Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1975. január 1. A KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK SZELLEMÉBEN A habselyemgyáriak és az importanyag Beszélgetés a takarékosságról Megyeszerte az élei minden területén egyre több szó esik a Központi Bizottság XI. kongresszusi irányelveiről. Külö­nösen gazdasági életünkről beszélnek sokat, hiszen ennek alakulásától függ jólétünk további növekedésének üteme. Az egyik téma a takarékosság. Az olyan nyersanyagban és ener­giában szegény országnak, mint hazánk, létérdeke a takaré­kosság S most — amikor a tőkés országokban a mi gazda­ságunkra is kedvezőtlen hatású áremelkedések, válságjelen­ségek mutatkoznak — méginkább fontos az anyagok és energiahordozók gazdaságos felhasználása. Felkerestük egyik üzemünket —. a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyáregységét — amely kizárólag nyugati importból szár­mazó anyagokkal dolgozik, s megkérdeztük az igazgatóját, egyik művezetőiét és szocialista brigádvezetőjét. mit tesznek azért, hogy csökkentsék az anyagkölt­ségeket? Mindenki a maga területén — A szintetikus fonalakat, amelyekből a kelméket és díszítő anyagokat készíti a Habselyem Kötöttárugyár, gyáregységei pe­dig a konfekciós árukat, a tőkés országokból vásároljuk — kezdte válaszát Mócza Laiosné igazgató­nő. — A kongresszusi irányelvek­nek nálunk is nagy visszhangja' van, s megtárgyaltuk, hogy min­denki a saját munkaterületén tárja fel a takarékosabb terme­lés lehetőségeit. Ez a munka el­kezdődött. A brigádvezetőkkel és csoportvezetőkkel együtt dolgoz­zuk ki az erre vonatkozó feladat­tervet Nálunk a termelési költség 70 százaléka anyagköltség. Éppen ezért rendkívül fontos teendőnk, hogy az anyagfelhasználás terü­letén felkutassuk, milyen módó- sításokkal tudunk megtakarítást elérni. A belkereskedelem részé­re gyártott termékeink díszítő elemeit például hazai anyagok­kal lehet helyettesíteni. Emellett lényeges takarékossági szempont a selejtszázalék csökkentése is, hiszen az elrontott árucikk a hul­ladékba kerül. Devizát takarít­hatnak meg dolgozóink akkor is, ha jobban vigyáznak a gépekre, berendezésekre, s ilv módon ke­• Fekete Zoltán, a szabászat művezetője. vesebb külföldről hozatott alkat­rész pótlására van szükség. Naponta kb. 1,8 tonna anyagot használunk fel. Ennek 18—20 szá­zaléka válik hulladékká. Ezt je­lentősen csökkenteni akarjuk, de természetesen teljesen megszűn­tem nem tudjuk. Eddig a hulla­dékok egy részét nagyon olcsón külföldre adtuk el. sokat pedig kénytelenek voltunk elégetni. Felvetődött bennünk az a gondo­lat, hogy javaslatot teszünk vál­lalatunk központjának: írjon ki országos pályázatot a hulladék hazai felhasználásártak, vagy új­rahasznosításának kidolgozására. Nem minden hulladék hulladék — Csatlakozni szeretnék az igazgatónő által mondottakhoz — vette át a szót Fekete Zoltán, a szabászat művezetője. — A iá— 20 százalékos hulladékarány ugyanis eddigi számításaink sze­rint 4—5 százalékkal csökkent­hető. A Róza Luxemburg és a November 7. szabászbrigád, ami­kor a kongresszusi irányelveket megvitatta, a kelmeszélesség ma­ximális kihasználásában látott lehetőséget a hulladék csökken­tésére. Javasolták is. hogy a jö­vőben az idommatricákat a kel­me szélességének megfelelően gondosabban osszuk be, illetve alkalmazzuk Tizenkét méteres asztalon te­rítünk, s ha a végből mondjuk egy hatméteres darab kimarad, már hulladékká vált. Hogy ez se legyen hulladék, az úgyne­vezett folyamatos terítést java­solták. alkalmazni a brigádok dolgozói. Ez ugyan több munkát, nagyobb figyelmet igényel, végül • Szabó Sándorné. a Komarov brigád vezeiöhclyettese. • Mócza Lajosné igazgatónő. (Tóth Sándor felvételei.) is azonban az új végkelmét gon­dosan a régi mellé illesztve ke­vesebb hulladékkal folytathatjuk a szabást. Bevezetjük a Dolgozz hibátla­nul mozgalmat is. Ennek a lé­nyege, hogy hibás idomdarabo- kal nem engedünk a szalagra jutni, sőt a csomagoló az esetle­ges színáranvalat-különbségekre is figyel. Ha ugyanis hibás idom- részt jóval varrnak össze, vagy a színárnyalat nem egyezik, ab­ból már selejt lesz. ami a hul­ladékba kerül. Remélem törekvéseinkhez üze­men kívül segítséget is ka­punk. Ahhoz, ugyanis, hogy 4—5 százalékos importanyag-megtaka­rítást valóban elérhessünk, egyenletes szélességű és jó mi­nőségű kelmékre van szükség. Arra kérjük a Harisnyagyár, va­lamint a Habselyem Kötöttáru- gyár kikészítő üzemeit, vállalják, hogy mindig jó és egyenletes szélességű anyagot szállítanak ré­szünkre Hatmillió forint — Mi úgy határoztunk, hogy a minőség további javításával se­gítjük az anyagtakarékosságot — kapcsolódott a beszélgetéshez Szabó Sándorné. a Komarov szo­cialista brigád vezető helyettese, A selejt ugyanis a hulladékot nö­veli, vagyis az anyag kárba vész. Azután a kellékanyagokkal — csipkével, szalaggal, cérnával, gombokkal. — is tudunk takaré­kosabban bánni. Különösen csip­kéből és szalagból kerülnek olyan darabok hulladékba, amit eset­leg más terméknél még fel lehet használni. Brigádunk úgy hatá­rozott, hosy anyagtakarékossági versenyre hívja a gyáregység többi brigádját. Egy ilyen vetél­kedésnek sok millió forint 6dja meg a jelentőségét. Az igazgató­nő azt mondta, hogy üzemünk éves termelési költsége 180 millió forint, amelyből 126 millió a fel­dolgozásra kerülő anyagok érté­ke. Ebből pedig mintegy 18—20 százalék hulladékká vált. Ha ezt 5 százalékkal csökkenteni tud­nánk. kb. 6 millió forint értékű importanyagot takarítanánk meg. Ez pedig mindenképpen megéri a fáradtságot Nagy Olló Nálunk törődnek az idős gazdákkal Palotai Mihály, a lajosmizsei Népfront Termelőszövetkezet tag­ja jól emlékszik arra a több, mint negyedszázad előtti szep­temberi napra, amikor megalakí­tották a közöst. Egy petrence szalmán — ahogy ö módja — az egyik istálló előtt. — Tizenhármán voltunk, ha babonásak lettünk volna, még vá­runk eg? belépőre. Nem voltunk azok és sikerült egyhangúlag megalakítani a szövetkezetei, a vezetőséget megválasztani. Ami érdekes még: most is élünk mind a tizenhármán. Igaz, csak én maradtam egyedül ebben a ter­melőszövetkezetben. a többiek szétszódódtak az ország minden tájára. Huszonkét évig voltam növény- termesztési brigádvezető. 1970- ben kezdtem az építőbrigádurtk- ban dolgozni. Átadtam a brigád­vezetőséget fiatalabbnak és hoz­záértőbbnek. Nehéz volt követ­nem a technika fejlődését, A nö­vénytermesztésben ma már min­den fontosabb növény művelését gépesítették. Amikor megalakul­tunk és arról vitatkoztunk, hogy honnan szerzünk fogatot és fel­szerelést a földek megművelésé­hez. bizony álmodni sem mer­tünk ekkora fejlődésről. Ha vala­ki akkor azt mondja nekünk, hogy mindent gépesíteni fogunk és a terméseredményeket meg­kétszerezzük — kinevettük volna. Ma már mindez valóság. Hittünk mi akkor is a közösben, mert hiszen nem alakítottuk volna meg a termelőszövetkezetet, de ilyen változásokat nem remél­tünk. Sokat fejlődött mind taglét­számban, mind területbén a Nép­front Termelőszövetkezet. Ma már 4400 hektáron gazdálkodnak. Tavalyi eredményeik alapján ki­váló szövetkezet lett a gazdaság. Palotai Mihály a Munka Érdem­rend bronz fokozatát kapta az ünnepi közgyűlésen. • A ház körül mindig akad munka. — Húsz évig voltam vezetőségi tag. Örülök annak, hogy én is hozzájárultam azokhoz az ered­ményekhez. amelyek hozzásegí­tették szövetkezetünket a kiváló cím eléréséhez. Tudom, hogy ez nemcsak cím. hanem igazi rangot is jelent. Az 1074-es esztendő rendkívüli időjárása nálunk is sok gondot okozott, de igyekezett helyt állni a tagság. Fiatalok, idősek egyaránt azon dolgoztak, hogy megmentsék a sok fárad­sággal termelt értékeket. Az új esztendő számomra is változást hoz. Nyugdíjba megyek. Beköltözöm a községbe. Vettünk egy házat. Már fáradtnak érzem magam, vágyom a több pihenés­re. Huszonöt évvel ezelőtt bezzeg arra sem mertünk gondolni, hogy valamikor így fognak élni ná­lunk az idős parasztemberek. Ne­künk is mindenünk megvan, tel­jesen gépesített a háztartás. Ha nyugdíjba megyek, további segít­séget kapok a közöstől. Az idős tagok nálunk készpénz-kiegészí­tést kapnak, térítésmentesen mű­velik földjeiket, kenyérgaboná­hoz juttatják őket. Nem panaszkodhatom. a gyere­keim is segítenek. Sajnos, az idő elmúlt és az egészségem sem a régi már, az asszony is beteges­kedik néha. Ha nyugdíjba me­gyek. azért bejárogatok a terme­lőszövetkezetbe. Ha az erőm en­gedi egy kicsit, dolgozni is fo­gok. Nem tudok én már enélkül meglenni. - K. S. A magunk részét vállaljuk Horváth Máté még nem töltötte be a 30 évet. Szakmája vaseszter­gályos. A harmincegy tagú, szo­cialista címért versenyző Máj us 1. brigád vezetője. Mátételkén dol­goznak. a Bácsalmási Állami Gaz­daság javítóműhelyében, a nö­vénytermesztési ágázat gépeiért felelősek. Mindössze nyolc hónapja mun­kálkodnak így együtt, de nevük­höz kapcsolódik már egy újítás bevezétése. Rittgasser József mű­helyvezető ötlete alapján átalakí­tották a gabonaszállító pótkocsi­kat — ahofö' ők mondják — alul- billenősre. így most már nem ve­szélyes a kapcsok kioldása, bal­eset nem fordulhat elő. 1974-ben szépen dolgoztak, 10 ezer forint prémiumot kaptak vállalásaik tel­jesítéséért. Jövő évi terveikről így beszél Horváth Máté: — Becsületes, jó munkát aka­runk végezni, a lehető legtakaré­kosabban, Szeretnénk minél ke­vesebbszer viszontlátni a gépeket. Mert nálunk is. akárcsak a többi javító brigádnál ez a minőségi mutató. Minél kevesebbszer for­dulnak meg nálunk a traktorok, munkagépek, annál jobban dol­goztunk. Ha behozzák az erőgépet, meg­javíthatnánk akár két óra alatt is annyira, hogy el tudják kezdeni veié a munkát. De az ilyen mun­ka, nem lenne tartós, nem sokat segítene. így hát inkább dolgo­zunk rajtuk 3—4 órát, de aztán nem látjuk többé, hibátlanul en­gedjük ki. Ezzel egyúttal a taka­rékosságért is tettünk valamit, néhány oda-vissza út üzemanya­gát megspóroltuk. Pár hónapja alakult a brigád, négy helyről jöttek az emberek. Mostanra elég jól összekovácso. lódtunk. A fegyelemmel már nincs baj. a gondosságunkra sincs sok panasz. Ahogy az idén nem látni olajtócsát a műhelyben, úgy jövő­re se szeretnénk, ha lenne. Jóma­gam nem vagyok ugyan párttag, de olvastam a kongresszusi irány­elveket, meg az országgvűlési be­számolót. Igaz, jó dolgokat talál­tam bennük. Azt nem tudom meg­mondani, hogy ez a mi takarékos­kodásunk forintban mennyit, je­lentett eddig, mert csak most ér­tékelik. Azt még kevésbé mond­hatom meg, hogy jövőre mennyit teszünk. Egy biztos: mi a magunk részét vállaljuk a feladatokból. Ez így talán nem nagy dolog, de ha az országban minden kis kollek­tíva csak ennyit is tesz, az sok millió forintot jelenthet. D. É. Fejlődik a mezőgazdasági üzemek munkaegészségügye a kiskunhalasi járásban • Rendszeresen ellenőrzik a mezőgazdasági üzemek szociális intéz­ményeit. Képünkön a Kunbajai Állami Gazdaság központi konyhája. A mezőgazdaság' és az ipar fejlődése szükségszerűen megkö­veteli a munkaegészségügyi te­vékenység szakszerűségének a növelését. A munkaegészségügy feladatai közé tartozik többek között az, hogy milyen mérték­ben érvényesül az üzemi techno­lógia, valamint a munkakörnye­zet fizikai és élettani hatása a dolgozó ember szervezetére. Emellett vizsgálja a munka és pihenés megszervezésének mód­ját, formáját, az emberi szerve­zet funkcióit, fizikai munka köz­ben. A kiskunhalasi járás munka­egészségügyi helyzete általában jónak mondható. A járás ter­melőegységei túlnyomórészt me­zőgazdasági jellegűek, az esetle­gesen felmerülő problémákat is főként ez okozza. A mezőgazda­sági és ipari üzemek mindegyiké­ben lehet találni központi szo­ciális helyiségeket, zuhanyozókat, mellékhelyiségeket, mosdókat, öl­tözőket. Sajnos, néhány helyen csupán felépültek, s ha igénybe is veszik, nem a rendeltetésének megfelelően használják. A vizs­gálat közben kitűnt, hogy a kis- szállási Petőfi 'Tsz zuhanyozói­ban fürdés alig van, ellenben ott mossák a csizmákat, s mivel a zuhanyozó a központi műhellyel egy épületbe került, a javításba vett vontatók kerekét is a zuha­nyozóban tisztogatják. Az ilyen esetek szerencsére elég ritkák. Elismerést érdemel viszont, hogy az üzemek vezetői sokat tö­rődnek a dolgozók munka- és védőruha ellátásával. A mező- gazdasági munka nagyfokú szennyeződéssel jár. Az ismétlő­dő vegyszeres növényvédelem, kellő elővigyázatosság híján igen veszélyes lehet a munkát vég­zőkre és a környezetre, a gon­dosság tehát indokolt. Csakhogy a vegyszeres védőruhák- mosása, a tisztítás közben keletkezett szennyvíz elhelyezése nincsen megoldva. Előfordult olyan eset is, hogy az ilyen ruhákat a szol­gáltató vállalathoz vitték, s ott a többivel együtt tiszították ki. A cél az lenne, hogy lehetőleg minden gazdaság külön mossa ezeket a védőruhákat és a ke­letkezett szennyvizet a Köz- egészésgügyi és Járványügyi Ál­lomás által kijelölt helyen szik­kassza el. A jánoshalmi Petőfi Tsz-ben már ezt a módszert al­kalmazzák. Az egészség megőrzésére irá­nyuló szemlélet, valamint a szo­ciális intézményekkel való ellá­tottság szempontjából a szanki Haladást és a mélykúti Béke Tsz-t lehet kiemelni. A két kö­zös gazdaság tehenészeténél léte­sített fekete-fehér öltöző szinte minden olyan közegészségügyi kö­vetelményt kielégít, amelyet a tejkezelőkkel szemben támaszta­nak. Az üzemekben elég sok egész­ségre ártalmas tényező, por, füst, zaj,-vegyszert tartalmazó gőz be­folyásolja a munkát. A munka­egészségügyi vizsgálatok szerint a legtöbb problémát a festés és a hegesztés okozza. Mostanában már háttérbe szorult a kézi fes­tés, igen elterjedt ezzel szemben a festékszórók használata. Saj­nos, még ezzel a munkaeszközzel dolgozók sem érzik kellően, bár megfelelő oktatásban részesültek, hogy a védőfelszerelés használa­tának elmulasztása milyen káros az egészségükre. A szórófestésnél például a légtér nagyon szeny- nyeződik, s a tüdőbe bejutott porlasztott festékszemcsék az oldószertől függően okoznak egészségkárosodást. A MEZŐGÉP 6-os számú kiskunmajsai gyár­egységében .is előfordult, hogy a festékszóró pisztollyal dolgozók a védőfelszerelést nem használták. Orruk, szájuk festékes "lett. Igaz, hogy éppen átépítés alatt volt a munkahely elszívó berendezése, a szűrőbetétes álarc használatá­val azonban elkerülhették volna az egészségkárosítást. A hegesztésnél az ultraibolya­sugarak, valamint a keletkező gázok, gőzök, füstök veszélyesek. Ebben a szakmában munkaegész“ ségügyi szempontból hem is a szakmunkások követnek el hibát, hanem a segítőik, akik azt hi­szik, hogy elegendő, ha munka közben elfordítják a fejüket. Ar­ra nem gondolnak hogy a vissza­verődő ultraibolya-sugarak éppen olyan veszélyesek. A hegesztés közben keletkező gőzök és gázok elvezetése sem tökéletes, mert az üzem hiába szerelte fel a meg­felelő hatásfokú elszívó berende­zést. egyik-másik munkahelyen különböző okokra hivatkozva ki­kapcsolják. Általánosságban azonban nem ilyen kedvezőtlen a helyzet. Munkaegészségügyi szempontból a kiskunhalasi járás egyik legve­szélyesebb üzeme a Szank-mó- riegáti Petőfi Tsz galvanizálója. Az ott dolgozóknak az egészség megőrzésére irányuló szemlélete a viszonyokhoz képest jó s min­dent megtesznek azért, hogy ne forduljon elő a technológiából származó egészségkárosodás. A galvanizáló üzemben felmerülő munkaegészségügyi problémákat csak nagyobb anyagi befektetés­sel, a munkahely korszerűsítésé­vel lehetne megoldani. Mindezek érdekében a kiskunhalasi járási KÖJÁL mindent megtesz. Nem­csak azt, hogy a felsorolt hiá­nyosságokat igyekszik folyamato­san megszüntetni, hanem felvilá­gosító munkát is végez. Ha nagy­mérvű hanyagságot észlel, akkor szabálysértési eljárást indít és határozatokkal kötelezi a gon­datlanság elkövetőit a hibák ki­javítására. Kiss Zoltán 0 Töltik és karbantartják a berendezéseket a kunfehértói Előre Tsz tiizolótókészülék-üzvmc- ben. • Megfelelő munkakörülmények között dolgoznak Kiskunhalason a Vörös Október Tsz baromfi- telenén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom