sikerül megnyer­ni a szellemi gyarapodásért, a fokozatos művelődésért, az emelkedettebb kulturáltságért, a tisztább eszmeiségért folyta­tott küzdelemnek. A Hazafias Népfront ilyen tekintetben is sokat tehet; s tesz is naponta. Felkerestük Farkas József me- -gyei titkárt, s néhány időszerű kérdést tettünk fel a népfront­bizottságok közművelődési tevékenységével kapcsolatban. Cselekvő ♦ demokrácia — Miként foglalná össze a Hazafias Népfront, közelebb­ről a Bács-Kiskunban műkö­dő népfrontbizottságok köz- művelődési feladatait? Milyen főbb területekre terjed ki ilyen irányú munkájuk? — Feladataink meglehetősen sokrétűek; átfogják szinte a tár­sadalmi élet valamennyi terü­letét. A kisebb-nagyobb közös­ségek tagjainak ideológiai-poli­tikai nevelésétől kezdve az álta­lános és szakmai műveltség gyarapításán, az Olvasó népért mozgalom erősítésén és a kultu­rális örökség, a hagyományok ápolásán át egészen a szülői munkaközösségek támogatásáig I és a közízlés alakításáig sok mindennel kell törődnünk. Vala­mennyi közművelődést elősegítő munkánkban az MSZMP KB tavalyi határozatára, a népfront .V. kongresszusának ajánlásaira és az idevonatkozó megyei párt­határozatra igyekszünk támasz­kodni; illetve ezeket tartjuk mindenkor szem előtt, a terve­zésnél épp úgy, mint a napi gya­korlati munkában. — Mik a tapasztalatai: az emberek gondolkozása, ízlése, szocialista tudata lépési tart-e a gazdasági épttömunkával, vagy pedig elmarad attól? A szocializmus építésének jelen, légi szakaszában társadalmi méretekben érez-e ellentmon­dást a közös munkával elért eredmények szintje és a mű­veltségszint között? — Objektív és szubjektív okok miatt még napjainkban aránylag sokan nélkülözik a kultúra áldá­sait, eléggé kimaradnak annak jótékony áramából. Éppen ezért vált annyira szükségessé, hogy a művelődést általánosabbá, haté­konyabbá és magasabb igényűvé tegyük. Hogy jobban, alaposab­ban. s rendszeresebben gondos­kodjunk a dolgozók egyre növek­vő szabad idejének hasznosabb, tartalmasabb eltöltéséről. Ez •nem kiis feladatokat ró ránk. A szocialista életmód, életforma és magatartás kialakítása is ezáltal valósulhat meg mindenkinél. — Milyen szervezeti kere­tek állnak rendelkezésükre a kulturális, művelődési felada­tok végzésére? S milyen ta­pasztalatokról számolhat be azzal kapcsolatban: hogyan töltik meg tartalommal eze­ket a kialakított formákat? — Csaknem két évvel ezelőtt megyei szinten művelődési mun­kaközösséget alakítottunk. Ezt követően létrejöttek a járási, vá­rosi művelődéspolitikai bizottsá­gok. Közülük némelyik művelő­dési munkaközösség néven te­vékenykedik ; de nem az elne­vezés a fontos, hanem a célki­tűzés és a végzett munka. Ezek­ben viszont nincsen alapvető el­térés; legfeljebb a tevékenység eredményeiben. és színvonalában. Talán ez érthető is. Húsznál több községünkben alakult már ilyen munkabizottság. Ez akkor is jó, ha nem találták meg még mindenütt a legcélravezetőbb módszert, a legeredményesebb együttműködési formát más szervekkel. Sőt, néhol megelégsze­nek bizonyos formalitásokkal; a munkájuk alkalomszerű, felszí­nes. A honismereti és könyv- barátbizottságok — megyei, já­rási, • városi, sőt némely esetben községi szinten is — a gyakor­lati végrehajtásban is részesei az adott területeken folyó köz- művelődési munkának. — Vannak városok, közsé­gek, ahol az átlagosnál ered­ményesebb működésről ad­hatnak számot a munkakö­zösségek és bizottságok? Em­lítene néhány olyan jó pél­dát, amelyet érdemes a na­gyobb nyilvánosság előtt is népszerűsíteni? — Szívesen. A nagy telepü­lésnek egyáltalán nem mondha­tó Kisszállás község munkakö­zössége mintául szolgálhat. Eb­ben a faluban sikeresen tudnak együttműködni a tanácsi, társa­dalmi és gazdasági szervek az értelmiségiekkel. Kisszállás régi gondja volt például a művelődé­si otthon hiánya. A népfront kezdeményezésére, a társadalmi erők összefogásával segítettek magukon az ott élők. Amikor aztán nem volt módjuk igazga­tó beállítására, a munkaközös­ség látta el e funkciót. A helyi kulturális élet ennek következ­tében virágzásnak indult; ered­ményeiket számontartják; felfi­gyeltek rájuk. De Lakiteleken, Lajosmizsén, Tompán, Baján és Kiskőrösön iis megtalálták a módját annak, miként lehet sok­rétű, gazdag tartalmú közműve­lődési tevékenységet folytatni. — Köztudott, hogy a Ha­zafias Népfront országosan sokat tett az elmúlt években a honismereti mozgalom fel­lendítéséért; megyénkben is gyakran lehet hallani, 'olvas­ni ilyen jellegű munkáról, eredményekről. Mondana né­hány szót e — túlzás nélkül — rendkívül fontos törek­vésről? — Ügy igaz, hogy Bács-Kis­kunban kezdettől szép és gaz­dag hagyományokkal rendelke­zik a népfront által összefogott honismereti mozgalom. S e te­vékenységük különös jelentősé­get kapott 1973-ban: a Petőfi-év, a Dózsa-évforduló egyaránt kü­lön feladatokat rótt ránk. Me­gyénkben hat kiemelt emlékhe­lyi munkabizottság segítette hathatósan legnagyobb költőnk életművének további közkinccsé tételét, kultuszának ápolását. A Dózsa György nevét viselő va­lamennyi szövetkezetben és in­tézményben megemlékeztek a parasztvezér évfordulójáról; s ehhez m; is hozzájárultunk a különféle segédanyagok kiadásá­val. Honismereti bizottságaink némi visszaesés után ismét éle­dezni kezdenek; aktívan készül­nek a felszabadulás harminca­dik évfordulójának sajátos mó­don való méltó megünneplésé­re. Ám az is igaz, hogy gyak­ran kampány jellegű még a munka; hiányzik a rendszeres­ség és a tervszerűség. Ennek oka többek között az egységes irányítás és a szakmai műhe­lyek hiánya. A falumúzeumok, falukrónikák és különböző gyűj­tőtevékenységet folytató klubok, szakkörök munkáját jobban ösz- sze kellene hangolni. — Ismeretes az is, hogy a Hazafias Népfront bizottsá­gainak programjában politikai és más témájú Ismeretter­jesztő előadások szerepelnek. Általában kik hallgatják eze­ket, s leginkább hol tartják az előadásokat? — Elmondhatjuk, hogy ezen az úton eljutottunk már csak­nem valamennyi társadalmi ré­teghez. A legkülönbözőbb érdek­lődési körű emberek kedvére szervezzük az előadásainkat; s a ^sorozatokat, ankétoka t, vitákat stb. Politikai, társadalmi, gazda­sági és kulturális életünk fő vo­násairól, jellemzőiről adunk tá­jékoztatást, információkat a la­kosságnak. A művelődési ottho­nokban, klubokban tartjuk leg­inkább a rendezvényeinket, vagy ahol mód van rá, a saját szék­házunkban. A jogi, egészségügyi, irodalmi és pedagógiai témák iránt érdeklődnek az emberek. A pedagógusok mellett ma már jo­gászok, gazdasági szakemberek és orvosok is szívesen vállalnak feladatot az ismeretterjesztés­ben. — Szorosan kapcsolódik a fentebb elmondottakhoz az ol­vasás. A népfront az egész or­szágra kiterjedő mozgalom­nak a gazdája. Bács-Kiskun megyében milyen eredmé­nyekről számolhatnak be az olvasási kedv növelését cél­zó törekvésükben? — A könyv, az olvasás, meg­szerettetése rendkívül fontos társadalmi kérdés. Ez az önmű­velésnek is egyik legcélraveze­tőbb módszere. Ezért fordítunk ennyire nagy gondot az Olvasó népért mozgalomra. Ezt a mun­kát közvetlenül a különböző szintű könyvbarátbizottságok irányítják. Szervezik az író—ol­vasó találkozókat, segítséget nyújtanak a könyvtárak minden­napi munkájához, igyekeznek gazdagítani a különféle profilú klubok munkáját. Megyénkben jelenleg harmincnál több nép­frontklub működik; mindent el­követünk, hogy ezekben egyre több könyv álljon az olvasni, művelődni, a könyvek által szó­rakozni vágyó emberek rendel­kezésére. Kiemelkedően jó példá­nak tartjuk a bajai Alsóvárosi Népfrontklub munkáját, mód­szereit, eredményeit. — Éppen ez utóbbinak az említése juttatja eszünkbe, hogy megkérdezzük: a nép­frontbizottságok és művelődé­si munkaközösségek mennyi­re érzik saját ügyüknek a nemzetiségi kultúra ápolását, terjesztését; a német, dél­szláv és szlovák lakosság sa­játos hagyományainak megőr­zését? — Bács-Kiskun az ország egyik változatos összetételű nemzetiségi megyéje, gazdag múlttal, s érdekes jelennel. A Hazafias Népfront ebben a me­gyében is, mint szerte az or­szágban, ahol nem magyar anyanyelvű lakosság él. fontos feladatának értezte eddig is, és érzi ma is a nemzetiségi kultú­rával való törődést. Az általunk szervezett, vagy a közreműködé­sünkkel lebonyolított nemzetisé­gi falunapok sikere mutatja: nem dolgozunk hiába. A Magyar Pedagógiai Társaság nemzetiségi szakosztályával szoros és gyü­mölcsöző a kapcsolatunk. Ezt erősíteni kívánjuk a jövőben is. Csávoly, Császártöltés, Harta, Dunaegyháza, Katymár, Hajós és más községek nemzetiségi nép­művelői, közművelődési szakem­berei kitesznek magukért. S mi ennek nem csak örülünk, de le­hetőségeinkhez mérten lámogal- |uk őket e nemes törekvésük­ben. —- Végezetül szerelnénk hallani néhány szói az elkö­vetkező hónapok közművelő­dési feladatairól. iWj mindent terveznek a népfront bizottsá­gok. s a művelődési munka- közösségek a közeli jövőben? Vannak-e kész terveik a to­vábbi munkára? — Csak nagy.on röviden em­lítek meg néhányat a főbb ten­nivalók közül. Megyei elnöksé­günk a múlt év szeptemberében tárgyalta utoljára a közművelő­dési határozatok végrehajtásából eredő feladatainkat. Ezek közt fő helyen szerepel, hogy na­gyobb részt kell vállalunk az egyéb társadalmi szervezetek ilyen irányú munkájából, jobban össze kell egyeztetni a tevékeny­ségeinket. A felszabadulási év­forduló méltó megünneplése mellett kiemelten kezeljük a munkásművelődés ügyét. S job­ban figyelembe akarjuk venni a parasztságunk differenciáltságát, az érdeklődési, körök, szellemi igények és műveltségi színvo­nalak különbözőségeit. Ifjúsá­gunk nevelése érdekében szor­galmazzuk a klubok létrehozá­sát. Üj módszereket igyekszünk kikísérletezni a nők között vég­zett kulturális munkában. A szü­lői munkaközösségek tevékeny­ségét azáltal igyekszünk gazda­gítani, hogy a TIT-tel közösen gondoskodunk. pedagógiai elő­adások tartásáról. A művelődési munkabizottságok munkájának megjavítását a jól bevált mód­szerek elterjesztésével segítjük. Varga Mihály • A kongresszusi irányelveket átszövik a szocialista demokra­tizmussal összefüggő gondolatok. A társadalmi viszonyok tovább­fejlesztéséről szóló fejezet pedig külön pontban tárgyalja az ál­lamélet és a szocialista demokrá­cia fejlesztését, nagy teret szen­telve — az utóbbi részeként •— az üzemi demokráciának. Az elmúlt évtizedekben lefolyt elméleti viták során gyakran hal lőttük, hogy nálunk Magyaror­szágon tulajdonképpen nincs is történelmi előzménye, a népek tudatában és cselekedetei­ben élő gya­korlata a de mokratizmus- nak. Olyan sokszor han­goztatták ezt egyes teoreti­kusok. hogy lassan szinte menlevélnek számított, mö­gé lehetett bújni, amikor gondok és ne- hézségek tá­madtak vala­hol Anélkül, hogy tagad­nánk az orszá­gok és népek történelmi múltjá­ban és hagyományaiban rejlő hatásokat, éppen ideje, hogy le­számoljunk a megcsontosodott nézetekkel. Segítenek a demokráciáról al­kotott álláspontok tisztázásában u kongresszusi irányelvek. Arra hívják fel a figyelmünket, hogy a szocialista demokrácia eredmé­nyeinek ős feladatainak megha­tározásánál elsősorban a. mából, társadalmi fejlődésünk jelen álla­potúból és folyamatából kell ki­indulni. S ha ilven szempontok alapján mérlegelünk, rájövünk, nincs okunk a kishitűségre. A mi demokráciánk állia az összeha­sonlítást. s nem kell szégyenkez­nünk semmilyen összevetésben Az utóbbi másfél-két évtized töretlen, egyenes vonalú fejlődése, a szociális vívmányokban, tör­vényalkotásban. a közművelődés­ben stb. megnyilvánuló eredmé­nyeink tiszteletet, ébresztenek minden tárgyilagos emberben. • Ez a kiinduló pont, ebből az alapállásból kell megítélni a to­vábblépés lehetőségeit, s a mégf meglevő fogyatékosságokat is. Nem tagadjuk — az irányelvek szövege pontos szigorúsággal fo­galmaz —, hogy sok még a fel­adat, a tennivaló. Vonatkozik ez az állami életben meglevő .mun­kamegosztásra épp úgy, mint az üzemi demokrácia formáinak jobb kihasználására. Érdemes felidézni néhányat ezek közül. A tanácsok — amelyekben a nép által választott képviselők az állampolgárok nevében és érde­kében dolgoznak — nyújtsanak a lakosságnak az eddiginél na­gyobb lehetőséget az érdemi be­leszólásra és ellenőrzésre. Szük­séges, hogy a dolgozó tömegek a politikai közélet, valamint az államélet minden területének szintjén nagyobb arányban, ha­tékonyabban kapcsolódhassanak be az ügyek intézésébe — hangzik a megállapítás. De hasonló út­mutatásokat találhatunk a tör­vényhozás társadalmi nyilvános­ságának fokozására, az állami, társadalmi ellenőrzés jelenlegi rendszerének fejlesztésére vonat­kozóan. • Egyértelműen és világosan fogalmaz a munkahelyi demolc- rációr-ól szóló rész is. amely le­szögezi: Az üzemi demokrácia a szocialista demokrácia alapvető része, amely lehetőséget ad a vállalati gazdálkodásba, a helyi és közügyekbe való beleszólásra; növeli a dol­gozók felelős­ségtudatát. fo­kozza aktivitá­sukat. Sokak szá­mára megszív­lelendő a meg­állapítás: Az üzemi demok­rácia jelenlegi működése és hatékonysága nem felel meg a követelmé­nyeknek, ezért mind tartalmá­ban, mind módszereiben tovább kell fejleszteni —- Igaz és őszinte szavak ezek, s ezért segítik az előbbre jutást. A továbbfejlesztés útját és módját a pártszervezetek szere­pének növelésében, az ellenőrzés fokozásában, a jogok és köteles­ségek összhangjának megterem­tésében jelölik meg az irányel­vek. Nem csak úgy általánosság­ban, hanem egészen kézzelfogha­tóan. kimondva: Az üzemi de­mokrácia érvényesüléséhez olyun belső elszámolási rendszer kiala­kítása szükséges, amely a dolgo­zók számára pontosabb áttekin­tést nyújt a termelés kérdéseiről és világossá teszi a teljesítmé­nyek szerinti részesedés mérté­két. ' Nyilvánvaló, hogy a technoló­giai rend és fegyelem megterem­tése továbbra sem lehet vita tár­gya. s a termelési utasításokat, a felelős egyszemélyi döntéseket sem kérdőjelezhetf meg senki a demokratizmus rosszul értelme­zett jelszavával. De egyetlen ve­zető sem képzelheti magát olyan bölcsnek, hogy nélkülözni tudja a termelésben közvetlenül részt­vevők felmérhetetlenül nagy ta­pasztalatát, s a jobb munkavég­zés érdekében elhangzó- javasla­tokat. Ahogyan az irányelvekben olvasható: A hatékonyan működő üzemi demokrácia egyszersmind nagy támasza az egyszemélyi ve­zetésnek, javítsa a vezetői mun­ka színvonalát. Fejlesztése a vál­lalati irányítási rendszer tökélete­sítését, a hatáskörök ésszerűbb rendezését és a dolgozók tartal­masabb. közérthetőbb informálá­sát igényli. • Nem a szavak, hanem a tet­tek demokráciáját állítja elénk példaként pártunk Központi Bi­zottsága a kongresszusi irányel­vekben. A beleszólás jogán és kötelességén túl a cselekvésre szólít fel a hatékonyabb munka érdekében. A dolgozó közösségek befolyása csak akkor növeked­het megfelelően, ha ehhez min­denütt megteremtik a feltétele­ket. T P. IpIjgÉ m KONGRESSZUS \ Ez az a ház... Hetvenöt januárja. Ballagok Pesten, a nyiizsgő Nagykörúton. Ugye, senkivel sem kell különö­sen érzékeltetnem egy rohanó hétköznap délelőtt összetett zava­rát, itt a város szívében? Harso­gó buszok, sikoltó villamosok, egymást érő személygépkocsik szűnni nem akaró zaj-orgiáját, amelyet a járókelők, jövő-menők halk zsibongása ringat ismétlődő hullámaink A piszkos-szürke go- molyfeLhők közül imitt-amott, vil­lanásnyira azért átsejlik egy pa­rányi tavaszi-kék ég ... Fölemelem a fejem. Pesti ég­bolt, hányszor ittam magamba nyári Verőfényed, tavaszi csilla­gaid; hányszor hullott rám nyir­kos novemberi esőd, vagy min­dent beborító, méteres, kápráztató vatta-havad! Mint akkor is, most épp harminc éve ... □ □ □ i ...Az Erzsébet hídon hason- csúszva jöttem át. Kelenföld fe­lől vad torkolattüzek rózsái nyíl­tak; vonyítva ugattak a fegyve­rek, s a híd hátát ellepő kásás mocsokban vonszoltuk magunkat előbbre ketten: velem együtt egy postás egyenruhát viselő férfi. A Ferenciek terén hullákat himbált lámpaoszlopot ostromló orkán. „Katonaszökevény" — ez volt a gyilkosságot indokló, nyak­ba akasztott papírokra írva. Jómagam is ezt a jelzőt visel­tem. Legalábbis, miután a Rá­kóczi úton igazoltató nyilas jár­őr megfosztott „nemzetőr-voltom” külső jeléitől: a piros-fehér-zöld karszalagtól, a katonasapka meg­különböztető jelzésétől, s kisegítő karhatalmista igazolványom azzal a kommentárral tépték cafatokra, hogy pár nappal azelőtt minden­féle alakulat beolvadj — a Hun­garista Légióba. Aztán bevágtak a fogoly-transz­portba, ahol katonaszökevénytől a zsidóig, tejfölösszájú kisfiútól a kenyérért küldött nagyapáig az üldözöttek, a háborúba csömörlöt­tek minden válfaja képviselve volt. □ □ □ Déltájra már térdig ért a hó, amely szűnni nem akarón öm­lött,_ szakadt, gomolygott tovább. S a’ fásult, reményüket vesztett — ki tudja, tán már halálra ítélt — kárvallottak csapata az éjszín- ruhás őrök nógatására tovább vánszorgott, végig a városon. Olyan tájakon, ahol sem azelőtt, sem az eltelt évtizedek alatt nem jártam. Kis, falusias' hangulatú sikátorokban, amelyek vastag hó­szőnyege alatt a végvonaglás gör­csébe meredve, halomra lőtt ál­dozatok hevertek. És közben tud­tuk, hogy alig pár száz méterre tőlünk már a szabadságot hozó fegyverek dörögnek... □ A véget érni nem akaró gyalog­menetnek a második órájában, immár a város szíve felé vissza­kanyarodva, a gettó közelében jártunk. Egyszerre vad káromko­dás és lövések zaja késztetett megállásra: csoportunk egyik tag­ja, beugorva egy üzlethelyiség­be, egérutat nyert. Valami jóleső érzés költözött megviselt, izga­tottan lüktető szívünkbe: végre valaki, akinek volt bátorsága a szabadságot választani és szeren­csésen sikerült is neki. □ □ □ A végcél a Royal Szálló volt, ahol azt kaptuk feladatként, hogy az üldözöttektől rablóit holmi­kat — ágyneműket, ruhákat, mi­egymást — a lövedékek pásztáz­ta Körúton álló teherautóról az egyik emeleti terembe vigyük föl. Az „akciót” — gumibotok és géppisztolyok fedezete mellett — villámgyorsan és példásan haj­tottuk végre. Ezután sorakozó következett a szálloda folyosó­ján. Az egyik oldalon a zsidók, a másikon pedig mi, katonaszö­kevények. Az SS-őrmester, aki velünk „foglalkozott”, Pest környéki sváb fickó lehetett, mert németül és magyarul egyaránt folyékonyan tudott szentségelrii. A zsidókat, korra és nemre való tekintet nél­kül végig-gumibotozta, majd mi kerültünk sorra. A szitok-áradat lényege az volt, hogy piszkos bol­sevisták és hazaárulók révén, rö­videsen alkalmunk lesz megis­merni a magyarok istenét: me­gyünk a frontra. (Ez az utóbbi feladat nem fenyegetett több na­pos utazással, a front ugyanis ak­kor már mindössze két villámos- megállónyi távolságra volt tőlünk. Később egy szállodai szobába tereltek, ahol korgó gyomorral szemléltük a nyilasok dőzsölését, akik egy füleskosár többkilónyi csokládéját, desszertjét csemegéz­ték. Bizonyosak voltunk abban, hogy ezért a lakomáért nem kel­lett a bukszájukat kinyitni. Hosszú sora lenne, ha elmon­danám: miként kerültem ki végül is a szállodából — amelyről már csak a felszabadulás után tudtam meg, hogy pincéjében embereket hamvasztottak ... Egy orvosi bi­zonyítvány és egy azt méltányo­ló, jobb érzésű keretlegény „nagy­lelkűsége” tette lehetővé, hogy a bejáratnál géppisztolyukat az or­rom előtt lecsapó árpádsávosok­nak nagyvonalúan felmutathat­tam a szabadságomat bizonyító igazolást. Szabadság... Holt volt még? .. . A bújkálás, a színlelés, a meg­próbáltatások, a halállal szembe­nézés és a hódítókkal való, az életet mentő dacolás hetei álltak még előttem. □ .. S most, háromszor tíz év múltán itt ballagok a Körút for­gatagában. Ott, ahol valamikor a megsemmisülés szele csapott meg: a szálló ajtajában egyenru­hás portás ácsorog, s a szomszé­dos mozi transzparensei a leg- \ frissebb filmsikert hirdetik. Igen bizony, a hajdani pokol­ban itt álltam, talán épp ezen a helyen, elárvult kis „dezertőr”, arcomon három hetes szakállal, s a szívemben merő rettenettel. És hogy az embertömeg nyüzsgé­sén, a járművek kavargásán ke­resztül átnézek a túloldafra, meg­pillantok egy vöröstéglás bérhá­zat. Már akkor is — sőt, a stílu­sát tekintve, már háromszor har­minc éve is — itt . állhatott. Lég­nyomás verte ablakaival negy­venöt első napjaiban egykedvűen bámulta a mi „nagyjelentünket”, s a többi véres, iszonyú jelene­tet, amelyek akkortájt minden­naposak, voltak. Ez az a ház... Kik laktak akkor, s kik laknak benne most, nem tudom. Nézem az ódon, füstmarta homlokzatot, majd pillantásomat a néha már tavaszias kékségeket sejtető janu­ári égre emelem. De jó, hogy élek, s de jó, hogy az a fél em­beröltő messzeségből felrémlő hó- förgeteges nap — ma már csak történelem!... Jóba Tibor *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom