Petőfi Népe, 1975. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-17 / 14. szám

4 • PETŐFI Népi: • 19*5. január 17. Ki miről mondjon véleményt • Egyszerűnek látszik a vá­lasz: arról, amit pontosan, jól is­mer. Aminek a „gazdája", illetve ami a ..témája". Valójában mégsem ilyen egy­szerű a helyzet. Ez derült ki a televízió egyik kitűnő műsorából, a Hét elmúlt két adásából. Legutóbb ugyanis a Hét ripor­tere — a Népszabadságban ja­nuár 10-en megjelent glossza nyomán — a fővárosi művelődé­si főosztály vezetőjével arról is szót váltott, miért rendelték el, hogy a hozzájuk tartozó intézmé­nyek vezetői az egész intézményt érintő kérdésekről csak akkor ad­janak tájékoztatót a sajtó mun­katársainak. ha a tanácsok mű­velődési osztályainak vezetőivel azt megbeszélik, illetve utólag mondják el. milyen tájékoztatót adtak. A Hét munkatársai érez­hetően nem értettek egyet ezzel az intézkedéssel, és az ebbel származó bürokráciával. Ugyan­akkor azt is megtudtuk a tv-ri- portból, hogy az intézmények ve­zetői. beosztottjai a saját mun­kájukról az említett feltételek nélkül adhatnak felvilágosítást. Az .intézkedést a főosztályvezető indokolta: nem valószínű, hogy mindenben pontosan tájékozottak az intézmények dolgozói. Vagvis a pontos információt a . gazdától" kell kérni. Alapjában véve ez így helye­selhető is. mert ezzel elejét lehet venni a pontatlanságoknak, ame­lyek esetenként napvilágot lát­nak a lapokban. Évekkel ezelőtt az. egyik megyei lap hírül adta: az X. Y. termelőszövetkezetben a tsz-elnők a saiát idomítású vadászgörényeivel írtja a kukon- cagórék körüli patkányokat. Ez­után pontos számok a görények­ről, a patkányokról és a jövőben idomítandó állatokról. A szenzá­ciós hír után az MTI fotóriporte­re a helyszínre érkezett. Az el­nök az addig átvészelt ugratások után — ugyanis egy szó sem volt igaz a hírből — gsaknem Pestig kergette a szegény kollégát. . . Mert hát a hír ..beszerzője" az éjjeliőrtől kért és kapott infor­mációt. A/, éjjeliőr csak arról hallott, hogy sok a patkány. A Többit kitalálta, hogy dicsérje az. elnök ügyességét... • Noha ez szélsőséges eset, mégis intő példa, csak attól kérjünk és fogadjunk el informá­ciót. aki a témának „ismerője”. Maradjunk a művelődési in­tézményeknél. Az éremnek van egy másik oldala is. Nevezetesen az, hogy egy vezetőnek pontosan tudnia kell az intézmény múlt­ját, jelenét, jövőjét. Ha ez nincs így, ebben a felettesei is luda­sok, mert a tájékoztatásuk hiá­nyos. Ha egy gyár egyik üzem­részéről lenne szó, azt monda­nánk. nincs üzemi demokrácia, a művezetőt nem vonják be a döntések előkészítésébe, megho­zatalába Ha pedig az informá­cióáramlás megvan, .pontos a tá­jékoztatás, a nyilatkozó mégis apolitikus véleményt mond, ez­zel inkább kárt okoz, mintsem hasznosan előmozdítja az ügyet. Persze, ebben az esetben a nyi­latkozóban keresendő a hiba. Hacsak az újságíró tájékozottsá­ga nem jobb ... Az ilyen eset nemcsak egy is­kola igazgatójával, de felelősebb beosztású vezetővel is előfordul­hat, A Hét két héttel ezelőtti (január 5.) műsorában a Magyar Nemzeti Bank egyik elnökhelyet­tese például megfogalmazta: nem ért egyet azzal, hogy tőkés or­szágokból. devizáért vásárolt a mezőgazdaság nagy teljesítményű traktorokat. Ezek után — még akkor is. ha ezt egyéni vélemény­ként mondta az elnökhelyettes — arra a következtetésre jutott több millió tv-néző: helytelen dolog volt a mezőgazdaságnak tőkés országból vásárolni nagy teljesítményű ■ berendezéseket. Most aztán magyarázhatjuk, hogy a termelési rendszerek a nagy gépek haz.ai munkába állításával — és egyéb módon — olyan fej­lődést indítottak el, amire kü­lönben nem lett volna lehetőség. Mert kitől vegyünk 125—150 ló­erős traktort? A KGST-orszúgok- ban nem gyártottak. így hát szükséges volt, még ha kényszer­ből is, ezeket a traktorokat tő­kés országból devizáért megvá­sárolni. Elvárható lett volna, hogy az elnökhelyettes utaljon a körülményekre, illetve megma­gyarázna kijelentését. A riporter pedig úgymond „nem tette he­lyére" a megjegyzést. • Lássuk végül az érem pere­mét. Példának tekintheti minden újságíró a Hét munkatársainak módszerét. A munkástól a ve­zérigazgatóig megkérdeznek min­den érdekeltet és illetékest. Vagy­is körbenjárják a témát. így az­tán a menet közben adódó helyte­len információk nem hangzanak el. vagy ha igen, akkor helyes­bítik. javítják mások, akik kö­zelebbről ismerik a lémát. Mind­ezt figyelembe véve, jogos a Hét munkatársainak ellenszenve a cikk elején említett'intézkedéssel szemben. Éppen ezért, 'hogy az efféle korlátozó, tiltó rendelkezések száma ne gyarapodjék, sőt meg­szűnjön, nem elegendő a válla­latoknál intézményeknél a jó in- /ormijtcmararrilási’a, az üzemi de­mokrácia m'églerérnlefte általános tájékozottságra támaszkodni, s mindent „készpénznek" venni. Azzal, hogy Magyarországon szó­lásszabadság van. még nem egvenlősíthető, hogy mindenben, mindenki igazat is l u d mon­dani. így. hát a riport pontos­ságáért, helyességéért az újság­íróknak megfelelő, sokrétű tájé­kozódással is hozzá kell járulnia. Csabai István Fa a Bükkből 0 A Borsodi lErdő- és Fafeldolgozó Gazdaság lillafüredi erdőiből 1974-ben harminchatezer köbméter lat termellek ki. Kéuünkőn: a kidöntiitt fákat daraboljak. Eredményes volt az elmúlt esztendő Az MHSZ megyei titkárának nyilatkozata Ismét elmúlt egy év, s ilyen­kor szokás a visszatekintés, a végzett munka értékelése. Szám­ba kell venni az eredményeket, ám nem szabad megfeledkezni az elkövetett hibákról sem. Az MHSZ tevékenységéről kérdezte meg Bognár Ferenc őrnagyot, az MHSZ megyei titkárát lapunk íőmunkatársa, Gémes Gábor. KÉRDÉS: Melyek voltak az MHSZ múlt évi feladatai? VÁLASZ: — A Magyar Hon­védelmi Szövetség 1973 végén feladatul kapta, hogy az 1974. évre a csendes, szerény, látvá­nyosságok nélküli, de nagyon szívós munka legyen a jellemző. Ennek a követelménynek igye­keztünk megfelelni. Teljesítettük azokat a megtisztelő feladatokat, amelyeket a párthatározatok ki­jelöltek és ezek nyomán az MHSZ főtitkára a honvédelmi nevelés­ben és felkészítésben, a honvé­delmi verseny- és tömegsportok­ban részünkre meghatározott. Alapvető feladataink voltak: részt vállalni a lakosság, első­sorban a fiatalság hazafias, in­ternacionalista szellemű nevelé­séből, tovább mélyíteni a haza, a szocializmus iránti felelősség- érzetet. Klubjainkat szervezetileg meg kellett erősíteni, az elő- és utóképzésben a korábban célul tűzött minőségi fejlődést meg­valósítani. A honvédelmi tömeg- és minőségi versenysportok­ban az előrelépést, a szervezés és végrehajtás színvonalának emelése jelentette. Anyagi, tech­nikai és pénzügyi eszközeink­kel való takarékoskodás mellett folyamatosan javítani kellett az MHSZ-szervek működési feltéte­leit és a növekvő feladatokat is maradéktalanul végre kellett haj­tani. KÉRDÉS: Hogyan értékeli a honvédelmi előképzést? VÁLASZ: — Az általános hon­védelmi előképzésen és a szaká­gi tanfolyamokon a sorkötelesek politikai oktatás keretében meg­ismerkedtek pártunk honvédelmi politikájával, a magyar néphad­sereg szerepével, a Varsói Szer­ződés jelentőségével, a katonai esküvel, a katonai szolgálat kö­vetelményeivel. Tapasztalatunk szerint a fiatalok készülnek a katonai szolgálatra, tanfolyamain­kon megkapják azt az előképzést, amely megkönnyíti a hadseregbe való beilleszkedést. Akadt még persze olyan fiatal, aki e tan­folyamon nem jelent meg. Ezek­nél azonban a bevonulás utáni beifleszkedés nehezebben történt meg. Legeredményesebb lőképzés Kiskunhalason van, ahol még a szülők is megjelennek egy-egy foglalkozáson, és elismeréssel nyi­latkoznak annak tematikájáról. A legnehezebb dolga a kecske­méti városi vezetőségnek volt. A tartalékosok utóképzése tovább javult. különösen eredményes volt ir/. oktatás ott. ahol a ka­tonai alakulatoknál korszerű hadileehnikai eszközökkel ismer­tei lék meg a résztvevőket a ijog- lalkozásokon. A* megyénkben ál­lomásozó katonai és határőregy­ségek parancsnokai sok segítsé­get nyújtottak vezetőségeinknek az elő- és utóképzés végrehaj­tásához. Javult az oktatás mi­nősége és szervezettsége, a meg­jelenés százaléka. Igen népsze­rűvé vált a tartalékosok hadi­fegyverrel való éleslövészete. KÉRDÉS: Milyen eredménye­ket értek el a honvédelmi ver­senysportokban? VÁLASZ: — A honvédelmi versenysportokban országosan is kiemelkedő eredményeket értünk el. Ismert, hogy az MHSZ fel­adata a modellező-, a könnyű­búvár-. a rádiós-, a repülő- és ejtőernyőssportok fejlesztése, emellett jelentős helyet foglal el az MHSZ a lövészsportban is. Örömmel állapítom meg, hogy megyénk rádióssportja tovább fejlődött, s 1974-ben végrehaj­tott világversenyen elért kiemel­kedő eredményért öten megkap­ták a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója minősítést. A második Rádiótöbbtusa Or­szágos Bajnokságon csapataink második—harmadik helyezéseket szereztek, s 69 felnőtt, 15 ifjúsági versenyző teljesítette a múlt év­ben az osztályában előírt szin­teket. A könnyűbúvársportra or­szágosan jellemző a gyors üte­mű fejlődés. Ennek részesei me­gyénk könnyűbúvárai is, akik ^ közül 1974-ben harmincán orszá­gos helyezést értek el, kilencen pedig teljesítették az osztályukra jellemző szintet. A modellező sportban feladatul tűztük ki az egyes kategóriákban a ' teljesít­mény növelését egyéniben és csa­patban. Megyénk klubjai a kitű­zött célokat jól oldották meg. 31 különböző versenyen kétszázhu- szonöten vettek részt. Három nemzetközi versenyén tizenöten képviselték megyénkben, az or­szágos bajnokságon két egyéni harmadik, két csapatharmadik és egy csapatötödik helyezést sze­reztek. A kupa- és különböző meghívásos versenyeken tizenegy esetben értek el első helyezést, s ennek alapján országosan, a vá­logatott csapat értékelésénél az előkelő második helyezést har­colták ki részünkre. Ä múlt év­ben hatvanegy felnőtt, huszon­négy ifjúsági sportoló ért el arány, . ezüst, bronz, illetve egy.- négy osztályú minősítést. Az összteljesítmény alapján a Ma­gyar Modellező Szakszövetség versenyzőink közül ötöt jelölt ki a nemzeti-világbajnoki csa­pat tagjai sorába. — A vitorlázó repülőink a múlt évben a repülőtér történe­tében először lépték túl a három­ezer felszállást. Tavaszi műszaki szemléjük ismét kiváló értéke­lést kapott, amely az áldozatos Jársadalmi munka eredménye. Ezek közül is kiemelkedő a Kis­kunfélegyházi Vegyipari Gépgyár KISZ-szervezetének tevékenysé­ge. Ejtőernyőseink Rácz-Szabó Mihály vezetésével kiemelkedő eredményeket értek el. Hetven- ketten a tervezett 1100 ugrás he­lyett 2004 ugrást hajtottak végre. Sorköteles tervszámúnk túltelje­sítése mellett ejtőernyős sport­ban a legkiemelkedőbb eredmé­nyeink az Országos Többtusa Bajnokságon a csapat második, területi versenyeken első—máso­dik helyezése. Különböző szintű FAl-vizsgákat ötvenketten telje­sítettek. KÉRDÉS: Szeretnénk hallani a honvédelmi tömegsportokról is. VÁLASZ: — Honvédelmi tö­megversenyekről néhány száma­datot mondanék, amely azt mu­tatja, hogy MHSZ-klubjaink és vezetőségeink igen nagy erőfe­szítéseket tettek a lakosság, a fiatalság mozgósításában. A Hon­védelmi Kupa Lövészversenyek hat fordulójában 145 ezren, az összesített Honvédelmi Verseny és Úttörő Honvédelmi Verseny rendezvényein 92 939-en, az Üttö- rőolimpián majdnem 30 ezren, az SZMT lövészversenyén több mint 9 ezren, a Tartalékosok Honvé­delmi Versenyén 2186-an vettek részt. Kiemelkedő eredmény a Tartalékosok Honvédelmi Verse­nye országos bajnokságán szüle­tett, ahol megyénk csapatai má­sodik, illetve harmadik helyezést értek el. Az úttörő korosztályban Gyenes Zoltán nyerte el a Le- ninvárosban rendezett „Lenin If jú Tavírásza” országos bajnoki címet. A sorkötelesek könnyűbú­vár összetett honvédelmi verse­nyének országos bajnokságán csapatunk harmadik helyet szer­zett. Az elmondottakból látha­tó, hogy a megyében működő 182 klub, közülük a 116 lövész-, 48 tartalékos, 10 rádiós, 5 mo­dellező, 2 könnyűbúvár és egy repülő-ejtőernyős klub, ötezer­ötszáz főnyi tagsága milyen nagy munkát végzett. KÉRDÉS: Hogyan dolgoztak a vezetőségek. nyújtottak-e valami­lyen szolgáltatást a polgári la­kosság részére? VÁLASZ: — Eredményesen dolgozott tizenegy vezetőségünk és a megyei apparátus. Alapvető szerepet töltöttek be klubtitká­raink, az oktatók, az MHSZ-ak- tivisták ezrei. A kiképzési tervék teljesítése, a tömeg- és verseny- sportokban elért sikerek, a poli­tikai nevelés eredményei elsősor­ban az ő személyükhöz fűződ­nek. Az 1973, évi értékelésünk alapján gyengém működő klub­jaink közül azonban kevés- erő­södött meg, ez további figyelmet kíván vezetőinktől. Kiképzőbázi­saink anyagi-technikai eszközeink tovább fejlődtek, a minőségileg kifogástalan tevékenység alapjai kevés kivétellel mindenütt meg­teremtődtek. Szólni kell a leg­nagyobb lakossági szolgáltatá­sunkról, a magán-gépjárműveze­tő képzésről. Tovább növeltük kapacitásunkat kilenc Zsiguli ok­tatógépkocsi beállításával. Terv­számúnk 2050 fő volt, ehelyett 2472 jelentkezőt vettünk fel. Ki­képzési, oktatási eszközeink kor­szerűsítésére 425 ezer forintot, fordítottunk. Számításunk szerint a megszerzett amatőrjogosítvá­nyok 35, a hivatásos vezetői iga­zolványok 80 százalékát szövet­ségünk adja a megye lakosságá­nak. Az együttműködésről any- nyit, hogy a néphadsereggel és határőregységekkel tovább javult kapcsolatunk. KÉRDÉS: Miben határozná meg az év feladatait? VÁLASZ: — A XI. pártkong­resszus, felszabadulásunk 30. év­fordulója új lehetőségeket kínál a honvédelmi felkészítésben, a velünk együttműködő párt-, ál­lami, és társadalmi szervekkel való kapcsolatok elmélyítésére. Kihasználjuk ezt a lehetőséget, segítjük az iskolák, a KISZ- és úttörőszervezetek, a tömegszerve­zetek munkáját. A múlt évi ered­ményeink jó alapul szolgálnak az 1975. évi feladatok végrehaj­tásához. Ebben az évben felada­taink magasabb színvonalú vég­rehajtásával, érdekes, tömegeket vonzó rendezvényekkel ünnepel­jük meg felszabadulásunk év­fordulóját, az MSZMP XI. kong­resszusát — fejezte be nyilatko­zatát Bognár Ferenc őrnagy. • A Ganz-MÁVAG-ba került a tízezredik BALKANCAR- gyártmányú bolgár targonca. Ezzel együtt mintegy kétszáz emelővillás targonca gyorsítja, teszi korszerűvé az anyagmoz­gatást a Ganz-MÄVAG-ban. (MTI-folo — KS — Telefoto) Új tv-adó Tokajban 9 Megérkezett az idei első ana­nászszállítmány a budapesti Nagyvásárteleprc. A már eddig is kapható déligyümölcsök választéka a közeli napokban kókuszdióval bővül, amelyet az Elefántcsont-paciról szer­zett be a külkereskedelem. (MTI foto. Rafael Csaba felvétele — KS.) • A Magyar Televízió második műsorát Budapest és Pécs után ezentúl Tokaj is sugározza, mivel elkészült a második mű­sor sugárzására alkalmas húsz kilowatt teljesítményű adóbe­rendezés a hozzá tartozó an­tennarendszerrel együtt. (MTI foto — Balogh P. László felv. — KS.) Ananász és kókuszdió \ Pedig eltelt egy kis idő azóta — Nem keni feltenni a táskát V — Nem akarok gehe.szl-.slni. — Majd felrakom én... Mi nek szoruljunk. S az egyik öregember csak­ugyan nekiveselkedik. hogy föltaszigálja a másik öreg­ember hóna alatt ormotlankodo. degesz müanVugszatyrot. Persze, neki se olyan egyszerű mát ez. a művelet. Többször meg kell kí­sérelnie a lábujjhegyre agas- kodást, míg a lakófekete csoma­gol úgy sikerül á magas polcon ..egyenesre' egyengetnie, hogy el ne dőljön. Lábujjhegyen csak két-három másodpercig bírnak, már kitartani a roskatag lábak. No. de minden jó. ha a vége jó. Végül is megkönnyebbülten ereszkedik vissza a vonalülésre. Meg-megemelinti mind a két könyökét, bizonyítva, hogy így csak kényelmesebben elférnek. A vastag télikabátban is, amit le nem vetne egyikük sein. \ szatyortulajdonos barátságos hiimmögése a köszönet. Lehel, hogy ezt kevesli a kezdeményező, meri feloldalra fordulva nagy szemöldökráncolássá! tudakol ja szomszédjától, — Ugyan, hány esztendős ma­ga?... Ila nem veszi tolakodás­nak .. . — Sok ... Nyolcvankettő. vagy inkább nyolcvanhárom is már. Amaz szigorú hallgatással nczi egy darabig. Ezt az ulitárs más­ként értelmezi. Vidoran mondja. — Mások is sokszor kételked­nek. Igazán nem látszok annyi­nak — hajtogatják. A viz.itáciő tovább tart. Majd: — Nahát én meg nyolcvanöt­nek néztem ... Legalább. A hollóbajszú. túl szikár, ám­bár korához képest egészségesen pirkndt képű öreg csak éppen moccant egy cseppet a fejen. Nem szól. Tán a hangján érző­dik valami megbánfoüságféle. — Mer?... Maga mennyi idős? — Csak kél év van köztünk. — Akkor nyolcvan. — Nyolcvanegy ... Nyolcvan mór nem leszek többet. A korvita lezárult. Ceglédtől Nyársapádig elég volt ennyi. Ott — „fejjel" Pest felé egy zöld- .sárga csíkos Diesel zümmög. A nagy bajuszos rabiccent az ablakon állal. — Ilyen mozdonyok húzzák a vonatokat.. . Társa mintha fölényeseit san­dítana rá. — Hová való? — S mert így illő. kijelenti. — En ötven esz­tendeje Kecskeméten lakok. — Ullési... Csakhál tanyán élek. A szomszéd rózsás, simább bő­rén elomló elégedettség jelzi: ez is különbség hát kettejük között. Mert az eddigieken kívül a vise­letben is kiütközik némi d deren- cia. A rátartibbon perzsiúner gal­léros téli gúnya, meg bársony­kalap. Igaz, jócskán „korabe­liek”. Az inas öregen „mai” konfekciós téli lajbi, — szürke, halovány kockás, — meg barna kucsma. Hajuk azonban egyfor­mán hófehér'... A mudárszár- nyas bajuszú közlékenyebb. A Nvársapátin megpillantott Die­selről valami vidám emlék jut­hatott eszébe, mert szüntelenül somol.vgott, míg el nem kezdte. — Mikor még lóvonaton jár­ni nk Szegedébe... — Lóvonaton? Olyan csak Pesten járt. — Nem a — Szegeden is ... Emlékszek, mindig a Rókusnál szálltunk le... Egyszer is, men­nek befelé Horváth bátyámék — olyan messzi rokonféle -^sajttal, tojással a piacra. 'Síig a lóvonat- masiniszta hámolta a ljpvnt — így állt a két első lába — mu­tatja két karját könyéknél gör­bítve —, mert meg kellett am húzni szegénynek, míg el-eliridult a megállókból —, Imre bátyám odasündörgött. Aszongva a vo­natvezetőnek: „Vóna egy kis szé­nám eladó, nenj veszi meg a lo­vaknak?" — Erre mérgesen rá­mordul a lóvasutas: Kis széna, kis széna! Haladjon innét arrébb, nem érek rá ilyesmire ... Meséli pontról pontra a kucs- más bátyó az esetet, aminek a csattanója az volt, hogy mikor Horváth Imréék este visszafelé indultak, a lóvonatvezelö csak odavetette: — Na hál mennyi volna az a „kis széna?” — Száz­harmincnégy vontató — rá a nagybácsi. „Maga az. én embe­rem. Ennyiről már beszélhetünk. Tudhatja, a vasút kicsivel nem kezd ...” A rokon ismerte a dörgést. Tisztában volt vele, hogy ilyen vételnél nem a vonatvez.elő doni. hanem unnak főnöke, az igaz­gató. így — nagybetűvel, mert nagy tótumfaktum volt az. Elég az hozzá, hogy diplomatikus vé­leménycsere után így hurkolta fel a hámot: „Akkor megegyez­tünk: a széna árából negyven forint az enyém.” — Húsz. — „Negyven. Megmondtam. De ál­lom a szavam; hogy mikor az igazgatóval kimegyünk az át­vételre, egy szálat se dobunk vissza, hogy mert ilyen. . meg ilyen silány.” — Imre bátyúmnak így is megérte. Szép pénzt kapott a szénáért. Jóval többet, mintha apránként árulgatja. Neki feles terménye volt ez. Minél több ideig maradt volna a földön, a határban, annál több kárba vész. belőle..-. Szóval — nem fizetett rá Imre bátyám. Pedig a negy­ven forinton felül liter pálinká­val is ki kellett rukkolni: a fu­varosnak meg a kaz.alrakók- nak ... A rózsás arcú? — Azt hiszi, máma nincs ilyen? Hogy csak kenéssel megy az üz­let? — Pedig eltelt egy kis idő azóta... Nagy pénz volt ám negyven forint Egv előhasi üszőt vehetett rajta. Megint hallgatnak egy sort. Talán azt emésztik, hogy bizo­nyos emberi tulajdonságokon ne­hezen fog az idő. — Milyen messzi van Kistelek­től. ahol maga lakik? Most aztán meg-megrebben a hollóbajusz. Motyog alatta a száj. Nyolcvanhárom esztendő alatt nem jegyez meg minden mértékegységet az ember. Hüm- miig, valami olyasfélét, hogy et­től eddig gyalog ekkora ért oda, onnét meg ... Végül a legszem­léletesebbnek ezt találja. — Tudja, mikor felmásztam a vakut mellett az akácfára, lát­tam a kisteleki templomtor­nyot .. Gondolom, messzibb azóta se ment... Mert már régen volt, mikor megmásztam azt a fát Tóth István I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom