Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

1975. január 1. • PETŐFI NÉPE • .1 Mit várunk az új évtől? Hazánk és a világgazdaság — Mit vár az új esztendőtől a pártmunkás? — tettem fel a kér­dést Boda Lászlónak, Kerekegy­háza községi pártbizottsága tit­kárának. Boda elvtárs pedig, mintha csak készült volna rá, válaszra készen felelte: — Először is a pártalapszerve- zeti vezetőségválasztások sikeres végrehajtását. Mert az egész község érdeke, hogy olyan elv­társak kerüljenek a vezetőségbe, akik képesek a XI. pártkong­resszus irányelveiből a közsé­günkre háruló feladatok sikeres megoldását szervezni és irányí­tani. A jelölő bizottságok beszélget­tek a párttagsággal. Eközben nem egyszer viták is kialakultak az egyes személyek körül. Ter­mészetesen, pártszerű keretek között, a felelősségérzet bizony­ságaként. Ily módon mind a 11 alapszervezetünkben kikristályo­sodtak, kialakultak a javaslatok. Ami tehát á közeli napokban sorra kerülő vezetőségválasztáso­kat illeti, a párttagságunk felké­szült a tagg3' ülésekre. Igen széles körű eszmecsere és tartalmas vita bontakozott ki községünkben a pártkongresszus irányelveiről. A kommunisták mindenek előtt a legteljesebb egyetértésüket juttatták kifeje­zésre az irányelvekkel kapcso­latban. Külön is hangsúlyozták a belpolitikai, valamint a gazda­ságpolitikai pártirányítás erősí­tésének szükségességét. Különbö­ző megfogalmazásban bár. de egyazon lényeggel a legtöbb elv­társunk ennek adott hangot: az üzemet érintő főbb kérdésekben előzze meg a döntést a pártve­zetőség és a taggyűlés vélemé­nyének kikérése. Utána a végre­hajtásról hasonlóan, a pártveze­tőség, illetve a taggyűlés előtt történjen meg a számadás. A termelési tanácskozásokat az ipari üzemek mellett a me­zőgazdasági üzemekben is fon­tosnak tartja a párttagság. Köz­ségünkben ez a téma elsősorban az egyesült szakszövetkezetünk­ben vetődik fel erőteljesen. Itt, a közösben dolgozóknak mintegy 90 százaléka — háromszáz sze­mély! — ugyanis alkalmazott, akik joggal tartanak igényt a véleménynyilvánításra a terme­lés kérdéseit illetően. A szak- szövetkezet tagjai közül körülbe­lül ötvenen vesznek részt a kö­zös munkában, ezerkétszázan pe- dig saját területen gazdálkodók. '“■j vx;^gy e,rnellett másutt dolgozó ja­Azt várjuk, pontosabban: arra törekszünk a soron következő időben, hogy az alkalmazottak lépjenek be tagként. Hogy job­ban részt vállalhassanak a kö­zös gondokból és azért is, hogy véleményüket nyilváníthassák a MEDOSZ keretében, önálló szak- szervezeti bizottság létrehozása talán a legfontosabb lépés. An­nál is inkább, mert az alkalma­zottak közül jó néhányan huza­mos ideje más szervezetnek tagjai, amit semmi nem indokol. S ha már a szakszövetkezeti mezőgazdasági üzemünkről szól­tam, megemlítem még: ez a gaz­daságunk távlatilag tízezer hol­das nagyüzemmé fejlődik. Ebből 5 és fél ezer hold máris közös művelésű. A gazdasági vezetése kialakult, a vezetők stabilizálása a cél. És természetesen a negye­dik ötéves tervi törekvéseink maradéktalan teljesítése. Az 1970. évi pártértekezletünkön így fo­galmaztunk a szakszövetkezetei illetően: fő cél az anyagi és szel­lemi erők összpontosítása, az el­avult géppark kicserélése. El­mondhatjuk, hogy ez megtör­tént; eközben .16 millióról 58 millióra nőtt a közös vagyon. Kerekegyházán a keresők 40 százaléka az iparban dolgozik. Az ipari termelés értéke az el­múlt négy év alatt 140 millióról 260 millióra nőtt. A MEZŐGÉP helyi gyáregysége az 1974. évi 130 milliós termelési tervét no­vember 15-re maradéktalanul teljesítette, s becsülettel eleget tett a kongresszus tiszteletére tett plusz 16 milliós vállalásának is. A gyáregységben 1974-ben mintegy 6 milliós gépi beruházás történt. Nagyon jól Összehangolt, hatékony munkát végez az üze­mi ötszög. Minden lehetőséget fi­gyelembe véve, kidolgozták a jövő évi intézkedési tervet a ta­karékosságra is. elsősorban a villanyenergiával és a yízzel va­ló ésszerű gazdálkodást illetően. Hogy mit várunk még az új évtől? Hadd fogalmazzak így: a MEZŐGÉP fejlesztésére megál­modott beruházás sikeres teljesí­tését. Az alumínium nyílászárók gyártása céljára az új üzemcsar­nok építése megkezdődött már. Ha az elkészül, ott még a segéd­munkás is fehér köpenyben dol­gozik majd. Azt is csak halkan merem mondani: 500 milliós ter­melési terv a célunk az ötödik ötéves terv első éveiben ... Korántsem a . teljesség igényé­vel, hadd mondjam el még, hogy községünkben a szolgáltatás szín­vonalának javulását kívánom, ne kelljen Kecskemétre szállítani például a javításra szoruló ház­tartási gépeket. A ktsz-ünk ké­pes jobb és szervezettebb mun­kára, s fel is készült erre. És fő­leg építő kapacitását szükséges fejleszteni. . Hiszen csupán az utóbbi 4 évben 220 új ház épült fel Kerekegyházán. S végül a község további kom­munális fejlődését várom még. Az eltelt 4 évbén 28 milliót köl­töttünk ilyen célra. Ebből 17 mil­lió volt a társadalmi munka. Pél­dául a 11 kilométer vízvezeték, az 5 kilométer szilárd burkolatú út és 4 kilométer járda társadal­mi erőből létesült. Az 1975-ös évben a 3 rendelés egészségügyi kombinát építését kívánjuk meg­kezdeni. S egyebek között sport- öltözőt, mintegy 2 kilométer utat és körülbelül 500—600 folyómé­ter járdát társadalmi munkával létrehozni... A közművelődési terveinkről nem is szóltam pe­dig vannak ám elgondolásaink! Mennyi mindenről nem beszél­tem még! • — S vajon egyéni életében mi­lyen tervek teljesülését i'árja az új évtől a községi pártbizottság titkára? — Kérem, ha mindaz, amit csak úgy, nagyjából említettem, s az is, amiről nem szóltam, mind úgy teljesül, ahogyan arra megalapozottan törekszünk, ak­kor az egyéni életemben is ma­radéktalanul boldog leszek! — fejezte be rögtönzött nyilatkoza­tát Boda László. Hazánk — külkereskedő ország. Korántsem újkeletű jel­lemzője ez gazdaságunknak; ismeretes, hogy a lábon ballagó export — a határainkon túlra hajtott szarvasmarha —, amelyet évszázadokkal ezelőtt élt exportőreink, a hajtők, tehát a hajdúk serege kísért, nem csekély mértékben befo­lyásolta történelmünket. A históriai előzmény azonban mind­össze jelkép, napjaink külkereskedelme aligha hasonlítható korai előtörténetéhez. A külkereskedelmi forgalom száguldóan gyors emelkedése, egyszersmind szerkezetének mi­nőségi változása, az utóbbi évti­zedek világgazdasági folyamatai­nak jellegzetes vonása. A külke­reskedelmi forgalom — minde­nekelőtt az iparilag fejlett vagy iparukat éppen kiépítő kis- és középméretű országokban — ál­talában lényegesen gyorsabban nőtt, mint a nemzeti jövedelem. Ez az irányzat jellemezte a mi fejlődésünket is: az ötvenes évek első felében a nemzeti jöve­delem 1 százalékos emelkedésére a külkereskedelmi forgalom át­lag 1,25 százalékos, majd a hat­vanas évtizedben 1,84 százalékos növekedése jutott. Közismert, sokszor idézett arányszám, hogy a nemzeti jövedelmünk mintegy 40 százaléka a külkereskedelem közvetítésével keletkezik, ami népgazdaságunk rendkívül erő­teljes világgazdaság-érzékenysé­gét fejezi ki. Szükségképp következik ez abból, hogy a gyors ipari fejlő­dés nagymértékben növelte az ország gép- és anyagbehozatalát, amit természetesen — a külke­reskedelmi mérleg egyensúlya érdekében —, megfelelő mérték­ben növekvő exporttal kellett fedeznünk. Ehhez még hozzáte­hetjük, hogy hagyományos ex­portáruink — agrártermékeink — a hatvanas évtized elejéig szűkösen álltak rendelkezésünk­re, részint a gyorsan növekvő ha­zai fogyasztás, részint a mező- gazdasági termelés viszonylag lassú fejlődése miatt. S bár a hatvanas évtizedtől mindmáig növekvő mennyiségben exportá­lunk mezőgazdasági termékeket, gazdasági fejlődésünk import­igényeit ezzel természetesen alig­ha fedezhetjük. A külforgalomból származó legfontosabb — nevezetesen: ipa­ri — bevételi lehetőségeinket, némi egyszerűsítéssel, így jelle­mezhetjük: kevés a nyersanya­gunk, energiahordozónk, követ­kezésképp, abból élünk, hogy anyagot vásárolunk, okosan, gaz­jj AZ ÁLLAMI NÉPESSÉGNYILVÁ NT ÁRTÓ HIVATAL TÁJÉKOZTATÓJA Január 2-22.: országos népességösszeírás A népességnyilvántartás beve­zetéséről és a január 2-án kez­dődő népességösszeírásról az aláb­bi tájékoztatást adták az Állami Népességnyilvántartó Hivatal il­letékesei az MTI munkatársának: — Az Elnöki Tanács 1974. évi 8. sz. törvényerejű rendelete in­tézkedett az állami népességnyil­vántartás bevezetéséről. Az in­tézkedés egyenes következménye és egyik megjelenési formája az államigazgatás korszerűsítésére és fejlesztésére vonatkozó, koráb­ban megjelent és ma is érvényes párt- és kormányhatározatoknak. —r Az állampolgároknak a köz­ügyekben való növekvő részvéte­le, jogaik egyre szélesedő gyakor­lása, kötelességeik aktívabb tel­tei jesítése megköveteli, hogy a hivatalos ügyintézés során foko­zottabb mértékben mentesüljenek a közbeeső adminisztráció, az ok­iratbemutatási kötelezettség alól, hatékonyabb legyen a szervek közötti ügyintézési és kötelező adatszolgáltatási kapcsolat. — A rendszer kiépítésére és működtetésére létrejött a Köz­ponti Statisztikai Hivatal elnö­kének irányítása és felügyelete alatt működő Állami Népesség­nyilvántartó Hivatal, alapadatai­nak felvételére a Minisztertanács rendeletére a választási összeírás­sal egybekötött egységes népes- ségösszeírást kell tartani. — Az összeírás teljessége ér­dekében előzetes intézkedések és felmérések történtek. ennek eredményeként az ország állam- igazgatási beosztásának megfelelő térképek, utca-, házszám- és la­kásjegyzékek készültek. A fővárosban és a megyékben 30—50 fős csoportokban, előre el­készített oktatási tervek és tema­tika alapján képezték ki az ösz- szeírásban résztvevőket. — Az összeírás január 2-án kezdődik, az összeíró biztosok ja­nuár 2—22-e között keresik fel a körzetükbe tartozó valamennyi lakást, intézményt, valamint a lakásként használt létesítménye­ket: összeírják azokat a személyi igazolvánnyal rendelkező magyar állampolgárokat, illetve, az állan­dó lakhatási engedéllyel rendel­kező külföldi állampolgárokat és hontalanokat, akik a felkeresett lakás (intézmény) — állandó vagy ideiglenesen bejelentett la­kói. továbbá bejelentés nélkül huzamosabb ideig (72 órán túl) ott tartózkodnak, ha másutt még nem írták őket össze, valamint — az említettek 15 éven aluli — személyi igazolvánnyal vagy lakhatási engedéllyel nem ren­delkező — gyermekeit. — A népességösszeírás valami­lyen formában — okirat alapján vagy anélkül — mindenkire ki­terjed. A népességnyilvántartás- ba azonban csak azoknak az ada­tai kerülhetnek, akiket az előírt érvényes okirat alapján vesznek fel a listára. — Az összeírás azokra az or­szágban állandó lakosként beje­lentett személyekre terjed ki, akik személyi igazolvánnyal, vagy állandó lakhatási engedéllyel rendelkeznek, illetve olyan 14 éven aluli gyermekekre, akiknek adatai az előbbi személyek iga­zolványában szerepelnek. Az összeíró biztosok az ideigle­nes személyi igazolványt is elfo­gadják. Ha esetleg valamely anyakönyvi adat rendezése miatt vált szükségessé az ideiglenes igazolvány kiadása, a kérdéses, adatot utólag rendezik a népes­ségnyilvántartásban. — A gyermeket a szülő, első­sorban az anya személyi igazol­ványa alapján írják össze. — Ezúttal lényegesen kevesebb adatot írnak össze, mint a nép- számláláskor, de nem bemondásra, hanem okmánnyal történő igazolás alapján. Minden össze­írt személy az adatfelvételi lap­pal azonos sorszámú igazoló la­pot kap, amelyet az összeíró biz­tos aláírás ellenében a helyszínen ad át. Az igazoló lap a családi és utónéven kívül tartalmazza a személyi igazolvány sorozatát és számát, valamint az állandó la­kóhelyi adatokat. Az összeírást igazoló lapnak több célja is van. Egyrészt kontrollja annak, hogy az összeírásból senki ki ne ma­radjon, másrészt ezáltal elkerül­hető, hogy ugyanazt a személyt többször is összeírják. — Az igazoló lapot bevonják akkor, amikor az állampolgár a végleges személyi számot meg­kapja. A már említetteken kívül a betűjel és a 6 jegyű sorszám további jelentőséget ad az iga­zoló lapnak. Az említett sorszám a számítógépes nyilvántartás fontos eszköze, s egyben lehetővé teszi az átmeneti időszakban az adatok folyamatos karbantartá­sát. Ezt később a felvett személyi adatokra alapozott és részben azokat tartalmazó, számítógépes eszközökön képzelt 11 jegyű sze­mélyi szám váltja fel, amely 1978-ig lesz folyamatosan beve­zetve. A személyi szám tartal­mazza a születés időpontjára, az állampolgárságra, a nemre vo­natkozó adatokat. — Az igazoló lapot a személyi igazolványban kell tartani. A 15 éven aluli, személyi igazolvány­nyal még nem rendelkező gyer­mekek igazoló lapját a szülő, il­letve a törvényes képviselő köte­les megőrizni, ezeket azonban nem kötelező a személyi igazol­ványban tartani. Elvesztését, il­letve megrongálódását jelenteni kell az illetékes helyi népesség­nyilvántartó szervnél. Az igazoló lapot az államigaz­gatási eljárások során a személyi igazolvánnyal együtt fel kell mu­tatni. — A 14 éven aluli gyermek ál­landó lakóhelyének a törvényes képviselő (szülő, gyám) állandó lakóhelyét, az állami gondozásba vett gyermeknél az intézetet kell állandó lakóhelynek tekinteni. A gyermek akkor változtat állandó lakóhelyet, ha törvényes képvise­lője is állandó lakóhelyet változ­tat, új törvényes képviselőt je­lölnek ki, más intézetbe költözik, vagy örökbe fogadták. Minden más lakóhely csak ideiglenes la­kóhelye lehet a gyermeknek. — Az újszülött gyermek első állandó lakcímét a születést be­jegyző anyakönyvvezető, a lakcí­mének további változását a tör­vényes képviselője (szülő, gyám, intézeti vezető) köteles a helyi népességnyilvántartó szervnél be­jelenteni. Ha a gyermek törvé­nyes képviselőjével érkezik ide­iglenes lakóhelyére — 15 napon túli tartózkodás esetén — a szü­lővel egyidőben kell bejelentést teljesíteni. Ha egyedül tartózko­dik ideiglenes lakóhelyén, három hónapon túli tartózkodás esetén a szállásadó köteles a gyermek ideiglenes lakóhelyét bejelenteni. — A 14 éven aluli magyar ál­lampolgár gyermekek bejelenté­sére négyféle, egy szelvényből ál­ló bejelentőlap készült: az állan­dó lakcímre vagy megszűnésére — fekete nyomással — kétféle, az ideiglenes lakcímre vagy meg­szűnésére — piros nyomással — szintén kétféle. A bejelentőlapok január 1-től kaphatók a postahi­vatalokban és a kijelölt dohány­boltokban. Azoknál a gyermekeknél, akik az összeírásukig nem változtat­nak lakóhelyet, az összeíráskor történő adatszolgáltatást az első bejelentés teljesítésének tekintik, és csak az ezt követő lakóhely­változásukat kell bejelenteni az erre kötelezetteknek. Akik január 1. és az összeírásuk között változ­tatnak lakóhelyet — ez csak ál­landó lakóhely lehet —, a lakcím bejelentésekor a szülő személyi igazolványa alapján összeírják és ezzel egyidőben végzik el az első lakcímbejelentést. Felkérik a szülőket, hogy a gyermek lakcí­me megváltozásának bejelentése­kor személyesen jelenjenek meg és vigyék magukkal személyi iga­zolványukat, mert csak ennek fel­mutatása mellett lehetséges a gyermek összeírása és lakcímvál­tozásának bejelentése. Az összeírásról a 14 éven alu- liak is kapnak igazoló lapot, amelyen az állandó lakóhely is szerepel. A további lakóhelyvál­tozást vagy ideiglenes lakóhely lé­tesítését a lakcímbejelentési ügy­intéző szervek az igazoló lap hát­oldalára vezetik rá. — Ezért kérjük a lakosságot, hogy a 14 éven aluli gyermekek lakcímváltozásának bejelentése­kor a gyermek igazoló lapját is vigyék magukkal, mert az ügyin­téző szervek csak ennek bemuta­tása esetén fogadják el a lakcím- változás bejelentését. (MTI) daságosan feldolgozzuk és a munkáskezekkel, , szellemi tő­kénkkel értékesebbé gyarapítóit árut késztermékként itthon és külországban eladjuk. Am éppen ez az a pont, ahol a tőkés világgazdaság mind sú­lyosabb válságtünetei érzéke­nyen hatnak a mi gazdaságunk­ra is. Az anyagbehozatal és a késztermékkivitel — teljességgel megbillent arányhelyzete okozza a bajt — de mielőtt erről részle­tesebben szólnánk, célszerű ne­hány vázlatos körvonallal ábrá­zolnunk világgazdasági helyün­ket és helyzetünket, külkereske­delmi kapcsolatrendszerünket. Köztudomású, hogy külgazda­sági kapcsolatainkat, a nemzet­közi munkamegosztásban betöl­tött szerepünket alapvetően a KGST-együttműködés, az erőtel­jesen kibontakozó szocialista in­tegráció határozza meg. A Köz­ponti Bizottság kongresszusi irányelvei erről szólva hangsú­lyozzák: „Előrehaladásunk alap­vető feltétele a szocialista nem­zetközi gazdasági összefogásban rejlő lehetőségek teljesebb kiak­názása. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében segítjük a szocialista gazdasági integráció kibontakozását, a komplex program valóra váltá­sát. Főként a termelési együtt­működést és kooperációt, vala­mint a szakosodást és a tudo­mányos- műszaki együttműködést szélesítjük, mindenekelőtt a Szovjetunióval és a KGST többi tagállamával.” Fontos erről szólva rámutat­nunk az integrációs program fo­kozatos megvalósításának folya­matára, az ebből származó elő­nyökre. A KGST-országokhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolatainkat ugyanis napjainkban már nem csupán az jellemzi, hogy külkereskedelmi forgalmunk kétharmadát a test­véri szocialista országokkal bo­nyolítjuk le, biztonságos, tervsze­rű keretekben. Rendkívül jelen­tősek azok a változások, ame­lyekre a kongresszusi irányelvek is — amint az imént olvashattuk —, nyomatékosan rámutatnak®s amelyek a nemzetközi gazdasági kapcsolatok korszerű irányzatai­nak megfelelően, mind jobban meghaladják a hagyományos, úgy is mondhatnánk: adok-veszek jellegű, export-import típusú együttműködést. Bár az integrá­ciós program hosszú távra. 15— 20 esztendőre szól, a legutóbbi néhány évben már mind erőtel­jesebben kirajzolódlak az együtt­működés minőségi változásának körvonalai. Az integráció térhódítása az érdekek egyeztetésének olyan fokozatos rendszerét jelenti, amely a kölcsönösség elvét érvé­nyesítve. lépésről lépésre közelí­ti egymáshoz a tagországok nép­gazdaságait. E közelítés alapvető eszközévé vált a népgazdasági tervek egyeztetése, ami különö­sen a kis- és középméretű or­szágok számára ígér rendkívül nagy előnyökéi. A tervek egyez­tetése ugyanis nyilvánvalóan nö­veli a gazdasági előrelátás meg­bízhatóságát, stabilitást és folya­matosságot ad, hozzájárulva a termelőerők hatékony kihaszná­lásához. Sokrétűbbé váltak a KGST-or- szágokkal kiépített termelési kapcsolataink is. A közelmúlt években, a világpiac változásai­val összefüggésben, előtérbe ke­rültek a nyersanyag- és energia- szükségletek kielégítésének új módszerei. Megjegyezhetjük, hogy a mi ipari fejlődésünk né­zőpontjából különösen fontos ez; külkereskedelmi forgalmunk áruszerkezete, amelyben az anyagjellegű termékek behoza­tala mintegy 50, kivitele pedig mindössze 20 százalékkal szere­pel. jól érzékelteti ezt. A kiépülő új, közös fejlesztés­re, irányuló kapcsolatok minde­nekelőtt azokra az energiahordo­zókra és nyersanyagokra össz­pontosulnak, amelyekből így lehet a távlati szükségleteket is kielégíteni. Ilyen — számunkra elsőrendű jelentősegű — prog­ram az orenburgi gázvezeték megépítése. a KGaT-döntés, hogy a szovjetunióbeli Vinnyica és Albertirsa között 750 kilovol­tos távvezeték épül; együttműkö­désünk a vastartalmú nyersanya­gok és egyes ferroótvövetek ki­termelésének, előállításának kö­zös fejlesztésében, a cellulóz- es papíripar anyagellátását célzó üzem építésében. Kapcsolataink új vonásait jel­lemzi. hogy 1973 decemberében három KGST-méretű nemzetközi vállalkozás létrehozásáról írtunk alá egyezményt; a textilgépgyár­tást, az atomerőmű-építést és elektromosipari termékek előál­lítását szervezik ezek az együtt­működő — s iparunknak meg­rendelést, illetve korszerű gépe­ket, berendezéseket szállító — nemzetközi vállalkozások. Mindez — ha csupán körvona­lakat ábrázolva is — érzékelteti, mit jelent az a folyamat, amely a hagyományos áruforgalmi együttműködést mind széleskö- rűbben meghaladva, népgazdasá­gunkat, termelőerőinket korsze­rű közgazdasági, munkamegosz­tási szálakkal fűzi a világ leg­gyorsabb ütemben fejlődő-nö­vekvő világgazdasági integrációs tömörüléséhez. Ha ezt pontosan értjük érzé­keljük: csak akkor közelíthetünk valósághűen azokhoz a gondok­hoz. amelyek a tőkés világgazda­ság válságtüneteiből hozzánk is átszüremlenek. Ez a gond, amint már utaltunk rá, abból szárma­zik. hogy bár külkereskedelmi forgalmunknak csupán a harma­da köt bennünket a nem szocia­lista világhoz, az úgynevezett cserearány számunkra hátrányos változásai jelentős veszteségeket okoznak. A cserearány-mutató közelebbről azt jelenti, hogy exportált termékeink áremelke­dése sokkal mérsékeltebb, mint a behozott áruk drágulása, é két árszínvonal tehát hátrányunkra változott. R változások jellegét hadd szemléltessük néhány ténnyel. Bár nyersanyag- és energiahor­dozó igényeinket csak csekély arányban elégítjük ki tőkés im­porttal — a nyersanyagárak vi­haros növekedése így is nyo­masztó többletkiadásokat okoz, hiszen az alapvető nyersanyag- árakat összegezve jelző, úgyne­vezet Reuter-index (amely 1931 szeptember 18-i alapon már az akkori tőzsde: jegyzések árszint­jét tekinti lOÜ-nak). 1971 janu­árjában 549-en állt. 1415-ös láz- görbe-növekedést mutatott. Gondjaink tehát a világirány­zatból következnek, amely a cse­rearányokat egészében a nyers­anyagok javára és a feldolgozott termékek kárára módosította. Ez — tényszerűen — azt jelenti, hogy tőkésirányú külkereskedel­mi passzívumunknak az idén mintegy 80 százaléka a csere­arány romlásából származik. Ezt a hatást — jól tudjuk — sokáig a költségvetés védte ki, ám bizonyos mértéken túl ez aligha folyósítható. Nyilvánvaló, hogy végül is a költségvetésből folyósított támogatás szintén a nemzeti jövedelem része — más­részt: ilyen módon a vállalatok kevéssé érzékelik a valóságos körülményeket, s nem is igazod­nak eléggé azokhoz. A megoldás, következésképp, csak az lehet, amire a Központi Bizottság de­cember 5-i üléséről szóló közle­mény utal: a termelési szerkezet átalakításának gyorsításával, a gazdálkodás hatékonyságának ja­vításával, gazdaságosan értéke­síthető exportárualapok növelé­sével kell igzodnunk a világ- gazdasági folyamatokhoz, más­részt. lehetőségeinkhez képest erősítenünk kell a KGST-orszá- goltkal való együttműködési a szocialista integrálódás kiteljese­dését. Tábori András Túlteljesítette tervét a Gemenei Állami Erdő- és Vadgazdaság A Gemenei Állami Erdő- és Vadgazdaságban 1974-ben széles­körben kibontakozott a XI. párt- kongresszus tiszteletére indult munkaverseny. Ennek eredmé­nye, hogy a gazdaság az összesí­tett felajánlásokat teljesítve, 15 százalékkal növelte a nyereséget. 189 ezer köbméter fakitermelési tervét már november végére túlszárnyalta. Népgazdasági szük­ségletre ezen felül decemberben 10 ezer köbméter fakitermelés történt. Mindezek következménye, hogy a rendkívüli decemberi árvíz sem akadályozta meg a verseny- felajánlások teljesítését. A víz károkozását megelőzték az erdő- gazdaság dolgozói azzal, hogy a kitermelt fát idejében kimentet­ték. A vadászati és erdősítési eredmények is kedvezőek voltak 1974-ben a Gemenci Állami Er­dő- és Vadgazdaságban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom